Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-11-18 / 46. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. november 18. Ebéd előtt foci, ebéd után irodalom Jól sikerült sport- ős irodalmi találkozót rendezett a Dunajská Streda-i I Dunaszerdahely) Magyar Tannyelvű Gimnázium, és a helyi mezőgazdasági és egészségügyi szakközépiskola vezetősége. Kihasználva, hogy néhány magyarországi irodalmárnak, Végh Antal írónak, Döbrentei Kornél költőnek és társainak, Bratislavában akadt dolga, egy kis vendégeskedésre hívták meg őket. A vendégeskedésből aztán egy olyan nagyszerű, egész délutánt betöltő rendezvény született, amely hosszú időkig emlékezetes marad a három iskola tanárai és diákjai számára. Kezdjük talán a sporttal. A magyar írókkal egyidöben meghívták Šzerdahelyre a CSEMADOK KB, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége és a bratislavai magyar hetilapok közös csapatát, a CSRH-t is. Így aztán szinte önmagát kínálta a sportesemény: az ünnepség bevezetőjeként ádáz jocicsatát vívtunk a Magyar Írószövetség csapatával. Es bár Végh Antal, az írók csapatának kapitánya annak idején megírta már a Miért beteg a magyar futball című híres könyvét, ezen a mérkőzésen alaposan megcáfolták a magyarországi írók Végh mester állításait. Hiába vezettünk ugyanis az első félidő végéig 2:0-ra, a szünet után olyan hustáros rohamokat Indítottak ellenünk, hogy a mérkőzés után 8:4-es verséggel kellett lekullognunk a pályáról. Igaz, hogy mi sohasem a gólokért, mindig csak magáért a játék kedvéért játszunk, mégis jól esett Véghéknek az a vigasztalása, hogy egészen biztosan győzünk, ha helyettük a magyar válogatott áll ki a porondra. Aztán meg (nem mosakodásképp mondom j a CSEMADOK KB IV. plenáris ülése miatt jónéhány játékosunk hiányzott, sőt egy tizenegyest az ellenfél kapusa kezébe is rúgtunkI Hanem a délután igazán elfeledtette velünk a nyolc (többnyire potya) dugót. A város új művelődési otthonában olyan rangos író-olvasó találkozón vehettünk részt, amelyet sem az 500— 600 főnyi közönség, sem mi nem felejtünk el. Az írók karcolataikkal, a költők verseikkel szemléltették irodai mi munkásságukat, s Végh Antal (eddig tizenhét kötete jelent meg!) olyan talpraesett humorral válaszolta meg a diákok kérdéseit, hogy szinte belerengett a kacagásba a gyönyörű kultúrház nagyterme. Igazán megérdemlik a feledhetetlen délután rendezői, Horváth Tibor, Barczy András mérnök, Czaszik Béla igazgatók, Olgyai Ede mérnök igazgatóhelyettes és Trgó Imre tanár, hogy ezúton is köszönetét mondjunk nekik. (rteumann) Harminc éve a futball körül Áz Idősebb nemzedék és a fiatalok is Jól ismerik Králik István bácsit, aki egykor huszonhárom éven aluli válogatottként is szerepelt. A galántai fiú már kisiskolás korában nagy érdeklődést tanúsított a foci iránt, s tizennégy éves korában az Ifjúsági csapatban szerepelt. Később éveken keresztül volt a galántai felnőtt csapat erőssége, majd a tren•.jlíni Merinához került. Abban, hogy a trenöíni csapat négy év alatt a kerületi bajnokság A osztályából felkerült a második osztályba, nagy érdeme volt a kiválóan játszó Králik Pistának. Ott figyeltek fel játékára, s így került a válogatott keretbe, majd a huszonhárom éven aluli válogatottba. Trenčínben jól érezte magát, de a szülőföldje iránti szeretete győzedelmeskedett, s visszatért Galántára, ahol még