Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-14 / 2. szám
1978. Január 14. SZABAD FÖLDMŰVES .11 A fold mű vessző vetkezet elnöke nem nézheti az érőjét, nem mondhatja soha .senkinek: „Elvtárs, lejárt a munkaidőm, majd holnap ...“ Az értekezleten, legyen az talu- vagy pártártekezés, ott kell lennie, még ha az éjszakába is nyúlik, mert az értekezleteken rendszerint a községek s az emberek ügyeit intézik — tehát az efsz-tagokét is. Ha este a lakásán felkeresi valaki, nem küldheti így el az elnök: „Ember vagyok én is, jogom van nekem is megnézni nyugodtan egy héten egy filmet a tévében“. Beláthatatlan következményekkel járna az elutasítás. Hiába volna ott mögötte az a bizonyos mindenkit megillető jog ... Az egyszerű szövetkezeti tagok, az időszaktól vagy munkahelytől függően, általában napi 8—10 óra hoszszat dolgoznak. Tízóránál többet ritkán, egészen kivételesen. Farkas István, a (pelsőci) Plešiveci Vörös Csillag Efsz elnöke 14 óra hosszat dolgozik. Annál kevesebbet soha, annál többet elég gyakran. S azt hiszem, a példaadás valahol a több vállalásnál kezdődik. Különösen, ha a többért nincs külön honorárium ... — Cgy emlékszem 1952-ben, Királyhelmecen, a jnb mezőgazdasági osztályán ismerkedtünk meg. — Ogy kerültem a királyhelmeci jnb mezőgazdasági osztályára, hogy 1952-ben Michalovcén sikeresen elvégeztem a mezőgazdasági középiskolát, és onnét helyeztek Királyhelmecre. Sok jó barátom van Bodrogközben. Részt vettem a szövetkezetek alakításában Vécs. Kisújlak és Dobra községekben. Majd 1955-ben kerültem haza a szülőfalumba, Borzvára. Egy évig agronómus voltam és 1956-ban elnöknek választottak. Akkor huszonhárom éves fejjel én voltam járásunkban a legfiatalabb elnök! Azóta állandóan vezető funkcióban vagyok. Voltam a járási pártbizottság dolgozója, a járási termelési igazgatóságon is dolgoztam. Három évig a rozsnyói egyesített szövetkezet elnöke voltam, tíz évig szülőfalumban voltam elnök, majd az egyesített Aranykalász elnöki tisztségét betöltöttem és immár öt éve a pelsőci egyesített Vörös Csillag elnöke vagyok. Innen a kölcsönös ismeretségem az emberekkel. — Ezen a vidéken mindenkit isme-Meddig terjed a szigorúság? rek, akár a szövetkezetben dolgoznak, akár máshol. Persze, nem egyformán. A velem egykorabeliek és az idősebbek Pistának szólítanak, de a fiatalok általában elnök elvtársnak. — Nem kellemetlen ez számukra vagy számodra? — Miért volna? Pista is vagyok mindenkinek, meg elnök is. Nem az a lényeg, hogy minek szólítanak, hanem az, hogy pártatlanok legyünk, s ne ilyen vagy olyan okon részrehajlók, ne sértsük meg a méltányosságot. Nem hagyná a lelkiismeretem, hogy különbséget tegyek valaki javára, mások kárára, többet nézzek el, vagy többet engedjek valakinek. Ogy éreztem, hogy akik Pistának szólítanak úgy tisztelnek, mintha elnöknek szólítanának. Hogy mindenkit ismerek — ez jó. Vezetni jobban lehet olyanokat, akiket ismerünk, ismerjük tulajdonságaikat, képességeiket, megbízhatóságukat. A munkabeosztásnál, a szervezésben könnyít ez. A kivel-kivel való bánásmódban. Mert nem lehet egyforma recept szerint kezelni mindenkit. Az igényesség — az más. Azt mindenkitől egyformán el kell várni. Hogy mindenkit ismerek, hogy mindenki bizalommal fordul hozzám — az plusz. Sokszor, sokan kérnek tőlem tanácsot, felvilágosítást, útbaigazítást. Építkezési problémákban, nyugdíjügyekben, jogi kérdésekben, iskoláztatási lehetőségekben, családi elintéznivalókban ... Ez a bizalom nemcsak időráfordításban kíván többet, de a saját tájékozódásomban is. Ogy illik reagálnom a bizalomra, hogy utánanézek az új szabályoknak. Különben nem tudnék segíteni. Kellemetlen volna azt mondani: erről nem hallottam, ezt nem tudom. Persze, járatos mindenben, részletekig, nem lehetek én sem. De minden esetben meg kell tudnom annyit, hogy az érdeklődő hová, kihez folyamodhat részletes, pontos felvilágosításért. — Hol keresnek általában? —, Nincs nálunk erre szabály. Nem lehet. Bejönnek az irodába, ha éppen ott tartózkodom, megállítanak a mezőn, az utcán, felkeresnek a lakásomon. Nagyon egyszerű dolog, s mégis sokan megfeledkeznek róla: a kukoricaföldön közvetlenebbek tudnak lenni az emberek, mint az iroda falai között. Fontos ezt szem előtt tartani... SZEMPONTOK — Meddig terjed a szövetkezetben a szigorúság? — A kötelező elvárásokig. A lehetőségek határáig... — S meddig az elnézés? — Mindaddig, amíg nem származik belőle kára a közvaevornak. — De hát nincs olyan apróság, úgy értem, hogy a rosszban, aminek ne lenne káros következménye ... Előbb, vagy utóbb, közvetlenül vagy közvetve... — így van. A szigorúságot és elnézést nem lehet egymástól elválasztani. Ha szigorúak vagyunk, nem lehetünk elnézők. A szigorúság azt jelenti, hogy az apró dolgokat is komolyan vegyük! — Miben volt a legnagyobb visszaélés? — A közvagyonnal való lelkiismeretlen bánásmódból. Eltulajdonításból. — Sok eset előfordult? — A következetesség miatt kevés. — Mi az eljárás, mikor egy-egy eset előfordul? — Az ellenőrző bizottság jelenti a kármegállapító bizottságnak, az pedig javaslatot tesz a szövetkezet vezetőségének. A tizenhéttagú vezetőség felülvizsgálja az esetet, mérlegeli súlyosságát, kiszabja a büntetést, a kártérítés módját. Egy személynek nincs joga ítélkezni. — A közös döntéseken kívül hogyan valósul meg a kollektív vezetés? — Mondok egy példát. Szövetkezetünkben ágazati irányítás van. Megvan minden részlegnek a vezetője. Ök ismerik legjobban az embereiket, a tennivalókat a részletekig, meg a nehézségeket is esetenként. De hogy valamennyien ismerjük ezeket — főleg a döntésekkor — rendszeresen járjuk az üzemágakat. így párhuzamosan megvalósul a közös ellenőrzés is. No meg az ágazati vezetők a heti munkaértekezleteken beszámolnak a dolgokról. — Ki lehet a szövetkezet vezetőségének tagja? — Aki magánéletében s a közös munkában példát mutat. — Hogyan törekedtek a méltányosság érvényesítésére? — Megint egy példát említek. Szántóink különböző minőségűek. A traktorosok teljesítmény után vannak fizetve. Ezért arra törekszünk, hogy akinek jobb parcella jutott az egyik hahatárrészen, gyengébbet is kapjon máshol. Ha ezt nem vennők tekintetbe, igazságtalanok lennénk hozzájuk, nem lenne arányban javadalmazásuk. — Van valami sajátos házi rendszabályotok? Mondjuk akár Íratlan__ — Van. Elkerülni, hogy olyan ügy, amelyet magunk is megtudunk oldani, ne kerüljön ki tőlünk, ne jussanak tovább. Azért vannak tapasztalataink, s azért van kollektív vezetés, hogy a magunk erejére támaszkodhassunk — elsősorban. Ez közösségi tekintély kérdése is, nemcsak a vezetőségé. — Mit követsz egyénileg a vezetésben? — Először is: biztosítani az embereknek a termelési feltételeket, hogy feladataikat teljesíthessék. A tehenészektől hiába várok el nagy tejhozamot, ha nem biztosítom a takarmányt. Másodszor: létrehozni a megfelelő munkafeltételeket. Nem mindegy, hogy a tag milyen körülmények között, mennyi erőfeszítéssel keresi meg az 1884 korona garantált havi jövedelmet, amit mi az egész gazdaságra, 580 személyre általánosítottunk. Azért van gépesítés, hogy a szövetkezeti tagot mentesítsük a nehéz fizikai erőfeszítéstől. És harmadszor: a megfelelő termelési és munkafeltételeket azért kell kialakítanunk, hogy többet és jobbat termeljünk és dolgozóink megtalálják a közösben számításukat. — 'És megtalálják? — Azt hiszem igen. Például munkadíjakra 1973-ban hétmillió koronát fizettünk ki 1977-ben pedig már 10,8 millió koronát. És az igazolódás... Az eredményekben igazolódniuk kell a szempontoknak. Különben csak üres szólamok. A fejlődést néhány számadattal szeretném ecsetelni. Például 1973-ban a pelsőci szövetkezetnek 14,3 millió korona volt tn össztermelése, az 1977-es évben pedig már elérte a 22,8 millió koronát. Míg az egyesítés utáni évben a szövetkezet marha-, sertés- és baromfihúsból összesen 3928 mázsát termelt, addig 1977-ben már 7330 mázsát adott közellátásra, üt év alatt szemesekből az össztermést negyven vagonnal fokozták, a tejtermelést 484 ezer literrel növelték, pedig nem a legjobb feltételek között gazdálkodnak. Az össz-mezőgazdasági földterületük 3378 hektár. Ebből csupán 1882 hektár a szántó, itt a szemesekből a 32—33 mázsás átlagos hektárhozam már szép eredménynek számít. Hogy tizennégy fajta zöldségféle termesztésével foglalkoznak — és eredményesen — csak dicsérendő, mások részére jó példa. így igazodnak Pelsőcön a vezetésirányítás szempontjai. Az általános, mindenhol elvárt szempontok, s azokkal összhangban a helyi sajátosságok. ILLÉS BERTALAN A CSKP és az SZLKP KB 1975. évi októberi plénumának irányelvei körvonalazták egyebek közt az élelmiszeripar — közte a tejipar — társadalmi küldetését is. Szükséges tehát, hogy a feldolgozó kapacitás és ebből eredően a munkafeltételek terén egyre kedvezőbb helyzetbe kerülő tejipar vezetői gondoskodjanak dolgozóik, de főképpen a fiatalok politikai, szakmai képességének növeléséről, hiszen rövidesen ők veszik át az idősebbektől a munka nehezét és olyan lelkesedéssel építik tovább a megkezdett utat, amilyen szorgalommal és lelkesedéssel erre őket felkészítették. Arról van ugyanis szó, hogy az iparág részére a fiatalokat nemcsak átmenetileg kell megnyerni, hanem politikai és szakmai képességüknek megfelelően a törzsgárdákban meg is kell őket tartani. Olyan munkaközösségeket kialakítani, amelyeknek tagjai a kulcsfontosságú beosztásokban évtizedeken át helytállnak, s a későbbiek során majd ők nevelik szakmaszeretetre az utánuk kővetkezőket. A közelmúltban a Szlovákiai Tejipari Vezérigazgatóság káderosztályának vezetőjével, dr. Sladovnik József elvtárssal arról beszélgettünk, hogy az iparág keretében miként váltják valóra azokat az igényes feladatokat, amelyeket egyrészt az októberi pártplénum, másrészt pedig a CSKP XV. kongresszusa feladatként rótt rájuk. — Fontos feladatnak tartottuk — jegyezte meg a káderosztály vezetője —, hogy hosszú távra érvényes programot készítsünk a dolgozók sokrétű nevelésére, méghozzá korunk követelményeivel összhangban. Ez részét képezi a tejipar fejlesztésével kapcsolatos problémák megoldásának, hiszen egyre korszerűbb gépek kerülnek az üzemekbe, s ezekhez már jól képzett emberek kellenek! Ebből eredően a hosszú távra szóló program felöleli mind az idősebb, mind pedig a fiatal korú dolgozók politikai-szakmai nevelését, módot nyújt a kedvezőbb érvényesülési lehetőségekre, a kezdeményezés kibontakoztatására és megfelelő értékelésére. Korlátlan érvényesülési lehetőségek A tejipar tulajdonképpen az élelmiszeriparnak egyik legfiatalabb ágazata, s örvendetes hogy az ott dolgozó műszaki személyzetnek több mint hatvan százaléka megfelelő szakképzettséggel rendelkezik. A programban azonban már számo'nak azzal, hogy a hatodik ötéves terv vé-Komplex gondoskodás az emberről A törzsgárda kialakítására törekednek gére a műszaki beosztásban dolgozóknak több mint nyolcvan százaléka megszerzi a teljes szakképzettséget. A káderosztály ennek érdekében a felső-, a közép- és az alsófokú oktatási intézményekkel szoros kapcsolatét tart fenn. A nitrai és a korponai szaktanintézetekben lehetőség nyílik arra, hogy a legeredményesebben végző diákok szakközépiskolán tovább tanuljanak, érettségizzenek és középkáderekként helyezkedjenek el a tejipar üzemeiben. Azok részére, akik középfokon kitűnően érettségiztek, lehetőséget nyújtanak a főiskolai végzettség megszerzésére. A tejipari szaktanintézetekben figyelemmel kísérik minden fiatal fejlődését, s a legjobb tanulmányi előmenetel, valamint a kiváló emberi tulajdonságok figyelembevételével — politikai oktatás formájában — külön is foglalkoznak azokkal, akik párttagjelöltként számításba jönnek. A tejipar megközelítően ötezer dolgozójából 838 a párttag. Ezekből 368 nem éri el a harmincöt életévet, tehát fiatal. Az elmúlt évben például ötvenöt tagjelöltet vettek fel a pártba a fiatalok közül. Az élelmiszeriparnak talán egyetlen más ágazatában sem dolgozik annyi nő, mint a tejiparban, ahol a középkádereknek több mint 60 százaléka nő (mester, osztályvezető, igazgatóhelyettes stb.J. Ezeknek mindegyike valamilyen fontos társadalmi funkciót is betölt, aktív politikai tevékenységet fejt kt, egyben bővíti szakképzettségét, legtöbbjük népes család gondozója. A munkásfiatalokat (több mint 2400 dolgozik a tejiparban) speciális feladatokra, üzemi oktatás keretében készítik elő. Azok részére, akik az üzemi oktatás során kitűntek, lehetővé teszik az egy- és kéthetes szaktanintézeti tanfolyam elvégzését, — azoknak pedig, akik a szakközépiskolát, a tanfolyamot vagy a szaktanintézeti tanulást régebben befejezték, módot nyújtanak speciális szakképzettség megszerzésére. A dolgozók tévúton 1980-ig több mint hetvenen végzik el a szakközépiskolát, és több mint negyvenen a főiskolát. Arról is gondoskodnak, hogy a szakképzett személyzet valamilyen irányzat céljából kétéves felépítményi oktatáson részt vegyen. így szereznek speciális szakképzettséget például a tejszárítók mesterei és más fontos munkahelyek vezető dolgozói Arra is ügyelnek, hogy a szakmai neveléssel párhuzamosan a politikai oktatás minél színvonalasabb legyen, hiszen a kettő együttvéve egységes és egész. A vállalatok és az üzemek pártszervezetei megkülönböztetett figyelmet fordítanak a SZISZ fiatalok politikai nevelésére is. Erre a célra a pártszervezetek előadókként a legtapasztaltabb, politikailag jól képzett kommunistákat jelölték ki. Erre jö lehetőségük van, hiszen évepte az iparág harminc-harmincöt dolgozója végez a marxista-leninista esti egyetemeken, s ezeknek legtöbbjét kádertartalékként tartják számon. Ezzel egyidejűleg a szakszervezeti bizottságok is gondoskodnak a dolgozók politikai látókörének szélesítéséről. Nagyfokú politikai elkötelezettség Nagyfokú politikai elkötelezettségről tanúskodik például az, hogy az iparág hetven fiatal szakembere a „Zenit“ mozgalom élére állt, s így a munkáskollektívák kimagasló sikereket értek el a termelésben. Ezzel szinte párhuzamosan üzemegységenként megszervezték a „Reflektor“ mozgalmat is. A fiatalok az értekezleteken jő gazdaként tárják fel a fogyatékosságok okát, ami nagy segítség a gazdasági vezetőknek, hiszen időben közbeléphetnek, s ez a kollektív vezetés jó formájának bizonyult. A Szaratovi Mozgalomba — üzemegységenként — a dolgozóknak mintegy hetven százaléka bekapcsolódott, s az áru minőségének tökéletesítésére, a selejt kiküszöbölésére törekszik. Az iparágban a szocialista munkabrigád mozgalomba az összes dolgozóknak harmincnyolc százaléka — 1805 személy — kapcsolódott be és tizenhárom komplex racionalizáló brigád is nagyon hasznos tevékenységet fejt ki. Számtalan újítással és ésszerű javaslattal segítik a feladatok teljesítését. Az elmúlt évben benyújtott 87 újító javaslatból hatvannyolcat már meg is valósítottak, és így több mint 600 ezer korona megtakarítást értek alt Az értekezletek, politikai-szakmai összejövetelek alkalmával a brigádok tagjai feltárják a hibákat, s a nevelésnek ez is nagyon jó formája. Barčiak Jozef, az egyik ifjúsági komplex racionalizáló brigád vezetője a Fov. Bystricán megtartott értekezleten rámutatott arra, hogy a žilinai tejüzemnek további kétszázezer liter tej feldolgozására való kibővítése elodázódik, bár a bővítésre társadalmi szempontból nagy szükség lenne! Kemecheyová Kelet-Szlovákiából több problémát is említett. — Egyesek részére talán kellemetlen — jegyezte meg —, hogy a nők munkahelyi problémáiról már máskor is beszéltem, azonban semmi sem történt ... Érhető, hogy mindaddig beszélni fog a fogyatékosságokról, ameddig azokat az Illetékesek el nem távolítják. Hasonló bíráló igényességgel emeltek szót a tejipar más dolgozói is. Feltételezhető, hogy a vezetők módot találnak a hibák kiküszöbölésére. " Jó a munkahelyi légkör A bíráló igényesség jó munkahelyi légkört teremtett a feladatok elkötelezett teljesítésére, s hogy idáig eljutottak bizonyos politikai és szakmai színvonalat kellett elérni. Azokat, akik megérdemlik, társadalmi elismerésben kellett részesíteniök. A vezérigazgatóság november 7-én a tejipar hatvanöt példás dolgozóját társadalmi elismerésben részesítette. Az Idősebbek az „Érdemes dolgozó“, a fiatalok pedig a „Kiváló dolgozó“ kitüntetést kapták, ezer-ezer korona külön jutalommal. A kitüntetettek közt volt Szalai Ilona a púchovi tejüzem egyik szocialista ■■■ / ' brigádjának vezetője, e koSicei üzemből K. Közel mérnök, a michalovceiböl Lukács Mária szocialista brigádvezető, az újváribői Pusztai József mester szocialista brigádtag, a galantaiból Psota Miklós mester szocialista brigádtag és sokan mások, akik a munkafeladatokon kívül figyelemreméltó szervezői és nevelői tevékenységet is magukra vállaltak a szakszervezetben, a SZISZ-ben vagy más területeken, tehát olyan dolgozók, akik másoknak is jó példát mutattak. Köztudomású, hogy a tejiparban megszakítás nélküli a termelés. Az évnek szinte minden napján dolgoznak, mert a mezőgazdasági üzemekből beérkező tejet át kell venni és feldolgozott v állapotban eljuttatni a fogyasztói piacra. Komoly probléma, hogy sok dolgozni akaró fiatal anya kiskorú gyermekét nem tudja elhelyezni a bölcsődékben. A tejipar üzemegységei a nagyfokú gépesített termelés folytán ugyanis egyre kevesebb személyt foglalkoztatnak, így alapjában kisüzem jelleggel bírnak. Lehetetlen saját erőből bölcsődéket, óvodákat építeni. A tejüzemek körzetében levő óvodákban és bölcsődékben pedig kevés a férőhely. Sok anya ezért kénytelen otthon maradni. A bölcsődék és óvodák férőhely hiánya végett a tejiparnak több mint ötszáz nődolgozója maradt otthon gyermeke gondozásárai A szociális programban már számolnak a pénzeszközök összevont felhasználásával, vagyis azzal, hogy az üzemek körzetéhez tartozó nemzeti bizottságok, esetleg vállalatok együttműködésével enyhítenek a problémákon. így feltételezhető, hogy a kétmillió koronáig terjedő összevont beruházások keretében több bölcsődét építenek, s ezzel lehetőség nyílhat a gyermekek egy részének az elhelyezésére. Nitrán — a tejipar — felépítette saját üzemi bölcsődéjét, de mivel a fiatal anyák távolról nem akarták odahozni gyermekeiket, átadta azt a nemzeti bizottságnak, s ezzel az alkalmazottak gyermekeiket a lakásaikhoz közeli bölcsődékben helyezhették el. Ez nagyon jő megoldásnak bizonyult, mert a családok azon tagja, amelyik korábban megy haza, közelebbről könnyűszerrel hazaviheti az apróságot. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a tejipar komplex módon értelmezi az emberről való gondoskodást. Mindent megtesz azért, hogy a fiatalok a kor követelményeinek megfelelően fejlődjenek, dolgozzanak és éljenek. Ezzel jó átmenetet teremtenek arra, hogy fokozatosan átvegyék a stafétabotot. HOKSZA ISTVÁN * l. ' I
