Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-28 / 43. szám

A gyümölcstermő növények szaporítása II. A nyáron iskolázott alanyo­kat szemzéssel (oltással) neme­síthetjük. Ezt a műveletet —* Július közepén — azoknál az alanyoknál kezdjük, amelyek korán elvesztik nedvüket. Elő­ször a körte- és szilvaalanyokat, augusztus elején pedig az alma- és kajszialanyokat szemezzük. Az ivartalan módon szaporított M, MM és Аг típusú almaala­nyok közül az M iV-est július végén, az M II, M XI, Аг, M VII, MM 106 és az M IX típusúakat augusztus elején, a meggy- és őszibarackalanyokat pedig au­gusztus végén szemezzük. Az utóbb említett időben az arany­ribiszkét is beolthatjuk. Augusz­tus végén, szeptember elején az egyéves őszibarack- és man­­dulamagoncokat szemezzük. Az alanyokra a következő nemes gyümölcstermő növénye­ket szemezhetjük (olthatjuk): '<+ az almafát vadalanyon kö­zépmagas, alacsony törzsű vagy bokorfává nevelhetjük; az M Xl-es almaalany gyen­gébb minőségű talajokon az alacsony törzsű, jobb minő­ségű talajokon pedig a gyen­ge növekedésű fajták; <+ az M I-es alany jó minőségű talajokon az alacsonytör­zsű és a spur típusú, homo­kos és gyengébb minőségű talajokon pedig a törpefaj­ták; ♦ az Аг-es alany gyengébb mi­nőségű talajokon a gyenge növekedésű törpefajták; ф az M IV-es alany jó minő­ségű talajokon a gyenge és a középerős növekedésű, ho­mokos és gyenge minőségű talajokon pedig a középerős és erős növekedésű törpe­fajták, illetve a sövényként nevelt fajták; az M Il-es alany elsősorban a törpefajták; az M VII-es alany jó minő­ségű talajokon a középerős növekedésű törpeftjták; ♦ az MM 106-os alany a kö­zéperős és erős növekedésű törpefajták; ♦ az M IX-es alany a közép­erős növekedésű orsókaros törpefajták és jó minőségű talajokon az alakított faj­ták; ♦ a vadkörtemagonc még gyengébb minőségű talajo­kon is az összes alacsony és középmagas törzsű, vala­mint a gyenge növekedésű és a jól termő alacsony ko­­ronájú fajták; ♦ a birsklónalanyok a törpe­fajták, a Palmetta-sövény kialaktására szolgáló és az alakított koronájú fajták, va­lamint a nagy gyümölcsű birs- és naspolya-törpefaj­­ták; .♦ a kerti berkenye alanyai az alacsony és a középmagas törzsű nemes kerti berke­nye, az édes gyümölcsű ma­­dár berkenye, valamint a nagy gyümölcsű birs- és nas­polyafajták; j)> a madárberkenye (veres berkenye) alanyok az ala­csony és középmagas törzsű, édes gyümölcsű (morva) és a fekete gyümölcsű madár­­berkenyefajták; ■ф a galagonya alanyok jó minő­ségű talajokon a termőkaros naspolyafajták; ф a szilvamagoncok az ala­csony és középmagas tör­zsű szilva-, ringlószilva, a mirabell szilva- és a kajszi­barackfajták; ф a vegetatív módon szaporí­tott szilvaalanyok az ala­csony és középmagas törzsű szilva-, ringlószilva- és kaj­szibarackfajták; ф a St. Julién és a Brompton szilvaalanyok nehéz és hi­deg talajokon az alacsony koronájú őszibarackfajták; ф a vadkajszialanyok és a kaj­­szimagoncok az alacsony és középmagas törzsű, valamint az alacsony koronájú kajszi­barackfajták; ф a vadcseresznyealanyok az alacsony és középmagas tör­zsű cseresznye- és meggyfaj­ták (a szemzést tavasszal végezzük); ф a meggyalanyok az alacsony koronájú cseresznye- és meggyfajták, valamint a Pal­metta-sövény kialakítására alkalmas meggyfajták; ф a vadmandula alanyok az alacsony és középmagas tör­zsű édes és nagy gyümöl­csű mandulafajták; ф a mandulaalanyok száraz és kavicsos talajokon az ala­csony koronájú és a Palmet­ta-sövény kialakítására al­kalmas mandulafajták; ф a tavaszi szemzésü fehér és fekete gyümölcsű szederala­nyok a Trnavai szederfaj­ták; ф az augusztus közepi oltású aranyribiszke vadalanyok pedig a magas növésű ri­biszke- és köszmétefajták termesztésére alkalmasak. A szemeket, illetve az oltó­vesszőket csakis egészséges és jól termő anyafákról kell be­szerezni. A szemzéshez, illetve az oltáshoz jól fejlett, egyéves, a déli, dél-nyugati és nyugati fekvésű hajtásokat használjuk. Arra ügyeljünk, hogy a hajtá­sokon, oltóvesszőkön legalább három-négy rügy legyen. Az oltóvesszőket tisztítsuk meg, a­­mi lényegében a levelek eltá­volításából áll. Csak a körülbe­lül 1 cm hosszúságú levélkocsá­­nyokat hagyjuk meg a hajtáso­kon. Az így előkészített oltó­vesszőket összekötözzük, s a megjelölésük után nedvesített szövetbe csomagoljuk. A tava­szi oltáshoz szükséges oltóvesz­­szőket már decemberben kell gyűjteni, melyeket a megtisztí­­títást és a megjelölést követően hűvös pincében, nedves homok­ba ágyazva célszerű tavaszig tárolni. A magról szaporított alanyok­nál 5, a vegetatív módon sza­­porítottaknái pedig 10 cm-re a talaj felszíne felett célszerű szemezni, hagyományos módon. Csak a vékony és a nedv nél­küli alanyok esetében alkal­mazzuk a Forkert-féle szemla­pozást. Kötözésre polietilén szalagot használjunk. A meg­eredt szemekről úgy győződhe­tünk meg, ha a szemzést követő tizedik nap után a szemet meg­érintve a levélkocsány leesik. Ha a levélkocsány száraz és megfeketedett, a szem még nem eredt meg. Ha a hajtások még elég nedvet tartalmaznak, újra­szemezhetünk. Négy-öt hét elteltével eltávo­lítjuk a kötéseket. A megeredt szemzésü alanyokat kora ta­vasszal 10—12 cm-re a szem felett ágcsonkra metsszük. Az ágcsonkot tisztítsuk meg a sarjhajtásoktól, s csak a birsal­ma és az őszibarack esetében hagyjunk meg egy hajtást az ágcsonk tetején, a szemmel el­lentétes oldalon, amit a negye­dik-ötödik levél után vágjunk vissza. Erre azért van szükség, hogy az ágcsonk ne száradjon el. Azokat az alanyokat, ame­lyeken a szemek nem eredtek meg, tavasszal beolthatjuk. Er­re a célra párosítást, a kecske­láb és a héj alá oltást alkal­mazhatunk. Az oltóvesszőn leg­alább két-három rügy legyen. A vadcseresznyealanyokat ak­kor oltjuk, ha már a hajtások elérik a megfelelő magasságot. Kora tavasszal, február végén, március elején végezhetjük az oltást párosítással. Az oltóvesz­­szőn legalább négy-öt rügy le­gyen, amelyek már némi koro­nát alkotnak. A kötésre S cm széles polietilén szalagot hasz­náljunk. Az oltás helyét kenjük be oltóviasszal. Ha a szemhaj­tások elérik a 10—15 cm-es magasságot, az ágcsonkhoz kell kötni őket, mégpedig úgy, hogy a hajtások és az ágcsonk kö­zött legalább 1 cm-es térség maradjon. Erre azért van szük­ség, hogy a hajtások egyenesen nőjenek és a szél nehogy letör­je őket. Július végén, amikorra a szemhajtások már megfásod­­nak, távolítsuk el az ágcsonkot. A vágófelületeket simítsuk ki éles késsel, s oltóviasszal vagy fehér Latex-festékkel kenjük be. Az aranyribiszke zöldoltását június első felében végezhet­jük, amikorra a hajtások már elérik a kívánt magasságot, s 60—70 cm-es, középmagas növésű ribiszke-, illetve kösz­métefajtákat szeretnénk ter­meszteni. A szemzést a hajtás csúcsától számított harmadik­­negyedik levél után végezzük. Olyan oltóvesszőket használ­junk, amelyeken legalább há­rom-négy rügy található, s a­­melyekről már korábban eltá­­volítottuk a leveleket. Csak a levélkocsányokat hagyjuk raj­tuk. Ellenben ha 100—120 cm-es, tehát magas növésű fajtákat szeretnénk termeszteni, az aranyribiszkét csak augusztus­ban oltjuk, az egyéves oldal­hajtásokra. A jól fejlett és meg­tisztított oltóvesszőn legalább három-négy rügy legyen. A haj­tásokat csak az elkövetkező év kora tavaszán vágjuk vissza, az oltás helyétől számított 10—12 cm-es magasságban. Az oltást követően tőzeggel kevert föld­del takarjuk be őket, hogy a hajtások őszig jól begyökere­sedjenek. Ősszel vagy tavasszal a hajtásokat kitakarva és az anyanövényről levágva állandó helyükre ültethetjük. KRAMPL ŠTEFAN Nagy Mihály, nyárasdi (To­­pofnfky) kiskertész, az idei gyümölcs- és zöldségkiállí­tásokon nagy sikereket ért el. Az általa termesztett Ka­liforniai vastag húsú papri­kafajtáért aranyéremben ré­szesült mind az „Agrokom­plex ’78“ országos mezőgaz­dasági kiállításon, mind a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) „CSALLÓKÖZ GYÜ­MÖLCSE ’78“ járási gyü­mölcs-, zöldség- és virágki­állításon. Felvételünk az utóbb említett kiállításon készült. Az ősz az állatkiállítások és tenyészállat-vásárok időszaka. Ilyenkor azonban érvényben vannak bizonyos állategészség­ügyi szabályok és rendeletek, melyeket szigorúan be kell tar­tani. Ez egy olyan követelmény, melynek nemcsak gazdasági, de erkölcsi háttere is van, hiszen a beteg állatokkal veszélyeztet­hetnénk mások állatait, de ma­gukat a tenyésztőket Is, az ál­­latoikról az emberre átterjedő betegségekkel. A kaparóbaromfinál kötelező az álpestis elleni oltás (ez esetben szigorúan tartsuk be az utasítást, mert az immunitás megtörheti), a Pullor-féle be­tegség elleni szerológiai próba és a gümőkór elleni allergén próba. Négy hónapnál idősebb állatoknál kötelező az újraoltás (revakcináció). Ha a fertőzöttségi (repizoo­­tológiai) helyzet megköveteli, a járási baromfiegészségügyi szakállatorvos elrendelheti a pestis elleni védőoltáson kívül (AVIPEST) még a Marek-féle betegség (MARVAK, MAREKIN), a baromfihimlő (OVODIPHTE­­RIN, NEODIPHTERIN), a fertő­ző agy hártya (IAE) és a fertő­ző légcsövi megbetegedések el­leni oltást (AVIBRON, NEO­­BRON, BRONCHOVAC) stb. Mivel a Pullor-tészttel általá­ban csak az idült bajokat tud­juk kimutatni, nem árt, ha kul­­tivációs próbát is végeztetünk szalmonellózisra bélsárból. Ez-A galamboknál a szalmonellózisra és a trichomonadózisra való kivizsgálás kötelező. Fotó: — blm—i zel párhuzamosan Végre kell hajtatni a koprológiai kivizsgá­lást élősködők ellen, s termé­szetesen az eredményektől füg­gően el kell végezni a szüksé­ges gyógykezelést is. írott törvény, ha a gümőkór­­nál és a Pullor-tesztnél a rea­gensek száma meghaladja az összállomány egy százalékát, a tenyészetet nem szabad egész­ségesnek nyilvánítani, csak a beteg egyedek selejtezése és az azt követő negatív eredménnyel záruló ismételt kivizsgálás után. A szabály ugyan szigorú, de ez azt hiszem érthető is, hiszen az állatokról az emberre átterjedő betegségekről van szó. Abban az esetben, ha a te­nyésztőnél a vizsgálandó álla­tok nincsenek elkülönítve a többi dísz- és haszonállatoktól (a galamboktól is), az állator­vos eleve nem köteles a beteg­séget megállapító (diagnoszti­záló) akciókat végrehajtani! A kacsáknál és a libáknál kötelező a kultiváciős próba szalmonellózisra bélsárból. Pár­huzamosan végrehajtható az élősködőkre vonatkozó kivizs­gálás is. Ha a fertőzöttségi helyzet megköveteli, végre le­het hajtani bizonyos specifikus védőoltásokat (például a fer­tőző májgyulladás, a Derzsy­­féle betegség stb. ellen). A galamboknál, a dísz- és énekes madaraknál kötelező a kivizsgálás szalmonellózisra és trichomonadózisra. A nynlaknál szükséges a ko­­prolőgiai kivizsgálás élősködők ellen, de lehetőleg a kokcidiő­­zis elleni megelőző kezelés után, amikor egyúttal a keze­lés eredményességét is ellen­őrizhetjük. A myxomatózis el­leni védőoltás helyhez kötött és a fertőzöttségi helyzettől függ. A kecskéknél és a juhoknál kötelező a szerológiai próba brucellózis ellen, a szimultán tuberkulinációs próba gümőkór ellen, a koprológiai kivizsgálás tüdő-, bendő-, illetve bélférgek­re. Védőoltást kell alkalmazni á száj- és körömfájás ellen, ahol a védettség nem lehet ke­vesebb tizennégy, de ugyanak­kor több a százhúsz napnál. Végezetül még annyit, hogy a kisállattenyésztő rendelkez­zen érvényes állatorvosi igazo­lással, amit állatfajtól függően egy-hét napig lehet érvényesí­teni. Ezen az állatorvos igazol­ja az állat pillanatnyi egészségi állapotát. VARGA JÄNOS, állatorvos Mire ügyeljünk az állatkiállítások előtt A jó tartáskörülmény a legfontosabb Annak ellenéré, hogy ma már számtalan gyógyszerféle, vakci­nák és egyéb állategészségügyi lehetőségek állnak a baromfi­­tartók rendelkezésére a beteg­ségek megelőzése vagy a gyó­gyítás céljára, a gazdaságos ba­­romfitartásnak az alapja ma is a helyes tartási módszerek al­kalmazása. A betegségek megelőzésének fegyik alapvető feltétele az el­hullott állatok megsemmisítése. Az azonnali elhantolás vagy még inkább az elégetés a meg­előzés elsődleges követelménye. Nem szabad az elhullott állato­kat a nevelőterület egyik sar­kában vagy a takarmánytároló­ban hagyni, amíg valakinek ép­pen ideje lesz azokat a megfe­lelő helyre elvinni. Napokig is ottfelejthetik ezeket a fertőző gócokat, legyek és rágcsálók férhetnek hozzá, s ezáltal az állományok közötti átfertőzés­­nek is forrásaivá válnak. A l>r«ilei-nevetésben nagyon fontos tartástechnológiai felté­tel a jó alom. A Merck cég szakértői a 20—25 százalék víz­tartalmú almot tartják a leg­megfelelőbbnek. Ha az alom nedvességtartalma ez alatt van, akkor a porképződés problémát okoz és elősegíti a légzőszervi megbetegedések kialakulását. A magasabb víztartalmú trágya viszont a kokcidiumok szaporo­dásának kedvez. Az alom állapotának gyors ellenőrzésére a következőket ajánlják: Vegyünk fel egy ma­réknyi almot és jól szorítsuk össze. Ha megfelelő a nedves­ségtartalma, akkor labdaszerü formát vesz fel az anyag, de leejtve azonnal szétesik. Ha nyomásra nem vesz fel formát és nem áll össze elengedve a tenyérben, akkor túlságosan száraz. A gyógykezelés nem helyette­sítheti a jó tartáskörülményt. (Poultry International) BRNO 78 Az idén Brnóban, a közis­mert kiállítási területen, no­vember 24—26-án ismét megrendezik a Csehországi Kisállattenyésztő Szövetség nemzeti kiállítását. Az álla­tok elhelyezésére ezúttal négy . pavilont vesznek igénybe. Előreláthatólag három­ezerkétszáz nyúl, ötezer ga­lamb és háromezer baromfi fogja képezni a kiállítás ál­latállományát. Egyúttal a nemzetközi macskakiállítást is megrendezik, amelyre mintegy négyszáz állat be­nevezését várják. A nyulak, galambok és a baromfiak csoportosítva lesznek elhelyezve, ami már a mai modern kiállítási fel­tételeknek is megfelel. Kü­lön eladási részleg is lesz. Az eredményes kiállítók, kisállattenyésztők számára ötszázötven tiszteletdi) van előkészítve, mindemellett valamennyi kiállító emlék­tárgyat is kap a kiállításon való részvételért. Ez a kiállítás tulajdon­képpen egy eredményes ki­állítási idény lezárását jelen­ti majd, ahol a tenyésztők felsorakoztatják munkájuk eredményének legszebb bi­zonyítékait. A kiállítás meg­tekintése bizonyára mara­dandó emléket hagy a te­nyésztőben, látogatóban egy­aránt. A Chovatel nyomán: (balázs)

Next

/
Oldalképek
Tartalom