Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-14 / 41. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. október 14, Állandó és halaszthatatlan Igen súlyos kérdéseket tárgyalt meg a közelmúltban a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetségének Szlovákiai Központi Bizottsága mellett működő munkabiztonsági és egészségvédelmi albizottság. Tevékenysége egyáltalán nem egyszerű, hiszen a dolgozók egészségének, testi épségének meg­óvása, a munkabalesetek lehetőségé­nek kiküszöbölése sokrétű figyelmet és gondoskodást igénylő feladat. Ezt a kérdést nem lehet és nem is szabad mellékesként kezelni, hiszen a dolgo­zók egészsége minden aranynál, drá­gakőnél értékesebb kincsünk. Az SZFSZ szervei, a balesetmegelő­zés, valamint a dolgozók egészségvé­delmének kérdésében érdekelt köz­­igazgatási szervekkel, intézményekkel és társadalmi szervezetekkel karöltve az idei év első felében alapos ellenőr­zést végeztek Szlovákia több járásá­ban és e járások számos szövetkezeté­ben. E helyzetfelmérés célja az volt, hogy megállapítsák a balesetek leg­gyakoribb okait, áttekintést nyerjenek a járásokon és a szövetkezetekben létrehozott munkabiztonsági és egész­ségvédelmi albizottságok tevékenysé­géről, feltárják a balesetveszélyt rej­tő hiányosságokat, s egyúttal képet kapjanak arról, vajon mindenütt eltá­volftották-e a tavalyi ellenőrzés során megállapított — veszélyforrást jelen­tő, illetve az egészséget fenyegető — hiányosságokat. Részben örvendetes, részben elszo­morító eredménnyel zárult az ellenőr­zés. Megelégedéssel tölthet el az a tény, hogy a betegség és munkabal­eset okozta munkaképtelenség arány­száma csökkent. Ezzel szemben jelen­tősen megnövekedett a munkahelyen kívül elszenvedett balesetek száma. Ez egymagában azt látszik igazolni, hogy a munkahelyen az illetékes vezetők nagyobb gondot fordítanak a baleset­­veszély megelőzésére és elhárítására, behatóbban oktatják ki a dolgozókat a biztonsági intézkedések betartásá­nak fontosságáról és a legelemibb biztonsági tudnivalókról. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a munkabizton­sági és egészségvédelmi albizottságok aktív balesetmegelőző tevékenysége szintén színvonalasabb lett, jobban be­tölti hivatását, feladatkörét. De mi okozza a munkahelyen kívüli balesetek számának emelkedését? Munkahelyükről eltávozva a dolgozók már nem tartják be a legelemibb biz­tonsági szabályokat és előírásokat? Pedig súlyos balesetek adódnak a ház körüli munkák végzésekor, de még a pihenés és sportolás közben is, ame­lyeket egy kis körültekintéssel, a munkahelyen beidegződött biztonsági előírásokban a munkahelyen kívüli be­tartása esetében el lehetett volna ke­rülni. Az ellenőrzés során kitűnt az is, hogy a helyszínen, az egyes szövetke­zetekben nyilvántartott adatok nem egyeznek meg a hivatalos statisztika adataival. Ez arra enged következtet­ni, hogy az irányító és ellenőrző szer­vek munkájában sok a fogyatékosság, a pontatlanság. Tehát e téren — a nyilvántartás szakaszán — következe­tesebben kell nagyobb gondot fordí­tani a pontosságra. Sajnos, azonban e kötelesség alól nincs kibúvó, hiszen munkabaleset nagyon hamar előadódik. Fel nem tö­rölt olaj a műhely padlóján, hanyagul felszerelt villanyvezeték, szakszerűt­lenül megjavított villanyberendezés, védőráccsal el nem látott forgórész a gépen, gondatlanul tárolt vegyszer és számtalan más okozója lehet a bal­esetnek. Leggyakrabban a gondatlan­ság, a figyelmetlenség játszik közre. S elszomorító, hogy aránylag sok a halálos kimenetelű. Az elmúlt félév­ben Szlovákia mezőazdasági üzemei­ben nyilvántartott tizenhét halálos ki­menetelű munkabaleset ötvennyolc százalékban idősebb, a hatvanadik évét túllépett dolgozót sújtott. A mun­kabalesetek áldozatai között azonban minden korosztály képviselve van. Különösen a sürgős idénymunkák alatt igen sok, a mezőgazdasági mun­kákban járatlan alkalmi dolgozót, bri­­gádost foglalkoztatnak szövetkeze­teink. játékos kedvű diákok segítenek a termények betakarításában. Felte­hetnénk a kérdést: mindenütt kioktat­ják őket a biztonságos munkavégzés követelményeiről? Rendszerint csopor­tosan tanítóik, növelőik felügyelete alatt végzik a rájuk bízott munkát, de ez még nem zárja ki annak lehetősé­gét, hogy valamelyik pajkosságból, virtuskodásból nem csinál-e olyat, ami egészségét veszélyezteti, vagy netán életét is követelheti. A baj megelőzése mindig célsze­rűbb, mint a szerencsétlenség követ­kezményeinek jóvátétele — ha egyál­talán jóvátehető. Ezért az SZFSZ Szlo­vákiai Központi Bizottságának munka­­biztonsági és egészségvédelmi albi­zottsága a szövetkezetek felelős veze­tőinek, a szövetkezetekben tevékeny­kedő munkabiztonsági albizottságok tagjainak elsődleges feladataként je­lölte meg, hogy minden igyekezetük­kel szorgalmazzák a munkabalesetek lehetőségének kiküszöbölését, a tag­ság és a dolgozók, alkalmi munkások kellő kioktatását, a munkabiztonsági rendelkezések pontos betartásának el­lenőrzését és a baleset-lehetőségek ki­küszöbölését. Állandó és halaszthatat­lan feladat ez, amely következetessé­get, fegyelmet, gondoskodást, pontos­ságot követel. De feltétlenül és min­denütt meg kell valósítani, mert késő a bánat, ha a baleset már megtörtént. Nem szabad elmulasztani a brigád­munkások esetenkénti kioktatását, el­lenőrizni kell, hogy a dolgozók nem fogyasztottak-e szeszes italokat, hasz­nálják-e a számukra kiutalt munka­ruhát, védőeszközöket. De ugyanúgy ellenőrizni kell a műszaki berende­zést, gépeket, munkaeszközöket, mivel meghibásodásuk már nem egy balese­tet okozott. Az albizottság ülésén szóba került a személyes védőeszközök, munkaru­hák, lábbelik és a dolgozók egészsé­gének megóvását szolgáló egyéb kel­lékek kérdése is. A szövetkezetek gyakran hivatkoznak arra, hogy az egyik-másik felszerelési tárgy, védő­eszköz beszerzése gondot okoz, mert a forgalmazásukat végző kereskedelmi egységekben nem kaphatók. Valóban megtörténik, hogy ezt vagy amazt nem kapni, de sok esetben a szövetkezetek idejében nem jelentik be igényüket, szükségletüket, s ennek következmé­nye az esetleges hiány. Általában a­­zonban egyes cikkekből, például mun­karuhákból nagyobbak az igények, mint amennyit az ipar előállít. Viszont itt is akad javítanivaló. Sok mezőgaz­dasági üzemben munkaruhát még az olyan dolgozóknak is juttatnak, akik­nek erre semmi szükségük. E téren is felül kellene vizsgálni a helyzetet és bizonyára elegendő munkaruha jutna a tényleges igénylőknek. De a jobb el­látást bizonyára elősegítené, ha a sze­mélyi védőberendezések gyártói eset­leg a szövetkezetek meléküzemági ter­melésének lehetőségeit is jobban ki­használnák. A műszaki haladás, a technika szám­szerű növekedése mezőgazdasági üze­meinkben is feltétlenül megköveteli, hogy a munkabiztonsági és egészség­­védelmi albizottságok a jövőben még hatványozottabban gondoskodjanak feladataik maradéktalan teljesítéséről. (obenau) Lipcse új városnegyede (A szerző felvételei) иг CEH-W linben számtalan műemléket láttunk, akárcsak Drezdában vagy Lipcsében. Mindnyájunknak nagyon tetszett az Alexander tér, érdeklődéssel néztük meg az ott elhelyezett világórát, a­­mely a földgolyó minden részének pontos idejét mutatja. Látogatásunk egyik felejthetetlen és örökké emléke­zetes eseménye marad, hogy sikerült feljutnunk a háromszázhatvanöt méter magas televízió-adótoronyba, ahonnan rendkívüli kilátás nyílt a városra. Jól láttuk Kelet- és Nyugat-Berlin ut­cáit és a várost kettéválasztó falat. Meddő vállalkozás lenne röviden összefoglalni az említett három vá­rosban, s egyáltalán az NDK-ban lá­tottakat, hiszen csaknem minden vá­ros utcája a régmúlt idők történelmé­nek egy-egy részletét tárta elénk. Az új és újjáépülő városrészek is bizo­nyára maradandó emlékként élnek majd sokáig a történelmet áhítattal és az újat büszkeséggel nézők emlé­kezetében. Nagyon jó érzéssel, meg­elégedve fejeztük be látókörtágító kirándulásunkat. Mintegy ezerkilomé­teres túra után a viszontlátás remé­nyében búcsúztunk Berlintől, a Német Demokratikus Köztársaságtól, ettől a gazdag, fejlett, jó életszínvonalat biz­tosító, kultúrát szerető országtól. Krascsenics Géza A Trhové Mýto-i j Vásárát) Cseh­szlovák-Szovjet Barátság nevet viselő egyesített földművesszövetkezet veze­tősége — már hagyományosan — évente mintegy egymillió koronát fordít kulturális és szgciális célokra. Tagjai nemcsak hazánkban, hanem a környező szocialista országokban is tölthetik szabadságukat, gyűjthetnek új erőt a további munkához. Nemrég negyvenöt tagú csoportunk négy napot töltött az NDK-ban. Oti­­programunk első pontjaként megis­merkedtünk Drezda történelmi neve­zetességeivel, s nagy érdeklődéssel tekintettük meg hírneves képtárát. Lipcsében pedig huszonöt kilométeres körutat tettünk meg autóbusszal s a háromezer éves település látnivalói mély benyomást gyakoroltak ránk. A vásárairól, kiállításairól nevezetes ős­régi város múltjával annál is inkább megismerkedhettünk, mert lipcsei ide­genvezetőnk magyar nyelven mondta el a várostörténeti tudnivalókat. A vá­rosnézés során megtekintettük a ki­rályi palotát, amely a tizenhetedik században épült, továbbá az ezeröt­százötvenben épült városházát, az ezerhétszáztizenkettöben létesített Ta­más-templomot, amelynek főoltára előtt nyugszik egy külön sírban Jo­hann Sebastian Bach. Ugyancsak meg­tekintettük Lipcse jellegzetes Napó­leon-emlékművét azon a helyen, ahol a híres hódító seregei döntő vereséget szenvedtek. Ötünk utolsó állomásaként a több mint egymillió lakosú Berlint, az NDK fővárosát tekintettük meg. Városnézé­sünk során idegenvezetőnk nagy hoz­záértéssel magyarázott, lépten-nyo­­mon felhívta figyelmünket a történel­mi és művészeti érdekességekre. Bér-Kihasználják a lehetőségeket A Levlcei (Léva) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság ellenőrzést vég­zett a járás mezőgazdasági üzemeiben, hogy miként gondoskodnak a dolgozók külföldi üdültetéséről. Az ellenőrzés során mindenekelőtt arra voltak kíváncsiak, hogy az efsz-ek és az állami gazdaságok az érvényes rendelkezésekkel összhangban használják-e ki a kulturális és szociális alap biztosította lehetőségeket. Megállapították, hogy a mezőgazdasági üzemek a dolgozók külföl­di üdültetését, a tematikus és kulturális kirándulásokat általában a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Lévai Járási Bizottsága útján szervezik. Ez a szerv aztán a ČEDOK és a TATRATOUR utazási iro­dákkal együttműködve teljesíti a megrendelők igényeit. A résztvevők üdülői beutalóit a mezőgazdasági üzem fedezi. A kirándulásokra, üdülésre jogosult személyeket az egyes gazdasági részlegek vezető beosztású dolgozói javasolják a vezetőségnek. Ezál­tal a legtöbb esetben az arra érdemesebb szövetkezeti tagok, vagy állami gazdasági dolgozók vesznek részt a kirándulásokon. Az erre a célra biztosított anyagi keretet a gazdasági év megkezdésekor a szö­vetkezetek és állami gazdaságok kulturális és szociális bizottságai hagyják jóvá. Az ellenőrző szervek az egyik mezőgazdasági üzemben megállapí­tották, hogy tavaly és az idei év első felében lebonyolított külföldi utakon elsősorban az illető szövetkezet vezető beosztású dolgozói és az adminisztratív munkaerők vettek részt. Az Ilyen helytelen gyakor­latot a jövőben nem lehet megengedni. Jó jel, hogy egyré több efsz és állami gazdaság veszi fel a baráti kapcsolatot külföldi üzemekkel, elsősorban az MNK termelőszövetke­zeteivel, s a dolgozók részére cserekirándulásokat szerveznek. Leszögezhetjük, hogy a lévai járás mezőgazdasági dolgozói élnek a törvény biztosította lehetőségekkel, s mindennapi fárasztó munká­juk mellett rendszeresen részt vesznek külföldi tematikus és kulturá­lis kirándulásokon. A jövőben ilyen hasznos pihenést még több szö­vetkezeti tag és állami gazdasági dolgozó számára szeretnének bizto­sítani, Abel Gábor Kiránduló csoportunk a berlini Alexander Platzon. V|.M$£ A módosított nyugdíjtörvényről NYUGDÍJAS olvasónk hivatkozással a lapunk ez évi 35. számában a to­vábbdolgozó nyugdíjasokról közölt cikkre (I. rész), arra kér felvilágosí­tást, hogyan kell értelmezni ezen cikk második bekezdésében említett esetet, t. i. azoknak az esetét, akik „nyugdíj­­igényük keletkezése után megszakítás nélkül tovább dolgoznak, és ezekben az években érik el a számukra leg­kedvezőbb fizetést, és akkor az 1975/ 121 sz. törvény 13 § 3. bekezdése ér­telmében igényük van arra, hogy a nyugdíj kiszámítása szempontjából döntő átlagos havi keresetüket ne a nyugdíjigény megnyílása előtti utolsó öt vagy tíz év keresetéből, hanem a tényleges nyugdíjbalépés időpontja előtti öt vagy tíz évben elért jövede­lem alapján állapítsák meg“. Olvasónk először efsz tag volt és tagsági viszonya megszüntetése után rendes munkaviszonyban mint ipari munkás dolgozik. Kérdi, hogy a tör­vény említett kedvezménye vonatko­zik-e majd rá, mivel megszakította efsz tagságát és utána az iparban dol­gozott? A nyugdíj-igény megnyílása alatt (az öregségi nyugdíj esetében és a férfi dolgozókra vonatkozóan) azt kell érteni, hogy a dolgozó eléri a nyug­díjkorhatárt, tehát ebben az esetben betölti 60. életévét és legalább hu­szonöt beszámítható ledolgozott éve van, vagy a törvény által elismert pótideje (pl. katonaság, tanulmányi idő stb.J. Nem számít az, hogy eze­ket az éveket a dolgozó efsz tagként, majd munkaviszonyban dolgozóként szerezte. Az említett kedvezmény feltétele lé­nyegében az, hogy a tényleges nyug­díjba lépés esetében a 60. életévnél későbbi időpontban igényelheti a tényleges nyugdíjbalépés időpontja előtti utolsó öt vagy tíz év eredménye alapján való nyugdíjkiszámítást, aki az életkor betöltése után (a 60. év betöltésé után) tovább dolgozik és nem igényli nyugdíja folyósítását. A legtöbb esetben ugyanannál a munka­adónál dolgozik tovább az Ilyen igény­lő, de ez nem feltétel, mert más mun­kaadó vállalatnál is folytathatja mun­kaviszonyát. Lényeges viszont, hogy semmiféle formában [csökkentett nyugdíj formájában sem) nem kapott öregségi nyugdíjat. Olvasónk tehát a feltételek teljesítése esetében szintén igényt tarthat a tényleges nyugdíjba­lépés előtti évek eredménye alapján való nyugdíj kiszámítására. EGY MÄSIK NYUGDÍJAS olvasónk, aki ebben az évben töltötté be hetve­nedik életévét írja, hogy alacsony öregségi nyugdíját, beleértve a fele­sége számára folyósított feleségjára­­dékot is fokozatosan felemelték havi 1100 korona összegre. Az 1977. évben a ház melletti kert­jében termett fokhagymát eladta a Jednotán keresztül. A kapott összeg után rendesen megfizette a jövedelmi adót. A Jednota ill. a hnb jelentette az így kapott 1050 koronás összeget a Társadalombiztosító Hivatalnak és az visszamenőleg csökkentette az emelt nyugdíj összegét. Olvasónk esetében az 1975/121 sz. törvény 42 § 2. bekezdése szerint szo­ciális okok alapján önként emelték fel az alacsony öregségi nyugdíját, mivel abból indultak ki, hogy az öregségi nyugdíj a család egyetlen bevételi forrása és sem olvasónk, sem felesége nem tud saját munkájából életszínvonalán javítani. Az ilyen esetekben nem vonják meg az emelést, ha a nyugdíjas vagy eltar­tott családtagja nem dolgozik többet egy-egy évben mint hatvan munkana­pot. A hetven évnél idősebb nyugdíjas munkaviszonyát és az így elért kere­setét már nem veszik figyelembe és ennek alapján már nem vonják meg az emelést. Olvasónk csak ebben az évben töl­tötte be a hetvenedik életévét, az em­lített megvonás még a korábbi évre vonatkozott. A hetvenedik életéve be­töltése után nemcsak a munakviszony­­ból származó esetleges fizetést vagy jutalmazást nem szabad figyelembe venni, de a háztáji főidből származó bevételt sem. Az új rendelkezés (az 1978/71 sz. rendelet, amely módosította az 1975/ 135 sz. rendeletet) a nyugdíjtörvény fentebb idézett rendelkezéseit nem módosította. Feltételezhető, hogy az élőírt túlfi­zetés levonása után újból felemelik nyugdíjukat a havi 1100 koronára, mi­vel ez megélhetésük egyetlen forrása. Dr. F. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom