Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-02-11 / 6. szám

1978. február 11. SZABAD FÖLDMŰVES Komoly tekintetű timber néz le az efsz • tisztelettáblájáról. Nem a fény­képészt dicséri a felvétel, annyit még­is sejtet, hogy a modell ereje teljében levő férfi. plvasom a kép alá írt szöveget: Fedor Miklós, a legjobb tehéngondozó Lelesen. Hogy miért a legjobb, azt a jellemzés szűkszavúsága folytán nem tudhatom meg. Dél van. Télen ilyen tájt inkább otthon lehet találni a tehenészeket. —Hol laknak Fedorék? — érdek­lődöm egy fiatalembertől. — Nem tudom a házszámukat, de szívesen odakísérem. Kopogtatásomra Fedőmé nyit ajtót. Nem restelkedő, de nem is ágáló mozdulattal letakarítja az asztalt és hellyel kínál. A heverőre ülök, előt­tem televízió, rádió, modern konyha­bútor és szebbnél szebb cserepes vi­rágok. A sarokban fcekamié, a házi­gazda szundít rajta, de nem sokáig, mert beszélgetésünkre felébred. A kölcsönös kézfogás után poharak kerülnek az asztalra. Nagyot kortyo­lunk a kisgéresi hegyen termett szőlő levéből s közben beszélgetünk. — A feleségem is gondozó — -töri meg a csendet a házigazda. — S pont olyan állatbolond, mint én vagyok. Az ember rabja az állatnak, de még mindig ott lehet a legjobban keresni. Én már huszonnégy éve vagyok gon­dozó és fejő. Ezalatt egymillió két­százezer liter tejet fejtem ki.. Na­gyobb részét kézzel. Hatvankettőben nősültem. — Miért választotta ezt a munkát? — Nyolcán voltunk testvérek és árván nőttünk fel. Nagyon kellett a pénz. Hatvannégyben kezdtünk épít­kezni, a magunk erejéből. Akkor a­­zért vállaltuk a gondozást és a fejést, hogy minél hamarább egyenesbe jöj­jünk. Aztán kocsit is vettünk. Azóta minden évben mondjuk, hogy tovább nem csináljuk, mert nagyon megeről­tető ez a munka. De sajnáljuk ott­hagyni az állatokat. Egyre gyakrabban pillant az órára. — Mennie kell? — Fél kettőkor. Kettőkor kezdjük a munkát, fél óráig tart a tanyára az út. — Mikor nehezebb: télen vagy nyá­ron? — Télen nehezebb. Ilyenkor a gya­loglás miatt nehéz: hajnalban három­kor kelünk. Heggel nyolckor-kilenc­­kor vissza, délután fél kettőkor me­gyünk és sötét este, néha kilenc óra is van, mire hazajövünk. — A tehenek közül maguk sem vá­logathatnak, a takarmányból szintén nem. Mégis a legtöbb tejet fejik ... — A gondozó kollégák azt mondják, túlzás, amit csinálunk. Attól biztos nem lesz több tej, hogy mi télen is minden reggel, a takarítás után meg­mossuk a tehenek farkát, s ha kell, kifésüljük. De attól már lesz, hogy még munkaidő után is ott maradunk, s ha nem laktak jól az állatok, vigyá­zunk arra, hogy a kapzsik ne szed­­hesssék el a gyámoltalanabbak elől a takarmányt. brigádok.. Ha a mozgalom célja nem világos, forduljanak bizalommal a Szövetke­zeti Földművesek Szövetsége járási bizottságához, s kérjenek tanácsot. Egészen biztos, az illetékesektől még ajánlatot is kapnak, arra vonatkozó­lag, hogy a járásnak melyik legjobb szocialista brigádjának vezetőivel te­remthetnek személyes, vagy írásbeli kapcsolatot, tapasztalatszerzés céljá­ból. Mindezt azért vetettük fel, mert ma is akad nem egy, a megtisztelő címért versengő munkaközösség, amely nincs tisztában a mozgalom valódi küldeté­sével. Ennek már nem szabadna elő­fordulnia! ... A mozgalomnak azon fejlettségi fokán, amikor éppen a mi­nőségi követelmények kerülnek mind­inkább előtérbe. S ml az. ami kifogásolható még a brigád mozgalom ban? Nagyon szétforgácsolt a brigádok­ban rejlő hatalmas, mindeddig szuny­— Név szerint ismerik valameny­­nyit? — Még a fortélyaikat is. Az ember Járjon kedvébe az állatnak. Ha bosz­­szús valamiért, inkább ne menjen közéjük, mert az idegeskedés, főleg a fejés idején, a tehenekre is átragad. Ha nyugtalanok, a tejet sem adják le jól. Ennyi tehénnél csak egy-egy deci maradjon kifejetlen, már az is sokra megy. — Van kedvencük? — A Manyuka. Harmincöt tehe­nünk közül a legkisebb. Ogy került hozzánk, hogy megsajnáltuk. Senki sem vállalta. Akkor mondta az embe­rem, hogy ő megnézte, nem is rossz állású, ha mi elvállalnánk, nem kül­­denék a vágóhídra. Most annyi tejet ad, hogy egy fejés nem fér bele a sajtárba. A Sári, az Éva is tizennégy litert ad naponta. Tavaly harminchá­rom tehenet gondoztunk és fejtünk. A tervezett feladatunkat 6250 literrel túlszárnyaltuk, nem kevesebb mint 95 600 liter tejet fejtünk. Pedig az ál­lományunk nem a legjobb. Sok közöt­te a kiöregedett és a meddő tehén. Az idén nyolc tehenet akarunk kiselej­tezni. Két előhasú üszőt már kaptunk. • • • — Általában mennyit alszanak? — kérdezem a háziasszonytól. — Télen, nyáron szűkösen öt órát. Nyáron minden harmadik nap ránk kerül a legeltetés sora. Télen még le­hetne délben szundítani egyet, de ne­kem nincs rá módom. Főzni, mosni kell, a ház körüli munka, no meg a társadalmi munka minden időmet el­foglalja. — Milyen társadalmi munkáról van szó? — A hnb képviselője vagyok. Tagja vagyok a szövetkezet vezetőségének, és a tehenészetben alakult szocialista brigádot vezetem. A Nőszövetség he­lyi vezetőségének, sőt a járási plé­­numnak is tagja vagyok. Az iskolában a szülői közösség vezetőségében tevé­kenykedem. Mint párttag, rendszere­sen részt veszek a pártoktatásban. Te­hát elég sok tisztséget töltök be. Sze­rencsére a férjem megértő és segít a háztartási munkák elvégzésében. — Meddig lehet ezt bírni? — Micsodát? — Hát a korán kelést, az istállóban a nehéz fizikai munkát? — Vagy hozzászokik az ember, vagy nézhet más megélhetés után. — Van kire dolgoznunk — veszi át a- szót a házigazda. — Három gyere­künk van. István a kilencedik osztály­ba jár. Ö a legidősebb, kitüntetett tanuló. Állatorvos akar lenni. Katika a harmadik osztályba jár, ő is tiszta egyes tanuló. A legkisebb kislányunk, Melinda, két éves. Minden túlzás nél­kül elmondhatom, hogy kiegyensúlyo­zott családi életet élünk. Amink van, azt ketten szereztük és mindenért be­csületesen megdolgoztunk. Közben én is az órára pillantok, lá­tom, hogy már fél kettőre jár. Pontot teszek a jegyzetem végére. Búcsúzom Fedor Miklóstól és feleségétől. Mun­kájukhoz sok sikert kívánok. f • • nyadő erő. Csupán a szövetkezeteken belül érzékelhető, s nem tör ki azok keretei közül. Holott hasonló munka­­szakaszokon működő szocialista bri­gádok járáson belül is összefoghatná­nak, hallatva kezdeményező szavukat. Mikor, ha nem most, amikor már az éves tervfeladatok széles körben köz­ismertek. Most kell frissiben rátapos­ni a pedálra ... 1 A kezdeményezésben már nem lesz­nek az elsők. Az élen járó mezőgaz­dasági üzemek Nyugat-Szlovákiában ismét magukra terelték a figyelmet a kukoricatermesztési versenyfelhívás­sal. Mit tűztek ki célul? Öntözetlen területen elérik a 65, öntözöttön a 100 mázsás hektárhozamot. Így céltudato­san harcolnak a CSKP XV. kongresz­­szusa határozatainak teljesítéséért. Rajta, szocialista brigádoki Rajta, rajta, rajta! N. KOVÁCS ISTVÁN Arckifejezése komoly, szeme nyílt­ságot, őszinteséget fejez ki. Mellén sok érdemrend, büszkén viseli. Harc­ban és munkában szerezte őket. ERE­­MIÄS ŠTEFAN tízgyermekes családból származik, fáradhatatlan harcos, kom­munista. Már gyer­mekkorában érezte a nyomort, az igaz­ságtalanságot ezért harcolt a kizsák­­mányolók ellen. Sztrájkokban, tün­tetésekben vesz részt a galántai járásban. Gyakran volt munka nélkül. — A harmincnyolc-harminckilences években az elnyomás elérte tetőfokát. A párt illegalitásban működött. Az elvtársakkal csak aratás vagy egyéb munka közben beszélgethettünk — emlékszik vissza Eremiáš elvtárs. A bátor harcos Ezerkilencszázharminckilencben ki­tört a második világháború. Űt is be­hívták katonának. Kéthónapos kikép­zés után kivitték a frontra. Az eszte­len vérfürdőből sikerült épségben ha­zajutnia. Mindig tisztában volt azzal, hogy ki nyeri meg a háborút. — Mi, kommunisták, ahol ‘csak le­hetett, beszélgettünk a cselédekkel, munkásokkal, igyekeztünk minél több harcostársat megnyerni a burzsoázia elleni harcra. Szülőfalumban, Tornó­­con erős volt a pártszervezet. Figyel­tük a mindennapi eseményeket, igye­keztünk hatékony politikai munkát végezni. Amikor a szovjet hadsereg falunk felé közeledett, én Bratislavá­­ban voltam. Rohantam haza. Ezerkilencszáznegyvenöt márciusá­ban Tornóc felszabadult. Már az első napokban megalakítottuk a helyi nem­zeti bizottságot. Rengeteg munka volt. Annak ellenére, hogy a plášťovcei (palásti) Béke Efsz rendkívül nehéz természeti körülmények közt gazdál­kodik, elfogadható eredménnyel zárta az elmúlt évet. A gazdasági mutatók nagy részét nemcsak teljesítette, de túl is szárnyalta. Hojčka Pavol, szö­vetkezeti elnök véleménye szerint a jó eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult a megfelelő módon és szin­ten szervezett szocialista munkaver­seny a brigádmozgalom. Nem múlt el vezetőségi gyűlés anélkül, hogy ne foglalkoztak volna e témakörrel. A munkaversenyt rendszeresen, kiérté­kelik, a legjobbakat kellő módon megjutalmazzák. Az egészséges ver­sengés ezáltal kellemes nyomokat ha­gyott maga után, ami elsősorban a A háborús károkat kellett eltávolíta­ni, vasutakat, hidakat újjáépíteni. És az országépítő munka közepette osz­tályharcot vívni a reakcióval. Ezer­­kilencszáznegyvenhétben nagy volt a szárazság, kevés volt a termés. A bur­zsoázia szabotált, minden eszközt fel­használt pozícióinak megvédésére, mégsem sikerült visszaszereznie a ha­talmat. A Szovjetunió gabonaszállít­mánnyal segítette Csehszlovákiát. Az emberek hite megszilárdult, egyre in­kább a reakció ellen fordult. Újjá­szerveztük a pártszervezetet, élén elv­hű elvtársakkal. 1948 februárja előtt a hnb tagjaiból csoportokat alakítot­tunk, a demokrata vezetőket lemon­dattuk, s végleg a kommunisták vet­ték kezükbe a falu irányítását. így tudtuk elérni, hogy Tornócon is meg­alakult az egységes földművesszövet­kezet. Eremiáš elvtárs a falvak szocializá­lásában nagy ér­demeket szerzett. Nagyban hozzájá­rult ahhoz, hogy 1957-ben a galán­tai járásban a fal­vak szocializálásá­nak folyamata be­fejeződött. Eremiáš glvtárs a felszabadulás u­­táni években több­ször vett részt po­litikai iskolázáso­kon. Dolgozott a kerületi pártbizott­ságon, a sellyei gépállomáson, majd a járási pártbizottság elnökségének a tagja lett. Elvhü kommunista. 1968-ban is ak­tívan föllépett a „hitszegők“ ellen. Bátor, harcos, határozott magatartá­­tásáért, politikai munkásságáért több érdemrendet, kitüntetés kapott. Eremiáš elvtárs még mindig nem fáradt el. Aktív dolgozója a Galántai Járási Nemzeti Bizottságnak. Mehetne már nyugdíjba, de az elvtársak ma­rasztalják. Jő egészségnek örvend, szívesen dolgozik még, mert látja, hogy munkájának van érteimé. NAGY TERÉZ tervfeladatok teljesítésében mutatko­zott meg. Nem csoda hát, hogy a szövetkezet, mely a múltban a tejtermelésben enyhén szólva nem tartozott az élme­zőnybe, tejbeadási tervét már október közepén teljesítette, amikor 1 millió 800 ezer liter tejet adott népgazdasá­guknak, minden egyes tehéntől 500 literrel több tejet fejtek, mint 1976- ban, s ezáltal az ismert Náchodi Fel­hívásnak is eleget tettek. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom tisztele­tére vállalták, hogy terven felül év végéig további 450 ezer liter tejet ad­nak le, ami sikerült is. A palásti szövetkezet tavalyi eredményei alap­ján felsorakozott a lévai járás leg­jobb állattenyésztői közé. Minden elő­feltétel adott, hogy az idén még to­vább lépjenek. —ág— 5 Lapozgatom a naptárt. Rohan az idő — döbbenek rá — február van. Alig fordulunk egyet-kettőt, * máris itt a március, a várva várt tavasz kezdete. Nemcsak én szemlélem a naptárt. A tvrdošovcei (tardoskeddi) társult szövetkezet három gépjavító műhelyének dolgozói is figyelemmel kísérik a napok múlását. Minél job­ban közeledünk a tavaszhoz, az idő annál jobban sürgeti őket. Hiszen még tavaszi munkák kezdete előtt az összes traktornak és eszköznek ké­szenlétben keit állnia. A szövetkezet főgépesítőjét, Proko­­pec Júlián mérnököt munka közben találtam. A három műhely napi jelen­tését összegezte. — A gépjavítás gyors ütemben ha­lad — mondja elégedetten. — A mfl­­trágyaszórókat december végére rend-Felkészülve behoztuk, s a múlt hónapban ezekkel végeztük az őszi vetések fejtrágyázá­­sát. A boronák, a hengerek, a kulti­­vátorok és a talajsimítók javítását is várják befejeztük. Terv szerint az összes ja­vításokat február 20-ig kell elvégezni. A három gépjavító műhely dolgozói számolják a napokat. Megvan rá az a tavaszt okuk, hiszen igényes feladatot tűztek ki. A palárikovoi munkacsoport kez­deményezéséből olyan felajánlás szü­letett, hogy a Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére a gépek javítását meggyorsítják és február X3-ig befejezik. Addig is versenyezniük kell az idővel. Munkájukat néhány pótal­katrész hiánya nehezíti, azonban nem hátráltatja. Igyekeznek segíteni a ba­jon. A hiányzó pótalkatrészeket a ré­giek felújításával pótolják. Igaz, ez többletmunka, a közeledő jubileumot azonban a jól végzett munka tudatá­nak érzésével akarják megünnepelni. A gépjavítók aktivitását, munkához való viszonyát a széles körben kibon­takozott újító-mozgalom is jól bizo­nyítja. Tavaly például 15 újítási ja­vaslatot terjesztettek be. A megvaló­sított újítások a szövetkezetnek 65 ezer 600 korona megtakarítást jelen­tettek. Az újítások közül figyelmet érdemel Ruselka Ján és Bosák Štefan javaslata, akik egymástól függetlenül — szerkezetileg bizonyos mértékben különböző, de működésileg majdnem azonos — berendezést szerkesztettek, amely a szemes kukorica betakarítá­sánál felfogja a kombájnból kihulló, gyakran jelentős mennyiségű kukorica­­csuhét, csutkatörmeléket és a szeme­ket. A berendezés ventillátora felszív­ja ezeket az anyagokat és a kombájn mellett haladó pótkocsiba juttatja. Tavaly ezzel a berendezéssel felsze­relt négy Kolosz kombájn úgyszólván veszteségmentesen takarította be a hulladékot répaszelettel, vagy leveles répafejjel keverve silózták. Ezáltal bővitették a téli tömegtakarmány készletét. A szövetkezetben fokozott figyel­met fordítanak a takarékos energia­­gazdálkodásra is. E téren sok még a javítani, helyrehozni valő, tekintettel arra, hogy az energiafogyasztás aránylag nagy. A helyzet javítása ér­dekében tavaly egy munkaerőt bíz­tak meg, hogy az energiagazdálkodást irányítsa és ellenőrizze. A további in­tézkedések a dolgozók felvilágosítá­sára, nevelésére irányulnak, hogy ta­karékosabban bánjanak az árammal, az üzemanyaggal, az energiával, hi­szen a hatékonyság egyik alapvető té­nyezője' az ésszerű energiagazdálko­dás és ez fokozott fegyelmet követel a javítóműhelyek dolgozóitól is. Sok múlik az üzembe állított gépeken is. Az eddig használt rotációs hegesztők áramfogyasztása például jelentős. Ezért a szövetkezet javítóműhelyeiben ezeket fokozatosan lényegesen keve­sebb áramot fogyasztó gépekkel cse­rélik ki. A javítóműhelyek dolgozóinak oda­adó munkája és kezdeményező-kész­sége jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezetben ered­ményesen zárták a tavalyi évet és az idei tavaszi munkákra is jól felké­szültek. Hiszen rajtuk múlik, hogy a traktorok és a mezőgazdasági gépek megfelelő agrotechnikai határidőben zavarmentesen végezzék munkájukat. Ezen túlmenően alkotó munkájukkal is jelentős mértékben hozzájárulhat­nak a hatékonyabb gazdálkodáshoz. KLAMARCSIK MÄRIA, mérnök FEBRUÁRÉ Az elmúlt három évtized alatt a mezőgazdasági nyerstermelés (ame­lyet a mellékelt grafikon milliő koro­nákban tüntet fel) hatalmas emelke­désének lehettünk tanúi. Ez a lenini szövetkezeti program megvalósításá­nak sikerét is jelenti. A mezőgazdaság és az élelmiszer­ipar legfőbb feladata lakosságunk élelmiszer-szükségletének még sokré­tűbb biztosítása. Fokozatosan el kell érni az önellátás szintjét a gabona­­termesztésben és tovább kell fokozni azt az igyekezetét, hogy önellátókká váljunk a legfontosabb élelmiszerek előállításában is. A CSKP XV. KONGRESSZUSÁNAK HATÄROZATÄBÖL 40.084 »• • • • m 80.279 ■ v.v. ViV# « • • • • • • « %v.% 1948 1977 ff- , Illés Bertalan Segített a munkaverseny

Next

/
Oldalképek
Tartalom