Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-04-29 / 17. szám

1978. április 29. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Kell a zö, kell a gyümölcs Mezőgazdasági Üzemeink már eddig is jelentős sikereket értek el több termelési ágazatban, ám a zöldség és gyümölcs terméshozama sok helyütt nem mindig kielégítő. Az időjárás gyakran túl szeszélyes, ezért az ered­mények nem mindig olyanok, mint szeretnénk. De az is igaz, hogy sok helyen a termés sokszor gondatlan­ságból, sokszor egyéb okokból tönk­remegy, kárbavész. Ezt tapasztalhat­tuk a múlt évben is. Előfordulnak olyan esetek, hogy a termelők nem teljesítik termelési és áruértékesítési tervüket, s így a zöldség- és gyü­­mölcskonzerv-ellátásban, a feldolgozó ipar tervfeladataiban is hézagok mu­tatkoznak. Ezért párt- és gazdasági szerveink ismételten felhívták az ille­tékesek figyelmét a zöldség- és gyü­mölcstermesztés fontosságára és a folyamatos ellátásra. Sajnos ma az a helyzet, hogyha a lakosság igényeit ki akarjuk elégíteni, akkor a konzer­­vek jelentős részét külföldről kell behozni, ami nem könnyű feladat. Felmerül a kérdés, hogyan lehet a kívánt mennyiséget kitermelni, és fel­dolgozni? A válasz talán ez lehetne: a termelő üzemek szorosan működje­nek együtt a feldolgozó üzemekkel; vagyis közösen egyrészt gondoskod­janak a zöldség- és gyümölcsszükség­let kielégítéséről és arról, hogy a zöldséget és gyümölcsöt friss állapot­ban szállítsák a piacra, másrészt, hogy a feldolgozó üzemek a többter­mést időben dolgozzák fel. Igen ám, csakhogy a feldolgozó üzemek vezetői gyakran panaszkod­nak, hogy nem rendelkeznek a ter­mésmennyiség feldolgozásához megfe­lelő kapacitással, s ezért a felgyülem­lett nyersanyag feldolgozása nehéz­séggel jár. Ezt tapasztaltam például a Dun. Streda-i (dunaszerdahelyi) kon­zervgyárban is. Dr. Jarina János, az üzem igazgatója tájékoztatott az ered­ményekről, majd a fogyatékosságok­ról, nehézségekről is beszélt. Megtudtam, hogy a konzervgyár múlt évi feladatait úgy mennyiségi, mind minőségi szempontból teljesítet­te. Ellenben exportfeladatát nem állt módjában teljesíteni, mert nem ren­delkezett megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyaggal. Nagyon hi­ányzott az eper. a cseresznye, a kaj­szibarack, az első osztályú uborka, a pirospaprika stb. A folyamatos gyártáshoz a szüksé­ges nyersanyagot az Agrofrigoron keresztül szerzik be a termelőktől. A fogyasztói piac bőséges ellátásában jelentős szerepet töltenek be a zöld­ség- és gyümölcstermesztésre szako­sított mezőgazdasági üzemek és koo­perációs társulások. Jól együttműköd­nek a galántai és a Bratislava-vidéki járás egyes gazdaságaival. Konkrétan a Seneci Állami Gazdasággal és a mostovái Vörös Csillag Efsz-tel. Ezek a gazdaságok jó minőségű nyersanya­got szállítanak feldolgozásra. De azt is meg kell mondani, hogy például az elrakni való uborka (öt cm-es) szál­lítására a termelők az idén sem kö­röttek az igénynek megfelelő szerző­dést. Az idén hatszázötven tonna uborkát kell feldolgoznia a konzerv­gyárnak. Ennek a mennyiségnek már­cius végéig csak a felét tudták szer­ződésileg lekötni. Ugyanis az a hely­zet, hogy az első osztályú uborkát a gazdaságok nem szívesen termelik, mert termesztése sok kézi munkát igényel s állítólag nem kifizetődő. Ta­lán bizonyos fokú ármódosítással le­hetne könnyíteni a helyzeten — mon­dotta Jarina elvtárs. Egyébként a hazai eper- és cseresz­nyekészlet bebiztosítása is nehézsé­gekbe ütközik. Egyrészt azért, mert a dunaszerdahelyi járás nem eperter­mesztő vidék, kevesen termesztik. A múlt évben a szükséges mennyiséget a Suranyi Gyümölcstermesztő Állami Gazdaságból vásárolták, másrészt kül­földről (Romániából) szerezték be, de ez a partnerük nem küldött nyers­anyagot, így feldolgozni is alig tud­tak valamit. A cseresznye esetében az a helyzet, hogy a termés fele lefa­gyott, ám sokszor az is megtörténik, ha meg is terem, nincs aki leszedje, ezért a fákon megy tönkre. Maradt a paradicsom, melyből — mint tudjuk — többlettermés volt a múlt évben, mondja tovább az igaz­gató. Ennek feldolgozása nehézségbe ütközött. A paradicsomvonal napi ka­pacitása tíz vagon. Ennél jóval töb­bet dolgoztunk fel. hiszen tervfelada­tainkat százharminchét százalékra teljesítettük. Mégis sok paradicsom tönkrement, mivel a paradicsomvonal egyáltalán nem felel meg a követel­ményeknek. Hiszen ma mór jó, bőter­mő paradicsomfajtáink vannak. Ezért is égető problémánk a konzervgyár átalakítása, felújítása. Az ígéretek szerint ez 1981—1983 között valósul meg, de egy nagy teljesítményű para­dicsom-feldolgozó vonalat már 1980-ig beállítanak s ezek ntán a feldolgozás nem lesz probléma. Az idén olyan intézkedéseket foga­natosítottunk, hogy ha szükségét lát­juk, a paradicsom feldolgozását már augusztus elsején elkezdjük, tehat egy héttel korábban, mint tavaly. Igen ám, csakhogy ebben az esetben meg­történhet — főképpen az első hetek­ben —, hogy nem lesz mit feldolgoz­nunk, mert a termelő üzemek előbb a piacot látják el paradicsommal, az üzembe már csak akkor kezdik szál­lítani, amikor a paradicsom ára csök­ken. Ekkor többet szállítanak, mint amit gyorsan fel tudunk dolgozni. Az idei feladatok igényesebbek a tavalyiaknál. Pedig a konzervgyár már régi. Fennállása óta a termelés jelentős mértékben növekedett, a konzervek választéka bővült. Az üzem dnlgozói nehéz körülmények között dolgoznak. Hogy feladataikat teljesí­teni tudják, számtalan nehézséget kell leküzdeniük. A kis kapacitású gépek az eltelt időszak alatt elhasználódtak, nem felelnek meg a hatékony gyártás követelményeinek. A gépek gyakran meghibásodnak, javításuk pótalkat­részhiány miatt nehéz. E probléma következménye a munkaerőhiány, a munkatermelékenység nem kielégítő színvonala. Arra a kérdésre, hogyan készülnek fel az idei kampányra, mit tesznek azért, hogy a nyersanyagot időben és jó minőségben feldolgozzák, az igaz­gató így válaszolt: — Most épp a gépeket és a villany­­hálózatot javítjuk, meszelés, fertőtle­nítés folyik, szervezési és szakmai előkészületeket végzünk. Időben kell gondoskodnunk elegendő munkaerő­ről, mert a munka java része kézzel történik. A munkákban főiskolások is részt vesznek. Júliusban és augusztus­ban több mint kétszáz diák dolgozik itt. Az üzemben hét szocialista brigád működik, közülük két csoport a bronz­érem tulajdonosa. Elsősorban a szo­cialista brigádok kezdeményezésére, szorgalmára, példamutatására számí­tunk. Reméljük, hogy az idei év bőkezűbb lesz a tavalyinál s a megszabott fel­­vásárlási és gyártási tervét a duna­szerdahelyi konzervgyár — a fogyasz­tók megelégedésére — teljesíti. Ez nagyon fontos, mivel tudjuk, hogy a zöldség és gyümölcs nélkülözhetetlen, vitamindús élelmiszer. Ezért a ter­melő- és a feldolgozó ipar — okulva a múlt év helyenként kiütköző hibái­ból — az idén a szerződéskötés alkal­mával a zöldség- és gyümölcsszükség­let minél jobb kielégítésére töreked­jék. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy lehetőleg kifogásta­lan zöldséget és gyümölcsöt juttassa­nak a fogyasztók asztalára. NAGY TERÉZ Felkészülnek a rajtra Beszélgetőpartnerem Magnus Ottó mérnök, a Major István nevét viselő sládkovičovói (diószegi) konzervgyár igazgatója. A gyár évi kapacitása 600 —650 vagon, s szlovákiai viszonylat­ban a közepes teljesítményű konzerv­gyárak közé tartozik. — Nehéz az idei terv? — kérdezem. — Mindig az a legnehezebb, amit éppen tenni kell. Most tehát az 1978 a nehéz. Mi erre az évre nagyobb fel­adatot vállaltunk magunkra, mint a­­mennyi az ötéves tervből erre az esz­tendőre arányosan jut, s nagyobb A SALIMÁN SZERZETT KÉT ARANYÉREM ÁRNYÉKÁBAN Megkezdik az újfajta sajtok gyártását A CSKP XV. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának határozatával összhangban Szlovákia népgazdasága jelentős mértékben járult hozzá egy­re javuló, kedvező országos eredmé­nyeinkhez. Szlovákiában az 1976— 1977-es esztendőkben a fejlődés üte­me gyorsabb volt az országos átlag­nál. Az ipari termelés terén az első két évben tervezett feladatainkat csaknem nyolcszázmillió koronával teljesítettük túl. Így a szlovákiai ipar részaránya Csehszlovákia ipari termelésében 26 százalékról 26,8 százalékra növeke­dett 1975 és 1977 között. Ezáltal ál­landóan növekszik hazánk népeinek anyagi és kulturá­lis színvonala. A gyors ütemű fejlő­dés egyre több és jobb minőségű árut kíván, természete­sen mind nagyobb választékban. Szlo- ga Irén (a képen) vákiában gyors ütemben növeke­dik az iparcikkek, elsősorban a tartós fogyasztási cikkek eladott mennyi­sége. Az iparcikkek termelése növekedé­sének folyamatában nem akar lema­radni az élelmiszeripar sem. Egyre több jó minőségű árut kíván piacra adni. Ebben komoly szerepe van az inovációs tervek teljesítésének. Az utóbbi években jó eredményt ért el a galántai Milex tejfeldolgozó üzem is, ahol különböző kiváló minőségű saj­tokat gyártanak. Ez az egyetlen olyan üzem Szlovákiában, ahol a „Sonka“ elnevezésű sajtot gyártják. Ebből évente 120 tonnát készítenek és Prá­gától Košicéig ez az üzem látja el e sajtféleséggel üzlethálózatunkat. Nemrégen két újfajta sajtot fejlesz­tettek ki ebben az üzemben, amelyek­kel részt vettek a Salima ’78 nemzet­közi élelmiszeripari kiállításon. Az egyik fajta sajt-kollekció elnevezése Poľovník, a másiké pedig Salas. Mind a két sajt aranyérmet nyert a Salima ’78 kiállításon, ami valóban nagy si­ker, mert kevés élelmiszeripari üzem szerez egyszerre két „aranyat“, főkép­pen. ha sajtról van szó. A galántai Milexbeu készítik a porciózott sajtot is. Az első negyedévben 70 tonna ilyen sajtot készített a Var­vezette ezüstérmes szocialista brigád. (A szerző felvétele) A két újfajta sajt tehát már nap­jainkban is gazdagíthatná étlapunkat, de gyártását még nem kezdte meg az üzem. Perecz Gyula, a galántai Milex igazgatója elmondta: „feltett szándé­kunk, hogy még ez év második felé­ben hatvan tonna kerüljö.n az üzle­teinkbe“. Talán az újfajta sajtok meg sem születnek, ha az egész üzem nem kapcsolódott volna be a szaratovi mozgalomba, ami arra serkenti a dol­gozókat, hogy a minőség állandó javí­tását szem előtt tartva, újabb termé­kek gyártását szorgalmazzák. Krajcsovics Ferdinánd súlyt helyezünk a mennyiség mellett a minőség javítására is. Javítani kí­vánjuk a gyártmánystruktúrát, a fel­vásárló szolgálatot, s fegyelmezetté kívánjuk tenni a költséggazdálkodást. — Magasabban van a léc. At tud­ják-e ugrani? —• Az idényre való felkészülés részleteit jól meggondoltuk, kidolgoz­tuk a tennivalókat, majd megtanács­­koztuk az üzeni kiváló munkásaival, a szocialista brigádok vezetőivel, va­lamint a termelőkkel. Űk lelkesen vállalták. Megértették, hogy kiemel­kedően fontos országos szükséglet ki­elégítéséről van szó. — Valóban megértették a munká­sok, vagy csak rábólintottak a veze­tők elképzeléseire? — Nálunk nincs szavazógépezet. Tanácskozásaink a legjobb munkások­kal — főképpen a felkészülési idő­szakban — mélyrehatóak, a lényegre j törnek és építő jellegű viták közepet­­! te zajlanak. Tessék, nézze a felkészü­­j lésről szóló jegyzőkönyvet! Különben I az eddigi eredményeink is bizonyíta­­! nak. — Nos, akkor viszonyítsunk! — Rendben. Tavaly rosszul kezdő­­. dött számunkra áz év, mivel a késői 1 fagyok a gyümölcstermelésben óriási ; károkat okoztak. Az előálló objektív i probléma ellenére, üzemünknek sike- 1 rült 600 tonna kompót előállításához szükséges gyümölcsöt felvásárolnia. Több éves tapasztalataink alapján a tartósító ipar csak úgy tud megbir­kózni a feladatokkal, ha szorosan együttműködik a termelőkkel. Min­denkinek érdeke ugyanis, hogy a jó uborka-, paradicsom-, zöldpaprika, zöldbab-, stb. termést a legcélszerűb­ben hasznosítsuk. A feladat nagysá­gára jellemző, hogy tavaly 220 tonna zöldségkonzervet, 640 tonna paradi­csompürét, 600 tonna készételt és lecsóféleséget, s 400 tonna lekvárt ál­lított elő üzemünk. Az idén pedig nem kevesebb mint 750 tonna uborka, 1250 tonna gyümölcskompót, 700 ton­na készétel stb. előállítása és forgal­mazása szerepel tervünkben. Ezt az óriási mennyiséget természe­tesen csak úgy tudjuk majd zökkenő­­mentesen tartósítani, ha az előre megállapított ütemben érkezik gyá­runkba a nyersanyag. — Szerencsés üzem. Nincsenek gondjai. Vagy vannak? — Vannak kellemes és kellemetlen gondjaink. Kellemes gond, hogy az utóbbi években észrevehetően meg­változott a termékösszetétel: már nemcsak káposztából, petrezselyem­gyökérből, sárgarépából, paradicsom­ból van. bőség, hanem az úgynevezett kézi munka igényes termékekből, zöldpaprikából, uborkából is. Kellemetlen gondokat — több eset­ben — viszont a felvásárolt áru Eľi­­nősége okozott. Sajnos, mi a kerté­szeti termékek fejlődését szedésre érését nem befolyásolhatjuk. Az ubor­kát például szedni kellene, amikor elérte a 3—6, vagy a 6—9 centimé­tert, mert ha nem szedik, tovább nö­vekszik, s abból már csak salátának való uborka lesz. Termelőink annak ellenére, hogy ebben anyagilag na­gyon Is érdekeltek, többnyire salátá­nak való uborkát szállítanak. Ezzel, szemben a paprika szedésével gyak­ran várhatnának egy-két napig. Ä zöldpaprika ugyanis a tövén nem romlik meg, de ha beömlesztik a gyár udvarára, s nem vagyunk képe­sek azonnal feldolgozni, akkor az ér­tékes áru tönkremegy. A hasonló problémákat folytathatnám a paradi­csommal. Több mezőgazdasági nagy­üzemben ugyanis mesterséges beavat­kozással sürgetik az ipari paradicsom érését, s ezzel csökkentik a paradi­csom refraktometrikus szárazanyagát. A kellemetlenségek elkerülése cél­jából még egy fontos szempontra sze­retném felhívni termelőink figyelmét. Tapasztalatainkból kiindulva a szállí­tási csúcs általában pénteki napra esik. Szövetkezeteink és állami gaz­daságaink a szedést — nagyon hely­telenül — erre a napra ütemezik, hogy a szombat és a vasárnap szá­mukra problémamentes legyen. — Milyen a jövő? Ügy értem, ho­gyan fejlődik az idén és a jövőt ille­tően az üzem? — Fejlesztésünk mottója az, hogy a beállítandó új, korszerű gépek a ter­vezettnél hamarabb kezdjenek dol­gozni, termelni. Ugyanis a közelmúlt­ban ünnepeltük a gyár fennállásának ötvenedik évfordulóját, ami egyúttal a rekonstrukció fontosságát is jelzi. A közeljövő terveiben szerepel két új vonal üzembeállítása. Az egyik vonal a gyümölcsvelő korszerűbb és pro­duktívabb előállítását, a P—32-es vo­nal pedig a paradicsom feldolgozását biztosítja majd. Távlati terveink kö­zött szerepel egy 8 valamint egy 9 tonnás kazán beépítése is. Fontos fej­lesztési feladatunk a Mostovái (hidas­kürti) Efsz-ben tervezett paradicsom­lé-állomás üzembehelyezése, mely le­hetővé teszi, hogy erre a munkára üzemünkben munkaerőt ne kelljen le­kötni. — Végezetül, melyek a legkedvel­tebb és legkeresettebb konzervfélesé­­geik? — Mindenekelőtt az úgynevezett készételeket említeném. A kereskede­lem felmérései alapján a bratislavai gulyás, a szegedi gulyás, a marhahús zöldborsóval, a töltött paprika, a töl­tött káposzta stb. a legkeresettebb élelmiszerféleségek közé tartoznak. Jelenleg a konzervgyár gépi felsze­relésének karbantartása, felújítása az ütemtervnek megfelelően halad. A nyári csúcsra való felkészülés üteme azt sejteti, hogy az esetleges bőség ebben a gyárban nem okozhat gondo­kat. esi. Egy évtizedes múlt a haladás szolgálatában Tiz esztendővel ezelőtt öltött testet az ШСНЕВА nemzetközi vegyipari vásár megrendezésének régen vajúdó gondolata. Az azóta eltelt egy évtized a megingathatatlan, célratörő fejlődés göröngyös útja volt. Számtalan ne­hézség leküzdése szegélyezi ezt az utat, s akad olyan probléma, mely még ma is időszerű, még nem sike­rült teljesen kiküszöbölni, és lénye­gében e nagy jelentőségű rendezvény további bővítését akadályozza. Ilyen többek között az Incheba állandó vá­sárterületének egyre későbbi időpont­ra tolódó felépítése. Fejlődése azonban még a szűkös ki­állítási terület és a többi megoldatlan kérdés ellenére is olyan, hogy e vi­szonylag rövid idő alatt általános nemzetközi elismerést és megtisztelő helyet vívott ki a hasonló jellegű sza­kosított nemzetközi vásárok között, jelentőségét nagyban növelte az is, hogy e nemzetközi vásár keretében a világ minden tájá­­камшааашшан ról összesereglett ■ mm szakemberek szá­■ в mára a legégetőbb 1 Я /ki szakkérdésekről Ш 1 %Pf kongresszust, érte-1 kezleteket és e­gyéb szakmai-tudo­mányos, illetve mű­szaki eszmecserét rendeztek, a leg­jobb hazai és külföldi szakemberek bevonásával. Az idei, már tizedik, Incheba nem­zetközi vegyipari vásárra, amely Bra­­tislavában június 24-én nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt, már ed­dig 559 kiállító cég és szervezet je­lentkezett. A szocialista országok 82 (a Szovjetunió, az NDK, Magyaror­szág, Bulgária, Románia, Lengyelor­szág és Jugoszlávia képviselteti ma­gát), a kapitalista országokból 213 jelentkezés érkezett. Az Incheba iránt mutatkozó nem­zetközi érdeklődés teljesen érthető, hiszen a kémia életünk minden terét egyre nagyobb mértékben befolyásol­ja. Napjainkban nagyüzemi szocialis­ta mezőgazdaságunk egyre növekvő termelése már el sem képzelhető a mind hatékonyabb vegyszerek, a vegyipar által előállított műtrágyák stb. nélkül. Ezért oly jelentős az e nemzetközi vásár keretében Agri­­chem ’78 elnevezés alatt megrende­zett és a mezőgazdaság kemizálásá­­nak problémáival foglalkozó kong­resszus. Az itt elhangzó szakelőadá­sok a műtrágyák gyártásával, alap­anyagaikkal, felhasználásuk technoló­giai lehetőségeivel, a növények táp­anyagellátásában betöltött szerepük­kel, a cseppfolyós műtrágyák alkal­mazásának előnyeivel, a vegyszeres növényvédelemmel és ennek az élet­­környezetre gyakorolt hatásával, to­vábbá egyes vegyi készítményeknek az állatok hasznossága fokozásában betöltött szerepével foglalkoznak. Az ilyen jellegű és igen színvonalas ta­pasztalatátadás már a múlt eszten­dőkben is komoly érdeklődést váltott ki. Például az 1969-ben megrendezett Agrichem kongresszus 680 résztvevőt vonzott, közülük 150 külföldi szakem­bert. Most, amikor az Incheba, az - gunk határain túl is jó hírnp zett nemzetközi vegyipari egy évtizedes múltjára sza, látnunk kell az* folyamatos, felfelé amely a haladás tett útját fémjelzi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom