Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-25 / 12. szám

1 1978. március 28. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A Szaljut —R űrállomás állandó sze­mélyzete, a világrekorder űrkettós, Jurij Romanyenko és Georgij Greeskn űrhajója, a Szojux—27 96 napi űrbéli tartózkodás után. március 16-án a Szovjetunióban pontosan az előre megadott körzetben leszállt. Mindket­ten egészségesek. Hosszabb ideig a bajkonuki űrrepülőtéren maradnak, hogy beszámoljanak ttjukról, és hogy szervezetük gondos orvosi felügyelet mellett alkalmazkodjék a földi körül­ményekhez. A repülési program eredményes tel­jesítésében részt vett valamennyi űr-Újra a földön az ííri/eteránok hajóst, Jurij Romanyenkót, Georgij Grecskót, Vlagyimir Dzsanibekovot, Oleg Makarovot. Alekszej Gubarevet és Vladimír Remeket a Szovjetunió Hőse kitüntető címmel, és az ezzel já­ró Lenin-renddel és Aranycsillaggal tüntették kí. Gustáv Husék köztársa­sági elnök Vladimír Remeket a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság Hőse és a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság űrrepülője címmel tüntette ki. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse kitüntetést a Szaljut—6, Szo­juz—27—28 ürkomplexum többi űrha­jósai is megkapták. Az értékelések megállapítják, kima­gasló eredmény, hogy Romanyenko és Grecsko minden eddigi űrhajósnál hosszabb időt töltött a világűrben, és így tapasztalatot szerzett a tartós űr­utazás élettani következményeiről, s az esetleg káros következmények elhárításának lehetőségeiről. Az esemény jelentőségét az is nö­velte, hogy az első nemzetközi űrpá­ros felbocsátásáról volt szó. Rövidesen újabb ürpárosok következnek, ami szintén a szocialista országok testvéri kapcsolatainak, internacionalista e­­gyüttműködésének szép példáját mu­tatja. Az Interkozmosz program kere­tében ugyanis a szocialista országok­nak további lehetőségeik nyílnak ar­ra, hogy még eredményesebben részt vegyenek az űrkutatásban. Joggal ál­lapítják meg, hogy a Szaljut—6 fedél­zetén végzett munka minőségi válto­zások kezdetét jelenti az űrhajózás jelenlegi szakaszában. Történelmi tanulság A szomszéd Ausztria népe a na­pokban emlékezett meg újkori tör­ténelmének egyik szomorú fejezeté­ről, annak 40. évfordulójáról, hogy a hitleri Németország a fasizmus első áldozatául bekebelezte Auszt­riát. Az Anschlusst Hitler ausztriai ügynökei már jóval előbb előkészí­tették, s amikor a náci csapatok 1938. március 12-re virradó éjjel be­vonulták Ausztriába, csupán a kész tényeket pecsételték meg. Chamber­lain Angliája, Daladier Franciaorszá­ga nem emelte fel szavát egy euró­pai állam független létének felszá­molása ellen. így csendes cinkosaivá váltak Hitlernek, aki — bár para­doxonként hangzik, mégis logikus — csakis Mussolini Olaszországétól tar­tott abban az Időben. Érthető, a fa­siszta vetélytárstől. így került be a lexikonokba, ér­telmező szótárakba egy új kifejezés, az Anschluss, melyet gyakran hasz­nálunk így, eredeti formájában, mert a legjobban, legtalálóbban fejezi ki azt, amit a harmadik birodalom a kis Ausztriával tett. Ami ezután következett, ismert tény és annyira hasonlít más, megszállt európai országok sorsára: 35 ezer osztrák hazafi vesztette életét a fa­sizmus elfeni küzdelemben, 65 ezren pusztultak el a náci koncentrációs táborokban és 250 ezer osztrák halt meg Wehrmacht-katonaként a máso­dik világháborúban. A fasizmus leverése után a Szov­­letunió és a szocialista közösséghez tartozó további népi demokratikus országok politikája tette lehetővé, hogy az Osztrák Köztársaság semle­ges, önálló, független államként újjá­szülessen. Ausztria közvetlen szomszédunk, ezért is áll figyelmünk előterében. Nem mindegy, mi történik ebben a magát semlegességre kötelező or­szágban. Mennyire vonta le a követ­keztetéseket a történelmi megpróbál­tatásból. Ezért joggal aggódunk, ha időnként felütik a fejüket a hangos­kodó neonácik, akik a múlt feltá­masztására vágynak, s a közvéle­ményt a szocialista szomszédik ellen próbálják hangolni Szomszédunk, a független Ausztria Csehszlovákiával egy évben esett ál­dozatul a hitleri hódításnak. Ez is közös, bár nagyon tragikus vonása volt sorsunknak. Érdekünk, hogy ba­rátságban, békében, kölcsönös tisz­teletben és általános együttműködés­ben éljünk ezzel a szomszédunkkal.-in-KONSTRUKTÍVAN A NEUTRONVÉSZ ELLEN Az emberiség jövője forog kockán йизмявТЗтжс ö Alig fejeződött be az európai biz­tonsági és együttműködési találkozó, melynek értékeléséhez még vissza­térünk, újabb hatásos kezdeménye­zéssel jelentkezett a szocialista világ, mely megállapodás-tervezetet kínál a világ országainak, hogy elfogadásá­val mondjanak le az atomfegyver gyártásáról és tiltsák be alkalmazá­sát. A jelenlegi amerikai kormányzat által propagált neutronbomba és a vele összefüggő összes neutron-nuk­leáris fegyverek gyártása, tárolása és alkalmazása ellen az utóbbi hóna­pokban egyre erősebb tömegmozga­lom bontakozott ki. Érthető, hisz e borzalmas, minden élőlényt elpusztí­tó, csak az anyagi javakat megkímé­lő fegyver hátterében a halál jelenik meg a minden társadalmi és gazda­sági nehézséget viselő dolgozók előtt. Létérdekük, hogy felemeljék szavukat az erkölcsileg, politikailag, Jogilag és minden más szempontból elítélendő rút tervek ellen. Szavuk ma már behatolt a parlamentekbe. Március elején Helsinkiben a Béke­világtanács rendezésében vitatták meg tekintélyes fórumon a neutronfegy­ver megjelenésének összes tekintetbe jövő következményeit, s egyöntetűen állapították meg, hogy a neutron­­bomba „veszélyezteti a békét, azokat a pozitív eredményeket, amelyeket eddig sikerült elérni a leszerelés te­rületén“. Később Genfben az egyes országok nem kormányszervezeteinek képviselői vitatták meg a kérdést, különös tekintettel az európai népek törrt?nelml tapasztalataira és sorsá­nak alakulására. A bonni parlamentben a kérdés komoly dilemma elé állította a nyu­gatnémet honatyákat. így vetődött fel: helyeslik-e a neutronfegyvert és annak elhelyezését egyes európai ál­lamok területén, vagy pedig vissza­utasítják. A kormányzó koalíciónak nem volt határozott véleménye. A li­berálisok helyeselték volna, dé ke­rülték az űjabb nézeteltérést az erő­sebb szociáldemokratákkal, akik kez­detben szintén kacérkodtak a neut­ronbomba elfogadásával, de a töme­gek reagálása, a közhangulat kiala­kulása láttán felülkerekedett a reális gondolkodásmód: udvariasan vissza­utasították a veszélyes fegyver jelen­létét. Hollandiában a hadügyminiszter le­mondásához vezetett a neutronbom­ba kérdése. Roelof Krusinga minisz­ter a veszély lényegének ismereté­ben lemondásával kívánt hatni a kormányra, hogy utasítsa el a neut­ronbombát. A parlament végül két­harmados szótöbbséggel ezt valóban meg is tette ... így taglalhatnánk tovább, külön­féle síkon és vetületben, hogyan hat ki a neutronfegyverrel űzött veszé­lyes washingtoni politika a minden­napi világpolitikára és távlataira, melyek előterében az emberiség bé­kés és biztonságos jövőjének meg­teremtése áll. Erre mutatott rá a TASZSZ nemrégi közleményében. A szovjet sajtóiroda megbízást kapott annak kijelentésére, hogy hivatalos szovjet helyek zsarolásnak tekintik Washingtonnak azt a magatartását, hogy bizonyos világjelentőségű kér­dések megvitatásánál vagy rendezé­sénél amolyan megfélemlítő mumus­ként hagy kiszivárogtatni bizonyos híreket a neutronfegyverről. A közle­mény világosan kifejti ennek értel­metlenségét, mert az Ilyen magatar­tás állandósulása nem kívánt lépés­re kényszerítené a másik felet is, ezt pedig el akarják kerülni. Mennyire megalapozott válasz volt ez, bizonyítja ezt egyellek között 35 szovjet tudós levele, amelyben meg­állapítják: „A neutronbomba gyártá­sára vanatkozó igenlő döntés újabb szakaszt nyitna a fegyverkezési haj­szában. megnehezítené a fegyverze­tek ellenőrzésével kapcsolatos két­es sokoldalú tárgyalásokat, magasabb és veszélyes szintre emelné az Egye­sült Államok és a Szovjetunió közötti nukleáris egyensúlyt. A tudósok han­goztatták, hogy 195(1 óta az amerikai elnökök egyetlen állásfoglalása sem gyakorolt akkora hatást a jövőbeni amerikai atompolitika meghatározá­sára, mint Carter elnöknek a neut­ronbombára mondandó „igen“-je, vagy „nem“-je. S ha Washington mégis a neutronbomba mellett döntene, egyed­uralma e téren nem tartana sokáig.“ Ez a szovjet tudósok véleménye, s ha visszapillantunk a második vi­lágháború utáni történelembe, látjuk, hogy a hidrogénbomba története is alátámasztja állításukat. Végül pedig a neutronfegyver be­tiltására vonatkozó konvenció, mely­nek tervezetét a Szovjetunió, a Bol­gár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköz­­társaság, a Mongol Népköztársaság, az NDK, a Román Szocialista Köz­társaság együttesen terjesztette a genfi leszerelési bizottság elé, meg­tiltja a csatlakozó államoknak a nukleáris neutronfegyver gyártását, felhalmozását, rendszeresítését és alkalmazását, s megjelöli ennek a kötelezettségnek a betartását célzó összes módokat és eszközöket. Mind­ez az ENSZ égisze alatt történne. íme, a konstruktív, pozitív válasz Helsinki szellemében. A Belgrádiján űzött amerikai mesterkedésekkel szemben világos, mindenki számára érthető, világérdekű javaslat. -rl-Március 15-én a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülést tartott. Megvitatta a Politikai Bizott­ságnak az időszerű nemzetközi kér­désekről szőlő tájékoztatóját, vala­mint a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar helyzetére, továbbfejleszté­sének feladataira vonatkozó előter­jesztéseket. A Szovjetunióban folytatódtak a szovjet hadsereg és flotta megalakulása 60. évfordulója ünneplésének eseményei. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizott­ságának főtltkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a múlt héten magas kitüntetéseket adott át szovjet katonai vezetőknek. A kitüntettek között van Moszkalen» I ко marsall, a honvédelmi miniszter I helyettese, aty a Lenin-rendet és j másodszor az Arany Csillagot, to­­! vábbá Jepisev tábornok, a hadsereg ! és a haditengerészet politikai főcso- I portfőnöke, aki a Szovjetunió Hőse címet kapta. Pavlovszkij hadsereg­tábornokot, a szárazföldi hadsereg főparancsnokát, Kutahov légi fömar­­sallt, a légierő főparancsnokát, Gors­­j kov flottatengernagyot, a haditenge­részeti flotta főparancsnokát, Ba­­tyickij marsallt és Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés egyesített fegy­veres erőinek fűparancsnokát Lenin­­r'enddel tüntették ki. Ugyancsak Le­nin-rendet kapott Csujkov marsall, a Nagy Honvédő Háború csatáinak veteránja, Szergej Szokolov, a hon­védelmi miniszter első' helyettese pe­dig megkapta a marsailcsillagot. A kitüntetések átadásakor Brezsnyev elvtárs méltatta a szovjet fegyveres erők kiváló személyiségeinek érde­meit és reményét fejezte ki, hogy a jövőben is méltóképpen szolgálják a szocialista haza védelmének és az egyetemes béke megszilárdításának ügyét. Moszkvában közleményt adtak ki Ahmed Oszmán marokkói miniszterelnöknek a szov­­let fővárosban folytatott tárgyalá­sairól.. A közlemény szerint a két ország síkraszáll az enyhülésnek a világ valamennyi térségére való ki­­terjesztéséért. Határozottan elítélték Izrael terjeszkedő, agresszív politiká­ját. Megállapították, hogy a szovjet— marokkói kapcsolatok a békés egy­más mellett élés, egymás szuvereni­tásának és területi Integritásának tiszteletben tartása, az egymás bel­­ügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvei alapján az elmúlt két évtized­ben szakadatlanul tovább fejlődtek. Hangsúlyozták a gazdasági és keres­kedelmi együttműködés fejlesztésé­nek fontosságát, és leszögezték, hogy kedvező feltételek vannak a két or­szág gazdasági kapcsolatainak to­vábbi bővítésére. Marokkói részről nagyra értékelték a Szovjetunió hoz­zájárulását a marokkói fejlesztési tervek megvalósításához. » Ogaden térségében sikeresen előrenyomultak az etióp csapatok. Gyakorlatilag az egész si­vatagot visszafoglalták.. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője most felkérte a Szovjetuniót, tekintélyével élve, szólítsa fel az etiópiat kor­mányt: fegyveres erői ne lépjék át Szomália határát. Későbbi amerikai megállapítások szerint a háború lé­nyegében befejeződött s az etiőpial csapatok nem lépték át a Szomáliái határt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a rbodesiai „belső rendezéssel“ kap­csolatos ülésén Mauretánia képvise­lője hét ország nevében olyan hatá­rozat-tervezetet terjesztett elő, amely kimondja: A rhodesiai kérdés bármi­féle „belső“ — a Smilh-kormányzat védnökségével történő — rendezése jogellenes és elfogadhatatlan. Az amerikai, angol, francia, NSZK-belí és kanadai küldöttség tartózkodott a szavazáskor, bár bírálták a „meg­állapodást“. Az NDK-bon a múlt héten megnyitotta kapuit a hagyományos lipcsei tavaszi vásár, amelyen 62 ország és Nyugat-Berlin 9100 kiállítója vesz részt: Egyidejű­leg megtartották a hagyományos nemzetközi könyvvásárt is, amelyen 21 ^országból 160 kiállító vett részt. Ünnepélyes tanácskozás színhelye volt Budapest. A Duna Bizottság a magyar fővárosban tartotta abból az alkalomból rendezett ünnepi ülé­sét, hogy harminc évvel ezelőtt Irta alá hét Duna menti ország Belgrád­­ban a dunai hajózás nemzetközi jog alapjául szolgáló egyezményt. мзаадеяавве1иимвт*ра Külpolitikai kommentárunk A baloldal minőségi fogalom lett mogatva, a kormánypártok és támo­gatóik ellen. Az első fordulóban a szavazatok abszolút többségére volt szükség, s így 63 képviselőt választottak meg, főként a kormánypártok jelöltjeit. A második fordulóban már a relatív többség is elegendő volt, s itt a fran­cia választási matematika szerint a jobboldal képviselői kerekedtek felül. A. kezdeti derűlátást tekintve, vajon elszámították magukat a baloldal ve­zetői? Nem állíthatjuk. A francia vá­lasztók mindenekelőtt a drágaságot, munkanélküliséget, elbocsátásokat stb. előidéző, illetve értük felelő kor­mány ellen szavaztak volna. A balol­dal kínálata, melyet eléggé képlékeny programban fogalmazott meg, von­zotta a választókat, hisz létfontosságú szociális reformokat Ígért, beleértve a nyugdíjasok helyzetének a javítását is. Az FKP részéről ezek minimális reformoknak számítottak, hisz még jól emlékezhetünk rá, milyen nagy viszály támadt a kommunisták és a szocialisták között az esetleges jövő­beni államosítások kérdésében. Mind a baloldali, mind a jobboldali pártok egymás között abban egyeztek meg, hogy a második fordulóban a legesélyesebb jelölteket fogják támo­gatni az egyes választókerületekben. Baloldali részről beismerik, hogy so­raikban lazább volt a választási fe­li Az sem zárható ki, hogy Mítterand szocialistái és a kommunisták között elhidegülés következhet be. Am jel­lemző a kommunista párt politikájá­nak következetességére és elvszerű­ségére, hogy további útját csakis a baloldali egység megteremtésében és szilárdításában, valóban a dolgozók legfőbb érdekeinek megfelelő prog­ram kidolgozásában és szorgalmazá­sában látja, s ezen az alapon kíván együttműködni haladó pártokkal. , Az új francia parlamentben a kor­gyelem. A francia választők ingatag- mánypártoknak 291, a baloldali prog­­ságára az is kihatott, hogy a kor- ram körül tömörülő pártoknak pedig manypártok az állami propagandagé- csak 200 mandátuma lesz. Am az a 91 ítsegével is megdolgozhatták mandátum nem fejezi ki az igazi kü­­a tájékozatlan választópolgárokat és lönbséget. A baloldal mostani előre­­így elhódíthatták szavazataikat. A törése (a kommunisták növelték sza­­baloldali partok viszont nem része- vazataik számát) bizonyos új minősé­­sültek ilyen támogatásban. get fejez ki. Ennek alapja a baloldali A jobboldal szorosabbra zárta so- eSység, melyet mindenképpen fenn rait s a befolyásolás minden eszközét keH tartaniuk és tovább kell szilárdí­­latba vetette. Igen nagy hatással volt írniuk. Ez viszont feltétlenül megkf­­a tömegekre az államfőnök, Giscard vánja, hogy a baloldali tömörülésben d’Estaing köztársasági elnöknek az a kommunisták társai komolyabb ma­­felső forduló után elhangzott válasz- gatartást tanúsítsanak. A második for­­tási nyilatkozata, melyben saját párt- dulóban ugyanis sok helyen nem tar­jának erősítésére szólította fel a fran- tolták be azt a megállapodást, hogy a ciákat. A francia mentalitást ismerve, kevesebb szavazatot kapott jelöltek az ilyen tényezők nagyon tudják be- visszalépnek, s a legesélyesebbek fog­­folyásolni a közhangulatot. nak versengeni a szavazatokért. A franciaországi választásokkal Függetlenül attól, kire adták szava- kapcsolatban még egy gondolat vető­­zataikat a franciák, vágyaikat, köve- dik fel. A különféle szélsőséges, kis teláseiket legjobban a baloldal közös létszámú, de hangoskodó pártok és programja fejezi ki. A francia vá- csoportok ugyan csúfosan felsültek, lasztók mindenképpen változásokat, de az olaszországi tanulságok arra igazi változásokat várnak, s aligha intik a demokratikus közvéleményt, lesz képes erre egy új • burzsoá kor- hogy éberen figyelje tevékenységüket, mány. Am a kommunista programot a Ugyanis francia viszonylatban sem le­­baloldali tömörülésen belül is bírál- lietetlen, hogy ha a választások a ták, s most, a választások után kér- nagyburzsoázia érdekeivel ellentétben désessé válhat, kitartanak-e mellette, végződtek volna, a nagytőke honatyái Fahre, a Baloldali Radikális Mozga- ezeket a szélsőséges csoportokat Is lom elnöke ugyanis már kijelentette, igénybe vehették volna zavarkeltésre, hogy nem tartja pártjára nézve köte- esetleg valamilyen puccs előidézésére, lezőnek a közösen elfogadott progra­mot. Lőrinci; László A túlzott optimisták számára bizo­nyos meglepetéssel szolgáltak a fran­ciaországi választások. A március 12-í első fordulóban elenyésző százalék­­arányban a baloldali pártok tömbje tört előre, de a mandátumok sorsa egy héttel később dőlt el, mégpedig a jobboldal javára. Legutóbb 1973-ban tartottak válasz­tásokat Franciaországban. A baloldali pártok akkor is szépen szerepeltek, de nem szerezték meg a többség el­éréséhez szükséges szavazatokat. Az idén négymillióval több választó já­rult az urnákhoz, s ezt a tényt az egyes pártok kihasználhatták. Az idei választások előkészítését azonban két igen negatív körülmény befolyásolta. Az egyik a baloldali tö­mörülésben támadt viszály, amely még decemberben, a televízió által is közvetített politikai szócsatákban szintén visszatükröződött. Mítterand szocialistái nyilván arra számítottak, hogy egyedül Is képesek csatába vo­nulni a választási hadjáratban és „megszabadulhatnak“ a kommunisták­tól, mert vezéri szerepre törekvésük mellett kellemetlennek tartották, hogy a burzsoázia szemükre veti együttmű­ködésüket az FKP-val. Kellemetlen kö­rülmény volt még Carter amerikai el­nök burkolt célzása, hogy „katasztró­fát“ jelentene egy baloldali kormány, a kommunisták bekerülése a francia kormányba. Az elnök ugyanis Portu­gália, Spanyolország és Olaszország felé is hasonló figyelmeztetést inté­zett, és egyáltalán nem tette kétessé, hogy ilyen esetben valamilyen formá­ban* beavatkozna-e az Egyesült Álla­mok. Ilyen légkörben indult meg a vá­lasztási kampány. A baloldal közös programját aláíró kommunistáknak, szocialistáknak és radikálisoknak si­került bizonyos egységes platformra helyezkedniük és együttesen indultak, más balodali csoportosulásoktól is tá­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom