Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-25 / 12. szám
1 1978. március 28. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A Szaljut —R űrállomás állandó személyzete, a világrekorder űrkettós, Jurij Romanyenko és Georgij Greeskn űrhajója, a Szojux—27 96 napi űrbéli tartózkodás után. március 16-án a Szovjetunióban pontosan az előre megadott körzetben leszállt. Mindketten egészségesek. Hosszabb ideig a bajkonuki űrrepülőtéren maradnak, hogy beszámoljanak ttjukról, és hogy szervezetük gondos orvosi felügyelet mellett alkalmazkodjék a földi körülményekhez. A repülési program eredményes teljesítésében részt vett valamennyi űr-Újra a földön az ííri/eteránok hajóst, Jurij Romanyenkót, Georgij Grecskót, Vlagyimir Dzsanibekovot, Oleg Makarovot. Alekszej Gubarevet és Vladimír Remeket a Szovjetunió Hőse kitüntető címmel, és az ezzel járó Lenin-renddel és Aranycsillaggal tüntették kí. Gustáv Husék köztársasági elnök Vladimír Remeket a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság űrrepülője címmel tüntette ki. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse kitüntetést a Szaljut—6, Szojuz—27—28 ürkomplexum többi űrhajósai is megkapták. Az értékelések megállapítják, kimagasló eredmény, hogy Romanyenko és Grecsko minden eddigi űrhajósnál hosszabb időt töltött a világűrben, és így tapasztalatot szerzett a tartós űrutazás élettani következményeiről, s az esetleg káros következmények elhárításának lehetőségeiről. Az esemény jelentőségét az is növelte, hogy az első nemzetközi űrpáros felbocsátásáról volt szó. Rövidesen újabb ürpárosok következnek, ami szintén a szocialista országok testvéri kapcsolatainak, internacionalista együttműködésének szép példáját mutatja. Az Interkozmosz program keretében ugyanis a szocialista országoknak további lehetőségeik nyílnak arra, hogy még eredményesebben részt vegyenek az űrkutatásban. Joggal állapítják meg, hogy a Szaljut—6 fedélzetén végzett munka minőségi változások kezdetét jelenti az űrhajózás jelenlegi szakaszában. Történelmi tanulság A szomszéd Ausztria népe a napokban emlékezett meg újkori történelmének egyik szomorú fejezetéről, annak 40. évfordulójáról, hogy a hitleri Németország a fasizmus első áldozatául bekebelezte Ausztriát. Az Anschlusst Hitler ausztriai ügynökei már jóval előbb előkészítették, s amikor a náci csapatok 1938. március 12-re virradó éjjel bevonulták Ausztriába, csupán a kész tényeket pecsételték meg. Chamberlain Angliája, Daladier Franciaországa nem emelte fel szavát egy európai állam független létének felszámolása ellen. így csendes cinkosaivá váltak Hitlernek, aki — bár paradoxonként hangzik, mégis logikus — csakis Mussolini Olaszországétól tartott abban az Időben. Érthető, a fasiszta vetélytárstől. így került be a lexikonokba, értelmező szótárakba egy új kifejezés, az Anschluss, melyet gyakran használunk így, eredeti formájában, mert a legjobban, legtalálóbban fejezi ki azt, amit a harmadik birodalom a kis Ausztriával tett. Ami ezután következett, ismert tény és annyira hasonlít más, megszállt európai országok sorsára: 35 ezer osztrák hazafi vesztette életét a fasizmus elfeni küzdelemben, 65 ezren pusztultak el a náci koncentrációs táborokban és 250 ezer osztrák halt meg Wehrmacht-katonaként a második világháborúban. A fasizmus leverése után a Szovletunió és a szocialista közösséghez tartozó további népi demokratikus országok politikája tette lehetővé, hogy az Osztrák Köztársaság semleges, önálló, független államként újjászülessen. Ausztria közvetlen szomszédunk, ezért is áll figyelmünk előterében. Nem mindegy, mi történik ebben a magát semlegességre kötelező országban. Mennyire vonta le a következtetéseket a történelmi megpróbáltatásból. Ezért joggal aggódunk, ha időnként felütik a fejüket a hangoskodó neonácik, akik a múlt feltámasztására vágynak, s a közvéleményt a szocialista szomszédik ellen próbálják hangolni Szomszédunk, a független Ausztria Csehszlovákiával egy évben esett áldozatul a hitleri hódításnak. Ez is közös, bár nagyon tragikus vonása volt sorsunknak. Érdekünk, hogy barátságban, békében, kölcsönös tiszteletben és általános együttműködésben éljünk ezzel a szomszédunkkal.-in-KONSTRUKTÍVAN A NEUTRONVÉSZ ELLEN Az emberiség jövője forog kockán йизмявТЗтжс ö Alig fejeződött be az európai biztonsági és együttműködési találkozó, melynek értékeléséhez még visszatérünk, újabb hatásos kezdeményezéssel jelentkezett a szocialista világ, mely megállapodás-tervezetet kínál a világ országainak, hogy elfogadásával mondjanak le az atomfegyver gyártásáról és tiltsák be alkalmazását. A jelenlegi amerikai kormányzat által propagált neutronbomba és a vele összefüggő összes neutron-nukleáris fegyverek gyártása, tárolása és alkalmazása ellen az utóbbi hónapokban egyre erősebb tömegmozgalom bontakozott ki. Érthető, hisz e borzalmas, minden élőlényt elpusztító, csak az anyagi javakat megkímélő fegyver hátterében a halál jelenik meg a minden társadalmi és gazdasági nehézséget viselő dolgozók előtt. Létérdekük, hogy felemeljék szavukat az erkölcsileg, politikailag, Jogilag és minden más szempontból elítélendő rút tervek ellen. Szavuk ma már behatolt a parlamentekbe. Március elején Helsinkiben a Békevilágtanács rendezésében vitatták meg tekintélyes fórumon a neutronfegyver megjelenésének összes tekintetbe jövő következményeit, s egyöntetűen állapították meg, hogy a neutronbomba „veszélyezteti a békét, azokat a pozitív eredményeket, amelyeket eddig sikerült elérni a leszerelés területén“. Később Genfben az egyes országok nem kormányszervezeteinek képviselői vitatták meg a kérdést, különös tekintettel az európai népek törrt?nelml tapasztalataira és sorsának alakulására. A bonni parlamentben a kérdés komoly dilemma elé állította a nyugatnémet honatyákat. így vetődött fel: helyeslik-e a neutronfegyvert és annak elhelyezését egyes európai államok területén, vagy pedig visszautasítják. A kormányzó koalíciónak nem volt határozott véleménye. A liberálisok helyeselték volna, dé kerülték az űjabb nézeteltérést az erősebb szociáldemokratákkal, akik kezdetben szintén kacérkodtak a neutronbomba elfogadásával, de a tömegek reagálása, a közhangulat kialakulása láttán felülkerekedett a reális gondolkodásmód: udvariasan visszautasították a veszélyes fegyver jelenlétét. Hollandiában a hadügyminiszter lemondásához vezetett a neutronbomba kérdése. Roelof Krusinga miniszter a veszély lényegének ismeretében lemondásával kívánt hatni a kormányra, hogy utasítsa el a neutronbombát. A parlament végül kétharmados szótöbbséggel ezt valóban meg is tette ... így taglalhatnánk tovább, különféle síkon és vetületben, hogyan hat ki a neutronfegyverrel űzött veszélyes washingtoni politika a mindennapi világpolitikára és távlataira, melyek előterében az emberiség békés és biztonságos jövőjének megteremtése áll. Erre mutatott rá a TASZSZ nemrégi közleményében. A szovjet sajtóiroda megbízást kapott annak kijelentésére, hogy hivatalos szovjet helyek zsarolásnak tekintik Washingtonnak azt a magatartását, hogy bizonyos világjelentőségű kérdések megvitatásánál vagy rendezésénél amolyan megfélemlítő mumusként hagy kiszivárogtatni bizonyos híreket a neutronfegyverről. A közlemény világosan kifejti ennek értelmetlenségét, mert az Ilyen magatartás állandósulása nem kívánt lépésre kényszerítené a másik felet is, ezt pedig el akarják kerülni. Mennyire megalapozott válasz volt ez, bizonyítja ezt egyellek között 35 szovjet tudós levele, amelyben megállapítják: „A neutronbomba gyártására vanatkozó igenlő döntés újabb szakaszt nyitna a fegyverkezési hajszában. megnehezítené a fegyverzetek ellenőrzésével kapcsolatos kétes sokoldalú tárgyalásokat, magasabb és veszélyes szintre emelné az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti nukleáris egyensúlyt. A tudósok hangoztatták, hogy 195(1 óta az amerikai elnökök egyetlen állásfoglalása sem gyakorolt akkora hatást a jövőbeni amerikai atompolitika meghatározására, mint Carter elnöknek a neutronbombára mondandó „igen“-je, vagy „nem“-je. S ha Washington mégis a neutronbomba mellett döntene, egyeduralma e téren nem tartana sokáig.“ Ez a szovjet tudósok véleménye, s ha visszapillantunk a második világháború utáni történelembe, látjuk, hogy a hidrogénbomba története is alátámasztja állításukat. Végül pedig a neutronfegyver betiltására vonatkozó konvenció, melynek tervezetét a Szovjetunió, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, az NDK, a Román Szocialista Köztársaság együttesen terjesztette a genfi leszerelési bizottság elé, megtiltja a csatlakozó államoknak a nukleáris neutronfegyver gyártását, felhalmozását, rendszeresítését és alkalmazását, s megjelöli ennek a kötelezettségnek a betartását célzó összes módokat és eszközöket. Mindez az ENSZ égisze alatt történne. íme, a konstruktív, pozitív válasz Helsinki szellemében. A Belgrádiján űzött amerikai mesterkedésekkel szemben világos, mindenki számára érthető, világérdekű javaslat. -rl-Március 15-én a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülést tartott. Megvitatta a Politikai Bizottságnak az időszerű nemzetközi kérdésekről szőlő tájékoztatóját, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetére, továbbfejlesztésének feladataira vonatkozó előterjesztéseket. A Szovjetunióban folytatódtak a szovjet hadsereg és flotta megalakulása 60. évfordulója ünneplésének eseményei. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtltkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a múlt héten magas kitüntetéseket adott át szovjet katonai vezetőknek. A kitüntettek között van Moszkalen» I ко marsall, a honvédelmi miniszter I helyettese, aty a Lenin-rendet és j másodszor az Arany Csillagot, to! vábbá Jepisev tábornok, a hadsereg ! és a haditengerészet politikai főcso- I portfőnöke, aki a Szovjetunió Hőse címet kapta. Pavlovszkij hadseregtábornokot, a szárazföldi hadsereg főparancsnokát, Kutahov légi fömarsallt, a légierő főparancsnokát, Gorsj kov flottatengernagyot, a haditengerészeti flotta főparancsnokát, Batyickij marsallt és Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek fűparancsnokát Leninr'enddel tüntették ki. Ugyancsak Lenin-rendet kapott Csujkov marsall, a Nagy Honvédő Háború csatáinak veteránja, Szergej Szokolov, a honvédelmi miniszter első' helyettese pedig megkapta a marsailcsillagot. A kitüntetések átadásakor Brezsnyev elvtárs méltatta a szovjet fegyveres erők kiváló személyiségeinek érdemeit és reményét fejezte ki, hogy a jövőben is méltóképpen szolgálják a szocialista haza védelmének és az egyetemes béke megszilárdításának ügyét. Moszkvában közleményt adtak ki Ahmed Oszmán marokkói miniszterelnöknek a szovlet fővárosban folytatott tárgyalásairól.. A közlemény szerint a két ország síkraszáll az enyhülésnek a világ valamennyi térségére való kiterjesztéséért. Határozottan elítélték Izrael terjeszkedő, agresszív politikáját. Megállapították, hogy a szovjet— marokkói kapcsolatok a békés egymás mellett élés, egymás szuverenitásának és területi Integritásának tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvei alapján az elmúlt két évtizedben szakadatlanul tovább fejlődtek. Hangsúlyozták a gazdasági és kereskedelmi együttműködés fejlesztésének fontosságát, és leszögezték, hogy kedvező feltételek vannak a két ország gazdasági kapcsolatainak további bővítésére. Marokkói részről nagyra értékelték a Szovjetunió hozzájárulását a marokkói fejlesztési tervek megvalósításához. » Ogaden térségében sikeresen előrenyomultak az etióp csapatok. Gyakorlatilag az egész sivatagot visszafoglalták.. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője most felkérte a Szovjetuniót, tekintélyével élve, szólítsa fel az etiópiat kormányt: fegyveres erői ne lépjék át Szomália határát. Későbbi amerikai megállapítások szerint a háború lényegében befejeződött s az etiőpial csapatok nem lépték át a Szomáliái határt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a rbodesiai „belső rendezéssel“ kapcsolatos ülésén Mauretánia képviselője hét ország nevében olyan határozat-tervezetet terjesztett elő, amely kimondja: A rhodesiai kérdés bármiféle „belső“ — a Smilh-kormányzat védnökségével történő — rendezése jogellenes és elfogadhatatlan. Az amerikai, angol, francia, NSZK-belí és kanadai küldöttség tartózkodott a szavazáskor, bár bírálták a „megállapodást“. Az NDK-bon a múlt héten megnyitotta kapuit a hagyományos lipcsei tavaszi vásár, amelyen 62 ország és Nyugat-Berlin 9100 kiállítója vesz részt: Egyidejűleg megtartották a hagyományos nemzetközi könyvvásárt is, amelyen 21 ^országból 160 kiállító vett részt. Ünnepélyes tanácskozás színhelye volt Budapest. A Duna Bizottság a magyar fővárosban tartotta abból az alkalomból rendezett ünnepi ülését, hogy harminc évvel ezelőtt Irta alá hét Duna menti ország Belgrádban a dunai hajózás nemzetközi jog alapjául szolgáló egyezményt. мзаадеяавве1иимвт*ра Külpolitikai kommentárunk A baloldal minőségi fogalom lett mogatva, a kormánypártok és támogatóik ellen. Az első fordulóban a szavazatok abszolút többségére volt szükség, s így 63 képviselőt választottak meg, főként a kormánypártok jelöltjeit. A második fordulóban már a relatív többség is elegendő volt, s itt a francia választási matematika szerint a jobboldal képviselői kerekedtek felül. A. kezdeti derűlátást tekintve, vajon elszámították magukat a baloldal vezetői? Nem állíthatjuk. A francia választók mindenekelőtt a drágaságot, munkanélküliséget, elbocsátásokat stb. előidéző, illetve értük felelő kormány ellen szavaztak volna. A baloldal kínálata, melyet eléggé képlékeny programban fogalmazott meg, vonzotta a választókat, hisz létfontosságú szociális reformokat Ígért, beleértve a nyugdíjasok helyzetének a javítását is. Az FKP részéről ezek minimális reformoknak számítottak, hisz még jól emlékezhetünk rá, milyen nagy viszály támadt a kommunisták és a szocialisták között az esetleges jövőbeni államosítások kérdésében. Mind a baloldali, mind a jobboldali pártok egymás között abban egyeztek meg, hogy a második fordulóban a legesélyesebb jelölteket fogják támogatni az egyes választókerületekben. Baloldali részről beismerik, hogy soraikban lazább volt a választási feli Az sem zárható ki, hogy Mítterand szocialistái és a kommunisták között elhidegülés következhet be. Am jellemző a kommunista párt politikájának következetességére és elvszerűségére, hogy további útját csakis a baloldali egység megteremtésében és szilárdításában, valóban a dolgozók legfőbb érdekeinek megfelelő program kidolgozásában és szorgalmazásában látja, s ezen az alapon kíván együttműködni haladó pártokkal. , Az új francia parlamentben a korgyelem. A francia választők ingatag- mánypártoknak 291, a baloldali progságára az is kihatott, hogy a kor- ram körül tömörülő pártoknak pedig manypártok az állami propagandagé- csak 200 mandátuma lesz. Am az a 91 ítsegével is megdolgozhatták mandátum nem fejezi ki az igazi küa tájékozatlan választópolgárokat és lönbséget. A baloldal mostani előreígy elhódíthatták szavazataikat. A törése (a kommunisták növelték szabaloldali partok viszont nem része- vazataik számát) bizonyos új minősésültek ilyen támogatásban. get fejez ki. Ennek alapja a baloldali A jobboldal szorosabbra zárta so- eSység, melyet mindenképpen fenn rait s a befolyásolás minden eszközét keH tartaniuk és tovább kell szilárdílatba vetette. Igen nagy hatással volt írniuk. Ez viszont feltétlenül megkfa tömegekre az államfőnök, Giscard vánja, hogy a baloldali tömörülésben d’Estaing köztársasági elnöknek az a kommunisták társai komolyabb mafelső forduló után elhangzott válasz- gatartást tanúsítsanak. A második fortási nyilatkozata, melyben saját párt- dulóban ugyanis sok helyen nem tarjának erősítésére szólította fel a fran- tolták be azt a megállapodást, hogy a ciákat. A francia mentalitást ismerve, kevesebb szavazatot kapott jelöltek az ilyen tényezők nagyon tudják be- visszalépnek, s a legesélyesebbek fogfolyásolni a közhangulatot. nak versengeni a szavazatokért. A franciaországi választásokkal Függetlenül attól, kire adták szava- kapcsolatban még egy gondolat vetőzataikat a franciák, vágyaikat, köve- dik fel. A különféle szélsőséges, kis teláseiket legjobban a baloldal közös létszámú, de hangoskodó pártok és programja fejezi ki. A francia vá- csoportok ugyan csúfosan felsültek, lasztók mindenképpen változásokat, de az olaszországi tanulságok arra igazi változásokat várnak, s aligha intik a demokratikus közvéleményt, lesz képes erre egy új • burzsoá kor- hogy éberen figyelje tevékenységüket, mány. Am a kommunista programot a Ugyanis francia viszonylatban sem lebaloldali tömörülésen belül is bírál- lietetlen, hogy ha a választások a ták, s most, a választások után kér- nagyburzsoázia érdekeivel ellentétben désessé válhat, kitartanak-e mellette, végződtek volna, a nagytőke honatyái Fahre, a Baloldali Radikális Mozga- ezeket a szélsőséges csoportokat Is lom elnöke ugyanis már kijelentette, igénybe vehették volna zavarkeltésre, hogy nem tartja pártjára nézve köte- esetleg valamilyen puccs előidézésére, lezőnek a közösen elfogadott programot. Lőrinci; László A túlzott optimisták számára bizonyos meglepetéssel szolgáltak a franciaországi választások. A március 12-í első fordulóban elenyésző százalékarányban a baloldali pártok tömbje tört előre, de a mandátumok sorsa egy héttel később dőlt el, mégpedig a jobboldal javára. Legutóbb 1973-ban tartottak választásokat Franciaországban. A baloldali pártok akkor is szépen szerepeltek, de nem szerezték meg a többség eléréséhez szükséges szavazatokat. Az idén négymillióval több választó járult az urnákhoz, s ezt a tényt az egyes pártok kihasználhatták. Az idei választások előkészítését azonban két igen negatív körülmény befolyásolta. Az egyik a baloldali tömörülésben támadt viszály, amely még decemberben, a televízió által is közvetített politikai szócsatákban szintén visszatükröződött. Mítterand szocialistái nyilván arra számítottak, hogy egyedül Is képesek csatába vonulni a választási hadjáratban és „megszabadulhatnak“ a kommunistáktól, mert vezéri szerepre törekvésük mellett kellemetlennek tartották, hogy a burzsoázia szemükre veti együttműködésüket az FKP-val. Kellemetlen körülmény volt még Carter amerikai elnök burkolt célzása, hogy „katasztrófát“ jelentene egy baloldali kormány, a kommunisták bekerülése a francia kormányba. Az elnök ugyanis Portugália, Spanyolország és Olaszország felé is hasonló figyelmeztetést intézett, és egyáltalán nem tette kétessé, hogy ilyen esetben valamilyen formában* beavatkozna-e az Egyesült Államok. Ilyen légkörben indult meg a választási kampány. A baloldal közös programját aláíró kommunistáknak, szocialistáknak és radikálisoknak sikerült bizonyos egységes platformra helyezkedniük és együttesen indultak, más balodali csoportosulásoktól is tá/
