Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-04-22 / 16. szám

1978. április 22 SZABAD FÖLDMŰVES 11 Azeldsóg- és gyümölcsellátás gyakran sok bosszúságot okoz a vásárlónak. Főleg olykor, ha a mindennapi étkezéshez szükséges árucikket sem tudja beszerezni. De talán valamennyi vásárló általában a primőr zöldség hiányát érzi. A piaco­kon friss korai zöldség már rég kap­ható, az üzleti hálózatban pedig el­késve, vagy csak szórványosan jele­nik meg. Emellett a zöldség vagy gyümölcs minősége, de az ellátás fo­lyamatossága is gyakran kifogásol­ható. Bár az utóbbi években a zöldség­éi gyümölcsellátásban bizonyos javu­lás történt, még mindig nem vagyunk képesek a lakosság igényeit teljes mértékben kielégíteni. A produktiv zöldségtermö körzetekben az üzletek­ből hiányzó zöldség- és gyümölcsfélé­ket a fogyasztó a piacon árusító kis­termelőtől vásárolhatja meg, jóval drágábban. Ellenben a kevésbé pro­duktív mostoha adottságú vidékeken, ahol a lakosság csupán az üzleti há­lózatra van utalva, az ellátás bizony sok esetben akadozik, még akkor is, ha a zöldségtermö körzetekben a piac túltelített és a termékek — értékesí­tési nehézségek miatt — gyakran má­zsaszámra megromlanak. Hazánk természeti adottságai álta­lában kedvező feltételeket nyújtanak a piac megfelelő ellátására friss zöldséggel és gyümölccsel. A folya­matos ellátás, a bőséges áruválaszték lényegében a szervezésen múlik. Ter­mészetesen ez valamennyi érdekelt szervtől több érdekeltséget, kezdemé­ny ezó-készséget és rugalmasságot kö­vetel. De nem utolsósorban szervezett As összehangolt együttműködést a termelő-, a felvásárló szervek és az üzlethálózat között. LESZ-E ELÉG ZÖLDSÉG ÉS GYÜMÖLCS? Erre a kérdésre korai lenne választ adni, hiszen a termés beéréséig az időjárás is közbeszólhat. A piacellátás azonban nemcsak a termésen múlik, hanem jelentős mértékben a felvá­sárló szervek megfelelő felkészültsé­gétől is. Arról, hogyan készült fel a Zelenina Nové Zámky-i (érsekújvári) üzeme, KÄNTOR LADISLAV és CALÁ­­DIK FRANTIŠEK, a vállalat igazgató­ságának vezető dolgozói tájékoztat­tak. Az érsekújvári Zelenina a nyugat­­szlovákiai kerület öt legproduktívabb zöldségtermő járásának hozzávetőle­gesen száz mezőgazdasági üzemével áll szoros kapcsolatban. Körzetükben a felvásárolt mennyiségnek csupán egyötödét értékesítik, a többit a kö­zép-szlovákiai kerületbe és Csehor­szágba szállítják. Az idei tervük öt­venötezer tonna zöldség és tizenkét­ezer tonna gyümölcs felvásárlását írja elő. A tervezett mennyiség túlnyomó részét a mezőgazdasági üzemektől vásárolják fel, amelyekkel már a szerződéseket megkötötték. A KISKERTÉSZKEDŐK SORSA A Zelenina azonban jelentős meny­­nyiségű terméket a Szlovákiai Gyü­mölcstermesztők és Kiskertészek Szö­vetsége köré tömörülő kistermelőktől vásárol fel. Ezáltal pótolja elsősorban a hiányzó mennyiséget, amelyet a nagyüzemek szerződésileg nem kötöt­tek le. A múltban gyümölcsöző együtt­működés bontakozott ki a Zelenina és az érsekújvári Kiskertészeti Szol­gáltató Vállalat között, amely az SZGYKSZ helyi szervezeteitől vásárol­ta fel a termékeket és továbbította egyrészt a Zeleninának, másrészt pedig a feldolgozó iparnak. Tavaly például több mint harminchat tonna zöldsé­get adtak át a Zeleninának. ŠURIN MATEJ elvtársnak, a szolgáltató vál­lalat vezetőjének szavai szerint, a szervezetük is jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a felvásárló vállalat a múlt évi tervét maradékta­lanul teljesítette. Idén ökonómiai okokból ez a kap­csolatuk megszakadt és a Zelenina a terv teljesítéséhez hiányzó zöldség­ét gyümölcsmennyiséget közvetlenül az SZGYKSZ helyi szervezeteitől vá­sárolja majd fel. De vajon valóban a gazdaságosságot és a hatékonyságot szolgálja majd az eddig eredményes­nek bizonyult kapcsolat megszünteté­se egy olyan vállalattal, amely min­den tekintetben a kiskertészkedők ér­dekeit képviseli, a felvásárlást és az értékesítést szervezeten irányítja, s végül szállítóeszközökkel, felvásárló központokkal és emberekkel rendel­kezik? Sarin elvtárs véleménye sze­rint a kapcsolatok megszüntetésével veszélyeztetve van a tervezett hetven tonna zöldség felvásárlása. Feltehető a kérdés, vajon a Zelenina képes lesz-e a kistermelők megkárosítása nélkül teljesíteni az önkéntesen vál­lalt nagyobb feladatát? A Zelenina vezetői bizakodóak. Állításuk szerint az új feladatokra jól felkészültek. A felvásárlást tizennyolc állandó és az idényben további ölven átmeneti fel­­vásárlóközpnnton keresztül akarják rugalmasan lebonyolítani. Nehéz len­ne előre jósolgatni. A módosítás ered­ményességét majd a gyakorlati kivi­telezés bizonyítja. (Megjegyzés: A két felvásárló partner közötti kapcsolat megszüntetése beszélgetésünk idején történt. A helyzet természetesen az­óta megváltozhatott.) A múlt évi tapasztalatok alapján idén is aktuális kérdés: mi lesz több­lettermés esetén? A felvásárlók vajon meg tudják-e oldani a többlettermés felvásárlását, elhelyezését, esetleg hasznosítását, a nagyüzemekből és a kistermelőktől egyaránt? Az Illetéke­sek erre a kérdésre kielégítő választ még nem tudtak adni. TÖBB HAJTATOTT ZÖLDSÉGET Idén a Zelenina úgyszólván 130 hek­tárnyi — fóliaház alatti — területről korai hajtatott zöldséget vásárol fel. Az összterületről hozzávetőlegesen hatvan-hetven tonna zöldséggel szá­molnak. Fóliák alatt a gazdaságok túlnyomó része paprikát, kisebb meny­­nyiségben pedig salátát, retket, korai karalábét és salátauborkát termeszt. A felvásárlók törekvése a hajtatott zöldségfélék választékának bővítésé­re irányul. Szeretnék rávezetni a me­zőgazdasági üzemeket arra, hogy több hajtatott paradicsomot, karfiolt, sárga­dinnyét vagy egyéb hajtatásra alkal-Válasz a bírálatra Miért késik a gépjavítás? Lapunk ez évi 7. számában megjelent PANASZ DINAMÓJAVITÄS-ÜGYBEN Az, amit Sztruhár Ferenc anyagbe­­cimű cikkünkre a Hurbanovói Gép- és Traktorállomásról kaptuk az alábbi szerző a kérdésős cikkben kinyilat­választ: koztatott, ránk nem vonatkozik, mivel 4 Ilyen állapotban küldik be javítás­ra egyes szövetke­zeteink és állami gazdaságaink az üzemanyag-szivaty­­tyúkat... ... és így néznek ki javításuk után az üzemünkből ki­kerülő szivattyú­­aggregátumok. ► Üzemünk termelését az ún. apróbb aggregátumok — üzemanyagszivatv’- ‘ tyúk, önindítók, áramfejlesztő dina­mók és alternátorok — javítására szakosította össz-szlovákiai hatáskör­rel. Feladataink teljesítésére, amit földműveseink szükségleteinek apró­lékos elemzése alapján szabtak meg, kapacitásunk elegendő. A kisebb be­rendezések, aggregátumok javítása terén, a rendkívüli nehézségek elle­nére is jó eredményeket érünk el, és üzemünk minden évben maradéktala­nul teljesfti a teljesítménytervben megszabott feladatait. Igen becsületes is szakmailag fejlett dolgozók végzik ezt a tevékenységet, akik egyáltalán nem érdemelnek meg olyan megjegy­zést, amit egy „tájékozatlan“ dolgozó az említett cikkben így fogalmaz meg: „Képzelje csak, márciusban lesz két éve, hogy a Lučenec! (losonci) Gép­állomás Hurbanovóra (ögyalla), a gépjavító állomásra továbbította javí­tás végett a dinamónkat, s azóta szí­nét sem láttuk, nem képesek megja­vítani.“ Bizonyos mértékben megértem a mezőgazdasági őstermelésben tevé­kenykedő gépesítők elégedetlenségét, mivel magunk is Igen komoly nehéz­ségekkel viaskodunk az anyaghiány következtében. Szakosított tevékeny­ségünkből ered, hogy a pótalkatré­szek hiánya mellett előnyben részesít­ve kell megjavított aggregátumokkal ellátnunk a szakosítót motorjavító üzemeket, mert amíg a Mezőgépjavítő üzem számára nem szállítjuk le a ne­kik szükséges aggregátumokat, ők nem tudják üzemképes állapotban ki­szállítani az általuk megjavított mo­torokat. így azután azok a gépállo­mások sem tudják munkájukat elvé­gezni, amelyek a mezőgazdaság szá­mára a traktorok javítását végzik. S ezt a körforgási folyamatot a vég­telenségig folytathatnánk. Nagy felelősségét érzünk az ap­róbb géprészek, aggregátumok javítá­sának megoldásáért, ezért saját kez­deményezésünkből számos intézkedést tettünk. Ettől eltekintve mi is meg­kérdezhetnénk: „Meddig várjunk?“, ha a számunkra szükséges alkatrésze­ket szállító forgalmazó vállalatok igénylésünket elfektetik, nem intézik el. Például az 1978-as évre legna­gyobb szállítónk a prágai Mototechna igénylésünket csupán 30,34 százalék­ra biztosítja, azaz az évi szükségle­tünkből 32 tételt törölt, (amelyeknek leszállításával nem számíthatunk). Például a lengyel gyártmányú URSUS traktorokra pótalkatrészeket egyálta­lán nem kapunk. Feladataink megoldása érdekében több intézkedést foganatosítottunk: — a pótalkatrészek felújításának ki­bővítésével egymillió korona ér­tékben több mint 30 pótalkatrészt újítunk fel; — a pótalkatrészek gyártásában e­­gyüttműködésünket ajánlottuk fel az olyan termelő üzemeknek, mint a Pal-Magneton Kroméfíž és a Mo­­torpal Jihlava, az alkatrészekben mutatkozó kedvezőtlen állapot le­küzdésére. E kezdeményezésünkre az említet­tek részéről alig mutatkozik érdeklő­dés. Nehéz részleteiben felvázolni a bo­nyolult helyzet problémáit egy válasz­levélben. Viszont felelősséget nem vállalhatunk a jelenlegi helyzetért, mivel mint említettem, ez az állapot továbbra Is fennáll, amíg üzemünk számára nem biztosítják a szükséges alkatrészeket. a lučeneci gépállomás egyúttal aggre­­gátum-cserélő állomás is, s mi, a­­mennyiben javított aggregátumunk van, ezekkel az említett csereközpon­tot ellátjuk. Űk biztosítják járásuk szövetkezetei és állami gazdaságai ez Irányú szükségleteinek kielégítését. Az, hogy két év alatt egyetlen aggre­gátumot sem kaptak, részben a járás gépcserélő központjának ügye. Pél­dául az 1977-es évben e cserélő köz­pontnak 204 dinamót küldtünk és ösz­­szesen 1387 aggregátummal láttuk el. Arról nincs átetkintésünk, hogy eze­ket a géprészeket hogyan használták fel. És már az idei évben Is 17 dina­mót küldtünk a luceneci gépállomás­nak. Meg vagyok győződve arról; hogy az igényeket önhibánkon kívül éppen az előbb említett okokból nem tudjuk kielégíteni, habár e javításokat ná­lunk két szocialista brigád (egy bronzérmes és egy ezüstérmes bri­gád) tagjai végzik. Természetesen ők sem tehetnek arról, hogy anyaghiány­nyal küzdünk, de üzemünk sem, mi­vel az alkatrészek leszállításával a forgalmazó vállalatok nem tudják biztosítani szükségletünket. A szerző­déssel lekötött 103 ezer aggregátum helyett csak körülbelül 45 ezret tu­dunk majd megjavítani. A Pravda szerkesztősége szintén elemezte az anyagszükséglet megol­dásával kapcsolatos helyzetet, azon­ban olyan formában, hogy a pótalkat­részeket gyártő üzemeknek tette fel É más zöldséget is termesszenek. Az igyekezetük azonban kevés sikerrel jár. A mezőgazdasági üzemek ugyan­is egyelőre kevés érdeklődést tanúsí­tanak az említett zöldségfélék ter­mesztése iránt. Talán kedvezőbb ár­politikával, különböző ösztönző mód­szerekkel, esetleg a korszerű termesz­tési technológiák kidolgozásával rá lehetne vezetni a szakosított gazda­ságokat, hogy a kevésbé meghonoso­dott, hajtatott zöldségfélék termesz­tésével többet foglalkozzanak. Hiszen ezáltal több és nagyobb választékú primőr vagy korai zöldség kerülne a fogyasztók asztalára saját forrásaink­ból. NAGYOBB FEGYELEM A lakosság zöldséggel és gyümölcs­­csel való folyamatos ellátása csak úgy oldható meg eredményesen, ha a mezőgazdasági üzemek is hozzájárul­nak a Zelenina által kidolgozott áru­átvételi időtervek pontos betartásá­hoz. A múlt tapasztalatai arra utal­nak, hogy a gazdaságok gyakran nem tartják be a határidőt. Főleg az idény kezdetén — amikor az árak magasak — közvetítő nélkül igyekeznek a ke­resett termékeket értékesíteni, tehát elodázzák a szerződéses kötelezettsé­geik teljesítését: Például a kamenič­­nái (keszegfalui} szövetkezet sem tartotta be a szállítási tervet. A har­minc hektáron termesztett petre­zselymet csak tavasszal szántotta ki nagyobb bevételre számítva. Mint azt a Zelenina képviselői mondották, az említett szövetkezetét nem izgatta, hogy a szerződésben foglalt eladási határidő megszegésével a téli tarta­lékból hiányzó mennyiséget behoza­tal útján kellett pótolni. A tervszerű szocialista gazdálkodás, amely a folyamatos közellátást is szolgálja, a tervfegyelem szilárdítá­sát, az együttműködés fejlesztését, a szerződéses kötelezettségek kölcsönös betartását igényli. Csakis így leszünk képesek a zöldség- és gyümöJcselIá­­tásban is — a saját források maximá­lis kihasználásával — a belső piacot elegendő termékkel ellátni és gátat vetni annak, hogy a jelentős költsé­geket igénylő termés ne menjen tönk­re a földeken — amint ezt a múlt­ban is gyakran tapasztaltuk —, ha­nem az utolsó kilóig célszerűen hasz­nosítsuk. KLAMARCSIK MÁRIA, mérnök a kérdést, miképp akarják ezt az or­szágos problémát megoldani. A Szabad Földműves szerkesztősége más nézőpontból ítélte meg a hely­zetet, ahelyett, hogy a pótalkatrésze­­két gyártó üzemekre hatott volna. Is­mételten hangsúlyozom: amennyiben elegendő anyag áll rendelkezésünkre, mi a feladatok teljesítésére tökélete­sen felkészültünk. Bocsássák meg, hogy kissé késve válaszolok levelükre, de ezt a rend­kívüli elfoglaltságon kívül az is elő­idézte, hogy e napokban kötöttük meg a pótalkatrészek szállításáról szóló szerződéseket és konkrét ada­tokat akartam felhasználni. Ezúton szeretnék — mezőgazdasá­gi őstermelésünkben a kisebb aggre­gátumok felőli gondoskodás feladatá­val megbízott — gépesítők címére egy üzenetet tolmácsolni, éspedig azt, hogy következetesebben követeljék meg az aggregátumok karbantartását, mivel olyan (szétszerelt, kifosztott) aggregátumokat küldenek javításra, amelyeket egyáltalán nem Is szabad­na javításra elfogadnunk. Viszont hangsúlyozottan követelik a jő minő­ségű javítást. Ezt az állítást néhány fényképfel­vétellel szemléltetően támasztjuk alá! Abban a meggyőződésben, hogy vá­laszunkat helyesen értelmezik, mara­dunk elvtársi üdvözlettel. HEGEDŰS TIBOR, üzemigazgató Lesz-e Az 1978. január 28-án megjelent „Meddig még ...?“ című cikk, amely a Nové Zámky-i húskombinát építke­zésének problémáival foglalkozott, nagy visszhangra talált a kivitelezők felelős dolgozóinál. Mint a cikk író­ja, nem akarok polemizálni, bár ha örömteli az segítene, szívesen és örömmel megtenném, amennyiben elősegítené a húskombinát 1978 júliusára tervezett próbaüzemeltetésének megkezdését, de a szükség törvényt bont. Hisz a jelenlegi komáromi üzemben, amely hét kisebb részleggel üzemel, évforduló? igazán tarthatatlan állapot uralkodik, úgy a közbiztonság, mint a higiénia szempontjából, nem szólva a gépi, technológiai berendezésekről, ame­lyek már elavultak, régimódiak és a dolgozók csak nagy erőfeszítéssel, igazi odaadással tudják az előirt ter­vet teljesíteni. Hogy ez a cikk mennyiben érintet­te a komáromi húsüzem dolgozóit^ azt egyik szolgálati utam alkalmával tudtam meg, amikor meglátogattam ennek az üzemnek egyik mellékrész­legét, a vágóhidat. Itt jelenleg a vá­góvonalat igyekszünk kibővíteni, gé­pesíteni, hogy az egy napra előírt 400—450 darab sertést és 50 darab szarvasmarhát tudják további feldol­gozásra előkészíteni, egyrészt az üz­leti hálózat és a vendéglátó üzemek ellátására, másrészt nyersanyagként a füstölt áruk gyártására. Beszélgettem a vágóhíd legidősebb dolgozóival, akik a Nové Zámky-i új húskombinát késésével kapcsolatban a következőket mondották: FARKAS DEZSŐ, a vágóhíd vezető­je: „1978. június 15-én lesz 30 éve, hogy ezen a vágóhídon dolgozom. Az igazat megvallva, az lenne a legszebb és legörvendetesebb nap számomra, ha a harmincéves évfordulót már az új, Nové Zámky-i húskombinátban ünnepelhetnénk meg. Habár itt éltem le fiatal éveimet, amikbez sok jó és szép emlék fűződik, mégis boldog lennék, többi kollégámmal együtt, ha a még hátralevő napjainkat egy új, modern, minden szempontból megfe­lelő korszerű üzemben dolgozhatnánk le. Visszagondolok kezdő éveimre, a­­mikor ezen a vágóhídon, természete­sen kissé más körülmények között, naponta csak harmincöt darab ser­tést és tiz darab szarvasmarhát szó­­szerint a térdünkön dolgoztunk fék Azóta ugyan megváltozott a helyzet, mégis türelmetlenül várjuk az új kombinát üzemeltetését. Ezt nagyon is ki kell hangsúlyoz« nőm, mert állandóan csak arra gon­dolok, bogy nemcsak mi öregebbek, de elsősorban a nődolgozóink, vala­mint a fiatal tanoncaink igazán meg­érdemelnék, hogy a műit csak emlék maradjon számukra. Ugyanilyen véleményen van PET­RUS JÁN vágómester, valamint MO­­RÖCZ DEZSŐ, a feldolgozó részleg mestere is, akik különösen a szociá­lis helyiségek és a csontozó részleg hiányát tartják a legégetőbb problé­mának. Lassan már a nők és a fér­fiak számára csak egy öltöző marad. Ez természetesen nem felel meg az előírt követelményeknek, amit szo­cialista társadalmunk minden dolgo­zójának köteles biztosítani. „Magában a hús, mint nyersanyag a kényes, hosszabb ideig szabadon nem tárolható nyersanyagok közé tarto­zik, mert ha egyszer a sertést levág­tam, azt azonnal fel kell dolgozni és hasznosan értékesíteni. Ehhez az elő­írt, évről évre igényesebb termelési tRrvhez a komáromi húsüzem már nagyon kicsi, elavult, és ezért várjuk mindnyájan az új kombinát minél előbbi üzemeltetését“ — mondja Mo­­rócz Dezső. Nem beszéltünk midenrőll De e pár sor nyomán újból felvetődik a kérdés és jogosan: „Meddig még?,“ Meg vagyok győződve, hogy az 1978-as év lesz a megváltó és a kivi­telező vállalatok felelőséi megtesznek mindent, hogy a komáromi húsüzem dolgozói csak mint történelmi emlé­ket fogják az elavult részlegeket úgy, Komáromban, mint Nové Zámkybmí emlegetni és az új húskombinát mi­nél előbbi üzemeltetése gyógyító bal­zsamként hat majd minden eg vés dolgozóra. Koller Vilmos í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom