Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-18 / 46. szám

A z angoranyu Äz angóranyúl a hosszú szó­tő fajták képviselője. A legré­gibb fajták egyike, Ázsiából Ankara (Angóra) városból szár­mazik. Hazánkba 1785-ben ke­rült Angliából. A hazai angóranyúl az angol, és a német típusúak kereszte­zésével jött létre. Kiváló tulaj­donságok (sűrű pehelyszőrzet, finom minőség) a jellemzői. Ezeket a tulajdonságokat a vi­lágpiacon a csehszlovák angó­­ragyapjú iránti nagy kereslet is igazolja. Az állatbarátok leginkább a fehér színűeket tenyésztik, mert ezek szaporábbak és életképe­sebbek. Élősúlyuk 2,75—4,5 ki­logramm. A szőrük állandóan nő, ezért nyírni kell őket. Az angóranyúl jó gyapjútermelő. Általában a hat-nyolc centimé­ter hosszú szőrt nyírják, de az akár negyven centiméter hosz­­szúra is megnőhet. A szőr leg­hosszabb a háton, legsűrűbb pedig az áll alatt. Ahhoz, hogy jó minőségű, finom szőrt nyer­jünk, fokozott gonddal kell vé­gezni a tenyésztői munkát. Csakis a rövid péhelyszőr­­zettel és a megfelelő fedőszőr­rel rendelkező egyedeket cél­szerű a tenyészetbe besorolni. Fontos a takarmányadag össze­állítása is. Ne használjunk olyan takarmányt, amely a szőrt szennyezheti. A takarmányadag összeállításánál gondoljunk az elegendő mennyiségű vitaminra és az ásványi anyagokra, me­lyek feltétlenül szükségesek a szőrzet megfelelő növekedésé­hez. A nyulakat legcélszerűbb rostos padozaton nevelni, mert így az ürülék azonnal lepo­tyoghat és nem szennyezheti e szőrzetet. Valamikor az angőragyapjút kifésülték vagy tépték a nyű­tektől. Manapság nyírással nye­rik. Először kéthónapos korban kell megnyírni a fiatal nyula­kat, majd ezt követően három­­havonként úgy, hogy a nyírás ne essék ai leghidegebb hóna­pokra. Legjobb a nyulakat feb­ruár második félében, május, augusztus és november végén nyírni. Kemény fagyok idején az angóranyulak szőrét ne nyírjuk rövidre, a lenyírt nyu­­lak alá bőségesen almozzunk, ketreceiket hőszigeteléssel lás­suk el, vagypedig olyan helyi­ségbe vigyük át őket, ahol nem fagy. A vemhes és a szoptató anyaállatokat ne nyírjuk. A nőstényeket általában a nyírás után négy héttel pároztatják. A nyúlfiókák elválasztását kö­vetően az anyaállatok egy-két hét elteltével nyírhatok. Azok az anyák, amelyek szoptatnak, általában kevesebb gyapjút ter­melnek, mint a bakok. A nyírások között a szőrt legalább hetente egyszer cél­szerű acélfésűvel vagy drótke­fével kifésülni. A nyírás előtt is tanácsos fésülni, majd a nyulat egy kis asztalra állítva és bal kézzel tartva jobbal kezdjük nyírni. Először a há­ton, majd ezt követően a has és a végtagok felé haladunk. A nyírásra gumival ellátott ol­lót használjunk, nehogy meg­sértsük, megsebezzük az álla­tot. Napjainkban már elektro­mos áramra működő nyírószer­kezetet is vásárolhatunk. A fe­jen, fülön és a farkon levő szőrt ne nyírjuk le, ugyanígy a nőstény hasi táját. A nyírás után a lépcsős eészeket nem kell kiegyenlíteni. Az első nyíráskor általában húsz-harminc, másodszor hat­­van-hetven gramm, a negyed­­évenkénti nyírások esetén pe­dig tíz-húsz dekagramm szőrt nyerhetünk. A nyírás után a gyapjút osztályozzuk, papír­zsákban vagy dobozban tárol­juk, s közé a kártevők ellen naftalint tehetünk. AZ ELSŐ SZLOVÄK FAJTÄK A Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetsége Központi Bizott­sága mellett működő nyúl- és prémesáilat-tenyésztők szakbi­zottsága egyik legfőbb feladata a saját nemzeti fajtáink töké­letesítése, nemesítése és elter­jesztése a kisállattenyésztők körében. \ Egyik ilyen fajtánk a nitrai nyúl néven ismert hibrid, melv Г NYÚL hiiti (jetiidnek a múlt év őszén lett elismer­ve. Hatról tizenegyre növelték a törzstenyészetek számát, hogy ezzel is elősegítsék a faj­ta, hibrid mielőbbi elterjedését. További fajtánk a szlovák szürkéskék rex, amely a hiúz (nőstény) és a kastorex (bak) nyúlfajták keresztezéséből szár­mazik, Vanek Imre holiči te­nyésztő munkájának eredmé­nye alapján. A keresztezés har­Az állatkiállításokon egyre ritkábban találkozhatunk az angóranyúllal. Fotó: -blm madik nemzedékének kölcsönös pároztatása után keletkeztek a (világos) szürkéskék színű, rö­vid szőrű nyulak. Lényegében így keletkezett az első szlovák fajta, amelyet még 1965-ben is­mertek el. A kifejlett állat testsúlya 3—4,25 kilogramm, tehát a kö­­zépnagy testű fajták csoportjá­ba tartozik. Teste henger ala­kú, szépen formált hátvonallal, végtagjai erősek, füle felálló, 10—12 centiméter hosszú, sze­me szürkéskék. A szőrzet egyenletesen fedi testét, fényes, szürkéskék szí­nű, kivéve a has alját, a vég­tagok belső felét és a farok alját, ahol fehér színű. A két kilogrammos élősúlyt (hagyo­mányos tenyésztési módok ese­tében) kistenyészetekben száz­­tíz-százhúsz nap alatt éri el. Egyszeri elléssel hat-hét fiókát hoz a világra. Vágó tulajdon­ságai jobbára megegyeznek a legjobb húsfajtájú nyulakéval. A tenyésztési feltételekre nem nagyon igényes, de rostos pa­dozaton nem ajánlatos tartani. Az előbb említett kereszte­zésnél keletkezett kék színű nyulak is újabb fájtát eredmé­nyeztek, amely önálló fajta­ként 1972-től a holiči kék né­ven ismeretes. A kifejlett állat testsúlya 2—3,25 kilogramm, így a kis típusú fajták közé tartozik. Teste henger alakú, negyvennyolc centiméter hosz­­szú, végtagjai rövidek, ^erősek, izmosak, 'fülé felálló, tíz centi­méter hosszú. Szőrzete sűrű, fényes, acélkék színű. A bécsi kék fajtától testsúlyában, típu­sában, füle hosszában és kicsit világosabb színű szőrzetében különbözik. Gazdasági tulaj­donságai hasonlóak, mint a töb bi kis fajtáé. Novákyban Beňanka Michal a plzeni tarka nemesítésével kísérletezik. Ez angol tarka tí­pusú, három (fehér-fekete-sár­­ga) színű, rövid szőrű és kö­­zépnagy testsúlyú fajta. PUHA MARGIT esbbsbeeb InnMiafiimnnniir iTnwirrrttfFHfi и Ш В ш о ва и I Mixomatózis A nyúltenyésztők rendszerint nyár végén észlelik, amikor né­hány hajlamosító körülmény és a kórt előidézd vírus találko­zik. A betegséget gyakran a szúnyogok rajzásával hozzák összefüggésbe, ám ez még nincs egészen bizonyítva. A betegség ugyanis akkor is előfordulhat, ha a szúnyogok „nyugodt“ bio­lógiai állapotban vannak. Ezért /WWWX^VSAA/VyWWWNA/WWyWWVN/WVWWWWWWWV az a valószínűbb, hogy a be­tegséget vérszívással, szúrások­kal más hártyás szárnyú rova­rok is terjeszthetik, sőt az egyik állat a másikat puszta érintkezéssel is megbetegítheti. A betegség elterjedésének története Európában, s ugyan így hazánkban is ismeretes. Érdekessége, hogy Franciaor­szágból kísérleti nyulakról ter­jedt át, sajnos, nem egészen véletlenül — ugyanis egy bo­tanikus ezzel a vírussal akarta megvédeni kertjét a rágcsálók­tól, melyről ma már tudjuk, hogy nagyszerű eredményeket húzott. A betegség morális hát­ránya (a tünetek még a leg­fanatikusabb állattartónak is elveszik a kedvét!) és a rend­kívüli anyagi károk felbecsül­hetetlenek. A betegség megnyilvánulása nagyon jellegzetes. Főleg a fe­jen, de a test többi tájain is megduzzad a bőr alatti kötő­szövet és akár egy centiméter átmérőjű csomók keletkezhet nek. Ezek a későbbiek folya­mán kipirosodnak és a szőr ki­hullik. A szem kötőhártyái be­gyulladnak, és a szemhéjak gyakran összetapadnak. Kór­­bonctanilag a belső elváltozá­sok nem jellegzetesek. A mixomatózist gyógyítani nem lehet, ám megelőzni igen. Rendszeresen ügyelni kell a tisztaságra, nyár idején gyak­rabban kell végrehajtani a r«i­­vartalanítást (dezinszekciót). Erre manapság már vannak alkalmas és olcsó szerek, mint például a Bio lit spray, az Ar­­palit stb. Ahol a kór már elő­fordult, ott végre kell hajtani a védőoltást, amelyet a körzeti állatorvos vagy a technikusa végezhet. Az oltás a szervezett kisállattenyésztők részére ked­vezményes, mert a munka díj­talan és csak az elhasznált ol­tóanyagot kell megfizetni, ami körülbelül egy koronát tesz'ki darabonként. Dr. VARGA JANOS állatorvos Két évtizedes tenyésztői sikerek Komárnóban (Komárom) a Megyercsi utca 25-ös számú épületében a Szlovákiai Kis­állattenyésztők Szövetsége ko­máromi 1-es számú helyi szer­vezetének eleségraktára. Ebben az épületben található minden hétfőn és csütörtökön délután •Illetve minden vasárnap dél­előtt Krnáč Pavol baromfite­nyésztő, aki egyben az emlí­tett szervezet titkára. Sok eset­ben Radecki József raktárost is helyettesíti. Itt, ebben a ro­mos környezetben kerestem fel őt, hogy tájékozódjam tenyész­tői munkájáról. Krnáč elvtárs a következőket mondotta: — A baromfitenyésztés már kora ifjúságomtól kezdve von­zott. Alig múltam tizenöt éves, amikor már volt néhány tyú­kom és kakasom, de azt még remélni sem mertem, hogy egy­szer majd a tenyésztői munkát tudományos alapon végezhe­tem. A második világháború után került Komáromba, a Gorkij utcába, ahol lehetősége nyílott a galamb- és baromfitenyész­tésre. Amikor már elismert te­nyésztővé vált, családi házát városrendezés miatt lebontot­ták. Jelenleg a VII/2-es számú lakótelepen lakik, ahol nincs lehetősége a megkezdett mun­ka folytatására, pedig éppen abban az időben ment nyug­állományba. Erről ezeket mon­dotta: — Őszintén bevallom, na­gyon bántott a családi ház le­bontása, de a törvény ellen hadakozni nem lehetett. Miután már nyugállományban voltam, megragadtam az első alkalmat arra, hogy tovább folytathas­sam a megkezdett munkát. Az említett épület jelentős részét társammal, Radecki Józseffel együtt belsőleg felújítottuk, be­szereltük a villanyvezetéket, hogy az eleség raktározási cél­jára használhatóvá tegyük. Összesen 673 óra társadalmi munkát végeztünk. Itt láttam ismét hozzá a ba­romfi- és galambtenyésztéshez. Jelenlegi állományomat egy 14 + 1 kendermagos plimut sza­porító tenyészet és 40 gyűrű­zött fiatal csirkeállomány ké­pezi. Az állomány rendszeres állatorvosi felügyelet alatt áll, s az állatok évenként vérvizs gálatnak vannak alávetve. Vér­­felfrissítés céljából a múlt év ben egy NDK-ból behozott ka kast kaptam, amely igen jó) bevált. A tojásokat a szervezet kel tetőjének adja -el, két кого náért vásárolhat naposcsibe, két. Annak dacára, hogy a kel tetés a szervezet szempontjá­ból nem kifizetődő dolog, mégis végzik, mert erre a ta­gok állományának, illetve a továbbtenyésztés szempontjából van szükség. Elsősorban azért, mert a szervezetnek 131 tagja van, akiknek többsége baromfi­­tenyésztéssel foglalkozik. Krnáč elvtárs tenyésztői mun­kája igen sikeres. Rendszere­sen részt vesz á hazánkban megrendezésre kerülő állatki­állításokon, hogy ezáltal is le­mérhesse tenyésztői munkájá­nak színvonalát. Tenyésztői munkájának sikerét az elisme­rő oklevelek és a tárgyi jutal­mak igazolják. Legutóbb pél­dául a Budapesten megrende­zett országos kiállításon vett részt a komáromi bukó galamb­fajtával, ahol díjat nyert és tárgyi jutalomban részesült. Az épület egyik helyiségé­ben korszerű famegmunkáló gépekből álló műhely van be­rendezve. Szabad idejében itt Krnáč Pavol komáromi baromfi­­tenyésztő, kedvencei körében. íúr-farag. Keze alól különféle ketrecek, kalitkák és szobai dísztárgyak kerülnek ki. Az egyik sarokban megvilágított ketrec volt. Mint később kide­rült, a ketrecben fácáncsirkék csipogtak. A példás tenyésztő elmondotta, hogy a Bálványi (Balvaií) Állami Gazdaság te­rületén — itt dolgozik a fia — elpusztult egy fácántyúk és ez alól hozták el a tojásokat. A keltetőben kikeltették, majd a fácánok felnevelése után, te­hát amikor már saját maguk is meg tudják szerezni a szük­séges táplálékot, az említett területen szabadon bocsájtják őket. Közben ügyfelek érkeztek. Az egyik tagnak eleségre, a má­siknak törzslapokra volt szük­sége. így megy ez hét-hét után; de van legalább valami, ami kitölti a tenyésztő egyhangú napjait. Krnáč elvtárs már elő­re fél attól, hogy mihez kezd majd akkor, ha ezt az épületet is lebontják. Hol talál majd ismét megfelelő helyet a te­nyészet számára. Mert az utcái ban már megkezdték a bontá­si munkálatokat.,. Krnáč Pa­vol azonban addig is folytatja tenyésztői munkáját, mert fez ad értelmet életének. Mát hat­vannyolcadik életévét tapossa. Á gyermekkori álom végré beteljesedett, valósággá érett, s mivel az élet már szebbet, jobbat nem adhat neki, ezért örül a mának, az eddig elért sikereknek, amelyeknek már kétévtizedes múltja van. Andriskin József, Komárno (A szerző felvétele) A fiatal természettudósok trebišovi járási központja adott helyet az immár hetedik alkalommal megrende­zett állatkiállításnak, amelyen a trebisovi, michalovcei, vra­­novi, košicei, prešovi és a hu­­ntennéi járás kisállattenyésztői vettek részt. A színvonalas ki­állításon a látogatók galamb-, nyúl- és baromfifajtákkal, nut­­riával, nemes csincsillával, az egzotikus madarakkal, nyérccel és díszbaromfifajtákkal ismer­kedhettek meg. A kiállítás három napjánál azonban hosszabb idő kellett volna ahhoz, hogy a látottak alapján csalhatatlanul értékel­ni lehessen az egyes járások tenyésztői által bemutatott ál­latokat, s következtetni lehes­sen az illető járásban folyó kisállattartás jellegére, színvo­nalára. Annyi azonban a kiállí­táson megállapítható volt, hogy a díszbaromfitartás sze­gényes, kicsi a fajtaválaszték, s kevés a tenyésztők száma. A baromfi-, galamb- és a nyúl­­tartók szebbnél szebb állatállo­mányokkal vonultak fel. A harminckét fajta galamb­ból száztizenhét egyedet mu­tattak be. Csak a helybeli já­rás állatbarátai, ötven ügyed­del szerepeltek a kiállításon, amelyek valóban elnyerték a látogatók tetszését. Az autoszex tyúkos galambok valóban szé­pek voltak, akárcsak a sokszí­nű kingek, de láthattunk fran­A kisállattenyésztés seregszemléié cia mondaint, angol parókáso­­kat, magyar óriásokat, angol hegyeseket, cseh strasszereket, s nem hiányoztak a keringő, a fodros és a golyvás fajták sem. Nyulakból ugyancsak száz tizenhét egyedet mutattak be. A trebiáovi járásban elsősor­ban a belga óriás, az nj-zélan­­di, az angóra, a cseh tarka és a nagy csincsilla fajtákat te­nyésztik. A nyulat különböző­képpen hasznosítják: prémes állatként, gyapjútermelőként és húsnak. A nyúltartók pa­naszkodtak is, hogy a járásban nincs szervezett nyúlfelvásár­­lás, így csak annyi nyulat ér­demes nevelniük, tenyészte niük, amennyire a tenyésztő­társaknak szükségük van. A látottak azt sugallták: ta­lán ideje lenne már egyszer átgondolni a nyúltenyésztés helyzetét, továbbfejlesztésének lehetőségeit! A kiállított kaparóbaromfiak is bizonyították, hogy a járás­ban színvonalas, fajtatiszta ba­romfitartás folyik. A legna­gyobb érdeklődést a new Hampshire fajta váltotta ki. Nem is csoda, hiszen ez a faj­ta van legjobban elterjedve. Mindemellett nagy sikert arat­tak a kokinök, valamint a pli­mut és wyandot fajták is. A kiállítást a Szlovákiai Kis állattenyésztők Szövetsége já­rási bizottságának titkárával, Mazar Milan elvtárssal tekin tettük meg, akinek néhány kér­dést is feltettem. • A járásban hány alapszer­vezetet és tagot tartanak nyil­ván? — jelenleg járásunkban a nyolcvankét alapszervezet 3292 taggal működik. A taglétszá­mot a jövőben növelni szeret­nénk, mindenekelőtt az ifjúság köréből. A fiúk és a lányok tagság iránti érdeklődéséből is kitűnik, hogy hajlamuk van a kisállattenyésztésre, amelynek ismeretekkel bővülő kiegészíté­sét vállalnunk és támogatnunk kell. Ha a gyerekek, az ifjúság jól megismeri a kisállatokat, akkor bizonyára meg is szere tik őket és sok közülük majd a nagyüzemi állattenyésztésben vállal munkát, tehát nem ván­dorol el falujából. • Mi volt a célja a kiállí­tásnak? — Még elöljáróban el kell mondanom, hogy az utóbbi időben egyre növekedik azon fizikai dolgozók száma, akik szabad idejüket a kisállatte­nyésztésnek szentelik. Az ese­tek többségében nem az anyagi haszon az elsődleges, hanem a tenyésztett egyedek, állomá­nyok színvonala. A tagok a munka sokrétűségét, szépségét elsősorban szórakozásból és hasznos időtöltésből vállalják, de egyúttal ügyelnek arra is, hogy tevékenységük eredmé­nyeként megkönnyítsék a csa­ládtagok tojással és hússal tör­ténő ellátását. A többletet a közellátás javítása érdekében értékesítik. A szövetség helyi szervezeteibe tömörülő tagok főleg a fajtatiszta állatok te­nyésztésére törekednek. Sokan közülük éppen az ilyen állat­kiállításokon győződnek meg az általuk nevelt, kitenyésztett egyedek, állományok minőségi színvonaláról. Az általunk ren­dezett kiállítás fő célja volt, hnev fórumul adjunk a kisál­lattenyésztőknek. Elmondhatom hogy olyan állatbarátok is fel­figyeltek a kiállításra, s részt is vettek rajta, akik korábban ezt nem tartották szükséges­nek. A kiállítás sznrvezői, rende­zői elérték céljukat. A kiállí­táson mintegy száznegyvenkét kisállattenyésztó mutatkozott be kedvenceivel, ami már magá­ban is sikert jelentett! Illés Bertalan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom