Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-10 / 23. szám
1978. június 10. .SZABAD FÖLDMŰVES. Leszerelést... Leszerelést... Leszerelést MINDENKOR A KEZDEMÉNYEZÉS ÉLÉN * ŰJABB ÄTFOGÖ SZOVJET JAVASLATOK Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán teljes lendülettel folyik az általános vita. Állam- és kormányfők, külügyminiszterek fejtik ki államaik elképzelését korunk legnagyobb problémájáról. Az összkép azt mutatja, nincs is, aki ellenezné a népek leghőbb vágyának eléréséhez vezető utat, csak éppen a gyakorlati megvalósítást illetően oszlanak meg a vélemények. Pedig ez sem másodrendű kérdés, sőt, ezen áll vagy bukik a kérdés lényege. MONDALE amerikai alelnök sem ellenezte felszólalásában a leszerelést, csak éppen merőben szovjetellenes szempontból indult ki, valamilyen furcsa matematikát követve az erőegyensúly, a katonai fölény kérdéseinek megítélésében. GISCARD D’ ESTAING francia köztársasági elnök is a leszerelés bajnokaként kardoskodott, de elképzeléseinek előterében Franciaország nagy nemzeti politikájának, európai, sőt újabban afrikai szerepkörének kivetítése állt. A közgyűlés légkörében egészen másként hatottak a szocialista országok képviselőinek felszólalásai. Nem bocsátkoztak általános frázisokba, hanem beszédeik konkrét új elemeket, megvalósítható javaslatokat tartalmaztak. így ANDREI GROMIKO szovjet külügyminiszter feszült figyelemmel várt, nagyhatású beszédében rátapintott a lényegre, amikor a leszereléssel kapcsolatos « javaslatok, beterjesztések sorsát ecsetelte. „A népek a leszerelés mellett vannak. Csak meg kell nézni az ENSZ szavazótábláját, amely a világpolitikának sajátos — talán nem mindig pontos — tükre. A béke, az enyhülés, a leszerelés mellett állást foglaló határozatokat túlnyomó többséggel hozzák. Nos akkor miért követi mégis a fegyverkezési hajsza egyike a másikat? Erre csak egy válasz lehetséges: meghatározott államok politikájáról van szó, amelyek nem számolnak a népek akaratával, az ENSZ határozataival, még akkor sem, ha formailag csatlakoznak hozzájuk.“ A szovjet külügyminiszter rávilágított arra a csúnya játékra, amelyet egyes nyugati országokban az állítólagos „szovjet katonai veszéllyel“ kapcsolatban űznek, hogy ösztönözzék a fegyvergyártó monopóliumok aktivitását. ezzel óriási profithoz segítsék hozzá őket s végül országaik közvéleményét fokozatosan felkészítsék a legrosszabb eshetőségekre. „Nem törekszünk katonai fölényre. Egyetlen olyan feladat sincs, amelyet országunk katonai erővel szándékozna elérni. Mind államunk biztonságát, mind egészben véve a nemzetközi békét a fegyverkezési hajsza megfékezésén keresztül leszerelési egyezményekben, olyan tisztességes megállapodásokon keresztül tartjuk megvalósíthatónak, amelyek egyenlő mértékben tekintetbe veszik mindegyik szerződő fél érdekeit.“ A szovjet diplomácia vezetője hangoztatta, hogy sürgető feladat a nagy katonai erővel rendelkező államok fegyverzete további minőségi növelésének teljes beszüntetése. Arról van szó, hogy szüntessék meg az atomfegyverek szállítását, állítsák le valamennyi tömegpusztító fegyver gyártását, tiltsák be új típusú, hagyományos fegyverek létrehozását, s a BT állandó tagjai és katonai szövetségeseik mondjanak le hadseregeik és hagyományos fegyverzetük növeléséről. Gromiko a SALT-tárgyalásokkal kapcsolatban kijelentette', hogy sok nehézség leküzdése után van lehetőség a fennmaradt kérdések megoldására is. A most készülő egyezmény aláírása után a Szovjetunió azonnal kész mennyiségi csökkentést és minőségi korlátozást előíró tárgyalásokat folytatni. Melegén támogatta a szovjet külügyminiszter beszédében tartalmazott elveket hazánk diplomáciájának vezetője, BOHUSLAV CHŇOUPEK külügyminiszter is. Hangoztatta, hogy kormányunk mély meggyőződése: ez az ülésszak a legmegfelelőbben és legbiztosabban, leghatásosabban úgy járulhat hozzá a háború veszélyének végleges elhárításához, ha elfogadja a Szovjetunió legújabb leszerelési kezdeményezéseit, amelyeket Leonyid Brezsnyev terjesztett elő, s amelyeknek célja a nagy államok hagyományos és nukleáris fegyverkezésének mennyiségi és minőségi korlátozása, ami kétségtelenül megfelel az ülésteremben képviselt országok többsége elképzeléseinek. Az ülésszakon Andrej Gromiko — a már előbb említett elveket tartalmazó — újabb szovjet javaslatot terjesztett be. Ez először is kimondja, hogy a nukleáris fegyverek gyártásának megszüntetését és a felhalmozott készletek fokozatos megsemmisítését célzó intézkedések kidolgozásával és megvalósításával párhuzamosan és azzal szoros összefüggésben erősíteni kell az államok biztonságának politikai és nemzetközi jogi garanciáit. Ezért a Szovjetunió javasolja, hogy az ülésszak határozatban nyilvánítsa szükségesnek a nukleáris leszereléssel és az erő alkalmazásáról való lemondással kapcsolatos tárgyalások megkezdését, határozza meg e tárgyalások előkészítésének rendjét és megkezdésük konkrét időpontját. Másodszor, a Szovjetunió kijelenti, hogy sohasem alkalmaz nukleáris fegyvert azon államokkal szentben, amelyek lemondanak a nukleáris fegyver gyártásáról és beszerzéséről, és saját területükön nem rendelkeznek nukleáris fegyverrel. Bármely nukleáris fegyverrel nem rendelkező állammal készek vagyunk különmegállapodást kötni erről. Felszólítjuk a többi nukleáris hatalmat, hogy kövesse példánkat és vállaljon hasonló kötelezettségeket. A Szovjetunió elhatározta, hogy aláírja a nukleáris fegyver Latin-Amerikában történő betiltó© sáról szóló II. szerződés (Tlatelolcoi Szerződés) kiegészítő jegyzőkönyvét, s ezzel együtt vállalja, hogy tiszteletben tartja az atomfegyvermentes terület státusát ezen a kontinensen. A kötelezettségvállalás természetesen csak abban az esetben érvényes, ha a szerződést aláíró felek biztosítják, hogy a terület valóban atomfegyvermentes legyen. A javaslatnak ez a pontja az energiagondok megoldásával kapcsolatban utal még a nukleáris energia békés felhasználásának fejlesztésével kapcsolatos módozatokra. A harmadik megoldandó kérdés a nukleáris erő olyan államok területén történő elhelyezésének megakadályozása, amelyek jelenleg még nem rendelkeznek ilyen fegyverrel. Negyedszer: a nemzetközi kérdések között jelentős helyet foglal el a tömegpusztító fegyverek új fajtái és rendszerei létrehozásának a megtiltása. Rövid időn belül olyan nemzetközi intézkedésekre van szükség, amelyek véglegesen megakadályozzák a neutronfegyver megjelenését és kifejlesztését, mivel a neutronfegyver csökkenti a nukleáris küszöböt, következésképpen valószínűbbé teszi az atomháború kitörését. Ötödször a fegyverkezési hajsza megszüntetése megköveteli a már folyamatban levő, kétoldalú, regionális és nemzetközi szintű tárgyalások mielőbbi sikeres befejezését. Hatodszor: a fegyverkezési hajsza korlátozását célzó, már érvényben levő megállapodásokat és egyezményeket meg kell erősíteni és biztosítani kell általános jellegüket, kivétel nélkül valamennyi állam csatlakozását. Végül hetedszer: a Szovjetunió azt javasolja, hogy a nagy gazdasági és katonai potenciállal rendelkező államok — köztük a Biztonsági Tanács valamennyi állandó tagállama — állapodjanak meg katonai költségvetésük konkrét összeggel, nem pedig bizonyos százalékkal történő csökkentésében. A fegyverkezési hajsza megszüntetését célzó lépések megtételével az államok áttérhetnének a leszerelés problémájának gyökeres megoldására — az általános és teljes leszerelésre. L. L. Belgrádban a múlt héten befejeződött a Szerb Kommunistáik Szövetségének VIII. kongresszusa. A több mint 1400 küldött egyhangúlag elfogadta a szerbiai kommunisták soron levő feladatait rögzítő határozatot, módosította a szövetség szervezeti szabályzatát és megválasztotta az SZKSZ új vezető szerveit. A 145 tagú központi bizottság elnökévé ismét Tihomír Vlaskalicsot választották. Három hét rtlúlva, június 20. és 23. között Belgrádban összeül a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének XI. kongreszszusa. MOSZKVÁBAN ť tárgyalások folytak a KGST és az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) képviselői között a két szervezet kapcsolatainak felvételéről. A feleket Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára és Wilhelm Haferkamp, az EGK brüsszeli bizottságának alelnöke képviselte. A tárgyalásokról kiadott sajtóközlemény tárgyszerűnek és nyíltnak minősítette a tárgyalások légkörét. Fontos szakaszt tettek meg a két szervezet kapcsolatainak normalizálásában, az együttműködés megteremtésében. Megállapodtak, hogy a közeljövőben Brüsszelben szakértői szinten folytatják az ilyen irányú megbeszéléseket. MADAGASZKÁR fővárosában, Tananarivében a haladó politikát folytató kormány a zavargó.diákok akciói miatt teljes gyülekezési és éjszakai kijárási tilalmat rendelt el. A NYUGAT-BERLINI Moabit-börtönből egy fegyveres női terroristaosztag kiszabadította Till Meyert, a jelenleg is folyó Lorenzper hat vádlottjának egyikét, akiket Beter Lorenznak, a nyugat-berlini Kereszténydemokrata Párt elnökének lS75-ben történt elrablásán kívül Drenkmann bíró meggyilkolásával és bankrablással is vádolnak. Az NSZK kormánya négy régóta körözött terrorista kiadását kérte Jugoszláviától. Brigitte Honhaupt, Peter Jürgen Boock, Sieglinde Hoffman és Rolf Clemens Wagner az NSZK 40 legjobban keresett terroristája közé tartozik. Az NSZK és Jugoszlávia között kétoldalú jogsegély- és kiadási megállapodás van hatályban, amelynek keretében tavaly a két ország hatóságai több mint 30 esetben nyújtottak egymásnak segítséget körözött bűnözőkkel kapcsolatban. PHNOM PENH-BEN Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, köztársasági elnök a kambodzsai vezetőkkel folytatott tanácskozásainak befejeztével barátsági és együttműködési szerződést írt alá. Hosszú távú megállapodást kötötték gazdaságiműszaki együttműködésről, továbbá kereskedelmi kapcsolatokról. BELGRADBAN vendégeskedett Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, aki Tito elnök meghívására tett hivatalos baráti látogatást Jugoszláviában. GUATEMALÁBÓL parasztfelkelésről érkezett hír. Az északkeleti Alta Verapaz tartományban nyomorúságos körülmények között élő, elkeseredett, földnélküli parasztok nádvágó késekkel és mezőgazdasági szerszámokkal „felfegyverkezve“ megrohamozták a tartomány legnagyob földbirtokát. A kivezényelt rendfenntartó erők beavatkozásának 34 halálos áldozata volt. Miért barbár a neutronfegyver? A neutronbomba epicentrumától háromkilométeres körzetben sugárzási övezetet hagy maga után. A sugárzás mennyisége kétségtelenül károsodást idéz elő a genetikai jelentőségű molekulákban. Zavar támad a vegyi folyamatokban, az embrió fejlődésében. A gyors neutronok ezernyi genetikai betegség közül bármelyiket előidézhetik. így a neutronbomba hatása nemzedékeken mérhető le. Éppen ezért ez borzalmas fegyver, mint megállapította Nyikolaj Dubinyin, kiváló szovjet biológus, aki az amerikai országos tudományos akadémiának ís tagja. Ügy véli, hogy egy ilyen következményeket okozó fegyver korántsem tekinthető taktikainak, mert felér a vegyi és biológiai fegyverek hatásával. Tömeggyártásának alattomossága pedig abban rejlik, hogy a valóságban lehetővé teszi az atomfegyver becsempészését az államok fegyvertárába. Az emberek megnyugtatása végett páncéltörő, tankelhárító fegyvernek tüntetik fel, amely állítólag veszélytelen a békés lakosságra nézve. E fegyver taktikai receptjeit tekintve azonban az emberiség a valóságban közelebb kerülne az atomháborúhoz. APN/CÜTI Ellengőz Washingtonban? ZSOLDOSOK BEVETÉSEN A rhodesiai felszabadító mozgalom erősödése mind nagyobb gondokat okoz a fajüldöző Smith-kormánynak, amely washingtoni dollársegélyből'' amerikai és nyugat-európai zsoldosokat toboroz a bennszülött hazafiak ellen. új (N. Ginukov rajza) Miközben az ENSZ New York-i üvegpalotájában az emberiség leghőbb vágyáért, az egyetemes leszerelésért folyik világküzdelem,' melynek hangadói a Szovjetunió vezetésével a szocialista közösség országai és egyes el nem kötelezett országok, Washingtonban másfajta tanácskozás zajlott le. A múlt héten itt tartotta csúcsértekezletét a NATO, s tanácskozásaival ellengőzt kívánt adni az ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszaka tárgyalásainak. A megnyitó ülésen Carter amerikai elnök volt a hangadó. Beszédének jellemzője a régi refrén: A Szovjetunió és a Varsói Szerződés katonai ereje rendkívül megnőtt, s ezzel veszélyezteti a nyugati országokat. Carter logikája szerint ezért a NATO-országok újítsák fel kötelezettségeiket szövetségi rendszerük keretében, fokozottabb együttműködést folytassanak és korszerűsítsék a NATO-erőket. Vagyis magyarul: ellentéteiket félretéve szervezetükkel forduljanak szembe mindazon célokkal, amelyekért a világszervezet leszerelési ülésszakán küzdenek a világ népeinek küldöttségei. Az elnök egyebek között egy 80— 100 milliárdos, 15 évre szőlő fegyverkezési program elfogadását is szorgalmazta, ami az összeget és a távlatíságot tekintve ugyancsak újdonság a NATO történetében. Nemcsak Carter elnök beszéde volt ilyen hangvételű, hanem Luns NATO- fötitkár ís megragadta az alkalmat, hogy szovjetellenes kirohanásaival egyengesse a lázas fegyverkezés útját. A NATO-csúcson azonban más két* dések is felvetődtek, melyekkel kapcsolatban bizonyítást nyert, hogy az agresszív tömb országai a jövőben fokozottabban be kívánnak avatkozni az afrikai népek ügyeibe. Carter mellett ebben az irányban különösen Giscard ď Estaing francia köztársasági elnök volt ügybuzgó. Ebbe a NATO hivatalos programjától eltérő kérdéskörbe, még a távol-keleti körútjáról hazatért Brzezinski elnöki főtanácsadó is beleszólt, és nyilván pekingi szovjetellenes paktálási küldetésétől felvillanyozva lépten-nyomon hangoztatta, hogy a Szovjetunió az afrikai ügyekben tanúsított magatartásával állítólag megszegi a „nemzetközi enyhülés szabályzatát“. Sőt, később olyan kijelentést is tett, hogy „az afrikai kihívásra nemzetközi választ kell adni“. Az amerikai vezetők és a NATO- politikusok politikai szóhasználatában most igen emlegetett az „afrikai kihívás“, továbbá a Szovjetunió és Kuba állítólagos beavatkozása. Köztudott, hogy a szovjetország mindenkor az elnyomott népek oldalán állt, belügyeikbe azonban nem avatkozik bele, Internacionalista segítsége, amely viszont koránt sincs összefüggésben valamilyen háborús viszály szításával, mindenkor kétoldalú szerződésekre, megállapodásokra épült, s a békés fejlődést szolgálta. A NATO-csúcson nem volt meg a teljes egyetértés, különösen a kisebb tagállamoknak voltak kifogásaik a dolgok nyugati beállításával szemben. Eléggé világosan kifejezte ezt Ecevit török miniszterelnök, amikor a tanácskozáson elmérgesedett a vita és egyes felszólalók felelőtlenül „afrikai szovjet terjeszkedésről“ beszéltek, felemelte tiltakozó szavát: „Amiről önök beszélnek, egyszerűen nem létezik. Mi, akik szomszédai vagyunk a Szovjetuniónak, nem érezzük, mintha katonailag fenyegetne bennünket.“ Hivatalos ankarai vélemény ugyanis, hogy Törökországot nem a Varsói Szerződés, hanem egy másik NATO- állam, Görögország fenyegeti. A NATO vezető körei hiába próbálják az állítólagos „szovjet veszély“ mumusával rémíteni a tagállamokat. Ebből elegük van. Mint ahogy az amerikaiak többsége is ellenzi a hidegháború felé való visszakanyarodásra valló politikát. Egyébként az annyira magabiztos Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó is találó választ kapott az ismert és egykor lehetséges elnökjelöltként emlegetett McGovern szenátortól. „Aligha veszi azt valaki is komolyan, hogy a szovjetek Afrika zavaros vizeiben halásznak. Ki az, aki komolyan elhiszi, hogy a szovjetek fajüldözést szítanak az afrikai kontinensen?.“ Brzezinski pekingi üzelmeit érintve pedig egyenesen leszögezte: „Ha ez a lépés arra irányult, hogy megnehezítse a fegyverkorlátozási tárgyalásokat, akkor kétségtelenül elérte célját. Viszont ha azt a célt szolgálta, hogy magát Brzezinskit gondolkodó, felelősségteljes politikusként tüntesse fel, akkor éppen az ellenkező hatást váltotta ki.“ Egyébként a NATO-stratégák megszívlelhetnék a szenátor szavait: „Sokkal inkább megfelelne számunkra a szovjeteket barátainknak tekinteni, mintsem a nukleáris háború árnyékában élni." Lőrinci László