három évig játszott, s nagy része volt abban, hogy a csapata újból felkerült a divízióba. Aktív pályafutásának befejezése után sem fordított hátat a labdarúgásnak. Mint az edzői tanács tagja tevékenykedett és igyekezett átadni tapasztalatait a fiataloknak. Már tizenöt éve a Galántai Járási Testnevelési Bizottságon dolgozik és sokat tesz azért, hogy sokoldalúan sportoljanak a járásban. A munkáját nagyra értékelik és a felsőbb szervek többször részesítették elismerésben a fáradhatatlan funkionáriust, sportembert. Oláh Gyula Erőszak és verekedés egy labdarúgó-mérkőzésen Az őszi szezonban került sor a járási bajnokság III. A osztályában szereplő Ptrukša (Szirénfalva) — Malý Horeš (Kisgéresj mérkőzésre. A kisgéresi labdarúgókat nagy létszámú közönség kísérte, akik előreláthatóan biztosak voltak a csapatuk győzelmében. A magabiztosságuk még jobban megnőtt a vendégek ifjúsági csapatának 4:1 arányú győzelme után. A nagyok játékánál azonban fölborult a papírforma, s egyenlő erők küzdelmét hozta a mérkőzés. Bár a kisgéresiek szerezték meg a vezetést, a hazaiak az első félidő végéig kiegyenlítettek, majd a második félidő elején a nagyon jő formában játszó Gilányi István vezetéshez juttatta a szirénfalviakat. Már a hazaiak vezetését is nehezen viselte el a vendégcsapat; a játékosok nemegyszer a bíróra dobták a labdát, s ezt Károlyi Gyula játékvezető figyelmeztetés nélkül eltűrte. A vendégeknek rövidesen sikerült kiegyenlíteni. De a mérkőzés vége előtt egy hálóba tartó labdát az egyik kisgéresi védőjátékos kézzel tolt a felső lécre, s ezért a játékvezető tizenegyest ítélt. A tizenegyes vitathatatlan volt. Ennek ellenére a vendégcsapat játékosai a játékvezetőnek rontottak, szidalmazták és lökdösték. Többen kiállítást érdemeltek volna, de a játékvezető nem akarta még jobban kiélezni a helyzetet. A hazai játékosok és a rendezők nagy nehezen megvédtek a játékvezetőt a tettleges bántalmazástól. A büntetőrúgást Gilányi István értékesítette, de talán jobb lett volna ha nem teszi, mert ami a mérkőzés végét jelző sípszó után történt, nem illő a sporthoz, a sportemberek viselkedéséhez. A kisgéresi játékosok és szurkolók nem tudták elviselni a vereséget s felbőszültén magukból kikelve rontottak a játékvezetőre, akinek a hazai játékosok és a rendezők segítségével nagy nehezen mégiscsak sikerült berohannia az öltözőbe. Aztán elszabadult a pokol. A vendégek ütöttek mindenkit, akit csak értek. Egy idős hazai néző eszméletlenül terült el a földön. Az egyik rendező vérző orral próbálta emberi viselkedésre bírni a vendégeket, de ők nem kímélték az idősebb szurkolókat sem. Többen megsérültek, s végül három szirénfalvai szurkoló orvosi kezelésre szorult. Ami a legérdekesebb, a kisgéresi vezetők óvást intéztek a járási szervekhez. Többek között olyan valóságnak nem megfelelő okokra hivatkoztak, hogy a játéktér nem volt kellőképpen előkészítve és hogy az egyik játékosukat inzultálták. Meg kell jegyezni, hogy a mérkőzésre jó talajú és előkészített pályán került sor. Különben a játékvezető aligha engedélyezte volna a mérkőzést. Szomorú, hogy a kisgéresiek között volt olyan fiatal játékos is, aki ártatlan nyugdíjast ütött-vert. Az igazsághoz tartozik, hogy azért voltak a kisgéresiek között olyanok is, akik elítélték az egyes játékosok és szurkolók viselkedését és elnézést kértek a hazaiaktól. Ezek közül egyik a kisgéresi csapat kapitánya volt. Meggyőződésem, hogy nemcsak mi ítéltük el a kisgéresiek viselkedését, hanem amint hallottuk, a szomszéd községekből ottlevő szurkolók is. Ez történt Szirénfalván, s reméljük ilyen esetre többet nem kerül sor. Bízunk abban, hogy a járási szervek megteszik a kellő lépéseket, s ez hozzájárul ahhoz, hogy a kisgéresiek is megtanulják sportemberhez méltóan viselni a véreséget. —Jakab— Л Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség egész évi jő munkája a barátsági hónapban éri el csúcspontját. A minden év novemberében ismétlődő esemény jelentősége az idén fokozott, mivel Csehszlovákia megalakulásának hatvanadik, a Februári Győzelem harmincadik, az állam szövetségi elrendezésének tizedik évfordulója jegyében zajlik. A jubileumok és a barátsági hónap történelmi jelentőségét a CSSZBSZ Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Járási Bizottsága is tudatosította, s ebben a szellemben irányítja az alapszervezetek tevékenységét. A CSSZBSZ járási bizottsága és az alapszervezetek természetesen nem egyedül készítették elő a barátsági hónap akciótervét, hanem a pártszervek, valamint a tömeg- és társadalmi szervezetek aktív közreműködésével. Talán ezzel is magyarázható, hogy a dunaszerdahelyi járás akciótervébe foglalt minden rendezvény a Szovjetunióval való testvéri kapcsolat további elmélyítését és osztályszövetségünk szilárdulását szolgálja. A dunaszerdahelyi járásban az egyes szövetkezetekben működő CSSZBSZ-ek tagjai is méltón készülnek a barátsági hónapra. így van ez a Trhové Mýto-i (Vásárút) szövetkezetben is. A NÉV KÖTELEZ Mi kell ahhoz, hogy egy szövetkezet a Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet viselhesse? — kérdeztem Házi Vincét, a vásárúti üzemi pártszervezet elnökét. — Ezt ki kell érdemelni, — kaptam a gyors választ, majd így folytatta: — Annak idején, amikor az illetékes szervek egyetértésével „nevet adtunk a gyereknek“, alaposan megvitattuk ezt a kérdést. S arra a következtetésre'jutotíunk, hogy a termelési eredményeink, valamint a helyi pártszervezet és a CSSZBSZ alapszervezetének jó munkája, s persze a szovjet örök időkre Szovjetunióval! a néphez fűződő őszinte baráti viszonyunk feljogosít bennünket arra, hogy szövetkezetünknek a Csehszlovák- Szovjet Barátság nevet adjuk. Ez a név mindannyiunkat jó munkára kötelez, s úgy hiszem, hogy ezt szövetkezetünk minden egyes dolgozója tudatosította. Ottjártamkor a CSSZBSZ helyi szervezetének elnöke, Bogyai Ferenc a barátsági hónapra tervezett rendezvények miatt Bratislavában járt. Így Varga Bélától, az általános iskola tanítójától, a művelődési otthon vezetőjétől kaptam áttekintést a barátsági hónapra tervezett akciókról. — Gýakorlatból tudom, hogy, egy ilyen nagy rendezvénysorozat előkészítése komoly munkát igényel — mondotta Varga elvtárs. Ezért az idén is időben hozzáláttunk az előkészületekhez. Aránylag sok rendezvénnyel számolunk. A megnyitón és a záróünnepélyen kívül a barátsági hónapban megrendezzük a járási asztalitenisz-bajnokságot, ahol a környék legjobbjai mérik össze erejüket mind az egyéni, mind pedig a csapatversenyben. A lakosság körében évek óta nagy sikernek örvend az agitációs központ által szervezett könyvkiállítás, ahol szovjet írók magyar fordítású műveit vonultatjuk fel. Ez a rendezvény az idén sem marad el, mivel tudjuk, hogy a könyvek népszerűsítésével fel tudjuk kelteni a lakosság széles rétegeinek érdeklődését a szocialista irodalom iránt. A barátsági hónap derekán megrendezzük a nyugdíjasok találkozóját abból a célból, hogy községünk idősebb dolgozói — szakavatott előadók tolmácsolásában — áttekintést kapjanak a szovjet emberek életéről, a Szovjetunió társadalmi és gazdasági életének fejlődéséről. A szovjet filmek hete iránt a lakosság minden évben nagy érdeklődést tanúsít. Mivel többnyire modern, színes szélesvásznú filmekről van szó, ezek nem Vásárúton, hanem Nyárasdon — a szélesvásznú moziban — kerülnek vetítésre. A központi faluból az érdeklődőket autóbusz viszi majd Nyárasdra, a filmelőadásokra. A falunk életében érdekes esemény lesz a „Szórakozás a szamovár mellett“ című rendezvény is, ahol a résztvevők a csehszlovák—szovjet barátság jelentőségének elmélyültebb tudatosítása mellett megízlelhetik majd az orosz konyha különlegességeit is. A barátsági hónap műsorát gazdagítja a szocialista brigádok járási vetélkedője is, amely Mit tudsz a Szovjetunióról cím alatt lesz megrendezve. A záróünnepségre a CSSZBSZ alapszervezete hivatásos szovjet népművészeti együttest hívott meg. Tehát ha semmi nem jön közbe, akkor — ugyanúgy mint az elmúlt években — a falu lakói ismét egy nagy kulturális élménnyel lesznek gazdagabbak. A CSSZBSZ vásárúti alapszervezetének még sok kisebb-nagyobb rendezvénye lesz a barátsági hónapban. Ennek felsorolása, részletezése kissé hosszadalmas lenne. De nincs is rá szükség, mert az ismertetett akciók is meggyőzően bizonyítják, hogy a vásárúti alapszervezet jó munkát végez. KALITA GABOR Ezerarcú A 61 évvel ezelőtti események és az azt követő történelmi jelentőségű korszak tette lehetővé a szocialista országokban a társadalmi felemelkedéssel együtt a kultúra, a művészet nagyarányú kibontakozásának, igazi céljának felismerését, a néppel a népért, és a népről a népnek eszméjének korszakalkotó, művekben való megtestesülését.' Molnár János Kráľovský Chlmec-i (Királyhelmec) műkedvelő fényképész gyűjteménye is abból az elvből indul ki, hogy a történelmi, politikai évfordulót a művészet eszközével küszöntse. A fiatal fotós Nitrán, Táborban, Királyhelmecsn. Dunajská Stredán (Dunaszerdahely) stb kiállított fényképanyaga azt bizonyítja, hogy Mplnár János az ellesett pillanatok mesteri fotósa, aki a valóság látványát belső érzéseken szűri át, s így a néző érzelemvilágát ragadja meg. Skálája rendkívül széles. Múltidézők, A Vörös téren, Generációk, Nyitott könyv, A felhők felé stb. című felvételei magukon hordják a szerző hitvallását, melyet így foglalhatnánk össze: Moszkvában a múlt, jelen és a jövő egyszerre mutatja magát. Egymás mellett láthatjuk a hagymakupolás templomokat és a felhőkarcolókat. A Kreml középkori falai szomszédságában szupermodern épületcsodák sorakoznak. Moszkva nem egyszerű város. Nem НшЬа egyetlen korszak mába átmentett „múzeumvárosa“. Köntösén minden évszázad rajta hagyta keze nyomát. Sokféle stílus, sokféle íilés alakította külsejét. A különböző korok építkezési csodái megférnek egymás mellett, kiemelik egymás jellegzetességeit, sajátos szépségeit. A fotók hátterében szinte mindig megjelenik az ember, akinek a munkája és alkotó energiája formálja a várost, és a hatalmas országot. Képet kapunk arról, hogyan élnek és dolgoznak a szovjet emberek, milyen szerepet játszik életükben a művészet és a tudomány, milyen fogékonyak a humor és a szépség iránt. Életük apró, rnviM—a——— ■—f meghitt mozzanataiba is bepillanthatunk, megismerhetjük hétköznapjaikat, és ünnepeiket. Ezt a jellegzetes orosz atmoszférát érzékelteti művészi szinten és eszközökkel Molnár János, aki Moszkva ezernyi látnivalójából sikerrel emeli ki a legjellegzetesebbet, legérdekesebbet. XXX ■ í' l . Akj már járt Moszkvában, az Molnár János felvételein régi kedves ismerősként újra találkozhat az „Ezerarcú Moszkvával“. Aki viszont a valóságban még nem tekintett le a Leninhegy ormáról, annak lehetősége nyílik arra, hogy a fényképgyűjteményen keresztül megismerje ezt a várost, melynek házsorai, sugárútjai, metróvonalai elkúsznek a közelmúltban még távolinak tűnő nyírfaerdőkig. —esi— Megbecsülik az öregeket Makranc (Mokrance) községben minden évben megrendezik a nyugdíjasok napját. Az idén október 28-án került sor erre a kedves ünnepségre, melyre több mint száz idős polgár jött el a művelődési otthonba. Már az érkezéskor vidám zene fogadta a nagymamákat, nagypapákat. Schürger Jóska zenekara szórakoztatta egész este a kedves vendégeket. A hnb elnöke, Tóth' János, meleg szavakkal köszöntötte az idős polgárokat, ismertette velük a község fejlődését, az elért eredményeket, majd Šuca Milan, a PÜT elnöke szólt szocialista államunk sokoldalú gondoskodásáról. Az óvoda és iskola diákjainak kedves műsora után fellépett a CSEMADOK helyi szervezetének tizenhat tagú vegyeskara is, akik a vidék népdalaiból nyújtottak át egy csokorravalót az idős polgárok köszöntéséül. A PÜT tagjai Kecsli Erzsébet, Vojakovics Margit, Szels István és Šuca Milan kis ajándékokkal kedveskedtek, majd frissítőkkel kínálták az egybegyűlteket, akik sokáig beszélgettek a község vezetőivel, megköszönvén azt a szép estét, amit együtt tölthettek. Ahhoz a tizenkét betegágyhoz kötött polgárhoz is ellátogattak a PÜT tagjai, akik nem lehettek jelen az ünnepségen, hogy meleg szóval, őszinte kézszorítással részesei lehessenek ennek a nagy megbecsülésnek, ami idős polgárainkat övezi hazánkban. FARKAS ROZSA „Szerelem" a néző szemével Távol áll tőlem, hogy 'kritikát írjak a MATESZ kassai THÄLIA színpadának bemutatójáról. Erre hivatottak a kritikusok, én csak a közönség szemével látott és tapasztalt benyomásokat szeretném tolmácsolni a THÁLIA művészeinek. Barta Lajos Szerelem című színműve jó darab. Bár a cselekmény az 1913—14-es években játszódik, mégis sokat mond nekünk, mai fiataloknak is. Örülök, hogy Turnianske Podhradien (Tornán) is lelkes közönségre talált a művészgárda. A darab felüdít, szórakoztat, elgondolkoztat. Kicsit belecsöppenünk abba a különös világba, ami már oly távol van tőlünk. És boldogan lépünk ki a mába, főleg a nők, akiknek már nem kell csak arra várni, hogy valaki feleségül kérje őket, mindenkinek van munkája, életcélja. Kimondottan szépek és színesek a díszletek és kosztümök. A mai „nadrágos“ divat mellett jő megpihenni a szemnek a sok szép jelmezen. Csonka István, a győri Kisfaludi Színház tagjának tervezéséről és Vass Károly Jászai díjas művész rendezéséről csak elismerően szólhatok. Legyen ez a néhány elismerő és köszönő sző virágcsokor helyett, minden művésznek és munkatársnak a magam és a majdnem háromszáz főnyi nézőközönség nevében a szép estéért. í. R.
