Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-18 / 46. szám

v л bort különböző beteg­­ségek, szabad szem­mel nem látható élősködők és penészgombák, valamint baktériumok károsíthatják. E kórokozók többféle beteg­séget, így borecetesedést, vi­­rágosodást és barnatörést, valamint a mušt erjedésekor tejsavas erjedést okozhat­nak. Miért kénezzük a bort? Minden szőlőtermelő és borkezelő érdeke, hogy a bor jó minőségét megőrizze, tehát a bőrbetegségek terje­dését vagy a betegségre való hajlamosságát megakadá­lyozza. Gyakorlati tapaszta­latok tanulsága szerint a szakszerű borkezelés során nélkülözhetetlen a kénezés, mert fertőtlenítő hatású és elpusztítja a kórokozókat. A borászatban többféle célból kell kénezni. A borokat általában a pin­ceműveletek (fejtés, szűrés, derítés] előtt vagy közben kell kénezni. Ezzel segíthet­jük elő az újborok tisztulá­sát is. A barnatörésre való'’ hajlamosságot ugyancsak ké­­nezéssel szüntethetjük meg. Feltétlenül kénezni kell a bőrbetegségek előfordulása­kor, sőt a betegségekre haj­lamos borok megbetegedését, illetve a betegségek terjedé­sét Is kénezéssel gátolhat­juk meg. A vörös borokat mérsékelten kénezzük. A must erjedését kénezéssel késleltethetjük vagy akár teljesen megállíthatjuk. A kénezést a mustbetegségek megelőzésére, illetve gyógyí­tására is alkalmazhatjuk. Friss must szállításakor az erjedés megindulását ugyan­csak kénezéssel akadályoz­hatjuk meg. Tehát a betegségek meg akadályozása céljából min den bort kénezni kell. Elő szőr erjedés előtt, ezt köve tőén pedig minden fejtésnél Az egészséges bort az emlí­tetteken kívül már többször nem kell kénezni. Milyen kénezőszert hasz­náljunk? Régebben kénszelet (kén­lap) elégetésével vagy folyé­Nnpjainkhan különböző borkén-tabletták kerülnek forgalomba. Használatuk jól bevált. Alkalmazásuk iköny­­nyű és egyszerű, s az össze­tételük is megfelelőbb, mint a régi kénlapé. Az új eljárás szerint oldat formájában adagolják a ként a borba vagy a mustba, mégpedig közvetlenül, átfejtés nélkül. Ennek nagy előnye, hogy az adagolás mértéke pontosan megállapítható. A borkén Borkénezési tapasztalatok kony, tömény kéndioxid (kénsav) adagolásával ké­­neztek. Mindkét módszernek megvoltak a maga sajátos hátrányai. A kénszelet elége­tésekor nem tudjuk ponto­san, hogy mennyi kénsavat kell a borba juttatni. Így vagy kevesebb vagy több ke­rülhet a borba. A túl'kéne­­zéskor például a bor jelleg­zetesen nyers, karcoló ízt vesz fel, s rosszullétet, fej­fájást okoz, tehát értéke je­lentősen csökken. A kénlap égetésekor mindemellett melléktermékek is képződ­nek és kerülnek a borba. Az erjedő mustot vagy a bort tartalmazó telt hordóban nem lehet kénezni, mert az oxigén hiánya miatt és a szénsav jelenlétében a kén nem ég el. A folyékony kén­sav használata pedig azért körülményes, mert ennek ki­juttatásához adagolókészülék is szükséges. nem szennyezi a bort és használatához adagolóesz­közre sincs szükség. A bor­kén-tablettákat telt hordó kezelésénél is használhat­juk. Ugyancsak megfelelő az olyan beteg és hibás borok kezelésére, amelyeknek árta­na a fejtés. A borkén csak a bor és a must kénezésére használható, mert abból a kéndioxid csak a savak ha­tására szabadul fel. Jól jegyezzük meg, hogy a borkén üres hordók kénezé­­sére nem alkalmas! Az előirt mennyiségű borkén-tablettát használat előtt törjük porrá és kevés borban, illetve mustban oldjuk fel. Az olda­tot a kezelendő borhoz önt­jük és abban egyenletesen, jól elkeverjük. Adagolhatjuk úgy is, hogy a porrá tőrt borként vászonzacskóba téve kifőzött zsinegen a borba ló­gatjuk. így adagolhatjuk ak­kor is, ha a seprőt vagy az aljabort nem akarjuk felke­verni. Portalan (darabos) ál­lapotban ne adagoljuk a borba, mert a tabletták fe­lületén borkő képződik és ez a továbi oldódást megnehe­zíti. Mennyi borkén-tablettát adagoljunk? Igen enyhe kénezést (hek­toliterenként 5 gramm) hasz­nálhatunk az első fejtéskor a savanyú, valamint a har­madik fejtéstől kezdve az egészséges, a fiatal fehér, siller- és vörös boroknál, va­lamint az óboroknál. Gyenge kénezést (hl-en­­ként 10 gramm) alkalmazha­tunk az első és a második fejtéskor a száraz, savas és a második fejtéskor az édes­kés vagy a lágy, valamint a nehezen tisztuló, kissé lágy és a darabban álló boroknál. Gyengén kénezzük a mustot szüretkor (erjedés előtt), va­lamint a vörös és a siller­­bor-készftésnél a törkölyös mustot. Közepesen (hl-enként 20 gramm) kénezzük első fej­téskor az édeskés, a nehe­zen tisztuló és a lágy, a bar­natörésre hajlamos és a záp­tojás szagú borokat* vala­mint az összegyűjtött seprőt és az aljborokat. Ezenkívül közepesen kell kénezni a kezdődő bőrbetegségeknél, a fehértörésnél és az egyszerű borok gyorsított kezelésénél. Erősen (hektoliterenként 40—50 gramm borkén-tablet­ta) kénezzük az alacsony szeszfokú, édes és a súlyo­san beteg borokat, valamint a szállításra elôkésšzíteit mustot. . Dr. László László A félelmet elűzte a „gombakirály“ Szádudvarnok <Zádiel. Dvor­­níky) határában sokfajta gom­ba terein, ehető és mérgező egyaránt. Juhász Józsi bácsi úgy ismeri őket, mint a tenye­rét. Ismeri az ehető gombák lelőhelyeit, s azt is tudja, mi lyen mérgező gomba hasonlít az ehető gombához. Életében még sohasem tévedett. Ezért elnevezték „gombakirálynak“. Egész évben annyi gombát összeszed, hogy szinte minden nap jut belőle a konyhájára, mindemellett a fél községet el­látja vele. Csakis ingyen adja a gombát. Szeretetbűl. Jószívű ember. 0 tanítja meg a fiata­lokat is a gombázás mestersé­gére. Aki vele megy az erdő­be, üres kosárral nem jön visz­­sza. Mindenki szed elegendőt. Pár héttel ezelőtt azonban megszűnt az érdeklődés a gom­bázás iránt, mert környékün­kön hat embernek a halálát okozta a mérges gomba! Hár­man haltak meg Falucskán (Hačava) és ugyancsak hárman Péderben. Ez—utóbbi községben a gombaevők közül csak a gombaszedő favágó maradt életben, mert erős hányingert kapott és a mérges gombát ki­­háoyta. Kutyája azonban el­pusztult, mert felfalta a ki­hányt ételt. Családtagjai, hár­man, szintén életüket vesztet­ték. A beteg ember magára ma­radt. A falucskai gombázó is favágó volt, együtt dolgoztak és gombáztak a péderi favágó­val. Ilyen embereknek, akik ál­landóan az erdőt járják, ismer­ni kellene szinte a gomba ősz­­szes fajtáját, úgy, mint ahogy azt a „gombakirály“ ismeri. Ük is azt hitték, hogy ismerik, de súlyosan tévedtek! Megkérdeztem Juhász Józsi bácsit, hogyan történhetett ilyen eset. Ö azt felelte, hogy a két favágó bizonyára idegen erdőben gonibázott, ahol még nem szereztek tapasztalatot. Náluk már elmúlt a rókagom­ba (nálunk csirkegombának nevezik) idénye, s azt gondol­ták, hogy másutt még tart. Az idegen erdőben a rókagombá hoz hasonló mérgező gombára találtak, nem sokat gondolkod­tak, leszedték és hazavitték. Otthon a családtagok nem fo­gadták kétséggel a gombát, mert bíztak az erdei emberek gombaismeretében és megtör­tént a szörnyű tragédia. Azóta nemcsak nálunk, de az egész környéken félnek a gombától. — Ezután ne együnk gom­bát? Jómagam is félek tőle... — Együnk, — mosolygott a „gombakirály“, — elűzöm én a te félelmedet is, ha bízol ben­nem. — En a szerencsétlenség óta még több gombát szedek, mint azelőtt. Több jut rám, mert kevesebb a gombázó. Mos­tanában annyit szedek, hogy nem győzzük elfogyasztani, ezért megszárítjuk. Jó lesz majd télire. Majd adok azok­nak is belőle, akik most még irtóznak a gombától, de ké söbb bizonyára meggondolják magukat. En szeretném, ha a bizalmatlanok velem jönnének gombázni, mert megmutatnám nekik a biztos gombalelőhelye­ket. Ugyanis minden gomba évről évre a maga telepén, he­lyén terem. Az ehető is, a mér­gező is. Csak azt a gombát sza­bad leszedni, amelyiket jól is­merjük, s azon a helyen van, ahol régebben is teremni szo­kott. Az esetleges új lelőhe­lyeket inkább hagyják nekem. En vén róka vagyak. Nem té­vedhetek. Amelyik gomba csak hasonló, de nem azonos az ehető gombával, azt inkább hagyjuk ott, mert legtöbbjük mérgező — fejezte be Józsi bá­csi. A szomorú tragédia okozta félelmemet nálam a „gomba­király“ már eloszlatta. Azóta már többször voltam gombáz­ni. Bevallom, nem egyedül, ha­nem Józsi bácsival. Mindig so­kat szedtünk, a már jól ismert lelőhelyeken. Mikor hazajöt­tünk, s többen meglátták ná­lam a telt kosarat, megkérdez-' ték tőlem, hogy meg merem e enni. Meg — feleltem. A csalá­dommal elfogyasztottam és na­gyon jól éreztük utána magun­kat. Másutt is akadnak alapos gombaisinerók. Érdemes velük menni az erdőbe, ha olyan jó­­szándékúak, mint a mi Józsi bácsink. Kár otthagyni a sok ehető gombát. Régebben is tör­téntek szomorú tragédiák, de az élet megy tovább. A félelem elmúlik, s győz a józan ész és a megfontolás. Csurilla József J\ Szlovákiai Gyümölcsészek ” és Kiskertészek Szövetsé­ge Farnadi Helyi Szervezeté­nek taglétszáma az utóbbi idő­ben megnőtt. Ugyanis a gyen­gén működő szervezetet az idén újjászervezték. Kis Ernő elnökkel az élen a tagok ma már aktívabban tevékenyked­nek. Elterjedt a fólia alatti paprika, szabad földön pedig a paradicsom és a káposzta ter­mesztése. Egyre többen érnek el szép eredményeket a szőlő­termesztésben is. Ottjártamkor elbeszélgettem a szervezet né­hány tagjával. Elmondották si­kereiket, panaszaikat. Spanyo Ferenc, a szövetkezet személyzeti felelőse, Sztreda László üzemgazdász és Blanár Ferenc tervező szabad Idejüket kertjükben töltik. Vajon mivel foglalkoznak szakszerűen, hoz­záértően, melyek azok a növé­nyek, amelyek termesztésére szabad Idejüket áldozzák? — Találja kil — válaszolta egyszerűen a víg kedélyű Spa­nyo Ferenc. — Itt a „Balká­non“ mivel lehelne jövedelme­zőbben foglalkozni a szőlőter­veli az itteni éghajlatot. De ez nem is csoda, hiszen a Zselizi (Želiezovce) Állami Gazdaság­ban nemesítették ki. Igaz, -a Zöldveltelini több termést ad, de a Leánykának jobb a bora. 0 Miben rejlik a szőlőter­mesztés sikerének titka? Sztreda: — Nehéz lenne a szőlőtermesztés csínyját-bín­­ját elmagyarázni. A sikert, il­letve a sikertelenséget sok té­nyező befolyásolhatja. Szerin­ságot igényel, különösen nagy melegben. Spanyo: — Igaz, a határ­időt, az előírásokat pontosan be kell tartani, mert különben többet árthatnánk a szőlőnek, mint használnánk. De ebben már van tapasztalatom és gya­korlatom. EzenkívUl Cererittel trágyázzuk a talajt. Szükség esetén Vegaflórral lombtrágyá­zunk. A Vegaflór nyomeleme­ket is tartalmaz. Ezt permetlé-1 mesztésnél?! tem első követelmény a szak­• Miféle Balkánról beszél? szer“ talajművelés és a táp­­— nézek rá kérdően. — Csak anyagelfátás. nem Burgaszból, a Fekete-ten- Spanyo: — Ezenkívül igen ger partjáról jöttek? — teszem fontos a permetezés is. A ter­­hozzá. mesztés során a szükséges be­— Mi farnadiak vagyunk, s avatkozásokat, így a metszést népiesen balkániaknak hívnak stb. a fajtáktól, a fejlettségtől bennünket. Ez onnan ered, és az időjárástól függően kell hogy itt olyan szeszélyes az végezni, illetve módosítani, időjárás, akárcsak a tengerpar Sztreda: — Igen fontos ton. Egyik óráról a másikra az időben végzett, szükség sze­­változik. Bent a faluban süt a rinti permetezés. En nyolcna­­nap, a határban jégeső veri a ponként permeteztem, mégpe növényeket, a zsenge szőlősze- dig a Fundazol, a Dithane és meket. A jégeső az idén is kárt a BI—58-as készítménnyel, tett a kertészeti növényekben Spanyo: — Én a Perozin, és a szőlőben. Meg talán azért a Karathane és a Soldep ké­­is, mert a talaj- és éghajlati szítmények keverékével védtem viszonyok kedvező feltételeket a szőlő a kártevők és a beteg­nyújtanak a szőlőtermesztéshez, ségek ellen, így a kertbarátok körében is Sztreda: — A Karathanet egyre inkább elterjedt. azért nem használtam, mert ez ф Milyen fajtákat termesz- a vegyszer nagy elővigyázatos­­tének? .Spanyo: — Ezt is, azt is, hogy ebből is legyen, meg amabból is, de a borszőlőből sokkal több tőkém van, mint a csemegéből. Véleményem sze­rint jó szőlőfajta a Semillon, a Rizlingszilváni (Müller Thur­gau), az Ezerjó, a Pannónia kincse, no és a Zöldveltelini, melyből ötszáz tő már termő. Ezeket a fajtákat kordonműve­­tésü magas támvezetéken ter­mesztem, s most már mondha­tom: sikerrel. __ Sztreda: — Nem utánzóm munkatársamat s egyben szóm szádomat. Kétszáz tő a Zöld­veltelini és ugyancsak kétszáz tő a Leányka. Az utóbbi véle ményem szerint e környék leg­jobban bevált borszőlője. Ked- A Szőlőskertek királynője Is kedvfiit fajta. (Fotó: -dek) be keverve juttatjuk a szőlőre. Mit kerteljünk, arra törek­szünk, hogy minél több legyen a termés. 0 Honnan szerzik be a vegy­szereket, a szőlőműveléshez szükséges kellékeket? Spanyo: — A megfelelő mennyiségű vegyszer, műtrágya beszerzése gondot okoz. Vala­mit a szervezetünk biztosit, a többiről magunk gondosko­dunk. A talajművelési kisgé­pekről nem is beszélve, mert egyáltalán nem lehet kapni az üzletekben. így bizony sokat kell dolgozni a „szamárhúzó kapával“, amíg a sorok között a földet megműveljük, a talajt gyomtalanitjuk. • Hát az meg micsoda? Sztreda: — A jól ismert, ember által vontatott kézi sa­­raboló. Otthon is könnyen el­készíthető. Két babakocsi kere­ke kell hozzá. A kerekekhez a hozzáértő ezermesterek hozzá­­hegesztik a kapát, vagyis kézi sarabolót készítenek, amit az ember maga után húz. # Az idén milyen volta tér* més? i . Spanyo: — Aranként elér­tem a 230—250 kilót. Az idén valamivel kevesebb volt a ter­més, de jobb volt a szőlő cu­kortartalma. 1 Sztreda: — Valóban až idei termést tizennyolc cukor­fokkal szüreteltük le. 0 Hogyan értékesítették a szőlőt? Spanyo: — A szőlőt hely­ben, rendszeresen felvásárol­ták. Papp Ernő, a Zselizi Borá­szati Üzem helybeli megbízott­ja gondoskodott az értékesíté-< sér öl. Sztreda: — Végül is csak annyit mondhatok, vidékünkön érdemes szőlűtermesztésssel foglalkozni, mert kifizetődő és jövedelmező. Spanyo: — A szőlőskert végében levő pincénk nem kong az Ürességtől. A beszélgetés közben Blanár Ferenc mérnök, a szövetkezet tervezője is megérkezett. Amint megtudta, hogy miről beszélge­tünk, mindjárt kijelentette: le­mond a kiskertészkedésről. # Miért? — Tízáras kertem van. A* idén paradicsomot, korai kelt és káposztát termesztettem. A paradicsomot — annak ellené­re, hogy kicsi volt a termés — csak nagy utánjárással értéke­sítettem. A káposzta, kel, senki­nek sem kellett. Nagyapám a szomszédoknak adott belőle, de a zöme a kertben ment tönk­re. Többen jártunk így, akik zöldséget termesztettünk. # Mire kötöttek szerződést?, — Szerződést nem kötöttünk; csak szerettünk volna. Tavaly októberben az egyik gyűlésen szétosztották a kérvényeket, hogy mindenki töltse ki, miből mennyit szándékozik termesz­teni. A szervezet vezetősége — állítólag — a szerződéseket továbbította, de valahol a „fel­sőbb szerveknél“ nem hagyták' jóvá, egyszerűen nem is rea­gáltak rá. Ennek ellenére, hogy a kertet ne hagyjuk parlagon heverni, termesztettünk ezt azt. Nem sokat, de azt a keveset sem tudtuk eladni. Ezért in­kább lemondok a kertészkedés­ről, minek tegyem tönkre až idegeimet... Spanyo Ferenc derűlátőad válaszolt: — Végy tőlünk pél­dát: kertedet telepítsd be Riz­lingszilvánival, Leánykával vagy Pannónia kincsével, s meglá­tod, a munkád megtérül. Nagy Téré*

Next

/
Oldalképek
Tartalom