Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-17 / 24. szám
1878. június 17 SZABAD FÖLDMŰVES II Célszerűbb takarmánytermesztést! A levicei (lévai) járás mezőgazdászai a közelmúltban megtartott értekezleten, a CSKP XV. kongresszusa határozatainak maradéktalan teljesítése érdekében, részletesen elemezték a takarmánytermesztés problémáit. A CSKP KB 11. ülése szellemében, a magasfokú igényességet szem előtt tartva, foglalkoztak a fontos kérdéssel. Zoltán Cérnák mérnöknek, a jmi igazgatóhelyettesének beszámolójából kitűnt, hogy a gabonatermesztési programnak elválaszthatatlan része a takarmánytermesztés. A gabonafélékkel való önellátás érdekében a hatodik ötéves tervidőszakban megkülönböztetett figyelem irányul a tömegtakarmányok termesztésére. Csakis ezzel biztosítható a szemes termények felhasználásának csökkentése. Az állattenyésztés kedvező hasznossági mutatói nem biztosíthatók a célszerűen megszervezett takarmánytermesztés nélkül. Az, hogy a tejtermelésben a járás a nyugat-szlovákiai kerületben az utolsó helyen áll, azt mutatja, hogy a növénytermesztési és állattenyésztési részlegeken céltudatosabban kell dolgozni! Nyilvánvaló, hogy kellő mennyiségű növényi fehérje nélkül nem nyerhetünk elegendő állati fehérjét. Ezért a takarmánytermesztés hatékonyabb megszervezése fölöttébb időszerű. A gabonafélék vetésterületének növelése a tömegtakarmányok területének csökkenését eredményezi, ezért elsősorban a hatékonyság növelésén van a hangsúly. Ebben az évben a járásban 858 hektáron termesztenek egynyári takarmányokat, azaz 2987 hektárral kisebb területen, mint az elmúlt esztendőben. Ezért a korábbinál nagyobb hektárhozamot — főleg silókukoricát — kell elérni. A múlt esztendőben а 10 ezer 223 hektáron termesztett évelő takarmányokból 72 ezer 481 tonna került betakarításra. Ennek keretében jelentős helyet foglal el a lucerna, amelynek területe 6084 hektár, s a hektáronkénti átlagtermés 73,3 mázsát ért el. Lucernából a Pláitovcei Efsz 131,8 a Želiezovcei AG 98, a Pohronský Ruskov-i Efsz pedig 83,8 mázsát takaritott be hektáronként. Ezzel szemben a Farnál Efsz-ben csak 44,2, a zseilziben 48,5, a žemberovceiben pedig 49,5 mázsa átlagtermést értek el hektáronként. Az egynyári takarmányok termésátlagának értékelésénél legszembetűnőbb a silókukorica elégtelen hektárhozama. Ezen növényfajtából a tervezett 8203 hektár helyett 8783 hektárt vetettek be a múlt évben, azonban a tervezett helyett mégis 5175 tonnával kevesebbet takarítottak be. A tervezett 320 mázsás hektárhazam helyett ugyanis csak 220,8 mázsát értek el. Ez részben azzal magyarázható, hogy az árvizek következtében 1634 hektáron szemes kukorica helyett silókukoricát vetettek, agrotechnikai határidőn túl. Ezen objektív tényezők mellett azonban nem tettek meg mindent a növényvédelem, az agrotechnikai követelmények, valamint a betakarítás és a szakszerű konzerválás érdekében. Nagy különbségek mutatkoztak egyes mezőgazdasági üzemek között. Amíg a Tekovské Lužianky-i XII. Pártkongresszus Efszben 430 mázsát takarítottak be hektáronként, addig a Žemberovcei Efszben csak 103 mázsát. Mivel a járásban is a silókkoricát tekintik a legjelentősebb egynyári takarmánynövénynek, a mezőgazdasági szakembereknek, azon kell lenniük, hogy 1980-ig 430 mázsás termésátlagot érjenek el hektáronként. Ebben az évben a járásban 3100 literes tehenenként! évi fejési átlagot kell elérni. Sajnos a tejtermelés az utóbbi években nem fejlődik kellőképpen. Az elmúlt évben az egy tehénre jutó évi tejtermelés 2942 litert tett ki. A tejtermelés növelésének érdekében megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az elegendő ás jó minőségű takarmány tartalékoláséra. Emellett a munkafegyelmet és a szakszerű gondozást is javítani kell! Az elegendő takarmány bekészítése elsősorban a Bátovcei, a Čajkovi, a Dolná Se£-i, a Nová Dedina-i, a Šárovcei és a Želiezovcei Efsz-ben kerül előtérbe. Bő takarmányalap áll rendelkezésre az Ipefský Sokolec-i, a Káinéi, a P. Ruskov-i, a Tupái, a Veíky flur-i, a Vefké Ludince-i és Pláátovcei Efsz-ben, valamint a Želiezovcei Állami Gazdaságban. Az elmúlt években a szenázsolás és a szilázsolás technológiai eljárásainak betartásában is problémák merültek fel. A tömegtakarmányok szárítására épült berendezéseket az elmúlt évben a járásban csak 83 százalékra használták ki! így e téren is van mit tenni. BENYAK jŰZSEF ságának növelésében gazdaságos. Egy ezer hektáros búzaterületnek földi gépekkel való kezelése esetén például 28 hektárt gyúratnának le, s ennek a területnek a termése kárbaveszne! Ezért előnyös a repülőgépes kezelés. jelenleg 71 erőgépe van a társult szövetkezetnek, tehát hússzal kevesebb mint az egyesüléskor. Ez azt bizonyítja, hogy jelenleg jobban szerveznék. Erőgépeik és munkaeszközeik összértéke 22 millió 730 ezer korona. Ilyen nagy értékről minőségileg kell gondoskodni. Vitán kívüli, hogy a nagytáblás termelési szerkezet kialakításéval lényegesen könnyebbé vált a munkálatok szervezése. Jobban és rugalmasabban oszthatták be az erőket, csoportosíthatták át a gépeket, gazdaságosabban hasznosíthatták az eszközöket mint korábban. Talán mondanom sem kell, hogy ez nagyban befolyásolja a hatékonyság növekedését. A műtrágyát is egy központban tárolják, s a veszteség ma már elenyésző, hiszen gépekkel keverik és a rakodást is azokkal végzik. Ezzel kímélik az embereket. A szemes kukoricát három évig monokultúrában 1280, silókukoricát pedig 380 hektáron — a szemes kukoricát követő negyedik évben — termeli a gazdaság. Ez a növény a földterületnek 41 százalékát foglalja ell A búza összterülete ezer, az évelő takarmányoké pedig négyszáz hektár, így nagyon nehéz a növényváltás, hiszen tíz év átlagában a szemes kukorica három, a silókukorica pedig egy évben foglalja el ugyanazt a területet, s a hátralevő hat év a többi növények termelésére marad. Évi átlagban tömegtakarmányokbál több mint ezerhatszáz vagonnal készítenek be a szarvasmarhák ellátására. Ebből megközelítően ezer vagon a kukoricaszilázs. Ezzel teljes mértékben fedezhetik az állatok évi takarmány-szükségletét. Erőtakarmányokből azonban csak nyolcvan százalékban fedezhető a szükséglet. A silótakarmányok minősége a laboratóriumi vizsgálatok alapján jó. A növénytermesztés tehát 'kívánt módon kiszolgálja az állattenyésztést. A minőség szüntelen javulásában jelentős szerepe van annak, hogy egyik telepükre összpontosították a silózást. Ott konzerválják és tárolják a tömegtakarmányokat, s onnan szállítják a közeli állattartó telepekre. MINŐSÉGI JAVULÁST A TEHENÉSZETBEN! A nagygazdaságnak több mint kétezerötszáz szarvasmarhája, s ebből ezren felüli tehene van. Egyesítéskor (1974-ben) az egy tehénre jutó tejhasznosság — 840 tehén átlagában — 3288, az elmúlt évben pedig — több mint ezer tehénnél — 3209 liter volt. Mi az oka a szembetűnő csökkenésnek? Egyesítés előtt ugyanis a nyolcszáz hektáros réti szövetkezet termelési elrendezésénél fogva egyetlen tehenet sem tartott. A társulás utáni években azonban az említett területre is be kellett állítani a tervezett tehénállományt, válogatásra azonban nem volt lehetőségük, mert úgyszólván minden megszületett üszőborjat kénytelenek voltak megtartani. Ebben az évben persze már mód nyílhat némi válogatásra is. Ezzel tulajdonképpen kezdetét veheti a termelékenyebb állomány kialakítása. Egyesítéskor húsokból összesen 20 ezer 877, az elmúlt évben pedig 24 ezer 25 mázsát értékesítettek nagyon kedvező feltételek között. Ugyanez sajnos nem mondható el a tejről, mert annak literjét az elmúlt évben 3,24 koronáért termelték és 2,77 koronáért értékesítették. Ez azzal magyarázható, hogy a tej 11 százalékát első, 35 százalékát a második, 54 százalékát pedig a negyedik minőségi osztályban vették át tőlük. Ezzel mintegy félmillió koronás bevételkiesés, — vagy ha úgy tetszik kár — keletkezett a szövetkezetben. A tej minőségi javulása céljából újabban olyan ösztönző prémiumrendszert léptettek életbe, -mely szerint az I. minőségi osztályba sorolt tej termelőit külön jutalmazhatják. Ez nagy fordulatot hozott a minőség javulásában. Ennek köszönhető például, hogy a soron levő esztendő első negyedében a tej 65 százalékát első, 35 százalékát pedig második minőségi pártunk XV. kongresszusa és a r CSKP KB 1978. évi márciusi plenáris ülése hangsúlyozta, hogy — akárcsak népgazdaságunk más ágazataiban — a mezőgazdaságban is elsőrendű követelmény a hatékonyság. Zemianska О lián (Nemesőcsán) a Csehszlovák Néphadsereg nevét viselő egyesített szövetkezetben a pártkongresszus utáni években nagyon komolyan foglalkoztak a hatékonyság kérdésével. Az üzemi pártbizottság, a szövetkezet vezetőségével karöltve konkrét intézkedéseket fogadott el s ez meg is hozta gyümölcsét. Az egyesített szövetkezet a gabonatermesztésben hatvan mázsán felüli hozammal a járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. Dolgozói kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek az állattenyésztés területén is. Így többek között az egy tehénre jutó tejhozamban is a legjobbak közé tartoznak. Az elért sikereknek örültek a szövetkezet dolgozói és vezetői. Am az öröm közé egy kis üröm is vegyült, ami elgondolkozásra késztette az üzemi pártbizottságot és a szövetkezet vezetőségét: 1977-ben a kitermelt tej túlnyomó többségét csupán II., illetve III. osztályú áruként értékesítették, mert baj volt a tej minőségével. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy napjaink jelszava népgazdaságunk területén így hangzik: „A hatodik ötéves terv a jó minőség tervidőszaka“. Csémy József mérnök, a szövetkezet elnöke a járási pártkonferencián bejelentette, hogy a szövetkezet üzemi pártbizottsága és vezetősége határozott intézkedéseket tett, s ennek eredményeként az idei év első negyedében az összes tejet első osztályú minőségben adták el. Ellátogattam hát Nemesőcsára, hogy megtudjam, mi Is történt tulajdonképpen? Az elnökkel sokáig beszélgettünk a tejtermelés problémáiról, főleg arról, miként kívánják megvalósítani az egyesített szövetkezet tejtermelésében a kongresszusi záradékokat a CSKP KB 11. plénumának szellemében. Az elnök így kezdte a beszélgetést: „Sajnos így igaz, ahogyan azt a járási pártkonferencián elmondottam: 1977-ben a tejnek csupán tizenhat °/o-át adtuk el első osztályú minőségben. A felvásárló — jogosan — az általunk eladott tej 49,9 százalékát második, 33,5 százalékát pedig csak harmadik osztályú áruként vette át. A- kárhogy is számoltuk, ez csupán amolyan másodosztályú átlagnak felel meg, ami nem volt összhangban a CSKP XV. kongresszusának záradékaival. Szövetkezetünk ezer tehénnel osztályban vették át tőlük és idén az első negyedévben százezer literrel adtak el több tejet mint az 1974-es év hasonló időszakában. Ugyanez a húsokról is elmondható. NÖVEKSZIK A TELJESÍTMÉNY Lelkes Béla, a szövetkezet ökonőmusa a teljesítményekkel összefüggésben megjegyezte, hogy az elmúlt esztendőben 7 millió 434 ezer koronával jobb eredményt értek el mint 1974-ben, s az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység 9 ezer 100 koronával növekedett, tehát elérte а 123 ezer 417 koronát. Megjegyezte, hogy amig a szövetkezet termelési és értékesítési feladata meghatározott, addig az anyagi-műszaki szolgáltatás a • mezőgazdasági üzem feladatainak teljesítését nem elégíti ki kifogástalanul. A termelés hatékonyságénak szün? télén növelésében jelentős szerep jut a munkafolyamatok racionalizálásának. Ezért minden munkát lehetőleg korszerű gépekkel kell elvégezni, hogy az üres járatot minimálisra csökkentsük, s a teljesítmény növekedjen. Ezzel szemben olyan munkák elvégzőit, ahol az emberi erő — gépek hiányában — ma még nélkülözhetetlen, az egyéni teljesítmény arányában elfogadhatóan kell javadalmazni. A szövetkezetben év közbeni munkadíjakra 19 millió 200 ezer, az év végén pedig 3 millió 400 ezer korona összeget fizetnek ki. A béralap tehát adott, ennek a felhasználása a tervben meghatározott feladatok teljesítésének a függvénye. Azt a feladatot, hogy idén többet és jobb minőségűt kell termelni, mint tavaly, ebben a szövetkezetben is nagyon fontos feladatnak tekintik. Ennek megfelelően a növénytermesztésben több mint 2,5, az állattenyésztésben pedig több mint 1,5 millió koronával növelik a bruttó termelés értékét, s a munkatermelékenységet öt százalékkal fokozzák. Az elmondottak jól bizonyítják, hogy a sokolcei szövetkezet dolgozói a helyenként még előforduló problémák ellenére a termelés hatékonyságának a növelésében jő úton haladnak, hiszen évről évre kimagaslóbb eredményeket érnek el, s ezzel nagyban hozzájárulnak az önellátás mielőbbi eléréséhez. HOKSZA ISTVÁN rendelkezik, és a tej nagy termelési értéket képez. Évente mintegy három és félmillió liter tejet adunk piacra, így a minőség romlásával több, mint kétmillió koronával kevesebb került a közös kasszába. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. A problémával még az elmúlt év utolsó napjaiban foglalkoztunk a pártalapszervezetekben és az üzemi pártbizottságban. Megvitattuk a szövetzására, illetve ezek használatának ellenőrzésére. Az is ösztönző volt, hogy a jobb minőségű tej eladásával jobb lett a tehéngondozók fizetése. A szövetkezet eredményei nagyon értékesek. Az évi terv tehenenként 3750 liter tej kitermelésével szőmol. Ennek valőraváltásához a legjobb úton haladnak, hiszen évi hozamra átszámítva az első negyedévben 3736 A jtr— CMS ' . érdeM fim kezet vezetőségében is, és az alapos megvitatás után születtek meg az új intézkedések, amelyek a tej minőségének javulására irányultak“. Az elnök szavaiból világosan kitűnik, hogy az egyesített szövetkezet kommunistái és vezetői közös erőfeszítéssel keresték a lehetőséget, a módot, az utat a tej minőségének javításához. Szemtől szembe elítélték azokat a gondozókat, akiknek hozzáállása nem olyan volt, amilyennek kellett volna lennie. Ugyanakkor a szakvezetés sem „úszta meg“ a dolgot bírálat nélkül. Az első határozott intézkedés a tej hűtésének bevezetésével történt. A szövetkezet megvásárolt egy tízezer liter befogadóképességű tejhűtőt, amelynek üzemeltetése nagymértékben hozzájárult az eladott tej minőségének javulásához. A további intézkedések keretében fokozott figyelmet fordítottak az állatgondozók és a szövetkezet szakemberei a szűrők alkalmamért érteik el. Azt pedig tudjuk, hogy a melegebb hónapokban zöld takarmánnyal növelik a tejátlagot. Ezért volt reális Csémy József elnöknek a járási pártkonferencián elhangzott bejelentése, hogy a szövetkezet szocialista kötelezettséget vállalt évi négyezer literes tejátlag elérésére. A szövetkezet fejőgulyésai elmondották, hogy e vállalás teljesítése érdekében minden tőlük telhetőt megtesznek. Pártunk XV. kongresszusán Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, kongresszusi beszámolójában kihangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelésben továbbra is érvényesek a CSKP KB 1974. évi novemberi, illetve az 1975. évi októberi plénumának záradékai. E dokumentumok fokozott figyelmet fordítanak a takarmányokkal való takarékoskodásra. A nemesócsal egyesített szövetkezetben helyesen értelmezték ezeket a dokumentumokat. Ezt bizonyítják а tények. 1976-ban egy liter tej termeléséhez 0,38 kg abraktakarmányt használtak. Ez a mennyiség egy évvel később 0,33 kg-ra csökkent. A szövetkezetben azonban ezzel sem voltak elégedettek, és az idei évre még merészebb tervet tűztek ki: egy-egy Hter tej termelésére 0,30 kg erőtakarmányt használnak. Az első negyedévi eredmény azt bizonyítja, hogy ez a terv reális, hiszen egy-egy liter tej kitermeléséhez csupán 0,29 kg erőtakarmányt használtak. Ügy gondolom, az ilyen takermányspőrolásből nagyon értékes koronákkal gyaparodíik a közös vagyon. Kolozsi Ernő Hol van a Néhány évtizeddel ezelőtt a burgonya a lakosság élelmezésének alapját képezte. Ma már a „ranglépcső“ alsóbb fokára szorult, de még mindig fontos kelléke táplálkozásunknak. Olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a szervezet számára nagyon fontosak, s más élelmiszerrel csak nehezen helyettesíthetők. — Világviszonylatlián milyen értéke van a burgonyának? — teszem fel a kérdést František Hrobák mérnöknek, a Velká Lomnica-i Kutató és Növénynemesítő Állomás szakemberének. — fii burgonya Vetésterülete világviszonylatban már nem csökken, hiszen néhány éve hasonló szinten van. Kivétel csupán Európa, ahol főleg a nyugati országokban minden évben kevesebbet ültetnek belőle, de a hektárhozam javulása kiegyenlíti a területszűkítést. Nem is annyira az élelmezésben van a csökkenés, hanem főleg takarmányozási célokra nem termesztik a burgonyát. Szlovákiában is hasonló a helyzet: a jövőben tehát csak fogyasztási és ipari célra termesztünk majd burgonyát. 1990-ben a vetésterület elért az ötvenezer hektárt s a növekvő hektárhozam mellett biztosítjuk lakosságunk burgonyaszükségletét. — A hektárhozamok növeléséhez szükséges a nagyhozamú, jő minőségű ültetőanyag. Önökre tehát nagy feladat hárul. — Szlovákia területén a talaj és az éghajlat sokféle. Nem termeszthetünk csak egyfajta burgonyát. A feltételeknek megfelelő burgonyafajta nemesítéséhez igényes és hosszan tartó munka szükséges. A terméshozamban ugyanis nagy szerepe van annak, milyen fajta burgonyát ültetünk. Szlovákiában 1988—72-ben az átlagos hektárhozam 12B mázsa volt. Az utolsó években hektáronként 160 mázsa átlagos termést értünk el. De 1980-ig szeretnénk, ha minden hektáron megteremne a 180 mázsa. Tagadhatatlan, hogy az utolsó tíz évben sokat javult a talajelőkészítés, a műtrágyázás. Nagy mértékben hozzájárult ez a terméseredményekhez, de az új fajták is. Kutatóintézetünk dolgozói tudják, hogy a mezőgazdaság igényei az új fajtákkal szemben nagyok. Bőven termő, jő minőségű, gépi betakarításra megfelelő fajtákat akarnak. Egy-egy új fajta rendelkezik is ilyen tulajdonsággal, két-három év alatt azonban, ha nem gondoskodnak fajtafenntartásról, sokat vészit jó tulajdonságaiból. Például a nemesített új fajtával elérjük a 400 mázsás átlagos hektárhozamot. A gyakorlatban a burgonya nemesített potenciális értékéből csak 39—40 százalék marad meg. De ha nem kapja meg mindazt, amire szűkjó hírnév? sége van; gondolok itt a talajelőké* szítéstől kezdve az utánnemesített ültetőanyagon keresztül egészen a megfelelő időben történő betakarításig — a hozam száz mázsával Is kevesebb lehet hektáronként. Sajnos nálunk még mindig nagyon keveset törődnek az ültetőanyag-cserével, minden második évben kellene újítani, de erre a gyakorlatban csak négy-öt évenként kerül sor, amikor is egy-egy fajta már teljesen elkorcsosodik. Ezért van aztán az, hogy viszonyaink között öt évnél tovább nem termeszthető egy fajta sem. — A gazdasszonyok sokszor panaszkodnak, hogy a burgonya tisztításakor a felét eldobják, mert a belseje rossz. Ha megfő, szétesik, ízetlen és egy-két óra állás után megbámul. Nem is beszélve arról, hogy jó lenne megérni, hogy az üzletben olyan burgonyát vásároljunk, amely egy bizonyos étel elkészítéséhez a legmegfelelőbb! Más ugyanis a követelmény, ha salátát akarunk belőle készíteni és megint más, ha pürének vesszük. Sokat kell még erre várnunk? — A fajták nemesítésében eddig a mennyiségre törekedtünk. Ha Szlovákiában a vetésterület eléri az ötvenezer hektárt, akkor a meglevő fajtákkal elérjük a szükséges mennyiséget. A nemesítő feladata pedig a minőség lesz. Persze e téren ts sok függ a termelőktől. Mert a legjobb, legnemeseb fajtát is könnyen tönkre lehet tenni ha, nem adjuk meg neki azt, amire szüksége van. Az emberek felelősségteljes hozzáállása, a szaktudás ebben Is elkerülhetetlen. — Valamikor a Poprád környéki burgonyának nagyon jő hírneve volt. Nem hiszem, hogy ezzel most mernénk dicsekedni... — A poprádt járásban már 1964- ben elérték a 236 mázsás átlagos hektárhozamot. A minőségre még ekkor sem volt panasz. Az éghajlat, a talajviszonyok és a sokéves tapasztalat jól párosult. De a hozzáértő idős emberek, akiknek szívügyük volt a burgonya, kihaltak. Ma már helyüket mérnökök foglalják el, de náluk hiányzik még a gazdag tapasztalat Reméljük, hogy rövidesen eljuthatunk oda, amikor a burgonyát már jó minőségéről említhetik. S hogy ehhez már az idén hozzájáruljunk, minden egyes burgonyatermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemben nagyobb gondot kellett fordítani a talajelőkészítésre, az ültetőanyag kiválasztására, valamint a növény tenyészidőben való ápolására. Csak körültekintő gondoskodással tudjuk ugyanis elérni, hogy az országos hozam idén megközelítse a 180 mázsát hektáronként. H. Zsebik Sarolta
