Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-09 / 36. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. szeptember 9, Hívó jele: 0K3-CKX Ä Honvédelmi Szö­vetség Levice! Já­rási Bizottságának épületén furcsa for­májú, egyszerű an­tenna található. El­ső látásra bizonyá­ra senki sem gon­dolná, hogy ez u néhány alumínium­cső, erősítő, a vi­lág legtávolabbi pontjairól érkezett híreket is képes felfogni, majd tá ovii országokba to vábbítani a jeleket jelentéseket. — Milyen adóve vővel dolgozik a HSZ jb mellett mű ködő lévai rádiós klub? — kérdez tem Karol Toman klubtagot, aki ép pen hívójelét közve­títette, egy japán rádiós jelentkezé­sét várva. — A mi körünk OK-3 KCM típusú rövidhullámú adó vevővel rendelke­zik. Ezzel a köze­pes teljesítményű adóval nemegyszer hihetetlenül távoli, bonyolult össze­köttetéseket is tudunk teremteni, ami aztán jó pontnak számít a rádióama­tőr versenyeken. — Az amatőr rádiósok vetélkedői­ben miyenek a versenyfeltételek? — A verseny lényege az, hogy a rá­diósok minél több címmel és hívó­jellel ellátott, rádiós vizitkártyát gyűjtsenek — csere által. Ez annyit jelent, hogy összeköttetés esetén a két rádiós közli egymással címét és hívójelét, majd elküldik egymásnak kártyájukat. A rádiós-körünk tagjai rendszeresen részt vesznek a rádió­sok országos versenyén, s nem ered­mény nélkül. Több második díjat nyer­tünk már, számtalan diplomával, elis­merő oklevéllel rendelkezünk. — Milyen országok rádiósaival ké­pesek felvenni a kapcsolatot? — Sok országot felsorolhatnánk — folytatta Karol —, de ez alkalommal a legutóbbi összeköttetéseinket ismer­tetem: Ma egy japán rádióssal érint­keztem, 21-es megahertzen társalog­tunk. Tegnap reggel egy amerikai ál­lomás szignálját fogta egy kollégánk — a rádiós Texasból közvetített —, s az elmúlt napokban csodák csodá­jára bejött egy alaszkai telegráf je­lentése is. Természetesen a kártya­csere ez alkalommal sem maradt el. Emellett összeköttetésünk van számos szovjet állomással, sok európai és ázsiai rádióssal. Toman Karol, látogatásunk alkalmával, éppen egy japán rádióssal társalgón. (A szerző felvétele) — Miről beszélgetnek egymással a rádiósok? — Azon kívül, hogy közöljük egy­más hívőjelét és címét, futó dolgok­ról társalgunk. Megkérdezzük, milyen az időjárás és esetleg — amennyire nemzetközi szótárunk megengedi — egy-két alapvető információt is köz­iünk egymással. Persze ez már csak amolyan csevegésnek számít, a lényeg a hívójelek és címek közlése. Mivel a rádiózás magas fokú szak­mai ismeretet, erős kitartást követel, megkérdeztem Karol Tomant, hogy lesz valakiből rádiós? — Hogy saját példámmal kezdjem, annak Idején a katonai szolgálat tel­jesítése alatt a rádiósokhoz osztottak be. Itt középfokú kiképzésben vettem részt és olyannyira megszerettem ezt a tevékenységet, hogy később a civil életben is megkerestem a lehetőséget e kedvtelésem további folytatására. Persze a rádiózást el lehet kezdeni már kisiskolás korban is. Hozzánk járnak Ilyen korú srácok, akik ra­gaszkodásukkal, érdeklődésükké] már most sejttetik, hogy valamikor jó rá­diósok lesznek. A lévai Horizont rádiósklub Iván József vezetésével már hosszú évek óta jó szervező munkát végez. Ezt bizonyítja lelkes tagjainak fáradságot, szabad időt nem ismerő kiváló mun­kája, a versenyekben elért számos jő eredménye is. Kalita Gábor Kerékpárral Szlovákia körül Hazánk lakosai minden évben meg­emlékeznek a második világháború­ban elesett hősökről. Ünnepi nagy­gyűléseket, különböző akciókat szer­veznek ebből az alkalomból. A Bratislavai Szlovák Műszaki Fő­iskola Vegyészeti Karának hallgatói minden évben kerékpáros köszönet­­menettel emlékeznek meg az elesett hősökről. Az idén a fakultás harma­dik évfolyamának három hallgatójára esett a választás, megtiszteltetés. Név szerint Maroš Durianra, Julo Oláhra és Ondro Martinskýra. Az egész akció koszorúletétellel kezdődött a Slavín emlékműnél, majd a három hallgató elindult az 550 km hosszú kerékpárútra. Az időjárás nem nagyon kedvezett nekik. Kicsit hű­vös volt, s időnként eleredt az eső is. MennjUk kellett, habár nem könv­­nyű rakománnyal kellett kerekez­niük: felfújható matracok, lábzsákok és sátor, no meg még a koszorú, amelyet a Dukíai szorosra kellett el­juttatniuk. Mindezek ellenére nem adták fel a harcot. Egy hét elmúltá­val több csodálkozó turista szeme előtt elhelyezték a koszorút a duklai emlékműnél. Fáradtak voltak, de bol­dogok és büszkék, hogy épp ők ró­­hatták le köszönetüket minden ve­gyész nevében az elesett hősöknek. Az útirányuk a következő volt: Slavín, Senec, Trnava, Trenčín, Žili­na, Ružomberok, Ĺ. Mikuláš, Poprad, Stará Ľubovňa, Bardejov, Svidník és Dukla. A sportos egyenruhába öltö­zött három fiatalt mindenhol szíve­sen és kedvesen fogadták. Csodálták őket, nem versenyzők és mégis vállalták ezt a kicsit megeről­tető túrát. De nekik nem ártott sem­mi. Mindegyiküket fűtötte a rájuk bízott feladat teljesítésének vágya. Oláh Gyula ♦ Tizenkét év után sikerült Veľký Krtíš (Nagykürtös) az elmúlt hónap végén ünnepelte járási szék­hellyé nyilvánításának 10. évfordulóját. A Baník Sportegyesüiet labdarúgói méltó ajándékkal lepték meg a jubiláló kisváros futballrajongóit. A Baník Nagykürtös А-csapata tizenkét évvel ezelőtt verekedte fel ma­gát a kerületi bajnokság A osztályába, ahol4főleg az utóbbi években sze repelt eredményesen. Bizonyltja ezt az a tény is, hogy legkevesebb három alkalommal is nagyon közel álltak a magasabb osztályba való lépéshez Végül az 1977/1978-es labdarúgó-bajnokság meghozta a már oly régóta várt sikert. A Bánik labdarúgói fölényben végeztek a táblázat első he­lyén. Természetesen, a siker mindenekelőtt a játékosokat illeti, akik rend­szeres edzéssel és jő 'küzdőszellemmel vívták 'ki maguknak a továbbjutást Mindehhez hozzájárult a Dolina Bánya konszern vállalat erkölcsi és anyagi támogatása is. Magának az edzőnek, Emil Paleökának is nagy érdeme van abban, hogy a Baník Nagykürtös labdarúgó-csapata az őszi idényben már a közép-szlovákiai kerület bajnokságában szereplő csapataival méri össze erejét. Bodzsár Gyula A marxista művelődés melegágya Napjainkban ta­lán nincs nehe­zebb és egyúttal felelősségteljesebb feladat, mint a szocialista módon gondolkodó és cse­lekvő ember neve­lése. E nevelés tar­talmát, formáját és módszereit a CSKP gresszusán és az SZLKP kongresszusain pontosan meg­határozták. Ez a tevékenység tehát semmiesetre sem maradhat meg csak a szóbeli latolgatások síkján, hanem konkrét tettekben és tevékenységben kell megnyilvánulnia. A CSKP XV. kongresszusán elhang­zott beszámoló, melyet Gustáv Husák elvtárs terjesztett elő, többek között hangsúlyozta: „A dolgozók szocialis­ta öntudata, szellemi, eszme-politi­kai, erkölcsi és kulturális életük ma­gas színvonala — a szocialista társa­dalomban élő ember tudatos aktivi­tásának egyik előfeltétele, A jövő szükségletei szempontjából előtérbe kerül az ideológiai munka jobb mi­nőségének és hatékonyságának a kö­vetelménye .. Ez egyértelmű azzal, hogy a párt-, a tömeg- és társadalmi szervezetek, az iskolák és a kulturális-népművelő Intézmények nevelő munkájában azo­kat a formákat és módszereket kell előtérbe helyezni, melyek révén a dolgozók képességei a tanulási, mun­kahelyi, közéleti, érdekköri és más társadalmi tevékenységnél fejleszthe­tők. A szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember nevelésében szép eredményeket ért e) a Dunajská Stre­­da-i (Dunaszerdaliely) Marxizmus-Le­­ninizmus Esti Egyetem, amely a ke­rületi pártbizottság határozata alap­ján az 1968/1969-es tanévben alakult, tehát az első hallgatók pontosan tíz évvel ezelőtt ültek be az iskola pad­jaiba. — Kezdetben bizony nem volt könnyű dolgunk, — emlékezik vissza Presinszky Lajos, az esti egyetem igazgatója. — Hiszen minden kezdet nehéz, s mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai. Kevés volt az előadó, szűkösek voltak a tantermek, de végül is győzött az erős akarat. Az iskolák színvonalát bizonyos mértékben a pedagógusok — előadók — színvonala határozza meg. A du­­naszerdahelyi esti egyetem alakulásá­tól 'kezdve állandóan a legszínvonala­sabb iskolák közé tartozik, mert elő­adói nagyon bő keretből kerülnek ki. A járási pártbizottság jelenlegi lek­torcsoportja 220 személyből tevődik ősze, akik tizenegy csoportban tevé­kenykednek. Az eltelt évtized alatt 620-an vé­gezték el a teljes 3 éves tanulmányt. Az esti egyetem azonban még további százakat vértezett fel alapos elméleti és gyakorlati tudással. A hallgatók — lényegében — tisztségviselő akti­visták, propagandisták, vezető mező­­gazdasági dolgozók, valamint a válla­latok, az üzemek és a szervezetek dolgozói közül kerülnek ki. ★ Vlagyimir. Iljics Lenin több mint 50 évvel ezelőtt rendkívül 'kifejezően így határozta meg a kommunista nevelés szerepét: ,jMeg 'kell tanítani az embe­reket a 'kommunizmus gyakorlati épí­tésére. E nagy mű tegnap, ma és hol­nap egyaránt küzdelmet jelent. Küz­delmet valamiért és valami ellen.; A lenini tanítás szellemében úgy kell az emberekre hatni — állapítot­ta meg az SZLKP kongresszusán a beszámoló —, hogy: „ .. olyan élet­módot teremtsünk, amely nemcsak a fokozódó anyagi jólétből indul ki, ha­nem egyúttal az ‘ ember munkában való önmegvalósítását, a műveltség fokozódását és a kulturális fejletsé­­get is biztosítja, de egyúttal az egyén és a társadalom érdekeit is öszeko­­vácsolja.“ Nem véletlen, hogy az esti egyetem tantárgyainak — marxista filozófia, politikai gazdaságtan, tudományos kommunizmus, CSKP története, a Szov­jetunió Kommunista Pártjának törté­nete és a pártépítés — tanulmányo­zása arra irányul, hogy a hallgatók politikai öntudata öszhangban legyen a társadálmi lét fejlődésével, s aktív szerepet töltsenek be a társadalmi tudat formálásában, hogy példás helytállást tanúsítsanak a tejlett szo­cialista társadalom építésével járó bonyolult feladatok megoldásában. Az esti egyetem eszmei-nevelő te­vékenysége mentes mindennemű kam­­pányszerüségtők és formalizmustól. Ez elsősorban is annak köszönhető, hogy az előadók az elméleti ismereteiket gyakorlati tapasztalatokkal gazdagít­ják, illetve a gyakorlat és az elmélet összhangja érvényesül előadásaikon is Az ismeretanyag elsajátításának legfontosabb formája tehát az elő­adás, de nagy jelentőséget tulajdoní­tanak a gyakorlati foglalkozásoknak, valamint a szemináriumi munkának, ahol az előadásokra szorosan kapcso­lódó szakirodalom elemzése folyik. Az oktató-nevelő munka hatékonysá­ga pedig a számonkérés idején, — vagyis a szemináriumokon, beszámító vizsgákon, és az évfolyamvizsgákon tükröződik vissza. Az természetes, hogy az eszmei­­nevelő tevékenység formája állandó fejlődésben van, tehát nem reked meg a régebben alkalmazott és bevált mód­szereknél. Ennek megfelelően a hall­gatókat egyrészt a távlatilag is szük­séges ismeretek elsajátítására, más­részt pedig arra késztetik, hogy a marxista-leninista célkitűzések helyes­ségéről saját maguk győződjenek meg. A hallgatók munkahelyi aktivizáló­dását — irányításban, termelésben, a szocialista brigádok tevékenységén be­lül — rendszeresen értékelik. Ezek a felmérések alapul szolgálnak a továb­bi feladatok meghatározásához. A Dunaszerdahelyl Marxizmus-Leni­­nizmus Esti Egyetemen folyó tízéves politikai oktató és nevelő munka ered­ményeit nehéz lenne szavakba foglal­ni, vagy számokkal kifejezni. Sikeres munkájának tükörképe a járás ideo­lógiai, tömegpolitikai és termelési si­kereiből áll össze. Csiba t. m //mm Y1W £c Y\7 Irrtrt Betölti a rendeltetését A hurbanovői (Űgyalla) szállóban már pirkadatkor kopogtak az ajtó­kon, költögették egymást. Nehéz ilyen zűr- és hangzavarban aludni. Felká­szálódtam én is, és aztán szót vál­tottam a turista-csoport egyik tagjá­val. A kirándulók Frýdek-Místekbôl jöttek egy kicsit körülnézni Szlová­kiába és Magyarországra. Lassan' összeszedelőzködött a csoport, s meg­lepetésemre a kulcsot senki nem ad­ta le, hanem a férfiak zsebükbe, a nők a táskájukba süllyesztették. Az újdonsült ismerősömtől meg­kérdeztem, miért viszik magukkal a kulcsot? „Ma az útunk célja Buda­pest. A magyar fővárosban nagyon nehéz szállást kapni, no meg borsos is az ára. Itt pedig olcsón 30 ,koro­­náért kapunk egy ágyat. Ezért oldot­tuk meg így, hogy Ögyallán szállást foglalunk és közben átruccanunk Bu­dapestre. Korán indulunk, hogy a ha­tárállomásnál ne kelljen sokáig vára­kozni, s mielőbb Budapesten legyünk. Egy hosszú nap áll rendelkezésünk­­e, így aztán alaposan körülnézhe­tünk. Este már nem számít, hogy mi­kor érkezünk, a kulcs nálunk van. Ma hideg reggelit kaptunk, holnap, vasárnap meleg reggeli vár ránk, s nem számít, ha egy kicsit később in­dulunk tovább.“ Az egyre bővülő turistaforgalom megkívánja az elszállásolás lehetősé­gének bővítését, bár az utóbbi év­tizedekben sok új szálló épült ha­zánkban, ennek ellenére még mindig gondot okoz a belföldi és külföldi turisták elszállásolása. Szükség tör­vényt bont alapon esetenként még a felépült kisebb szállókat is más célra használták fel. így történt ez Űgyal­­lán Is. A Jednota irányítói annakide­jén úgy döntöttek, nagyobb szükség van üzlethelyiségekre, mint szállodá­ra a kis városkában. Egyesek azzal is érveltek, hogy úgysem lennének kihasználva a szállodai szobák. En­nek eredményeként nem lelt szálló Úgyallán, hanem textil- és más jelle­gű elárusítóhelyeket rendeztek be az épületben. A közelmúltban megoldódott az üzletház építése, és így lehetővé vált az épület szállodává való átalakítása. A „mini“ szállóban 48 ágy van (fő­leg kétágyasak a szobák), amelyre nagy szükség van és a turistaidény­ben nemigen tudnak eleget tenni a megrendeléseknek. — E^-t^nként vissza kell utasíta­nunk a kérvényezőke — említi Ke­szeg Pálné, helyettes vezető. — So­kan az utolsó pillanatban kérik a szállást, abban a tudatban, hogy ná­lunk mindig van hely. Amellett, hogy a szállodai lehetőséget kibővítettük, még mindig sok rendelést vissza kell utasítanunk. A közeli bágeron még 55 személyt tudunk elhelyezni. Ezt lényegében az 1965-ös árvíznek kö­szönhetjük, mert az akkor épített fa­házakat alakítottuk át turistaszálló­vá. Ezekben a nyaralóházakban a szál­lás egy éjszakára mindössze 15 ko­ronába kerül. A 'környéket nagyon kel­lemes, erdőszegély koszorúzza és nagy kiterjedésű halastavak vannak, ahol lubickolni is lehet. Amellett, hogy fürdőzési lehetőség is van, a Eáger főleg a „csendes emberek“ igazi paradicsoma. Már horgászver­senyt is rendeztek a halastavaknál. — Elhoztam a kulcsot, — köszönt ránk egy bukősisakos fiatalember. — Nagyon jól éreztük magunkat az asszonnyal. Ha lehetővé teszik, lövő­re az egész családdal eljövünk. — Honnan, hová? — érdeklődtem. — Mohácsról motoroztunk ide — mutatkozott be Kiász Péter. — Nem reméltük, hogy ilyen kellemes kö­rülmények között és olcsón nyaral­hatunk Csehszlovákiában. • Nagyon kellemes emlékekkel távozunk. — Akkor jövőre újból eljönnénk, ha fogadnak — fordult a vezetőnő felé. — Jöjjenek, szívesen látjuk önöket. Csak időben írják meg, mikor sze­retnék itt tölteni a szabadságukat. Sok ám az igénylés! — figyelmeztette a búcsúzó vendéget Keszeliné. , — Nagy az érdeklődés a Báger iránt is — említette a szimpatikus asszony. — A földművesszövetkezet a fontos betakarítási munkák idején két nyaralóházra igényt tart, s ott 22 személyt szállásolnak el. Ezt nem­csak aratás idején igénylik, hanem máskor Is, például az őszi betakarí­tások idején. A Báger-részlegünkön eléggé kulturált körülmények között laknak. Van ott egy büfénk is, ame­lyet Igyekszünk áruval jól ellátni, s eddig az ottlakók részéről nem is volt komolyabb panasz. — Az elszállásolás ősze van kötve az étkezéssel is? — A benti szállóban igen. A szál­lással együtt jár a félpenzió, vagyis a vacsora és a reggeli. Ez érthető, szeretnénk kihasználni a konyhánk kapacitását. Vannak állandó koszto­­saink is, a vasút dolgozói, a „Potra­viny“ járási igazgatóság hivatalnokai és mások, rendszeresen nálunk ebé­delnek. A szállónk eléggé a város peremén van, de attól eltekintve nincs különösebb gondunk a terv tel­jesítésével. Azok, akik ezt egy évtizeddel ez­előtt fölöslegesnek tartották, azok is rádöbbentek, milyen nagy szükség van Ögyallán a szállodára. A tanulság az egészből csak ennyi: mindig előre kell nézni, s annak alapján eldönte­ni, mi a fontos és a legfontosabb. Sajnos, egy-egy épület más célra való átépítése és újból történő visszaállí­tása jelentős összeget igényel, és ez semmilyen szempontból nem szolgál­ja a népgazdaság érdekeit. Tóth Dezső A vizkárosullak hajlékából szállodai szobák lettek. Fotó: -tt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom