Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-01 / 13. szám
SZABAD rflT.nMfttrg« t 1Ü78. április í MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Gyakorlati tapasztalataim a részleges tisztuló kirepülésről Lapunk „Méhészet“ címfi rovatában (1977. december 3-án) Ján M. Habrovský érdekes cikket írt „A hegyvidék méhészetéről“ címmel. Az értékes, tömör írás heves viták forrása lett méhésztársaim között. — Nekünk is „Kárpáti“ méh kellene, amelyik ilyen közepesen enyhe időben, mint az idei tél dereka volt, elvégezné a tavaszi tisztuló kirepülési. Én ugyanis azt állítottam, hogy ehhez nálunk az szükséges, hogy a hőmérséklet árnyékban 1—12 C fokot érjen el. A cikk írója leszögezi: „Hosszú évek óta figyelemmel kísérve a murányhutai határban levő méheket, meggyőződtem azok kiváló sajátosságairól, természetes ellenállóképességükről, arról, hogy 5—7 C foknál már kirepültek“. Továbbá írja: „Erdész barátom korábban ilyen anyákkal cserélte ki az összes anyákat. Az anyacserétől fogva kétszer olyan eredményt ért el méhesében, mint a falu többi méhésze“. Hát nekünk is ez kellene. Korai tisztuló kirepülés. Korai fejlődés. Es végül, de nem utolsósorban az eddiginél kétszer nagyobb eredmény. AZ IDEI ELSŐ KIREPÜLÉS A hőmérő tűző napon 10 C fokot mutatott egy szép január délelőtt. Sógorom, idősebb húgom férje, nagy örömmel jött hozzám, hogy méhei már röpködnek. Megnézte az enyémeket, hát azok meg sem moccantak. 0 abban látta az okát, hogy családjai erősebbek az enyémeknél. Még egyébről is szó esett, de mindent kár lenne leírni, mert fölöslegesen nyújtanám az írást. Február 13. volt. Sógorom szőlőjét metszettük a Felsőhegy lábánál. A nap szépen sütött. Szélcsend volt. Olvadt a fagyos föld, de a hőmérséklet csak 5—7 C fok között mozgott. A munka nem volt sürgős, mert a javát az előbbi napokon elvégeztük, ezért úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Hazamenet Szabó Pista méhészete felé vettük az irányt, amelyik a hegyoldalon készített teraszon van elhelyezve. Hétszáz méteres tengerszint feletti magasságban. A méhek már röpködtek... De melyek? Az ötrészes anyanevelő kaptár négy kis családjából szátldostak a méhecskék. Nem zsongva-bongva, mint tisztuló kirepüléskor szoktak, hanem némán, kis ábrákat írva a kaptárak előtt. Hamar elpotyogtatták bélsarukat és mielőbb igyekeztek vissza a kaptárba. Mellettük tíz erőteljes törzscsaládból még egy méh sem jöt ki. Sógorom kérdően nézett rám, hogy magyarázom az okot. Örösi Pál Zoltán azt írja: „Kicsi család aránylag sokat fogyaszt, roszszul telel. Nagy, népes család könynyebben megbirkózik a téllel. Szovjet kísérlet szerint két kilogramm méh egy családban nem tízszer annyi mézet fogyaszt a fürt fűtésére, mint 0.2 kg méh, hanem csak kétszer annyit! ...“ Ha a méh sokat fogyaszt valami okból — lehet az anyátlanság, háborgatás vagy egyéb —, akkor hamar megtelik a bele bélsárral és korábban kénytelen ürítkezni, mint azok a méhek, amelyek kevesebbet fogyasztanak. Az ilyen méhek fajtájuktól függetlenül megkockáztatják a kirepülést napfényes időben, ha a hőmérséklet eléri az 5—7 G fokot, nem fúj szél, a szellő sem rebben. Egyébként hasmenést kapnak, és a kaptárban ürítkeznek. Másik sógorom, a középső húgom férje, egy évben pároztató kaptárban akarta kitelelni az értékes fiatal anyával rendelkező családocskát. Jól feletette ősszel, és télre bevitte a Hitetlen szobájába, ahol ideális hőmérséklet uralkodott. A kis család egy ideig szépen telelt, karácsonyra azonban elpusztult. A lép büdös lett az elpotyogtatntt ürüléktől. A megmaradt méz is azt bizonyította, hogy • belek túltelítettsége okozta a család vesztét. e Általános kirepülés Ezt az elnevezést arra a tavaszi tisztuló kirepülésre szoktam használni, amikor valamennyi valamire való családból rengeteg méh nagy zúgással tódul ki, mint rajzáskor szokott. Ilyenkor megtörtént, hogy a Szabó Pistáéhoz hasonló anyanevelő kaptárak családkái ki sem repültek, hanem bent melengették kisterjedelmű fiasításaikat. A leírtak azonban csak vitánk egy részére adnak magyarázatot. Nem állíthatom, hogy a murányhutai határban levő méhek azért repültek ki, mert gyengék voltak, hanem azért, mert hosszú ideig a kaptárban szorongtak a kedvezőtlen időjárás miatt, és ők is,, mint az itteni méhek, kénytelenek voltak részleges tisztulást végezni 5—7 C fokon. Még egy probléma: a 3—7 C fok melegben miért csak részleges tisztulást végeznek a hegyi méhek is? Azért, mert már ott is Hasítanak a telelő fürtben, és ahhoz nagy meleg szükséges. Ha ilyen időben tömegesen kirepülnének, akkor megfázna az új nemzedék! Az öreg méhek közül ilyenkor csak azok hagyják el a kaptárt, amelyek a telelő fürt kérgét képezték hosszabb ideig. Ezek nagyobb élelemfogyasztással fejlesztették azt a hőt, amelyik életük fenntartásához volt szükséges. Több fogyasztást, több hélsarat és kényszerkirepiilést eredményezett. A téli fürt belsejében levő méhek hőfejlesztése kedvezőbb. Kevesebb fogyasztással jár és nem kényszerülnek olyan hamar tisztuló kirepülésre. Ideális, ha a méh 70—80 napi téli börtöne után tisztuló kirepülést végezhet 12—14 C fok melegben. Ha ezt nem tudják elérni — mint az idén sem tudták —, akkor részleges tisztuló kirepülésre kényszerülnek. Ezzel a cikkel nem akarom a „Kárpáti“ méhek értékét csökkenteni, — mert nekem is van belőlük és meg vagyok velük elégedve. Bár ezek nem hoznak kétszer olyan eredményt, mint a többiek, de a 4—5 kg különbség is megéri, hogy figyeljünk rájuk. Csurilla József .......................... i —и——^pn trvm da. ,1s ч SZZ r ü szaksajtóban gyakran olvasni arról, hogy a méhészek házilag Is szeretnének anyarácsot készíteni. Hazánkban több fajta és különféle méretű anyarács kapható. A bádogból készítettet — csak régebben méhészkedőknél látni — műanyaggal helyettesítették. Négy évvel ezelőtt magam is vásároltam Ilyeneket, s az első két évben úgy tűnt, hogy kitűnően beválnak, különösen olyan képtárakban, amelyekben az anyarács a fészekkeretek fölé nyúló párkányon nyugszik. A mé- _ hek itt csak kör ben ragasztják oda A keretlécek és a rács között méh járat marad, a méhek ott nem ragasztanak. Közvetlenül a keretekre terítve fölfeszítéskor még akkor is könnyen törik, ha a nyílások irányában feszítik fel. Így elővigyázatosan kell vele dolgozni. Ezért a kisebb nyílásokat megfelelő nagyságú fóliadarabbal befoltoztam. Négy évi használat után a műanyagból készült rácsoknak azonban újabb hibája is jelentkezett: a műanyag „öregedése“. Talán a hidegmeleg (tél—nyár) váltakozása okozza, hogy a rugalmas műanyag rideggé válik. Kis hajlításra is hosszú szakaszokban törik. Rácsaimnak óvatos kezelése mellett Is több mint a fele kisebb-nagyobb mértékben megrongálódott. Erős a gyanúm, hogy két évi használatnál többet már nem bírnak ki. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen rácsokról a propolisz gyűjtése — amit hűvösben kell végezni — a rács törése nélkül szinte lehetetlen. A műanyagból készültekkel egyidóben vásárolt és ugyanannyit használt sodronypálcás anyarácsoknak semmi bajuk. Előreláthatólag kibírnak egy méhészgenerációt. Aruk a műanvaglemezből készült rács árával csaknem megegyezik Csupán ilyeneket kellett volna vásárolnom. Sajnos tavaly Szencen és Bratislavában már nem kaptam ilyeneket. Egyébként a lemezből készülnek nálunk Hannemann-, a fémpálcásnak Prokopovics-féle rács a kereskedelmi neve tévesen, mert nem ők vagy nemcsak ők a feltalálók. A házilag készíthető anyarács kér-Házilag készíthető anyarács dése tehát nálunk is felvetődhet. Egy aránylag könnyen elkészíthetőt és jól használhatót ismertetek. Régebben méhészkedő ismerőseimtől hallottam, hogy — amikor anyarács 2>óa egyáltalán nem volt kapható — maguk készítették és jól bevált. Az ötletet а 10ХЮ mm-es lécek szolgáltatták, amelyeket külön keretfedő helyett sokan használnak a felső keretlécek közé. A léputcákat felülről ezek zárják, közvetlenül a felső keretekre kerül a hőszigetelő takarás. A 10X10 mm-es lécekbe körfűrészszel két vagy három 4,2 mm szélességű hosszanti nyílást lehet vágni. Felső mézkamrás kaptárban az ilyen lécek anyarácsként használhatók, ha az alsó fiók (fészek) felső keretlécei közé kerülnek. Jobb azonban keményfából az 1. sz. rajz szerint kissé módosított léceket készíteni. Az akác nem jó, mert csavarodik. A mézkamra kevésbé szigetelődik el a fészektől, illetve a méhek átjárását könnyíti a vékonyabb, 5 mm vastagságú lécecske. A lécek hossza azonos a felső keretlécek hosszával. A nyílás vége a léc végétől legalább 50—60 mm-re legyen, így a lécecske nem esik szét. A nyílás 4,2 mm szélességét tolómércével kell megmérni. Ha két fűrészlapot helyezünk egymásra, kb. a kívánt szélességet kapjuk. Amennyiben szükséges, a nyílás szélességét a fűrészlapok közé szorított vékony lemezzel növelhetjük. Meggyorsíthatjuk a munkát úgy, hogy 20—30 mm vastag deszkából 10 mm széles csíkokat fűrészelünk, majd körfűrésszel kivágjuk a munkásméhek átjárására szolgáló nyílásokat, s végül 5 mm vastagságú kész léce'skékre szeleteljük (2. sz. rajz). Tízkeretes rakodókaptárban 11 darab ilyen lécre van szükség. A méheket alig akadályozza, az anya nem szökhet fel a mézkamrába, a fiókok keretsora között minimális távolság elegendő. Kezeléskor csak azokat az „anyarácsléceket“ szedjük fel, amelyek a vizsgálathoz kiszedésre szánt fészeklépek szomszédságában vannak. Kovács Péter Hasznos mé fatermék a propolisz A méhészek — a műlép alapanyagát —a viaszt kellő módon értékelik. Nem mondható el ugyanez a propoliszról, melynek nagy jelentősége van a kaptárban s ugyanúgy a gyógyszergyártásban. A kaptárban ugyanis a méhek a réseket propolisszal tömik be. Némelyik méhfajta azonban a röpnyílás szűkítésénél is felhasználja stb. A propolisznak nagyon jó szigetelő és baktériumölő hatása is van. * A méhek a kaptárba betolakodó egeret, lepkét vagy más hasonló állatot elpusztítják, és propolisszal vastagon bevonják. így őrzik meg a kaptár jó levegőjét. Korábban sok méhész az őszt szűkítés alkalmával kiszedett keretekről lekaparta és eldobta a propoliszt. Ma azonban már összegyűjti és értékesíti azt. Mivel a propolisz a fagypont alatti hőmérsékleten nagyon törékeny, így a tárgyakról könnyebben lekaparható, s azt a vékony réteget, amely még ottmaradt, acetondal, esetleg denaturált szesszel lehet eltávolítani. Műanyagból készült tárgyak tisztogatásánál — általános oldóhatása végett — az acetón h&sžnáiata nem tanácsosi K. L. méhészkedtek Az SZMSZ Veľ. Kapušanyi-i (nagykaposi) alapszervezetének közelmúltban megtartott évzáró taggyűlésén F á j d e 1 Andrej, a szervezet titkára beszámolt az elmúlt év eredményeiről. Kiemelte, hogy a körzet méhészei az elmúlt évben több mint hetven mázsa mézet adtak közellátási célokra. Ezzel párhuzamosan kívánatosnak tartotta, hogy a méhészutánpótlás biztosítása céljából a jövőben meg kell alakítani a fiatalok méhészeti szakköreit. A Vei. Slamenec-i (nagyszelmenci) általános iskolában ugyanis ilyen szakkör már volt, amely időközben felbomlott. Ezt a méhészeti szakkört újra kellene szervezni, de az is jő volna, ha ilyen szempontból a vajáni iskolát is számításba vennék. Kovács Lászlónak a szervezet pénzügyi gazdálkodását értékelő beszámolójából a tagság tudomást szerzett Napjainkban népgazdaságunk minden ágazatában nagy minőségi változás megy végbe. Követelménnyé vált a kutatás és a termelési gyakorlat szakembereinek szoros együttműködése, a tudománynak a termelés szolgálatába állítása. így van ez a — meglehetősen sok problémával küzdő — méhészetben is, ahol mindenekelőtt a népi kísérletezők, feltalálók és újítók, valamint ésszerűsítek megoldásaira támaszkodnak. Bratislavában március 11-én, Juraj Ferenčik mérnöknek, az SZMSZ KB vezető titkárának részvételével tanácskozott a szövetség újításokkal, a méhészeti szükségletek és termékek ésszerű hasznosításával foglalkozó bizottsága. Dr. Jozef Cižmárik CSc. nek, a bizottság elnökének rövid megnyitója után, a szövetség titkárságának dolgozója ismertette azon tizennégy pontból álló országos tematikus feladatot, amelyet a központi bizottság az elmúlt években — jutalom kilátásba helyezésével — a méhészeti nagyközönség aktivizálására kihirdetett. A tematikus feladatok közt volt egyebek közt a propolisz minőségi elbírálásának és hasznosításának, a medvék riasztásának és más fontos kérdések megoldásának a feladata. A bizottság a beküldött feladatok megoldásait a versenykritériumokban megszövegezett alapelvek szerint értékelte. A két munkacsoportra osztott (vegyész és műszaki-technológiai ) bizottság tagjai előtt Ferenőlk mérnök felnyitotta a postaküldeményeket, azokat rendsoroita, ellátta jelzéssel, s ügyelt arra, hogy a küldeményekben levő (a beküldők nevét tartalmazó) lezárt borítékok felnyitására csak az értékelés teljes befejezése után kerüljön sor. A bizottság tagjai, de Ferenüík mérnök sem tudta, hogy egy-egy be küldött tematikus megoldás kitől származik. A bizottság két munkacsoportjának tagjai tüzetesen megvizsgálták a tizenhat küldeményt, és a többség szavazata alapján elfogadták vagy elutasították, illetve javasolták, vagy nem javasolták jutalmazásra. A műszaki-technológiai munkacsoport a beküldött — elbírálás részére kiadott — tematikus feladatok közül a 11/3 X jelzésűt minden tekintetben kifogástalannak találta és jutalomra javasolta. Ez a javaslat az erdők közelébe nelhelyezett méhesekben garázdálkodó medvék riasztásának legjobb módszereit tartalmazta. A módszer értékét nagyban emelte, hogy kivitelezése sorozatgyártás ban megoldható. Az egyes megoldások szóbeli és írásbeli kiértékelése után felnyitották « 11/3 X jelzésű borítékot, arról, hogy az alapszervezet 19 ezer 386 korona pénzösszeggel rendelkezik. A vitában többen megemlítették a méhek egészségvédelmének a fontosságát. Cap István mérnök javaslata szerint az egészségügyi gondoskodást — nagyon helyesen — a szervezetlen méhészek méhállományára is ki kellene terjeszteni. Lengyel Sándor ugyanakkor megemlítette, hogy a mezőgazdasági üzemek némelyike nem tartja be a növények vegyszeres kezelésére vonatkozó előírásokat, tehát a virágzó növényeket derűs, napos időben is permetezik, amikor azok méhekkel ellepettek. A fentieken kívül szóba került még az anyanevelés igényes feladata is. A negyven tagú alapszervézet méhészei ebben az évben Gödöllőre látogatnak, hogy további .ismeréteket szerezhessenek a kimagasló eredmények eléréséhez. Jakab Sándor a ekkor derült ki, hogy a megoldás értelmi szerzője Cyril Rumpel bratisiavai méhész, tehát ő kapja a jutalmat. A bizottság elnöke a végső értékelésben kihangsúlyozta, hogy a beküldött javaslatok többsége alapjában megfelelt az elvárásoknak, azonban kivitelezhetőségük nem volt egyszerű, ezért ezeket nem javasolta jutalomra. Abban mindannyian megegyeztek, hogy hasonló, esetleg ennél igényesebb tematikus feladatokat a jövőben is ki kell hirdetni, azzal a feltétellel, hogy évente el kell végezni a beküldött javaslatok értékelését is. Ezt követően napirendre került a méhészetben használatos anyagi műszaki eszközök gyártásának problémája. Megállapították, hogy egyre kevesebb azoknak a szervezeteknek a száma, amelyek méhészeti kellékeket készítenek. Legnagyobb hiba abban van, hogy egy-egy szövetkezeti üzemben nem korszerű, hanem hagyományos feltételek közt gyártják ezeket a kellékeket, s ennél fogva nagyon költségigényesek. Ilyen feltételek mellett a fiatal munkaerők megszerzése szinte lehetetlen, az idősebbek pedig a nyugdíjjogosultság következtében abbahagyják emunkét, s az üzemek munkaerő utánpótlás hiánya végett beszüntetik a gyártást. A komoly problémát az SZMSZ KB a szocialista államokkal való szoros együttműködésben szeretné megoldani, ugyanis egy-egy szocialista országban a méhészeti szükségletek gyártására megteremthetik a korszerű feltételeket, s ennek következtében elláthatják a többieket is. A szövetség a közeljövőben kapcsolatot létesít a szocialista államok méhészeti szövetségeivel és indítványozza olyan nemzetközi kiállítás megrendezését, ahol egy-egy ország méhészeti szükségleteket gyártó üzemei bemutathatnák termékeiket. Ez alapot nyújthatna a szocialista államok méhészszövetségei közti igények kielégítésére, vagyis в méhészeti szükségletekkel való kölcsönös ellátásra. Ez azonban nem ennyire egyszerű, hiszen a kiállítás megszervezése és a rendelések gyakorlati megvalósítása előtt az SZMSZ-nek felmérést kell végeznie, hogy az alapszervezetekben milyen igények vannak. A szövetség felmérés céljából egy kérdéscsoportot készített, amelyeket a Včelár és a Szabad Földműves Méhészeti rovata a közeljövőben hoz nyilvánosságra. Szükséges, hogy a méhészek ezen kérdéscsopnrtot átta nulmányozzák, az egyes pontokat saját belátásuk szerint megjelöljék és minél előbb hekiildjék azt az SZMSZ KB titkárságára. —hal—
