Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-25 / 12. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1978. március 25. • VADÄSZAT ф VADÁSZHAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VAD ASZ AT Hozzájárulnak az SZVSZ HL kongresszusának sikeréhez A vadászok és vadásztársaságok az SZVSZ III. kongresszusára készülődve számadást végeznek az elmúlt évek munkájáról, meghatározzák a követ­kező évek legfontosabb feladatait. Ér­tékelik a választott testületek és sze­mélyek munkáját, megvizsgálják, ho­gyan szolgáltak rá a bizalomra, alkal­­masak-e a továbbiakban is a veze­tésre. A számadások időszakában kerestük fel az SZVSZ Dunajská Streda-i Járási Bizottságát, ahol Gyurcsek Ernő, a jb elnöke tájékoztatott bennünket mun­kájukról, a vadgazdálkodást megha­tározó távlati terveikről, valamint a vadászati és egyesületi élettel össze­függő feladataikról. Gyurcsek . elvtárs mindenekelőtt örömmel nyugtázta, hogy célkitűzé­seiknek megfelelően vadászaiknak minden eddiginél több vadászati lehe­tőséget biztositottak, fejlődött a vadá­szati kultúra, megszilárdult a fegye­lem, javult a szervezeti élet. A járás 39 alapszervezete 90 ezer 755 hektáros vadászterülettel relícTeí­­kezik. Az intenzív vadgazdálkodást 930 vadasz biztosítja. A nagyvad törzs­­állományát 182 szarvas, 1650 őz és 150 darab vaddisznó képezte a vadászati idény megkezdése előtt. Apróvadállo­mányuk — ugyanebben az időszakban — 48 ezer 300 darab nyálból, 39 ezer 600 darab fácánból és 64 ezer fogoly­ból állt. Az elmúlt évek kiemelkedő sikeré­nek számít, hogy a vadászok és a me­zőgazdászok —■ a sikeres vadgazdálko­dás szempontjából — lényegében kö­zös nevezőre jutottak. Az együttműkö­dés még sikeresebb lehetne, ha a nö­vénytermesztésben dolgozó szakembe­rek jobban betartanák a növények vegyszeres kezelésére vonatkozó Köz­ponti előírásokat. Az egyes növény­­védöszereknek az előírtnál nagyobb töménységben való alkalmazása első­sorban a nyúlállományban okoz káro­kat. A járás vadgazdálkodásának pozití­vuma, hogy rövid "idő alatt olyan fá­cánállományt hoztak létre, amilyen még sohasem volt egy egységnyi terü­letre számítva. A fácán olyan apró­vadfaj, amely a korszerű mezőgazda­ság fejlődése mellett, a népgazdaság szempontjából is a húsellátás egyik fontos bázisa lehet. A fácán kiválóan alkalmazkodik a területhez, mestersé­ges tenyésztése megoldott, s a törzs­­állomány védelmét biztosították azzal, hogy csak a kakast lövik. Tehát egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a fácán és a mezeinyúl — fontossági sorrendben — a korszerű népgazdaság viszonyai között helyet cserél. Az elmondottak­kal összhangban a járás területén — Nový Trhtól (Üjvásárlól) Madér rétig — fokozatosan kilenc fácánost létesí­tenek. A nagyvadállomány további minősé­gi javításának egyik akadálya a nagy­számú selejttrófeás és jelentős suta­vad felesleg. Az állomány helyenkénti túlszaporodása nemcsak a minőségre lehet hátrányos, hanem kártétele is egyre nagyobb problémát okozhat. Jö­vőt illetően a járás vadászainak na­gyobb figyelmet kell összpontosíta­niuk az őz válogató vadászatára, a­­melynek bizonyos része az utóbbi években mezei vaddá fejlődött. A korszerű vadgazdálkodással össz­hangban minden évben rendszeresen elvégezték a vadállomány általános egészségügyi vizsgálatát. Rendszeres vérfrissítéssel, valamint a káros vad megfontolt apasztásával sikerült az állomány egészségét biztosítani. A járás vadászainak többsége felis­merte, hogy a korszerű termelés és a rohanó élettempó mellett vadászni csak akkor lehet eredményesen, ha megteremtik a korszerű vadgazdálko­dás alapjait. A vadállomány gyarapodása az el­múlt évben gazdag vadászati lehető­séget biztosított. Az 1977-es évben 440 őzet, 105 szarvast, 55 vaddisznót, 16 ezer nyulat, 17 ezer 200 fácánt érté­kesítettek. Ugyanakkor élővad befogá­si tervüket nyúlból az előírt 3500 he­lyett 4431 darabra, fácánból pedig a tervezett 500 darabbal szemben 626-ra teljesítették, összegezve: egy hektár vadászterület átlagos hozama 1,42 kg vadhús volt. Az elmúlt években rendkívüli módon javult a rend, a fegyelem és a vadá­szati kultúra. Számos erélyes intézke­dés eredményeként a vadászok fe­gyelmezett, rendszerető többségének támogatásával, sikerült a balesetek számát úgyszólván a minimálisra csökkenteni és tovább javítani a fe­gyelmet. Az SZVSZ III. kongresszusára ké­szülve az alapszervezetek évzáróin, valamint a járási konferencián érté­kelik az eltelt öt év eredményeit, s egyúttal meghatározzák az elkövet­kező időszak célkitűzéseit is. Ezen belül megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak, a mezeinyúl-állo­­inány vizsgálata alapján a fejlesztés feltételeinek kidolgozására és gyakor­lati megvalósítására. A lehetőségek szintjéig növelik a fácánállományt, mivel ez a legköny­­nyebben .szaporítható apróvad. Nagyvadállományuknál a selejttró­feás, valamint a felesleges sutavad ki­lövése időszerű. Az állomány szaporo­dását úgy irányítják,, hogy az megkö­zelítse a tervezett szintet. Tudományos szinten folytatják a me­zőgazdasági termelés vadgazdálkodás­ra gyakorolt hatásának vizsgálatát, s egyúttal kidolgozzák a károk elhá­rításának módszereit. Cs. L. \ Vadászebtenyésztők figveimébs! Helyreigazítás Lapunk 10. számának 14. oldalán megjelent „Kongresszusra készülnek“ című cikk harmadik bekezdésébe értelmi hiba csú­szott. A helyes szöveg a következő: ... a versenyben négy sö­rétes és két golyós kategóriában elnyerték az első helyet. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériuma 11279/1970-OŽP számú rendelet« (1976. X. 8.) a va­dászebek kötelezd tartásának, vezeté­sének módjairól intézkedik. E rendel­kezés 3. fejezetének 2. bekezdése elő­írja, hogy a vadászegyesületek (VE) az előírt létszámú, vadászatra alkal­mas ebek tartásával, gyakorlásával, tenyésztésével kapcsolatos költségek­hez kötelesek hozzájárulni. E rendel­kezés értelmében a Szlovák Vadász­szövetség Központi Bizottsága a va­dászegyesületek lenti célú köteles hozzájárulását az alábbiak szerint ál­lapította meg: I. Minden vadászatra alkalmas eb után, amely a VE tulajdonát képezi, vagy a VE valamelyik tagjának tulaj­dona. amelyet a VÉ céljaira használ­nak és az egyesült vadászebállomá­nyában számon tartanak, a vadász­­egyesület pénztárából az alábbi hozzá­járulásokat kell — az ebet tartó tag­nak, vagy hivatásos vadőrnek — kifi­zetni: 1. vizslák, vérebek és hajtóebek köly­­kei vagy idősebb egyedei után, a­­iiiig el nem érik a vadászati alkal­masság képesítését, legföljebb a­­zonban az eb második életéve vé­géig, évente 200 Kčs-t; 2. vizslák, vérebek és hajtóebek va­dászatára alkalmas egyedei után (kötelező vizsgák letétele után) évente 400 KCs-t; 3. a mindenes vizsgával rendelkező vizslák, az egyéni fővizsgával ren­delkező vérebek és a „disznós ku­tya“ címmel rendelkező hajtóebek után évente 600 Kös-t; 4. a kajtatóebek. terrierek és tacskók kölykei vagy idősebb egyedei után, amennyiben ezek képesek a vadá­szati alkalmassági vizsgák letételé­re, a felszíni munkában való alkal­masság elérésére, de legföljebb két éves korig évente 150 Kčs-t; 5. a hajtóebek. terrierek és tacskók felszíni munkában alkalmas (vizs­gázott) egyedei utárt évente 300 Kést; 6. a mindenes vizsgával rendelkező hajtóebek, terrierek és tacskók után évente 400 Kés-t. A vadászegyesület köteles továbbá megtéríteni az egyesület tulajdonát képező eb beszerzésével (vásárlásával) a fedett 61 és kifutó építésével össze­függő költségeket, az állatorvosi, biz­tosítási díjakat és mindazokat az egyéb költségeket, amelyekkel biztosí­tani lehet a vadászeb sikeres tenyész­tését. gyakorlását és a vadászati alkal­masságra való állandó megtartást. A vadászegyesület a vadászebek tar­tóinak, tenyésztőinek, vezetőinek kö­teles megtéríteni azon költségeket, amelyek az eb. illetve a felsoroltak részéről keletkeznek azáltal, hogy részt vesznek a tenyésztő klubok vagy az SZVSZ KB által rendezett iskolázá­sokon. kurzusokon, továbbá azokat a költségeket, amelyek az eb területi vagy országos kiállításokon való rész­vételével, vagy az előirt, kötelező vizsgákon való részvételével kapcso­latosak. II. Az olyan vadászatra alkalmas ebek után, amelyek az egyesület tag­jainak tulajdonát képezik, vagy ame­lyeket az egyesület tagja tart el, az I. fejezetben feltüntetett, kötelező hozzájáruláson kívül további, legföl­jebb évi 30(1 Kés összeget fizethet ki. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy pl. egy erdei vizsgával rendelkező sa­ját vizsla után a tagnak legalább 40(1 Kés hozzájárulást kell kapnia, de évente ki lehet fizetni részére 700 Kčs-t is. A vadászegyesület a felszíni vizsgá­kon felvezetett vadászeb részvételé­nek költségeit csak abban az esetben köteles megtéríteni, ha az a vizsgát legalább а III. osztályzatban elvégez­te, vagy pedig akkor, ha az eb a VE tulajdona. A főosztályban a VE csak abban az esetben viseli a kotorékvizsla költsé­geit, ha azt az eb mind a két kárté­kony vadfajta (róka és borz) szem­pontjából legalább а III. minősítési osztályban végezte, vagy ha az eb a VE tulajdona. SZIGET FRANTIŠEK 4 HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT A horgász legyen fegyelmezett! 4 HORGÁSZAT 4 HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT 4 FISZTRÁNGOS VIZEKEN „. Hazánkban a horgászat már népes tömegsporttá vált. Hódolói a gazdasá­gi élet különféle területeiről kerülnek ki. Ez egyben azt is megkövetelte, hugy a horgászatot egyrészt törvény­nyel, másrészt a sokezer tagot szám­láló szervezet szabályzatával szente­sítsék. Mivel az alapszervezetekbe egyre több új, főleg fiatal tag jelent­kezik, szükséges, hogy az alábbiakban tájékoztassuk őket az alapvető szabá­lyokról.- Aki tehát érvényes horgászjeggyel rendelkezik, köteles betartani a 102,73 Zb. horgásztörvény és a 103/63 Zb. halszeletre tilos a horgászás. Ugyan­akkor a Poprád és a Dunajec folyókon engedélyezett az élöhallal felcsalizotl úkzós készség. Ezeken a folyókon a­­zonban a villantóval és a halszelettel valú horgászás tilos. Ez nem vonatko­zik a galóca horgászatára feljogosító engedélyek tulajdonosaira. Minden horgásznak alapvető köte­lessége. hogy — amennyiben a halfo­gási célzattal megy a vizekhez — ma­gával vigye az állami jegyet is. Ezt a nemzeti bizottságon kell beszereznie. Aki tehát nem rendelkezik állami végrehajtó rendelkezés alapelveit, s egyben tiszteletben kell tartania az SZHSZ érvényben levő szabályzatát. Ez tehát azt jelenti a gyakorlatban, hogy például a slatinai (Zvolen köze­lében) víztárolóhoz az egész horgász­idényben csak húsz, a Pov. Teplá-ihoz legfeljebb tíz esetben mehet horgász­ni. Tudnia kell persze azt is, hogy mi­előtt az említett vizekhez kimenne, erről köteles bejegyzést végezni a horgászengedély mellé csatolt nap­lóba. Vannak azonban olyan horgászvizek, amelyeken csak meghatározott napo­kon engedélyezett a horgászás. A bo­­lerázi víztárolón például szerdán, csü­törtökön, szombaton és vasárnap, a hukováin kedden, szerdán, szombaton és vasárnap, a Dnl. Dubové-in pedig csak sznmbaton és vasárnap lehet horgászni, tehát más napokon hiába­való lenne a kimenetel. jeggyel, hiába van az alapszervezettől vagy akár az SZHSZ felsőbb szerveitől érvényes horgászengedélye, az mind­addig érvénytelen, amíg be nem szerzi hozzá az állami jegyet. A horgászok az alábbi méreten fe­lüli halak megtartására jogosultak: PISZTRÄNGOS VIZEKEN S januárban, februárban, novemberben és decemberben 8—16; áprilisban 5— IS; májusban és augusztusban 5—20; júniusban és júliusban 4—21; március­ban. szeptemberben és októberben 7— 17 óra között. NEM PISZTRÄNGOS VIZEKEN novemberben, decemberben, januárban és februárban 7—17; márciusban, áp­rilisban, szeptemberben és októberben 5—20; májusban, júniusban, júliusban és augusztusban 3—23 óra között. Általános tilalmak A pisztrángos vizeken augusztus 31 —április 15. között tilos a horgászat. A nem pisztrángos vizeken január 1 — június 15. között védett halnak szá­mít a csuka, a szivárványos pisztráng november 1 és április 15; a sebes pisztráng pedig szeptember 1 és ápri­lis 15 közötti időszakban. Ugyanakkor a ponty, a süllő, a már­na, a harcsa, a kecsege és a többi hal­fajta is március 16 és június 15 kö­zött védett. Az általános tilalom ide­jén horogra akadt fenti halfajtákat a horgász köteles vfzre bocsájtani, tehát nem tarthatja meg. A pisztrángos vi­zeken .ez nem vonatkozik a csukára, a márnára, a domolykóra, a paducra, az angolnára stb. Szükséges tehát, hagy a horgász fegyelmezett legyen és betartsa a rendelkezéseket. —hai— Egy horgászszervezet sikereiről Az elmúlt hetekben, hónapokban hazánkban hatalmas társadalmi-poli­tikai mozgásnak lehettünk szemtanút. A társadalmi szervezetek sokaságában aprólékosan, bíráló igényességgel ér­tékelték az elmúlt év gazdasági cél­kitűzéseinek teljesítését. Ebben a tö­rekvésben minden szervezetben pár­tunk XV. kongresszusának gazdaság­­politikai irányelvei nyújtották a tám­pontot. így került sor az SZHSZ tizennégy­ezer tagot számláié nyugat-szlovákiai szervezetének évzárójára is. A célki­tűzések és az elvárások beható elem­zése során arról is áttekintést kap­tunk, hogy a kerület alapszervezetei 17 ezer 400 hektár hasznos vízfelüle­tet mondhatnak magukénak, s nem kis eredmény az, hogy egy-egy hor­gászra átlagosan 31,2 kg hal fogása jutott. A taglétszámból és az egy főre jutó halfogásból tehát nem nehéz ki­számítani, hogy a szervezet tagjai összesen hány kiló halat fogtak. Ez pedig jól bizonyítja, hogy a szervezet megkülönböztetett figyelmet fordít a horgászvizek behalasítására, máskü­lönben ilyen gazdag zsákmány elérése nem vált volna lehetővé. A horgászvizekről való gondoskodás kedvező lehetőséget nyújt a halfogás­ra és ez sok új hódolót csábít ezen egészséget regeneráló sportágba. Az utóbbi években számottevően gyara­podott a sporthorgászok létszáma. Ez is befolyásolta azt, hogy az illetéke­sek további milliókat költöttek a vizek kezelésére, behalasítására. Mindenek­előtt saját nevelésű ponty- és piszt­­rángivadékkal telepítik be az erre a célra kijelölt vizeket. A szervezet tagjai becsületbeli kö­telességüknek tekintik a horgászvizek védelmét, őrködnek a vizek tisztasága felett, felkutatják a vizeket szennyező üzemeket és éljárás indítását segítik elő a törvényértőkkel szemben, amiért bírságolás jár. A horgászok sok ezer órát dolgoztak le társadalmi munká­ban mindazon akciókban, amelyeket az alapszervezetek, a nemzeti bizott­ságok, vagy más intézmények kezde­ményeztek. Nagyon sok olyan horgász van a kerületben, aki kapitális halpéldányt fagott. Ezek közt említhetünk egy 42 kilós harcsát, egy 20.5 kilós pontyot, egy 14,5 kilós csukát stb. Így Sorol­hatnánk a kapitális példányok egész sorát. Tény, hogy egy-egy nagy halat megakasztani nagy élmény. Ilyen él­ményben — hála az alapszervezetek jó gondoskodásának — egyre több horgász részesül.*Nem beszélve arról, hogy a horgásznak nemcsak és nem is főleg a halfogás, hanem sokkal in­kább az egészséges, jó levegőn való tartózkodás a célja, és ha eközben esetleg egy-egy méretes halat Is meg­akasztunk, az szerencsével párosuló élménynek számít. (bokszai pontyból és márnából 35 cm-en felöli csukából 50 cm-en felüli harcsából 70 cm-en felüli süllőből, balinbúl, tavi pisztrángból és angolnából 45 cm-en felüli kecsegéből és perből 30 cm-en felüli dévérkeszegből, paducból, jász­­keszégből, szivárványos pisztrángból, saibling­­hól, domolykóból és sebespisztrángból 25 cm-en felöli cnmpóhól és keléből 26 cm-en felüli koncérhól 15 cm-en felüli Tudnivalók a halszaporításról (III.) Az Oraván, a Dubové feletti Gára­mon és Ruínmherok Mell a Vág fn- A vizeken az alábbi hónapokban en- 1 von villantóra, továbbá élőhalra és gedélyezett a horgászat; A halak félmesterséges szaporítása során a tenyésztő a természetes körül­mények között leívódó halak részére fészkeket helyez ki, majd az ikra vé­delméről gondoskodik. ' A félmesterséges süllóívatásnál fész­keket helyeznek ki a természetes vi­zekbe. A fészkek olyan anyagból ké­szülnek, amelyre a süllő leívik. Ter­mészetes anyagként fűzgyökereket le­het alkalmazni, de műanyag „függöny“ is lehet a fészek alapanyaga. A fész­keket kötélre kell felkötni. A kötél végén elhelyezett bóják helyett a fé­szeksort karókra is kifeszíthetjük. Súlynak 10 méterenként köveket kell a fészkek közé felkötni. A fészkeket a süllő tartózkodási helyére kell elhe­lyezni. Legjobb a kavicsos, homokos, kemény talajú meder, ahol az oxigén­viszonyok megfelelőek. Lehetőség sze­rint olyan helyet keressünk, ahol a fészkeket legalább 1—1,5 méter víz borítja. Az ívatás akadók, tartások közelében elhelyezett fészkeken ered­ményesebb. A fészkeket kétnaponként célszerű megnézni. Az ívásra készülődés jelét a megtisztított fészkek mutatják. A fészkeket a megnézés alkalmával ajánlatos leöblíteni. Azt a fészket, a­­melyen a süllő leívott, eltávolítjuk a kötélről, és helyére másik fészket erősítünk. A fészket vesszőkosárban célszerű keltetni. A kosár megvédi a fészken levő ikrát és a kelő ivadékot is. Fontos szempont, hogy a kosár hul­lámveréstől mentes, megfelelő oxigén­dús vízbe kerüljön kihelyezésre. A fészkeket tartalmazó kosár legyen mindig lefedve. A kelési idő a süllőnél 110 napfok, ami azt jelenti, hogy a vízhőmérséklet napi átlagértékével elosztva ezt a szá­mot, megközelítő pontossággal meg­kapjuk a kelés napját. (Például, ha a víz hőmérséklete átlagosan 15 °C, akkor (110:15 = 7) a kelés körülbe­lül hét napot vesz igénybe.) )

Next

/
Oldalképek
Tartalom