Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-04-29 / 17. szám

1978. április 29. SZABAD FÖLDMŰVES ti A mezőgazdaság gyors fejlesztése feltételezi a tudományos-műszaki ha­ladás vívmányainak gyakorlati kihasz­nálását, az összpontosítás, a szakosí­tás és az együttműködés kiszélesítését, az irányítás és a munkaszervezés tö­kéletesítését. Ezen a téren a kelet­szlovákiai kerület mezőgazdaságában is jelentős változásokra került sor. JURAJ MIKITA elvtárstól, a kerü­leti mezőgazdasági igazgatóság veze­tőjétől arról kértem tájékoztatást, hogy a kerület mezőgazdasági üzemei hogyan valósították meg a hatodik ötéves terv két évének igényes fel­adatait és milyen tervekkel indultak az új gazdasági évnek. — Igazgató elvtárs hogyan értékeli a kerület mezőgazdaságának eredmé­nyét és helyét az ország termelésé­ben? — A kerületi pártbizottság elnöksé­gi ülésein egyre gyakrabban szerepel a mezőgazdaság vizsgálata. Az elért eredmények és a végzett munka elem­zésével lehetséges csak a további feladatok meghatározása. Mint aho­gyan az a kerületi pártbizottság leg­utolsó plénumülésén is elhangzott, elmondhatom, hogy a kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasága sikeresen tel­jesítette a hatodik ötéves terv első két évére előirányzott feladatait. A bruttó mezőgazdasági termelés értéke az utolsó két évben 17,3 százalékkal növekedett és kialakult a reális elő­feltétele a kerületi pártbizottság no­vemberi plenáris ülése határozatának sikeres teljesítéséhez. Ez a határozat 1978-tól 1980-ig terjedő időszakra, a brutto mezőgazdasági termelésben 28.5 százalékos növekedést irányzott elő. Két év alatt a növénytermesztés 21.5 százalékos fejlődést ért el. A szélsőséges időjárás a kerület mező­­gazdasági üzemeit is sújtotta. Ennek ellenére a gabonafélék össztermelése 38,7 százalékkal növekedett. — Az elért eredmények igazolják, hogy az agrotechnikai követelmények betartásával, a gépesítés fejlesztésé­vel és megfelelő fajták termesztésé­vel akkor is elérhetők jó eredmények, ha az időjárás kevésbé kedvező az adott kultúra termesztéséhez. Persze a mezőgazdasági termelést nem lehet függetleníteni az időjárás­tól. Ezt példázza a tavalyi cukorré­pa-, burgonya- és a napraforgótermés alakulása is. Kerületünk mezőgazda­­sági üzemei éveken keresztül jó cu­korrépa-termesztőknek bizonyultak. Nyilván a kedvezőtlen időjárással ma­gyarázható, hogy a múlt évben csu­pán 23,8 tonna hektárhozamot értünk el, vagyis 13 tonnával kevesebbet a tervezettnél. A burgonya termesztésé­ben 4,8 tonnával maradtunk le a ter­vezett hektárhozamtól. A legnagyobb kiesés azonban a szemes kukoricánál, a napraforgónál és a hüvelyeseknél tapasztalható. A zöldségtermesztő ágazat a múlthoz viszonyítva jobb munkát végzett, amit az is bizonyít, hogy tavaly 31 százalékkal több zöld­séget értékesített mint 1978-ban, így kertészeti termékekből a lakosság el­látása egész éven keresztül egyenle­tes volt. A burgonya, a kukorica, a cukor­répa, a hüvelyesek és a napraforgó termesztésében az idén a fajtaará­nyok javítására, a korszerű vetőmag­­ellátásra, a területi összpontosításra, a fajták termőképességének jobb ki­használására, a műszaki feltételek biztosítására és a munkához való vi­szony további javítására törekszünk. — Milyen eredmények születtek az állattenyésztés szakaszán? — Az állattenyésztés brutto terme­lése az 1975-ös évhez viszonyítva 14 százalékkal növekedett. A szarvasmar­hák létszáma 38 ezer darabbal, ezen belül a tehénállomány 7827 darabbal szaporodott. A szarvasmarha-állomány fejlődését elősegítő intézkedések ha­tására tejtermelésünk kimozdult a holtpontról, de a kétszázalékos növe­kedéssel korántsem vagyunk elége­dettek. A szlovákiai átlagtól 490 liter­rel maradtunk le. Mezőgazdasági üze­meink 8,8 százaléka még mindig nem érte el a kétezer literes fejésátlagot. A sertéstenyésztés szakaszán a te­­nyészállomány gyors növekedése máris érezteti kedvező hatását. A sertések száma körülbelül százezer darabbal szaporodott, a hústermelés pedig 18 százalékkal növekedett. Saj­nos mind a növénytermesztés, mid az állattenyésztés szakaszán nagy az aránytalanság. Ennek megszüntetése céljából érdemes munkálkodni az élen járó üzemek bevált gyakorlati tapasztalatainak, módszereinek, a tu­domány legújabb eredményeinek el­terjesztésén. Ezek révén is előrelép­hetünk az évek óta adósságlistáinkon szereplő feladataink megoldásában. Számításba kell venni persze azt is, hogy növekvő termelési feladatainkat csökkenő létszámmal kell megoldani. Ezért fontos követelmény a munká­éi üzemszervezés színvonalának szün­telen emelése. — Milyen főbb feladatok teljesíté­se vár 1980-ig a kerület mezőgazda­­sági üzemeire mit vár az ország a kerület mezőgazdaságától? — Kerületünk mezőgazdasága lé­nyegében jó úton halad. Az előrehala­dás ütemét azonban a jövőben meg kell gyorsítanunk. Célkitűzésűnk, hogy szemesekből évi 1 millió tonna termést érjünk el, tovóbbá cukorrépából 42 tonna, bur­gonyából pedig 18 tonna hektárhoza­mot. A szarvasmarha-állományt 55 ezer darabbal, ezen belül a tehén­állományt 28 ezerrel akarjuk növelni. A fejési átlagot is javítanunk kell leg­alább 400 literrel. Feladataink összhangban vannak a népgazdasági érdekekkel. Tehát arra kell törekednünk, hogy az össztársa­dalmi igányeket a lehető legteljesebb mértékben kielégítsük. E cél érdeké­ben javítjuk az oktatási és a propa­ganda tevékenységünket, fejlesztjük az üzemi demokráciát s a lehető leg­szélesebb mértékben kibontakoztatjuk a szocialista munkaversenyt. Kétségtelen, hogy már eddig is sok kezdeményezés történt a kelet-szlová­kiai kerületben. Például „Egy millió tonna szemes terményt a köztársa­ságnak“, a kukorica termesztésében, a „hatvanasok mozgalma“ stb. Most arra van szükség, hogy ebbe a moz­galomba minden mezőgazdasági üzem aktívan bekapcsolódjon és a rendel­kezésre álló összes feltételeket a le­hető legésszerűbben használja ki a termelési feladatok teljesítésére. Sok tartalék, sok kihasználatlan lehetőség van még a kelet-szlovákiai kerület mezőgazdaságában. Tehát minden feltétele megvan annak, hogy a mezőgazdasági üzemek vezető dol­gozói és sorkatonái a jövőben na­gyobb eredményekkel bizonyítsák helytállásukat. ILLÉS BERTALAN Beváltak a szigorú intézkedések A CSKP XV. kongresszusa hatá­rozatai értelmében a minőség szüntelen javítása népgazdaságunk valamennyi szakaszán fontos kö­vetelmény. Ez teljes mértékben a mezőgazdasági termelésre is vo­natkozik, ahol valamennyi ágazat­ban a munka, valamint a termékek szüntelen minőségi javítására kell törekedni. Hiszen a minőség javí­tása egyben a gazdaságosság, a hatékonyság növelését jelenti. Ugyanakkor a dolgozók hozzáállá­sáról, a munkához való viszonyá­ról is tanúskodik. A gyakorlat sok esetben sajnos más képet mutat. Gyakran tapasz­talható, hogy a mezőgazdasági üzemekben nem fordítanak kellő figyelmet a minőségre, ami tör­vényszerűen kedvezőtlenül hat a gazdasági mutatókra. Ezért jogo­san felmerül a kérdés: vajon a mezőgazdasági üzemekben ezt nem látják? E kérdés beható boncolá­sa, vagyis a rossz minőség okának keresése nem egyszer a nemtörő­dömségre. a hanyagságra, a hiá­nyos ellenőrzésre, de a rossz mun­kaszervezésre és irányításra is rá­világít. Egyes munkafolyamatoknál a minőség ellenőrzése gyakran ne­héz és körülményes. Érthető tehát, hogy a rosszul vagy jól végzett munka csak később, az eredmé­nyeken észlelhető. Azonban kevés­bé érthető például az a tény, hogy még ma Is számos gazdaságban gyenge minőségű tejet értékesíte­nek, holott a tej minőségét havon­ta kétszer is értékelik. így az üze­mekben módjukban áll rugalmasan Intézkedni a tej minőségének le­romlása esetén. A valóságban a­­zonban másképp történik. Nem egy gazdaságban hónapról hónap­ra pusztán tudomásul veszik, hogy másod- vagy harmad- — esetleg még enné! is rosszabb — osztályú tejet adnak el. Ezekben a gazda­ságokban a minőség jelentőségét talán lebecsülik, vagy nem tudják felmérni teljes egészében? Arra a kérdésre, MIÉRT GYENGE A TEj MINŐSÉGE? talán a legtalálőbb választ Stárek Ján, a blúaí (bényi) szövetkezet elnöke adta. Kritikusan megje­gyezte: — valahogy mindig csak a mennyiségre, a tejhasznosság növelésére törekedtünk, s emellett figyelmen kívül hagytuk a minő­séget. — Ennek következtében ta­valy az érsekűjvári járásban a legrosszabb minőségű tejet értéke­sítették. Az eredmények év végi mérlegelése során kiderült, hogy ezáltal a szövetkezet úgyszólván ötszázezer koronát veszített. S ez már valóban tetemes összeg. A ön bíráló szavak mögött súlyos mulasztások rejlenek. Ezeket a számokban kifejezett eredmények is érzékeltetik. Múlt év első felé­ben vizezés miatt huszonhárom­­ezer liter tej nem került értékesí­tésre. Évi átlagban pedig az el­adott tej túlnyomó mennyisége — több mint egymillió liter — har­mad- és csak hatszázezer liter lett másodosztályúnak minősítve. Első osztályú tej nem is volt. így tehát nem véletlen, hogy a tej értékesí­tési ára csupán 2,69 korona körül alakult literenként. Ml idézte elő a tej gyenge minő­ségét? A szavakból kiderült, hogy a szövetkezetben a fejősnél, a tej kezelésénél, de a tehenek gondo­zásánál is még a legalapvetőbb állategészségügyi és higiéniai kö­vetelményeknek sem tettek eleget. Elhanyagolták az állatok tisztán­tartását, a fejőberendezések tisztí­tását és fertőtlenítését. Olyan ese­tek Is előfordultak, hogy a fejők a tejet nem szűrték át, vagy a tej szállításánál a kannákat nem fed­ték be. A tej vizezéséről már nem. is beszélve. Érthető, hogy a foko­zott szennyeződés következtében a tej minősége nem felelhetett meg a követelményeknek. Végered­ményben több fejő felelőtlenül és hanyagul végzett munkájára az egész szövetkezet ráfizetett. A felsorolt tények nemcsak az egyes fejők felelőtlen munkájára utalnak. A szövetkezet vezetői is hibásak voltak abban, hogy nem fordítottak kellő figyelmet az el* lrnőrzésre, valamint a felmerült nehézségek és fogyatékosságok azonnali elhárítására. A nagyon gyenge tejminőségből öredő jelen­tős anyagi kár a helyzet gyökeres megváltoztatására késztette a szö­vetkezet vezetőit. Rájöttek arra, hogy radikális intézkedésekkel JAVÍTHATÓ A TEJ MINŐSÉGE. Elsőként szigorú eljárást Indítot­tak azok ellen, akik a tejet vizez­ték. Akadtak azonban olyan dol­gozók is, akik az Intézkedésekre, a büntetésre nem reagáltak, s mun­kájukat is hanyagul végeztébe. Eze­ket kevésbé felelős munkabeosz­tásba helyezték át. Farkas Miklós, a szövetkezet fő­állattenyésztője szerint sikeresnek bizonyult még az év elején a fejők részére megtartott Iskoláztatás. A fejők pontos utasítást kaptak, ho­gyan kell a fejőst és a tejkezelést a technológiai és a higiéniai köve­telményeknek megfelelően elvé­gezni. Ezenkívül kellő mennyiségű szűrőt, tisztító- illetve fertőtlenítő­szert is beszereztek. Továbbá meg­javították a fejőberendezéseket, a hűtőberendezést és a tejtárolót. A prémiumrendszert is módosí­tották. Az anyagi érdekeltség kö­zéppontjába a minőség került. Az első osztályú tej minden literjéért a fejőknek 5 fillér jár. Látszatra bár jelentéktelen összeg, de havi átlagban 250 koronás jutalmat je­lent a munkáját becsülettel végző dolgozónak. Viszont minden liter harmadosztályú tejért 3 fillért le­vonnak. A minőség javítására irá­nyuló anyagi érdekeltségben vala­mennyi zootechnikus és a körzeti állatorvos is részesül. Tehát valamennyi dolgozónak érdeke a jobb minőségre való tö­rekvés. Ezáltal jelentős mértékben megszilárdul a munkafegyelem és az ellenőrzés. A fejők maguk is ellenőrzik a munkát és ügyelnek a minőségre. A felmerült fogyaté­kosságokra azonnal felhívják a ve­zetőség figyelmét. A határozott intézkedések szem­mel látható javuláshoz vezettek. Az első negyedévben a szövetke­zetben első és másodosztályú tejet értékesítettek. Harmadosztályú tej már nem fordult elő. A tej minősé­gének nagyarányú javulása — a múlt év hasonló időszakához vi­szonyítva — a szövetkezet részére 116 ezer korona többlet bevételt jelentett. A tej minőségét még to­vább akarják javítani. Céljuk az, hogy az eladott tejnek legalább hatvan százaléka első, a többi pe-, dig másodosztályú legyen. Az elhangzottak bizonyítják, hogy ott, ahol az emberekben aka­rat és igyekezet van, a legnagyobb nehézségek is leküzdhetők. Akik még tavaly az utolsók között vol­tak, becsületes munkával rövid időn belül az elsők közé kerülhet­nék. Kár, hogy a szövetkezetben erre nem jöttek rá már korábban. De ennek ellenére példájuk köve­tésre méltó mindazoknak, akik még ez ideig nem tudatosították, hogy a tej kiváló minősége nem­csak népgazdasági követelmény, hanem jelentős nyereséget Is je­lent a szövetkezetnek. 1 Klamarcsik Mária, mérnök Kiváló eredmények A múlt évi termelési terv a Levice! (lévai) Közös Állattenyésztési Mező­­gazdasági Vállalat számára 25 millió tojás és 1070 tonna baromfihús elő­állítását tűzte ki. A munkához, fel­adatokhoz való jő hozzáállás és a dolgozóknak a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkakez­deményezése, szocialista munkaverse­nye hozzájárult nemcsak a tervezett termelési feladatok teljesítéséhez, ha­nem túlteljesítéséhez is. A vállalat dolgozói a tervezett mennyiséghez vi­szonyítva félmillió tojással és 80 ton­na baromfihússal adtak többet a köz­­ellátásnak. Ezzel egyúttal jó előfelté­teleket teremtettek a hatodik ötéves tervidőszak harmadik évére kitűzött feladatok maradéktalan teljesítéséhez is. (Benyák) A ricetein Amerikai kutatók bonyolult műsza­ki eljárással a szójababból olyan fe­hérjekivonatot készítettek, amely vi­taminokban és ásványi anyagokban is rendkívül gazdag. Rizzsel jól keverhe­tő, s az úgy előállított termék — a ricetein — felülmúlja a várakozást. A riceteint az ENSZ székhelyén öt­száz küldött és szakember előtt mu­tatták be, s a jelek szerint fontos le­het a harmadik világban pusztító éh­ség leküzdésében. A ricetein úgy tárolható, mint a rizs. A hússal, a hallal és a tejjel el­lentétben nem kell hűvösön tartani. Sokkal olcsóbb a húsnál, ha pillanat­nyilag némileg drágább is, mint a közönséges rizs, amelyből a harmadik világ rizsfogyasztő országaiban sze­mélyenként és naponként átlagban 400 grammot fogyasztanak. Riceteln­­ből 260 gramm biztosítja egy ember minimális napi fehérjeszükségletét: 49 gramm tiszta fehérjét tartalmaz és 915 kalóriának felel meg. Ezenfelül tartalmazza a szükséges napi vitamin­éi áeványianyag-mennyiséget Is. W. B. Van még tartalék! Társadalmunk gazdasági és szociá­lis fejlődésének irányelvei alapján az állattenyésztés továbbfejlesztésével fedezzük az állati termékek fokozott szükségletét. Elsősorban a vágóállatok tenyésztésének kiszélesítésére és a tejtermelés fejlesztésére kell töreked­ni, de ugyanakkor gondoskodni kell a termékek jó minőségéről is. Vajon milyen mértékben járultak hozzá a fent említett fontos feladatok teljesítéséhez tavaly a levicel (lévai) járás mezőgazdasági üzemel? Még elöljáróban megemlíteném, hogy a já­rás a húseladás tervét mindössze 98,3 százalékra teljesítette! Csupán a mar­hahús-értékesítési kötelezettségeknek tettek eleget. A borjú-, sertés- és a juhhús felvásárlásával sajnos nem tudtak megbirkózni. Ez a valóságban annyit jelentett, hogy a tervezett 26 ezer 800 tonna hús helyett mindössze 26 ezer 400 tonnát adtak a közellá­tásnak! A tejértékesítés tervét nemcsak tel­jesítették, de mintegy félmillió liter­rel többet adtak a dolgozók asztalára. A baromfihús és a tojás felvásárlási tervét is jóval túlszárnyalták. Nézzük meg azonban közelebbről le az egyes mezőgazdasági üzemek ter­melési eredményeit, hogyan járultak hozzá a gazdasági mutatók sikeres teljesítéséhez. Tavaly legfontosabb mutatóként a tejtermelés szerepelt. Már évek óta a Dolná SeC-1 (alsó­­szecsei) szövetkezetben érik el a leg­jobb eredményt. így volt ez tavaly Is. A tehenenként! és napi fejési átlag meghaladta a 10,5 litert, s egy hektár mezőgazdasági földterületre számítva 826 literes tejtermelést mutattak ki. Ugyancsak az élmezőnyben végzett a farnál (farnadi) és a kurafanyi (ku­­rali) szövetkezet. A tejértékesítésl kö­telezettségekkel egyébként csak a Sá­­rovcei (sárói), Veľký Ďúr-1 (győrödi), Nová Dedina-i, žemberovcei és a že­­liezovcei (zselízl) szövetkezetben nem tudtak megbirkózni. Az 1976-os ávhez viszonyftva a legnagyobb előrehala­dást a plášťovcei (palásti), šahyl (Ipolysági) és a tupái (tompái) szö­vetkezetben érték el. Ezzel szemben a legnagyobb visszaesés a Želiezovce! és a Veľký Öúr-i szövetkezetben volt. Míg az alsőszecseiek tehenenként na­pi tíz literen felüli tejelékenységet értek el, addig a zselíziek és a žem­­berovceiek mindössze 6 liter körül fejtek naponta tehenenként! A húseladésban a bátovcei, farnál, plášťovcei. Starý Tekov-i (óbarsi), tu­­péi, Veľký Ďúr-i, Veľké Ludince-l (nagyölvedi) és a zbrojníkyt (fegy­vernek!) szövetkezet, valamint a §a­­hyi Állami Gazdaság jeleskedett. A legszerényebb eredményeket a želie­­zovcei, žemberovcei, Kalná nad Hro­­nom-i (garamkálnai), Nová Dedina-i és a čajkovi szövetkezet mutatta ki. Az állatok hasznosságát illetően szintén ingadozás volt tapasztalható. Míg a beSai, Cajkovi, demandicei (de­­méndi), Dolný Ptal-i (alsópéli), Ipeľ­ský Sokolec-t (ipolyszakállasi), Veiké Ludince-i, zbrojníkyi és a žemberov­cei szövetkezet a hízómarháknál napi 0,90 kg-on felüli átlagos súlygyarapo­dást ért el, addig a győrödiek csu­pán 0,44, a garamkálnaiak 0,57, a fel­­sőszemerédlek (Horné Semerovce) pedig csak 0,57 kilogrammot. A leg­nagyobb fejlődés az Ipolyszakállasi és a deméndi, a legszembetűnőbb visszaesés pedig az alsópéli, felsősze­­merédi, lévai és a győrödi szövetke­zetben volt tapasztalható. A hízósertések súlygyarapodásában a lévai, palásti, nagysallói, kissallói és a fegyverneki, a malacelválasztás terén pedig a deméndi, alsészecsei, farnadi, lévai és a kissallói szövetke­zet jeleskedett. Míg az előbbiek több mint 20, addig a zselíziek csupán 13, az ipolyszakállasiak 14, a palástiak pedig csak 15 malacot választottak el kocánként! A borjúelválasztás tervét csak a Dolná Sefi-i, farmái és a Pohronský Ruskov-i (oroszkai) szövetkezet telje­sítette! A felsoroltakból áttekintést nyer­hettünk arról, melyek azok a mező­gazdasági üzemek, ahol a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell fordí­tani az állattenyésztés hatékonyságá­nak növelésére, hiszen a lakosság egy­re növekvő igényel ezt törvénysze­rűen megkövetelik! Abel Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom