Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-08 / 27. szám

/ 6 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július 8. Egy sportág vonzásában Zlaté Klasyn (Nagymagyar) a versenyszerű tekézés a helyi vendéglőhöz tartozó fapadlós pályán kezdődött az ötvenes évek derekán. E nemes és szó­rakoztató sportág meghonosítá­sa Méri Béla bácsi nevéhez fűződik, aki több mint egy év­tizeden keresztül aktívan teké­­zett Győrött. Az agilis sport­ember kezdeményezését Csicsay István, a falu akkori kocsmá­­rosa is támogatta, aki a kocs­maudvarban levő kuglipályát átengedte az alakuló szakosz­tály versenyzőinek. Már az alakulás első évei­ben sikeresnek mutatkozott a tekeszakosztály tevékenysége. A helyi tekézők 1961-ban már a bratislavai városi bajnokság II. osztályában szerepeltek, ahol 1963-ban bajnokságot nyertek. 1965-ben és 1967-ben szereplé­sük alapján a nagymagyari te­kézők a szlovákiai II. ligába juthattak volna, sajnos anyagi támogatás hiányában mindkét­szer le kellett erről monda­niuk. A ligába való jutás régóta dédelgetett álma 1970-ben vált valósággá, amikor az Agro­­progres nevet viselő tekecsapat feljutott a ligába. Sajnos ek­kor újabb, nem várt akadályok állták útjukat. A szakosztály vezetősége ugyanis közvetlenül a ligarajt előtt döbbent rá, hogy az öreg tekepálya mére­tei nem felelnek meg a liga­szabályoknak. Szerencsére a Szlovákiai Tekeszövetség veze­tői engedélyezték a hazai pá­lyán való bajnoki szereplést. S ekkor a falu lakossága Dá­vid Ferenc hnb-elnökkel az élen csodálatos akaraterővel fogott hozzá egy korszerű, fe­dett tekepálya építéséhez. Az új pályán — világviszonylatban is — elsőként alkalmazták az úgynevezett szadurit műanyag­burkolatot, melyet a Csehszlo­vák Tekeszövetség 1971-ben, az országos válogatott nagymagya­ri edzőtáborozását követően, szabályosnak minősített. Sajnos a Teke Világszövetség bele­egyezésére 1975-ig kellett vár­niuk. A korszerű, s minden igényt kielégítő új pályán szereplő tekecsapat az 1974/75-ös idény­ben bajnokságot nyert a Szlo­vák II. ligában, s így jogot nyert az újonnan létrehozott Szlovák Nemzeti Ligában való szereplésre. Ezt a sikert Zsigmond István edző irányításával az Olgyay, id. Zsigmond 1., Zsigmond M., Keszőcze, Mózes S., Merva és Szikhart összetételű csapat ér­te el. Ebben az osztályban az ed­digi kettes pálya is szűkösnek bizonyult, s a csapat kénytelen volt az 1975/76-os idényben az Inter Bratislava pályáját bér­letben használni. A szakosztály sportolói 1977-ben kezdtek hoz­zá a pálya bővítéséhez, és ugyanebben az évben sor ke­rült az SZNL követelményeinek megfelelő négyes pálya átadá­sára. A pálya átalakítási mun­kálatait a szakosztály tagjai társadalmi munkában végezték. Nem véletlen, hogy a többéves aktivitásért és eredményes Sze­replésért a nagymagyari teké­zők 1977 februárjában elnyer­ték a „Példás szakosztály“ ki­tüntetés első fokozatát, amely szlovákiai viszonylatban egye­dülálló. Örömteli, hogy az első csa­pat sikeres szereplése mellett az utánpótlás nevelésével is törődnek. Az Agroprogres B- csapata Gódány István edző vezetésével a kerületi bajnok­ságban szerepel, s az 1976— 1977-es idényt — ifj. Gódány I., id. Gódány I., Morvay, Tá­lak, Föidváry S., Mózes össze­tételben — a 6. helyen fejezte be. A Mózes Pál, Keszőcze L., Zsigmond J., Maries I. össze­állítású ifjúsági csapat az 1976 és az 1978-as idényben kerü­leti bajnokságot nyert, s je­lenleg szlovákiai bajnokság résztvevői. Egyéniben Keszőcze L. Bratislava bajnoka, s az or­szágos bajnokság ötödik he­lyezettje. A szakosztály vezetői tisztsé­gét jelenleg Szlanicska Ferenc személyében egy ízig-vérig sportszerető fiatalember tölti be. Szerinte a teke egyáltalán nem nevezhető szalonsportnak. Hetenként három edzés és egy versenynap köti le a verseny­zők szabad idejét. A kötelező ^ norma napi egy-másfél óra alatt 110—120 dobás, de a fel­­készítési időszakban ennél sok­kal több dobás is szerepel az edzéstervben. A könnyűnek ép­pen nem mondható plasztik­golyó bizony alaposan „meg­húzza“ az embert. A ma tekézése tehát nem azonos az egykori kuglizással, a falusi kocsmák bogárhátú, döngölt padlós pályáival, fa­golyós játékával. Csiba László A legutóbbi évtizedekben, csakúgy mint a többi országban, "hazánkban is csökkenni kezdett a lóállomány. A gépi vonóerő fokozatosan kiszorította a mezőgazdaságból és fuvarozásból a derék négylábúakat Mintegy utolsó lehetőségként viszont fejlődni kezdett a ver­senyló- és a sportlótenyésztés. Ennek fellendítésében kaptak fontos szerepet az állami méntelepek, melyek — szlovákiai vi­szonylatban — Motešicében. Topoľčiankyban, Nový Tekovban, Prešovban és Samorínban működnek. A felsorolt telepek boxai biztosítják a versenylovak állandó edzését is. Hazánk versenylósportja fennállásának legnagyobb sikerét az első ízben kiírt Bratislavai Nagydijon aratta. Az említett verseny 1977-es évfolyamában lovascsapatunk a világ élvonalá­hoz tartozó NSZK mögött a második helyen végzett. Az egyéni díjugratást a Lokomotív Vrsovice szineiben versenyző jifí Pe­­cliacek sportmester nyerte. Dany névre hallgató lován. Az 1977-es Bratislavai Nagydíj eredményei a Csehszlovák Lo­vas Szövetség tisztségviselőit arra ösztönözték, hogy ezt a nagy méretű versenyt 1978 ban is megrendezzék. Az eddigi baljós előjelek alapján ebben az évfolyamban nem számíthatunk az elmúlt év kiváló eredményeinek megismétlő désére. A válogatott kerettagok lovai közül ugyanis olyan kivá­lóságok pusztultak el, mint. Lord, Libaros, Centr és Cilka. Ezt a nagy veszteséget versenysportunk egy év alatt képtelen volt pótolni. A nem éppen kedvező előjelek azonban nem jelentik azt, hogy sportolóink esélytelenül indulnak. Galtz, Langer, Hanulay és Lakša eddigi szereplése azt sejteti, hogy a lovasok és a lovak megfelelő formában várják a nagy versenyt. A rendezők ebben az évben — a szocialista országokon kívül Ausztria, NSZK, Svájc és Olaszország — lovasainak a részvé­telére számítanak. A július 26 án kezdődő négynapos verseny a Tj Slávia SVŠT Bratislava OvsiStei versenypályáján kerül le­bonyolításra, a következő programmal: július 26-án a nevezé­sek leadása, július 28 án csapatverseny a Nemzetek Kupájáért, július 30 áll periig egvéni verseny Bratislava Nagydíjáért Az idei verseny egyébként a Cácbiban (NSZK) sorra kerülő világbajnokságra való felkészülés egyik legfontosabb erőfel­mérése lesz, távlatilag viszont már a Moszkvai Olimpia lovas­­versenyeire való felkészülést szolgálja. (Csl) Oél-Szlovákiában nincs nagy ha­gyománya a fúvószenének. A komáromi fúrás — Komárom városát kivéve — sem dicsekedhet ilyen tra­dícióval. A múltban a fúrás néhány községében jobbára csak képzetlen tüzoltózenekarok léteztek, amelyek csak nagy ritkán, kellő gyakorlás és kottaismeret nélkül játszottak. Jelenleg a komáromi járásban tíz júvószenekar működik. Közülük öt si­keresen lépett jel a fúvószenekarok I. járási seregszemléjén, amelyet a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság kultúrügyi szakosztálya, a Járási Mű­velődési Központ és a komáromi Já­rási Pionírház rendezett meg 1978. jú­nius 11-én a komáromi Szakszerveze­tek Házában. Ezen az igen színvonalas rendezvé­nyen sikeresen mutatkozott be a ko­máromi Szakszervezetek Háza úttörő fúvószenekar, a csallóközaranyosi Mű­velődési Központ, a perbetei Művelő­dési Központ és a komáromi Szak­­szervezetek Háza mellett működő if­júsági fúvószenekar mellett a Nemes­­ócsai Efsz fúvószenekara is. Ez a huszonkét zenekedvelőből álló együttes nagyon fiatal, alig kétéves. ' / Л > / EGY FIATAL FÜVÖSZENEKAR A szövetkezet hatékony támogatásával jött létre, amelytől nemcsak új felsze­relést, hanem szép egyenruhát is ka­pott. Tagjai szövetkezeti dolgozók: traktorosok, kombájnosok, állatgondo­zók és növénytermesztők. A kottákat nem ismerték, és nem tudtak játszani sem. Minderre az együttes karmeste­re, larko Bitter tanította meg őket. Bitter elvtárs a komárnói Steiner Gábor Hajógyár tervezője. A zenével már régóta foglalkozik és tíz éve ta­nít a komáromi Művészeti Népiskolá­ban. A Nemesócsai Efsz júvószeneka­­rával rendszeresen, hetente kétszer gyakorol. A zenekar tagjainak és kar­mesterének sok erőfeszítésébe, lelki­­ismeretes munkájába került, hogy a járási fesztiválon felléphessenek és bemutathassák tudásukat. Fáradozá-SIKERES SZEREPLÉSEKÜL suk nem volt hiábavaló. Ezt két in­duló és két polka dinamikus, ritmikus és agogikus előadásával bizonyították. Sikeres szereplésüket nagy tapssal ju­talmazta a közönség, amelynek külö­nösen Varga Zoltán és Szép Lajos já­téka tetszett. Az együttes tagjai szerelmesei a fú­vószenének, így nem csoda, hogy sok szabad időt áldoznak fel a zene oltá­rán. Fellépnek minden jelentősebb ünnepélyen, a szövetkezet közgyűlé­sein és a polgári ügyek testületé ál­tal szervezett rendezvényeken. Jelen­leg az aratóünnepély műsorát gyako­rolják. Reméljük, hogy a fúvószenekarok 1. járási seregszemléjén elért sikerük ösztönzően fog hatni további munká­jukra. —bar— A Csilizköz Efsz már hosszú évek óta az élenjáró gazdaságok közé tar­tozik a dunaszerdahelyi járásban. Dolgozói kiváló eredményeket érnek el mind a növénytermesztés mind az állattenyésztés szakaszán. A jó ered­mény elérésében, a kitűzött feladatok maradéktalan teljesítésében döntő szerep hárul e szövetkezetben a 25 szocialista munkabrigád több mint 250 tagjára, akik valóban igazi tarta­lommal telítik a „szocialista módon élni és szocialista módon dolgozni 1“ jelszót. A 25 brigádból jelenleg már 18 elnyerte a bronzfokozatot és nagy­ban hozzájárult, hogy a szövetkezet az elmúlt évben kiérdemelte a Mun­kaérdemrend magas állami kitünte­tést. A 25 szocialista munkabrigád és az ifjúsági szövetség kezdeményezésére rendezte meg a szövetkezet vezetősé­ge Almási Róbert csallóközi festőmű­vész képeinek kiállítását is. Jóleső ér­zéssel tudatosíthatjuk, hogy a szépér­zék és iziéscsiszoló művészi alkotások iránt faluhelyen — a mezőgazdasági dolgozók körében is — megnöveke­­dett az érdeklődés. Ennek méltó bizo­nyítéka, hogy ebben az évben — a Februári Győzelem 30. évében — ez már a második kiállítás Csilizközben, Szap (Palkoviőovo) község gyönyörű, új művelődési otthonában. Almási Róbert kiállításának ünnepé­lyes megnyitására 1978. június 3-án került sor. A megjelenteket Varečko Terézia, a szocialista brigádok taná­csának titkára köszöntötte. A vendé­gek között üdvözölte Nyári Istvánt, az SZLKP JB titkárát, Halász Jánost, az efsz elnökét és Tánczos Tibort, a szövetkezet üzemi pártbizottságának elnökét. A szép és tartalmas kultúr­műsort a helyi SZISZ tagjai biztosítot­ták. A művész munkásságát Mag Gyu­la, a Csallóközi Múzeum igazgatója méltatta, a kiállítást pedig Halász mérnök, szövetkezeti elnök nyitotta meg. Az ünnepélyes megnyitó után a je­lenlevő több mint száz érdeklődő te­kintette meg a kiállított műveket. — Még a nap folyamán további 400 lá­togatója volt a kiállításnak — tájékoz­tatott Tánczos elvtárs, aki a fő szer­vezője ennek a szép akciónak. A szo­cialista brigádok tagjai — az előre beütemezett terv alapján — szintén meglátogatják a kiállítást. A jó és át­gondolt szervezés folytán kb. ezer lá­togatóra számítanak a szövetkezet dolgozói és a község lakosai köréből. Nagyon szép ez a szám, és valóban követendő példa a csilizköziek kezde­ményezése. Almási Róbert Szapon kiállított mű­veiben a színek, a tér és az arányok harmóniája érvényesül. E törekvése megfigyelhető a monumentális vász­nain és parányi festményein egyaránt. Rendkívül érdekesek és megkapóak a tájképei, melyek találóan fejezik ki az ember és a természet kapcsolatát. „Csallóközi tájaiból még akkor sem hiányzik az ember, ha fizikailag nineji is jelen a vásznon, mert környezetfor­máló munkájára utalnak a rendezett utcák, házak, hasznos létesítmények, melyek gyökeresen megváltoztatták az egykori mocsarairól, elhanyagolt ná­dasairól ismert termékeny tájat“ — írja róla egyik méltatója. Tájképein a szülőföld iránti szere­tet, a szülőföldhöz való ragaszkodás érződik s az a meghitt biztonságérzet, melyet csak a bölcsőt ringató tájak kölcsönözhetnek az embernek, a mű­vésznek egyaránt. E tájhoz való viszonyáról, ragaszko­dásáról a következőképpen vall a mű­vész: „Közel áll hozzám az ezerarcú Csallóköz, melyben megtalálható a tájromantika, a lüktető jelen, mely előrevetíti a még szebb jövőt. Erdői, vi­zei, gyárai, emberei kifogyhatatlanul sok témát nyújtanak számomra“. E témákból nyújt át Almási Róbert dunaszerdahelyi festőművész egy cso­korra valót, mely már a tárlatnyitás­kor is teljes mértékben megnyerte a látogatók tetszését. (ma) Körzeti Don. Ladislav Pis­­ca műve, a „Tár­sadalompolitika és tervezés“, új kiad­ványként jut olva­sóink kezébe. A szerző rendkí­vül széles területet dolgoz fel, mivel úgyszólván napon­ta kapcsolatba ke­rülünk a társadal­mi szolgáltatások valamilyen formájá­val. A gyermekgondozási segély, a bölcsődei és óvodai szolgáltatások, is­kolai klubok és napközi otthonok, üzemi étkeztetés, üdültetés, családi pótlék, betegsegély, nyugdijak stb. gyakoribb formái a társadalmi szol­gáltatásoknak, melyek segítségével társadalmunk igyekszik minden tagjá­nak biztosítani a sokoldalú fejlődés lehetőségeit. A fejlett szocialista társadalom épí­tése két alapvető, egymást kölcsönö­sen befolyásoló, mindannyiunkat érin­tő, folyamatot — gazdasági és társa­dalmi fejlődést — tartalmaz. Jelenleg tehát a gazdasági fejlődés elméleti és gyakorlati kérdései mellett egyre szükségszerűbbé válik a társadalmi fejlődés elméletének részletesebb fel­dolgozása is. Ebből a szemszögből nézve az új kiadvány különösképpen időszerű kérdésekkel foglalkozik, a­­melyek közvetlenül összefüggnek a szocialista társadalom alapvető céljai­val. A szerző jónéhány elméleti téma­körre is kitér. A mű általános elméleti része meghatározza a társadalompoli­tika tárgyát és céljait. Ehhez kapcso­lódik a gazdasági és a társadalom­politika összefüggéseinek elemzése, mely felöleli a társadalompolitikai eszközök és a társadalmi kiadások megtérülésének kérdéseit. Végül a záró fejezet ideológiai te­vékenységgel és a kutatás irányításá­val foglalkozik. Pozitívan kell tehát értékelnünk a szerző igyekezetét, mivel sikerült — a társadalom fontos területét érintő — egységes elméleti ismeretrendszert létrehoznia, amit azonban nem zárt le, így lehetőséget adott a további ér­tekezéseknek és vitáknak. Éppen ezért joggal állíthatjuk, hogy a mű nem­csak tudományos dolguzóknak, hanem a társadalompolitika gyakorlati szak­embereinek is íródott. A társadalompolitika és tervezés kérdéseivel egyébként nemcsak ná­lunk, hanem a többi szocialista állam­ban is aktivan foglalkoznak. Eddig azonban nem létezett olyan mű, amely ezt a kérdést iránymutatóan összefog­lalta volna. Ezt az hiányt pótolja La­dislav Pisca munkája, melynek kiadá­sára rövidesen a Szovjetunióban is sor kerül. Stanislav Koneôný A kisiskolások a gyermeknapon és az iskolai év végén ünnepélyesei vonul­tak a kulturális rendezvények színhelyére, ahol kedves műsorral szórakoz­tatták a közönséget. Foto: — tt— A CSEMADOK Losonci Járási Bizott­sága július 9-én Veľká nad Iplőmoh (Vilke) az ottani CSEMADOK-szerve­­zettel közösen körzeti CSEMADOK- napot rendez. A dal- és táncünnepé­lyen a járás legjobb CSEMADOK- együttesei mellett fellép majd a füleki Kovosmalt népi együttese is. Afutball­­pályán sorra kerülő CSEMADOK-nap­­nak külföldi vendégei is lesznek. Ko­vács Apollónia, híres népdalénekesnő, s Szalay László és Szolnoki Gyula népdalénekesek személyében. A CSE­­MADOK-nap délután 14 órakor kezdő­dik, s azt népmulatság követi. Sólyom László Képkiállítás Csilizközben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom