Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-08 / 14. szám
Időszerű tennivalók a szőlőben Ha a szóié metszését valamilyen okból kifolyólag még nem végeztük el, haladéktalanul fejezzük be, mert a duzzadó rügyek könnyen leperegnek, ami jelentős kárt és terméscsökkenési okozhat. A metszést az előző hónapban ismertetett terheléssel végezzük. Minél előbb fejezzük be az oltványok telepítését, mert a talaj már kellően felmelegedett. Az oltványokat telepítéskor egy, ha erős hajtásokról van szó, akkor pedig két rügyre vágjuk vissza, bőségesen öntözzük, majd porhanyós földdel csirkézzök fel. Az idősebb tokék átoltása. Az utóbbi években sok kiváló új csemegeszőlő-fajtát ismerhettünk meg. Azok, akik már nem rendelkoznek hellyel az új telepítésre, úgy a kevésbé értékes tókékei a kívánt új fajták valamelyikével gyökérnyakban átolthatják. Mit érdemes átoltani? Bármilyen korú vagy fajtájú szőlőtőkét átolthatunk, ha gyökerei egészségesek. Erről úgy győződhetünk meg, hogy átvizsgáljuk az előző évi vesszőket. Ha azok eléggé erősek, jól fejlettek, akkor « gyökérzet Is bizonyára egészséges. Az átoltázt a nedvkeringés megindulásától április végéig végezhetjük. Előzőleg azonban szerezzünk be megfelelő, nyugalmi időszakban levő oltóvessző!, s azt az oltásig pincében, nedves homokba ágyazva tároljuk. Hogyan oltsunk? Az átoltásra szánt tőkét alaposan kitányérozzuk, letisztogatjuk, majd a tőke fejét a talaj felszíne alatt 3—4 ujjnyira lefűrészeljük. A metszlapot éles késsel utánasinvítjuk. Az alanyt a metszlap alatt (körülbelül 8— 10 cm-re) erős jutafonállal szorosan átkötjük, nehogy hasításkor a kelleténél mélyebben berepedjen. A hasítást vékonyabb tőkén késsel, vastagabb tőkén pedig húsvágó bárddal vagy kisebb baltával végezzük úgy, hogy a kést vagy a baltát a lefűrészelt tőkenyak közepére helyezve kalapáccsal óvatosan ütögetve behasítjuk. Az oltócsapot két-három rügyre vágjuk, s az alsó rügy alatt kétoldali metszlapra (-ékre) élezzük úgy, hogy az ék hegye fás részből álljon, nem pedig bélből. Hasítókéssel vagy ékkel a tőkenyakon előkészített hasítékot kissé szétfeszítjük, s úgy helyezzük be az oltócsapot, hogy annak és a gyökérnek az osztódó szövete (kambiuma) egybeessék. Ezután a kést vagy az éket kivesszük, s a hasíték összezárulva befogja az oltóvesszőt. Vastagabb tőkenyakba két oltővesszőt Is lehetünk. Az oltás után a kötést, amelyet a továbbhasadás megakadályozására készítettünk, levesszük. Mielőtt a gödröt behúznánk, az oltás helyét felülről lefelé haladva raffiával erősen kössük át, és a hasítékot egy kis papírral burkoljuk be, hogy földet ne kapjon. Miután meggyőződtünk arról, hogy a behelyezett oltócsap szilárdan áll az alanyban, porhanyós földdel felcsirkézzük. Megfelelő kezelés esetén az átoltott tőkék még az oltás évében termést hozhatnak. Kordonmüvelésü szőlőkben a meghagyott szálvesszőket a nedvkeringés megindulása után kötözzük le. Ezt addig végezhetjük, amíg a rügyek nem duzzadnak. Ha a szőlőben az előző nyáron levélsárgulást (klorózlst) észleltünk, ez általában vashiányra vall. Ezeket a tőkéket a következőképpen kezeljük: a tőkefej körül 40— 50 cm-es körzetben egy jó ásónyom mélységű árkot készítünk. Egy-egy tőkére számítva 10 liter vízben 50—100 dkg vasgálicot vagy 15—20 dkg Kloroffer-4-et feloldunk, az árokba öntjük, majd azt visszatakarjuk. RUgyfakadás idején a leválás gubacsatkák, valamint egyéb kártevők ellen 5 százalékos Polybarit, 1,5 százalékos Snlikol-K vagy 0,15 százalékos Thioúan ЕС permetezéssel védekezzünk. Ha a szőlőoltványokat télen készítettük, a hőnap elején megkezdhetjük az előhajtatást. A ládákat gondosan, lehetőleg langyos vízzel jól beöntözzük és az első héten állandóan a 32—35 Celsius-fok hőmérsékletet tartjuk. Ezt követően a hőmérsékletet fokozatosan 25—26 Celsius-fokra csökkentjük, és amikor a hajtások már szépen kizöldültek, a fűtést beszüntetjük. Az oltványokat lassan, gondos szellőztetéssel szoktatjuk a külső hőmérséklethez. A hóiíap végén vagy május elején jól előkészített és vízzel bőségesen beáztatott talajba (árkokba) ültetődeszkával 5 cm-es távolságra helyezzük egymástól az oltványokat. Ezt követően nedves, porhanyós földdel gondosan bakhátaljuk úgy, hogy a vesszőknek legalább egyharmada a talajszint feletti bakhátakban legyen. Készüljünk fel a tavaszi talajmenti fagyok elleni védekezésre. A sorok mentén és azok végéhez készítsünk be nehezen égő anyagokat (pl. nedves szalmát, venyigét, elhasznált gumiabroncsot stb.). Fagyveszély esetén ugyanis az éjjeli vagy a hajnali órákban meggyújtva a füst védelmet nyújt a gyöngébb fagyok éllen. A pincében végezzük el a nagytakarítást. Mindent alaposan tisztogassunk meg. A már nem használt edényeket és eszközöket mossuk el, majd szellőztetés után a helyiséget kénezzük ki. Varga József Néha előfordul, hogy a telepítést követően e kelleténél lassabban fejlődnek, vagy ki sem fakadnak a csemeték. A jelenségnek több oka lehet. A bajt néha az idézi elő, hogy felszedés után korén lombtalanitják a csemetéket. Máskor az a baj, hogy szállítás közben kiszáradtak, megfáztak, esetleg a faiskolában gyenge gyökérzetet fejlesztettek a csemeték. Esetenként a helytelen ültetés, sőt az is előidézheti az említett jelenséget, ha telepítés után nem metszik vissza a fiáéi az éltető nedvességet, a leve- Az őszi telepítéshez a faiskolákban már októberben kiszántják a csemetéket. Ekkor a levélzet még nem hullott le. Viszont, hogy a fák a leveleken keresztül ne párologtassák elaz éltető nedvességet, a leveleket el kell távolítani. A lombtalanítást csak akkor szabad elvégezni, ha a levelek puszta érintésre lehullanak. Ha a leveleket erőszakkal távolftjuk el, könnyen megsérülhet a kéreg. Feltétlenül meg kell várni, amíg behúzódnak a fék, megsárgulnak és érintésre lehullanék a levelek. A levelek idő előtti eltávolítására a kajszi és őszibarackfák, valamint a mandulafák a legérzékenyebbek. A nedves csomagolóanyag nélkül szállított facsemeték általában szárazok. Erről kéregvizsgálattal vagy gyökérmetszássei könnyen megbizonyosodhatunk. Az ilyen csemetének visszavágjuk a gyökérzetét, majd a fát (—12 őrára langyos, állott vízbe állítjuk. Ezt követően vagy állandó helyre ültetjük, vagy tavaszig földbe ágyazzuk a fát. A szállítás közben fagykárt szenvedett csemetéket fagymentes helyiségbe tesszük, hogy lassan kiolvadjanak. Az eltelepftett melegkedvelő fákat úgy ávjuk a fagykártól, hogy az oltás helyétől számítva legalább 30 cm magasan keznek, azért biztonságosabban erednek. Ősszel október közepétől telepítünk, hogy a fagyok beálltáig még begyökerezzenek a csemeték. A melegkedvelő gyümölcsféléket (mandula, kajszi- és őszibarack, szőlő) jobb tavasszal ültetni, amikor már kellően felmelegedett a talaj, mert ezek a növények plusz 7—10 °C talajhőmérsékletet igényelnek a begyökerezéshez. Ültetés előtt a gyökereket Miért nem fejlődnek a facsemeték? feltöltjük őket. Az ősszel telepített mandula-, kajszi- és őszibarackfákat még papírra] is becsavarjuk, nehogy a fagy kiszárítsa őket. Ezek a fák ugyanis a tél beálltáig nem képesek begyökerezni, tehát nedvességet sem tudnak felvenni. Az iskolázott nltetőanyagot elővigyázatosan kell kitermelni (ásás, szántás), nehogy kárt tegyünk a gyökérzetben. A mechanikailag károsodott gyökérzetű fák eredési százaléka kicsi. A vékonyabb és hajszálgyökerekkel nem rendelkező csemeték szintén rossznl erednek. A vegetatív úton szaporított alanyokra oltott fák általában dás gyökérxéttel rendelbekurtítjuk, s a vastagabbakat még éles késsel el is simítjuk. Aki tartaléktrágyázást végez, mélyre helyezze a műtrágyát, nehogy érintkezésbe kerüljön a gyökerekkel, s meggátolja az eredési. A gödörből nyert termőréteghez érett komposztot vagy Vitahum-ot keverhetünk. Szárazság idején az őszszel telepített csemetéket is meg kell locsolni, tavaszi telepítéskor pedig még akkor is öntözzünk, ha történetesen elég nedves a talaj. Az ősszol telepített fákat kora tavasszal metsszük, a tavasszal ültetett csemetéket pedig azonnal a telepítés után. Rövid metszést (3—4 rügy) alkalmazunk s a vágási felületeket bekenjük oltóviasszal. A csemeték kezdetben az elraktározott tartalékanyagbé! élnek. Ha tehát hosszú metszést alkalmazunk, vagy egyáltalán nem kurtítjuk be a hajtásokat, akkor a csemeték kifakadnak ugyan, de ezzel ki is merftik a tartalékaikat, nem gyökereznek be, és ha nyáron szárazság uralkodik, hirtelen kiszáradnak. Ha a telepített gyümölcsfák május derekáig nem rügyeznek ki, nem növekednek, de még nem is szárazak, általában megmenthetők. Óvatosan kiássuk őket a földből, éles késsel újra bekurtítjuk a gyökereiket, majd a fákat hat órára langyos, állott vagy esővízbe állítjuk. Utána a csemetéket ismételten elültetjük úgy, ahogy a faiskolában voltak (az oltás helye 5 cm-rel a föld felszíne fölé, a spur típusúak esetében pedig a talajszinttel egymagassúgba kerüljön). A koronát 2—3 rügyre bekurtítjuk, a vágási felületeket oltöviasszal lezárjuk. A vékony és hajszálgyökérzet nélküli fák nehezen erednek meg, s helyes ültetés és rövidre metszés esetén is csak gyengén növekednek az első évben. Később azonban minden rendbejön, főleg ha megkülönböztetett figyelemmel ápoljuk, és szárazság idején rendszeresen locsoljuk az ilyen nehezen eredő csemetéket, és időnként sekélyen bekapáljuk a földjüket. Krampl Štefan A: őszibarackfa lévélfodro** sodása igen veszedelmes betegség, amelyet a „Taphrina deformans“ tömlősgomba idéz elő. Bizonyára már minden termelő találkozott e betegséggel. fa már a nyár elején jóformán Csakhogy nem mindenki Ismeri teljesen levél nélkül marad, a betegséget előidéző gomba д betegségre hajlamosabb fajéletmódját és az ellene való Iáknál (például a Champion, védekezés módszereit. A terme- Elberta, Sunbeam, valamivel lő gyakran elveszti türelmét, ellenállóbbak a Mayflower, mert a betegség nagyban sújt- Amsden stb.) a hajtások végei ja a termést, s elmarad a várt elszáradnak. Mivel a fa asszlmieredmény. Sok esetben ez az iáié felülete lényegesen csök'egyiK meghatározója annak, ken, a termés a levelek elveszhogy vállaljuk-e a nemes, a tése következtében lehull vagy legértékesebb és a piacon leg- ha megmarad, gyenge minősékeresettebb gyümölcs termesz- gfi. A fa ugyan új levelek képtését házikertjeinkben. zésével némileg pótolja az elvesztett levélfelületet, ez azon- A betegséget okozó gomba ben a fa fejlődésének és a teráttelelő szaporító szervei mőrügyek képződésének a ro(blastospóráij a fa ágain, a rügyeken, Sőt a rügyeket védő pikkelyek alatt rejtőznek. Tavaszszal, közvetlenül a rügyfakadás után a kezdeti fejlődésben levő levélkék re kerülve kicsíráznak, majd behatolnak a levél sejtjei közé, ahol tovább növeked nek, fejlődnek. Ennek hatására a levelek fodrosodnak. Kezdetben a levélen csak kis folt, dudor jelentkezik, majd ez megnagyobbodik, végül levél egy része vagy egész felülete fodrossá, vastagabbá és törékennyé vélik. A vására megy. Az elhanyagolt, fodros rész sárgára, világos- beteg fa, amely évente szenzöldre, néha pedig rózsaszínű- ved e betegségben, nem terem re és barnára színeződik. A jól és rövid életű, fertőzött levelek lehullanak a A termésre a betegség ritfárél. Erős fertőzés esetén a kábban terjed át. Ha ez mégis Az őszibarackfa levélfodrosodása Levélfodrosodásaal erősen fertőzött őszibarackfa (A szerző felvétele) előfordul, a gyümölcsön szabálytalan kör alakú, kezdetben rózsaszínű, majd barnás-lilás foltok jelennek meg, és a termés megrepedezik. így a gyümölcs értéktelenné válik. A betegség tüneteit a kevésbé gyakorlott termelők — első látásra — összetéveszthetik a levéltetvek által előidézett levélfodrosodással. Közelebbről megvizsgálva azonban könnyen megállapíthatjuk, hogy melyik kórokozóról van szó. Ugyanis a levéltetvekkel fertőzött levelek fonákján szabad szemmel is látható tetvek tömege található, a levelek nem annyira húsosán vastagodottak és nyomásra nem törnek, mint a gombabetegségnél. A gombával fertőzött levelek gombaszagot árasztanak, ami az előző esetben hiányzik. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a gombabetegség kora tavasszal, az új levelek megjelenésekor lép fel, a levéltetvek pedig később, a már kifejlett lombozatot támadják meg. Az áttelelő gombaspórák csírázásához és továbbterjedéséhez, tehát a fertőzéshez vízre van szükség. Ezért ha a rügyfakadás esős, párás időjárással párosul, nagy veszélyt jelent. Enyhe tél után rendszerint erősebb a fertőzés. Későbbi időszakban — a nyár folyamán — további betegségi tünetek már csak elvétve jelentkeznek. Ez annak az eredménye, hogy miután a gombánál kifejlődtek az új blastospörák, ezek a folyó évben már nem szaporodnak. A fa hajtásaira, rügyeire tapadva áttelelnek, s csak az elkövetkező év tavaszán kezdik el újra fejlődésüket. Védekezés. Az őszibarack termesztésénél a levélfodrosodás elleni védekezés elmaradhatatlan. Jelenleg a leghatásosabb védekezési mód — rügyfakadás kezdetén — a kéntartalmú növényvédőszerekkel történő permetezés. Erre a célra legalkalmasabb a Sulka 5, vagy a Polybarit 3 százalékos oldata Nagyon fontos az időpont meghatározása (rügypattanás kezdetétől a rügyek kízöldüléséig). A fertőzés utáni permétezés már hatástalan, s az említett töménységben nem is szabad levélre permetezni. A permetezés eredményessége attól Is függ, hogy azt milyen lelkiismeretesen végezzük. Aztatószerűen permetezzünk, hogy a fa minden egyes ágát úgyszólván megfürdessük. Természetesen ekkorra már a fát megmetsszük és a lemetszett ágakat elégetjük. Egyes fajták között a betegséggel szembeni ellenállóképesség, illetve fogékonyság szempontjából van bizonyos különbség, ez azonban változó. Elismert fajtáink között nincs teljesen ellenálló. A különbség abból ered, hogy egyes fajták különböző időben fakadnak. Természetesen a betegség elterjedése attól is függ, hogy melyike téri a kritikus fejlődési szakaszban beállott esetleges esős időjárás, amely a fertőzést nagyban elősegíti. Borcsik Dénes mérnök, a Čierna nad Tlsou-i Növényvédelmi Zárszolgálat dolgozója a Kertészet és Kisállattenyésztés 1977. december 10-i számában, az 1. oldalon közölt „Magas törzsű fából törpefa” című cikkhez. HOZZÁSZÓLÁS Már maga az a tény, hogy az említett írás az első oldalon jelent meg, az ügy fontosságát jelezte. De inkább a szerzőt idézném, aki bevezetőjében a következőket írta: „Még manapság is sok helyütt látni rossz minőségű vagy beteg gyümölcsöt nyújtó, magas törzsű gyümölcsfákat a házikertekben. Az sem ritkaság, hogy ugyanabból a fajtából több hatalmas fa is díszeleg a kertben“. A szerző továbbá megemlítette azt is, hogy a fák nagyon beárnyékolják a kertet, ezért az átlagosnál gyorsabban szaporodnak a kártevők, s terjednek a betegségek. A cikk frója nem elméleti cikket írt, hanem saját tapasztalataira hivatkozott. A megoldás kulcsát a gyümölcsfák áloltásában, alacsonyabb törzsűvé alakításában látta. Tehát röviden mondva tapasztalatai- 0 val érvelt. Én Is hivatkozhatnék saját tapasztalataimra, de nem teszem, mert nálam illetékesebbek is vannak. Aki csak egy keveset Is olvasott Micsurin írásaiból, az megérti, hogy alacsony, Illetve törpefát csak törpe fajtájú alanyon lehet eredményesen nevelni. Magas törzsű fáink alanyai rendszerint erdei vadócok. Ezeken csak nyomorítani lehet törpefává az oltványt, de nem lehet hasznos fává nevelni. Gyümölcse néhány év múlva silányabb lesz, mint azelőtt volt. A kezdeti siker minden kezdőt megtéveszthet, sőt az idősebb gyümölcsészt Is. Ugyanis az átoltott magas törzsű fa hamar termővé válik, szebb gyümölcsöt terem, mert a gondozás, metszés és a permetezés tökéletesebb volt, mint azelőtt. Az alany újra nagyra növeli a ráoltott fajtát, hacsak a sok metszéssel el nem nyomorítjuk. Ebben az esetben még az előbbinél Is rosszabb állapotot teremthetünk. ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ♦> ❖ ❖ ❖ ♦> A múlt őszön többen felkerestek törpe kajszifa vásárlása céljából, mert magas törzsű szilva-, körte- és almafáikat kiirtották. Volt ugyan oltványom, de nem igazi törpefa, így hát nem adtam nekik. Végül onnan szereztek, ahol az én fajtáimmal azonos fajták voltak. Itt szeretném megjegyezni, hogy kajszihoz való megbízható törpealanyt még jómagam se ismerek. És én örülnék, ha valaki ilyenhez hozzájuttatna. Már gyermekkoromban is érdekeltek a törpefák. Akkor Is írtak róluk. Az írások bizonyos része még ma is helytálló, de a tévedéseket csak azóta Iá tóm, amióta áttanulmányoztam a szovjet kutatók eredményeit. Horn János magyarországi szakember „Törpegyümölcsfák és alakfák“ című könyvében (1935. évi kiadás) ezt írja: „Törpefának azokat a rendesen kisebb terjedelmű koronával bíró, elacsonytörzsű gyümölcsfákat nevezzük, amelyeket az illető gyümölcsnem megfelelő gyenge-törpenövekedést biztosító alanyára oltva fává nevelünk.“ Ez teljésen igaz. Ehhez megs jegyzés nem szükséges. De ahhoz már Igen, hogy a sajmegygyet a cseresznye törpealanyának említi. Nálunk az országút mindkét oldalán olyan hatalmas cseresznyefák voltak, hogy a forgalmat akadályozták. Valamennyit kiirtották. És akkor láttuk a csodát, amikor a tőkék kihajtottak. Ugyanis sajmeggyet növesztettek. A fák' gyökérnyakba voltak oltva, s tegyük hozzá, szakértelemmel. A törzsbeoltott alanyon nem nö egészen olyan nagyra a cseresznyefa, de nem Is életerős rajta. Ehhez talán ennyi is elegendő. |ó lenne, ha mások is hozzászólnának ehhez a közérdekű témához. Tudomásom szerint kiváló alma törpealanyokat lehet vásárolni bizonyos kertészetekben. Ez azoknak áll elsősorban az érdekében, akik valamilyen bevált fajtát szeretnének továbbszaporítanl. Csurilla József V
