Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-07 / 40. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. október 7, 14 Ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT # VADÁSZAT # VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT ф Az SZVSZIII. kongresszusára készülnek Ä vadászok és a vadásztársaságok az SZVSZ III. kongresszusára (készü­lődve számadást végeztek az elmúlt évek munkájáról, meghatározták a következő évek legfontosabbb felada­tait. Jól előkészített járási konferen­ciákon értékelték a választott testüle­tek és személyek munkáját, megvizs­gálták hogyan szolgáltak rá a biza­lomra, alkalmasak-e a továbbiakban is a vezetésre. Az SZVSZ III. ikongreszsusára készü­lő járási bizottságok közül ezúttal a Leviceit (Léva) kerestük fel. A járás vadászainak munkájáról, eredményei­ről, a vadgazdálkodást meghatározó távlati terveikről, valamint a szövet­ségi élettel összefüggő feladataikról Országh Lajos mérnök, a járási bizott­ság vadgazdálkodással megbízott szak­­felügyelője tájékoztatott bennünket. A járás 41 alapszervezete 140 ezer hektáros vadászterülettel rendelkezik. Az apróvad törzsállományát 17 ezer nyúl, 12 ezer fácán és 6 ezer fogoly képezte a tavaszi vadszámláláskor. A nagyvad törzsállományát 2 ezer 250 őz, háromszázötven szarvas, három­száztíz vaddisznó, százharminc muf­lon, és negyven dámvad képezte — ugyanebben az időszakban. Vadászte­rületükön megtalálható a túzok is. Európa legnagyobb madarának a tú­zoknak az állománya 30 darab volt a tavaszi számláláskor. Tartózkodási he­lye a Kvetná (Kéty) és a Tekovské Lužany (Nagysalló) közötti védett te­rület. • • • Az elmúlt évek sikereként könyve­lik el, hogy a vadászok és a mező­gazdászok — az intenzív vadgazdálko­dás érdekében — lényegében közös nevezőre jutottak. A korszerű nagy­üzemi gazdálkodás hátrányos hatásait a növények vegyszeres kezelésére vonatkozó központi előírások betartá­sával igyekeztek csökkenteni. Ugyan­akkor eredményesen alkalmazták a gépi vadriasztás korszerű módszereit is. A vadmentéssel és megelőzéssel sikerült biztosítani, hogy a vadállo­mányt, és az összegyűjtött tojásból származó állományt megóvják. A cél­tudatos munka eredményeként gyara­podott az apróvadak — fogoly, fácán — törZsállo'mánya. Bebizonyosodott, hogy a félvadte­nyésztés nem elavult módszer vadász­társasági szinten, hanem rendkívül szükséges állományfejlesztő tényező, mellyel a kívánt szinten lehet tartani a fogoly- és a fácánállományt. A te­nyésztés eredményei megmutatkoztak a kilövésben is. 1977-ben például 6 ezer hétszáz darab fácán került te­rítékre, mely ugrásszerű előrelépést jelentett az előző évek eredményeihez viszonyítva. A bevált gyakorlatnak megfelelően keltető-állomásokat létesítenek Dolný Piaion (Alsópél), Hronovcén, Svodo­­von (Szódó), Dűlné Semerovcén (Al­­sószemeréd) és Devičanyban. A nagyvadállomány további minősé­gi javítása érdekében szükség sze­rint végezték a selejttrófeás nagyvad apasztását. Tudatosították, hogy az állomány túlszaporodása nemcsak a minőségre lehet hátrányos, hanem a kártétel is problémát okozhat. A kor­szerű vadgazdálkodással összhangban, minden évben elvégezték a vadállo­mány általános egészségügyi vizsgála­tát. Rendszeres vérfrissítéssel, vala­mint a káros vad apasztásával sike­rült az állomány egészségét biztosí­tani. Az állami alaphoz az elmúlt évben 28 ezer kilogramm vadhússal járultak hozzá, amely járási viszonylatban re­kordteljesítménynek számít. Ebből 19 ezer kilogramm a nagyvadból szárma­zott. Az elmúlt években javult a rend, a fegyelem, a vadászerkölcs és a vadá­szati kultúra. Számos nevelő intézke­dés eredményeként, a vadászok fe­gyelmezett, rendszerétő többségének támogatásával sikerült a balesetek számát a minimálisra csökkenteni, a lesipuskásokat pedig úgyszólván telje­sen kiküszöbölni. • • •’ Az SZVSZ III. kongresszusára ké­szülve az alapszervezetek évzáróin, valamint a járási konferencián érté­kelték az eltelt időszak eredményeit, s egyúttal meghatározták az elkövet­kező időszak célkitűzéseit is. Ezen belül részletesen foglalkoztak a vadvédelem, a vadmentés eredmé­nyeivel és lehetőségeivel, a vadászku­tya kérdéssel, a véreb és a vizslate­nyésztés és nevelés teendőivel. Leszögezték, hogy a vadászlövészet hasznát nem a versenyszerű rekordtel­jesítmények hajszolásában kell látni, hanem a vadászat tényleges haszná­ban. A célok érdekében az elkövetke­ző időszakban befejezik a Želiezovce i (Zseliz) lőtér építését, mely a lövé­szeten kívül más hasznos gyakorlati módszerek alkalmazására is hasznosít­ható lesz. Nagy figyelmet fordítanak a demandicei agyaggalamb pálya, va­lamint a Horné Túrovce-i (Felsőtúr) lőpálya ésszerű kihasználására. A kotorékebek gyakorlati képzésé érdekében — a járás területén — gyakorlópályákat és műodúkat is lé­tesítenek. Lehetőségeik szintjéig növelik a fá­cán-, fogoly- és a nyúlállományt, mi­vel ez a legkönnyebben szaporítható apróvad. Tovább szorgalmazzák együttműkö­désüket a mezőgazdasági nagyüzemek­kel, mivel ma már csak úgy lehet szaporítani a vadállományt, ha a me­zőgazdaság és a vadgazdálkodás kap­csolata túlnő az egyszerű baráti gesz­tusokon. A környezet- és vadvédelem szem­ont jából Léván, Šahyn (Ipolyság) és eliezovcén (Zseliz) létrehozzák az „Ifjú természetvédők körét“. A nagyvadak szaporodását úgy kí­vánják irányítani, hogy az enyhén meghaladja a tervezett szintet. Tudományos szinten folytatják a mezőgazdasági termelés vadgazdálko­dásra gyakorolt hatásának a vizsgála­tát, s egyúttal továbbfejlesztik a ká­rok elhárítását. Meglátásaink szerint a célkitűzések továbbfejlesztik a járás vadgazdálko­dását és annak kulturáltságát, szilár­dul a vadásztársaságok párt- és állami szervek és a mezőgazdasági nagyüze­mek kapcsolata és annak eredményes fejlődése. Csiba László Jk vadgazdálkodás és a vadászat nem lehet öncélú ténykedés. Népgazdaságunknak ez is egyik ága­zata, amely egyrészt a mező-, más­részt pedig az erdőgazdaság területén történik mind tudományos, mind pe­dig gyakorlati vonatkozásban. A vad­­gazdálkodás az erdő- és a mezőgazda­ság szerves része, amely olyan mér­tékben fejlődhet, amilyent a mezőgaz­daság és az erdőgazdaság fejlődését meghatározó biológiai és népgazdasá­gi tényezők lehetővé tesznek. Rassz természeti adottságú tájakon az állomány minőségének javítását célzó követelmény nem enged lét­számnövelést. A jó tájti vadgazdálko­dás elősegíti a tenyésztés feltételének a megteremtését. Tenyésztésre legal­kalmasabb a lombos erdő, jó növény és cserje aljazattál, főként tölgy vagy csererdő, kőris, juhar és nemesnyár keverékkel. Tapasztalatok alapján leg­alkalmasabb élethelye a dámvadnak a gyertyán és bükk erdőség, a sík vidé­ken és a dombozatokon. A dámvad tenyésztéséről Tisztánlátásunkat gyakran elhomá­lyosítja a természeti jelenségek régi szemlélete és magyarázata. Egyesek ugyanis az erdő-mező életközösségé­nek egy-egy jelenségét a természetes környezetből kiragadva vizsgálják, csoportosítják, értékelik. E szemlélet­nek az öröksége, hogy egyes élőlé­nyeket károsnak, másokat hasznosnak tartunk. A korszerű természetszemlélet, új­szerű megvilágításban tünteti fel a természet jelenségeit. A vadállomány és a környezet közötti kapcsolatokat is. Ezen keresztül a vadgazdálkodás, a vad biológiai és népgazdasági je­lentősége új tartalmat kap. A dámvad körzetbeosztásos tenyész­tésével, a környezet kapcsolatainak korszerű szemléletét vették alapul Zvolenban az Erdészeti Kutatóinté­zet vadászati osztályának dolgozói, a többi szervek hozzájárulásával. Egyéb­ként is az új körzetesítés és a vadász­­területek minőségi meghatározásánál már figyelembe vették azt a körül­ményt, hogy melyik lokalitásba sza­badon vagy vadaskertben lesz-e a te­nyészet. Ismeretes, hogy a dámvad jól tenyészik a nagy síkságok erdeiben, s ugyanúgy az enyhén hullámos, dom­bos terepen is. A hideg, magas terepet nem kedveli. A vastag hóréteg ugyan­is akadályozza a természetes legelő­höz való hozzáférésben. Ismeretes, hogy a dámvad szívesebben legeli a nedvdús növényt, a szarvas viszont a száraz füvet. javaslatok alapján Szlovákiában 20 lokalitáshan tervezik a dámvad te­nyésztését. Ezekből 9 területet soron­­kiviil vadasítanak, Magyarországról behozott jó minőségű dómokkal és 1995-ben ér véget a mesterséges tele­pítés. Céljainknak megfelelően a tu­dományos kutatás a tenyészkörzetek­­ben törzsállomány kialakítását java­solja: dámvadból 1463 darabot, ugyan­ebben a körzetben még 839 űz is élet­térhez jut. Ezzel szemben a szarvas állományt 434 darabbal apasztják. Ilyen intézkedésekkel igyekeznek a vadkárok csökkentésére — főként az erdei kultúrákban. A helyzeten tudományos kutatók is módosítani akarnak, s ez minden bi­zonnyal előbbre viszi a dámvad te­nyésztését. A céloknak megfelelően irányított tudományos kutatómunka hivatott an­nak a megállapítására, hogy a meg­változott területviszonyok közepette hol, milyen fajú és számszerint meny­nyi vad tartható el a mező- és erdő­gazdaság érdekeinek sérelme nélkül. A gyakorlati vadgazdák kövessék a tudományos kutatók tapasztalatai a­­lapján kijelölt utat és a hagyományos vadgazdasági tevékenység megfelelő módosításával, s az új feladatok meg­oldásával tegyék a fejlődésnek megfe­lelően korszerűvé, mező- és erdőgaz­daságunkkal egybehangolttá vadgaz­dálkodásunkat is. Vadgazdaságunk biztos jövőjének ez az egyetlen célra­vezető útja. JÄN M. HABROVSKÝ HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • Egy horgászszervezet életéből Szűcs Pista bácsinak, az SZUSZ Marcelovái (Marcelhá­­za) Helyi Szervezete elnökének meglátogatását sosem mulasz­tom el. Ilyenkor elbeszélgetünk a szervezet életéről, a vizek szennyezettségéről, a halvéde­lemről. Legutóbb is így történt. Nagyon fel volt háborodva, a következőket mondotta: — Képzelje el, a hurbanovói (Ögyalla) sörgyár ismét meg­fertőzte a Zsitva-folyö vizét, a­­melynek alsó szakaszán rengeteg hal elpusztult. Hiába jelentjük, hiába kilincselünk, mindenütt süket fülekre találunk. Vajon meddig tart még ez az állapot, a vandál pusztítás? Erre szeret­nénk az illetékesektől választ kapni. Pista bácsi fölháborodását megértem és jogosnak tartom, mert az utóbbi évek során bi­zottságok létesültek a környe­zetvédelem, a folyóvizek tiszta­ságának védelme érdekében. Ta­nácskozásokon született hatá­rozatokról a sajtóban számtalan cikk jelent meg. Ezek arra fi­gyelmeztettek, hogy az életkör­nyezet egyre veszélyesebbé vá­lik. A gyakorlatban azonban minden megy a maga útján to­vább. Mert kinek fáj az, ha négy-öt mázsa hal elpusztul, legfeljebb a horgászszervezet némi anyagi kártérítést kap és ezzel minden el van intézve. Legalább is egy időre, hogy az­után később megint kezdődjék elölről. Azokat, akik engedély nélkül vagy tiltott szerszám­mal horgásznak, megbírságol­ják vagy bíróság elé idézik, de azokat, akiknek a hibájából mázsa számra pusztul a hal, senki sem vonja felelősségre. Varon miért? A beszélgetés során megtud­tam, hogy az SZHSZ Marcelházi Helyi Szervezetének kilencven felnőtt és közel hatvan pionír tagja van. A helyi szervezet ve­zetősége körültekintően törődik a tagság politikai és szakmai nevelésével. Nagy figyelmet for­dít az ifjú horgászok nevelésé­nek. Ezeket csoportonként a legjobb horgászhelyekre viszik, megtanítják őket a horgászat minden fortélyára. Előbb azon­ban a folyó- vagy tóparton való viselkedéssel, a horgászfelsze­reléssel, a halak élettanával és egyéb tudnivalókkal ismertetik meg őket. Ezután a horgászbo­tok szerelésé következik, majd egymástól távol csendben elfog­lalják helyüket, a csalik pedig a vízbe merülnek. Egy-egy sike­res fogás örömét nehéz lenne leírni, azt látni kellene. A sike­res horgászás után a kifogott halból ízletes halpaprikás ké­szül, amelyet az ifjú sporthor­gászok jó étvággyal fogyaszta­nak el. A felnőttekkel már több a probléma. A felnőttek között több olyan sporthorgász akad, aki nem minden fogást jegyez be a fogási naplóba. Ezzel saját magát és horgásztársait károsít­ja meg. Tudott dolog, hogy a Szövetség a kifogott, vagyis a fogási naplókban bejegyzett halmennyiség után biztosítja az utánpótlást. De akadnak olyan egyének Is, akik pem becsüle­tes úton szeretnének halat enni vagy a fogott halból anyagi előnyöket szerezni. Pista bácsi igen jól ismeri a „feketén" horgászőkat, akik ellen halá­szati ellenőri minőségben a tör­vény szigorával lép fel. Néha csak szép szóval igyekszik meggyőzni a halászati törvény megszegőit, de ha ez sikerte­lennek bizonyul, akkor a hor­gászfelszerelés elkobzására is sor kerül. Nagyobb törvénysér­tés esetén pedig kihágás címén bírósági eljárás indul a tettesek ellen. A beszélgetés során megtud­tam, hogy rendszeresen hala­­sítják a kezelésük alatt levő vi­zeket, aminek következtében bőséges lenne a vizek halállo­mánya, ha nem fordulna elő gyakran szennyeződés. A negy­ven hektár kiterjedésű Virti­­tóban, a Körtvélyesben és a Zsitva folyó vizében meglelhető a ponty, a harcsa, a süllő, a ke­szeg, a jász-keszeg és más hal­fajták. Pista bácsi még azt is el­mondta, hogy a közeljövőben jelentős anyagi költséggel meg­kezdik a negyven hektáros Vir­­ti-tó iszaptalanítását, mélyíté­sét, mert évek során nagyon el­iszaposodott. Ezzel jobb életle­hetőséget teremtenek a halak számára és húsuk is ízletesebb lesz. Szükség esetén a vezetőség törődik a halak etetésével is. Reméljük, hogy ez az SOS- jelzés eljut az illetékesekhez és mielőbbi határozott intézkedé­sekkel elejét veszik a további halpusztulásnak, mindent meg­tesznek a folyóvizek tisztaságá­nak megóvása és a halvédelem érdekében. Ez nemcsak egyéni, de egyben társadalmi érdek is. Intézkedésre azért van sürgő­sen szükség, mert a horgászok taglétszáma évről-évre növek­szik. Ez is bizonyítja, hogy a dolgozók többsége a napi fá­rasztó munka után — a fiatalo­kat is beleértve — a szabad idő ésszerű és hasznos eltöltésére törekszik, inkább a természetet választja, mint a dohányfüsttől és italbűztől büdös kocsmákat. A horgászok számára tehát szükséges megteremteni a felté­teleket. Ezzel egyben a politi­kai-nevelő munka számára Is nagy lehetőséget biztosítunk. Az adott lehetőségekkel pedig élni kelll Audriskin József Ebben az évben a helyi TM­sporthorgász szervezetek mindegyikében taggyűlésen ér­tékelték az eltelt öt év felada­tainak teljesítését. Ezt követően a kerületi konferenciák résztve­vői beszámoltak egy-egy helyi szervezet tevékenységéről. így történt ez a kelet-szlovákiai kerületben is. A kerületi kon­ferencián bíráló igényességgel beszéltek az SZHSZ II. kong­resszusa határozataiból a ke­rület sporthorgász-szervezeteire pisztrángméntes víz ebből két­­ezerháromszáznegyvenegy hek­tár. Ugyanakkor 2892 hektár víztároló is jól szolgálja a hal­gazdálkodás céljait. Hasonlóan mint Szlovákia többi két kerületében — az 1972—1977. években — a helyi szervezetek taglétszáma Kelet- Szlovákiában is gyarapodott. A kerületben összesen harminc­­három helyi szervezetet tarta­nak számon, s ezeknek többsé­gében 200—300 tag van. Sikeres munka eredménye vonatkozó igényes feladatok teljesítéséről és nagy lelkese­déssel körvonalazták a soron levő III. kongresszus célkitűzé­seit. Nem is régen volt, amikor Ondrej Budaj elvtárs, az SZHSZ KB vezető titkára kiemelte, hogy napjainkban a Szövetség minden egyes szervezete — a maga hatáskörében — aktívan kiveszi részét а III. kongresz­­szus előkészületeiből. Ez való­ban így van, hiszen a kongresz­­szus előkészületeiről a február­ban és márciusban megtartott helyi szervezeti évzárókon ér­demben tárgyaltak. Vagyis az ott elhangzott beszámolók és hozzászólások alapot nyújtották a kerületi konferenciák tárgy­körének a kialakításához s vég­eredményben a kongresszusi feladatok (körvonalazásához is. Ezt bizonyítja egyebek közt Budaj elvtársnak azon helyes megállapítása, hogy a taggyűlé­seket a Szövetség életében je­lentős társadalom-politikai ese­ménynek kell minősíteni, ahol tulajdonképpen keresztmetsze­tét adják a sokrétű politikai­szakmai tevékenységnek s en­nek kapcsán a Szövetség helyi, kerületi és központi vezetősé­geinek a tagjai új lendületet kapnak felelősségteljes munká­jukhoz. Az SZHSZ kelet-szlovákiai ke­rületi szervezete összesen há­romezerszázhárom hektárnyi vízterületen gazdálkodik. A ) Felismerve a horgászat egész­séget felújító céljait, az elmúlt öt esztendőben a kerületben több mint kétezerháromszázan kérték felvételüket a helyi szer­vezetekbe. Ezeknek tevékenysé­gét harminchárom halgazda, 492 halőr, továbbá 119 aktivista is segíti a veztőségek tagjain kívül. Az aktivisták mindenek­előtt a vizek tisztaságára ügyel­nek. Az SZHSZ ikelet-szlovákiai szervezetének vezetői megkü­lönböztetett gondot fordítottak a vizek halállományának szün­telen javítására. Míg például 1973-ban erre a célra 891 ezer 640, addig az elmúlt évben már 1 millió 360 ezer 257 koronát használtak fel, s ezen összeg­nek jórészét a pisztrángos vizek értve a domašai, a ružini és a dedinkyi víztárolókat is. Vizeik­be persze más halfajtákat is ki­helyeztek. Ezzel főleg a tagság halfogá­si esélyét .segítették elő és az eredmény nem is maradt el, hiszen az elmúlt öt évben úgy­szólván minden halfajtából ja­vult a zsákmány. Amíg például 1973-ban a 'kerület vizeiből ösz­­szesen 63 ezer 581 darab, illet­ve 61 ezer 519 kg, addig az el­múlt évben (1977) már 153 ezer 290 darab, vagyis 167 ezer 107 kg halat fogtak ki. Amint lát­juk, a kettő közti különbség számottevő. Ezért (kell gondos­kodni az utánpótlásról, s ehhez az SZHSZ minden támogatási megkap társadalmunktól. A szervezetek persze a gazda­sági tevékenységen túl — tag­jaik körében — felelősségteljes eszmei-politikai feladatot is be­töltenek. Köztudatba kell vin­niük a CSKP XV. kongresszusá­nak rájuk vonatkozó irányelveit és minden tevékenységet ebben a megítélésben kell végezniük. Az a célkitűzés vezérli az SZHSZ vezetőit, hogy tovább fejlesszék a szervezeti, a sport­horgász, továbbá a gazdasági tevékenységet. Azt akarják, hogy az elkövetkező időszakban is aktivizálódjon a tagság, bővül­jön a sporthorgászok tevékeny­sége mindenki kivegye részét az igényes feladatok teljesíté­séből. —hai— Iparszerű pisztrángtenyésztés A Német Demokratikus Köztársaságban, ahol az édesvízi halászati vállalatok összesen 115 ezer hektár területű tavon és folyón gazdálkodnak, a pontytenyésztés mellett egyre nagyobb jelentőségűvé válik a korszerű eljárásokon alapuló pisztráng­tenyésztés. Az elmúlt évben több mint 150 tonnát szállítottak az üzle­tekbe ebből a nemes halból. Az iparszerű berendezések építése révén az előző öt év során háromszorosára nőtt a pisztráng­kínálat. A Nordhause—Salza-i pisztrángtényésztő állomáson az üzem újítói olyan takarmányozó automatát szerkesztettek, a­­mely sűrített levegő segítségével 20 percenként kifújja az előre (kiszámított mennyiségű takarmányt. A berendezés segítségével négy munkás évente 1,8 millió pisztrángot nevelhet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom