Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-24 / 25. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. június 24. Töretlen lendülettel Súlyos, kövér felhőket hajszol a szél kelet felől. Gyorsan röpíti a felle­­geket, közben havas eső mossa Silica (Szilice) község aszfaltos utcáit. — Legyen is jó idő! — mondja az eget nézve Fazekas Árpád, a Vörös zászló Efsz elnöke. Már alig várom, hogy a családot az autóba tessékeljem, s elmenjünk egy kis hétvégi kirándulásra. Veiké Trakanyba (Nagytárkány) a Tiszához szoktunk menni. Onnan származom, ott élnek a szüleim. Persze csak akkor, ha nem jön valami szállítmány, műtrágya meg miegymás. Ak­kor maradunk ... A másutt oly bőkezű természet eléggé mostohán bánt ezzel a vidékkel. A kopár lejtők sovány földjét csak nehéz, verítékes munkával lehet ter­mésre bírni. Földművelésből eléggé nehezen lehetett megélni a múltban, a gyenge földek sovány termése nehezen biztosította a család fenntartásá­hoz szükségeseket. Ezért sokan eljártak a faluból az iparba dolgozni. Sok­felé találkozhattunk nagy épitőtelepeken, bányákban szorgoskodó szilicei munkásokkal, ahol nagyon megbecsülték őket szakértelmükért. Bár távo­labb is hívták őket, mégsem telepedtek le másutt. Szerető, féltő gondosság­gal ragaszkodnak szülőföldjükhöz. Ezért ha átmenetileg el is szakadnak falujuktól, mindig hűségesen visszatérnek, mert csak itt érzik magukat otthon, csak itt tudják leélni életüket. A mindennapi létért folytatott nehéz küzdelemben fokozott mértékben kifejlődött bennük a közösségi szellem, áz összetartás. Az idők folyamán megtanulták, hogy együtt könnyebben boldogulnak. Erre a fejlett közösségi tudatra utal, hogy itt még piost is dívik a kaláka, az egymás megsegítésé­nek mélyen emberi és végtelenül szép példája! E közösségi szellemnek tu­lajdonítható az is, hogy a rožňavai (rozsnyói) járásban az elsők között itt alakult kollektiv gazdaság, még 1949-benI A megalakuláskor még gyenge közös gazdaság azonban biztosan fejlődött, erősödött. A ma 1623 hektáron gazdálkodó, sokmilliós vagyonnal rendelkező efsz semmiben sem hasonlít­ható a huszonkilenc évvel ezelőttihez. A múltból örökségként csak egyva­lamit őriztek meg, a munkaszeretetet, a szorgalmat. Ez tükröződik a gaz­daság jelenkori eredményeiben. Bajok, gondok, nehézségek sokszor adódtak a huszonkilenc év alatt, és még most is jelentkeznek. Az a fontos, hogy ezeket le tudják küzdeni, s töretlen lendülettel, eltökélt akarással haladjanak tovább. Mielőtt közelebbről megismerkednénk a Szilicei Efsz sikereivel, gond­jaival, vagyis a gazdaság hétköznapjaival, melyek a legtöbbet mondják egy község életéről, ismerjük meg azokat a természeti adottságokat, amelyek között termelnek. Mert a természeti adottságok döntő módon befolyásolják egy gazdaság egész tevékenységét, megszabják fejlődési irányát, lehetősé­geit. E vidék természeti adottságainak általános jellemzése: a telek különösen hidegek, a hótakaró vastag és sokáig megmarad, 'később tavaszodik, mint másfelé, a hó csak lassan, általában március végére olvad el, de még má­jusban is gyakran havazik.Az első őszi fagyok is hamarabb beállnak, mint a környéken. Emiatt csak a rövid tenyészidejű, nem túlságosan nagy hő­igényű növényeket lehet sikeresen termeszteni. Tehát az égöv döntő módon befolyásolja a gazdaságban termeszthető növények összetételét. Búza, árpa, mák és burgonya termesztésével foglalkoznak. A gazdaság területe dombos. A dombok magassága átlag 500— 000 méter a tengerszint fölött. A felszín egyenlőtlen, uralkodók a lejtők. Éppen ezért a munkálatok gépesítése és a területrendezés nagy nehézségekbe ütközik, a sűrűn tagolt, berázdált felszín miatt. Lejtési szögük nagy, 20—25 fok. Éppen ezért a lejtők erősen lemosódtak, árkoltak, nehezen vagy egyáltalán nem gépesíthetők. A talajvíz a lejtőkön nagy mélyedésekben található, e völgyekben viszont a felszínhez közel van, esős időjárás esetén emiatt pangóvizek jelennek meg a talaj felszínén. A jelenlegi talajtípusok kiala­kulásában döntő szerepe volt a klímának és a domborzati viszonyoknak. A gazdaság területén tizenkét főbb talajtípus található. A természeti adottságok rövid ismertetéséből is kitűnik, hogy mind a klíma, mind a talaj eléggé kedvezőtlen. Ezért itt különös erőfeszítésre, nagy szakismeretre van szükség ahhoz, hogy elfogadható minőségű termé­seket lehessen elérni. Mindezeket a nehézségeket tetézi az is, hogy a köz­séghez a vasút tizennyolc kilométerre van és egy pótkocsi árut olykor két traktor tud csak felhúzni a dombtetőre, így a termelési költségek elég nagyok. A szövetkezetnek százötven állandó dolgozója van, minden családban van legalább egy efsz-tag. Am az ingázó munkások is lelkiismeretesen dolgoz­nak szabad idejükben az efsz-ben, főként munkacsúcsok idején. Tavaly az „1 millió tonna terményt a köztársaságnak“ kerületi felhívásra vállalt kötelezettségüket 34 tonna szemes terménnyel túlteljesítették. Célul tűzték, hogy idén szemesekből 3,5 tonna átlagos hektárhozamot érnek el. Az állattenyésztés szakaszán tavaly komoly hiányosságok mutatkoztak. A juhoknál a 4,3 kg-os nyírósúly és az anyajuhoktól a 11,3 kiló sajt az Itteni feltételekhez közepes eredménynek számit. A tejtermelés szakaszán az 1900 literes évi fejési átlagukkal utolsók voltak a járásban. De ami a legelszomorítóbb, az előző évekhez viszonyítva tavaly jóval több abrakta­karmányt fogyasztottak. Az állattenyésztést illetően ez év első négy hónapjának eredményei egé­szen mások, túlhaladták az előirányzottakat. A szövetkezet elnöke miben látja ennek magyarázatát? — Nincs egy éve, hogy átvettem a közös gazdaság Irányítását, de nem dicsekvésnek szánom, az eredmények máris kedvezően alakulnak. A párt­tagok segítségével radikális intézkedéseket sikerült megvalósítanunk. Meg­szüntettük a helytelen bérezést és rátértünk a teljesítmény' utáni juttatásra, így a dolgozókat anyagilag érdekeltté tettük a I termelésben. — Milyen bérezési forma volt eddig? — A dolgozók lényegében havi fizetést kaptak. Például az állatgondozók 2600, a fejők pedig 1600 koronát. — Milyen eredménnyel járt az új bérezési forma bevezetése? — Azzal kezdem, hogy a teljesítmény utáni bérezés bevezetése a terme­lésben az év elejétől 41 százalékos növekedést mutat a dolgozók havi ke rešete, az állatgondozóknál 3500—3800 és a fejőknél pedig 2600—2800 ko­rona között mozog. A dolgozók munkakedve, a munkához való viszonya az utóbbi időben sokat javult. Ha ez az idén is megmarad, akkor nem lesz baj A széna begyűjtésére gondosan felkészültünk. Kaszálóink feléről kézi erő­vel gyűjtjük be a termést. Már tényleg szégyellem mondani, hogy nálunk kétszer annyit kell dolgpzni ugyanazért az eredményért, mint a jó talajon gazdálkodó efsz-ekben. — Milyen kilátásokkal tekint a jövőre? — Azt hiszem, az idén az előirányzott feladatainkat teljésítjük. A gépe­sítés szakaszán is javulások mutatkoznak. Sikerült a gépparkunkat feltöl­teni modern gépekkel. Azon vagyunk, hogy állandóan könnyitsük dolgo zóink munkakörülményeit. Oj szociális helyiséget építettünk, hat lakásegy­séget építünk, rövidesen üzemi konyhát létesítünk. A CSKP XV. kongresz szusa ránk vonatkozó határozatait minden vonatkozásban teljesíteni akar­juk. ' Esteledik mikor elbúcsúzunk a szilicei szövetkezettől, Fazekas Árpád mérnöktől, a közös gazdaság fiatal elnökétől. A hideg keleti szél szétza­varta a felhőket, s most vakítóan sziporkáznak az égen a csillagok. A hold is előbújt már, ezüstös fényét szétteríti a tájon. Illés Bertalan A levicei (lévai) járás me: ” zőgazdasági üzemei kö­zül a šárovcei (sárói) zárta a leggyengébben az elmúlt gazda­sági évet. A mérleghiány több mint hatmillió korona volt. Va­jon miért? Erre keresett ma­gyarázatot a szövetkezet ellen­őrző bizottsága, amely a bukta­tókat kutatta. Schwere László, a bizottság lelkiismeretes elnöke bírálóan tárta fel a fogyatékosságokat, s szinte biztosra vehető, hogy az ellenőrzés meghozza a várt eredményt... A szövetkezet állattenyészté­sében sajnos nem észlelhető a szakosítás legalapvetőbb jele sem. Ez a negatív jelenség el­sősorban a régi, beidegződött hagyományokhoz való görcsös ragaszkodásnak, a hiányos fé­rőhelyeknek és a gondozók nem kielégítő hozzáállásának a szü­leménye. Jelenleg Túrán (Tőré­ben) építenek egy 3500 férőhe­lyes sertéshizlaldát, s ezt köve­tően remélhetőleg megoldódik a probléma, hiszen elsősorban a Júr nad Hronom-i (garam­­györgyi) istállók már elavultak. A nagysárói részlegen is meg­kezdték egy sertéshizlalda át­alakítását, korszerűsítését. Az állattenyésztés legfontosabb á­­gazata a szarvasmarha-tenyész­tés. Szarvasmarhát hat gazda­sági telepen tartanak. Veiké Sá­­rovcén (Nagysáróban) tavaly szarvasmarhahizlaldát építet­tek, 500 darab állat részére. Oda szeretnék összpontosítani a szarvasmarha-állományt. A szóban forgó istálló mellett egy 150 férőhelyes is található. Az eddigi eredmények azt mutat­ják, hogy egyik épületben sem sikerült elérniük a tervezett súlygyarapodást. A tehénistállók,egy része gé­pesített. A többi azonban nem. A tőrei gazdaságban levő 200 férőhelyes tehén-istállóban mind az etetés, mind a trágyakihor­dás gépesített. Az istállótrágya elszállítását még nem sikerült teljes mér­tékben megoldani. Tavaly vásá­roltak egy Tatra 138-as gép­kocsit. így a hígtrágya kihor­dása nem okoz gondot. A közel­jövőben egy Skoda 706-os erő­gépet szeretnének vásárolni. Ezzel az istállótrágya elhordá­­sa is megoldódna. Már évek óta problémát okoz a takarmányozás. A szarvas­marha-állomány létszáma nagy. A takarmánynövényeket a többi növényhez képest csak elenyé­sző területen termesztik. A ku­korica betakarításánál is fel­merülnek hiányosságok, ami abban mutatkozik meg, hogy a kukoricakőró többségét be­szántják. Tudvalevő, hogy a kó­ró répaszelettel keverve jó mi­nőségű takarmány. A tömegtakarmánnyal és a szalmával való ellátottság gyen­ge. Március elején etették meg az utolsó saját cukorrépaszele­tet, s április elején a megma­radt nyersszeletet kórósiló ke­verékkel. Ugyanez a helyzet a Az ellenőrzés feltárta a fogyatékos­ságokat szalmával is. Kénytelenek vol­tak a közeli szövetkezetektől segítséget kérni, hiszen az ál­latoknak takarmányra volt szükségük. Nézzünk egynéhány hasznos­sági mutatót. A szövetkezet szarvasmarha-állománya 3100 db. Egy hektárra átszámítva 76,6 darab. Az elmúlt évben a 3 millió 400 ezer liter tej he­lyett csak 3 millió 177 litert termeltek, s a tervezett tehe­­nenkénti 3062 literes évi fejési átlag helyett mindössze 2888 litert értek el. Nem érték el a szarvasmarha-állomány terve­zett súlygyarapodását sem. Egy liter tej termelése 3,13 koro­nába került. A tejtermelésből származó bevétel meghaladta a 9 millió koronát, a kiadások azonban közel 11 millió koro­nát tettek ki, tehát veszteség­gel zártak! Jelenleg 3000 db szarvasmar­hát tartanak. Ebből 1110 a te­hén. Az előirányzott 649 ezer literes negyedévi értékesítési tervet nem sikerült teljesíte­niük, a lemaradás több mint 40 ezer liter. A húseludás ter­vével sem sikerült megbirkóz­niuk. Ami a fejőket illeti, megálla­píthatjuk, hogy az egyes gaz­dasági udvarokban Laluška Má­ria, a Baranyai házaspár, a Prišták—Kassai kettős, a Béres —Zima kettős és Molnár László érik el a legfigyelemreméltóbb eredményeket. A legjobb súly­­gyarapodást Magyar András és Zoller Ernő mutatta ki. A sertéstenyésztés fejlődése is gyenge. Egy kg sertéshúst 16,78 koronáért termeltek. A bevétel alig haladta meg a ki­lencmillió koronát, de a kiadá­sok tizenegymillió koronát tet­tek ki. Mi a helyzet az első negyedév után? Az előhizlaldá­­ban 0,375, a hizlaldában pedig 0.364 kg-os napi súlygyarapo­dást érnek el sertésenként. Az állami terv alapján 2070 mázsa húst kellett volna eladniok, a valóságban csak 1110 mázsát sikerült vágóhídra küldeni, s ez csak 53 százalékos tervteljesí­tés. A tavalyi év valósága alap­ján a sertéstenyésztés szaka­szán a legjobb dolgozók közé tartozik Magyar Erzsébet, a Le­­luška—Demeter páros, a Babin­­ská—Kosnovská páros, Ondíška Michal, Zoller Béla és a Nagy —Striőková kettős. Az ellenőrző bizottság tagjai alapos munkát végeztek. Most már a szakembereken a sor, hogy a feltárt hiányosságokból okulva mindent megtegyenek annak érdekében, hogy a tava­lyihoz hasonló rossz év többé ne legyen. Az ellenőrző bizottság tagjai számos intézkedést foganatosí­tottak. Ezek közül megemlíthe­tő, hogy a jövőben hatékonyab­ban ellenőrzik a tömegtakar­mányok begyűjtését és raktá­rozását, a takarmányadagolást, s az állattenyésztésben havonta ellenőrzéseket végeznek. Helytelen lenne, ha a szövet­kezet tagjai az energia nagy részét a „bűnbakok“ keresésé­re fordítanák. Elsősorban azt kell elérni a sárói Béke szövet­kezetben, hogy a termelés is­mét a megfelelő kerékvágásba kerüljön. S mindez csak köl­csönös bizalmon alapuló össze­fogással lehetséges. ABEL GABOR ЕзаиаЭйэю No pe ászt :al 1ш tok A Kunbaja—Bácsszőlősi Állami Gaz­daság — a Bácsalmási Állmi Gazda­ság szerves részeként — ezerkilenc­­száznegyvenkilencben alakult. Ötven­kettőben vált önállé, kimondottan nagyüzemi szőlőtermelésre szakosított gazdasági egységgé. Évi jövedelmének csaknem kilencvenkilenc százalékát ma is a szőlő- és bortermelés adja. Vendéglátóm, Papp Sándor üzemi párttitkár így mutatta be a gazdasá­got: — Mintegy négyezer hektár mező­gazdasági földterületen gazdálkodunk. Ennek nagyobb hányadán — a szako­sításnak megfelelően — borszőlőt ter­melünk. A szőlészetünk összesen 2330 hektáros, ebből mintegy nyolcvan hek­tár kimondottan új, korszerű telepí­tés. Ezenkívül kétszáz hektáron gyü­mölcsöt (alma, meggy, szilva), száz hektáron napraforgót, tizenhét hektá­ron pédig az üzemi konyha számára zöldséget termelünk. Kimondottan szántóföldi növénytermesztést mind­össze hatszáz-hétszáz hektáron foly­tatunk. A későbbiek során megtudtam, hogy a nagygazdaság, a termelés belüzemi szakosítását követően, azonnal hozzá­látott a szőlőültetvények korszerűsí­téséhez, a termelés folyamatos gépesí­téséhez. Okosan tették, mert ma már a gépek nélkül aligha tudnának mi­hez kezdeni a hatalmas szőlészettel, hiszen a munkaerő-hiány égető kér­dése itt is megoldást sürgető problé­maként jelentkezik. Papp eivtárs a többi között megemlítette, hogy pár évvel ezelőtt, amikor még csupán 1720 hektár szőlőjük volt, kilencszáz ember is alig győzte a munkát. Ma meg háromszázhetven dolgozóval is boldogulnak a több mint kétezerhá­romszáz hektáros ültetvényben. Ta­gadhatatlan, napjainkban már a gépek végzik a munka zömét, a munka ne­hezét. A növényvédelmi csúcsmunkák idején nemrég még napokon át har-Papp Sándor: a Chisholm Ryder szőlő­kombájnok aránylag nagy veszteség­gel dolgoznak, de nélkülük nem tud­nánk idejében leszüretelni a termést. mincöt-negyven traktor sürgött-for­­gott a szőlőben. Most ugyanazt a munkát egyetlen helikopter két és fél vagy három munkanap alatt játszva elvégzi. S a szakemberek a munka mi­nőségével is elégedettebbek, mint pár évnek előtte. Sőt! A hozzáértők ma már nem azt vitatják, érdemes-e a re­pülőgépekre költeni, hanem azt mér­legelik, a hagyományos mezőgazdasgi repülőgép vagy a helikopter végez-e jobb munkát, A helyi tapasztalatok is azt mutatják, a szőlőben legésszerűbb helikoptereket alkalmazni. ís ami a legfontosabb: kamatoztatják is ezt a tapasztalatot! Ha a helikopter az itte­ni gazdaságban elvégzi a munkát, fel­keresi a közeli szőlőtermelő szövet­kezeteket s azokban is elvégzi a per­metezést. Mert a Kunbaja—Bácsszölő­­si Állami Gazdaság mint rendszergaz­da, nem csupán szaktanácsokkal, ha­nem gépekkel meg egyebekkel is el­látja a partnergazdaságokat. Persze a rendszergazdának sokféle gépre, igen gazdag gépparkra van szüksége, hogy a többféle művelésmód és sortávolság ellenére, mindenütt az emberek segít­ségére lehessenek a korszerű gépek. — Feltételezem, hogy a Kunbaja — Bácsszőlősi Állami gazdaság mint rendszergazda, igyekszik jó példával élen járni a termelésben. Milyen faj­tákat termelnek és milyen eredmény­nyel? — érdeklődtem Papp elvtárstól. — Sokféle borszőlőt termelünk; még felsorolni is hosszadalmas lenne, mi­ből, mikor és mennyit telepítettünk. De gondolom, hogy nem is ez a lé­­nyeg. Talán elég annyit megemlíteni, hogy az ültetvény zöme Ezerjó, Olasz rizling, Kövidinka, Kékfrankos, Otto­­nel-Muskotály és Semilion. S az ered­mények? Nos, világra szóló hozamok­ról nem beszélhetünk, de sajátos ter­melési adottságainkhoz viszonyítva, kielégítő hozamokat érünk el. Persze itt sem sikerül mindig minden úgy, ahogy azt eltervezzük vagy szeret­nénk. Tavaly például az előző évek tapasztalataiból és eredményeiből ki­indulva tíz tonnás hektáronkénti át­lagot terveztünk, de az időjárás közbe­szólt. így csupán nyolc tonna szőlőt szüreteltünk hektáronkénti átlagban. Az idén egyelőre gazdagabb termésre van kilátás, 1980-ban pedig szeret­i Szőlőtermesztés -

Next

/
Oldalképek
Tartalom