Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-05-27 / 21. szám
r 1978. MÄJUS 27. XXIX. évfolyam 21. szám. Ara: 1,— Kčs Szabad Földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Vélemények és gondok tükrében Habár a késő délutáni nap már csak igen gyengén sugározta a meleget és éjszakai fagyokat sejtető hideg szél söpört végig a mezőkön, a határban dolgozó emberek mégsem riadtak vissza a sürgető munkáktól. Az egyik parcellán lucernát kaszáltak, a másik táblán cukorrépát egyeltek. Budáč József, a kamenini (kémándi) szövetkezet részlegének agronómusa az utóbbi időben sokat bosszankodik a munkát fékező időjárás miatt. — Mivel az időjárás kissé elodázta a tavaszi munkákat, nagy igyekezetét kell kifejtenünk azért, hogy a répasarabolást időben elvégezzük. Mint látja, most az egyelés folyik — mondotta, majd így folytatta: — Tavaly répából közepes termést értünk el — hektáronként 354 mázsát takarítottunk be. Az idén úgy érzem, bajok lesznek a hektárhozamokkal. Nem azért, mert némileg „csúsztunk“ a vetéssel, más miatt: a mínusz 3—5 fokos éjszakai fagyokban megfázott a növényzet, s eltelik egy kis idő, míg a természeti csapást kiheverjük. Persze az is kedvezőtlen tünet, hogy a domboldalakon vagy 20 hektárnyi területen a növényzetet a víz kimosta. Kéméndi részlegünkön a kukoricát is eléggé megkésve vetettük el, de talán nem is hiba. mert néhány gazdaságban, ahol korábban vetettek, a fagyok komoly károkat okoztak. Reméljük, hogy kukoricából az idén is elérjük vagy legalábbis megközelítjük a múlt évi átlagtermést hektáronként. A takarmányok begyűjtése folyamatban van. A termés aránylag kielégítő, de gond|aink vannak a betakarítógépekkel. Hogy miért? Alkatrészhiány miatt! Bertók László növénytermesztési csoportvezető a napraforgó- és dohánytermesztésről beszélt. Utalt arra, hogy a szövetkezetüknek főleg a napraforgó termesztésében jó tapasztalatai vannak. Április derekán 200 hektárnyi területen vetették el, s a már szépen soruló ipari növény jó eredményeket ígér. A múlt évben például 20 mázsa napraforgót takarítottak be hektáronként, ami aránylag jó eredménynek számít. Az idén április derekán vetették el kétszáz hektáron, s a szépen soroló növény gazdag termést ígér. A dohánytermesztéssel azonban úgy tűnik, hadilábon állnak. Bár az igaz, hogy a palántákat a tervezett tizenöt hektáron kiültették. De vajon okultak-e a múlt évi tanulságból, a tizennégy mázsás hektárhozamból? Erre a kérdésre majd ősszel lehet kielégítő választ adni. A szövetkezetben azt hallottam, hogy Veszelovszkv Imre csoportvezető nem tartozik a borúlátó, panaszkodó emberek közé. Most azonban főleg a hiányosságokról és a megoldásra váró problémákról beszélt. — Van egy eléggé terjedelmes rekuitivált területünk — mondotta —, amit már illő lett volna megtisztítani a fatönk- és kőmaradványoktól. De eddig még nem sikerült, mert sokan úgy vélekednek, hogy jobb lesz, ha ezt a munkát a jövő évre hagyjuk. Persze az ilyen vélemények háttérbe szorulnak. S annak ellenére, hogy kevés a munkás kéz, bízom abban, hogy erről a területről már az idén silókukoricát takarítunk be. A másik kérdés, amelyről Veszelovszky csoportvezető beszélt, a termelés gépesítésének színvonalát érintette. Szerinte fékezi a szövetkezet fejlődését az a kedvezőtlen helyzet, hogy fpleg a vontatott munkagépek száma ék minősége nincs összhangban a szövetkezet területének nagyságával és a növénytermesztés struktúrájával. Vajon hogyan ítéli meg a helyzetet Csömör István, a szövetkezet főgépesítő je? — A gondból van elég — mondotta. Kétségtelen, hogy a munkaerőhiány a gépesítés szakaszán is eléggé szembetűnően jelentkezik. Míg például néhány évvel ezelőtt 32 traktorunk volt, addig jelenleg már csak 18 van. Itthagytak bennünket. S bizony tizennyolc ember — bármennyire igyekszik is — képtelen olyan teljesítményt nyújtani, mint harminckettő. A traktorokkal komolyabb gondjaink nincsenek. A nagyobb gondot valóban a vontatott gépek hiánya és a meglevők gyenge minősége okozza. Gyakran előfordul, hogy a munkák dandárjában hiányzik még valami, kép telenek vagyunk összeállítani és felvonultatni a szükséges gépsort. Magam is időszerűnek látom ennek az eléggé akut kérdésnek a mielőbbi megoldását. A kéméndi szövetkezet nem tartozik a leggyengébben gazdálkodó szövetkezetek közé. Sőt, termelésének egyes ágazataiban — a szarvasmarha- és sertéstenyésztésben — figyelmet érdemlő fejlődés tapasztalható. Gazdagodásának, termelése további fejlődésének egyik fontos feltétele, hogy hozzálásson a termelés korszerűsítésével járó bonyolult problémák megoldásához. Kalita Gábor A čičoví (csicsói) központtal gazdálkodó szövetkezet forrólevegős szárítója — három műszakban üzemel — a tervek szerint 350 tonna zöldtömeg feldolgozását biztosítja takarmánylisztté a lucerna első kaszálásának befejezése után. Az új szárító-berendezést az efsz racionális brigádja szerelte öszsze — saját elképzelések alapján —, Kiss mérnök irányításával. Fotó: Tóth Lapunk tartalmából Társadalmunk értékeinek védelmezői * A vörös vándorzászló kötelez... * Testépítés: mikor? * A leghatékonyabb forma * Megoldás: Az érdekek összehangolása Kedvtelésből * Az öntözéshez nemcsak víz kell * Kulturális életünk fellendülése * ■ylezógazdaságunk —■ s ez közismert — döntő szerepet játszik a lakosság ellátásban. Érthető tehát, hogy a mezőgazdasági termelés nagy jelentőségének megfelelően, a párt és a kormány nagy figyelmet fordít minden olyan jelenség feltárására, elhárítására, amely a fejlesztést fékezi, akadályozza. Ugyanakkor ösztönzi azokat a kezdeményezéseket, amelyek nyomán továbbfejlődik, a szocialista úton egyre sikeresebben halad a mezőgazdaság. Az idei tavaszon elsősorban a szeszélyes időjárás késlelteti a növényzet fejlődését. A természet állította akadályok leküzdése nem szokatlan feladat a mezőgazdaságban. Jelenleg a kiváló termelési kedv alapvető forrása lehet a természet állította akadályok leküzdésének. A tavaszi munkák során szinte kivétel nélkül minden gazdaságban megmutatták a vezetők és dolgozók: tudnak bánni a technikával, képesek pontosan szervezni, értik, hogy mennyire fontos minden négyzetméternyi termőföld kihasználása az ország számára. Az utóbbi napokban egyre gyakrabban esik szó az öntözésről, az évelő takarmányok veszteségmentes betakarításáról, a bő termést Ígérő gabonafélék á p*o Iá sáról, a sorjadzó kukorica és cukorrépa további megfelelő műveléséről, mindarról, ami közvetlenül szolgálja az időjárási viszontagságok okozta lemaradások leküzdését. Meglátásaink szerint ezek a megoldások, módszerek ismertek a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban. Az ismeretek nagyon fontosak, lényeg azonban a tett. © О © A termelést fejlesztő tettekről — a Dunajská Streda-i járásra méretezve — a közelmúltban Németh János mérnökkel, a jmi főagronómusával beszélgettünk. Az április 6-i fagy némileg — ebben a járásban is — visszavetette az ősziek fejlődését, de az azóta lehullott csapadékmennyiség sokat javított a vetéseken, a munkát viszont némileg hátráltatta. A gabonafélék megbetegedései közül egyedül a lisztharmatot észlelték, a fertőzés továbbterjedését azonban sikerült megállítaniuk. Az egyik legnagyobb értékű takarmánynövényük a szemes kukorica — bár a talaj hőmérséklete a mag csírázását gátolta —, jelenleg szépen fejlődik. A hibrideknek megfelelő tőszám biztosítva van, amit a gondos talajelőkészítésnek és vetésnek köszönhetnek. A gyomirtást még a vetés előtt elvégezték, s további vegyszerezéssel csak ott számolnak, ahol' a gyomosodás foka nagyobb a megengedettnél. A vetőmag mennyisége megfelelő volt, azonban a minőséget, értve alatta a fajtákat — a járás termőhelyi adottságainak a legmegfelelőbbeket — nem sikerült biztosítani. Ez a tény viszont nem a helybeliek tehetetlenségén múlott. Ök igyekeztek mindent elkövetni. Évente visszatérő problémát a talajkártevők megjelenése, s a fertőtlenítőszerek hiánya okozza. Az utóbbi akadályt gyakorlatilag úgy igyekeztek áthidalni, hogy talajszondázást végeztek, s ennek az eredményeitől függően adagolták a fertőtlenítőszereket. A közelmúltban Csilizközben tartották meg az úgynevezett „répakonferenciát“, ahol a termelők mindent elmondtak e fontos ipari nökvény jelenlegi- állapotáról, fejlődéséről. Az egyedszám jelenleg 50—100 százalékkal nagyobb a megengedettnél, ezért kézi erővel látnak hozzá a cukorrépa egyeléséhez. A cserepes talaj szükségszerűvé tette a szögeshenger alkalmazását. Teljes ütemben folyik a cukorrépa sarabolása és a növényvédelmi beavatkozás. A zöldaratás az évelő takarmánynövények betakarításának első ütemeként megkezdődött a füves-keverékek etetésre történő kaszálása, illetve legeltetése. A lucerna betakarításánál minimális veszteségre törekednek úgy a tömeg, mint a béltartalom szempontjából. Ismeretes, hogy a fejlődési időszak előrehaladtával növekedik a takarmánynövények nyersrosttartalma, ami azután kedvezőtlenül befolyásolja a táplálóanyagok emészthetőségét. Ezért a saenázskészítésre szánt terményt kb. 23—25 százalékos szárazanyag-tartalom mellett igyekeznek kaszálni, miáltal 100 százalékos szárazanyagra számítva 28 százalékot meg nem haladó nyersrosttartalmat szeretnének biztosítani. A szenázsoláson kívül ^felkészültek a lucerna forró- és hideglevegős szárítására. A járás 12 forrólevegős szárítójára konkrét munkatervet dolgoztak ki, hogy kapacitásuk maximálisan ki legyen használva. A szántóföldi zöldségfélék közül a karalábé és a korai káposzta megfelelő agrotechnikai időben, s elegendő mennyiségben lett kiültetve. Sajnos fagyot kapott, ami késleltette fejlődését. Ugyanakkor a fóliasátrak növényzete — uborka és paprika — Ígéretesen fejlődik. Társadalmunk sok területén dolgoznak azért, hogy — a csökkenő mezőgazdasági földterület, és az ott dolgozók létszámának állandó csökkenése ellenére — évről évre növekedjen a termés. A mezőgazdasági gépgyáraktól a növényvédő szert vagy műtrágyát gyártókig, a különböző szinten irányítóktól az eszközforgalmazókig, kutatókig sok-sok ember járul hozzá a korszerű gazdálkodás feltételeinek előteremtéséhez, jó hasznosításához. Hogy ezen erőfeszítéseknek mi lesz az eredménye, az a gyekorlatban a mezőgazdaságban dől el. A mezőgazdaság dolgozóin — vezetőkön és a termelés „sorkatonáin“ — nagy a felelősség. Hogy ők a felelősséget vállalják, azt az a gyakorlat is bizonyítja, melyet a járás egyik szövetkezetében, a Horný Bár-i (felbári) Efsz-ben észleltünk. © О © A Duna menti erdők mögül egy sötét felhő széle látszott — olyan volt, mint egy busa medvefej. Majdnem mozdulatlanul függött az erdő fölött, de hogy ott van, azt érezni lehetett az erősödő szélben, a gyors lehűlésben. — Végeznek-e vajon traktorosaink a cukorrépa sarabolásával? — mondta szinte önmagának Zsemle Ferenc, a Csallóköz nevet viselő felbári szövetkezet elnöke, akivel határszemlére indultunk. A sarabolást végző Posvanc Ferenc, Lelkes László, Nagy Imre és Nagy László — májust meghazudtolóan, téliesen öltözve — végezték ezt a nagyfontosságú munkát. Figyelmüket még az sem kötötte le, hogy közben az esőt sejtető felhőből szakadt dunyhaként hullani kezdett a hó. A ritka májusi jelenség szerencsére nem tartott soká. A váratlan vendéget hozó szél — a természet kozmetikusaként — azonban pirosra színezte a dohányt palántázó lányok és asszonyok arcát. A részlegen dolgozó csoport Kovács Mária vezetésével a szocialista brigád bronzfokozata címének elnyeréséért versenyez. Munkatempójuk a legjobb riportalanynál is tőbbetmondóbb volt. Tavalyi termelési tervüket 80 ezer koronával túlteljesítették. — A gondos őszi munka nyomán búzánk állapota kiváló — jegyezte meg Zsemle elvtárs, egy gazdag termést ígérő búzatáblához közeledve. Hiába, a terméseredmények köteleznek. Az utolsó aratáskor több mint hetven mázsás hektáronkénti átlaghozamot értek el. A kövér, szinte térdig érő lucerna azt sejteti, hogy a szövetkezetnek ebben az évben sem lesznek takarmánygondjai. Jó gazdaként ők azonban semmit sem bíznak a véletlenre. A takarmányalap biztosítása szempontjából hasznosítják a Duna menti töltést. Ha a szénáról esik sgjj, gyakran nagyapám jut az eszembe. Vele jártam a szénát összegyűjteni vagy huszonötévvel ezelőtt. A rendre vágott száraz szénát sajnos a vasúti mozdonyból kipattanó szikra felgyújtotta. Az üszkös réten akkor nagyapám csak ennyit mondott: — Későn jöttünk fiam, lelegelte a „fekete tehén“. Ezt a fekete tehenet sajnos még a közelmúltban is gyakran láttam a szövetkezetek határában legelészni. A felbári szövetkezet bő termést ígérő földjein tett szemlénk viszont azt bizonyítja, hogy a termelést fejlesztő tettek többek között a „fekete tehenet“ is száműzték. Csiba László Termelést fejlesztő tettekkel
