Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-27 / 21. szám

0 ~v< Gombaegyetem mindenkinek (Hl.) Gombaleves burgonyával. A megtisztított és apróra vágott gombát zöldpetre­zselymes, hagymás zsírban félpuhára pároljuk. A meg­hámozott, apróra vágott nyers burgonyát hozzátesz­­szük, majd kevés víz hozzá­adásával az egészet puhára pároljuk. ízlés szerint né­hány karikára vágott zöld­paprikát is adhatunk hozzá. Ezután húslével vagy kevés langyos vízzel felöntjük és tejföllel behabarjuk. Hozzá­valók: 8 darab burgonya, két kis fej hagyma, tejföl, liszt, só, paprika, petrezse­lyem, gomba. Szalonnával tűzdelt gom­bakalapok. A kockára vá­gott főtt burgonyát kizsíro­zott tálba helyezzük. A bur­gonyára fektetjük a meg­tisztított, tönk nélküli nyers gombakalapokat, melyeknek a tetejét behasítjuk és a vá­gásokba vékony füstöltsza­­lonna-szeleteket tűzdelünk, s a tálat Is körülrakjuk be­vagdosott szalonnaszeletek­kel. Megsózzuk és a sütőben pirosra sütjük. Tálaláskor nyáron karikára vágott zöld­paprikával díszítjük. A gom­bák tönkjéből levest is főz­hetünk. Hozzávalók 4 sze­mélyre: 1 kiló burgonya, 40 dkg gomba, szalonna és só. Gombaropogós III. 50 dkg megtisztított gombát felsze­letelünk és 2 dkg vajon fél fej reszelt hagymával és fél csokor finomra vagdalt zöld­petrezselyemmel pároljuk. Három szelet fehér kenye­ret tejben áztatunk, kicsa­varjuk és szétmorzsoljuk. Hozzáadjuk a gombát, 2 egész tojást, másfél kanál zsemlemorzsát, sót és borsot. A masszából lisztes deszkán pogácsákat formálunk, majd felvert tojásba és zsemle­­morzsába forgatjuk és forró olajban piros ropogósra süt­jük. Tojásus gomba velővel. A megtisztított és felszeletelt gombát előzetesen párolt hagymával elkeverjük és puhára pároljuk. Ha a gom­ba puha, összekeverjük a velővel és újra átpároljuk. Utána tojást ütünk rá. TASNADI GABOR, mérnök Ua a^t akarjuk, hogy a ri­­*■ biszke és a köszméte jó termést adjon, védjük meg őket a betegségek és kártevők ellen. A vírusos megbetegedéssel fer­tőzött (különféle mozaikbeteg­ségek stb.) bogyósgyümölcsüe­­ket eltávolítjuk a kiskertekből. A félfás dugványokat, illetve a vesszőket csakis az egészséges bokrokról szerezzük be. A víru­sos megbetegedések megakadá­lyozásának érdekében irtsuk elsősorban a levéltetveket, me­lyek e betegségek hordozói. A gombák okozta betegségek közül legjelentősebbek a kő­vetkezők: A ribiszke szeptóriás levél­foltossága (Mycosphaerella rl­­bts) elsősorban akkor károsít, Dithane M-45 készítmény 0,3 %os oldatából — 3 dkg/1 kg festék) kenjük be. A szürkepenész, szürkerotha­dás (Botrytis cinerea) általá­ban nedves, csapadékos időjá­rás esetén, a sarjhajtások csú­csain és a leveleken barna fol­tok formájában jelenik meg. Télen a Nitrosen 25 3 %-os (30 dkg/10 liter víz), tenyészldőben pedig a Topsín M 0,1 %-os (1 dkg/10 liter víz) oldatával védekezhetünk, de legkésőbb 21 nappal a termés begyűjtése előtt. A ribiszke kőtapló, áltüztapló (Phellinus ribis) főleg az idő­sebb köszméte- és ribiszkebok­rokon fordul elő. A védekezés lényegében abból áll, hogy idő­sebeket a Kuprikol 50 1 %-os oldatával fertőtlenítjük. A köszméte amerikai liszt­harmata (Sphaerotheca mors uvae) már május végén jelent­kezik, kezdetben a sarjhajtáso­­kon, később pedig a termésen, amelyeken penészfoltuk kelet­keznek. Ajánlatos a betegség­gel szemben ellenálló fajtákat termeszteni. A betegség megje­lenésekor célszerű a Topsín M vagy a Fundazol 0,075 %-os ol­datával (1 dkg/15 liter viz) permetezni, de legkésőbb 28 nappal a termés begyűjtése előtt. A köszméte európai liszthar­­mata (Microsphaera grossula­­riae) megjelenésekor fehéres penészfoltok keletkeznek a le­veleken, a sarjhajtások csú­csain, a levélkocsányokon és a fiatal gyümölcsökön. A kártevők közül legfonto­sabbak a következők: A ribiszke és a köszméte betegségei, kártevői ha a tenyészidőben gyakori a csapadék. A leveleken kezdet­ben barna, majd feketés színű, elszáradó foltokat és levélhul­lást idéz elő. Ellene a Dithane M—45 0,2 %-os (2 dkg/10 liter víz) vagy a Kuprikol 50 0,4 %­­os (4 dkg/10 liter víz) oldatá­val permetezünk virágzás előtt, tizennégy nappal a gyümölcs begyűjtése előtt és egyízben a begyűjtés után. A juharfélék szemölcsgom­bája, vörös szemölcsgomba (Nectria cínnabarina) a bokrok ágainak elhalását okozza, ame­lyeken rózsaszínű majd hal­ványpiros szemölcsök jelennek meg. A megtámadott ágakat le­vágjuk és elégetjük. A vágott sebeket oltóviasszal bekenjük. Ajánlatos a káliumszulfáttnl történő fejtrágyázás is. A ribiszke szemölcsgombája (Nectria ribis) szintén az ágak elszáradását, elhalását okozza, amelyeken 3 mm-es nagyságú, téglavörös vagy sötétbarna szí­nű szemölcsök keletkeznek. A száraz ágakat levágjuk és el­égetjük, majd a vágott sebeket oltóviasszal, illetve Latex-fes­­tékkel (hozzákeverhetünk a jében eltávolítjuk a megtáma­dott részeket, ágakat, majd a vágott sebeket és ágcsonkokat a Nitrosan 25 3 %-os oldatával fertőtlenítjük. A ribiszkerozsda (Pucclnia ribis) elsősörban nyáron, csa­padékos időjárás esetén fordul elő. A leveleken kezdetben sö­tétzöld színű, nem szabályosan kör alakú, szétszórt foltok je­lennek meg, amelyek később bíborpirosra változnak. Ezeken már megtalálhatók a szaporító sejtek (spórák) góctelepei. A betegség ellen virágzás előtt a Sulikol К 0,6 %-os oldatával (6 dkg/10 liter víz) permetez­hetünk. A ribiszke- és a köszméte­­levelek elszáradása (Dotchidea ribesia) főleg a sarjhajtásokat károsítja. Az ágak kérge össze­­ráncolődik, majd megreped. Az erősen megtámadott bokrokat kiássuk és elégetjük. Az elszá­radt sarjhajtásokat ugyancsak levágjuk, elégetjük és a vágott A levélpirosító ribiszkelevél­­tetü (Cryptomyzus ribis) elsza­porodásakor a Pirimor DP 0,075 %-os (1 dkg/15 liter víz) vagy az Anthio 0,15 %-os (15 ml/10 liter víz) oldatával permetezhe­tünk, legkésőbb 28 nappal a gyümölcsök begyűjtése előtt. A barna gyümölcstakácsatka (Bryobia praetiosa) 2 mm hosszú. Elsősorban a ribiszke rügyein él, s azokat károsítja. A megtámadott rügyeket levág­juk és elégetjük. Ellenük a rügyfakadás előtt a Polybarit 5 %-os vagy a Sulikol К 3 szá­zalékos oldatával védekezhe­tünk. A ribiszkegubacsatkák (Erio­­phyes ribis Westwood) a fejlő­dő levelekből szívják a nedvet. Kora tavasszal a Sulikol К 3 %-os, a tenyészldőn kezdetén pedig az Anthio 0,15 %-os ol­datával (15 ml/10 liter víz) permetezhetünk, legkésőbb 28 nappal a begyűjtés előtt. A köszméte levéldarázs (Pte­­ronus ribesli) hernyói a levele­ket rágják, károsítják. Ellenük az Anthio 0,15 %-os (15 ml/10 liter víz) oldatával védekezhe­tünk, de legkésőbb 28 nappal a betakarítás előtt vagy a Phos­­drin 24-EC 0,15 %-os (15 ml/10 liter víz) oldatával permetezhe­tünk, de legkésőbb 7 nappal a gyümölcsök begyűjtése előtt. Az üvegszárnyú, szitásszár­nyú ribiszkepille (Synanthedon tipuliformis) hernyói befúrják magukat az ágakba, amelyek ennek hatására elszáradnak. Az ilyen megtámadott ágakat levágjuk és elégetjük. A kaliforniai pajzstetű (Qua­­draspidiotus perniciosus) nem­csak a ribiszkét, de egyéb gyü­mölcsfát és bogyósgyümölcsűe­­ket is megtámad. Ellenük télen a Nitrosan 25 3 %-os oldatával (30 dkg/10 liter víz) védekez­hetünk. KRAMPL STEFAN <2 A virágoskertben mindig akad tenni­való. Ha azt akar­juk, hogy virá­gaink teljesítsék küldetésüket, szé­pen viruljanak ta­vasztól késő őszig, akkor körültekin­tőén kell ápolnunk őket. Foto: —bor Ж kisállattenyésztők tevé­*' kenysége nagyon össze­tett, mert egyrészt munkájukra más-más haszonállatok tenyész­tése a jellemző, másrészt pe­dig különböző céllal folytatják a termelést, például saját és családi szükségletre, avagy el adásra, de meglátásaink szerin a legtöbbször mindkét szem pontból együttesen. A kisállat tenyésztők igénye hasznos te vékenységük segítése irán ezért nagyon változó. Tevékeny ségük eredményes ösztönzése is sok körülménytől függ. A legfontosabbak: — megfogalmazzák-e a kisál­lattenyésztők, hogy kitől és mi­kor várnak segítséget, vagy csak akkor határozzák meg igényüket, amikor a kívánt szolgáltatások teljesítésére gya­korlati szempontból már nincs idő; — a megfogalmazott igények kedvező fogadtatásra találnak-e a helyi szerveknél; — a segítséget nyújtani tudó szervek felkészültek-e a felada­tokra, vagy egymásra várva, gyakran egymást akadályozva végzik a teendőiket. Ogy véljük, hogy ezek a kér­dések a kisállattenyésztők szo­cialista jellegű, aktívan működő helyi szervezetei nélkül nem valósulhatnak meg. A kisállat­­tenyésztés leghatékonyabb for­mája tehát a szervezetekbe va­ló tömörülés. Gyakorlati tapasz­talataink alapján a példás kis­állattenyésztők kivétel nélkül az eredményes munkát végző szakcsoportokból kerülnek ki. Népgazdaságilag is hasznos te­vékenységet folytató kollektí­vák aktív tagjai közül ezúttal kettőt mutatunk be. A leghatékonyabb forma A kisállatte­nyésztés meg­­únhatatlan, hasznos kedv­telés. Valahogy így kezdte a beszélgetést I g a r i Rudolf kisállattenyész­tő, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége Horný Bár-i (felbári) helyi szervezetének tagja, amikor meglátogattam otthonában. Im­már évek óta eredményes nyúl­­tenyésztést folytat. Törzsállo­mányát jelenleg nagy csincsil­lák, újzélandi-fehérek, cseh-tar­­kák — tizenegy nőstény és két bak — alkotják. Az agilis kis­állattenyésztő többek között el­mondotta, hogy évente átlago­san három mázsa élősúlyú nö­­vendéknyulat produkál, s ezt a Branko vállalatnál értékesíti. Ez a mennyiség évente körül­belül hétezer koronás jövedel­met biztosít, mely nyugdíjki­egészítőként számottevő. A továbbiakban kiderült, hogy az ellés előtti napokon nagyobb mennyiségű lédús takarmányt alkalmaz, s emeli a folyadék­adagot. Az ellést követő napo­kon átvizsgálja az almot, meg­számlálja a fiókákat, s ellen­őrzi azok egészségi állapotát. Többnyire 8—10 fiókát hagy meg, a többit selejtezéssel eltá­volítja. A fiókákat 8 hetes korban választja el, s az elválasztott nyulakat, nemek szerint cso­portokba osztva, külön ketrecbe helyezi el. Kifogástalan, tiszta s lehető­leg száraz takarmányt tesz az állatok elé: a zöldtakarmányt, szénát és az abrakot mindig tiszta etetőkbe teszi, ezáltal elejét veszi az emésztési zava­roknak, valamint a takarmány­­pocsékolásnak. Szerinte főleg télen kell fokozott figyelmet szentelni az itatásnak, amikor túlsúlyban száraz takarmányt -kapnak az állatok. Később a nyúltenyésztés tud­nivalói iránt érdeklődtem. Ru­dolf bácsi így foglalta össze tapasztalatait: — Az eredményes tenyésztés alapját a helyes tenyésztési mód megválasztása képezi. A tervszerűtlen keresztezés, és az alaptalan kísérletezés gyakran rokpntenyésztéshez vezet. Az egészségtelen elhelyezés, vala­mint a helytelen takarmányo­zás szintén káros hatású. Ezért ragaszkodom én kimondottan a fajtatiszta állományhoz. Közel egy éve tevékenykedik eredményesen a Szlovákiai Kis­­állattenyésztők Szövetségének keretén belül a víziszárnyaso­kat tenyésztők szakosított klubja. A Suchá nad Parnou-i (trnavai járás) székhellyel mű­ködő klub alakulásakor öröm­mel nyugtáztuk, hogy az alapí­tótagok között Álló Szilveszter személyében egy csallóközi kis­­állattenyésztő neve is szerepel. A lelkes Holice na Ostrove-i kisállattenyésztő — 1977 nya­rán, közvetlenül a klub meg­alakulása után — eléggé le­­hangoltan így nyilatkozott: — A víziszárnyasok eredmé­nyes, gazdaságos tenyésztésé­nek legfontosabb alapfeltétele a jó legelő és a víz. Ma már sajnos egyik sem biztosított ál­lományom részére. A közeli ta­vat nemrég felszámolták a fa­­luszépítési akció keretében. Marad tehát az udvar, s én tör­hetem a fejem. Az eltelt egy esztendő alatt a lelkes kisállattenyésztő nem­csak a fejét törte, hanem cse­lekedett is. Az udvart befüvesí­tette, s a víziszárnyasok fürdé­sére alkalmas betonmedencét épített. Látogatásunk alkalmából örömmel tapasztaltuk, hogy az eltelt időszak alatt a törzsállo­mánya is szaporodott, melyet jelenleg 5 darab emdeni lúd, egy toulousi (tuluzi) lúd, 4 da­rab ruáni és három pézsma­kacsa képezi. A víziszárnyasok tenyésztésének a népszerűsíté­sére törekvő fiatal kisállatte­nyésztő állományának egyetlen szépséghibája, hogy a toulousi lúdja — tojó — pár nélküli, ezért kénytelen keresztezésre használni. A két kisállattenyésztő bemu­tatásával a felvázolt kép ko­rántsem teljes. A háttérből és az alakokból sok részlet kima­radt. A legfőbb vonásokban a­­zonban ilyen a „műhely“, ahol kisállattenyésztőink tevékeny­kednek, ahol a népgazdaságilag is méltányolható eredménye­ket napvilágra segítik. CSIBA LÄSZLÖ US Si S53 ltudnn /alöki A Szovjetunióban végzett kí­sérletek megmutatták, hogy a legjobb növekedési és fejlődési erényei azok a növendéknyulak rendelkeztek, amelyekkel 15— 17 százalék emészthető fehérje­­tartalmú takarmányadagot etet­tek. A nitrogéntartalmú anya­goknak 19 százalékra való nö­velése már nem eredményezte a gyorsabb ütemű növekedést. A különböző mennyiségű nit­rogéntartalmú anyagot tartal­mazó takarmányadagok etetési kísérletei bebizonyították, hogy a növendéknyulak növekedése, fejlődése és anyagcseréje szem­pontjából — fiziológiailag — a 15—17 százalék nitrogéntar­talmú takarmányadagok fel­­használása a legmegfelelőbb. A nyulak számára a szénhidrátok közül különösen a keményítő­nek és a cukroknak, valamint a kapásnövényekben, a zöld­ségfélékben és a zöld fűben ta­lálható szerves savaknak van nagy jelentősége. —zch— Ha azt akarjuk, hogy több házinyúlhúst termeljünk, több házinyulat kell tenyésztenünk. A fejlődés az utóbbi években sajnos, éppen ennek az ellenke­zőjét — az állomány kisebb vagy nagyobb méretű csökke­nését — mutatja. Ennek okait három csoportra oszthatjuk: a myxomatózis átterjedése, az életszívonal rohamos emelke­dése és az életmód megválto­zása. 1953-ig Európában igen elterjedt volt a házinyúlte­­nyésztés. A betegségek kevésbé voltak elterjedve, s ez kedvet adott a tenyésztőknek állomá­nyuk kiszélesítésére. Sajnos, éppen a myxomatózis elterjedé­se jelentette a legnagyobb csa­pást, amit a hathatós állator­vosi beavatkozások ellenére sem sikerült leküzdenünk. A myxomatózis betegség mellett a házinyúltenyésztés fejlesztésére az életszínvonal rohamos emel­kedése is károsan hatott, főleg falvainkon, ahol sokan azt han­goztatják: nincs már erre sem­mi szükség! Meg kell azonban jegyezni, hogy a tenyészetek felszámolásával egyre nő a ki­használatlan zöld területek nagysága, holott a fehér, ízle­tes és fehérjékben gazdag nyúlhús iránt is egyre nő mind a hazai, mind pedig a külföldi kereslet. A tenyészetek likvidá­lásával, felszámolásával egyál­talán nem lehetünk elégedet­tek, szükség volna az azonnali beavatkozásra, fordulatra. Az említetteknek éppen az ellenkezője tapasztalható Ma­gyarországon, ahonnan például tavaly 27 millió dollár értékben exportáltak házinyúlhúst kül­földre! —zn—*

Next

/
Oldalképek
Tartalom