Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-30 / 39. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES, .1978. szeptember 30. méhészét ф méhészét ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф méhészet ф Rövidesen összeül az SZMSZ kongresszusa! Lapunk „Méhészet“ rovatának ja­nuári első számában Juraj Ferenčik mérnöknek, az SZMSZ KB vezető titká­rának tollából „Mi vár ránk ebben az évben“ címen vitaindító cikket közöl­tünk. Ezzel arra törekedtünk, hogy köztudatba vigyük а III. kongresszust előkészítő időszak sürgető feladatait, s egyben cikkek írására ösztönözzük méhészeinket. Ezen törekvésünk a SZMSZ III. kongresszusa előkészüle­teinek az időszakában nagyon idősze­rűnek bizonyult, hiszen jó néhány kér­désre érdemleges választ kaptunk, eze­ket hasznosítani lehet a november elején sorra kerülő kongresszusi be­számolóban. A vitaindító tehát meghozta a várt eredményt, mert méhész olvasóink több mint húsz értékes írásban fejtet­ték ki véleményüket, érdemleges vá­laszt adva, javaslatot téve az alap­szervezetek tagjainak aktivizálására, s ugyanúgy a tagalapnak fiatalokkal való bővítésére. Az írások többsége tehát a megoldás leghozzáférhetőbb, lehetőségeire is rámutatott. Legfonto­sabb azonban az, hogy több alapszer­vezetben — felismerve a helyzetet — konkrét intézkedést tettek a fenti fel­adatok gyakorlati megvalósítására, s ezt nagyra kell értékelni. Több cikkíró arra is felhívta a szö­vetség figyelmét, hogy .némely kör­zetek méhészei saját képességük és tudásuk maximumának hiedelmében nem járatják a méhész szakirodalmat, s ezáltal nem kísérik figyelemmel az ismereteket gyarapító eseményeket. Helyes, hogy a cikkek szerzői aggód­nak méhésztársaik politikai-szakmai továbbfejlődéséért és a méhészet te­rén elszenvedett sikertelenséget a fej­lődésben való visszamaradás velejáró­jának minősítik. Kevesen bár, de olyan cikkírók is akadtak, akik a sikertelenség okát mindenekelőtt a külső tényezőkben, nem pedig önmagukban keresték. Ez­zel szemben a sokéves elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal rendelke­ző cikkírók nagyon helyesen azt bi­zonyították, hogy amennyiben a mé­hész tovább képezi önmagát, tájéko­zott és lépést tart a fejlődéssel, an­nak természetes velejárója, hogy eset­leges kedvezőtlen feltételek között is jobb eredményt ér el, mint az, aki visszamaradt és nem eléggé tájéko­zott. Tény, hogy a fejlett méhész könnyebben küzdi le a néha előforduló problémákat, mint a maradi, mert több módszernek az ismerője. Ennél­fogva a vitaindító nagyon hasznos is­mereteket hozott felszínre és úgyszól­ván magyarázatot is adott néhány megoldást sürgető kérdésre. Mindamellett, hogy az egyes cikk­írók a nagyüzemi méhészettel is fog­lalkoztak, mégsem adtak érdemleges választ a szövetkezetek és az állami gazdaságok méhészete hanyatlásának legfőbb okaira. Tudjuk, hogy a nagy­­gazdaságokban — a méhészet kérdé­sében — mindenekelőtt a szemlélettel van baj. Ezért kerültek mellékvá-Hogyan kezelem méheimet Hordás híján egész augusztust vé­gig serkentettem híg eleséggel. A hó­nap közepén átnéztem a családokat, rendeztem a lépeket. A hibás, kiöre­gedett lépőket vagy a szélre, esetleg a mézelőbe tettem. Ekkor még elég méh volt a mézelőben ahhoz, hogy tt kikeljen a fiasítás. Feljegyeztem a lá­tottakat, vagyis azt, hogy mennyi a fiasítás és az élelem, tehát mennyit kell pótolni. Augusztus végével a mé­zelőbe hordott, serkentésre beadott táplálékot kipergettem, s azt újra megetettem. A 'kipergetett lépeket tíz napig nem adtam vissza. Megkezdtem a téli etetést. Az üres mézelők fent maradtak, ide helyeztem a kétliteres műanyag etetőt. Az etetést tíz nap alatt befejeztem. Az élelem csak a költőtér lépeibe ke­rülhet! Így a legjobb anyát is kiszorí­tottam az élelemmel. Szeptember második felében a ki­terjedt fiasítást már nem láttam jó­nak, hiszen ezt már a telelőméheknek kell felnevelniük és megrövidül az életük. Az idejében beadott élelem nagy részét befedik s ez a telelésnél nagyon fontos. Etetés után a mézelőbe vissza rak­tam a kipergetett lépeket, hogy azo­kat kipucolják. Ezért a lépeket már 20—25 mm-es léputcával kapták visz­­sza a mézelőbe, így jobban kipucol­hatták. Szeptember 25-ike után meg­kezdtem a betelelést. A mézelőbői végleg elszedtem a lépeket és selej­teztem. Olyan családokat, amelyeket rendben találtam, végleg beteleltet­tem. Gondolok itt a kellő eleségre. Ha valamelyik családnál még 2—3 lépen nagyobb kiterjedésű fiasítást talál­tam, feljegyeztem a fiasítás korát és csak a fiasítás kikelése után teleltet­tem be. Erre legkésőbben október 10-ig kerülhetett sor. A fiasítás kike­lése után az ilyen lépeken gyenge mézkoszorú szokott lenni. Ha tehe­tem, ezeket más családok felesleges mézeslépeivel cserélem ki. Ha még­sem volna ilyen, még 2—3 liter szörp­pel pótolom. Ezt azonban csak a vég­ső esetben! Betelelésnél még a legjobb csalá­dokat is szűkítem! Kaptáraim tizen­egy rámásak, így 8—9 rámára szűkí­tem a családokat. Ehhez gyékény pár­nákat használok. Felülről betelelésnél takarom a családokat. Takaráskor a kaptárakat 5 cm vastag polisztirén lapra helyezem, így alulról mindig meleget kapnak. A 'kaptárait közé szin­tén ilyen vastag polisztirén lapokat teszek. Ezek azonban nem érnek a kaptár falához, 1 cm hézag van köz­tük. Elől és hátul a kaptárak szaba­dok. A kijérőnyílást középre helye­zem. Minden benthagyott rámára 1— 1.5 négyzetcentiméter levegőt hagyok a kijárőn. Ez megmarad a legnagyobb hidegben is. Felül a rámákat lécecs­­kéltkel, kevés újságpapírral, majd erő­sen beszorított 1,5 cm-es hobrával zá­rom. Ez szintben van a költőtér ma­gasságával. Erre jön még 5 cm-es vas­tag szalmapárna és rá a tető. Tehát alulról felülről erősen takarok. A kiváló fiatal anyákkal (amelyek már augusztusban petéztek a törzs­családokban) erős családokkal, sok fiatal méhel teleltetek! A téli eleség szeptember 10—15-re bent volt a csa­ládoknál. Ez szerintem nagyon fontos, mert a családokban még az ősszel ki­eső méhek érlelik be a téli élelmet. Tavasszal nagy szerep jut a fejlődés­nél a hosszú életű méheknek. Így tud­ják egyensúlyban tartani a kikelő mé­hek a kiesést. Ha ősszel öreg, elhasz­nálódott méhekkel teleltetnék, akkor március közepére, végére eltűnnének a telelő méhekl Tisztuló kirepülés után első dolgom meggyőződni az anya létezéséről. Az gúnyra, vagy ha úgy tetszik átestek a ló másik oldalára. Aggasztó ugyanis, hogy a méhészet hasznát — a nagy­üzemekben — kisüzemi szemlélet alapján ítélik meg és nem a valósá­gos haszon szerint értékelik. Végre tudomásul kellene venni, hogy a nagyüzemek főhaszna mind­­denekelntt a növények megporzásából eredő többlet termékből származik és a méz, a virágpor, a pempő stb. leg­feljebb csak másodlagos, vagyis ki­egészítő termék. Ebből az következik, hogy amennyiben a nagygazdaságok­ban elvetnék a méhészettel szemben tanúsított régi elavult szemléletet, tu­datosítanák a méhek valódi hasznát, akkor magától értetődően visszaállna a megbontott egyensúly. Nagyon ese­dékes tehát, hogy a méheket a ter­mésátlag növelését nagyban befolyá­soló agrotechnikai „lánc“ nélkülözhe­tetlen szemének tekintsék. Ez azért is sürgető, mert a termésátlag növe­lése szűkebb és tágabh értelemben vett társadalmi érdek, s ennek ineg­­valésításábn minden rendelkezésre álló módszert és eszközt igénybe kell venni, egyebek közt a méheket is. Végezetül még annyit, hogy a SZMSZ III. kongresszusa néhány hét múlva összeül. Szükséges, hogy az elkövet­kező hetekben az alapszervezetekben mindent megtegyenek az évzáró köz­gyűlésen elfogadott, a kongresszus célkitűzéseit elősegítő feladatok meg­valósítása érdekében. Hoksza István anyát nem keresem, elegendő ha pe­tét látok. Az esetleges nem jól takart lépeket gyakran kiveszem. Soha nem a mézes lépet távolítom el! Tavasszal már akad kevés mézet tartalmazó rá­ma. Ezeket veszem ki. Persze csak ha szűkíteni kell. Egy jól leszűkített fé­szekben (kiváló anyával) a fejlődés rohamos. A gyógyszeres serkentést március második felében kezdem, Fu­­magilinnal és Neomicinnal. Ezt ápri­lis 10-én befejezem. Ha még akkor a gyümölcs nem virágzik, csak gyógy­szer nélküli serkentést alkalmazok. Gyümölcsvirágzáskor — ha már némi hordás van — bővítem a fészket, leg­többször műléppel. Ezt másodiknak teszem be. Három-négy nap múlva a méhek a műlépeket kiépítik. így eze­ket a fészek közepébe tehetem pété­­zésre és megnyitom az egész fészket. A fészek tizenegy rámás, így még egy műlépet teszek és szélre a herés lé­­pe, aminek kb. a lép egyharmadrésze herés. Ezután a családok már rohamosan fejlődnek. Körülbelül tíz nap múlva megnyitom a mézelőt, ekkorra sok­szor a beadott műlépet nemcsak ki­építik, hanem az anya be is petézi. A mézelő megnyitásakor, lehetőleg olyan rámát teszek fel a mézelőbe, amely selejtezésre vár és nagy részt fedett fiasítást tartalmaz. A fészket a következőképpen rende­zem el. Másodiknak műlépet adok, a másik szélére a heréslép mellé, egy hibátlan zsemlye színű lépet teszek, így a fészekben a fiasításos rámák szinte együtt maradnak. A mézelőt a következőképpen ren­dezem el. A két fiasításos ráma mellé két oldalt üreseket teszek, aztán kö­vetkeznek olyanok, amelyek némi mé­zet is tartalmaznak. Ekkor még csak hat, hét rámát teszek a mézelőbe. Ide bekerül a gyékénypárna választónak. Azon túl a kereteket takarom. A to­vábbi rámákat a családok szükség szerint kapják meg. Gondolok itt a hordásra, esetleg túlfejlődésre. A tel­jes mézelőt feljegyzéseim szerint má­jus 5—10 körül kapják meg a csalá­dok. Az így elkészített családok a hor­dást jól kihasználják. Többletet csak­is a jól kifejlődött családtól várha­tok. Nagy Kálmán Az SZMSZ KB nagy figyelmet fordít az ifjú méhészek nevelésére. Ezt bi­zonyítja az is, hogy már szinte ha­gyományosan, évente megrendezi az ifjú méhészeik találkozóját. így történt ez évben is. A SZMSZ KB a Klement Qottwald Központi Pio­nírház közreműködésével az ifjú mé­hészek számára Králové pri Senci-i telepén pionírtábort szervezett. Szlo­vákiából 24 legaktívabb fiatal méhész töltötte ott vakációjának egy részét augusztusban. A pionírtáborban a gyermekek aktívan szórakozhattak. Lehetőség nyílt' számukra a sporto­lásra is, amit ki is használtak, sőt sportversenyeket is szerveztek. Gyer­mekeink a pionírtáborokban jól érzik magukat. Ez duplán érvényes erről a táborról. Először azért, mert jól szó­rakoztak, másodszor mert itt kedvte­lésükkel, a méhészettel is foglalkoz­hattak. Itt tartózkodásuk alatt szak­előadásokon vettek részt. Ezek kereté­ben az SZMSZ KB tapasztalt előadói koruknak megfelelően a modern se­gédeszközöket kihasználva, ismertet­ték á korszerű méhészet alapjait. A fiatalok az előadásokat figyelemmel kísérték, s az ismereteket a helyszí­nen a gyakorlatban érvényesítették. Erre itt nagyon ideális feltételek vol­tak. Tanulmányi kirándulás keretében Galántán megtekintették a MEDOS üzemet és ott megismerkedtek az üzem munkájával, feladataival. A sportversenyeken kívül abban is versenyeztek, hogy ki tud többet mé­hészetről. A szakértők által kidolgo­zott kérdésekre kellett kimerítő vá­laszt adniok. A válaszok és a verseny­ben elért eredmények arról tanúskod­tak, hogy a pionírok gazdag ismere­tekkel rendelkeznek és a méhészetről lelkesedéssel beszéltek. Ottjártamkor megtudtam, hogy a tá­borba az SZMSZ KB vezető titkára, Ing. Juraj Ferenčik elvtárs is elláto­gatott és a CSSZT felvételeket készí­tett, ami külön élményt jelentett a fiatalok számára. A résztvevők dicsér­ték a szakácsnőket, a táborvezetőt, a környezetet és a gazdag programot. Reméljük, hogy a jövőben még több Ilyen lelkes ifjú méhésszel találkoz­hatunk, s ezzel biztosítva lesz az után­pótlás. Az utánpótlásról való gondos­kodás elsőrendű feladata minden alap­szervezetünknek. Ezért segítsünk az iskolákban a méhészeti érdekkörök szervezésében és Irányításában. Fröhlich Ferenc méhészeti szaktanító A őszi átvizsgálásáról НПМВЯОШ Orvoslást sürgető probléma Danes László lučeneci lakos, akivel a közelmúltban elbeszélgettem már negyedszázada méhészkedik. Meg­említette, hogy méheivel ebben az évben két ízben is vándorolt. Akácra Štúrovo környékét kereste fel, erdei mézelő növényekre pedig Cierný Balogra vándorolt. Akácmézből családonként 10—15, erdei mézből pedig 9—10 kilót pergetett. Az ismert méhész elmondta, hogy a növények vegyszeres kezelése nagy károkat okoz a méhállományban, mert a gazdaságokban rendszerint nem tartják be a növények vegyszeres kezelését szabá­lyozó előírásokat. Éppen akácvirágzáskor pusztul el a legtöbb dolgozó méh a helytelen vegyszerezés következ­tében. Sajnos, ezen esetek a gyakori sürgetés ellenére sem találnak orvoslásra. Annak ellenére sem, hogy a méhek szocialista mezőgazdaságunknak a megporzás és a termésátlag növelése kapcsán kimagasló eredmény el­érését teszik lehetővé. A méhészek elvárnák, hogy a mezőgazdaság irányító szervei ezt a problémát végre oldják meg. Gondoskod­janak az idevonatkozó előírások betartásáról. Tudomásul kell vennünk ugyanis, hogy minden rendelkezés annyit ér, amennyit abból a gyakorlatban érvényre juttatnak. Szükséges tehát, hogy a büntetést ne a mezőgazdasági üzemekre, hanem azon személyekre szabják ki, akik megszegik a törvényes rendelkezéseket. J. M. Habrovszky ВвИНШЙВЯНН „Oj méhészeti év következik“ című írásomban ismertettem, miként készü­lök a következő méhészeti évre. Szán­dékosan kihagytam belőle, hogy mi­előtt a téli készlet kiegészítését be­fejezném, szükséges a méhcsaládokat átvizsgálni. Sokszor hallottam, hogy „minek a kaptárban nyúlkálni azután ha pör­gettünk“. Hogy ez mennyire szüksé­ges, azt az alábbiakban szeretném bi­zonyítani. Augusztus vége felé szükséges volt, hogy rendezzük a fészket, osztályoz­zuk, selejtezzük a kereteket. Azokat a kereteket, amelyek sötétebb színűek vagy nagyobb terjedelmű bennük a herefiasításos kiépítés, szűkítés előtt kiraktam a kaptár szélére. Akkor is, ha fiasítás volt bennük. Arra a szé­lére, ahol a méhek gyengébben takar­ták a keretet. A méhek ugyanis au­gusztus vége felé kezdték a telelő boly kialakítását és a kaptár egyik felébe húzódtak. Ezt akkor lehetett megfigyelni, ha az idő hűvösebbre fordult, vagy a reggeli órákban. A kaptár szélére tett kereteken etetés­re csak kevés szörpöt raktároztak és még a téli készlet kiegészítése előtt kb. szeptember első napjaiban, min­den kaptárból kivettem egy-egy ke­retet. Az utolsó átvizsgálás akkor kö­vetkezett, amikor gondoltam, hogy a készlet teljes, vagyis szeptember 7-e és 10-e között. Első teendőm volt, hogy az anyát megfigyeljem. Nem pusztult-e el és még petézik-e. Ha ilyenkor találok három kereten nyolc-tíz négyzetdeci­­méter fiasítást ez azt jelenti, hogy to­vábbi négy-ötezer fiatal méhel sza­porodik a család. A jelenlegi átvizsgálásomkor még 13—14 dm2 fiasítást találtam. Ez nem ritkaság, ha fiatal az anya. Természe­tes, hogy az öreg méhek elhullanak. Ezzel számolni kell, a fiatal méhek azonban bizonyára kitelelnek, mert nem voltak semmilyen munkával meg­terhelve. E szerint mérem föl, hogy hány keretet vehetek ki, illetve meny­nyi keretre tudok szűkíteni. Ha szük­séges, akikor minden további nélkül újra kiveszek egy-egy keretet azok­ból, amelyeket a kaptár szélére ki­raktam. Nem számít, ha kevés, vagy több mézet találok bennük. Ha a lé­pek nincsenek lefedve, porcukorral behintem és úgy teszem el tavaszra. Ha látom, hogy szűkíteni lehetetlen, akkor a családot hagyom kilenc kere­ten, de ha lehet szűkítem nyolc ke­retre. Szűkíteni azonban mindig szű­kítek. Azért is, hogy a kaptár szélén, ahol a méhek nem takarnak, a keret mindig megpenészedik és a méheknek nem kell fölösleges energiát pazarol­niuk a kaptár üres helyének melegí­téséré. A keretek helyére szűkítőt he­lyezek és Így szélső kereteim tavasz* ra épek és egészségesek maradnak. Az átvizsgálásnál fontos felmérni a méz készletét. Szeptember 10-re ezt a műveletet befejeztem. Szakirodalom­bél tudjuk, hogy minden benthagyott és méhekkel takart keretre 1,5 kg mézkészletet kell számítani. Tehát ha nyolc kereten szándékszom telelni, akkor legalább 12 kg mézkészletnek kell egy-egy családban lenniel Ezt úgy mérem föl, hogy minden négy négyzet deciméter mézzel telt lépet, mindkét oldalról egy kg-nak tekintek, vagyis ha egy keretben hat négyzet deciméter befödött, vagy részben be­födött teli lépet találok, az 1,5 kg méznek felel meg. Ha a készletben még hiányt találok, azt kiegészítem. Ezeket feljegyzem és tavasszal tudom mennyi a mézkészlet minden család­ban. Ha a készletet rendben találtam, kiveszem az etetőket, helyére melegí­tő lemezeket helyezek a szűkítők mel­lé is. Az üres teret a kaptárban kitöl­tőm. A röpnyílásokat már a téli éle­lem adagoláa előtt a felére szűkítem a kutató és rabló méhek ellen, így a rablás veszélye sem fenyeget. Nem takarom a kaptárakat fölülről fölöslegesen! Sók méhésznél láttam, hogy az egész mézkamra meg volt töm­ve ruhadarabokkal, papírokkal. Cél­szerűen egy sor vastagabb hullám­papírt és egy sor nemez betétet hasz­nálok. Tavasszal, mikor a petézés el­kezdődik és az idő hidegre fordul, ki­egészítem egy-egy hobra lemezzel. De ha az idő kedvező ezt sem teszem. Viczén István Pionírok a szakelőadáson Ifjú méhészek találkozója V I

Next

/
Oldalképek
Tartalom