Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-11 / 45. szám

1978. november 11 .SZABAD FÖLDMŰVES, Két jószomszéd elmélyült barátsága MINISZTERELNÖKÜNK AZ NDK-BAN Szövetségi miniszterelnökünk, Lü- BOMlR ŠTROUGAL elvtárs november elején WILLI STOPHNAK, az NDK Minisztertanácsa elnökének meghívá­sára kétnapos látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A láto­gatás célja a két szomszédország kö­zött az utóbbi években kibontakozó ba­ráti együttműködés elmélyítése volt. A látogatásról kiadott közös közlemény szerint miniszterelnökünket ERÍt^H HONECKER, az NSZEP Központi Bi­zottságának főtitkára, az Államtanács elnöke is fogadta. A két kormányfő tájékoztatta egy­mást a pártjuk legutóbbi kongresszu­sán hozott határozatok végrehajtásá­ról. s nagyra értékelték a szocialista építésben elért kiváló eredményeket. Hangsúlyozták, hogy országaink sok­oldalú együttműködése a marxizmus— leninizmus, a szocialista internaciona­lizmus, a Szovjetunióval és a többi testvérországgal való megbonthatatlan szövetség állandóan mélyül. Megelégedéssel állapították meg, hogy a kormányfők legutóbbi, idei áprilisi találkozója óta tovább mélyült a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés, jelentős haladást ér­tek el a szakosítás és a kooperáció te­rén, a kutatásban és a termelésben. Dinamikusan továbbfejlődött a kölcsö­nös árucsereforgalom, melynek értéke az idén első fzben túllépi az 1 milliárd 800 millió rubelt. A kölcsönös áru­csereforgalomban évről évre nő a sza­kosítás és kooperáció keretében ter­melt termékek részaránya, amely ta­valy körülbelül 26 százalék volt, a fémfeldolgozó iparcikkek esetében pedig 40 százalékot tett ki. A két ál­lam szoros népgazdasági kapcsolatát fejezi ki a kutatási, fejlesztési és ter­melési szakosításra és kooperációra vonatkozó több mint 200 kormányközi és miniszteri megállapodás és szerző­dés. A felek egyöntetűen megállapítot­ták, hogy a tudományos-műszaki e­­gyüttműködés keretében folyik a ki­emelt témák 1976—1980. évi hosszú távú programjának teljesítése. Egyet­értésüket fejezték ki a kulturális, ok­tatásügyi, tudományos, egészségügyi, sport és egyéb kapcsolatok fejlődésé­vel is. A közlemény aláhúzza, hogy Cseh­szlovákia és az NDK a jövőben is szüntelenül erősíteni fogja megbont­hatatlan szövetségét és internaciona­lista együttműködését a Szovjetunió­val és a szocialista közösség többi ál­lamával. Ezzel kapcsolatban kidombo­rították az Interkozmosz program gya­korlati megvalósulásával kapcsolatos közös űrrepülési eredményeket. A fe­lek hangsúlyozták kormányaik eltö­kélt szándékát, hogy a .testvérorszá­gokkal együtt síkraszállnak a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letének bukaresti ülésén hozott hatá­rozatok végrehajtásáért. Hangoztatták, hogy a feszültség enyhülésének to­vább kell mélyülnie ás ót kell terjed­nie katonai területre is. Ezzel kapcso­latban nyomatékosan kifejezésre jut­tatták, hogy mindkét állam támogatja a fegyverkezési hajsza megszünteté­sére és a leszerelésre, különösen a nukleáris leszerelésre vonatkozó kez­deményező szovjet javaslatokat. Ebben a szellemben támogatják a Béke-világ­­tanócsnak a neutronbomba gyártása és tárolása elleni felhívását. Kiemel­ték továbbá az NSZK-val kötött szer­ződések és a helsinki záróokmány je­lentőségét. Síkraszálltak a Nyugat- Berlinre vonatkozó négyoldalú megál­lapodás megtartásáért. A felek határozottan állást foglal­tak a genfi békekonferencia keretében történő komplex közel-keleti igazsá­gos rendezés mellett, s elítélték a kü­­lönmegállapodások politikáját. Rendü­letlen szolidaritásukról biztosították a hős testvéri vietnami népet, és hatá­rozottan elítélték a kínai vezetők he­­gemonisztikus és nagyhatalmi, sovi­niszta politikáját és Kambodzsának Vietnam ellen Pekingtől szított ag­resszív cselekedeteit. A kormányfők internacionalista szolidaritásukat fe­jezték ki az ázsiai, afrikai és latin­amerikai népek igazságos harcával, amelyet az imperializmus, a fajüldö­zés, a gyarmati rendszer és a neoko­­lonializmus ellen, a békéért, a nem­zeti függetlenségért, a társadalmi ha­ladásért vívnak. A megvitatott kérdésekben teljes volt a nézetazonosság a testvéri ba­rátság és szívélyesség légkörében le­zajlott tárgyalásokon. Willi Stoph kormányfő meghívást kapott csehszlo­vákiai látogatásra, melyet köszönettel elfogadott. Madridi gondok Lázas politikai tevékenység Jellemzi Spanyolország politikai életét. A par­lament a napákban fogadta el az új alkotmány tervezetét. Ezzel végleg megszűntek a francolsta Intézmények, hatályát vesztette a Franco idejében elfogadott alaptörvény, mely szerint — bár kellő módosításokkal — mind­máig kormányozták az országot. A parlamentben elfogadott alkotmányt azonban szentesíteni kell — nem a királynak, hanem spanyolhonban új­donságként — népszavazásnak. Nem kétséges, hogy a várhatóan december 6-án megrendezendő nép­szavazás igent mond az alkotmányra és új fejezet kezdődhet az ország po­litikai fejlődésében a demokratizáló­dás útján. Valamennyi párt a népsza­vazáson való részvételre hívta fel vá­lasztóit. A Spanyol KP felhívásában hangsúlyozta, hogy a népszavazásnak nagy népi mozgalom jellegét kell öl­tenie azoknak visszatérési kísérletei­vel szemben, akik „nem akarják a de­mokráciát“. A párt még valamire figyelmezte­tett. Az ETA baszk nacionalista szer­vezet fokozottan követ el merénylete­ket hatósági személyek ellen. Ez azért is meglepő, mert a közelmúltban meg­állapodás született a kormány és a politikái pártok között az autonómiák ügyében. A baszk nacionalista párt azonbena baszkföldi kommunistákkal és mérsékeltebb nemzeti pártokkal szemben azonban nem ér egyet azzal, hogy Baszkföldnek nem biztosítanak különleges helyet a többi autonóm te­rület között. (Ezt a követelést törté­nelmi előjogokra stb. hivatkozva min­den más követelés fölé helyezik.) Az utóbbi időben az ETA és a mér­­sékelt szervezetek is tüntetéseket ren­deztek egymás ellenhatására. A terro­risták elsősorban az ország konzerva­tív erőinek tetszését’vívták ki. Ezek a konzervatív erők ugyanis idegenked­nek mindenfajta demokratizálástól, a régi rend hívei, s úgy gondolják, a terror a kormány megtorló Intézkedé­seit válthatja ki s így eltörölheti az autonómiákat is. A reakció azonban elszámította magát. Az UCD spanyol kormánypárt most tartott kongresszusán ismét pártelnökké választott Adolfo Suarez kormányfő rugalmas politikát folytat. A kiprovokált megtorlások helyett úgy kíván változtatni a baszkföldi állapoto­kon, hogy a közigazgatási szerveket, a rendőrséget, csendőrséget zömében helyi baszk lakosságból szervezi meg, eleve kifogva a szelet a reakció vitor­lájából. Ezt a politikát valamennyi de­mokrata párt támogatja, mint a tavaly elfogadott Moncloa-paktum szerves részét. —ez—i Újra hazai földön a világűr rekorderei KOVALJONOK ÉS IVANCSENKOV EGÉSZSÉGESEK ÉS ALKALMAZKODNAK A FÖLDI VISZONYOKHOZ Nem okozott meglepetést a hír, hisz a napilapok már legalább egy hete a Szaljut—6 szovjet űrállomás lakóinak csomagolásáról és készülődéséről tá­jékoztattak, hogy a múlt csütörtökön, világrekordot jelentő 140 napos űr­utazás után Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov szovjet űrha­jós a Szojuz—31 űrhajóval visszatért a Földre. A hazatérésre meghatározott prog­ram szerint került sor. Az előkészüle­tek megtétele után a földi irányító­központ engedélyt adott az űrállomás és a Szojuz—31 űrhajó szétkapcsolá­sára. Néhány órával később a heli­kopteres 'kereső osztagok megpillan­tották a hatalmas ejtőernyővel le­ereszkedő űrkabint. A Szojuz—31 le­szálló egysége november 2-án, moszk­vai Idő szerint 14.05 órakor a meg­adott körzetben, a kazahsztáni Dzsez­­kazgan városától 180 kilométerre ért földet. A most véget ért űrkísérletet az ed­­digt leghosszabb és legeseménydúsabb űrutazásnak tartják. Kovaljonok és Ivancsenkov a Szaljut—6 űrállomáson bét nemzetközi személyzetű űrhajót is fogadott: Klimuk és a lengyel Herma­­szewski, valamint Bikovszkij és az NDK-bell lähn űrhajóját, továbbá három Progressz típusú teherűrhajót. A két űrhajós továbbá nagy jelentősé­gű technológiai, műszaki, biológiai és orvosi kísérleteket végzett. Satalov tábornok, a szovjet űrhajó­sok parancsnoka tv-nyilatkozatában kiválónak minősítette az űrpáros mun­káját, s kiemelte, hogy az űrhajósok a repülés minden szakaszában ponto­san, megbízhatóan, a megadott prog­ram szerint dolgoztak. A szovjet űr­kutatási szakemberek a mostani kísér­let tapasztalataira támaszkodva újabb, nem kevésbé hosszú és nem kevésbé bonyolult űrutazásokat készítenek elő.' Tudományos körök és a világsajtó Is méltatja a szovjet űrrekorderek tel­jesítményét és annak világjelentősé­gét. Legtalálőbb a brit International Herald Tribune megállapítása: „Az oroszok először valósították meg a kettős dokkolást, először kapcsoltak az űrállomáshoz teherűrhajút, először töltötték fel az űrállomást üzem­anyaggal, végrehajtották a leghosz­­szabb, pilóta vezette orbitális repü­lést, amelyben először vett részt az oroszokon és az amerikaiakon kívül más nemzet fia. Az elragadó kísérlet­sorozat a Szaljut—В felbocsátását kö­vetően közelebb hozta a megvalósu­láshoz azokat az álmokat, hogy állan­dóan lakott űrállomásokat hozzanak létre. Az emberek fel sem fogják, milyen jelentősége van a világűr ipari méretű meghódításában most kezdődő korszaknak, hiszen közeledik a világ­űr gazdasági kiaknázásának ideje“. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács üdvöz­letét intézett a két űrhajóshoz, azok­hoz a tudósokhoz, mérnökökhöz, tech­nikusokhoz, munkásokhoz, űrhajózási szakemberekhez, akik részt vettek a Szaljut űrállomás, a Szojuz és Prog­ressz típusú űrhajók elkészítésében. Köszönetét mondott mindazoknak, a­­kik a világraszóló jelentőségű tudo­mányos sikernek előkészítésében és megvalósításában részt vettek, és to­vábbi sikereket kívánt nekik. A Szovjetunió Lefelsőbb Tanácsának Elnöksége Lenin-renddel, a Szovjet­unió Hőse címmel és az ezzel járó aranycsillaggal tüntette ki Kovaljonok és Ivancsenkov űrhajósokat 140 napos űrutazásuk során tanúsított helytállá­sukért és bátorságukért. A Lengyel Népköztársaság és az NDK kormánya is magas kitüntetésben részesítette a visszatért űrhajósokat. Kovaljonok és Ivancsenkov teljesen egészségesek és fokozatosan alkal­mazkodnak a földi feltételekhez. ATOMFEGYVERGYÄRTÄS DÉL-AFRIKÄBAN AMERIKAI SEGÍTSÉGGEL — Csak katlan legyen, a kását magunk is megfőzzük..: [J. Kersin rajza) Portugáliának új kijelölt miniszter­­elnöke van. Eanes államfő hosszadal­mas tárgyalások után, a politikai pár­tok beleegyezését elnyerve Carlos Al­berto Mota Pinto szociáldemokrata politikust, a Soares kabinet egykori idegenforgalmi miniszterét bízta meg kormányalakítással. A 42 éves jogász­­professzor elődjével, Alfredo Nobre da Costa leszavazott ügyvezető mi­niszterelnökkel szemben nagyobb po­litikai gyakorlattal rendelkezik, de határozottan a jobboldal embere. Pon­tosabban így fogalmazhatnánk: a mér­sékelt jobboldalé. Első megnyilatkozásaival sejteni engedte, milyen politika várható tőle. Különösen két kijelentése elgondol­koztató. A jogrend a politikai és gaz­dasági egység biztosításán épülő „ke­ménykéz-politikát“ ígért, továbbá ha­tározottan állást foglalt az 1974. évi forradalmat követő agrárreformok után a nagybirtokosoktól elvett földek „visszaszármaztatása“ mellett. Mota Pinto, aki annak idején a De­mokratikus Néppárt balszárnya kere­tében szakadt el hasonló gondolkodás sú politikus társaival Sä Carneiro pártelnöktől és hozták létre a Szociál­demokrata Pártot’, ezzel a burzsoázia mellett kötelezte el magát. S hogy nem üres szavakat hangoztatott, bizo­nyltja az is, hogy a karhatalom már megütközött a földjeik visszavételét akadályozó parasztokkal. Logikus a kérdés, mit szólnak hozzá a kommunisták, hisz Cunhal főtitkár az államfővel folytatott megbeszélé­sei során kijelentette, hogy nézetelté­réseik ellenére bizopyos személyi és kormányzási 'kérdésekben egyet tudna érteni a miniszterenökkel. Cunhal fő­titkár kijelentette, hogy pártja a hely. zettel elégedetlen többi párt képvise­lőivel együtt kész átmeneti kormányt alakítani az előbbre hozandó parla­menti választások előkészítésére. Ter­mészetesen, előzetesen az új, megala­kuló kormányt le kellene szavaznia a parlamentnek. i—in—* Külpolitikai kommentárunk A bagdadi válasz Carter elnök, az egyiptomi—izraeli különbéke fő értelmi szerzője nagyon sietett tető alá hozni a Camp David-1 alkut. A két kormányfő igyekezett si­mán elfogadtatni országa parlament­jében a békeszerződés amerikai terve­zetét. Mindegyik a maga módján: Szadat szinte drákói szigorral elhall­gattatta ellenzékét, teljesen átszervez­te kormányát, a tétovázó politikuso­kat menesztette, a nyíltan ellenzékie­ket pedig még politikai perekkel Is megfenyegette. Menahem Begin sem volt könnyű helyzetben. Paradoxon, hogy az iraell— egyiptomi látszatbé­két, lényegében szemfényvesztést ép­pen a legszélsőségesebb irányzatú kabinetnek sikerűit elérnie, a Begin körüli fasiszta vagy félfasíszta tömö­rülésnek, ugyanakkor azonban a knesszetben Begint is „leckéztették“. S ő felmondta a leckét: bebizonyítot­ta a képviselőknek, hogy a békeszer­ződéssel Izrael semmilyen jogáról nem mond le, s ha tesz is bizonyos engedményeket, ezekért cserébe ösz­­szehasonlíthatatlanul nagyobb elő­nyökhöz jut. Így tehát a kairói és a Tel Aviv-i parlament Is megadta a zöld utat a szerződés elfogadására. Derűlátók szerint közeleg a szerző­dés aláírásának pillanata, mert Wa­shingtonban még a tervezet pontosítá­sán dolgozó küldöttségek álláspontjai nagyon közelednek egymáshoz.. Ezek szerint mégsem olyan teljes az egyet­értés, mint ezt a nyugati világ propa­gandagépezete reklámozta. Bizony nem, mert Begin elnök az amerikai tervezet elfogadása után is meglepő bejelentésekkel állt elő. Például kö­zölte, hogy a megszállt arab területek neuralgikus pontjain, így a Golan­­magaslaton, Ciszjordániában és a Ga­zai övezetben nemcsak nem csökken­tik a félkatonai Jellegű izraeli telepü­lések számát, hanem továbbiak létesí­tése várható a jövőben. Tehát az iz­raeli kormány eltökélt szándéka, hogy véglegesítik és „örökkévalóvá“ teszik az izraeli jelenlétet arab államok fel­ségterületén. Az izraeli közvéleményt egy, másik beglnl bejelentés is felcsi­gázta, ugyanis az, hogy Nagy-Jeruzsá­­lemet teszi meg az ország fővárosává, tehát a város arab lakosságú részének bekebelezését végérvényesnek tekin­tik, s bizonyos izraeli államhivatalo­kat már most odaköltöztetnek. Begin ilyen irányú kiegészítéseket javasolt a washingtoni tervezethez. . Szadat elnök sem hallgathatott. Szintén előterjesztette a maga kívá­nalmait, kiegészítési javaslatait, és sze­rette volna, hogy a szerződés végleges szövegében a palesztinaiak kérdése is valamilyen formában helyet kapjon. Ez a bátortalan kezdeményezése azon­ban mindmáig válasz nélkül maradt, s azóta Egyiptom kerüli e kérdés fel­tűnő szorgalmazását. A Camp David-i alku mozgásba hoz­ta az egész arab világot. A „szilárdság frontjához“ tartozó országok találó választ adtak az egész arabság ellen irányuló cselszövésnek, de ez kevés­nek bizonyult. Főként azért, mert hiányzik köztük az annyira szükséges egység, másrészt a kérdés értelmezé­sében s a rendezéshez való hozzáál­lásban bizonyos különbségek mutat­koztak köztük. Végül számos arab or­szág, köztük a gazdaságilag oly befo­lyásos és mindenképpen jobboldali irányzatú Szaúd-Arábia, továbbá Jor­dánia állandóan változtatja állásfogla­lását. Szaúd-Arábiánaik megfelel az amerikai tervezet, ám tekintettel kell lennie az egész arabság érdekeire!, így aztán valamilyen kompromisszum felé hajlik. Az ilyen nézeteltérések kiküszöbö­lését szolgálták egyes arab vezetők kölcsönös látogatásai azt követően, hogy Vance amerikai külügyminiszter rövid kötutat tett az arab országok többségében, hogy rábírja őket a Camp David-i megállapodás támogatá­sára. A látogatások között különösen kettő figyeltetett fel magára. Az egyik Bumedien algérai államfő moszkvai látogatása, melynek során határozott, haladó szellemű közel-keleti megol­dás mellett foglalt állást és leszögez­te, hogy a Szovjetuniónak minden­képpen szerepet kell kapnia a közel­keleti rendezésben, mert nélküle el­képzelhetetlen az igazságos megoldás. A másik látogatás Asszad szíriai el­nök bagdadi látogatása volt, amely, hosszú idő után a két ország kibékü­lését és politikai törekvéseinek össze­fogását eredményezte. Mint ismeretes, az ugyancsak Baath párti vezetésű iraki kormány a közel-keleti válság radikáljsabb megoldásának híve volt a mérsékeltebb damaszkuszival izem­ben. A látogatás után nyilvánvaló, hogy Asszad Szíriája is a Camp Da­vid-i alku leghevesebb ellenzői közé állt. Végül a már említett okok miatt szükségessé vált az arab országok szélesebb fórumának összehívása, hogy tisztázzák az álláspontokat a kérdésben. A jövőt illetően lényeges állásfoglalásokról van szó. Vitathatat­lan, hogy Egyiptom különállásával a katonailag legerősebb arab állam vált ki a többiek közösségéből, s a vele szembeállított arab egység nem ele­gendő, illetve a gyakorlatban ezen az egységen — képletesen szólva — a legjobb esetben is hajszálrepedések mutatkoznak. Most Bagdadban , ezért az álláspontok olyan megfogalmazását akarják elérni, hogy az egyiptomi— izraeli alkuval szemben eléggé egysé­ges elutasító álláspontot fejezzen ki, ugyanakkor azonban „beleférjen“ egyes, részt vevő arab államoknak niianszaiban esetleg eltérő, sajátos ál­lásfoglalása is. A hozzáállás egyesí­tése — ez a fő feladat a bagdadi arab csúcsértekezleten. A Camp David-i paktum sorsát vég­eredményben a jövő, a gyakorlat fog­ja megpecsételni. Az alku titkos ré­szei, amelyeket saját jól felfogott ér­dekében Washington sem szivárogtat ki, sok veszélyt tartogatnak. Ha a kö­zel-keleti kérdésikomplexum egyes szerves részei rendezetlenek maradnak, akkor a szerződés egy fabatkát sem ér. Washingtonnak most a látszat a fontos, ezért sürgeti a szerződés mi­előbbi tető alá hozását. A tényleges béke nyilvánvalóan másodrendű kér­dés a Fehér Ház számára. A tőkés vi­lágnak ezt a felfogását bizonyítja az is, hogy minden nemes törekvést meg­­csűfolva, az idei Nobel-békedíjat megosztva Szadatnak és Beginnet ítélték oda. Szadatnak nyilván behó­­dolásáért, Beginnek a Libanon elleni új agresszióért... De mi köze ennek a béke fenntartásához, az igazságos béke győzedelmeskedésének elősegíté­séhez? LORINCZ LÁSZLÖ > Csöbörből vödörbe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom