Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-22 / 16. szám
± 1978. április 22. SZABAD FÖLDMŰVES 5 HARMINC ÉV SODRÁBAN Fogalmaink változása Tudományos-műszaki forradalmunk egyik sajátossága, hogy a gyors előrehaladás elavulttá tesz korábbi ismereteket, fogalmakat. LEONTYIJEV szovjet pszichológus szerint az évszázad elején egy fiatal szakember ismereteit még évtizedeken át is hasznosíthatta, de ez az idő manapság jelentősen lerövidült. Ezért szükségszerű, természetes és helyes ismereteinket úgy gyarapítani, hogy azok hatékonyan segítsenek a gyakorlati munkában, a tények tömkelegében való önálló eligazodásban. Különösen az utóbbi három évtizedben szembetűnő a hatalmas fejlődés. A falunál, a mezőgazdaságnál maradva ez az a sikerekben gazdag időszak, amely a terhek jelentős részét ma is hordozó 50—60 éves nemzedéket arra kényszerítette, hogy addigi ismereteit, elraktározott fogalmait teljesen kicserélje. Mindenekelőtt tudomásul kellett venni, hogy a szocialista útra tért, fokozatosan átalakuló mezőgazdaság „vonóereje“ már korántsem az ökör, a 16, hanem a traktor. Tapasztalni kellett aztán azt is, hogy a gazdálkodás alapegysége nem a családi kisbirtok, hanem a szövetkezet. Sőt, a mezőgazdaság szocialista átszervezése után lehetett csak elsajátítani Igazán a korszerű, Ipari jellegű növénytermesztés különböző módszereit, amelyek azelőtt teljesen ismeretlenek voltak ez egykori nagybirtokokon. Az a mai, földműveléssel foglalkozó nemzedék, amely élete delén vagy már azon túl van, sokszor tapasztalhatta meghökkenve, hogy az új fogalmak milyen rövid életűek voltak, milyen hamar megváltoztak. Még újabbak jöttek és jönnek állandóan helyettük, amelyeket el kell sajátítani. Évszázadokon megszokta például a falusi ember, hogy jó volt a termés, ha egy katasztrális hold földről 20 mázsa búzát takarított be: •Majd áttértünk a hektárokban való számolásra. Ha most beszorozzuk a húsz mázsás búzatermést a hektárral — ami 1,7 kát. hold — a végeredmény akkor ts csak 34 mázsa lenne, amellyel gazdaságaink egyáltalán nem dicsekednének. A jó termés képzete is változott: 50—60 mázsás hektárhozamátlagot érnek el ma már mezőgazdasági üzemeinkben, sőt ennél Is többet. Ha nem Is általános jelenség valamennyi járásban! A szovjet búzafajták (és a jugoszláviai Száva) forradalmasították a gabonatermesztést, országunk nem szorul oly nagy mennyiségű kenyérgabona behozatalára, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Az utóbbi évtizedekben átértékelődött a nagyüzem fogalma is: a fel-Ez a jelen. Viszont a következő években a járásban további összpontosításra kerül sor. Három együttműködési körzetet alakítanak ki, egyidejűleg nagy gondot fordítanak az új, közös mezőgazdasági vállalatok szervezésére, létesítésére is. Egyebek között ezek az "üzemközi vállalatok teszik lehetővé majd, hogy 1990-ig a mostani 1100 tonnáról 2020 tonnára növekedjék az évi sertéshústermelés. Az említett időpontig az illető járásban több mint hárommilliárd koronát fordítanak beruházási célokra, a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztésére, a dolgozók lakás- és életkörülményeinek további javítására. szabadulás előtt akkor használtuk a Node térjünk vissza eredeti ténagyüzem szót, ha a földbirtok elér- mánkhoz, fogalmaink változásához, te, vagy meghaladta az ötszáz holdat, vagy hektárt. Fokozatosan nőtt, Talán a legnehezebben a gépesítés módosult ez is, olyannyira, hogy ma és a növényvédelem fogalmaival isigazi mezőgazdasági nagyüzemnek a merkedtünk. Amit mi hajdanán trak- 4—10 ezer hektár körüli számít. — tornak, „körmösnek“ neveztünk, az Hogy meddig? Valószínű, néhány évig a jobbik esetben is csak négy-öt pár csupán. Nagyapáink, apáink Idejében ökör munkáját végezte el naponta, már nagyüzemi sertéshizlaldának szá- A zúgó-búgó cséplőgépből is csak mított az a zsupp- vagy nádtetős igen kevés volt falvainkon. A szöépület, amelyben két-háromszáz disz- vetkezetek megalakulása után jöttek nó hízott. Napjainkban? Könnyűszer- a korszerűbbnél korszerűbb, nagy kezetű elemekből épített pavilonok, teljesítményű — nemzetközi viszonygépesített istállók, patikatisztaság, latban is jó hírű — traktorok, ffitfehérköpeny, légcsere-berendezés és hető fülkével, légcsere-berendezéskorszerű takarmánytároló, valamint sei, rádióval, meg mindennel felszevíztorony kötődik a nagyüzemi híz- reive, a Zetoroktól a Škoda-180-asolalda, vagy tehenészet fogalmához, kig. S igen sok hasznát vették mezőévi több ezer hízottsertés kibocsátó- gazdasági üzemeink a lánctalpas szovjet traktorok■ nak is. Sorolhat- S nánk továbbá a ga\ bona- és egyéb kombájnokat, motoros járvaszecskázókat, a Horal típusú önjáró szal- IfSg?: magyfljtőket. a 25- 30 vagon kapacitású szovjet gabonatisztító és száritó berendezéseket stb Ezek a nagy teljesítményű más» nák több száz emsával, 3,5—4,5 ezer literes évi .fejési bér munkáját végzik el, s nélkülük átlaggal, tehenenként. ma már el sem tudjuk képzelni a Módosítottuk tudatunkban — mert termelőmunkát, kellett — még a falu fogalmát is. Legnehezebb a növényvédelmi dol- A sokak által emlegetett szülőfalu gozók, s az őket irányító szakembeegykoron hatvan-száz kisablakos, rek sorsa, akik számára a fogalmak nádtetős házból állt, ezekből már — a vegyszer-nevek — szűnös-szüncsak itt-ott található néhány, mu- télén változnak, zeális Jelleggel. Hiszen a falvak arculata, mérete is megváltozott. Ezek- Az eltelt legutóbbi három évtized ben a villaszerű, gyakran emeletes alatt lassacskán elsajátítottuk s ellakóházakban élő emberek mind na- sajátítjuk ezután is az új fogalmagyobb termelőegységekben folytatják kát, miközben nem feledkezünk meg a korszerű mezőgazdasági termelést. a régebbiekről sem. Továbblépünk, visszatekintve a múltra, a sikerek- Közép-Szlovákía luőeneci (losonci) ben és örömökben bővelkedő útra. járásában Jelenleg 16 szövetkezet, két Ez persze — s ez is új fogalom — állami gazdaság, egy magtermesztő nagy felelősséget, előrelátást kíván, állami gazdaság és egy tangazdaság De talán ez benne a legszebb, a legdolgozói művelik a közel 70 ezer serkentőbb — ismereteink szüntelen hektárnyi mezőgazdasági területet. gyarapítása. Kanizsa István Májusiak 1 *v • ' -.'л •'«к■ :ŕ Májusfa Boldogult Ifjúkoromban de sokat cipekedtünk a májusfa hozata* Iákor, felállításakor, majd gödörbe csúsztatásakor. S milyen nagy volt az örömrivalgás, amikor már szalagokkalj s üvegekkel felcicomázottan lengette-lobogtatta a díszítőelmeket, simogatta a gyér levélzetet a május elsejei kora hajnali szellő. Állt délcegen, égbetörön, s hivalkodón a sok-sok májusja, messziről hirdetve: itt és itt faluszépe lakozik, többnyire eladó sorban levő. Reggel azután sebes röptű madárként szállongott a hír faluszerte: kinek ts állítottak májusfát. Aztán jött a találgatások ideje: ki állította? ki is állíthatta? ... Dagadó büszkeség érzése uralkodott el azokon a lányokon, akiket így megtiszteltek. Persze, egyeseket viszont mardosott a sárga irigység, főleg azokat, akik várták ugyan a májusfát, de ... hoppon maradtak. Ez a szép szokás Szlovákia némely tájegységén, így a Csallóközben, a Mátyásföldön és távolabbi vidékeken még ma is dívik. Sőt, úgy tűnik, mintha évről évre gyarapodna a májusfák száma a lányos házak előtt, vagy a ház udvarán. De gyarapodjék is! Ezt a szép szókást feleleveníthetnék, szocialista tartalommal gazdagíthatnák a községi, vagy szövetkezeti ifi-szervezetek. Miért ne lephetnék meg egyetlen májusfával mondjuk a nőt szocialista brigádot, vagy a példás szorgalmat tanúsító, eredményes munkát végző női munkacsoportokat...? Bizonyára megérdemelnék. S nagy megtiszteltetésnek vennék, ha a legények mega természet ölén. iepnék 6ket SZ(sp> sudár, égbetörő májusfával. Ifi-szervezetek, daliás legények, rajtat Kép és szöveg: (kovács) Üzemegészségügy: Mi is az olajártalom? A műhelyek dolgozóinak egyik legkomolyabb bőrveszedelme az olajártalom. Ha idültté válik a bőrnek ez a különleges izgalma, sok kellemetlenséget, izgalmat, bánatot okozhat az embernek. Az olaj vékonyan tapadó rétegben bevonja a bőr felületét, eltömi a szőrtüszők, faggyúmirigyek kivezető nyí-Gtrgö bácsi egy csallóközi szövetkezet traktorosa. Két-három hét múlva eléri a nyugdíjkorhatárt. Látszatra még jó színben van, de az utóbbi évek hajtása megviselte idegzetét. Egyre gyakrabban fáj a feje. S a szive? Néha úgy érzi, mintha nem is működne. Máskor meg úgy lakatot, mint a,rossz masina. Nemrég történt. Mielőtt haza' indult volna az efsz-böl, a villanyt akarta eloltani a gépszínben. Megtántorodott. S csak arra eszmélt, hogy hason fék-' szik a hűvös betonpadlón. Nagynehezen hazavánszorgott. Az asszonyának el sem mondta, mi esett meg vele. De elhatározta: beadja a nyugdíjaztatási kérelmét. Hiába, nem bírja már. Pihenni kell. Majd elmegy a gyerekeihez. Az idősebbik fia Bratislavában lakik, az egyik lánya Magyarországra, a másik meg a szomszéd faluba ment férjhez. Bizonyára a levegőváltozás ts jót tesz, egészsége rendbejön. Végre, hatvanéves korában megérheti azt is, hogy nem kell korán kibújni a meleg takaró alól, éppen akkor, amikor legjobban esik az alvás. Öreg vekkerét is megszabadíthatja a szolgálattól. Ш m égis, amikor az elnökkel talál- 1 kozott, s az szóba hozta, hogy gondolt-e már a nyugdíjazására, egyenesen tiltakozott. — Bírom én még! — Meddig? — Ha kell, évekig is... — Es az egészség? — Ki akartok selejtezni?! — Nem érti, Gerö bátyám? A gép sem bírja örökké. Azt akarjuk, hogy ne szaggassa magát tovább. Ez magának selejtezés...? — Annál is rosszabbI — Itt akarja beadni a kulcsot a garázsban, vagy a határban? — kérdezte türelmét vesztve az elnök, majd újabb érv híján a rendeletre hivatkozott: — Magának is mennie kellI — mondta. Ez az utolsó mondat szíven döfte Gergő bácsit. Nem volt ereje a további vitához. — Ilyen hirtelen?... — tépelödött magában a sértett. -— Meg sem várják, hogy én kérjem? ... — emésztették a kérdések hazafelé. Vacsorázni sem volt kedve. traktorát gusztálták árgus szemekkel. Pár perc múltán a döntés egyhangú volt: „túl kell adni rajtal“ A könyvelő már be is jegyezte a lajstromba. Holnap viszik is a gyűjtőbe, beolvasztásra. Sekkor Gergő bácsinak a szívébe nyilallt, nemcsak a maga keserűsége, hanem a múlt emléke is. Nem lehet ennyire lealázni ezt a vasjószágot. Negyedmagával érkezett tíz évvel ezelőtt a szövetkezetbe. Már az első napon meghibásodott, ö sem- Agyonrázott ma a traktor — füllentett élete párjának. — Lefekszem. — De az ágy sem segített. — Lejárt volna az időm? ... Dehát én még... Kínos-keservesen elaludt. Félórányi szundítás után felébredt: — Nem kellek már... — fordult tehetetlen dühvei a dunyha alatt, ki tudja hányadszor, ismét elszunyókált. A vekker berregése ébresztette fel. Ma különösen iparkodott kifelé. Selejtezés van a szövetkezetben: kimustráliákfaz öreg erőgépeket. Borotválkozott. S dünnyögte magában: Talán csak beavatnak engem is. A telepre érkezett. A selejtező bizottság már szemrevételezte a gépeket. — Meg sem várnak?! Akkor csak csinálják... — motyogta. De azért mégis elindult a nagyszín felé. Eszre sem vették, hogy megállt az emberek mögött. Épp a szövetkezet legrégibb fűzött sok reményt hozzá. Aztán mégiscsak bevált. A három társát már hamarabb kiszuperálták, ez azonban, ha kehes is, még bírja. Tíz éve szántja a barázdát. Igaz, az utóbbi időben már csak a kertészetben használták. A hagymakiszántás közben megmakacsolta magát. De azért helyre lehetne még pofozni. Nem bírta tovább a szótlan, szivetlelket marcangoló szemlélődést. Közéjük lépett. , — En már kiöregedtem, de ez még szolgálhat. Majd én meggyógyítomI — Sajnálja, Gergő bácsi ezt a vén tragacsot? — kérdezte kissé csipkelődve az elnök. — A vasgyüjtőbe való... Nem szégyenkezhetünk vele. Gergő bácsi elsápadt. — Mostmár értelek! — szaladt kt belőle a szó. — Hát akkor vigyétekI — Otthagyta őket. Az elnök ezekután nem ftgyelt a szakértők szavára. Mindenre rábóliníott. hiszen ők mégiscsak jobban ismerik ezeket a végelgyengült masinákat. A selejtezés végén azonban magállt az öreg által védelmezett traktor előtt. — Ebben már csakugyan nincs sok fantázia? — kérdezte. — Vanl — felelte az egyik bizottsági tag. — De csak a beolvasztás után... — Gyerünk! — szólt az elnök, s indult az iroda jelé. A többiek is utána. Míg a bizottság a jegyzőkönyvet készítette, Gergő bácsi visszasettenkedett a nagyszínbe. Odalépett a kivénhedt traktorhoz. Tapogatta, simogatta, mintha nem ts vasszerkezet lenne. Gépjavítók közeledtek. Ahogy elhaladtak a kimustrált gépek előtt, egyikük megjegyezte: — No, ezeket se bütyköljük továbbI — Nyugdíjazták őket — sziporkázott a másik. Mindannyian nagyot kacagtak. Gergő bácsi haragosan fordult utánuk, s rájuk akart szólni, de csak legyintett. — Látod, te se kellesz már .,./ traktorosbrigád irodájába érve leült az ablakkal szemközt egy székre, szemügyre vett mindent, a bekeretezett okleveleket is, mintha máris búcsúzna tólük. Jobb könyökére támasztotta a fejét s az ablakon át a nagyszínbe nézett. A napfény megcsillant a vén traktor kormánykerekén. — Kiöregedtünk, cimborámI... — suttogta, s torkában megszaporodott a keserűség nyála. S arra gondolt, ha nem Is váratlanul, kezébe nyomják az élete végéig szóló nyugdiflevelet. Nagyot sóhajtott, vaskos, tömpe ujjaival törülgetni kezdte arcáról az oly ritkán kibuggyanó könnycseppeket. ÖLLÉ FERENC lásait és megzavarja a bőr élettani működését. A piszkos, vasporos, olajos, szennyes ruha állandóan ingerll a bőr felületét, fokozott szaruképződést okoz, és ezzel nemcsak az érzékenységet, hanem az ártalmat is fokozza. A szaruban levő kén oxidálódik és apró fekete pontok alakjában 8 faggyúmirigy kivezető nyílásába telepszik, azt vasporral, piszokkal keveredve elzárja és mitesszert (szaknyelven komédót) okoz. Ha ez fertőződve elgennyed, furunkulus, hétköznapi szóval „kelés“ keletkezhet. Ha a kelések gennyfészkei összefolynak, tályoggá, nagyobb gennyes üreggé válnak, aminek a gyógyítása még a* egyébként mhkacs keléseknél is nehezebb. Ha az ártalom nem is hatol a bőr alá, a börfelületen is okozhat olyan ártalmakat, mint az allergiára — túlérzékenységre — épülő idült bőrgyulladás, vagy az ekcéma. Az olajártalom — bizonyíthatóan — leggyakrabban a javítóműhelyek, szerelőcsarnokok dolgozói és a gépkezelők között gyakori. Miért? Mert as olaj, a vasreszelék és egyéb gépszennyezés — ami nem fertőző, mint a kórokozó élőlények érmédiája, de — mint fikizai és kémiai ártalom, veszedelmes lehet a vassal és géppel foglalatoskodók egészségére. Hogyan védekezhetünk az olajártalom ellen? Tisztasággal! Munka után bőséges, meleg szappanosvízben megmosakodunk, s fehérneműt váltunk. A tiszta fehérnemű a gépmunkások életében szerszámnak számít — a rossz szerszámmal viszont rossz a munka is. A munkavégzés közepette sose legyen az a fehérnemű a dolgozón, amiben piben. Node a munkaruha fehérneműje is megköveteli a tisztaságot. Sosem lehet a bőrrel érintkező rész olajos, vasporos, esetleg piszkos. Ha bepiszkolódott, rendszeresen mosni és cserélni kell. A haladó szellemű, egészségére vigyázni tudó, felvilágosult gépkezelőnek legalább két-három rend munkaruha és fehérnemű legyen, hogy váratlan helyzetben is cserélhessen. A tisztán tartott munkaruha és a rendszeresen ápolt, esetleg krémmel is kezelt bőr biztosítja a gépmunkások életében azt az egészségügyi egyensúlyt, ami bizonyíthatóan meglátszik még eredményeiken, teljesítőképességükön is. Érdemes tehát törődni az olajárlalom megelőzésével. Dr. Buga László i
