Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-05-27 / 21. szám
1978. május 27. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 A szocializmus vívmánya: a népek barátsága ÜLÉSEZETT A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÄCSÄNAK ELNÖKSÉGE A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a múlt héten összeült és megvitatta a szövetségi köztársaságok új alkotmányainak előkészítését és jóváhagyását. Leonyid Brezsnvev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke felszólalásában hangoztatta: Országunk életében történelmi esemény zajlott le: jóváhagyták az államépítésben szerzett gazdag tapasztalatokat, a szocialista demokrácia továbbfejlődését és a szovjet népek megbonthatatlan szövetségének nagy erejét. Az alkotmánytervezetek megvitatásával kapcsolatban megjegyezte, hogy ez a szovjet társadalom mély internacionalizmusának további meggyőző megnyilvánulása volt. Az alkotmányok igazolták, hogy a népek barátsága a szocializmus határtalanul nagy vívmánya és a fejlődés mozgató ereje. — Pártunk mindenkor kellő figyelmességgel és tisztelettel viszonyult a Jószomszédság jegyében BOHUSLAV CHŇOUPEK külügyminiszter a közelmúltban háromnapos látogatást tett Ausztriában. Felkereste KIRCHSCHLÄGER osztrák köztársasági elnököt, s tolmácsolta neki GUSTÁV HUSÄK üdvözletét. Eszmecserét folytattak néhány időszerű kérdésről. Chüoupek elvtárs az osztrák parlamentet is felkereste, ahol ANTON BENYA, a Nemzeti Tanács (alsóház) alelnöke fogadta. A látogatásról kiadott hivatalos közlemény szerint a nyílt, tárgyszerű és baráti légkörben folytatott megbeszéléseken a kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi kérdésekről, valamint a csehszlovák—osztrák kapcsolatok fejlődéséről volt szó. A felek egyetértettek abban, hogy a nemzetközi helyzet alakulásában a feszültség enyhülésének irányzata dominál. Országaik megtesznek mindent az enyhülés politikájának tartósságáért. Meggyőződésük, hogy a helsinki értekezlet záróokmánya valamennyi cikkelyének megvalósítása az Európaértekezleten részt vett országokban hozzájárul az enyhülés elmélyüléséhez. A politikai enyhülést katonai enyhülésnek kell kiegészítenie. A külügyminiszterek rámutattak az állandó nemzeti sajátosságokhoz. Ugyanakkor Lenin örökének szellemében követkekezetesen úgy neveli a dolgozókat, hogy engesztelhetetlenek legyenek a nemzeti korlátoltsággal és önteltséggel szemben — hangoztatta Brezsnyev elvtárs. Az Elnökség következő napirendi pontként megvitatta a Szovjetunió Minisztertanácsának jelentését az idei gazdasági és társadalomfejlesztési, valamint költségvetési tervből következő feladatok teljesítéséről. Erről Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke számolt be. Utána a Legfelsőbb Tanács Elnöksége megvitatta és jóváhagyta a környezetre káros katonai és egyéb eszközök alkalmazásának betiltására vonatokzó megállapodást, amelyet az ülés végén ratifikáltak. Az Elnökség megvitatta az Izvesztyija és egy parlamenti folyóirat tevékenységét, s kiemelve az újságok fegyverkezési hajsza veszélyességére, neutronfegyverekre, melyek teljes betiltásáért mindkét fél síkraszállt. Reményteljes várakozással nyilatkoztak a SALT-tárgyalások eredményességéről. Megállapították, hogy a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások konkrét eredményei hozzájárulnának az európai béke és biztonság megteremtéséhez. Kiemelték továbbá az ENSZ szerepét a világbéke fenntartásában és a nemzetközi együttműködés fejlesztésében. Síkraszálltak a közelkeleti helyzet igazságos rendezése mellett. A két ország globális kapcsolatairól tárgyalva megállapították, hogy ezek kedvezően fejlődnek, s javításukra megvan minden lehetőség. Igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a két ország vezetői személyes kapcsolatainak, ezek fejlesztésének. Az idén várható Kirchschläger köztársasági elnök, egy osztrák parlamenti küldöttség és BRUNO KREISKY szövetségi kancellár csehszlovákiai látogatása. A miniszterek egyetértenek abban, hogy igen sok lehetőség van a gazdasági, kereskedelmi, ipari, kulturális és tudományos együttműködés fejlesztésére. A két kormány között megállapodás született az olyan területekre való belépésről, amelyekre a határfolyók használatát szabályozó rendelkezések vonatkoznak. Chüoupek elvtárs csehszlovákiai látogatásra hívta meg osztrák kollégáját, PAHR külügyminisztert. nagy szerepét a társadalmi életben, jóváhagyta a lap tökéletesítésére vonatkozó javaslatokat. Az ülésen az Elnökség tevékenységének egyéb kérdéseivel is foglalkoztak. Országunk további fejlődésének ^ soron levő feladatai és távlatai égetően szükségessé teszik, hogy gazdasági, politikai, kulturális és ideológiai téren sokoldalúan közelítsük a Mongol Népköztársaságot a testvéri szocialista országokhoz — mondta Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a párt 1976-ban tartott XVII. kongreszszusán. A mongol testvérpárt és a mongol állam következetesen érvényesíti és erősíti a sokoldalú közelítés politikáját — gazdasági téren en-MONGÓLIA ÉS A KGST nek kerete a KGST-tagországokkal való együttműködés. Az MNFP politikájának stratégiai célja befejezni a szocializmus anyagiműszaki bázisának megteremtését, az országot a közeli jövőben ipari-agrár országgá változtatni, csökkenteni az iparilag fejlett szocialista országoktól való elmaradást. A nemzetközi szocialista munkamegosztásban való részvétel lehetővé teszi, hogy a stratégiai cél szolgálatába állítsák a kölcsönös segítség lehetőségeit és előnyeit. A Mongol Népköztársaság 1962 óta tagja a KGST-nek. A szocialista gazdasági integráció komplex programja különleges figyelmet fordít Mongólia fejlesztésére. A tagországok segítették a legutóbbi évekig feltáratlan ásványi nyersanyagkincsek — wolfram. A 15. FORDULÚ BECSBEN A múlt héten Bécsben megkezdődött a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások 15. fordulója. Bevezetőül Öser nagykövet, az NDK küldöttségének vezetője összegezte a szocialista országoknak a közép-európai katonai szembenállás lehetőségeinek korlátozására irányuló régi erőfeszítését. Hangoztatta, hogy a tárgyalásokon közvetlenül részt vevő Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK és Lengyelország már 1973 novemberében erre vonatkozó javaslatot tett. TANÁCSKOZOTT A KGST VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA A múlt héten Moszkvában megtartották a KGST Végrehajtó Bizottságának 85. ülését. A tanácskozáson felszólalt a Moszkvában vendégeskedő Jósé Lopez Portillo mexikói államelnök. Kiemelte, hogy Mexikó a KGST- vel kötött együttműködési megállapodás alapján minél konkrétabb és szorosabb kapcsolatokat kíván fejleszteni a tagállamokkal. ólom, ón, arany, foszfát, réz stb. — geológiai kutatását, feltárását, s ma már kitermelését. Jelenleg a mongol népgazdaság ásványi kincseinek kiaknázási programjában a bányaipar fejlesztése áll előtérben. A szocialista partnerországok üzemek szállításával is segítik Mongóliát. Csehszlovák, lengyel, magyar, NDK, bolgár s elsősorban szovjet segítséggel létesültek hús- és bőrfeldolgozó üzemek, cipőgyárak, cementgyárak, fafeldolgozók, épltőanyaggyárak, kutatóintézetek, orvosi rendelők stb. Csupán 1971 és 1975 között 169 termelő- és kulturális-jóléti objektum épült a Szovjetunió és más KGST-országok segítségével. Különösen számottevő a Szovjetunió szerepe a mongol gazdaság fejlesztésében. A Szovjetunió segítségével épült üzemekben állítják elő a mongol ipari össztermék felét, a szén- és a villamos energia száz százalékát, a liszt kilencven százalékát, a tisztagyapjú száz százalékát. A jelenlegi tervidőszakban 240 vállalat épül még szovjet anyagi-technológiai segítséggel. A KGST-országokkal való együttműködés meggyorsította a mongol ipar fejlődését. Az ország kivitelében ma már 50 százalék az ipari áru részaránya. A mongol exportnak egyébként körülbelül 96 százaléka a szocialista országokba irányul. A KGST-országnk kedvező hitelfeltételekkel — alacsony kamatláb, hosszú törlesztési idő — a fő állattenyésztési termékek vásárlásakor ösztönző felárakkal is segítik a mongol gazdaságot, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának minél előbbi megteremtését. ÜLÉSEZETT A VARSÓI SZERZŐDÉS KATONAI TANÁCSA A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa a múlt héten Budapesten ülést tartott, melyen részt vett Viktor Kulikov marsall, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka, Anatolij Gribkov hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők törzseinek főnöke és az egyes tagországok küldöttségeinek vezetői. ( Külpolitikai kommentárunk Washingtonban, Párizsban és Brüszsz'elben riadóztattak: beavatkozzanak-e a felkelőkkel szemben Mobutu Zaire-i elnök oldalán vagy sem? Ha nem avatkoznak be, mi lesz a Shaba tartományban élő külföldiekkel. Igv aztán úgy döntöttek, hogy francia és belga repülőgépek elszállítják a harcok színhelyéről a nyugati állampolgárukat, akik rendszerint valamilyen külföldi társaság szolgálatában állnak. Szóval megint Kongó, illetve új nevén Zaire? Hányszor emlegették, hányszor szerepelt lapjelentésekben, amióta 1960-ban elnyerte függetlenségét és formálisan elszakadt Belgiumtól?! A függetlenné vált ország útja tragédiával és külföldi beavatkozással kezdődött. A nép igaz fia és a függetlenség rettenthetetlen harcosa, Patrice Lumumba 1961-ben a belső és külső reakció cselszövéseinek áldozata lett, még a holtteste is nyomtalanul eltűnt a kénsavfürdőben. A tragédia tovább bonyolította az ország jövőjének kibontakozását. Egyre nyíltabban fellépett szakadár törekvéseivel Csőmbe, a katangai szakadár politikus, aki egyébként azzal dicsekedett, hogy saját kezével végzett Lumumbával. Katanga ura azonban elszámította magát. Túl szennyes lett, s ez támogatói számára elviselhetetlenné vált. Cserbenhagyta őt az amerikai CIA, mely a valóságban a Lumumba-ellenes összeesküvést irányította, a nemzetközi társaságok ural ejtették bábjukat. A botcsinálta katangai bábállam, rézbirodalom terve ködbe foszlott, mert a monopóliumok érdekei azt követelték, hogy a kongói népi mozgalom felszámolása, a haladó politikusok eltávolítása után Kongó egységes centralizált államként nyújtsa oda nekik felbecsülhetetlen ásványkincseit. Csőmbe száműzetésbe kényszerült, s a kongói drámának további áldozata Is volt: Dag Hammarskjöld akkori ENSZ-főtitkár személyében. Repülőgépét Kongó fölött felrobbantották. Csőmbe Franciaországban vetette meg a lábát, majd Madridba tette át székhelyét, hogy nagy formátumú üzletember szerepét játssza. Innen csalták ki a Palma de Mallorca-i útra, mely azzal végződött, hogy elrabolták és Algériába hurcolták. Itt érte a végzete: fogságában belehalt gyógyíthatatlan vérbajába. Nem célunk a múltban kutatni, csak azért kanyarodtunk el a jelentől, hogy összehasonlítsuk, ml változott Csőmbe óta, és mi nem. A kongói belviszáiyból egy erős kezű ember került ki győztesen: Joseph Mobutu tábornok. Fokozatosan valamennyi politikai ellenfelét ilyen vagy ratott keresztény templomokat, a maga fényképét szentképként helyeztette oltárokra stb. Egyidejűleg állami ellenőrzés alá vonta a külföldi monopóliumokat, egyes vállalatokat kisajátított. A névcsere és Mobutu minden egyéb újítása azonban csak szemfényvesztés, elterelő manőver volt. A hazafit, a nacionalistát akarta megjátszani a tömegek szemében, hogy ezzel elterelje a figyelmet korrupt űzelmeirői. Emellett a szuronyok hatalmára támaszkodott. Az ellenállási kísérleteket még csirájában elfojtotta. Az infláció következményei, a válságtünetek Kongót sem kerülték el. Noha Washington 30 millió dolláros fejlesztési segélyt folyósított, majd még 20 millió dolláros katonai se-Válságban Mobutu birodalma olyan módszerrel félreállította az útból, s amikor a szívbajos Kaszavubu elnök is lemondásra kényszerült, Mobutu a teljes hatalom ura lett. Mindmáig. Az egykori katona leopárdbőrsapkás politikussá vedlett át. És üzletemberré! Tranzakcióival messzemenően túlszárnyalta Csombét. Mesésen meggazdagodott, csak a nép nem látta hasznát Mobutu üzleteinek. Kongó nagy betegsége a megvesztegetés és megvesztegethetőség olyan méreteket öltött, hogy még az igen kedvező feltételekkel rendelkező mezőgazdaság számára juttatott összegek is nyomtalanul eltűntek. A külföldi társaságok profitjából pedig búsás részt kaptak a vezetők, elsősorban maga az elnök, és csend volt. Ám félelmetes csend. Mobutu ravasz politikus, felismerte a helyzet fonákságát és a cselekvés szükségességét. Ezért 1972- ben meglepetésekkel szolgált. Országa nevét a Kongó folyam eredeti nevéről Zaire-ra változtatta, szorgalmazta a régi, törzsi nevek felvételét. Jómaga is példát mutatott: az egykori Joseph Mobutuból Sese Seko Mobutu lett. Nem kívánatos személyekké nyilvánította a külföldi hittérítőket, bezágélyt is nyújtott Zaire-najt, a Mobutu rendszer tekintélye és hatalma megingott. Áz összecsapás színhelyének nem véletlenül Shaba tartományt, Csőmbe egykori katangai kiskirályságát választották Mobutu politikai ellenfelei. Tavaly Csőmbe egykori katangai csendőrei szivárogtak vissza angolai menedékhelyükről (a gyarmati háború éveiben hívek maradtak a népi felszabadítás eszméihez és az MPLA oldalán álltak) és harcot kezdtek a Mobutu-rezsim ellen. Mobutunak külföldi segítséggel sikerült „rendet teremtenie“ Katangában. Bár az ország belügyéről volt szó, az Union Minőre belga társaság örökébe lépő különféle, afrikai elnevezésű társaságok gyorsan a veszélyeztetett Mobutu segítségére siettek. A franciaországi—mauritániai léghídon át egymás után érkeztek a fegyver- és hadianyagszállítmányok. Az Egyesült Államok Zaire-i beruházásait kétmilliárd dollárra becsülik, s olyan társaságok érdekeltek, mint a Ford, General Motors, Gulf Oil stb. A felkelés leverését szörnyű megtorlás követte. Ezt a „bevált“ módszert alkalmazta Mobutu Shabán kívül is, amikor az idén januárban Bandundu tartományban lázadtak fel ellene katonai alakulatok. A kormánycsapatok akkor kétezer benszülöttet koncoltak fel, 28 tábornokot kényszernyugdíjaztak,' a tiszti kar kétharmadát leváltották és a katonai bíróságok futószalagon gyártották a halálos ítéleteket. A mostani események, a shabal harcok kiújulása azt bizonyítják, hogy a Kongói Nemzeti Felszabadítási Front (FLNC) átrendezte sorait, más taktikát dolgozott ki. Különösen fontos, hogy közeledés történt az FLNC és egy másik, reformista felszabadító szervezet, a MARC (Kongó Felemelkedéséért Küzdő Akciómozgalom) között, melynek képviselője, Kanyonga Mobateli annak idején Párizsban tett nyilatkozatában már utalt a Mobuturendszer elleni harc kibontakozásának távlatára. Shaba sorsa igen fontos a közel két és fél millió négyzetkilométer terjedelmű és 56—60 millió lakosú ország, sorrendben a negyedik legnagyobb afrikai állam szempontjából. A nemzeti felszabadító harc, melyet az imperialisták provokáltak ki, Afrika további részein is elharapódzik, s ez bizonyos jelképe annak az útnak, amelyet az éppen 15 évvel ezelőtt megalakult Afrikai Egységszervezet vezetésével a kontinens népei megtettek. Nathaniel M’bumba tábornok, az FLNC főparancsnoka Shaba székhelyének, Kolwezinek elfoglalásakor kijelentette: „Nem akarjuk, hogy harcunkat ürügyül használják fel a konfliktusnak más országokra történő kiterjesztésében. Nem akarjuk, hogy ez a belső küzdelem nemzetközi jellegűvé váljék, a döntést a kongóiaknak kell megtenniük“. Ebből is kiindulva, megállapíthatjuk, milyen arcátlanság egyes nyugati köröknek, hírügynökségeknek minden olyan állítása, amely a shabai történteket a Szovjetuniónak valamilyen szerepével hozza összefüggésbe. Afrika az afrikaiaké! Ez a szocialista országok álláspontja s itt is következetesek politikájuk egyik elvéhez, a más országok belügyeibe való be nem avatkozáshoz. Nyilván forró a talaj a neokolonlalisták lába alatt. Lőrincz László * Ipari robotgépek Leningrádban A leningrádi „Eletroszila“ termelési egyesülés egyik újonnan üzembe helyezett műhelyében emberek helyett ipari robotok dolgoznak a gépeken, illetve mozgatják az anyagot, előre betáplált — könnyen módosít-* ható — program szerint. A robotokat a leningrádi műszaki intézet kibernetikusai tervezték. Kezük alól egyébként eddig tízféle típus került ki. Most kísérleteznek az ipari robotok „második nemzedékének“ kialakításával. A kibernetikusok nem számítanak arra, hogy már a közeljövőben tömegesen alkalmaznak robotgépeket Й termelésben. Általános azonban a vélemény, hogy mind nagyobb szükség lesz rájuk. A robotok — mint a szakemberek mondják — egyrészt alkalmasak arra, hogy a hagyományosan automatizált üzemekben elvégezzék a kisegítő jellegű, gyakran monoton fizikai munkát, másrészt pedig felválthatják az embereket az egészségre ártalmas munkahelyeken. Ezzel magyarázható, hogy a Szovjetunióban nagy figyelmet szentelnek az ipari robotgépek kidolgozásának. Eddig 70 fajta készült el belőlük; sokan már-már új iparág létrejöttét emlegetik. Ha ez egyelőre talán némi túlzás, tény, hogy a X. ötéves terv utolsó esztendejében már hétezer robotgépet kell gyártania az iparnak. A minisztertanács mellett működő tudományos és műszaki állami bizottság pedig külön programot dolgozott ki az új típusú ipari robotok meghatározására. A. határok éber őrei A Szovjetunió határai jóval a sarkkörön túl kezdődnek a tundra mohos szikláinál és a hideg Északi-sarkon végződnek. Összesen 61 ezer kilométer hosszúságban szinte minden méternyi szakaszt éberen őriznek a szovjet határőrök. Immár hatvan éve, mert Lenin 1918. május 28-án írta alá a határvédelemre vonatkozó emlékezetes dokumentumot. Híres személyek neve fűződik a szovjet határőrség történetéhez, köztük van Feliksz Dzerzsinszkij neve is. Az ő vezetésével a határőrök a fiatal szovjetköztársaság sok ellenségét tették ártalmatlanná. A polgárháború idején hősiesen küzdöttek Petljura és Zeljonlj bandái ellen, figyelemre méltó hadműveleteket folytattak a középázsiai rablóbandák ellen, s nemegyszer felfogták az ellenség első csapását, elállták útját, fgy volt ez 1941- ben is.... A fasiszta hadvezetőség 30 percet szánt a határőrrajok felszámolására. Az őrállomások azonban bevehetetlen bástyáknak bizonyultak. Évek múltával a szovjet határőrség is nagy változásokon ment keresztül. Ma már repülőgépek és helikopterek, gyorsnaszádok, rádiólokátorok, erős optikai műszerek és egyéb modern eszközök tartoznak felszereléséhez. A katonák és altisztek több mint 60 százaléka általános középiskolai végzettségű, vagy szakképzésben részesült. Az utóbbi években nemcsak a haditechnika és a harci kiképzés változott meg, hanem a határok jellege is. A Szovjetunió szomszédai ma vagy testvéri szocialista országok, vagy a legtöbb esetben baráti országok. E- zért a határőrök nemegyszer más funkciókat teljesítenek. A Szovjetunió arra törekszik, hogy államhatára a barátság és a jószomszédi kapcsolatok határa legyen. Ám a Nyugaton vannak még bizonyos körök, melyek nem adták fel agresszív militarista törekvéseiket. Az ellenség egyre rafináltabb. Tapasztaltabb, a legkorszerűbb technikával rendelkezik. Ezt bizonyítják a szovjetország területe fölött elfogott légi felderítő eszközök, kémek és diverzánsok felszerelései. Az ellenség ideológiai fegyvereket is bevet a küzdelembe, különféle orosz nyelvű szovjetellenes irodalmat csempész be. A szovjet határok 61 ezer kilométeres szakaszán naponta felhangzik a vezényszó: „Megparancsolom a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége határainak védelmét!“ JAN MIČÁTEK
