Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-02 / 35. szám

i A SZŐLŐBEN. Szeptember­ben már megkezdhetjük a korai borszőlőfajták szürete­lését. Ezek a Bmivier, az Irsüi Olivér, a Müller Thurgau stb. Mielőtt azonban hozzákezde­nénk a szürethez, végezzünk prőbaszüretet. A bor alkohol­­tartalma a must cukorfokától függ, ezért csak az érett, ma­gas cukortartalmú szőlőt szüre­teljük. Csak akkor kezdjük a szüretet, ha már mindent elő­készítettünk, tiszta a présház, a pince és a szükséges edények. Még az érésben levő fürtökből végjük ki és semmisítsük meg a rothadással fertőzött bogyó­kat vagy fürtrészeket! Ha a csapadékos időjárás miatt a pe­nészedés vagy a rothadás jár­­ványszerűen fellépne, minél előbb szüreteljük a még egész­séges termést. Ha tovább vá­runk, csak romlik a must és a bor minősége. A leszedett szőlőt gyorsan, lehetőleg még aznap dolgozzuk fel, mert csak így kaphatunk szép, üde, zöldesfehér színű és kellemes ízű bort. Ha módunk van rá, használjunk zúzó-bo­­gyózót, mert így eltávolíthatjuk a kocsányokat, a bogyók szét­zúzásával megkönnyíthetjük a préselést, s jobb lehet a léki­nyerés. A nem kívánatos oxidá­ció elkerülésére, a káros élesz­tők és ecetbaktériumoik elsza­porodásának megakadályozásá­ra már a cefrét is ajánlatos ké­nezni. Egy hektoliter cefréhez 10—20 gramm (1—2 tabletta) borként adjunk, ezt jól kever­jük el, s mielőbb préseljünk. Másnapra sohase hagyjuk a le­szedett szőlő feldolgozását, mert a repedt bogyókra a muslicák ezrei szállnak és az ecetbakté­­riumokat szaporítják. Ilyen eset­ben probléma lehet az erjedés­sel és rosszabb lehet a bor mi­nősége. Ezért mindig csak any­­nyl szőlőt szedjünk, amennyit még aznap fel is tudunk dol­­goznil Sokkal tisztább izű és zama­tosabb bort nyerhetünk, ha a mustot préselés után hordóban ülepítjük (nyálkázzuk). A must­ba ugyanis sok idegen részecs­ke, növényvédőszer-maradvány, talaj, héj és tőrkölyrész kerül­het. Az ilyen anyagoktól meg­tisztított must lassabban és egyenletesebben erjed, nem kö­vetkezük be a túlmelegedés, s ezáltal kisebb lesz az erjedési (alkohol, illat, zamatanyag) veszteség is. Olepítéskor a mus­tot ismét kénezzük és a már tiszta mustot 12—24 órai állás után az üledékről gondosan fejtsük át az erjesztő hordóba. Direkttermő szőlőt sose dolgoz­zunk fel nemes szőlővel, mert elronthatjuk a bor minőségét. A kék bogyőjú szőlőfajtákból siller, rosé vagy vörösbort ké­szíthetünk. A vörösborok a szín-, illat-, a jellegzetes cser­sav- és zamatanyagokat a bo­gyók héjából és magjából kap­ják, ezért ezeket héjon kell er­jeszteni. Itt a bogyózást feltét­lenül végezzük el, mert a ko­­csányokban túl sok csersav ta­lálható,' amitől a bor fanyar, kellemetlen ízű lehet. Itt is a fontos a cefre kénezése, mert ezzel egyrészt megakadályoz­hatjuk a káros gombák és bak­tériumok elszaporodását, más­részt jobban kioldódik a vörös színanyag. Hektoliterenként 15 —20 gramm borként adhatunk. A keletkező „törkölkalapot“ 3— 4 óránként keverjük és nyom­kodjuk bele a mustba. Még jobb, ha az erjesztő kádra vé­kony, lyukacsos deszkalapot készítünk. Ezt valami nehezék­kel vagy támasztékkal annyira szorítsuk a kádba, hogy a tör­kölykalapot állandóan 15—20 cm-es léréteg fedje. így meg­akadályozzuk, hogy a levegővel huzamosabb ideig érintkező törkölyréteg a káros baktériu­mok elszaporodásának a forrá­sa lehessen. Ha siller bort sze­retnénk készíteni, a mustot a héjon 2—3 napig erjesszük, majd a zajos erjedés közepette lefejtjük. A vörösbort 5—6 na­pig erjesszük a héjon és csak a zajos erjedés végbemenetele után fejtsük le! Az erjedéskor keletkező gázokat szellőztetés­sel vagy ventillátor segítségé­vel távolítsuk el a pincéből. Csak akkor menjünk le a pin­cébe, ha meggyőződtünk róla, hogy nincs gázveszély! Akár fehér-, akár vörösbort készítünk, ha a must nem éri el a kívánt cukorfokot (fehérbor­nál 20—21, vörösnél 22—23), akkor cukorszirup hozzáadásá­val fokozzuk a kívánt szintre. VARGA JÓZSEF * A ZÖLDSÉGESKERTBEN. A hónap elején azokat a zöldség­féléket, amelyeket késő őszig az ágyasokban hagyunk (kék karalábé, spárgakel), Cererittel vagy szuperfoszfáttal fejtrá­gyázzuk. Ugyanezt tehetjük a zelle és a póréhagyma esetében. A káposztafélék gyökereit ki­húzzuk a talajból. Ha egészsé­gesek komposztozzuk, ellenben ha gyökérgolyva (Plasmodio­­phora brassicae)-fertőzést ész­lelünk, égessük el őket. Elvethetjük az átteleltetésre szánt salátát és retket. A hónap végén a kis növénykéket ki­egyeljük és áttűzdeljük 15 cm­­re egymástól; a fagyok úgyis megritkítják a növényzetet. Ugyancsak elvethetjük az ótte­­leltetésre szánt petrezselymet, a sárgarépát, a vöröshagymát és a spenótot, amelyek enyhe tél után kora tavasszal gazdag termést adhatnak. A hónap végén a jól előkészí­tett és tápanyagokban gazdag talajba elültethetjük — 20—30 cm-es sor- és 4—В cm-es tőtá­volságra — közvetlenül a talaj felszíne alá a fokhagymát. Alá sose használjunk friss istálló­trágyát vagy húgylevet, mert a növényeiket betegség érné. A fokhagymagerezdeket ültetés e­­lőtt célszerű 6—12 órára a Sul­­ka 5%-os oldatába áztatni csá­­vázás céljából, elsősorban a szálfonálféreg (Ditylenchus dip­saci) ellen. A fokhagymát sose ültessük olyan helyre, ahol nemrég már termesztettünk hagymát. Szétültethetjük a metélőhagy­ma-csomókat. Ha rendelkezünk elegendő mennyiséggel, néhá­nyat virágcserépbe is ültethe­tünk. Csak akokr vigyük be őket a lakásba, amikor már le­fagytak. Ezután hajtathatjuk, mert a metélőhagyma sok védő­anyagot és C-vitamint tartal­maz, aminek a téli hónapokban nagy jelentősége van. Az éretlen paradicsomot és paprikát abban az esetben, ha a szár már elszárad, a gyöke­rekkel együtt tépjük ki a talaj­ból és tegyük fagyveszély-men­­tes helyre, hogy a termés fel­használja a még szárakban ma­radt tápanyagokat és megpiro­sodjanak. Tekintettel arra, hogy szep­temberben már előfordulhatnak átmeneti fagyok, a melegked­velő zöldségféléket takarjuk be fóliával. Az Így megvédett pa­radicsomot, paprikát stb. ugyan­is egészén novemberig szedhet­jük. Ha az uborkán vagy a diny­­nyén atkákat észleltünk, a ter­més begyűjtése ntán a szárat a gyökérrel együtt elégetjük, hogy megakadályozzuk az atkák átte- 1 elését. Begyújtjuk a magra termesz­tett babot. Elültetjük a tőosztásból nyert rebarbara dugványokat. A hónap végén már begyfijt­­hetjük a zellert is, mégpedig úgy, hogy a leveleket letépjük, a legmegfelelőbbeket megszo­rítjuk, a gyökereket pedig meg­rövidítjük. Télire homokba téve a pincében vagy az üres meleg­ágyban tárolható. Ha időközben a melegágy teljesen kiürült, a talaját használjuk fel komposzt­­készítésre. Ezután a melegágyat kitisztítjuk és előkészítjük a zöldségfélék tárolására. Nem árt, ha a melegágy alját gereb- Iyével elegyengetjük és vékony folyami homokréteggel fedjük. Az ilyen melegágyban áttelel­tethetjük a előnevelt zöldség­palántákat is. A nappalok egyre rövidülnek. Szeptember a nagytakarítás hó­napja. Mindemellett már gon­doljunk a jövő évi termésre is, ezért még a kedvezőtlen időjá­rás bekövetkezte előtt készít­sük elő az ágyásokat. CVÍCELA ALEXEJ * A GYÜMÖLCSÖSBEN. A hónap első felében még elvégezhetjük a csonthéjasok, így a szilva-, a cseresznye-, a meggy-, a kaj­szibarack-, a mandula-, a mo­gyoró- és a diófák ritkítását. Ez a művelet a ribiszke és a köszméte esetében az egész hó­napban még elvégezhető. A fe­kete ribiszkénél akikor járunk el helyesen, ha évente a hajtá­sok egyharmadát fiatalítjuk. A metszlapokat éles késsel kisi­mítjuk, majd oltóviasszal vagy fehér Latex-festékkel bekenjük. Kiássuk az őszi ültetésre szánt gyümölcsfák és bokrok helyét. Az előbbiek esetében 120 cm széles és 60 cm mély, a ribiszke és a köszméte eseté­ben pedig valamivel kisebb gödröt ássunk. A gödröt három­negyed részig töltsük meg kom­­poszttal vagy vitahummal ke­vert televényfölddel. A tarta­léktrágyázásra szánt műtrágyá­kat (például a Thomas-salakot), a komposztot vagy a vltahumot az alsóbb részekre szórjuk, hogy a gyökerek ne kerüljenek kö­zelükbe. Ha az egész kertbe gyümölcsfákat szeretnénk ül­tetni, legjobb az egészet rigolí­­rozni. A fák elültetése előtt a talajt elegyengetjük és 'kijelöl­jük a kötések helyét. Folytathatjuk az egyszer ter­mő szamócafajta palántáinak kiültetését. Azonban annál jobb, minél korábban végezzük el ezt, mért a fagyok beálltáig még jól begyökeresedhetnek. Ebben a hónapban már be­­gyűjthetjük az őszi érésű, a hó­nap végén pedig a téli érésű almásgyümölcsűeket. Ez utób­biakat a fogyasztási érettség előtt szedjük le. A gyümölcsöt a kocsánnyal együtt óvatosan szedjük le, nehogy megnyomód­jon. A szüret után a gyümöl­csöt osztályozzuk. Előkészítjük azt a helyiséget, amelyben téli­re tároljuk. Akkor járunk el he­lyesen, ha a helyiséget kitisztít­juk, falait a kékgálic (mész nélkül) 1—5 %-os oldatával ki­meszeljük, s csak a megszára­­dás után fehérítjük mésszel, esetleg kénezzük. Ugyancsak begyűjtjük a diót és az édes mandulát, mégpedig akikor, amikor a külső héj már megrepedt. Ebben a hónapban gyűjtjük be a mogyorót is. Eze­ket alaposan meg kell szárítani, s csak azután célszerű levegős zsákokban száraz helyen tárol­ni. Begyűjtjük a sziilvafélesége­­ket és a kései érésű őszibarac­kot. A gyümölcsöt vagy eladás­ra kínáljuk vagy kompőtkészí­­tésre használjuk fel. Szedjük össze a vadon termő alma-, körté-, mandulg-, őszi­barack- és szilvafák termését A magvakat a kiszedés után mossuk és szárítsuk meg. KRAMPL STEFAN 0 0 tennivalók 2 л Szeptember a kisállattenyésztésben A baromfitenyésztésben egy évad végét zárjuk le. Az ellen­őrzött tenyészetekben elszámo­lást végzünk. Ez elsősorban a tojástermelés, a kelési száza­lék, a kikelt csibék elhullási százalékának és egyéb fontos adat megállapítására vonatko­zik. Mindezen adatok összessé­ge a tenyésztett fajta hasznos­ságát adja. Ennek megállapítá­sával elbíráljuk munkánk ered­ményét, vagyis azt, hogy javult vagy romlott az az előző évad­hoz viszonyítva. Megállapítjuk a hiányosságokat, s az október elsejével kezdődő új évadot már ezek kiküszöbölésével, el­távolításával kezdjük meg. Folytatódik a tenyészbaromfi állatorvosi kivizsgálása és elis­merése. Ez utóbbira nemcsak a baromfit készítjük elő, hanem a környezetét is, melyet a bí­ráló bizottság szigorúan ellen­őriz. Tehát kitakarítjuk a ba­romfiszállást, esetleg átmeszel­jük a falakat, kijavítjuk a pad­lót stb. A kifutó talaját felge­reblyézzük. Az összegyűjtött szemetet legcélszerűbb kom­­posztolni, amely tavasszal érté­kes trágya lehet. A tyúkok tojástermelése a minimumra csökken, mivel erő­teljes a vedlés. A takarmány­adag ezért kellő mennyiségű fehérjedús takarmányt tartal­mazzon. Különösen az állati eredetű takarmányok etetése előnyös a toliképződésre. A fe­hér tollú baromfinál kerüljük a kukorica etetését, mert sárgítja a tollat. A takarmányadag ke­vés olajos magvat is tartalmaz­zon, mert ez kedvezően befo­lyásolja a tollazat fényességét. Az idei, korai kelésfi jércék már megkezdik a tojásrakást. Elegendő tojóhelyet és puha fészket biztosítunk, hogy az el­ső tojásaikat rakó jércék minél nyugodtabban szokják meg a rendszeres és helyhez kötött tojásrakást. A kacsatenyészetben előzetes kiválogatást végzünk. A levá­gásra szánt egyedeket bezárjuk és csökkentjük mozgási lehető­ségüket. Taikarmányadaguk na­gyobb részét a kukorica képez­ze. A továbbtenyésztésre szánt kacsákat továbbra is a kifutó­ban vagy a szabadban tartjuk, s biztosítjuk a fürdési lehetősé­get. Elvégezzük a libák utolsó menesztését. Ezt követően a li­bákat egy hétig ne engedjük vízre. A hizlalásra szánt egye­deket egyenként helyezzük el és napjában kétszer tömjük ku­korica, búza és árpa keveréké­vel. A hizlaló ketrec elé vizet és folyami homokot helyezzünk. A tenyészlibák legjobb kiegé­szítő takarmánya a zab. Reggel adagoljuk. Ha a galambtenyészetben az előző hónapban nem sikerült leállítani a keltetést, most ke­gyelem nélkül be kell avatkoz­ni. A kitojt tojások eldobálása nem a legjobb megoldás, mert megviseli a galambok idegzetét és bizalmatlanokká válnak. Legjobb, ha a tojásokat egy heti melegítés ötén összeráz­zuk, így azok terméketlenné válnak s a kotló galamb a há­rom hét elteltével magától ott­hagyja a tojásait. A galambok vedleneik, ezért változatos eleséget adagolunk. A takarmányadagba olajos mag­vakat is besorolunk, hogy az új tollazat erős, fényes és megfe­lelő színű legyen. A vedlő ga­lamboknak biztosítani kell me­legebb napokon a tiszta fürdő­vizet. Mivel a toliképződéskor növekedik az ásványianyag­­sziükséglet, ezt vitaminkészít­ményeik vagy értékes grit ada­golásával pótoljuk. Ha a galambokkal kiállításo­kon szeretnénk részt venni, ne feledkezzünk meg alapos előké­szítésükről sem. A kiválasztott egyedeket a kiállítási kalitká­hoz, az emberek közelségéhez szoktatjuk. A hegyes és egyéb különleges testlartású galambo­kat megtanítjuk, hogy a kalit­kában megmutassák szépségü­ket. Több bevált módszer isme­retes. A nyíllak takarmányozására szolgáló zöldtakarmány beszer­zési lehetősége lassan csökken, így fokozatosan áttérünk a téli takarmányozási formára. Ter­mészetesen ameddig csak lehet, zöldet is etessünk. Ezt az idő­tartamot azonban nem a ká­posztalevél etetésével hosszab­bítjuk meg. A mesében ugyan a káposzta a nyuszik legkedve­sebb eledele, a valóságban vi­szont a káposztalevél etetése csalódást okozhat. A takar­mány- vagy a cukorrépa levelét szintén nem ajánlatos nyulak­­kal etetni, még kis mennyiség­ben sem. A kecskék és a juhok őszi üzekedése szeptemberre esik. A fedeztetés napját feljegyezzük, hogy pontosan tudjuk majd az újszülöttek érkezését. Az apa­állatoknak zabot célszerű ada­golni, de megfelel a búza vagy egyéb szemes takarmány is. Az ősz beálltával rendszerint csa­padékossá válik az időjárás, ami az állatok sántaságát is ki­válthatja. Ezért az állatok kör­mét rendszeresen kezeljük. Kü­lönösen fontos ez a művelet akkor, ha az állatok nem jár­nak kövezett úton, s a körmeik megnőnek. Az egzotikus madarak vedleni kezdenek. A mindennapi eleség mellett a madaraknak zöld, fél­érett vagy érett magvakat is adjunk. Igen kedvelt madárcse­mege a szenegáli köles, melyet bárki termeszthet kiskertjében. A szénegáll kölest kalászosán helyezzük a madarak elé, hogy Д VIRÁGOSKERBEN. A nap­­palok rövidülnek, de a virágok között egyre több a teendő. Még folytathatjuk a tű­levelűek kiültetését, de ez már gyakran a kifagyás veszélyével párosul. A múlt hőnapban kiül­tetett tűlevelűeket gyakran ön­tözzük. Szeptember a legmegfelelőbb időpont az örökzöld fák és cserjék kiültetésére, mert a tél beálltáig még megfelelő gyö­kérzetet fejlesztenek. Kiültetés­re a rododendron, a csarab (Calluna), a hanga (Erica car­­nea), bangita (Viburnum) stb a legalkalmasabb. Ebben a hónapban gyepet is telepíthetünk. Először is is jól előkészítjük a talajt. A frissen megmunkált, felásott talajt hen­gerrel vagy öntözéssel tömörít­­jük. Ha szükséges a talaj tápanyagtartalmát komposzttal vagy istállótrágyával gazdagít­juk. Csakis elismert és a kör­nyezeti feltételekhez legjobban alkalmazkodó füfélék vetőmag­­vait használjuk. A magvakat (25 gramm/négyzetméter) kéz­zel szórjuk szét, majd maximá­lisan 2 cm mélyre a talajba mmmrn tennivalók dolgozzuk. Ezt követően a talaj felszínét tömörítjük, majd ön­tözzük. Ha van a kertben 'olyan ár­nyékos rész, ahol a fűfélék nem nőnek meg, ide olyan növénye­ket vethetünk, amelyek jól he­lyettesítik őket. Ilyenek például a borostyán (Hedera helix), a gyöngyvirág (Convallaria majá­lis], az árvacsalán (Lamium galeobdeton) stb. Ha a kert dé­li fekvésű dombon van, a deres csenkesz (Festuca glauca), a borsos varjúháj (Sedum acre), a kakukkfű (Thymus serpyí­­lumj, a kőtörőfű (Saxifraga arendsii) stb. jól termeszthető a fűféléik helyett. Szeptember ugyancsak a leg­megfelelőbb időpont a hagymás virágok (nárcisz, tulipán, jácint, sáfrány, csillagvirág, hóvirág stb.) kiültetésére. Még elvethetjük vagy tőosz­tással szaporíthatjuk a bazsa­rózsát és más évelő virágot. A virágágyásokban az egy­nyári virágok lassan elvirfta­­nak. Begyűjtjük a magvakat, a­­melyeket jól szellőztethető he­lyiségben megszárítunk. Az el­virított egynyáriak helyébe éve­lő virágokat (így nefelejcset, árvácskát stb.) ültethetünk. Az érzékeny virágokat (krizantén, zsálya, tölcsérke, muskátli stb.J az átmeneti fagyok idején cél­szerű fóliával betakarni. A rózsák még szeptemberben azzal elszórakozzanak. Papagá­joknak a fűzfa, a bodza és a gyümölcsfák ágai felelnek meg rágóanyagként. A sárgarépa etetése a fényes és élénk karo­­tintartalma pedig a sárga, a na­rancssárga és a piros színű toll képződését segíti elő. A hi­degre érzékeny madarak, külö­nösen a pintyfélék, az asztri­­dák és az afrikai papagájok vedlését figyelemmel kell kísér­ni. Amint a hőmérséklet éjjel jóval a nappali alá csökken, ezeket a madarakat ajánlatos melegebb környezetben elhe­lyezni. Tudnunk kell, hogy a madarak vedlés idején lázasak, ezért megfázásra is hajlamosak. A kanáritenyésztő a legnehe­zebb időszak előtt áll. Ki kell válogatnia a jól éneklő fiatal hímeket. A megfigyelést már a röpkalitkában kell elkezdeni. A' rosszul éneklő hímet kivesszük a többiek közül, s egyedül füttykalitkába helyezzük. A- mennyiben ott sem javul éneke, körülbelül 3 hét után legjobb, ha túladunk rajta. A jól éneklő madarakat vedlésük végéig ж röpkalitkában hagyjuk, s csak az erőteljesebb éneklés után iskolázzuk az egész állományt. A kis kalitkák közé egy hétig ne tegyünk közfalat, így a ma­darak korábban megszokják a leszűkített teret. Egy hét eltel­te után a kalitkák közé mű­anyag vagy egyéb lapot helyez­zünk, hogy a madarak ne lás­sák és szórakoztassák egymást, hanem éneklésre összpontosít­sanak.- Egy jól éneklő IdősebH hímet helyezzünk a füttykalit­kák elé, úgy, hogy a fiatalok jól láthassák mesterüket, taní­tójukat. Az állatok téli takarmányo­zása általában nagyobb gondot okoz, mint az év többi idősza­kiban. Télen ugyanis a termé­szet nem nyújt annyi lehetősé­get az állatoik változatos takar­mányozására, ezért még most igyekezzünk minél több takar­mányféleséget begyűjteni és tartósítani a téli hónapokra. BALÄZS FERENC, Jesenskő Is pompásan virítanak. Az erős hajtásokat visszacsípjük és el­távolítjuk az elvírított virágré­­szeket, A szobanövényeket előkészít­jük a téli Időszakra, ezért csök­kentjük a tápanyagellátást és az öntözést. A nyárra a kertbe vagy az erkélyre kihelyezett vi­rágokat átvisszük a lakásba. Egyúttal ellenőrizzük a virágo­kat, fejlődésüket, nem fordul­nak-e elő rajtuk kártevők. Elle­nük — kint a szabadban — az Arafosfotion vagy a Metatíon 0,2—0,5 %-os oldatával véde­kezhetünk. összegyűjtjük és elégetjük a rózsák elhullott leveleit. Ezál­tal egyúttal a rózsa-liszthar­­mat, a fekete levélfoltosság és a rozsda okozóinak áttelelő for­mált is elpusztítjuk. Ugyanígy járunk el a többi dísznövény esetében Is. KETTMANNOVÄ KATARINA' mérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom