Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-14 / 41. szám

6.

SZABAD FÖLDMŰVES

1978. október Г&

Magasabb szinten

Ä labdarúgást kedvelők, köztük jómagam is, hosszú évek óta figyelemmel kísérem az alacsonyabb osztályban játszó csapatok vetélkedését. Ez talán abból ered, hogy az utóbbi évtizedekben egyre több falusi labdarúgó-csapat szerepel a kerületi bajnokságban. Egyes csapatok teljesítménye ingadozó, de van jónéhány kollektív, amely hosszú évek óta szerepel a kerületi bajnokságban. Ezek közé sorolható e Horná Potôň-i (Felsőpatony) labdarúgó-gárda, amely tavaly megnyerte a kerületi В osztály déli csoportjának bajnokságát, s a nemrégiben megkezdődött őszi idényben már az I. A osztályban rúgják a bőrt.

Az alig kétezer lakosú község sportszervezetének kétszázötven tagja van. A szervezet elnöke Zsemle Károly, aki alelnöke a jónevű szövetkezetnek is. Az elnököt sehol nem leltük, ezért Sűlli Istvánnal, a veterán labdarúgóval, az efsz könyvelőjével beszélgettünk a sikeres szereplés titkáról.

— Nincs ebben semmi különös, — válaszolta mosolyogva a szimpatikus fiatalember. — Mi régiek nagyon szeretjük a labdarúgást és komolyan vesszük a mérkőzéseket. Mindent megtettünk és megteszünk azért, hogy a kitűzött célt elérjük. Persze a sikeres szereplés nagyban múlik a tehetséges fiatalokon. Igaz, a fiúk közül néhányan nem veszik eléggé komolyan az edzéseket. De amikor a döntő összecsapásra kerül sor, azért mindent megtesznek a győzelemért. Persze hathatós támaszunk a hálás közönség. Az utóbbi időben több mint fél ezren biztatják a csapatot rendszeresen. De a rivális mérkőzéseken közel ezer néző is kíváncsi a mérkőzésre. A nézők egyik rendszeres vasárnapi programja a szurkolás. Azt hiszem, ez sokkal jobb, mintha a kocsmában töltenék az időt. A ragaszkodásukat sikeres szerepléssel igyekszünk meghálálni.

— Milyen a játékos keret?

— Nem nagyon dicsekedhetünk. De azért tizenöt-tizenhat játékos mindig rendelkezésünkre áll. Igaz, jónéhányan a környékbeli falvakból szerepelnek nálunk. Van ificsapatunk, amely szintén a kerületi bajnokságban játszik. De ők egyelőre nem tudják a megfelelő utánpótlást nyújtani. Van egy diák csapat, amely sokat ígérő, lehet néhány év múlva ők veszik át majd a sétabotot.

— A labdarúgópálya megfelel a követelményeknek?

— Nem panaszkodhatunk. A gyepszőnyeg jó, és rendes öltözőink vannak. A legújabb elképzelések szerint rövidesen hozzálátunk a tribün építéséhez. Máskülönben a tavaszi felkészülést elősegíti, hogy a környéken több kivilágított pálya van, ahol kora tavasszal este is játszhatunk előkészítő mérkőzést.

— Nincsenek anyagi gondjaik?

— Szerencsére a pénzügyi helyzetünk szilárd. A hazai mérkőzéseken egyre több a bevétel. A legnagyobb elismerés hangján lehet szólni a szövetkezetről, amely évek óta jelentős anyagi támogatást nyújt a sportszervezetnek. A nemzeti bizottság sem zárkózik el, ha a labdarúgóknak valamire szükségük van.

— Csak a labdarúgókat szükséges segíteni?

— Sajnos. Nálunk a sportot főleg a labdarúgás jelenti. A téli hónapokban tevékenykednek az asztaliteniszezők, akik a járási bajnokságban szerépelhek. Aztán nincs tovább. Voltak kísérletek a rop- és kézilabdacsapat megalakítására. Az

évzáró közgyűlésen évről évre felvetődik a sporttevékenység kiszélesítése. A szó elhangzik, de valójában minden marad a régiben.

— Jól van ez így?

— Nem hinném. Én egész gyerekkorom óta sportolok. Nemcsak futballoztam, hanem más sportágakban is szerepeltem. Ha jól emlékszem, asztaliteniszben még járási bajnokságot is nyertem. Én úgy érzem, a fiatalok el vannak puhulva. A tánc, a sokszor léha szórakozás, elfeledteti velük a sportot. Igaz, falun élnek és sok a tennivaló a ház körül, a kertben. De egyeseik azt sem csinálják, mégsem jut idő a sportolásra. Sok lány, fiatalasszony van a faluban, igazán lehetne egy ütőképes kézilabdavagy röplabdacsapat. Amíg a gyerekek iskolába járnak, elég sokoldalúan sportolnak. De aztán mintha elvágták volna. Gondolom, sokkal jobb szervező munkára lenne szükség a serdülő fiatalok megnyerése érdekében.

— Egyszóval semmi tömegmegmozdulás nincs a sport terén?

— Semmi jót nem mondhatok... Apropó most jutott eszembe, hogy van egy hagyományos sportrendezvény, amelyet mégiscsak érdemes megemlíteni. Május 9-én, hazánk felszabadulásának évfordulóján kerül sor egy sokoldalú sportrendezvényre. A honvédelmi sportnapról van szó, amelyet a különböző szervek, szervezetek közösen rendeznek és a hnb, a szövetkezet, valamint a Szocialista Ifjúsági Szövetség értékes díjakat tűz iki az egyes sportszámokat megnyerők részére. A versenyen főleg futó és dobószámok szerepelnek, de a vadászok is megrendezik a galamblövőversenyt. Egyszóval egy kis olimpiáról van sző, amelyre sokan készülnek. Az érdeklődés nagy a honvédelmi sportnapok iránt, s a nézők száma meghaladja az ezret.

— Ezek szerint van érdeklődés az emberekben.

— Ezek szerint igen, s gondolom minden a szervezésen múlik. Talán az alapiskolából kikerültöknek kellene jobban megfogni a kezét. De ez sem egyszerű. A fiatalok döntő többsége középiskolában folytatja tanulmányait, s ott minden bizonynyal sportolnak is. Igaz, többségük napról napra hazajár. így hát nem tudok mást mondani, még szorosabban meg kell fogni a feltörő nemzedék kezét.

Ez a véleménye a szövetkezet könyvelőjének, aki a sportban mindig szigorú mércéket állított fel magának! Nem véletlen, hogy egyiciőben a második ligában rúgta a bőrt, s emellett más sportágakban is helytállt. Már átlépte a harmadik X-et, de még mindig lelke, erőssége a felsőpatonyi labdarúgócsapatnak.

Sokan követhetnék példás pályafutását.

A kerületi bajnokság délnyugati I. A osztályának állása a kilencedik forduló után:

1.

Váhovce

9

6

2

1

20:6

14

2.

Calovo

9

6

1

2

19:7

13

3

Matúškovo

9

6

1

3

16:10

11

4.

Tešedíkovo

9

5

1

3

19:14

11

5.

Nitra В

9

4

3

2

12:8

11

6.

Brezová

9

3

3

3

13:12

9

7.

Lužianky

9

3

2

4

14:10

8

8.

Senica B

9

3

2

4

9:10

8

9.

H. Potôň

9

4

0

5

12:14

8

10.

Trnovec

9

4

0

5

11:14

8

11.

Zeleneč

9

4

0

5

12:17

8

12

Trebatice

9

3

2

4

11:17

8

13.

Myjava

9

3

1

5

12:15

7

14.

Holič

9

3

1

5

12:20

7

15

V. Leváre

9

2

3

4

13:25

7

16.

Leopoldov

9

2

2

5

10:16

6

TÖTH DEZSÜ

A labdarúgó-bajnokság őszi idényét a Dolné Saliby-i (Alsószeli) labdarúgók egy osztállyal lejjebb kezdték.

Kiestek, de nem azért, mert kevés volt a pontjuk, vagy rossz gólarányuk lett volna. A járási bajnokság második osztályából való távozásukat a Veča (Vágvecse) elleni bajnoki mérkőzésen történt sportszerűtlenség — a játékvezető inzultálása — okozta.

A csapat tagállománya a sajnálatos eset után jelentősen megcsappant. Többen abbahagyták az aktív sportolást, mások pedig átigazolásukat kérték. A csapat edzője, Viszkocs is távozott.

Az alsószeli sporszervezet vezetőségére — Púkkal Tibor elnökkel az élen — nehéz napok vártak. Űj csapatot kellett kialakítani, új edzővel. A csapat edzője a galántai Jurík Ján lett, aki a távozókat az ifjúsági csapat tehetséges játékosaival pótolta.

Az együttes mérlege öt forduló után: három győzelem, egy döntetlen és egy vereség.

A csapat jobb eredmények elérésére is képes. Ehhez azonban szükséges, hogy javuljon az összjáték, amit kitartó edzéssel lehet elérni.

Oláh Gyula

■papjainkban a közvélemény No gyelme fokozottabb mértékben Irányul a sajtó, a rádió, a televízió elkötelezett, hatékony tömegtájékozta* tó s nevelő tevékenységére.

Jómagam azonban a kommunista sajtó múltbeli, hányatott sorsát ecsetelném, a letűnt társadalmi rendszerben. Méghozzá itt, a Zobor alatt. Tudniillik,' a TESTVÉRISÉG című lap 1920 július elején indult felvilágosító útjára.

Ennék a lapnak nagy szerepe volt abban, hogy a szociáldemokrata pártnak az itteni városházán tartott 1920. július 4-i megyei konferenciáján olyan határozat született: igenis а III. Internacionálé alapelvei a helyesek, azok a kötelezők. Erre az eseményre a városháza falán levő márvány emléktábla szövege is emlékeztet.

A TESTVÉRISÉG című lap forradalmi hangvételűvé vált, s nemcsak a Zobor alatt és annak környékén töltött be jelentős szerepet, hanem a szlovákiai kommunista sajtó keretében is. Mindjárt az első számban így írt: „Elvtársak, dolgozók! Emelt fővel jelentjük be a Testvériség forradalmi sajtó megjelenését, egyéves kényszerhallgatás után (ebben az újra-engedélyezésben a párt balszárnyának következetes harca játszott közre — a szerző megj,) újra hirdetjük: Elvtársak, készüljetek fel az utolsó harcra 1“

Aki e sorokat leírta, az illető lap szerkesztője, Rotbart Emil volt, mert Štrbák István fémmunkás, a felelős szerkesztő, közvetlenül nem vett részt a lap szerkesztésében.

De hát, ki is volt ez a Rotbart Emil? Már budapesti főiskolásként a szocializmus lelkes, tántoríthatatlan híve. Ö hangsúlyozta a főiskolások újpesti nagygyűlésén: „Most már nem elég a szocializmusról beszélni, itt az idő, fegyvert kell fogni érte!“ Jelentkezett is a Magyar Tanácsköztársaság vörös hadseregébe. Kerekes Frigyes híres dandárjába került, Sárai-Szabó osztagához, gépfegyveresként.

Amikor a Szlovák Tanácsköztársaság megalakult, már a felszabadított Rimaszombat katonai parancsnokaként tevékenykedett. E két proletárállam letörése után neki is emigrálnia kellett. Horthy fehérterrorista legényei halálra keresték. Nyitrai rokona szerzett neki Nové Sady (Asakürt) községben illetőségi levelet, ennek alapján „térhetett haza“. Nemsokáig volt szabadlábon: Nyitrán valaki felismerte, feljelentette. Bebörtönözték. A rimaszombati, majd a Banská Bystrica-i fogházban raboskodott. Vádbizonyítékok híján, s a nyitrai elvtársak segítségével, sikerült kiszabadítani. Utána a párt baloldali, haladó szellemű elvtársai megbízták a TESTVÉRISÉG című lap szerkesztésével. Megkérdezték tőle — miután a megbízatást elfogadta —, hogy milyen lesz a lap új iránya, s ő így válaszolt: „Csak az kerül a lapba, amit majd megkíván a forradalmi munkásság érdeke ...“

Személyesen többször is találkoztam Rotbarttal; viszatérte után egy ízben budai Erzsébet-fasori házában kerestem fel őt, abból a célból, hogy addig nem ismert adatok birtokába jussak, a TESTVÉRISÉG lapot illetően. Többek között megtudtam, hogy a lap nemegyszer csupán félezres példányban jelenhetett meg. Postai kézbesítését teljesen betiltották. Sajtóbizalmiak révén jutott el a lap azok kezébe, akik epedve várták a megjelenését. Becsületes lapterjesztői munkát végzett Quittner elvtárs és a nyitrai származású Csircs Kriszta, aki ugyancsak hazatérésre kényszerült a kommunista pártban Budapesten kifejtett, elvhü tevékenysége miatt (a Horthy-korszakban). Nagyon derekasan viselkedtek a handlovái bányászok, akik vasárnaponként csoportosan jöttek a párttitkárságra lapot vásárolni, s ott mindjárt sajtóvitát is rendeztek az egyes cikkekről, eseményekről.

A forradalmi lapban kizárólag politikai cikkek voltak, a nitrai kommunisták írták azokat, mint például. Csircs Kriszta, Forbáth Imre, Pécsi Jenő és a többiek. A fő cél az volt, hogy a szocialista eszmék széles körben terjedjenek, hassanak a tömegekre.

A proletár-nemzetköziség szellemében szlovák nyelven is meg akarták jelentetni ezt a lapot, de Okánik zsupán megtagadta. Így azután a TESTVÉRISÉG-ben szlovák nyelvű cikkek is megjelentek, amelyeket Kún Sándor szerkesztett. Erről az emberről semmi többet nem sikerült megtudni...

Mi volt a Testvériség szerkesztőgárdájának legfőbb érdeme? Az, amiért a jobboldali lap, a Robotnícke Noviny oly erősen támadta őket: kommunista szellemben írtak, s így nevelték a munkásífjúságot...

Az akkori hatóságok újból hozzáláttak a lap beszüntetéséhez. Rotbart elvtársat újra letartóztatták, s Terezinbe szállították. Ugyanabba a cellába zárták, amelyben annak idején Ferenc Ferdinánd gyilkosát. Börtönből való kiszabadulása után Rotbart Ausztriában, Jugoszláviában, a Szovjetunióban élt. A felszabadulás után hazatért Nyitrára, majd később Magyarországra költözött.

Mártonvölgyi László

Az utóbbi években Veiké Trakany (Nagytárkány) arculata lényegesen megváltozott. Aszfaltozott utak, impozáns kultúrház, bevásárlóközpont és a szebbnél szebb új házak sokasága jelzi a lakosság életkörnyezetének javulását, a község arculatának szépülését, tehát azt, hogy a nagytárkányiak felett nem szállt el nyomtalanul az idő.

A lakosság munkaszerető. A fiatalok közül aránylag sokan maradtak hűek a faluhoz, a mezőgazdasághoz. Sokan azonban hátat fordítottak szülőfalujuknak, a közeli és távolabbi városokba költöztek, s mint vasúti vagy gyári munkások formálgatják sorsukat, jövőjüket.

— Lassan megöregszik a falunk — mondogatják az otthonmaradottak, és pénteken délutánonként, főleg a magukra hagyott öreg szülők, szívszorongva várják az autóbuszt, amellyel a fiatalok érkeznek hétvégi vendégségbe, családi és rokoni látogatásra s gyönyörködni a szép, tágas lakások, a rendben tartott udvarok szépségében.

Bizony Nagytárkány lakosainak száma nem nagyon növekedik. Vannak aki kazt állítják, hogy inkább csökken. Mások úgy vélekednek, hogy szülőfalujuk még mindig nagyközség, melynek kétezernél is több lakosa van. A helyi nemzeti bizottságon tudtam meg, hogy a község négyszázhatvanöt lakásában ezernyolcszáz személy lakik.

A kilencéves alapiskolában mintegy háromszáz gyerek tanul. A huszonnégy tagú tantestület tagjai pedig mind az iskolán belül, mind pedig azon kívül derekasan kiveszik részüket a kulturális élet fejlesztésével járó munkából. Erről győzött meg Pólyi Zsuzsanna, a művelődési ház vezetője, akitől a kulturális élet felől érdeklődtem.

— Nem dicsekvésként mondom, csupán tényeket sorolok fel akkor, amikor azt állítom, hogy a járási rendezvényeken, versenyeken és fesztiválokon mindig jól szerepeltünk. Persze hiszem, hogy a kulturális tömegmozgalomban a jövőben is jó példát mutatunk és további sikereket könyvelhetünk el. Nálunk ugyanis az a szólásmondás járja, hogy az életrevalóságot vidámság jellemzi. A nagytárkányiak pedig vidám emberek, már gyermekkorukban elkötelezett művelőivé válnak gazdag népdal- és néptánckultúránknak. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi években mind a kulturális munkában, mind a gazdasági életben szép eredményeket értünk el. Itt az emberek nem Ígéretekkel, hanem tettekkel járulnak hozzá az élet szépítéséhez, gazdagításához — mondotta.

A kultúrház vezetője főleg a huszonnégy tagú énekkar tagjairól nyilatkozott kedvezően. Dicsérte szorgalmukat, illetve azt, hogy Kanóc János és Marczi Andrásné vezetésével rendszeresen gyakorolnak, s dicséretre méltó eredményeket érnek el a különböző rendezvényeken és versenyeken.

Feltételezhető, hogy az énekkar léte és szüntelenül növekvő aktivitása vezetett oda, hogy Nagytárkányban lényegesen több kulturális rendezvény van, mint a környező községekben. Minden évben megrendezik és gazdag műsorral telítik a hagyományos békeünnepélyt, valamint a körzeti népművelési vetélkedőt. Az idén például nagy sikerrel rendezték meg a Tavaszi szél vizet áraszt körzeti népdalfesztivált is. A száznyolcvan szereplő között ott volt Hóksz Lajosné citeraszólós is, aki már két alkalommal részt vett az országos népdalfesztivál elődöntőjében.

Nagytárkány gyakran fogad vendégszereplő művészegyütteseket is. A közelmúltban a Szőttesnek, a tanítók járási énekkarának, valamint a szepsi énekkarnak tapsolt a kultúra-szomjas közönség. Persze a Thália művészegyüttese is a közkedvelt vendégszereplők közé tartozik.

A kilencéves alapiskolában rendszeres kultúrmunka folyik. Elismerést érdemel főleg a színjátszó-, az irodalmi és a tánccsoport.

Üj keletű jelenség, hogy kulturális munkára a fiatalok ma már nemcsak szórványosan, hanem tömegesen jelentkeznek. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ez a kedvező jelenség az idősebb kultúrmunkások példamutatásának a következménye. S persze annak is, hogy az ifjúsági klub, ahol a fiatalok otthonra találtak, minden este nyitva van. Mindez arra hagy következtetni, hogy a község egységes kulturális programtervének megvalósításában a fiatalok is komoly szerepet vállalnak. Főleg a tánccsoport és a színjátszócsoport működésének felújításában végezhetnek majd dicséretes munkát.

A kulturális élet, vagyis a sokrétű öntevékeny művészeti tömegmozgalom sikeres kibontakozását garantálja többek között az is, hogy a SZISZ és a CSEMADOK helyi szervezete, a további társadalmi szervezetekkel együtt, összehangolja tevékenységét, a kulturális népnevelő munka fejlesztését közös feladatnak tekinti.

ILLÉS BERTALAN