Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-24 / 25. szám

A Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének a luéeneci (losonci) járásban harmincnégy alapszervezete van. Örvendetes, hogy a kiskertészkedés az utóbbi időben ebben a járásban is fellendült. Egyre többen kertészkednek kis területen, szakszerűen. A kertészkedők a háztáji kerteken kívül az úgynevezett kerttelepeken is szorgoskodnak. Az ilyen területek iránt igen nagy az érdeklődés, főleg a városi lakosság . körében. Ez érthető, hiszen a zajos panelházakból mindenki kikívánkozik a csendes természetbe. E- zért a szervezeti élet irányítói a járási nemzeti bizottsággal karöltve egyre több érdeklődő számára igyekeznek megteremteni a zöldség- és gyümölcstermesztés feltételeit.

Mivel a járás éghajlati feltételei kedveznek a különféle gyümölcsfáknak, ezért a helyi szervezetek tagjainak többsége a korai és kései zöldségfélék termesztésén kívül nagy arányban foglalkozik gyümölcstermesztéssel is. A hegyeken, hegyoldalakon gyönyörű gyümölcsösök díszlenek. Különösen Filakovo (Fülek) környékén. Füleket hegyek, dombok övezik, a város egy völgykatlanban fekszik. A dombos területek egykor az ottani uraság tulajdonához tartoztak. A felszabadulás után az állami gazdasághoz kerültek. ízeken a területeken jóformán semmi sem termett addig, amíg a kertbarátok nem törődtek velük. 1959-ben néhány lelkes kertbarát kezdeményezésére megalakult az SZGYKSZ füakovói helyi szervezete, s a hasznavehetetlen, de megművelhető területeket fokozatosan szétosztották a tagok között. De beszéljen erről inkább Kellner Emil, a szervé-A kertészkedők örömére

zet létrejöttének egyik kezdeményezője, irányítója és aktív tagja.

— A szervezet húsz évvel ezelőtt alakult meg. Rövidesen olyan sokan lettünk, hogy négy önálló szervezetet hoztunk létre: mégpedig egyes, kettes, hármas számút, valamint a városi szervezetet. A szervezet vezetősége kezdetben arról gondoskodott, hogy a kertészkedni akaróknak lehetőséget biztosítson. Mivel nagy volt az érdeklődés olyanok részéről, akik bérbázban laktak, tenni kellett valamit, fgy az addig kihasználatlan területeket szétosztottuk a tagok között. Az egyes számú szervezet tagjainak a Molnárféle birtokot adtuk. Ez a birtok a felszabadulás után az állami gazdasághoz tartozott, de mivel ^ezt nem tudta kihasználni, a szervezet javára lemondott a területekről. A szétmérés titán minden tag hozzálátott a munkához. A tagok egymást kisegítve dolgoztak, rendbehozták a kimért területeket, parcellákat. Bekerítették, vízvezetéket építettek, többfajta gyümölcsfát ültettek. Alma, körte, szilva, köszméte, ribiszke, szőlő és sorolhatnám tovább, mi minden van itt. Olyan ez tavasszal, mint egy paradicsom. Huszonhét parcella; minden parcellán legaláb harminc gyümölcsfa, az egész kerttelepen csaknem ezer. Minden kertben víkendház. A gyümölcsfák jói teremnek. S most, tizenöt év után visszakéri tőlünk a tulajdonos. Már járási, de kerületi szinten is tárgyaltunk ez ügyben, amely eddig a szervezet tagjainak a javára dőlt el. fgy a helyes, mert nagyon sok szorgalmas óra, munka, szabad idő rejlik ezekben a gyümölcsösökben!

A kettes és a hármas számú szervezet tagjainak többsége szintén bérházban lakik. Nekik a Herold-féle birtokot és egy másik hajdani úr birtokát osztották szét: 7,8 hektárt. Szintén gyümölcsöt, zöldséget termesztenek saját szükségletükre, de eladásra is.

— Legkésőbb jött létre a városi szervezet, melynek jelenleg kilencven tagja van —

mondotta Kellner elvlárs, a szervezet elnöke. — Ebbe a szervezetbe főleg azok tartoznak, akik önálló kerttel rendelkeznek. A tagok szőlő-, zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglakoznak. Egyébként minden szervezetnek van külön vezetősége, s a vezetők közül pedig alakult egy különbizottság.

A szervezet tagjai a szükséges kellékeket a Rimavská Sobotai (Rimaszombati) Kertészeti Szolgáltató Vállalatból szerzik be. Mivel a négy szervezetnek elég sok tagja van és mivel a tagok többsége gyümölcsfákat nevel, több facsemetére, permetlére, műtrágyára van szükség. Nos, ezen a szakaszon nincs minden rendben. Előfordul, hogy az illetékesek nem azt szállítják le, amit kértünk tőlük, s ha igen, akkor keveset vagy későn. Pedig mi vagyunk a legnagyobb igénylők és a facsemetéket, permetanyagokat stb. nehéz beszerezni. A másik égető kérdés, amely talán az idén már megoldódik, az, hogy nincs raktárhelyiségünk, ezért nehézségbe ütközik az anyagok raktározása, ugyanúgy az áru összegyűjtése is. A helyi nemzeti bizottságtól már ígéretet kaptunk, hogy rendelkezésünkre bocsát egy régi épületet, de eddig erre még nem került sor. így itt, az én garázsomban van a raktár, s egyben a gyűjtőhelyiség is. Az idén egy vagon műtrágya volt benne elraktározva.

— A tagok öt mázsa fokhagyma értékesítésére kötöttek szerződést, s ezt bizonyára meg is termelik. Ezenkívül többfajta zöldséget termelnek, vannak, akik már fólia alatti zöldségtermesztéssel is foglalkoznak. Ezért az idén megszervezzük az áru szervezett értékesítését: a Rimaszombati Kertészeti Szolgáltató Vállalattal megkötöttük a szerződést a megtermelt áru felvásárlására. Gyűjtölielyiség, raktár hiányában a tagokkal előre megbeszéljük a felvásárlás időpontját. Az árut hozzám hozzák, én viszont értesítem a rimaszombatiakat, akik tehergépkocsival elszállítják a zöldséget vagy a gyümölcsöt.

Szó volt arról is, hogy a Kertészeti Szolgáltató Vállalattal közösen még az ősz folyamán egy szeszfőzdét üzembe helyeznek, s így a megtermelt gyümölcsöt nemcsak tőlük, hanem a környékről is felvásárolhatnák. Természetesen a szeszfőzde a kertészeti egyletben maradna és a Rimavská Sobota i Kertészeti Szolgáltató Vállalat irányítása alá tartozna. Ekkor talán nem fordulna elő, hogy a gyümölcs tönkremegy.

Nem vitás, hogy egyre több az a gyümölcs- és zöldségféle, amit a kertbarátok szabad idejükben, szorgalmas munkával termelnek ki. Egyelőre azonban — nagyon sok esetben — még kérdés, hogy a kitermelt árut hogyan tudják majd értékesíteni! NAGY TERÉZ

Hogyan gondoskodjunk szobanövényelnkról Szabadság idején?

Kinek ne okozott volna már fejtörést, hogyan öntözze meg növényeit szabadsága, távolléte idején? Ismerős, rokon nincs mindig a közeiben, s ha van is, mindenkinek elég a maga gondja, munkája. Legbiztosabb ezért, ha apró problémáinkat magunk oldjuk meg.

Az úgynevezett „vízkultúrás növényeket“ nyugodtan magukra hagyhatjuk, ha cserepeinket feltöltjük a keilő mennyiségű tápoldattal. Sajnos, ez a termesztési és tartási mód még nem terjedt el oly mértékben, mint ahogy megérdemelné. A hagyományos földes, cserepes növénytartás pedig nem alakítható át egyik napról a másikra vízkultúrássá. A fiatal növényeket — ha gyökérzetüket a főidtől alaposan kimossuk — még áttelepíthetjük vízkultúrába, az idősebbek azonban ezt már nem viselik el. Ezekről

más módon kell gondoskodnunk.

A legfontosabb, hogy a növények cserepe sohase száradjon

ki, amíg távol leszünk. Ennek egyik módja, ha a cserepek alá legalább 2—3 cm magas alátétet, tálkát vásárolunk. Ez éppen elég ahhoz,' hogy a 10—12

napra szükséges vizet tárolhassa. Csupán még műanyag szivacsból is kell készítenünk alátétet, minden cserép alá. A tálkát háromnegyed részig töltsük meg vízzel, amely a szivacson át diffundál majd a cserépbe és a növény talajába.

Ugyanennek az elvnek az alapján nagyobb virágtálat is készíthetünk. Olyan műanyagvagy bádogedény, mosdótál vagy gyermekkád szükséges hozzá, amelyben elférnek szobanövényeink. Ehhez háztartási boltokban vásárolhatunk kellő nagyságú szivacslapot, amelyet az edény aljára fektetünk. Hulladék faanyagból rácsot készítünk föléje, s erre állítjuk a cserepeket. A tartóedényt ezután annyira töltjük meg vízzel, hogy a rácsig érjen, s a szivacsot kissé lenyomva tartsa. A szivacs közvetíti a vizet a növények cserepeihez.

Másik mód, ha ezt a gyűjtőedényt tőzeggel, szivacstörmelékke] vagy apró kaviccsal töltjük meg a cserepek magasságáig, s azokat peremükig ebbe a közegbe süllyesztjük (lásd az ábrát!). A közeget vízzel telítjük, s ez a cserepeket is állandóan nyirkosán tartja.

Ügyeljünk, hogy a magukra hagyott növényekre a Nap ne tűzzön, de ne is árnyékoljuk be túlságosan őket a leengedett szobaredőnnyel. A fényre a növényeknek távollétünkben is szükségük van.

Kertben vagy erkélyen ne hagyjunk szobanövényt, mert a kiszáradás veszélye ott még inkább fenyegeti őket. Az elmondottak szerint kezelve a szobanövények nagyobb károsodás nélkül átvászelik szabadságunk idejét.

KERTÉSZET és SZŐLÉSZET.

27/1977

Előtérben a tagok szakképzettségének fokozása

A kiskertészkedésnek a szabad időtöltésen kívül nagy mezőgazdasági jelentősége is van. Manapság az SZGYKSZ Központi Bizottsága már közel százezer kertbarátot tart nyilván, akik kertjeikben különféle zöldséges gyümölcsféléket termesztenek, elsősorban a családtagok ellátása érdekében. Ez a valóságban azt jelenti, hogy ilyen formában az SZSZK-ban mintegy 4fin ezer lakos zöldség- és gyümölcsellátása biztosított, ami jelentősen megkönnyíti a kereskedelem ellátási gondjait. Mindemellett a kiskertészek többlettermékeikkel hozzájárulnak az állami alapok feltöltéséhez és a feldolgozóipar igényeinek bizonyos mértékű kielégítéséhez is.

A jó termelési eredmények elérése megköveteli, hogy a kertbarátok kellő szaktudással, hozzáértéssel rendelkezzenek. A Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetsége nagy figyelmet fordít a tagok termelői gyakorlottságának, készségének fokozására. A vetőmagvak, az ültetoanyagok, a műtrágyák és a növényvédőszerek biztosításán kívül mindent elkövetünk a termelés helyes módszertana, tehát a helyes agrotechnika érvényesítése érdekében. Ide sorolható többek között a talaj optimális kihasználása, a gyümölcsfák és a szőlő szakszerű metszése, valamint a gyümölcs- és zöldségfélék tápanyagellátása, a betegségekkel és kártevőkkel szembeni védelme stb. A belterjesítési folyamat a kiskertekben, kerttelepeken is maga után vonja a haladó termelői módszerek szélesebb körű bevezetését, érvényesítését. Ez utóbbi különösen a növények tápanyagellátására, valamint a betegségekkel és kártevőkkel szembeni védelmére vonatkozik.

A kiskertészek szaktudásának gyarapítására elsősorban az alapszervezetekben sorra kerülő szakelőadásokon kerül sor, amelyek nemcsak a tagok, de

egyéb érdeklődők, nem szervezett kiskertészek részére is sok újdonságot, ismeretet jelentenek. Az előadók többsége lényegében különféle kutalóinté zetek és növénynemesitő állomások dolgozói, de legtöbbjük a járási szakoktató bizottság tagjaiból kerülnek ki, számuk manapság már meghaladja a 310 főt.

A járási szakoktató bizottság tagjai szakképzettségének további gyarapításáról a szövetség gondoskodik különféle iskolázások keretében. A különféle szakelőadásokon kívül az előadóknak igen hatásos segítséget nyújtanak a szaklapokban közzétett írások is.

A szövetség a tagok szakképzettségét — az SZGYKSZ Járási Bizottságain vagy a Központi Bizottságon — tanácsadói tevékenységgel is gyarapítja (Bratislava, Zvolen, Košice). A múlt évben például néhány százan keresték fel a tanácsadói szolgálat képviselőit, akiktől elsősorban a zöldség- és gyümölcsfélék tápanyagellátásáról és növényvédelméről érdeklődtek. Mindemellett a központi bizottságra eljuttatott kérésekre is válaszoltunk. Ugyancsak ebbe a tevékenységbe sorolható a kártevők elszaporodásának és az ellenük való védekezésnek az előrejelzése is.

Végül a tagok részére nagy segítséget jelentenek a szakközlemények (a „Poradca záhradkára“ évkönyv, az előadások antológiája stb.) és a különféle módszertani segédanyagok (növényvédelmi naptárak, plakátok, röpiratok stb.).

A szövetség elsősorban azért fordít kellő figyelmet a betegségekkel és kártevőkkel szembeni védelem méltányolására, népszerűsítésére, mert főleg ettől függ a termés nagysága, másodsorban az ember egészségének és életkörnyezetének védelme, harmadsorban pedig a kiadások nagysága is.

SUCHÁ MÁRIA,

az SZGYKSZ KB dolgozója

ZWWWWWWWS/S/VWWWSA/WWVWWWWWWWVWNA/VWWVWWWWWW

Hasznos kedvtelés a kísérletezés

Morovics Benedek, a kísérletező kedvű gyümölcsész.

(Karol Vlčko felvétele)

Ha valaki Kolárovón (Gűtán) a kiskertészekkel készít riportot, bizony van mit jegyezgetnie, hiszen Szlovákia legkisebb, de egyre dinamikusabban fejlődő városában a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének helyi szervezete szép eredményekkel dicsekedhet. Ottjártamkor érdeklődve hal lottam arról, hogy egyik tagjuk nemcsak kertész kedik, hanem érdekes ki serieteket is folytat.

Morovics Benedek kiskertészt lakásán keres tűk, de nem találtuk. — Ilyenkor már kint v«n a kertben — mondta a fé lesége. — Csak alkonyatkor jár baza.

S valóban, Morovics elvtárs a Kis-Duna partján levő kertjében metszőn Hóval a kezében végezte az utolsó simításokat a gyümölcsfák koronaalakításán.

— Mindig érdekeltek a gyümölcsfák — mondotta a kiskertész. — Ebben a kertben mintegy százötven saját nevelésű törpe, illetve félmagas törzsű gyümölcsfa van. Mintegy tíz évvel ezelőtt elsősorban faiskolával foglalkoztam. Nagyon büszke voltam arra, hogy saját nevelésű kisfákkal telepíthettem be a kertet. Ezután a fák ágainak keresztezésével bíbelődtem. Most is van néhány olyan gyümölcsfám, amelyen egyszerre kétfajta, jó minőségű alma terem.

Persze, egy ilyen kert rendbentartása sok munkát, fáradságot igényel. Évente fel kell ásni a kert talaját, pontosan betartani a metszési időt, a permetezéseket, mert csakis így kerülhet szép, egészséges gyümölcs a kosárba. Hát ebben a kertben nem is érheti panasz a tulajdonost, mert rendszeresen permetezi gyümölcsfáit. Feltűnt azonban az is, hogy ebben,, a kertben mintha eltűntek volna a lisztharmat jellegzetes megbetegedését jelző ág végek, amelyek bizony nemcsak Dél- Szlovákia kertjeire jellemzőek.

— Én is a hagyományos almafajtákkal kezdtem először a gyümülcsészkedést — folytatta Morovics elvtárs. — Az első fáim Jonathánok voltak, majd később elkezdtem a Golden Delicious, a Starking, a Londoni pepin és más fajták nevelését. Hamarosan azonban tapasztalhattam, hogy a Jonathan fákon megjelentek a lisztharmat tünetei. Elkezdtem bújni a szakkönyveket, s a hazai és magyarországi védekezőszerek szinte valamennyijét kipróbáltam.

Nevetve mesélte, hogy kislánya az első esték idején, amikor apját a könyvek fölé hajolva látta, másnap elmesélte az ismerősöknek, hogy apuka iskolába akar járni. Bizony, nem volt könnyű legyűrni az első sikertelenségek okozta kudarcokat.

Kárpitosként dolgozik a kolá rovói .Szolgáltató Vállalatban s amikor az amúgy is fizikai munkát igénylő műszak letelt, irány a kert, a kisfák, majd az est folyamán a magántanulmányok.

— Tény és való, hogy vannak hatásos védekezőszereink — mondotta a kiskertész. — Ezek azonban drágák és igen munkaigényesek, hiszen a rügyfakadástól a gyümölcs éréséig többször is kell velük permetezni. *Ёп más megoldással kezdtem el kísérletezni. Ismert dolog már, hogy a náthajárvány elleni védőoltáskor az egyén szervezetébe legyengített vírusokat juttatnak, s igy a mesterségesen megfertőzött alany szervezete saját maga termeli ki a nagyhatású, sokáig kellő védelmet nyújtó védőanyagot. Ez adta számomra a kellő ötletet.

— A tavaszi visszametszés után a fák kérge alá iisztharmatspórákat juttattam. Azután vártam. Azt a néhány fát, amelyet így mesterségesen én fertőztem meg, az év folyamán nem is permeteztem gombaölő szerekkel. Rövid idő múlva azt tapasztaltam, hogy a lisztharmatos levelek elsárgultak éz lehullottak, miközben megindult az ágak fejlődése. Az így előkezelt negyven, mintegy tizenhatéves gyümölcsfán az év végéig nem találtam beteg ágakat, leveleket. Persze azt, hogy megoldottam a talányt, még nehéz lenne elmondani. Ha más eredményem nem is volt, anynyit elmondhatok, hogy permetezés nélkül sikerült fáim egy részét megvédenem a lisztharmat további fertőzése elől. Ám, hogy ez a hatás meddig érvényes, még a jövő titka.

A kísérletező kedvű gyümölcsész vágya talán teljesül, de lehet, hogy csak rövid ideig tartó hatást ért el. Mindegy. Példájával és szorgalmával arra ösztönzi környezetét, hogy igyekezzen mindenki saját maga, családja, s egyben társadalma számára is hasznosan eltölteni a szabad időt.

VARGA M. ILONA