Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-23 / 38. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES .1978. szeptember 2% Hajrá haladás! X hétvégi pihenőnap sokféleképpen lehet termékeny. Kellemes, könnyű kerti munka, szellemi felfedezés egy jő könyv lapjai fölött, vagy másfél óra a sportpályán. Az utóbbinak lehetünk szemtanúi Zemnén (Szímő), ahol vasárnaponként 300—400 szurkoló bíztatja csapatát. Izgalom és derű ez! Hajrá haladási Olykor egyszerű, máskor „ékesszóló“ biztatása ez a helyi csapatnak. A sportszervezet titkára és aktív labdarúgója Borka Béla. Tőle kérdezősködtem a nagyközség sportéletéről. — A 310 tagot számláló sportszervezetnek 4 szakosztálya van. A kerületi I. A osztályban szereplő labdarúgócsapatunk mellett Ifjúsági csapatunk is működik. A kerületi első osztályban szereplő labdarúgőcsapat az 1977/78-os idényt a tizedik helyen fejezte be. Az új évadot Takács Imre edző irányításával kezdtük, s bajnoki szereplésünk jelenlegi mérlege egy győzelem és két vereség. Az első csapat játékosainak többsége a helyi szövetkezetben dolgozik, mégpedig olyan beosztásban, ahol az edzések nem mehetnek a munka rovására. A hatékony téli alapozást pedig a tornaterem hiánya gátolja. Jelenlegi gyengébb szereplésünk csapatátépítési problémákkal is magyarázható. Tartalék csapatunk nincs, s így a kerületi В osztályban szereplő ifjúsági csapatból az első csapatba való átállás nem zökkenőmentes. Az átmenet nélkül „mélyvízbe“ dobott fiatal, tehetséges játékosaink teljesítménye elsősorban a forró talajú idegen pályákon ingadozó. — Asztaliteniszezőink — Bombic Béla, Bombic Tibor, Ludas József és Balogh István — összetételben a járási bajnokságban szerepelnek. — Tevékeny a röplabda és a sakk szakosztályunk is. A röplabdázóink közül elsősorban Bízik, Szapu, Ludas, Szalai, Molnár és Illés sporttársak fejtenek ki aktív tevékenységet, a sakkozók közül pedig Sajtos és lóba érdemel dicséretet. — Az utánpótlás? — Sokat segítenek, de a jövőben még többet tehetnek a helyi iskola tornatanárai. Általában szívélyes, jő a kapcsolat a helyi iskola és a sportszervezet között. Sajnos az tá* kola padjaiból kikerülő tehetséges fiatalok részére nem tudjuk biztosítani a további sportolásukhoz szükséges feltételeket. Sportpályánk ugyanis elavult, s a labdarúgáson kívül egyéb sportágakra alkalmatlan. Öltözőnk mindössze két helységből áll, s bizony ha mindkét csapatunk hazai pályán játszik, akkor még az átöltözés is nehézségekbe ütközik. * A sportolók szívesen segítenek az időszaki mezőgazdasági munkákban. Ottjártunkkor Nagy Gyula — a sportszervezet egyik vezetőségi tagja — éppen vasárnapi szalmabegyűjtést szervezett. — A brigád már együtt van. A kocsirakásra és a kazalozásra viszont az idősebb sporttársakat kell megnyernünk. A kazalrakás fortélyaihoz a mai fiatalok már nem nagyon értenek — mondta moso' lyogva a sportvezető, majd így folytatta: — Emlékszem, hogy a harmincas években csak néhány módosabb sportbarát kegyelméből tudott meccsre kiállni, a már akkor is jóképességű szímői labdarúgócsapat, Ma különb támogatónk van. — Ügy tudom, hogy a Haladás nevet viselő efsz első a helyi sportélet támogatói között. Nevet! Érti mire gondolok. Balogh László, az efsz elnöke egyúttal a sportszervezet alelnöke is. Illés László, az üzemi pártszervezet elnökének a szavai szerint lehetőségeik arányában segítik a sportszervezet egyes szakosztályait. Kell a segítség most is, de később inkább, mert a korszerűség parancsa egyre inkább szükségszerűvé teszi egy olyan sportlétesítmény építésének a megkezdését, amely a labdarúgókon kívül az egyéb sportágak hódolóinak az igényeit is kielégítené. * A sport cselekvő célszerűséget, az évek súlyait bíró optimizmust fejleszti ki az ifjú emberben, jó dolog ez. Jó lenne az is, ha a szímőiek terve — a járási szervek megfelelő támogatásával — minél előbb valóra válna. (csiba) A kerUleti első osztályban szereplő labdarúgócsapat. Eredményesen és sportszerűen A Nové Zámky-i (érsekújvári) járási bajnokságban szereplő bešeiíovi (Besenyő) sportszervezet labdarúgói az 1977—78-as idényt a negyedik helyen fejezték be. A sportszervezet vezetői — Kurcsa András, Recska Imre, Takács Rezső, Balogh József — valamint Gödör László a hnb titkára elmondották, hogy a labdarúgó-szakosztályuk 1934-ben alakult, s azóta rendszeresen résztvesznek a különböző szintű bajnokságokban. Az utánpótlás biztosítása szempontjából ifjúsági és diák-csapatot is szerepeltetnek. A felnőttek edzéseit Torna Ferenc, az ifjúságiakét pedig Tejes Ferenc irányítja. A sportszervezet és a szövetkezet között gyümölcsöző együttműködés alakult ki. Az efsz biztosítja a kiutazáshoz szükséges autóbuszt, s gondoskodik a sportolók felszereléséről. A sportolók és a szervezet tagjai viszont az időszaki munkákban hatékonyan segítik a szövetkezetét. A helyi labdarúgók sorából eddig több kiváló játékos került ki. Itt kezdte pályafutását Barmos József, az Inter Bratislava, illetve a Dukla Praha válogatott jobbhátvédje, valamint a RENOKOV Nové Zámky színeiben szereplő Esek János, Balogh Imre és Recska Béla. A vezetőség és a játékosok mindent megtesznek a sportszerűség érdekében. Nem véletlen, hogy a besenyői labdarúgók az eredményes szereplés mellett a sportszerűségi versenyben is az élen állnak-ers*— Körülbelül kétezernégyszáz. — Hányán vesznek részt a kulturális életben?. — Ha jó a szervezés, akkor százan, százhűszan is megjelennek, — Nem kevés ez? .— Valóban az. A falunak néhány évvel ezelőtt nem volt kultúrháza. Még régebben, amikor televízió sem volt és rádió is csak elvétve akadt, jobb híján a kocsma maradt a „társadalmi“ öszejövetelekre. Aztán megindult valami a faluban, olyas valami, ami része a kulturális forradalmunknak, a falu szociális átalakulásának. 1974 szeptember 1-én új művelődési házat avattak Lehnicén (Légen). / — Ügy örülnek a faluban ennek a kultúrháznak — mondta az avatáskor az egyik ismerősöm —, mint a gyermek a színes üveggolyónak, vagy az új játéknak. Majd hozzáfűzte: — Persze komoly játék ez, amely a jövőben jóra, szépre és gondolkozásra tanítja majd az embereket. Aztán pár év elteltével — a művelődési otthon igazgatójának a „jóvoltából“ — az a bizonyos üveggolyó szétpattant. Fiatal tettrekész ember ül velem szemben: Egri Péter, a művelődési ház új igazgatója. Azt próbáljuk kideríteni, hogy a falu lakosságának hány százalékra tud jelenleg a kultúra hatást gyakorolni. Az igazgató szavai szerint fáradhatatlanul kutatják, keresik a népműÉlő hagyomány: részlet a szövetkezet történelmi emlékszobájából. Fotó: Tót József van sző, úgyszólván mindenki együtt hagyományt. A színjátszóceoport Némozdul. meth Éva irányításával újra egy színije mű betanulására készül. Szerencsére a hiányzók is olvasnak újságot, hallgatnak rádiót és néznek televíziót. így aztán, ha a falu kultúréletéről nem is mindent, az országról, világról ők is sokat tudnak. Meg aztán az új igazgató munkája nyomán az a bizonyos üveggolyó is kezd öszszeállni. Az előadások, vitaestek, filmvetítések, zenekari fellépések, irodalmi, zenei és színpadi előadások hétről hétre váltják egymást. A szakkörök közül eredményesen működik a fotókör, valamint Papeš Újjászerveződött a pop-zenekar Is. A kávéház rendszeresített nyitvatartásával havonta kétszer — szombaton és vasárnap — biztosítja a falu és a környék fiatalságának a kulturált szórakozást. Legújabban látogatottak a szociális témákra rendezett előadások is. Bútorokkal, könyvesszekrénnyel, zenegéppel, társasjátékokkal telik meg egy eddig kihasználatlan terem, mely a közeljövőben az ifjúsági klub céljait szolgálja. Az irányítómunkát Peller Katalin és Miklós Katalin végzi. Hány ember 61 a faluban?, Lakosság, velési tömegmunka hatásos módszereit. Hiszen szeretnék megnyerni, bevonni a kultúréletbe a hiányzókat is. Nekik a legnagyobb gond, hogy a falu lakosságának bizonyos százaléka távoltartja magát az aktív tevékenységtől, sőt még a rendezvényektől is. Talán az aktívabbakat kellene felhasználni a többiek mozgósítására. Csakhogy az idő ... Kinek van minderre ideje. Töprengünk, gondolkodunk. Egri elvtárs közben megjegyzi: nem szeretné, ha csak a hiányzókról írnék. Van ebben a faluban sok jó és szép is Igaza van. A falut mintegy ötszáz cigányszármazású polgár is lakja, olyan egyetértésben a többi lakossal, hogy erről külön is lehetne írni. Meg is nézheti a falut bárki. Aszfaltozott utak, gyalogjárók, a házak előtt virágágyások. Ha társadalmi munkáról kultúra Márta irányításával a hangszőróskör. Az utóbbi szakkör tagjai elsősorban a falu jelentősebb eseményeit kísérik figyelemmel. Nagy népszerűségnek örvend a „családi kisiskola“ megnevezésű előadássorozat, melyet elsősorban fiatalok látogatnak. A pedagógusok, pszichológusok és orvosok előadásai nyomán a családalapítás legfontosabb alapismereteit sajátítják el. A műkedvelő színjátszásnak sajnos csak hagyományai vannak a faluban. Persze abban az időbén, amikor a virágzását élte, sokkal, de sokkal mostohább körülmények között dolgoztak a fiatalok, mint ma. Örömteli, hogy a fiatalok újból kezdik ápolni ezt a * Mészáros Gyula, az efsz kulturális bizottságának a tagja konkrét adatokkal érvel arról a támogatásról, melyet a szövetkezet a kulturális és a és a falu népművelő munkára fordít. íme néhány beszédes adat: a történelmi emlékszoba átadása közel 60 ezer korona ráfordítással, „Egy a sok közül“ című monográfia kiadása, rendszeres előfizetés a sajtóra, a kulturális rendezvények jegyeinek a biztosítása, 20 ezer koronás hozzájárulás a művelődési' otthon' működéséhez stb. * Impozáns a légi kultúrotthon. Beillene bármelyik városunk főterére. Kívül művészien kivitelezett színes mozaik díszíti falait. A csupaüveg előcsarnokból a lépcsők 200 személyt befogadó színház és mozi terembe vezetnek. Könyvtárában 8 ezer kötet könyv, és kényelmes olvasóterem várja a művelődni vágyókat. Kiállítás Lipcsei György, a Dunájská Streda-1 (Dunaszerdahely) járásban élő fiatal képzőművész a Nitrai Mezőgazdasági Múzeumban állította ki legjobb alkotásait. Nem véletlen mondotta Jozef Vontarčík mérnök, a múzeum igazgatója, hogy a kiállítás megnyitása egybeesett az aratással, hiszen ebben az időszakban az ország figyelme a földművesek felé irányult. A művész profilját Milan Petyáš mérnök, a múzeum igazgatóhelyetese ismertette. Lipcsei György 1955-ben született Kútnikyn (Hegyéte). Már fiatalon látogatta a Dunajská Streda-i Művelődési Ház képzőművészeti körét. A középiskola befejezése után tanulmányait távhallgatóként a Bratislavai Iparművészeti^ Központban folytatta. Jelenleg a városi művelődési otthon képzőművésze. Legsikeresebb faplasztikái a: Vietnami anya, Imperializmus, A szenvedések vége, Szabadságot Chilének stb. Témáit gyakran meríti a népköltészetből is. Ilyen alkotásai például a: Kukorica Jancsi, Az ítélet, Kőműves Kelemen, Kádár Kata stb. Fő ihletőjs azonban a földművesek munkája és élete. Műveivel eddig több kiállításon vett részt — az amatőr képzőművészek dubnicai alkotóversenyén első díjat nyert — a nitrai viszont a fiatal képzőművész első gyűjteményes kiállítása volt. Mártonvölgyi L. Néhány bejegyzés — múltból — a művelődési otthon krónikájában. Gyakran fellép a Magyar Területi Színház, gyakori vendégek a hazai és a külföldi vendégegyüttesek is. A kultúrotthonban bonyolították le a Galántai Kodály napok selejtezőit. „Találkozás gyertyafénynél“ estéken neves hivatásos művészek léptek fel, stb. Csupa idegenből importált kultúra, „sziporkázó ötletekkel“ összeállított reprezentációs meghívók, a helybeliek névsorolvasása nélkül. Egy új korszak hajnalán a légi művelődési otthonban is névsorolvasást tartottak. Hiányoznak a helybeliek — pedig ma már gazdag és tartalmas programmal várják a hiányzókat. Csiba László IMI Hobbi vagy művészet? ■^Binden ember hódol valamiféle e'B kedvtelésnek. Van aki bélyeget, képeslapot vagy címkéket gyűjt. Sokan a sporthorgászatot kedvelik, míg mások a vadászatban élik ki magukat. Ezekre az emberekre szoktuk mondani, hogy hobbijuk van. A komáromi (Komárno) Juhász Lajos bácsi egészen mást művel. Portrékat, tájképeket készít hajból, melyek élethűen utánozzák a festményeket. Hogy miként kezdődött? Talán már öt évtizede is van, hogy jólmenő üzlete, volt Komáromban. A mesternél nemcsak a hajvágás és borotválás mesterségét sajátította el, hanem megtanulta azt is, hogy miként lehet hajból képeket készíteni. Az elmúlt évtizedek során több államférfi, közéleti személy és művész portréját készítette el. Többek között Ludvík Svoboda, Anthony Galsworthy, Picasso, Ady portréit. De igen sok tájképet is készített, melyek közül néhány szobájának falát díszíti. Az első pillanatra a képek úgy tűnnek, mintha festmények lennének, csak egészen közelről lehet megállapítani, hogy hajból készültek. Hogy hogyan készülnek ezek a portrék, tájképek? Egészen egyszerű módon. Lajos bácsi előbb felvázolja az anyagra vagy vászonra a portré vagy tájkép eredetijét, azután kiválasztja a hozzá szükséges hajszíneket. Amikor ez megtörtént, a hajszálakat külön-külön felvagdalja, majd milliméterről milliméterre ragasztóval a vászonra viszi. A sok türelmet igénylő munka néha heteket, sőt hónapokat is igénybe vesz. Amikor elkészült a kép, prés alá kerül, majd berámázva festmény benyomását kelti. Lajos bácsi még két „titkot“ árult el. Egyik áz, hogy a portré készítésénél a legtöbb gondot a szem okozza, mert tulajdonképpen a szem adja meg az illető személy arcának jellegzetességét. A másik dolog pedig az, hogy harmincnégy éve van birtokában Anthony Galsworthynak — a PEN-klub volt elnökének — egy hozzáintézet levele, amelyet féltve őriz. Ezek után felvetődik a kérdés: amit Lajos bácsi csinál hobbi-e vagy művészet? (AJ)
