Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-14 / 2. szám
rozták ugyan, ezek azonban a tervfeladatok teljesítésével megbízott alakulatok és egyének közötti gazdasági kapcsolatok szféráját sokszor nem tudják kielégítően felölelni. A magasabb szintű, önálló elszámolás elvén alapuló igazgatási és gazdálkodási formát érvényesítő mezőgazdasági vállalatok gyakorlati tapasztalatai szerint ajánlatos és célszerű ezeket a vállalaton belül érvényesülő gazdasági kapcsolatokat önálló szervezeti szabályzat formájában szabályozni, vagyis kidolgozni:' • a vállalat gazdálkodásának belső szabályait; • az igazgatás és gazdálkodás belső kooperációs szabályait. Az alakulatok és a dolgozók eszközökkel való ellátása A tervfeladatok teljesítése érdekében a vállalat minden alakulatnak és dolgozónak megadja a szükséges gazdasági eszközöket, amelyekkel a hozraszcsot elvén alapuló gazdálkodás keretében rendelkezik. Nemcsak a reális tervteljesítésre teremtik meg a feliételeket, hanem egyúttal elősegítik a mezőgazdasági vállalat dolgozói szocialista tulajdonnal szembeni viszonyának fejlesztését és elmélyítését is. Érvényes szabály, hogy az állami szervezet gondozásában, vagy a szövetkezet tulajdonában levő gazdasági eszközöket jegyzék szerint át kell adni az egyes hozraszcsot alakulatok vezetőinek. Ezek azután a beosztott vezető dolgozók felelősségére bízzák őket, akik továbbítják azokat az általuk igazgatott alakulatok dolgozóinak. Ebben a folyamatban fontos műveletet jelent az átadási leltár; az átvevő dolgozó írja azt alá, ami bizonyltja, hogy a felsorolt eszközöket gondozásba átvette. Ugyanezek a szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha bizonyos tisztségben személyt változás következik be, és a tisztségviselő gondjaira bízott eszközökért a felelősséget más személyre kell átruházni. Így az alakulatok tevékenységének értékelésekor meg lehet vizsgálni az alakulatok által elért teljesítmények, gazdasági eredmények és a felhasznált (vagy befektetett) gazdasági eszközök közötti arányt. Az alakulat gazdálkodása tehát annál hatékonyabb, amennyivel kevesebb gazdasági eszközt fordít ugyanazon teljesítmény elérésére. A leltári jegyzékeken és a gazdasági eszközök kimutatásain kívül a gazdasági vállalatokban ebből a szempontból minden olyan okmánynak van jelentősége, amelynek kíséretében a gazdasági eszközöket elszámolás végett átadták a felelős dolgozónak (a kiutalt leltár jegyzéke, a használatra kiutalt Irodaszerek kartotéklapja, a gép átadási jegyzőkönyve stb.j. Anyagi és erkölcsi érdekeltség, az alakulatok és a dolgozók felelőssége A feladatok teljesítésétől függő anyagi érdekeltség a hozraszcsot elvén alapúié igazgatás egyik alapvető motívuma és eszköze, amely a mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak és tagjainak öntudatosságával együtt a termelés és a gazdálkodás célkitűzéseinek elérését segíti. Az anyagi és erkölcsi érdekeltség azonban csak az érem egyik oldala, amelynek másik oldalát az anyagi és erkölcsi felelősség képezi. A hozraszcsot elvek szerinti igazgatás és gazdálkodás feltételei között az anyagi érdekeltséget nem lehet csupán a feladatok teljesítéséért fizetett jutalom vagy prémium nagysága szerint értékelni, hanem a jobb minőségű termékek (tökéletesebb állatok, jobb minőségű betakarítás, a leszállított silótakarmány jobb minősége stb.) iránti érdeklődésben, igyekezetben is. Világos, hogy a mezőgazdasági vállalat munkaeredményeit ezért nemcsak az egyén, hanem az egyes hozraszcsot alakulatok egész munkakollektíváinak anyagi érdekeltségéhez kell kötni. Az alakulatok és a dolgozók anyagi érdekeltségének eszközei a vállalaton belüli gazdálkodás szabályainak fontos részét képezik. A hozraszcsot elvei szerinti gazdálkodásban az anyagi érdekeltség rendszerének fontos problémái: a) az értékviszonyok világos és konkrét meghatározása, amelyek alapján az egyes központok mint az egyes teljesítmények szállítói és átvevői kölcsönösen adás-vételi kapcsolatokat teremthetnek egymással, valamint ezeknek a kapcsolatoknak az értékelési módja (vagyis értékben! vagy pénzben! meghatározása). Ezeket a kérdéseket együttesen a vállalaton belül érvényes árak megszabásának nevezhetjük; b) a dolgozóknak járó jutalmak nagyságának és azoknak a feltételeknek a világos és konkrét, a szó szoros értelmében való meghatározása, amelyek alapján a vállalat eleget tesz a munkadíjazás szocialista elveinek; ej a dolgozók kezdeményezésének fejlesztése és a szocialista • munkaverseny. A vállalati árak meghatározása A vallalat belső alakulatai, illetve központjai az újratermelési folyamatban egymással kölcsönös kapcsolatba kerülnek. Ezeknek különböző formája és intenzivítása lehet. A kapcsolatokat a termelési pénzügyi terv, valamint a szabályzatok útján oldják meg, amelyek a szervezeti egységeket a feladatok és kötelességek minőségi mennyiségi teljesítésére és bizonyos feltételek betartására kötelezik. A vállalat egységei közötti kölcsönös kapcsolatok alakulnak: • a vállalati vezetés alakulata és a termelési részlegek között; 9 a termelési részlegek (növénytermelés, állattenyésztési termelés, mellék- és segédüzemág) közötti kölcsönös kapcsolatok; • a termelési alakulatok és azok hozraszcsot egységei között. A vállalaton belüli ökonómiai irányítás érvényesítésének és fejlesztésének alapját a vállalati vezetőség és a többi gazdasági központ közötti kölcsönös kapcsolatok képezik. A vállalati vezetőségnek irányító feladata van, ám a vállalaton belüli irányításnak bizonyos mértékig gazdasági központként is érvényesülnie kell. A vállalat határozza meg a következő feladatokat: 9 a műhelyekben és azok keretein kívül tevékenykedő iparosok teljesítményeit, pl. a nagyobb javításokat vagy a kisebb javítások csoportjait, amennyiben ezeknek a tevékenységeknek a vállalaton belüli teljesítményeit a tényleges költségek útján nem követik; 9 az építészeti tevékenység teljesítményeit; 9 a tehergépkocsi szállítás egy szállítási órára jutó, a gépkocsi teljesítményére vagy X tkm-re átszámított teljesítményeit; 9 a traktorok teljesítményeit (1 traktoróra a traktor vonóerejére átszámítva]; 9 gabonakombájnok 1 órára jutó teljesítményeit; 9 a fogatok 1 munkaórára átszámított teljesítményeit. A vállalati árak költségekkel szembeni viszonya A vállalatokban az alakulatok költségvetés szerinti ráfordításának fedezésére a hozadék szolgál. A vállalaton belüli ár tehát tartalmilag lényegében a vállalati eredmény kifejezési módja, elsősorban: a) a termelési központban kiszámlázott költségek megszabásával; b) azzal a célzatával, hogy a vállalati igazgatásban az anyagi érdekeltséget a költségek csökkentésére, vagy a nyereség növelésére, esetleg, kivételesen, a veszteségek csökkentésére használják fel. Az önköltség és a számlázás módjával összhangban a vállalati ár és a gazdasági központ költségei közötti viszonyok két alapvető típusát különböztethetjük meg: 9 vállalati árat úgy állapítják meg, hogy ez csak a központban közvetlenül keletkezett költségeket fedezze, ez az ún. hiányos vállalati ár; 9 teljes vállalati ár. Vállalati árszínvonal A vállalati ár színvonalának megállapításakor arról van szó, hogy: 9 a vállalati árat az előkalkuláció, vagyis az előzetes önköltségszámítás szerinti költségek nagyságának megfelelően állapítjuk meg, vagy 9 a vállalati ár magában foglalja a nyereség bizonyos részét (kivételesen a veszteséget is). A költségek színvonalának megfelelő vállalati árat megszabhatjuk: 9 a tervezett kalkuláció 9 operatív kalkuláció 9 átszámítási kalkuláció szintjén. A tervezett kalkuláció alkalmazása esetén az illetékes tervidőszakban elérendő közepes tervezett feltételekből indulnak ki. Az operatív kalkuláció a művelet elvégzésre normázott konkrét feltételekre megszabott operatív normákból indul ki. Az árszámítási kalkulációt a költségek kevésbé pontos (akár becslés szerinti) meghatározási módja jellemzi. Ez abból következik, hogy előzetesen, olyan időszakban határozzák meg, amikor a konkrét feltételek még nem ismertek. A vállalati ár érvényesítésének időtartama A teljesítmények vállalati ára egyrészt a központ gazdálkodásának mértéke, másrészt további feladatokat tölt be. Főként л a gazdásági központok közötti kapcsolatok kifejezésére szolgál, Ж tehát a más központok által leszállított teljesítmények fogyasz* tásának kifejezési eszköze is. Ezért érvényességének időtartamára vonatkozóan különböző, gyakran ellentétesen is ható követelményeket támaszthatnak. Ezek közül említsük meg legalább a legfontosabbakat: a) amennyiben a leszállított teljesítmények használati értéke változatlan marad, az átvevő központ szempontjából a más központok által leszállított teljesítmények fogyasztását stabilan kellene értékelni; b) a vállalati árak hosszúlejáratú érvényessége a vállalaton belüli alakulatok költségcsökkentésre irányuló kezdeményezését is támogatja, mivel nem fenyeget az a veszély, hogy a költségek kezdeményező csökkentése után a vállalati árat, mint a központ következő időszakban való értékelésésének mértékét azonnal csökkenteni fogják. A Salai Efsz ben kidolgozták a központközi kapcsolatokban leszállításra kerülő egyes vállalati teljesítmények segédtevékenységek szakaszán érvényes vállalati árait. Ezek a következők : Műhelymunkák 24,34 Kčs/óra Traktormunkák 22,84 Kčs/óra Kombájnmunkák 106,77 Kčs/óra Tehergépkocsi szállítás 51,56 Kčs/óra Fogatos munkák 24,81 Kčs/óra A szövetkezet a mezőgazdasági termelés termékeinek értékelésére a vállalatra érvényes szabott árakat használja. Ettől a szabálytól csak a szenázs esetében tért el. Ennek az árát minősége szerint 25—40 Kčs/q árkülönbözet határai között állapítja ineg. Munkadíj A munka szerinti elosztást a szocializmusban össztársadalmi viszonylatban és népgazdaságunk egyes ágazataiban, tehát a mezőgazdaságban is lényegében két közgazdasági tényező határozza meg: a) a szocialista termelés fejlődésének színvonala; b) a munka szerinti elosztás szükségszerűsége, amely a szocializmusban érvényesített munkamegosztás jellegéből következik. A munkadíjazás alapvető formái gazdasági hatékonyságának a következőkön kellene alapulnia: 1. Az egyes dolgozók vagy munkakollektívák érdekei és a vállalati és össztársadalmi érdekek közötti kölcsönös összhang kialakításán, ami konkrét formában az alábbiakban nyilvánul meg: 9 a munkatermelékenység növekedésének biztosítása a termelés minden szakaszán, össztársadalmi és összvállalati viszonylatban; 9 a termékek megfelelő minőségének biztosítása; 9 a termelőeszközök kihasználásának a termelés és a munka termelési folyamatban való ésszerűsítésével elért nagy hatásfoka. 2. Azon, hogy minden dolgozó számára érthető legyen. 3. A munkadíj nagysága és a végzett munka mennyisége és minősége közötti összhang biztosításán, amt megköveteli: 9 a munkarend és a végzett munkáért vállalt felelősség megszilárdítását; 9 a technikailag megalapozott teljesítménynormák feladatának felújítását és elmélyítését. Az igazgatási tevékenységben nagyon fontos, hogy a munkadíjazás egyes formáit a mezőgazdasági termelés különböző feltételei szerinti alkalmasság és hatékonyság szempontjából megfelelően alkalmazzuk. A mezőgazdaságban a dolgozók munkadíjazásának egyedüli forrása a munkadíjalap és a béi-költségelszámolás. Ez az egyéni és kollektív termelési és munkaeredményekért fizetett munkadíjakra oszlik. Az egyéni termelési és munkaeredményekért fizetett jutalmak alatt az alapdíjak és alapbérek összes formáit értjük: — a teljesítménybéreket, időbéreket, a pénzrészes béreket, beleértve a vegyes bért is, a szakmánybéreket, valamint a több fokozatú havibéreket; — a bértarifa minősítési fokozatainak keretében fizetett munkabéreket, beleértve a személyi fizetéseket is; — az illetékes előírások szerinti bérpótlékokat és prémiumokat; — a vállalati irányítás elvei alapján egyéni munkaeredményekért fizetett jutalmakat és prémiumokat; — más egyéni jellegű kiadásokat, melyek bértarifa, munkadij és munkabér jellegűek. V Kollektív munkaeredményekért fizetett jutalomnak tekintjük mindazokat a munkabérformákat, amelyeket a vállalat vagy annak vállalaton belüli alakulataink gazdasági eredményeiből részesedés formájában kifizetnek. A Šaľai Družba Efsz munkadíjalapját és bérköltségelszámolását 1976 ban 16 millió 536 ezer Kčs-ban állapították meg, abból a bér mozgó része 5,66 százalékot, azaz 936 ezer KCs-t képviselt, és az alapdíjakra 15 millió 600 ezer Kčs, azaz 94,34 százalék jutott. Az egyéni és a kollektív munkaeredményekért fizetett munkadij formái A teljesítménybér a munkadíjazás olyan formája, amikor a kereset nagysága teljes mértékben a végzett munka mennyiségének függvénye. A technikailag megalapozott munkaráfordítási normák érvényesítésével egyetemben a munkatermelékenység biztosításának fontos eszköze. A munka eredményei szerinti díjazási elsősorban ott lehet érvényesíteni, ahol a) előre meghatározhatják a munka- és a technológiai folyamatot; bj az érvényes elvek alapján megállapíthatják a teljesítménynormát; c) a munkát mennyiségi és minőségi szempontból ellenőrizhetik annak veszélye nélkül, hogy a dolgozó fokozott munkateljesítménye a termelés minőségének és gazdaságosságának csökkenéséhez vezetne; d) el lehet érni, hogy a normák megállapítása és a munka ellenőrzése ne járjon olyan ügyviteli megterheléssel, amelyet a teljesítménybér előnyei nem tudnának kiegyenlíteni. A Saíai Efsz a dolgozók alapdíjazására minden tevékenységet a teljesítménynorma alapján tarifaosztályokba sorolt. A szövetkezetben alkalmazott teljesítménynormák igen progreszszívek, és biztosítják minden egyes dolgozónak a termelési központ, és ezzel egyidejűleg a szövetkezeti egész jó gazdasági eredményeitől függő anyagi érdekeltségét. Időbérrel azoknak a dolgozóknak a munkaeredményeit jutalmazzák, akiknél az eredmények a ledolgozol idő tartamától függnek. A munkadíjazásnak ezt a formáját abban az esetben érvényesítik, amikor nem lehetséges teljesítménybért alkalmazni, ahol a munkamenetet és a munkaműveleteket gyakran változtatják, ezért a számítások igen bonyolultak és a munka mennyiségének ellenőrzése nagyon fáradságos lenne. Ezt a munkadíjazást formát abban az esetben alkalmazzák, amikor a Munkatörvénykönyv rendelkezései szerint nem szabad teljesítménybért bevezetni (mérgező és káros hatású anyagokkal végzett munka, 16 éven aluli fiatalkorúak foglalkoztatása stb.). A prémium a nagyobb teljesítményért, a munkaszervezés és a termelés tökéletesítéséért, a termékek minőségének javításáért, a megszabott technikai-gazdasági mutatók teljesítéséért fizetett jutatom. A prémium a munkadíjalap, és ezzel az efsz teljes jövedelmének részét képezi. A prémiumok gazdasági hatékonyságának előfeltétele a premizálás mutatóinak helyes megválasztása. A premizálás mutatóinak egyszerűknek, a dolgozók számára érthetőknek kell lenniük, és ezek teljesítését ellenőrizni kell. A Salai Družba Efsz-ben minden dolgozónak az egyes munkaszakaszokon folyamatos prémiumot fizetnek, ha tervfeladataikat teljesítik, de ugyanakkor nem lépik túl az évi termelési és pénzügyi tervben előirányzott alapbéreket és az anyagköltségek negyedévi tervét. Ezeket a jutalmakat a harmadik és a negyedik negyedévben fizetik ki a naturáltermelés feladatainak időbeni teljesítése alapján és az évi termelési pénzügyi terv általi egyes termelési szakaszokra való lebontása szerint. Az év folyamán ebből az alapból merítik a szocialista munkaversenyért fizetett jutalmakat is. A vállalat vezetőjének alapjából folyósított prémiumok a dolgozók vagy munkakollektívák azon feladatok teljesítésétől függő anyagi érdekeltségét hivatottak fokozni, amelyek rendszerint meghaladják a szokványos munkakötelezettségek kereteit. Ez az alap a munkadíjazásnak csupán kiegészítő tormája. Ezekből az eszközökből jutalmazzák azokat a dolgozókat, akik különösképpen elősegítették a termelési és más feladatok teljesítését. A rendkívüli prémiumok alapjával a szövetkezet elnöke rendelkezik, és ezeket a jutalmakat az efsz vezetőségének kell jóváhagynia. A gazdasági eredményekből való részesedésnek két összetevője van: a) Eredményprémiumok — stabil rész. Erre az alapra folyósítják az eredményprémiumokra előirányzott, és a tervezett pénzeszközök volumenének 70 %-át képező pénzeszközöket. Ezeket abban az esetben fizetik ki, ha a termelési és árubevételi tervfeladatokat teljes mértékben teljesítették, de