Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-11 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. február 11. 14 Kutatók megfigyelései a mezeinyúl szaporodásáról A csülkös vad betegségei (I.) Három ér szaporodás biológiai vizsgálata során kimutatták, hogy 1972- ben a nőstényük 28 százaléka, 1973- ban 28 százaléka, 1974-ben 30 százaléka nem vett részt az állomány felújításában! Ennek oka kifejezetten a nemi szervekben észlelt elváltozásokra vezethető vissza. Ezen állatok nem vesznek el a vadgazdálkodás számára, csupán a szaporításból esnek ki. A három év vizsgálati eredményei alapján tehát évente a nőstényeknek átlagosan 32 százaléka nem vett részt a felújításban. Ez azt jelenti, hogy l:4-es ivararányt feltételezve 1000 darabos törzsállomány esetén 500 nőstényből 160 darab esik ki a szaporodásból. Ezt a tényt a tervezésnél figyelembe kell venni! Az első vemhesség többnyire a magzat kihordásával jár, s mivel az alom sorsát az időjárás nagyon befolyásolja, ezért ezt a tényt is szem előtt kell tartani a tervezésnél. A március és szeptember hónapok közötti időszakban 1—7 közötti a magzatok száma. Nőstény nyulanként háromszori alom esetén három magzatot számolhatunk. Ez évenként kilenc magzat. A tapasztalat azt mutatja, hogy már kedvező az eredmény, ha 1,5—2 kisnyulat nevel fel egy-egy ■нмнннмвнш anya és eléri az ivarérettséget. Bár a korai (az első, második) ellésből származó szaporulat testnagyságbau eléri a'kifejlett példányok súlyát és méreteit, a születés évében még nem szaporít, mert csak a következő évben válik ivaréretté. Az aktív szaporodási időszak második harmadában (május-június 30) a három év adatait figyelembe véve a legjobb újszülött nyúl átlagot 1972- ben és 1974-ben értük el. Erre az időszakra esik az első és a második kaszálás, s ennek révén jelentős a károsodás. A szaporodásbiológiai vizsgálattal párhuzamosan végzett állategészségügyi elemzés 1972-ben 248 mezeinyélbói 41 darabon, 1973-ban 53 darabon és 1974-ben 316 darabból 42 darabon mutatott súlyosnak ítélt elváltozást. A gyakoribb betegségek: álgümőkór, hashártyagyulladás, mellhártya- és szívburokgyulladás, hurutos gennyes tüdőgyulladás, gennyes méhgyulladás, nyálkás bélgyulladás, súlyos hólyagférgesség, gócns tüdőférgesség stb. A lőtt mezeinyulak baktearológiai vizsgálata azt bizonyította, hagy az állatok nagy része olyan kórokozókkal fertőzött, amelyek az időjárás vagy egyéb környezeti tényezők függvényeként jelentkeztek. Az állategészségügyi vizsgálatok értékelésénél a lőtt mezeinyulak mellett nem kevésbé jelentős az elhullott állatok vizsgálata. A vizsgálatból kitűnt, hogy az elhullást előidéző elváltozásokat is közel azonos arányban lehetett megállapítani a lőtt állatoknál is. Ennek pedig az elvégzett felmérések objektivitása szempontjából van jelentősége, ugyanis az állatok kilövésével a bennük zajló kóros elváltozások súlyosbodása megszakad. Tapasztalati tény, hogy Szlovákiában az elhullott mezeinyulakat nem nagy készséggel küldjük az állategészségügyi szerveknek, vagy parazitológia! intézetnek, mert ez gondot és munkafelesleget jelent. A parazitológiai elemzés úgy hazánkban, valamint a többi országokban azt jelzi, hogy mind a bélkokcidiumos, mind a gyomorférges fertőzöttség nem veszélyezteti az állományt. A süldő nyulak viszonylag nagy bélkokcidiumos fertőzöttsége az idősebbekkel szemben azt jelzi, hogy a korral párhuzamosan nő a védettség. Ezek az ismeretek alapul szolgálhatnak egy további vizsgálatsorozathoz, amely a hazai mezeinyúl-állomány fejlesztése számára létfontosságú. Szándékosan kitérve az egyéb nagyon szomorú tényekre, amelyek az apasztást nagyon elősegítik, de ezekről majd legközelebb. J. M. Habrovský vad ásványi anyag- és nyomelem igényelt is. Hagyományos téli takarmányozási módszereinkkel nem lehet biztosítani e szükséges anyagokat megfelelő mennyiségben és arányban. Ezért szükségessé vált olyan takarmánykiegészítők előállítása, amelyek egyrészt könnyen kezelhetők, adagolhatók, másrészt a vad szívesen fogyasztja és a kívánt mennyiségben és arányban tartalmazza mindazokat az ásványi anyagokat, nyomelemeket és vitaminokat, amelyekre a vadnak feltétlenül szüksége van. A takarmánykiegészítő elősegíti a megfelelő növekedést; a csontozat fajra jellemző alakulását; az ellenállóképesség fokozódását; az ivarzás és a tejtermelés kívánatos alakulását; a kellő idejű és gyors szőrváltást stb. VÍRUS OKOZTA BETEGSÉGEK A ragadós száj- és körömfájás a csülkös vad, főleg az őz és a zerge veszélyes betegsége. A fertőzés főképpen a háziállatokról terjed át. Vírusterjesztők a fertőzött állatok, rágcsálók, de az emberek is. A betegség előfordul enyhe vagy rosszindulatú alakban; az utóbbi 'esetben szívbénulás következtében az állatok hirtelen elhullanak. A szájüreg nyálkahártyáján és a nyelven vizenyős hólyagok és nedvező klmaródások keletkeznek. A bőr a körömhasadékban megduzzad, melegebbé válik, a fertőzött állatok sántítanak. Mivel a vadon élő állatokat nem lehet gyógyítani, a gyanús egyedeket kilőjük, és gondoskodunk biztonságos eltávolításukról. Egyidejűleg betartjuk az összes elrendelt karanténintézkedést. A sertéspestis főleg a házisertések között fordul elő; ürülékkel terjed át, vagy a vaddisznók a legelőn stb. fertőződnek. Nagy kárt tesz a vaddisznóállományban. Heveny esetekben a vad lázas, étvágytalan, bágyadt, nehézkesen mozog, hasmenésben szenved, ürüléke gyakran véres is. Túrőkarimáján, fülén és farkán a bőrben vérömlések keletkeznek. Szeme bedagad, szemhéjai gyakran összeragadnak. A beteg és beteggyanús egyedeket kilőjük, és az elhullottakkal együtt elégetjük. Fertőtlenítjük a fertőzés gócpontját. BAKTÉRIUMOK OKOZTA BETEGSÉGEK A baktériumok okozta betegségek csoportjába tartozó megbetegedések a csülkös vad között aránylag ritkán fordulnak elő. A lépfene a gazdasági állatok betegsége, de a csülkös vadra és az emberre is átterjed. Kórokozója a Bacillus anthracis nevű pálcika alakú mikróba. A fertőzés forrása a legelők spórákat tartalmazó ivóvize. A betegséget a ragadozó emlősök is terjeszthetik. Heveny lefolyású betegség, többnyire a vad kimúlásával végződik. Legfőbb tünetei a láz, a véres hasmenés, a légzési zavarok. A vad orrából és végbeléből véres váladék folyik. Az elhullott egyedek lépe duzzadt, lágy állományú. Elégetéssel tesszük őket ártalmatlanokká. A betegség az emberre is átterjed. A fogságban tartott vadat a tüdőgümőkór is fertőzheti. Végül a csülkös vad brucellózisban és paratífuszban (salmonellózisban) is megbetegedhet. jó hír Sarán (Vágsellyén) van az SZVSZ élővad felvásárló központja. Főleg a galántai, nitrai, Nové Zámky-i és komáromi járásokból vásárolják fel az élő nyulakat és fácánokat. A központból idén húszezer nyulat és nyolcezer fácánt exportálnak Franciaországba és Olaszországba. (kfg) Gondoskodjunk a vadállományról! Ä fácán- és a fogolyállomány védelme és őrzése érdekében maximális mennyiségű etetőt kell létesíteni, hogy az apróvad ne kényszerüljön az utak szélére, mert az elgémberedett, ösztönét vesztett fácán- és fogolycsapat ott amúgy sem talál megfelelő élelmet, viszont annál inkább ki van téve az orvvadészok, csapdázók tizedelésének. Szeretnénk felhívni vadgazdáink figyelmét, hogy a tél végi etetéshez iparkodjanak minden fellelhető takarmányt összeszedni, hogy biztosíthassák a vadállomány megfelelő etetését. A takarmány-váltás idején használják fel a vadföldekről begyűjtött jő minőségű takarmányt. Az elégtelenül táplált vadat, mely a tél folyamán kisebb vagy nagyobb mértékben legyengült, emésztő rendszerét a tél végén a hő alól kibújó zöld rozs, őszi árpa, lucerna, repce, pillangós nagymértékű fogyasztása megbetegíti és ez tömeges elhullást okozhat. A vadállomány leromlását előidéző okok megszüntetése vadgazdáink gondosságától függ. Meggyőződésünk, hogy az állandó és folyamatos takarmányozást biztosítják az új, betegségeket már nem okozó élelem megszerzéséig. Az elmúlt évek kutatásai során kidolgozták az őz- és a szarvasállomány korszerű kiegészítő-takarmányozási módszerét. Megismerhettük a nagyVersenyző horgász Balinfogás körteólommal Szeretek pergetni, különösen balinra, de ez — amikor a folyó vízszintje leapad — nehézségekbe ütközik. A víz ilyenkor 20—25 méternyire behúzódik a mederbe és ha még szél is fúj, kis viilantómmal lehetetlen elérni a vidáman rabló baiincsapatot. A kényszer sokszor teszi „feltalálóvá“ a horgászt. Ilyenkor ét kell alakítanom az előkémet. Két 30 cm hosszú zsinór közé két forgókarikát kötök. Az élőké egyik végére, a forgókarikába bekötöm a főzsinór végét, a másik végére pedig a villantót. Az első és a második forgó közé pedig az élőkére felfűzök egy körteólmot. így sikerül mindig elérnem a vízi „rablóbandát“. Első alkalommal volt is kapásom, de lemaradt a hal. E- szembe jutott, hol hibáztam: a „körtére“ nem kötöttem horgot! Hamar elő egy hármashorgot! A szerelékes dobozomból fehér pamutfonalat szedtem elő, a pamutszálat háromszorosára hajtogattam össze és átfűztem a forgón és a hármashorog fülén. Szorosan két csomót kötöttem ró, majd mellé hajtogattam a pamutszálakat és 2—2 centiméterre kötöttem rá még egy-egy csomót, hogy ki ne bomolhasson. A bojt hossza 5 cm volt. így átalakítva pergetőszerelésem, újra dobtam, a balin rákapott és megakadt a horgomon. Először egy 1 kiló 20 dekás, utána egy 2 kilós veszett rajta. A rablás időszakának befejeződésével is kint maradtam a folyóparton, s a délutáni „turnusában még egy igen szép, 3 kiló 80 dekás baiin került a szákomba. Valamennyi a bojtos körteóiomra kapott. Nem csodáltam, hiszen jól megfigyelhettem: a bojt a vízben olyan „csábos“ kígyózó mozgást utánzott, mintha csak egy élő hernyó lett volna. Érdekesnek találom, hogy pergetés közben — nem hagyott békén az egészséges kíváncsiság ördöge — különböző színű és nagyságú villantóimmal“ is „megkínáltam“ a fergetegesen hancúrozó balinakat, de azok rá se hederítettek. A „bojtos körteólommal“ viszont szépen zsákmányoltam közülük. F K. Otyepka Lászlónak, aki nemrégiben töltötte le tényleges katonaéveit, két mestersége van. Asztalos is, sofőr is. Szabad idejében szenvedélyes sporthorgász, már az iskolában tagja volt a Pionír horgászok csoportjának. Versenyezni azonban csak 1970-től kezdett a háromtagú ifjúsági csoport keretében, Csehi Alexander vezetésével. Akkoriban Otyepka Lászlő, Szénássi Kálmán és Krepsz Péter képeztek egy versenyképes jó csoportot. Hogy volt-e még több ilyen versenyző csoport is, erre Otyepka László így válaszolt: „Igen, volt egy további háromtagú ifjúsági csoport is. Ezek szintén sikeresen szerepeltek a horgászversenyeken. 0 És hol vett részt elsőízben ilyen versenyen? „Első versenyem 1970-ben Gután volt. Ez szlovákiai bajnokság volt, amelyen sok sporthorgász vett részt.“ 0 Sok halat fogtak? „Magam, nyolcvan böklehalat fogtam és ezzel csak a középmezőnyben végezhettem. 1970—1972-ben a második versenyt a csörgői kanálison szervezték, de ez már kerületi, ifjúsági bajnokság volt. Ott szintén 40 ifjú versenyző állt rajthoz és elég szép eredményt értek el. Az I. csoport versenyzői közül a második helyezést értem el 2,60 kiló hallal. Csoportunknál további győztesek is voltak, mint például Krepsz Péter, aki negyedik lett.“ „A második csoportban Bartal—Bartalovics és Grohe sporttársaink a középmezőnyben végeztek! 1971-ben Prá.gában is versenyeztem a csehszlovák válogatottban, ahol nem volt nagy az esély és bizony nem legénykedhettem az ott elért eredménnyel. Ma is büszke vagyok rá, hogy ezen a komoly versenyen rajthoz állhattam!“ Legnagyobb élményem az 1977-es évben volt, amikor a kétfordulós divíziős versenyben részt vettem. Először ’Galántán, másodszor pedig Léván. Galántán a negyedikek lettünk, Léván pedig a harmadikok! Ha a két eredményt összegeztük, csak a negyedik helyet foglalhattuk el. Ezen divíziós csoportban szintén hárman voltunk. A gyenge eredmény nem kedvetlenített el bennünket, ezért a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére vállaltuk, hogy mindent megteszünk a nagy dicsőséget jelentő II. ligába való bejutás érdekében. Az 1976-os évben TrenCínben a „Lauga Rició“ névén megrendezett horgászversenyen vettünk részt. Ott már 144 versenyző állt rajthoz Szlovákiából. A versenyen én a 23. helyezést értem el. 0 Kérdésemre, hogy miért versenyez, az alábbiakat válaszolta: „Azért, mert szeretem ezt a sportot. Nagyon is jó érzés, ha az ember a versenyen elér egy kis sikert! Van egy második helyezésből eredő „Ezüst“ érmem, amelyet a Gútán megrendezett ifjúsági horgászverse nyen szereztem. Holczer László Mindén élűlény közös jellemző tulajdonsága a fajfenntartás eszköze, a szaporodás. A halaknál ezt az életjelenséget ívásnak nevezzük. Az fvás során a nőivarú egyedek (ikrások) a fajra jellemző környezeti feltételek mellett ikrát raknak le, amelyet a hímivarú egyedek (tejesek) ondósejtjei a víz közvetítésével termékenyítenek meg. A gazdaságilag értékesebb fajok, például a ponty, a süllő, érzékenyebbek az fvás környezeti feltételeire, míg a gazdaságilag kevésbé értékes keszegfélék szaporodását ez a körülmény kevésbé befolyásolja. A halállomány összetételét ez a kevésbé értékes fajok elszaporodásával, az értékes fajok háttérbe szorulásával károsan befolyásolja Az iparosodás és az urbanizáció következtében fokozódó vízszennyeződések miatt a halak szaporodási feltételei egyre romlanak. A folyók szabályozásával eltűntek az ún. „hal-, bölcsők“, vagyis azok a táplálékdús, füves szélvizek, amelyek méltán érdemelték ki ezt a nevet. A vízszintszabályozások sem kedveznek a szaporodásnak. A mesterséges vízszintszabályozás miatt gyakran kerül szárazra a már lerakott ikra. A kemizálás, az ipar és a háztartások szennyező, mérgező anyagai nemcsak a termékenyülés, hanem a kelési százalék csökkentése mellett az ivariék számára nélkülözhetetlen táplálékszervezetek elpusztításával is jelentős kárt okoznak. Tudnivalók a hafszaporításrói (I) A megváltozott környezeti tényezők miatt a természetes vizek halállományának fenntartása ma már elképzelhetetlen tudatos emberi beavatkozás nélkül. Az ember által lehetőség szerint irányított halszaporodás a halszaporítás. A halszaporítás jelentőségét a következő példával próbáljuk illusztrálni. Egy háromkilós ponty 300—600 ezer ikrakezdeményt fejleszt. A megfelelő körülmények biztosításával ebből körülbelül 250 ezer ikra megtermékenyül. Tógazdasági körülmények között természetes szaporítással, neveléssel mintegy 12 ezer darab egynyaras ivadék nevelhető ebből a rengeteg ikrából. Mesterséges körülmények között történt szaporítás, keltetés és nevelés esetén az egynyaras ivadék száma elérheti az 50 ezer darabot! Természetes körülmények között egy háromkilós ponty ikráinak termékenyülése után körülbelül 500— 1200 darab utóddal kell számolni. A mesterséges szaporítás hatékonysága tehát a szaporodással szemben 50— 100-szoros lehet. (Folytatjuk) He szép is volt ez a nurgaszverseny.
