Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-09 / 36. szám

;««j» •*< «*♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *** «5* «£♦ *** *J» ♦$* «J* *1* «£♦ *J« *jt «J« *** *1* «$♦ «$► *1* *1* *t« *J> »{* *!« «5* «Jt *J» «$♦ «J« »t« *J» »t* *t* «$♦ »J« *J» «J« *J« *** «J* Még alig pirkadt, de már nem leltem otthon Pista bácsit. — Elkerekezett öntözni a me­zőgazdasági szaktanintézetbe — világosított fel az életpárja. A Mátyás Istvánék háza előt­ti lugason függő gazdag szőlő­­fürtök kötik le a figyelmemet. Gondosan kezelt a szőlő, nem tett benne kárt a lisztharmat. De szépek, gondosan kezeltek a szomszédok kertjei is. Sok a fóliasátor és egy közeli rangos ház kertjében a fóliaház fölött már áll az üvegház vasváza. Szegfűt termesztenek a fólia alatt. Lehet, nem kellett sok­szor eladni a termést, hogy kor­szerű üvegházat létesítsenek a bevételből. — Tudja, megunják a fólia huzogatását — említette Pista bácsi, amikor végre összetalál­koztunk. — A jobb módúak üvegházat építenek, és főleg szegfűt termesztenek. Jó világ van, jut az embernek virágra. Csak a városkában sok ezer elkel nőnapon és más alkal­makkor. Pista bácsi kiválóan ismeri Hurbanovót (Ögyalla). Ez ért­hető, hiszen 26 esztendeig volt postás, s talán minden házba bekopogtatott. Már nyugdíjas, de azért elvállalta az iskola virágtengerének, pázsitjának a gondozását. Jóra bízták, nem fájt a szaiktanintézet irányító­jának a feje, hogy a szünidőben el lesz hanyagolva a parkosí­tott, tágas udvar. — időm van elegendő, de az egészség már nem a régi — mondta kissé kesernyésen Pista bácsi. — Néhány évvel ezelőtt nem ismertem a fáradtságot, de mostanában estefelé már húz az ágy. Igaz viszont, hogy haj­nalban már talpon vagyok. Ott­hon nincsen sok tennivaló, mert a kertem jórészét át kellett adnom teleknek. Hadd építse­nek a fiatalok, övék a jövő. Tudok én örülni az iskolaudva­ron pompázó rózsáknak is. # Tagja a kiskertészek szö­vetségéneik? — Hajdanában mi hoztuk lét­re. Eleinte kevesen voltunk, de most talán a legnépesebb szer­vezet vagyunk a városban. Ha jól emlékszem, 452 a tagok szá­ma. Tavaly több mint 100 vagon zöldséget adtunk el közellátás céljára. Manapság nemcsak az idősebbek foglalkoznak zöld­ség- és gyümölcstermesztéssel, hanem a fiatalok is. Kedvet kaptak, s kell a pénz is. Nekik nemcsak hobbi a kertészkedés. # És hol értékesítik az árut? — Helyben van a Zeleniná­­nak felvásárlóüzeme. Ezért nem szükséges, hogy a szövetségünk vegye át az árut a tagoktól. # És átveszik a leszerződött zöldséget, gyümölcsöt? — Nem panaszkodhatunk. A Mátyás István mindig szeretett kertészkedni. Napjainkban már sok követője akadt a veteránnak. Az ifjabb gárda sok minden­nel próbálkozik. Csak azt nehezményezik, hogy gondot okoz a talaj művelése, nem lehet kistraktort venni. Pedig a szerve­zetnek is van rá pénze, s örömest vásárolnának néhány trak­tort a tagság részére. Az Idei mostoha időjárásban csak a fólia alatti paprika adott bőséges termést. Fotó: -tt­paradicsom eladásával voltak kisebb nézeteltérések. Igen ko­rán kezdték átvenni a konzerv­gyár részére, és ez jóval keve­sebb bevételt jelentett a kisker­­tészkedőknek. Persze sok tag­nak van már autója és másutt értékesítik a zöldséget, gyümöl­csöt. Kisebb problémák voltak a korai sárgarépa eladásánál is. Nem vették át rendszeresen a zöldségfelvásárló üzemben. Máskülönben az árakkal elége­dettek voltunk. A paprikát elég jó áron vették meg. A sárga­barackot úgyszintén, amelyből elég gazdag volt a termés. 0 Milyen segítséget nyújt a szervezet a tagjainak? — Nem könnyű erre vála­szolni. Amikor kevesebben vol­tunk, rendszeresebben összejöt­tünk, több volt az előadás, — ahogy akkoriban mondtuk, — a fejtágítás. Mostanában ezen a téren egy kissé sántítunk. A több mint 450 tagot nem lehet akárhová összehívni. Talán az új művelődési otthonban lehe­tőség nyílik a gyakori találko­zásra. Persze a tápanyaggal és vegyszerrel való ellátás sem oldható meg a szövetségen be­lül. Így legtöbben egyedül szer­zik be a műtrágyát és permet­­anyagot. Pozitívnak mondható a kedvezményes tanulmányi ki­rándulások szervezése. Amikor például „divatba" jött a fólia­sátor alatti zöldségtermesztés, ellátogattunk a Magyarországon levő soroksári kísérleti telepre, s nem tértünk vissza üres tar­sollyal. Nemcsak külföldi, de hazai tanulmányutakat is szer­vez a vezetőség, és a kertészet­ben látottakról levonják a ta­gok a tanulságot és a jót fel­használják saját kertjükben. Pista bácsi még nem fejezte be munkáját, azért búcsúzott. Bandukoltam a szálloda felé és egyszeresek arra lettem fi­gyelmes, hogy a gyümölcster­mesztő városkában mini piac is van. Egy hetven 'körüli nénike kínálgatta az első asztalnál az áruját. ф Mennyiért vesztegeti a pa­radicsomot — kíváncsiskodtam. — Három korona kilója ... Mennyit parancsol? Előző nap a bratislavai pia­con jártam. A paradicsomot és más zöldséget is jóval drágáb­ban árulták, mint a vidéki vá­roskában. Például a levesbe való zöldség csomója egy ko­rona. De lehetne tovább sorolni a vidék és a város közötti kü­lönbséget. Nem csoda hát, ha a fiatalok, a tehetősebbek autó­ba ülnek és esetenként több­szörös áron értékesítik áruju­kat. A nagyobb városokban a vásárló örül, hogy friss árut kaphat, de tény, hogy az idén eléggé drágán vettük a zöldsé­get, gyümölcsöt még az állami üzletekben is. Egyrészt ez ért­hető, mert növelni kell a ter­melési kedvét. Persze a vásárló azt szeretné, ha olcsóbban jut­na az élelmezés szempontjából fontos zöldség- és gyümölcsfé­lékhez. Tóth Dezső > «í» •** A A A A A A A A A <> л ♦ V V V ♦ v ♦ ♦ v ♦ :♦ a a a a a A a A A A ♦> ❖ A A A A ♦♦♦ A A A A A v v ‘»ény, hogy több „zöld tele­* pülésre" lenne szüksé­günk. Ahol pedig már megvan­nak a zöldövezetek, ott gondos­kodnunk kell róluk. Nézzünk csak körül, hogy a lakosság miként gondoskodik a virágos és „zöld falvak“ kialakításáról. Látogassunk el egy ebből a szempontból jellegzetes helység­be, ahol megfelelő tapasztala­tokat is szerezhetünk. Választásunk a Dunajská Stre­­da-i (Dunaszerdahely) járás egy nyolszáz lakosú falujára — Mi­­hályfára (Michal na Ostrove) esett. A falunak nincs jellegze­tes mikroklímája, fontos for­galmas közút sem vezet keresz­tül rajta, utcáin, terein mégis a mesterséges zöldterületek do­minálnak. Es itt tegyük fel a kérdést: A falu lakói miként járulnak hozzá a környezet adta lehető­ségek kihasználásához, és mi­ként javítják életkörnyezetü­ket? Milyen tevékenységet fejt ki a hnb, annak képviselői és nem utolsósorban az SZGYKSZ helyi szervezete? Varga József hnb-elnök szavai szerint az utcafásításnál és parkosításnál közös akaratra és cselekvésre van szükség. Próbáljuk csak elképzelni, hogy akár csak a ház előtti kis vi­rágoskert, vagy pázsit ápolása is milyen gondosságot igényel. Mihályfán a zöldterület több mint egy hektárt tesz ki, ennek ápolásához úgyszólván minden egyes lakos hozzájárul. A falu tömegszervezetei, így az irányí­tás szempontjából Orechová Po­­töiíhoz (Dióspatony) tartozó kiskertészek is óriási energiát fordítanak a helység „tüdejét“ képező zöldövezet bővítésére és ápolására. A falu parkjaiban és házai előtt pompázó 5500 darab rózsatő, 1547 darab díszfa, dísz­cserje, virág és pázsit ápolásá­ra a tömegszervezetek — az elmúlt évben — 8600 munka­órát fordítottak. Ebből a faluban tevékenyke­dő 48 kertbarát 2800 órát dol­gozott le társadalmi munkában. Orbán Lajos — a helyi ker­­tészkedők szakbizalmija — töb­bek között elmondotta, hogy a kertek és a házak tájának az ápolása, — növényekkel és vl~ Szép utcák faluja rágokkal való ékesítése, csino­sítása ma már minden lakos, illetve kertbarát számára magá­tól értetődő kötelesség. A helyi kiskertészkedők viszont azt is megértették, hogy nemcsak az a pár négyszögöl képezi kör­nyezetüket, amely közvetlenül a házukat övezi. A falura úgy tekintenek, mint tágabb érte­lembe vett lakóhelyre, ahol napjaik telnek, ahol dolgoznak, vásárolnak, ügyeiket intézik, s ezért ennek a szépítését, tiszta­ságának és növényzetének a megóvását közös feladatuknak tekintik. A környezetszépítés, környezetvédelem, a tavaszi és őszi fásftás, valamint a parko­sítás szempontjából elsősorban Varga József, Viedermann Lász­ló, Farkas Izabella és Lelkes Gyula fejt ki példás tevékeny­séget a helyi kiskertészek kö­zül. Varga József hnb-elnök Ä porták előtt az utca hosz­­szában színeslombú díszfák so­rakoznak. A szabad helyeken bokrok, virágos növények és Aki a virágot szereti — Farkas András és feleségei pázsit pompázik. Az utcabeliek és az utcák egymásközt is ver­senyeznek. A hnb tanácsa min­den évben versenyt hirdet a legre ndezettebb háztáj, a leg­szebb utca, a példásan meg­művelt kert cím elnyeréséért. Az utcabeliek vetélkedőjét éa a vele járó ezer koronás pénz­jutalmat már második éve Far­kas András nyerte el. — Aki a virágot szereti... — kezdem a közmondást, s Andris bácsi mosolyogva folytatja: — rossz ember nem lehet. A 74 éves nyugdíjas még jól emlék­szik a falu poros útjaira, terei­re, ahol vendégmarasztaló sár­ban bukdácsoltak az emberek. Meglátásai szerint a parkosí­tás és utcafásítás csak látszat­ra egyszerű feladat. A fát és díszcserjét nem elég csak kiül­tetni, azt öntözni és gondozni kell, hogy néhány év alatt ár­nyas, díszes fasorokká fejlődje­nek. Meg aztán bizonyos mér­tékben szakértelem is kell ah­hoz, hogy an ember eldöntse, hogy a táj, a falu, az utca ké­pébe mi illik, mi nem. Érteni kell ahhoz is, hogy valaki a sokféle szebbnél szebb, mutató­­sabb növényfajtákból választani tudjon, s előre esztétikusán megtudja komponálni a tava­szonként kirajzolódó faluképet, A faluszépítésnek, az egész­séges életkörnyezet kialakításá­nak tehát nincsenek titkai. — Közös akaratra és cselekvésre van szükség, amely a terveket valóra váltja — mondotta a hnb elnöke. Ezért szépek, üdék az utcák, és ezért olyan hangu­latos az egész falu. Csiba László' Korszerű épület, rendezett környezet Fotó: Tóth József Hirdetés Eladó kétkerekű kerti traktor forgókapás kul­­üvátorral, permetezővel, utánfutóval és fűnyíróval. Telefon: Komárno 298-75 (22 óráig). Cím a szerkesztőségben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom