Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-03 / 22. szám
1978. június 3. SZABAD FÖLDMŰVES 5 ’♦ Az állam szigorú védelme alatt ♦ A sziklák varázsa és veszedelme + Fényképezik a zergét ♦ Nagy gond a medve megvédése ф Múzeum a természetvédelem szolgálatában + Kormányszerveink nagy megértést tanúsítanak a természetvédelem lránt. Ennek köszönhető az aránylag nagy kiterjedésű, 52 ezer hektáros Tátrai Nemzeti Park létrehozása, melynek vezetői a Magas-Tátra sorsának minden kérdésébe beleszólhatnak, intézkedéseket foganatosíthatnak a természet kincseinek hatékonyabb védelme érdekében. Miroslav Strnka mérnök, akit szóra bírunk, az erdészet zöld egyenruháját viseli. — Nem az emberektől féltjük a természetet — mondja csendesen, majd hozzáteszi: — Az emberek számára kell megőriznünk. — És sikerül? — Muszáj... Szombat van. Kíváncsiságunk ágaskodik. — Hány ember tartózkodhat ilyenkor a Nemzeti Park területén? — Nincs kapcsolatunk a szállodákkal ... Nézem a térképet. Vastag zöld vonal mutatja a külön terület határait. Belül még vastagabb, vörös vonal húzódik, az országhatár. Túlsó felén, a lengyel részen szintén védett terület húzódik. Szoros és kiterjedt a természetvédelmi együttműködés a'két ország rokonintézményei között. Hazánk síkságainak lakói tömegesén vándorolnak a hegyekbe, ahonnan nemcsak élményt, tárgyi emléket is akarnak vinni. Főleg a követ kedvelik. A megbolygatott sziklák nyomán azonban a természet pusztító erői is könnyebben boldogulnak. Gond a csúcsok megóvása. Az ember szereti, s olykor agyonszereti a természetet. Büszke fenyvesek között kanyarog Európa legszebb útvonala: a Szabadság Útja. Motoros nomádok nyüzsögnek rajta. A tenger szintjéből 800 méter magasság választ el minket. Átlátszóan tiszta a levegő. Az út mentén veszteglő gépkocsik, pihenő emberek. Štrbské pleso (Csorba-tó) előtt észak felé kanyarodunk. Az úton sorompó. Innen már csak gyalog mehet tovább a turista, ha nem élvezi a Tátrai Nemzeti Park igazgatóságának kivételes vendégszeretetét. A Csorbatótól a Poprádi-tóig néhány éles kanyar, s máris 1500 méter magasságban vagyunk. Feljebb már nem nőnek fák. Modern szálloda a tó partján. A vendéglő előtt gépkocsik sokasága. Strnka mérnök nem valami nagy elragadtatással nyilatkozik az idegenforgalom hódításáról. Üres üvegeket, konzervdobozokat látni a tó kristálytiszta vizében. — Mit gondol — szól a mérnök —, hová folyik a szálló szennyvize? — és mert nem válaszolok, folytatja: — Mi lenne a Magas-Tátra felbecsülhetetlen természeti értékeivel és szépségével, ha megengednénk az építkezéseket, ha beleszabaditanánk az embereket a rezervátumba ...?! Nézzük az égbe törő csúcsokat. Az erdőhatár felett kanyargó turistautakon emberek mozognak. Meggyőződhetnek róla, nemcsak Lengyelországban, hazánkban is nagyon szeretik a hegyeket, a természetet. Pedig a Magas-Tátra néha kegyetlen: évente tizenöt-húsz áldozatot követel. Mégis szeretik. Dr. Ladislav Kňažovický mérnök, CSc. a lavinamegelőző osztály vezetője — akivel szintén találkoztam — elmondta, hogy a krónika vezetése óta már több mint félezer áldozatot tartanak nyilván. A legtöbbet a téli lavinák, a nyári villámcsapások okozták. Megmutatják a helyet, ahol nem is olyan régen a lavinaomlás diákok életét oltotta ki. A jelképes temetőben 1934 óta kopjafák, szobrok, keresztek szaporodó tömege őrzi az áldozatok emlékét. A cirbolyafenyő-liget szikláiba ágyazott táblákon cseh, szlovák, magyar, lengyel, német nyelvű szövegek. A Magas-Tátra mentőszolgálata jól működik. Az osztag vezetője Mrázik František, tőle tudom meg, hogy legénységének törzsállománya huszonöt fő: mindannyian gyakorlati szakemberek. A korszerű műszaki felszereléssel rendelkező csoport még százhúsz önkéntes mentőre támaszkodhat. A legjobbak közé tartoznak: Kriišák Milan, lamnický Bernard, Gálfy Iván, Husár Milan sportmesterek. Mrázik elvtérs, aki egyben a Szlovákiai Hegyi Mentőszolgálat központi mentőosztagának parancsnoka is, elmondotta^ hogy jelenleg a mentőszolgálatnak 700 önkéntes tagja vau. Mégis történnek szerencsétlenségek. — Mi okozza a legtöbb balesetet? — A visszatérés ... Síkvidéki halandó számára nem sokat mond a válasz, de megmagyarázzák: az emberek elindulnak a hoszszabb útra, rendszerint reggel, pihenten, erejük teljében és tántoríthatatlanul haladnak a kijelölt cél felé... Feljutnak a csúcsra, amely 2632 méter magas. Feljebb az utak már meg vannak jelölve. De visszafelé, az esetek többségében, a fáradság hatására, olykor meggondolják magukat és rövidebb úton próbálkoznak. Letérnek a kijelölt ösvényről és ez a legveszedelmesebb ... Egy lábtörés végzetes lehet a sziklák között. A büszke ormok, zord sziklák következetességre tanítják az embert. A Ifjú turisták egy csoportja. N. Kovács István felvételi hegyláncolatok 25 kilométer hosszan húzódnak, amelyek el kell, hogy gondolkoztassák mindazokat, akik fel akarnak jutni az ormokra, a magasba. Körülbelül 300 évvel ezelőtt kezdték ostromolni a tátrai csúcsokat. Sokáig Tátralomnicot vélték a hegység legmagasabb pontjának. Későbbi mérések alapján jnegállapitották, hogy a Gerlach 23 méterrel magasabb. Ám a történelem Lomniccal foglalkozik többet, melynek legmagasabb pontját hivatalosan 1793-ban mászta meg egy R. Townson nevezetű angol alpinista. Tudósok, vadászok, majd kalandorok követték. Az utóbbiak kincset kerestek a Tátrában és századunk hajnalára meghódították mind a háromszáz ormot. Aranyat nem leltek, de utat törtek a természet szépséges birodalmába. Starý Smokovecen 1904-ben felépült a fényes Grand Hotel. A szálló, ahol hajdanában a monarchia előkelőségei dőzsöltek, ma is áll. Személyzete igen büszke a nagy múltra. Egész üdülőtelepek, városok követték a nagy szállót. Majd sportközpontok: a Csorbatónál épült fel a téli sport új központja, amelyet a néhány évvel ezelőtti világversenyek alkalmából avattak fel. A meghódított csúcsok, a nagyszerű sportolási adottságok mellett, a Magas-Tátra déli lejtői páratlan gyógyüdülési lehetőségeket kínálnak: több mint ezer méternyire a tengerszint felett a levegő pormentes, évente átlagosan 2000 órán át süt a nap és igen erős az ibolyántúli sugarak hatása. Míg az első köztársaságban évente alig 60 ezer turista fordult meg a Magas-Tátrában, addig az utóbbi egy-két évben több mint kétmillió. Az első szanatórium a nagy szállónál is idősebb, 1696-ban épült. A szanatóriumok környékéről gondosan elterelik a turistaforgalmat. Strnka Miroslav mérnöknek igaza van: nem az emberektől kell óvni a természet pótolhatatlan ajándékát, hanem az emberek számára. Szerves része ennek a kincstárnak a Magas-Tátra állatvilága. Főleg a medvék, mormoták és zergék. Az utóbbiakról kísérőim, mint rendkívül szelíd és korlátlanul fényképezhető lényekről tesznek említést. A turista gyakran nagy buzgalommal a zergék nyomába szegül, a zerge viszont szelídnek szelíd, de nem bízik túlságosan a fényképezőgép lencséjében. Biztos, ami biztos alapon egyre feljebb vándorol, ahol viszont jóval mostohábbak a feltételek. Nemcsak puskával lehet vadat irtani. Közvetlenül a lengyel határ mentén a Belanské Tatry északi lejtőin fekszik a jávorinál vadászkastély. Ez volt egykoron a Hohenlohe hercegi uradalmak ezerhektáros vadaskertjének központja. Mennyi lehet a mostani vadállomány? Körülbelül ezer zerge, ötszáz szarvas, százötven kőszáli kecske s mintegy ötven medve van az őrzött területen. A főmérnök elsősorban a medvék sorsáért aggódik. A medve szigorúan védett, azonban folyamatosan szűkül a természetes élettere. Ez a vad sokat barangol, nagy mennyiségű élelemre van szüksége: a terület viszont egyre kisebb és fogy a természetes élelemkészlet. Most már nem elég védeni a medvét. Gondoskodni kell róla! — Nagyon vonzza-e a turistákat a medve? — Vonzza. De nem érdemes a nyomába szegődni. Veszélyes. Találkozhatnak vele veszélytelen környezetben is — a múzeumban. A Tatranská Lomníca-i múzeumot a Tátrai Nemzeti Park igazgatósága üzemelteti. Hétvégeken nagy benne a forgalom: itt a nézők elé tárul tudományos elrendezésben az egész Magas-Tátra, áttekinthetően és közvetlenül. Ez is természetvédelmi létesítmény. Amióta a múzeum üzemel, kevesebb a kár, az emberek jobban becsülik a természetet. Jobban becsülik és jobban megértik. Az ember értő lény. ILLÉS BERTALAN A Trstlcet (Nádszegí) Efsz-ben a dohánytermesztés már hagyománynyá vált, hiszen a szövetkezet megalakulása óta termesztik. Hoszszú évek során a szövetkezeti dolgozók megkedvelték ezt a növényt s persze értik is termesztési módját, azt, hogyan lehet nagy hozamokat elérni. Ezért, ha netalán le kellene mondani termesztéséről, nehezen tennék. Hol van már az az idő, amikor minden munkát kézzel végezteki Ma mér a dohánytermesztés gépesített. Talán ennek is köszönhetik azt a kimagasló eredményt, amit a múlt évben elértek. Amint megtudtam, 21,57 mázsa (száraz állapotban) dohány termett hektáronként. A tervezett kilencszáz mázsa dohány helyett 1078,76 mázsát adtak el, minek következtében a szövetkezetnek 3 millió 290 582 korona bevétele volt. S ez igen szép eredmény, hiszen a körzetükhöz tartozó gazdaságok jóval kevesebbet értek el, a minőségről nem is beszélve. A nádszegi dolgozók által termesztett és szárított dohány Elsők között az első minőségi osztályba került, így körzetükben első, országos viszonylatban pedig második helyezést értek el. Az idén ötven hektáron termesztenek dohányt. Amikor ott jártam, az asszonyok éppen palántáztak. Mindjárt meg is kérdeztem Borka Ignácot, a csoportvezetőt, árulja el, mi a titka a jó eredménynek? Véleménye szerint a jó munkaszervezésnek, a magasfokú gépesítésnek, de nem utolsó sorban a dohánytermesztési csoportnak, az asszonyoknak köszönhető. — Habár minden munkát gép végez, az asszonyt kézre még mindig szükség van — mondotta a csoportvezető. Az egyes munkálatokat nagyon megkönnyíti a dohánykombájn, amely öt műveletet végez: sorközt talajművelést, palántázást, öntözést, növényvédelmi munkálatokat, valamint a törést is ez az univerzális gép végzi. Igaz, amikor megvásárolták, nem tudták használni, mert balesetveszélyes volt. De Kohel Ferenc ügyes mezőgazdasági gépjavító ötlete győzött. A kombájn első kerekelre/védőt készített a baleset megelőzése céljából. Azóta a gépet 6 kezeli. így ha valami hiba becsúszik, azonnal eltávolítja, s a munka folyamatos. Hogy mi a kombájn előnye? Elsősorban sokat segít a palántázásnál: negyven asszony helyett négy végzi ezt a fontos munkát. Másodszor, ezzel a géppel öntöznek is, ami igen fontos a dohánynál. Azt tapasztalták, hogy a múlt évben Is sokat segített az öntözés. Tudjuk, hogy a hosszan tartó szárazság mindenütt sok gondot okozott, Így a dohánytermesztőknél is. A szárazság miatt sok helyen a dohányt ki kellett szántani, mert rosszul fejlődött, vagy nem érték el a megfelelő hozamot. A nádszegiek, amint szükséges volt, azonnal hozzáfogtak az öntözéshez. Először mindjárt a palántázás után, másodszor június húszadika táján. Ezzel elejét vették a növény károsodásának. No és harmadsorban ez a gép óriási segítséget nyújt törés idején. Hiszen a kombájn után csak közvetlen a föld feletti, érett leveleket kell kézzel törni. A dohány minőségének lényeges meghatározója a betakarítás és a szárítás. A dohányt akkor kezdik törni, amikor a levelek sárgulni kezdenek, 30—40 százalékos nedvességtartalommal. A dohány folyamatos szárítása végett a csoport két műszakban dolgozik. A letört dohányt gyűjtőládákban tárolva szállítják a szárítóba. Egy ládában harminchárom kilogramm zöld dohány rövid ideig tárolható. A dohány szárítását a TDO-60 jelű, Sirokkó univerzális szárítóban szárítják. A szárítóban hat kemence üzemel. Egy-egy kemencében 170 láda szárítható. A szárítást harminckét fokos hőmérsékleten kezdik el, majd fokozatosan egy hét leforgása alatt hetven fokig is emelkedik a hőmérséklet. A zöld dohányból egy hét alatt szárított, kifogástalan, szállításra, illetve felhasználásra alkalmas dohány lesz. A dohány szárítása után a szárítót jól kihasználják a kukorica szárítására. —nt— Jlllllini Szanatórium Nový Smokovecen, . fc/Ü Jm A hegyi mentőszolgálat modern épülete.
