Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-01-28 / 4. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. Január 28, Kis falu sportja az élvonalban A Februári Győzelem után falvain­­kon virágzásnak indult a szervezett sportélet. Egymás után alakultak meg a sportszervezetek, melyek többnyire a Sokol nevet vették fel. A közel­múltban a Veľký Krtíš-I járás egyik falujában, Balog nad/lplom-ban (Ipoly­­balog) találkoztunk ilyen szervezet­tel, amely a győzedelmes február után kezdte meg tevékenységét. A mindössze 900 lakost számláló lpolymenti község élénk sportéletét falun egy eléggé ritkaságszámba me­nő sportág, a sakk teszi sokoldalúbbá. BALOGH GÁBOR szakosztályvezető visszaemlékezése alapján a verseny­­szerű sakkozást az 1969—1970-es idényben kezdték a járási bajnokság­ban, s pár év eltel­te után felközdöt­­ték magukat egé­szen a divízióig. A A divízió erős me­zőnyében számot­tevő eredményt nem tudtak felmu-Balogh Gábor tatni. szakosztályvezető Legkiválóbb h­­redményiiket újab­ban az 1975—1976-os bajnoki évben érték el a kerületi banokságban, ami­kor csak az átszervezés fosztotta meg őket a feljebb jutástól. Jelenleg is a kerületi I. A osztály­ban szerepelnek, olyan erős csapatok társaságában, mint: Banská Bystrica, Fiľakovo, Detva, Lučenec, Brezno stb. Balogh elvtárs — aki a csapat első táblás játékosa, s egyúttal a járási sakk-szakosztály elnöke is — tájékoz­tatása alapján a Diósi, Zolcer, Vanda, Varga, Somló, idős Diósi és Török összetételű csapat öt forduló után az erős mezőny második helyén áll. Aki nem látott még pontokra menő igazi sakkmérkőzést, Joggal tehetné fel a kérdést: — Mi köze ennek a fondorlatokban gazdag, maximális összpontosítást és logikai gondolkodásmódot igénylő já téknak a tömegsporthoz? Hogy köze van hozzá, ezt éppen e sportágban rejlő vonzóerő, a kol lektív csapatszellem, és a sportfegye lem bizonyítja. Nem a megszállottak szenvedélye ez, a falucskában úton útfélen tapasztalhattuk. Művelődés ház hiányában a helyi vendéglőben is egyre többen cserélik fel a kártyát a sakkal. Bajnoki mérkőzéseiken sok a csen­des szemlélő, ebben a sakk-szakosz tálý tartalmasán és esztétikusán kivi telezett propagációs táblája is közre játszik. Meglátásunk az, hogy aki egy sakkcsapatmérkőzést végignéz, az ön­kéntelenül is aláveti magát a sport etika írott, és íratlan szabályainak s legközelebb a labdarúgó-mérkőzé­sen is tud majd rendesen viselkedni Még valamit! Sajnos falvainkon az utóbbi időben eléggé elterjedt az „ez az én házam, ez az én váram“ gon­dolkodásmód. Éppen a sakk az, amely télidőben is kimozdítja az embereket a televízió mellől, tehát a kollektív szellem kialakulását is szolgálja. A helyi efsz egyik tagja ennek kapcsán így fogalmazott: — Számomra a játék izgalma töb­bet mond, mint a tv krimije. A sakk­tábla és egy csésze fekete mellett a bábuk emelgetése közben megbeszél­hetjük a szövetkezet gazdasági ered­ményeit és a különböző problémákat örömteli, hogy a szövetkezet anya­gilag és erkölcsileg is támogatja a sakk-szakosztály tevékenységét. Későre jár, amikor elköszönök helyi sakkozóktól. Búcsúzáskor arra gondolok, hogy legalább egy „szép volt, fiúk“ kéne! Belekiáltani e bízta­tó és elismerő szavakat a csendbe. De meggondoltam magam. Egyrészt nem szorulnak buzdításra a helyi sakko­zók, másrészt jó nekik a csend! Csiba László Megérdemelt téli pihenő Az alacsonyabb osztályú labdarúgó-csapatok sportpályái már hetek Óta csendesek, téli pihenőre tértek a játékosok. Nyényében (Nenince) járva az iménti mondat második részét még azzal bővíthetnénk ki, hogy megér­demelt pihenőre. Takóö László, a helyi sportszervezet elnöke elégedetten kommentálta az őszi idény eredményeit: — Az elmúlt évek során sportszervezetünk egyesült a szomszédos Bá­torfalu (Bátorová) sportszervezetével, így aztán nem meglepő, hogy köz­ségünk színeit négy futballcsapat is képviseli, egyre nagyobb sikerekkel. Az А-csapatunk (a képen) a kerületi bajnokság B. osztályában szerepel eredményesen, a szurkolók nagy megelégedésére. A bajnoki táblázat 3. he­lyén „telelnek“. Ebben nem kis érdeme van a játékosok határtalan lelke­sedésén kívül Ján Rusnák edzőnek, akinek a vezetése alatt lényegesen ja­vult a csapat teljesítménye. Szólni kell még a legkisebbek sikereiről is. Diákcsapatunk a járási is­kolai bajnokság 4. helyén végzett az őszi idényben. A csapat edzője, Ká­­lazi Ferenc szívügyének tartja a legkisebbekkel való rendszeres foglalkozást. Az elért sikerekhez csak gratulálni lehet. B. Gy. Kosárlabda A Dvory nad Žitavou-i (udvardi) talános iskola tanulói körében nagy ipszerűségnek örvend a kosárlabda. :t bizonyítják az elmúlt évben elért edményeik is. Többek között járási íjnokságot nyertek, s a kerületi baj­­ikságban is kiválóan helyt álltak. A helyi iskola pionírcsapata a kö­­ilmúltban kosárlabda-tornát rende­­itt, a Nové Zámky-i magyar tannyel- 1 AKI, a Dvory nad Žitavou-i magyar és szlovák tannyelvű AKI részvételé­vel. A kosárlabda-tornát veretlenül a rendező udvardi magyar tannyelvű általános Iskola csapata szerezte meg. Legeredményesebb játékosuknak Csi­kós Tibor bizonyult, aki 9 kosarat do­bott. A torna nagyszerű felkészülést biz­tosított a járási bajnokság lebonyolí­tása előtt. Lőrincz László ACSEMADOK Ptrukiai (szlrénfel­válj Helyi Szervezete a közel­múltban tartotta évzáró tagsá­gi gyűlését. A gyűlésen részt vett Szanyi József mérnök, a CSEMADOK KB tagja, va­lamint Ripcsu Rudolf, a CSEMADOK Trebišovi JB-ának titkára. A szervezet 1977. évi tevékenységét Rajczi Gyula, a CSEMADOK helyi szer­vezetének elnöke ismertette. Beszá­molójában méltatta a NOSZF jelentő­ségét, majd hangsúlyozta, hogy a 60. évforduló méltó megünnepléséhez — kultúrszínvonalon — a CSEMADOK helyi szervezete is aktívan hozzájá­rult. A vitában felszólaltak — Tóbiás Lajos, Jakab János, Demes István — szorgalmazták a népdal, valamint a régi történelmi tárgyú elbeszélések feltárásának és gyűjtésének a megin­dítását. Szó volt a taglétszám növelé­séről, s előfizetők toborzásáról a „Hét“ című folyóiratra. Szanyi József mérnök dicsérettel emlékezett meg a hajdani „aranylá­bú“ öregek népi táncáról, akik sike­resen szerepeltek annakidején Zselí­­zen és Gombaszögön is. Javasolta a ténccsoport újjászervezését, tudatá­ban annak, hogy erre a lehetőségek ma is adottak. Az évzáró tagsági gyűlés az új ve­zetőség megválasztásával, valamint a* 1978-as munkaterv elfogadásával ért véget. Jakab Sándor • * • A CSEMADOK Szálkái Helyi Szer­vezetének évzáró taggyűlésén az el­múlt év gazdag kultúrtevékenységét Botlik Antal — elnök — ismertette. Többek között kiemelte, hogy a CSEMADOK helyi szervezetén belül aktív tevékenységet fejt ki a színját­szócsoport, a clterazenekar, valamint a menyecskekórus. Ezek a kultúrcso­­portok méltóan képviselik szervezetü­ket a járás határain túl Is. A szocia­lista kultúra fáklyavivői közül külön kiemelte Valasek Lászlót és nejét. Német Józsefet, Varga Lászlót, Hor­váth Tibornét, Kecskés Ferencet, Ma­gyar Bélát, Soós Jánost, akik vala­mennyi rendezvényen odaadó aktív munkát végeztek. Elmondhatjuk, hogy a CSEMADOK szálkái helyi szervezetének munkája — a párt XV. kongresszusánál? hatá­rozataival összhangban — a kuitúr­­igényék kielégítésére, a szocialista kultúra ápolására irányul. Majerszky Márton • * • A galántai járásban elsőként a CSEMADOK Matüskovoi (taksonyi) Helyt Szervezete tartotta meg évzáró taggyűlését. Az író-olvasó találkozóval egybekö­tött évzárót a galántai AKI diákjainak kultúrműsora nyitotta meg. Utána be­számoló hangzott el a CSEMADOK he­lyi szervezetének idei tevékenységé­géről, majd megtárgyalták és elfogad­ták a jövő évi munkatervet. Záreczky Erzsébet © * © A CSEMADOK Zaiabai Helyi Szerve­zetének tevékenységéről Csontos Vil­mos költő, a szervezet titkára szá­molt be. Megemlítette, hogy a szerve­zetnek 124 tagja van, ami azt jelenti, Látogatóban Szentül meg vagyok róla győződve, mgy nem találnék Želovcén (Zsé­­yen) olyan embert, aki ne ismerné Deák Mihályt, kicsik és nagyok ked­velt és szeretett Miska bácsiját. Ró­la túlzás nélkül el­mondható, hogy szabad idejének legnagyobb részét a kultúra szolgála­tába állította. Mikor és hogyan Is kezdődött nép­művelői „pályafu­tása“? Miska bácsi már két éve nyug­díjas, így emlékszik vissza a múltra: — Szinte még gyerekfejjel, kamasz­ként kapcsolódtam be a község kul­­urális életébe, ami akkortájt az ön­­evékeny színjátszást jelentette. Na­gyon sok színdarabban szerepeltem. Akkoriban Igazán mostoha körülmé­nyek között olyan jeles darabokat mutattunk be, mint a „Figaro házas­sága“ vagy Gogol „Revizora“. 1949-ben bővítettem kulturális ér­deklődésemet. Ebben az évben indult meg falunkban a filmvetítés, azóta megszakítás nélkül én vagyok a falu .mozisa“. Jóleső érzéssel gondolok vissza, hogy jelen lehettem a CSEMA­DOK helyi szervezetének megalapítá­sánál, melynek most már második al­kalommal vagyok az elnöke. Sajnos, a CSEMADOK- számvetések hogy a lakosságnak közel a fele kap­csolódik be a kultúrszervezet munká­jába. A titkár nem hallgatta el a hiá­nyosságokat sem, de az eredmények, a kitűzött feladatok teljesítését is nyugtázta. Nagy sikerű irodalmi estet rendeztek Duba Gyulával és Ordódy Katalinnal, hazai magyar Irodalmunk képviselőivel. Idei tervükben szerepel a Turczei Lajossal és Gál Sándorral való találkozás. A közgyűlés folyamán értékes ja­vaslat is elhangzott, melyet a részt­vevők nagy tetszéssel fogadtak. Arról volt szó, hogy a zaiabai kultúrház, az egykori olvasókör az idén ünnepli fennállása 80. évfordulóját. Javasolták tehát, hogy a hnb a CSEMADOK veze­tőségével karöltve dolgozza ki az ün­nepség részletes programját, s annak kivitelezését a tömegszervezetekkel, fordulóját ünnepelte, valamint a kézi­munkakört. Jól dolgozott a Kassák Lajos Ifjúsági Klub is a tavalyi év­ben, de az irodalmi kört is ki lehet emelni. Ezzel szemben a Kodály ének­kar, valamint a Napsugár népitánc együttes munkáját a jövőben javítani kell. Utóbbi az év során alig hallatott magáról. Az ezerre emelkedett taglétszámú alapszervezet 1978-as munkatervében szerepel a fiatalok szocialista hazafi­­ságra és internacionalista szellemben való nevelése, kétezer óra ledolgozá­sa társadalmi munka keretében, a honismereti kör részéről pedig tizen­négy színvonalas előadás. A sikeres közgyűlés beszámolóit élénk vita kö­vette. Végvárak nyomában címmel tartott előadást nemrég a CSEMADOK Salai de elsősorban a legjobban működő szervezettel, a CSEMADOK-kal együtt valósítsa meg. Továbbá javasolták, hogy az építő tagok emléktábláját az ünnepély alkalmával tegyék ismét nyilvános helyére a kultúrházban. A közgyűlés résztvevői elhatároz­ták, hogy a jövőben számos szakelő­adást szerveznek. Sajnálatos, hogy a kultúrházban nincs színpad, így igé­nyesebb előadásokat nem tervezhet­nek. Egy kis összefogással, kisebb be­fektetéssel azonban ezt a kérdést is meg lehetne oldani. A közgyűlés befejeztével került sor a már hagyományos könyvsorsolésra. Kísorsolásra került 16 könyv, s az el­ső díj a HÉT negyedévi előfizetése volt. Abel Gábor • * • Eredményes évet zárt a CSEMADOK Érsekújvárt (Nové Zámky) Helyi Szervezete. Major Ferenc titkár az évzáró közgyűlésen elmondott beszá­molójában különösen a szervezet mel­lett működő kilenc szakcsoport mun­káját értékelte nagyra. Kiemelte a színjátszócsoport tevékenységét, akik többször is sikerrel mutatták be a „Félkegyelmű“ című színművet s Mar­tinban, az országos szemlén jogot nyertek az „A“ kategóriában való szereplésre. Ezenkívül dicséret illeti a képzőművészetet kedvelők klubjá­nak öt kiállítását, a honismereti kört, mely fennállásának huszonötödik év­(vágsellyei) Vörösmarty Klubjában Marosi Endre budapesti történész. A másfélórás, érdekfeszítő előadás nagy tetszést aratott a közönség soraiban, hisz a Mohácsi vésztől kezdődő török hódoltság végvári harcai, életformája és egyéb érdekességen kívül szó esett a jelenlegi Szlovákia területén foly­tatott harcokról, de a mai Románia végvárairól is. Az előadást diafilm­­vetltés tette még érdekesebbé. Phdr. Hofer Lajos / II „hazaér kezdeti szép sikerek után ma már jö­vel halványabb tevékenységet fejtünk ki. A színjátszó mozgalom szép ha­gyománya Is megszakadt. A mai fia­talokból mintha hiányzana a lelkese­dés. Miska bácsi nyugdíjba vonulása előtt több mint negyedszázadon át a nagykürtöst Gép- és Traktorállomáson dolgozott, mint szíjgyártó. Munkáját több alkalommal dicsérő elismerés­ben részesítették, nem véletlenül kap­ta meg a „Példás dolgozó“ kitünte­tést. Miska bácsi rengeteg más elis­merő oklevél, köszönőlevél, emlék­érem és egyéb kitüntetés tulajdonosa. Nem is csoda, hisz már 30 éve párt­tag, több mint harminc éve önkéntes tűzoltó, hosszú évek óta a helyi sport­­szervezet vezetőségi tagja, de idejé­hez mérten bekapcsolódik a CSSZBSZ és a Vöröskereszt tevékenységébe is. 12 éve népbírói ülnök is. Beszélgetésünk végén annak a haj­tóerőnek a titkára voltam kíváncsi, amely őt egy életen át késztette, il­letve ma is hajtja, ösztökéli a kultúra ápolására. — Mit válaszoljak erre? — tűnődik el egy pillanatra Miska bácsi. — Va­lamiféle belső parancs, kényszer késztetett rá, hogy erőmhöz, képessé­geimhez mérten kivegyem részem kultúránk ápolásából, a társadalmi munkából. Bodzsár Gyula MÁRCIUSBAN NYITJÁK MEG AZ IRŰ EMLÉKHÁZÁT SZKLABONYÄN Néha nehéz és hosszú a hazáig ve­zető út. A fizikai lét pontjai még úgy­­ahogy kitapogathatúk: a szklabonval temetőre néző kicsiny zsúpfedeles háztól a Magyar Tudományos Akadé­mia dísztermében fölállított ravatalig. Nem Így a szellemé, különösen azé, aki mindig is ott maradt atyjafia) kö­zött. Hisz tagadni sem mernék, tud­nák: minden mosolyuk, mozdulatuk mögött ott bújkál az ember, akit Mik­száth Kálmánnak hívtak. Ott munkál csöndes derűvel, megbékélve a léttel, de ki-kicsapva az ordaskodók közé. S mert tagadni nem lehet, vállalni kell ezt a nagydarab, pirospozsgás embert, aki Ítéletet mondott, s aki csak a hallgatás ítéletét kaphatja vissza kígyóstarisznyaként, váilgör­­nyesztő, lélekrogyasztó tehertételül. Fáradtan is röntgenező szemét nem szabad elkerülni, a kalapemelő tiszte­let kijár neki ma is — nemcsak a kő­táblás silbakolás. Aki nem tett kevesebbet, mint föl­emelte őket: a tót atyafiakat és a jé palócokat — otthon volt mindig. S ha nem, kopogott a túloldalról, kilépve a papírerdőből, bokornyi bajsza alól eregetve a szót. Láttuk a „Fekete Vá­rost", mondják a szklabonyaiak. „Is­merjük a Szent Péter esernyőjét“. Ne várjon senki ennél többet. S néha mégis késik a hazatérés. Ké­sik a kéz, a tompult újjbegyek vakok és érzéketlenek a nyitogatásra; a sa­rokvas, kilincs, rozsdával perel. Örök emberszégyen: a Cukri bárány vére me£-megindul lassú csorgással, ha gyilkosára érez az elévezetettben. De ki a bárány? S a bárány-e a gyönge?. Csak védtelen, de mégis ő a bátor. Mert nincs vesztenivalója, egyetlen élet az övé. A megismételhetetlen, egyszeriségében sokszorozható. Majd tavasz jön, s vele eljönnek a fecskék. Fészket rakni, s szétvinni a hírt: min munkálkodnak ma a kör­nyék lakéi, a jé palócok. Aki nem tett kevesebbet, mint fölemelte őket: Mikszáth mindig is ott maradt közöt­tük. Kövesdi Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom