Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-19 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1378. augusztus 19. Feljebb a ranglistán ROŽŇAVSKÝ IVAN a fcomárnói Spartak színeiben kezdte meg labdarúgó pályafutását. Előbb az ifjúsági csapatban „bontogatta szárnyait“, később pedig a felnőtt csapat erősségévé lett. Tehetséges játékosnak indult, s éppen ezért a szakvezetők sokat vártak tőle. A sors azonban nem volt kegyes hozzá, mert az egyik sorsdöntő mérkőzésen baleset érte, minek következtében hosszú „kényszerpihenő“ következett. Ez végleg megpecsételte további pályafutását. Mint játékosnak, végleg búcsút kellett vennie a zöld gyeptől, a játékostársaktól. A labdarúgáshoz azonban nem lett hűtlen, mert 1970-ben játékvezetői tanfolyamra jelentkezett, majd a vizsgák sikeres letétele után a komáromi járási bajnokságban szereplő csapatok mérkőzéseit irányította. Szigoráról lett közismert a játékosok körében. Főleg a rendbontókkal szemben nem ismert irgalmat, ás mindazon jogokkal élt, amely egy játékvezetőt megillet. Néha talán túl szigorúan ítélte meg a pályán lezajló eseményeket, és annak az lett a következménye, hogy a játékosnak vagy játékvezetőnek idő előtt el kellett hagyni a pályát. , A járási játékvezetői lesfület egy évvel ezelőtt felsőbb osztályba javasolta és megnyitotta előtte az utat, tudásának igazolására. A kerületi I. В osztályban beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert rutinos játékvezetéssel, szigorú, de igazságos ítéleteivel a legjobb játékvezetők sorába küzdötte föl magát, s ennek köszönheti, hogy az 1978/79-es bajnoki idényben már a kerületi I. A osztályú csapatok mérkőzéseit vezetheti. Rožňavský Ivan tehát elérte a kitűzött célt, mert ismét előbbre lépett a játékvezetői ranglistán, pedig ez nem kis dolog. Most már csak rajta múlik, hogy a jövőben még magasabb osztályban vezesse a mérkőzéseket. ANDRISÉIN JÓZSEF A lehetőség adott Az Ipoly menti falvakban is legkedveltebb sportág a labdarúgás. Nenincén (Nyénye), az alig 1300 lelket számláló faluban, több csapatban is kergetik a bőrlabdát. Jól szerepelnek az ifjú „sasok“, a gyermekcsapat, az ifjúsági csapat, akik 1Í! pontos előnynyel nyerték a járási bajnokságot és felkerültek a kerületi bajnokság „B“ csoportjába. Kiválóan szerepel a „nagy csapat“, arfiely a kerületi bajnokság „B“ osztályában az elmúlt labdarúgó évadban az előkelő 3. helyen végzett. A szövetkezet nevét viselő csapat eredményes szerepléséhez hozzájárult a jő vezetés, a lelkes közönség és nem utolsó sorban a szövetkezet sokoldalú segítsége. Sóikat jelent, hogy a csapatnak az efsz jóv voltából nincsenek szállítóautóbuszgondjai és ha szükséges, felszerelést is vásárol a közös. A helyi nemzeti bizottságnak is szívügye a labdarúgócsapatok sorsa, s mindent megtesznek a sikeres szereplésért. Híves Ferenc, a sportszervezet egyik vezetője, a legnagyobb elismerés hangján szólt arról a segítségről, amelyet kapnak az említett szervektől. Ez különben érthető, mert a játékosak jelentős része szövetkezeti dolgozó vagy olyan egyénnek a fia, aki a közösben tevékenykedik. Vannak olyan fiatalok is, akik a labdarúgás szeretete miatt léptek be a szövetkezetbe és nemcsak jó focisták, hanem a munkában is élenjárók. Az arra hivatottak odaadását dicséri, hogy az elmúlt években másfél millió költséggel stadiont építettek. Amíg a sporttelep elkészült, a játékosok, a sportszervezet tagjai és a község lakossága sok száz órát dolgozott le társadalmi munkában. Manapság már a szurkolóknak nem kell izgulniuk ha megered az eső, hiszen 400 személyt beiogadó fedett tribün is készült. Természetesen a játékosok részére van korszerű öltöző zuhanyozókkal. A sporttelepet már átadták rendeltetésének, csak a futópálya 'befejezése késlekedik. A kerületi В osztályban szereplő csapat mérkőzésein 3—400 szurkoló vesz részt, de ha neves ellenféllel mérkőznek, 600 fizető néző sem ritkaság Közkedveltek a bajnokság szünetében évről évre sorra kerülő labdarúgótornák. Az idén Poltár, Csáb és Nyénye mellett egy magyarországi csapat Is részt vett a színvonalas vetélkedőn. A jónevű poltári csapatot 8:l-re győzte le a hazai gárda és ezzel is bizonyította jó formáját. A nyényéi focisták sikeres szereplésének záloga a rendszeres edzés és a nagy lelkesedés, amellyel játszanak. Télen és a kora tavaszi időben eléggé körülményes az edzés. Mivel a faluban nincs tornaterem, kénytelenek a szomszéd község iskolájának tornatermében — Csábon — elkezdeni az edzést, de mihelyt az idő jobbra fordul, már a saját pályájukon készülnek a fiúk a tavaszi fordulókra. Talán azért is kemény legények a nyényei focisták, mert megszokták az időjárás viszontagságait. Különben hetente kétszer tartanak edzést, amelyen a játékosok döntő többsége részt vesz. A magasabb osztályban csak azok a csapatok tudnak becsületesen helytállni, amelyek alaposan felkészülnek egy-egy mérkőzésre. A társult szövetkezetben a most kezdődött labdarúgóidényben már két csapat küzd a kerületi bajnokság В csapatában a pontokért. Čebovce (Csáb) szintén felkerült a kerületi bajnokságba, s így a szövetkezetre még nagyobb anyagi felelősség hárul. Az efsz irányítói örülnek a csábiak sikerének, és őket is hasonlóan segítik majd, mint a nyényeieket. Szükség van rá, mert a csapatnak elég messze kell utazni egy-egy mérkőzésre. A nyényeiek labdarúgásáról csak a dicséret hangján lehet szólni. Sajnos más sportágakban alig van tevékenység. Télidőben a sakkcsapat szerepel még a járási bajnokságban. Az asztalitenisznek ugyan lennének hlyei, de vajmi kevés lehetőség van a játékra. Remélhető, hogy a korszerű stadionban a kézi- és a röplabdázók is helyet kapnak és atlétikai versenyeket szintén rendeznek majd. Üdvös lenne olyan sportnapok megrendezése, ahol több sportágban vetélkednének a fiatalok. jő lenne, ha a nőknek is teremtenének sportolási lehetőségeket. Az Ipoly menti faluban minden alapfeltétel megvan a sokoldalú sporttevékenységre. Csak a szervezet vezetőségén és az aktív tagokon múlik, hogy kibontakozzon Nyényén a sokoldalú sporttevékenység. Tóth Dezső a A járási bajnokság befejezésével sincs uborkaszezon a labdarúgásban. A labdarúgó-szakosztályok vezetői gondoskodnak a labdarúgó-csemegékről. Lela a járás egyik legkisebb községe, de labdarúgói ennek ellenére a járási bajnokság második osztályában szerepelnek. A Družstevník vezetősége kupamérkőzést rendezett a Družstevník Salka, Družstevník Nána és Klskeszi (Maié Kosihy) részvételével. Az előmérkőzésen Nána 7:2-re győzte le a Družstevník Salka csapatát. Letéd 2:2 döntetlent játszott Kiskeszi csapatával, a tizenegyesek rúgása után Kiskeszi csapata jutott tovább. A kupát végül is Nána csapata nyerte. A szurkolók jő mérkőzéseknek lehettek szemtanúi. Majerszky Márton éha félnapig is elüldögél az új lakótelep pirosra festett padján. Nézi a derült eget, a gyapjas, lassan tovavándorló bárányfelhőket, a csívitelő madarakat és a homokban önfeledten játszó, vidám gyerekeket. Körülötte zsong-bong az újraéledt természet. Zöldleveles, sziromruhás fák susognak sejtelmesen, csapongó rovarok és méhek döngicsélnek. Egy fótyolszárnyú, virágporos méh a kezére röppen, de nem zavarja el. Hedd botorkáljon, csúszkáljon és pihenjen meg eres, bütykös keze tengernyi ráncán. A „nyugalmazott“ juhász időnként pár percre elszunyókál és álmodozik. Ilyenkor látja magát fenn, a gömöri hegyek festői lankáin, az akol és a csendesen kolompoló nyáj mellett, délcegen, fiatalon. Váratlanul egy pettyes labda puffan az öreg mellett és erre hirtelen felriad. A mosoly, amit az álom ültetett, csalt a szája szögletébe, egyszeriben lehervad. Magához szorítja erős, őzfejes, faragott görbe botját, megpödri deres, bozontos bajuszát és elgondolkodik: Milyen érdekes! Amikor elszenderedik, egyik lábát sem érzi nehéznek és gyengének. Nagyot, mélyet sóhajt és fáradt, tört fényű szeme az egyik sokablakos, szürke toronyházra téved. Komornak, vigasztalannak látszik most, de nem sokáig. Amikor felesége, a fejkendős, fekete ruhás, szikár asszony a magas, ringó fehér babakocsiban kitolja hozzá az egyéves kisunokát, máris^ elfelejt bút, bajt és megelevenedik. Karjára veszi a szőke hajú, aranyos, dundi csöppséget és simogatja, babusgatja, becézgeti. Órákig eljátszana vele itt is, mint otthon, ha nem tűzne olyan erősen a napsugár. Egy ideig távolabb állok és észrevétlenül figyelem a kissé hajlott hátú ember csendes boldogságát. Azután odamegyek, köszöntöm és megszólítom. Eleinte a szeszélyes időjárásról beszélünk, majd életéről és egykori munkájáról érdeklődöm. Mindegyikről szívesen, a falusi ember őszinte közlékenységével, ízes palócos tájszólással beszél Kovács Pista bácsi. Elmeséli, hogy rengeteg baj érte az eltelt 80 év alatt. Szenvedés és küzdelem volt az életének nagyobb része. Az első világháborúban, a monarchia hadseregével megjárta az orosz frontot, könnyebben meg is sebesült, majd a hadifogolytáborban, a bolsevikok hívó szavára tétovázás nélkül beállt az akkoriban alakult fiatal Vörös Hadseregbe. Részt vett az alig 60 évvel ezelőtt győzött NOSZF harcaiban és egy alkalommal Moszkvában a Kreml udvarán messziről látta Lenin elvtársat is. Ezerkileneszázhuszonegyben, úgy nyár derekán, jött haza fehér templomtornyos, erdőkoszorúzta falujába, azután újra őrizte a földesúr birkáit, ette a nincstelen cselédek mindig kevés és keserű kenyerét. 1949-ben a szövetkezetek megalakulásának idején a CSKP régi tagjaként az elsők között jelentkezett a közösbe. Terelgette most már a földművesszövetkezet juhait és a maga néhány bárányát. — Ha vagy tíz, tizenöt évvel fiatalabb lennék, ma is a szövekezetünkben lennék — jegyzi meg, majd így folytatja: — Mindig nagyon szerettem a pásztoréletet, mert ennél egészségesebb, szebb és szabadabb szakma alig lehet ezen a zajos világon. Tizennégy éves múltam, amikor apám mellett először vettem kezembe a kampós pásztorbotot és tíz éve tettem le véglegesep. Ma nyugdíjat kapok államunktól és szövetkezeti lakásban élünk a feleségemmel, a lányommal s a vejemmel. A lányom orvos, a férje pedig mérnök az itteni szövetkezetben. Jól élünk, jó világ ez fiam, mert a hétvégi háztól a Zsiguliig mindenünk megvan. Békességben el vajócskázik a nap. Pista bátyám összébb húzza magán a kabátot, botjára táüiaszkodva szedelőzködik, indul haza komótosan és közben meginvitál hozzájuk egy pohánka borra. Az utóbbi időben kicsit beteges, hamar ágyba fekteti a hidegebb levegő, vigyáznia kell nagyon. A lakás ahová betérünk, négyszobás, modern, jőízléssel, korszerűen berendezett. Külön tágas szobában lakik a két öreg, apuka és anyuka, ahogy a fiatalok hívják őket. A mama a vendég tiszteletére bort tesz az asztalra, majd a konyhába megy kávét főzni, magam pedig a kényelmes fotelban ülve, észrevétlen körülnézek a helyiségben. A falakon, díszes faragott keretekben, régi családi fényképek, művészi fantáziát tanúsító intarziák, apró hangulatlámpák, gyökerekből kialakított lakkozott állatfigurák, fokos, újságtartó és ki tudná mind elsorolni mennyi más faragott, horgyunk egymással, csakhát sajnos az évek gyorsan elszálltak és megöregedtünk a párommal... Egy pillanatra csend telepszik közénk. Az idős ember a gondolatait rendezgeti, aztán halkan ismét megszólal: — Egész életemben keményen gürcöltem, dolgoztam. Nyolcéves koromban mér ostoros gyerek voltam a majorban . .. Igás ökrökkel, vasekével egyedül szántottam, kukorica-kapálásnál a lovat vezettem a sorban, aratáskor pedig a vizet és a kévét hordtam mezítláb, egy szál gatyában. Éjjel három óra után keltem és este tíz után feküdhettem le. Volt úgy, hogy napközben elestem a nagy fűben, és ott elaludtam. Ezeket az éveket mégsem Irta be akkor senki a cselédkönyvbe ... Bezzeg a mai fiataloknak ... azoknak jól megy a soruk... Sokszor semmi sem elég nekik ... Mi, amikor megesküdtünk a feleségemmel, megelégedtünk egy „ómáriummal“ is, belefért abba az összes ruhánk. A mai gyerekek már igényesek, nekik új bútor, modern ikerszekrény, vitrin, televízió, automata mosógép és autó is kell. Sokan már a házasság előtt szövetkezeti lakásra fizetnek be, sőt házat építenek. Persze megtehetik ezt, hiszen az állam is messzemenően segíti őket. Szóval, ezért mondogatom sokszor, hogy „jó világ ez, fiam“. Mi csak öregségünkre tudtunk egy kis házra valót összkuporgatni, amit éppen tavaly adtunk el, amikor a lányomék magukhoz hívtak bennünket... Hűs szellő karikázik le a hegyekről, pokrócnyi felhőkkel kacérkodik, búgolt kézimunka gyönyörködteti az odavetődő látogató szemét. — Rengeteg különböző fajta fát, jávort, vadkörtét, meggyet és tölgyet kifaragtam az évtizedeik alatt — mondja Pista bátyám az érdeklődésemet felfedezve, s szemében egy kis büszkeség csillan meg. — Tétlenül sohasem voltam, a munka éltetett és ösztönzött állandóan Tudja, mindig kell, hogy célja legyen az embernek és értelmesen ossza be az idejét. A lustaságot, a tunyaságot és a magányt soha nem ismertem, s ma sem ismerem. Sok faragásomat ingyen elajándékoztam az ismerőseinknek, a barátoknak, csak ezeket tartom meg emléknek ... Régi megsárgult iratokat, fényképeket szed elő egy zárható kazettából. Régi, nyírfakéregből készített tábori lapok, kackiás bajszú katonák képei, repedt szélű papírok, házassági okiratok, bronz hadiérem, zöldparolinos, császári címeres, vadászjelvény hever egymáson békésen. Némán is beszédes tanúi mind egy tisztességben és becsületben megőszült ember életének. — Egy könyvet lehetne megírni az életemről, a magamfajta emberek sorsáról, ha mindent elmesélnék — szól búcsúzóul, amikor a párjával az ajtóig kísérnek. Azt már nem láttam, hogy újra visszaül a kényelmes karosszékébe, de tőle tudom, valahányszor hűvösebb a nap, ott farigcsál Pista bácsi és elmélkedik csendes boldogságban a világ alakulásáról, a közeli s távoli jövőről. Bizonyára idézgeti is véleményét, ami nekem ma is a fülemben cseng, hogy „jó világ ez, fiam!“ Kanizsa István deális nyár A levicei (Léva) 'járásban sok lehetőség van a nyaralásra. Az utóbbi évtizedekben több üdülőközpont létesült a járásban. Léva közelében van a közkedvelt Margit-Ilona fürdő. Ezt a termálvizes fürdőt már évek óta ismerik az odalátogatók. Ezelőtt két esztendővel 50X25 méteres úszómedencét is létesítettek. A fürdőhely környéke nagyon kellemes, és jól felszerelt autócamping áll a nyaralók rendelkezésére. Lehetőség nyílik arra is, hogy az üdülők saját sátrat állítsanak fel vagy elhelyezkedjenek a közelben levő nyaralóházakban. A rekreációs központban tartózkodó turisták különböző sportfelszereléseket is kölcsönvehetnek. A fürdőmedencékben a viz hőmérséklete kellemes, 25 Celzius-fok körül mozog. Szántót a vizéről már a múlt században is Európa-szerte -ismerték. A kiváló termálvizet ma is palackozzák és küldik szerte az országba. A jó minőségű vizet nemcsak ivásra használják, hanem fürdésre is. Az utóbbi években már két medencében fürödhetnek a turisták, sőt az idősebbek részére fedett medence is van. Ezen az üdülőhelyen a vendňg’átás kitűnő és lehetőség van az elszállásolásra is. A gyerekek részére is van rekreációs központ. Bátovcén és Petenicén található a sportolók üdülőközpontja, ahol gyakorolhatnak. Léva- környékén sok a történelmi nevezetesség, amelyet megtekinthetnek a turisták. Az Ipoly és a Garam alsó folyásánál olyan helyekre látogathatnak el a nyaralók, ahol kellemesen érezhetik magukat, ismerkedhetnek a vidék szépségével és történelmi nevezetességeivel. M. Cimmermannová Äfe. . 'I * ;fi±álll!ÄiÉÉ A Nitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatói közül sokan végeztek társadalmi munkát a szövetkezetekben és állami gazdaságokban. A mofii szövetkezetben a főiskolások eleinte a szőlőben, majd a szalma összehordásában segitkeztek. Persze szorgoskodásuk mellett jutott arra is idő, hogy meg-megmártózzanak a lassan tovasikló vén Duna vizében, esténként pedig a művelődési otthonban barátkozzanak a helyi fiatalokkal és kulturális programmal ízesítsék az eltelt hónapot.
