Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-18 / 11. szám
Mit tegyünk, ha nem kaptunk szőlőoltványt? (Befejezés az 1. oldalról) tenl, melyek korábban hallani sem akartak ilyen elképzeld sokról. így természetesen az iskolák nem képesek fedezni az egyszeriben megnövekedett igényeket. A kitermelt oltványok zömét a nagyüzemi telepítések számára tartalékoljuk, a házikertekbe meg alik jut valami. A szölőoltvány-termelés nem olyan egyszerű feladat, mint mondjuk a gabonafélék magszaporítása, hogy ősszel vagy tavasszal elvetjük a magot, s nyáron betakarítjuk a termést. Ahhoz, hogy egy gazdaság oltványkészítéssel foglalkozhas son, komoly beruházás és több éves munkaráfordítás szükséges. Megfelelő alanyt kell telepíteni, majd az oltócsapok előkészítése csak a telepítés utáni ötödik évben veheti kezdetét, mégpedig a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézet rendszeres ellenőrzése mellett végzett gondos szelektálással. S mivel korábban nem telepítettünk csemegeszőlőt, — most nincs honnan beszerezni az oltáshoz szükséges, szelektált rügyeket. Itt említem meg, hogy a gbelcei szövetkezet volt az egyedüli, ahol már 1968-ban nagyüzemi csemegeszőlő-ültetvényt telepítettünk, mégpedig Pannónia kincse és Irsai Olivér fajtákat. Később a már említett sorozatban bemutatott fajták némelyikéből (Favorit, Rekord, Júlszki bizer. Periette, Guzal-Kara, San Remo, Kardinál) szintén telepítettünk — fajtánkéntl átlagban — 100— 120 tőkét. Az állami ellenőrzés és elismerési folyamat csak 1972 után vehette kezdetét ezekben az ültetvényekben. Azóta persze százezres tételekben szállítjuk évente a szelektált rügyeket — főleg Pannónia kincséből —, s Mikulovtól Kráfovský Chlmecig csaknem minden nagyobb szaporító gazdasággá kapcsolatban állunk. Ezekbő azután minden évben jut pál száz oltvány a kertészkedő! kertjébe is. A kísérleti parcel Iák még csak kevés szaporító anyagot nyújtanak, de az Említett fajtákból is akad már né hány tő a dél-szlovákiai házi kertekben, kerttelepeken. A fentieket szükségesnek tar toltam ilyen részletesen elmon méretre vágott alanyvesszőt egy évre beiskolázhatjuk, majd a gyökeres alanyokat kézben oltással készíthetjük elő á telepítéshez. Más: állandó helyre ültetjük az alanyvesszőket, s ha az eredés után kielégítően fejlődnek, akkor a következő tavaszon nyakba-oltással ráoltjuk a kiválasztott fajta előkészített oltócsapját. Ez esetben a már gyökeres alanyon aránylag biztonságos az eredés. Immunis talajon porbujtással is nyerhetünk jó minőségű gyökeres ültetőanyagot. Metszéskor a jól fejlett, egészséges tökén meghagyunk egy vagy két szói kellő liosszúságú veszszőt, s ezeket még rügyfakadás előtt 40—50 cm mély árokba fektetjük úgy, hogy két rügy a felszínen maradjon. Nyáron a vessző gyökereket növeszt, a következő tavaszon levágjuk az anyatőkéről és mint gyökeres vesszőt a kívánt helyre telepítjük. A zöldoltás a szőlő szaporításának aránylag jól bevált módszere. Jó forradású, tartós tőkéket ad, a direkttermö hibridek átoltására is alkalmas. Legmegfelelőbb ideje — az időjárástól függően — május közepétől június közepéig tart. Ilyenkor már oltóhajtásokat is könnyebb beszerezni. A zöldoltással megfelelő időben részletesen fogunk foglalkozni. Varga józsef Tenyésztői és társadalmi munka Ami a hod ősi (Vydrany) szervezett kisáilattenyésztűk múlt évi tevékenységét illeti, a nyúltenyésztők értek el jó eredményeket. A tisztavérű újzélandi és a kaliforniai nyíltakat tenyésztik, sikerrel. A közel másfélszáz tag nem csupán tenyésztői, hanem társadalmi, kulturális munkát is végez. Például tavaly példásan bekapcsolódtak a falufejlesztési munkába: a tagok másfélezer óra társadalmi munkát végeztek, elősegítve a választási programterv teljesítését. Az ifi-szervezettel karöltve műsoros estet rendeztek. A tagok resztvettek a kisállattenyésztök járási méretű kiállításán, valamint a csallóközi galambkiállításon. Az itt szerzett tapasztalatokat, tevékenységűk során hasznosíthatják. A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére többek között vállalták: a tagság köréből újabb 30 tag rendezkedik be А-tenyészetre. Hatszáz óra társadalmi munkát végeznek. Társadalmi tevékenységüket nagyra becsülik nemcsak a hnb részéről, hanem a szövetség járási bizottságának illetékesei is. Ugyancsak elismerően nyilatkoztak a tenyésztői munka tökéletesítéséről, s fejlesztéséről. Augyal Sándorné, Vydrany Sárga rókagomba Többen csirkegomba vagy tojásgomba néven ismerik. Közepes termetű, telt tölcsér alakú gomba. Hullámosán lapos kalapja a tojás sárgájára emlékeztető színű. Lemezei nincsenek, helyettük 5&V : -v ka y t ч ' > >' "<Á. ' 1 f ■ & ' •, s4 • 's%gr» ',T\ _ fi ' " egymással összekötött ráncok találhatók, színük ugyancsak sárga. Tönkje rövid, zömök, a kalapnál vilá-Gombaegyetem mindenkinek gosabb színű. Húsa csak a bőr alatt sárga, egyébként fehér és tömör. Kajszibarackra emlékeztető, jellegzetes illata van, kellemesen csípős ízét főzés közben elveszíti. A meleg nyári hónapok- Imn tölgyesekben, bükkösökben olykor tömegesen található. A mohás, árnyékos helyeket kedveli. A sárga rókagotnba (Cantliarellus cibarius) kitűnő ehető gomba, valamennyi gombás étel elkészítéséhez ulkalmas. Húsa ropogós. Szá, itásra nem ajánlható, mert a húsa főzéskor nem puliul cég. Ráncos termőrétege miatt más gombával nem lehet összetéveszteni. A fatönkön termő, mérgező, világító tölcsérgontba hasonlít hozzá leginkább. Tasnádi Gábor, mérnök-Enyhítsünk a szaporítóanyag-beszerzési gondokon A kertészkedők figyelmébe! Az utóbbi időben, különféle fórumokon, gyakran méltányoljuk a kertészkedők érdemdús tevékenységének társadalminépgazdasági jelentőségét, és nem felejtjük el hangsúlyozni — minden tekintetben meg kell teremteni a kertbarát mozgalom fellendülését és további fejlődését serkentő kedvező feltételeket. A háztáji kertészkedök, a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének tagjai évente $ok-sok tonna gyümölcsöt és zöldséget termelnek a házikertetkben, illetve a virágzó kerttelepekké varázsolt, korábban elhanyagolt, parlagon heverő földterületeken. Igaz, e termékek zömét maguk a kertészkedők és családjaik fogyasztják el, s csak a termékek bizonyos hányada jut a közös asztalra, e nemes tevékenység lényegében mégis jelentősen tehermeptesíti a népgazdaságot. Sajnos, a kertészkedők elismerést és hatékonyabb támogatást érdemlő tevékenységének eredményesebbé válását még igen sok tényező hátráltatja. Észrevételünk szerint a legsúlyosabb problémát a hosszú évek óta „botladozó“ vetőmag- és ültetöanyag-ellátás jelenti. Erre utal az a több tucatnyi levél is, melyekben olvasóink a különböző vetőmagok és ültetőanyagok beszerzési lehetőségei felől érdeklődnek. Ha módunkban áll, szívesen eleget teszünk a kéréseknek, de őszintén megváltjuk, szerkesztőségünk nincsen berendezkedve ilyen — általában sok utánjárást, érdeklődést, levelezést stb. igénylő, és a tulajdonképpeni újságíróilapszerkesztésí munkát nehezítő — tanácsadói, ügyintézési tevékenységre. Viszont annak is tudatában vagyunk, hogy a mozgalom erősítése, és kertészkedőink munkájának eredményesebbé tétele érdekében igenis szükség van efféle szolgáltatásra. Arra a következtetésre jutottunk, hogy más formát kell választanunk. Tudjuk, hogy a magyar kertészek és kertbarátok Budapesten megjelenő „Kertészet és Szőlészet“ című hetilapjában immár két éve rendszeresen helyet kap a „Postafiók 14“ elnevezésű csererovat. S az ottani kertészkedők nagyra értékelik, és természetesen messzemenően kihaszi nálják a párját rikító kezdeményezés nyújtotta lehetőségeket. Ügy véljük, a mi kertészkedőink is örömmel üdvözölnék egy hasonló rovat beindítását, melynek léte bizonyára lényegesen megkönnyítené a szaporítóanyag beszerzését. A csererovat — megfelelő érdeklődés esetén — a különféle magokat, ültetöanyagokat, szemzőhajtásokat, dugványokat stb. csere útján beszerezni óhajtók nyilvános fórumává válhatna. A csere tárgyát képezhetnék természetesen a szakkönyvek, a szaklapok, a vegyszerek, esetleg a kerti szerszámok, és a kerti gé рек nehezen beszerezhető alkatrészei stb. is. A félreértések és a visszaélések elkerülése végett már most hangsúlyozzuk — elsősorban olyan, kimondottan cserelehetőséget kereső leveleket várunk, melyekben a kertészkedők nem csupán keresnek és kérnek, de egyúttal kínálnak is valamit. Rejtett hirdetések, illetve egyoldalú, érezhetően értékesítési le-> hetőséget kereső szövegek ingyenes közlésére ezután sem vállalkozunk! Csakis az egyenlő, a kölcsönösen előnyös cserék ügyében vállaljuk a közvetítő szerepét. Természetesen megkülönböztetett bánásmódban részesítjük a kezdő kertészkedők leveleit, hiszen ők még aligha tudnának valamit cserébe felkínálni a keresett magokért vagy ültetőanyagokért. Ilyen esetekben a tapasztalt kertésztársak belátására, hozzáállására bízzuk, kuldenek-e puszta emberi-kertésztársi együttérzésből vagy segítőkészségből egy-egy kezdőnek pár szem vetőmagot, virághagymát stb. vagy nem. Reméljük, hogy olvasóink, illetve a kertészkedők népes tábora szívesen fogadja az új rovatot, és élni fog a beszerzési gondokat enyhíteni óhajtó kezdeményezés nyújtotta lehetőségekkel. S talán nem csalatkozunk abban a reményünkben sem, hagy ezzel a szolgáltatással bizonyos támogatást tudunk nyújtani a kertbarát mozgalom fejlődését szorgalmazó kertészkedőknek, s egy kicsit mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy — a kertészkedők és az egész népgazdaság hasznára — a jövőben még gazdagabban viruljanak, több zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt és illatozó virágot teremjenek a házikertek, meg az egyre szaporodó kerttelepek. Tehát felhívjuk kedves levélíróink figyelmét, hogy akinek csereajánlata van, minél előbb írja meg, mert a levél megjelenéséig esetenként három hét is eltelhet a hosszú nyomdai átfutási idő miatt. Kérjük, hogy leveleiket a könnyebb és gyorsabb közölhetőség érdekében olvashatóan, s főleg egyértelműen írják. SZERKESZTŐSÉG Mit legyünk, ha nem kaptunk 25-én közzétett „Miért hiányos követelő folyamat. Kedvezőtlen Szlovákéiban az ültetőanyag- tavaszi és nyári időjárás esetén ellátás?“ című írásra, melyben aligha érhető el a tervezett a szerző — az illetékeseket is eredmény. A kockázat miatt a megszólaltatva — aprólékösan gazdaságok nem szívesen fog-A csemegeszőlőt kedvelőknek E szakmelléklet hasábjain az év elején összesen 12 fajta, a házikertekbe is alkalmas csemegeszőlőt Ismertettünk. A „Melyiket telepítsük?“ címmel napvilágot látott Cikksorozat nagy érdeklődést váltott ki a kertbarátok körében. A szerkesztőség és a sorozat szerzője azóta több tucat levelet kapott. Sokan szeretnék tudni, miért kevés hazánkban a szőlőoltvány, s hogy hol lehet beszerezni néhány telepítésre alkalmas oltványt, a népszerűsített vagy más kiváló bor- és csemegeszőlő fajtákból. Mivel az ültetőanyag-ellátás évek óta a legfájóbb problémák sorába tartozik, szükségesnek tartjuk tájékoztatni a kertbarátokat a tényállásról. IAki rendszeresen figyelemmel kíséri a lap szakmellékletét, bizonyára felfigyelt a február boncolgatta a gyümölcsfa-csemeték beszerzésével kapcsolatos problémák okait, és az ellátásban várható javulás kilátásait. Nos, a szölőoltványok tekintetében is hasonló, vagy ha lehet, még rosszabb a helyzet. Mi az oka mindennek? — Elsősorban az, hogy az oltványkészítés ugyancsak Igényes, hozzáértést, pontosságot s nem utolsó sorban sok kézi munkát lalkoznak- oltvánvkészítéssel, hiszen csak igazán kedvező feltételek közepette lehet 35 százaléknál több 1. osztályú oltványt nyerni. Ellenkező esetben a termelés ráfizetéses. A hatvanas évek elejétől kezdődően igen gyors ütemben fejlesztjük a nagyüzemi szőlőtermelést. A társadalmi érdek úgy kívánja, hogy a rendelkezésre álló oltványok zömét a oltványi? tervszerű nagyüzemi telepítéshez biztosítsuk. A nagyüzemek eddig csupán borszőlőket telepítettek, tehát a szaporító iskolák is ilyen oltványok termelésére szakosodtak. A . csemegeszőlőket inkább csak magánszorgalomból szajjorították’ a kertészkedők és a háztáji termelők. Itt persze az is közrejátszott, hogy a borszőlőért jobban fizetett a felvásárló, mint a csemegéért. Nem csoda, hogy az utóbbi években már problémát okozott a piac csemegeszőlővel való folyamatos ellátása. A termelői kedv felélesztése, az önellátottság mértékének növelése céljából tavaly felemelték a csemegeszőlő felvásárlási árát. Erre fel most már azok a nagyüzemek is csemegeszőlőt akarnak telepí(Folytatás a 4. oldalont dani, hadd tudják a kertészkedök, hányadán állunk az oltványtermeléssel. AKKOR MOST MIT TEGYÜNK? Tudom, a fenti sorokat olvasva, sokan teszik fel ezt a kérdést. Én tulajdonképpen — a szakrovat vezetőjének kérésére — azért fogtam tollat, hogy ezt a kérdést 'megválaszoljam. Tudniillik, ha a szaporítással foglalkozó üzemek nem képesek eleget tenni az igényeknek, magunknak kell valamilyen megoldást keresni. Mégpedig amolyan „csináld magad“ alapon. Maholnap itt a tavasz, — mit lehet még tenni ilyenkor? Ha novemberben nem kaptunk oltványt, most már aligha reménykedhetünk. S szinte bizonyos, hogy az idén ősszel sem lesz lényegesen nagyobb a kínálat, mint tavaly volt. Megoldás azonban így is akad. Akinék már van telepítve borszőlője, válasszon ki néhány kevésbé értékes tövet, s gyökérnyakba oltással oltsa át a tőkéket valamilyen csemegeszőlővel. Ehhéfc csupán egy két darab kétrügyés oltócsapra van szükség, ezt pedig könnyebb beszerezni, mint a kész oltványt. Az átoltást áprilisban a legcélszerűbb elvégezni, amikor már megindult a nedvkeringés. A módszer részletes ismertetését az „Időszerű tennivalók“ című írásban közli a lap, április elején. Persze más módszert is választhatunk a kívánt csemegefajták elszaporítására. Például a sajátgyökerű vesszők telepítését, amit azonban csupán az immunis, filoxéra-mentes homoktalajokon végezhetünk. Az, átoltáshoz szükséges oltócsapokat, illetve az utóbbi módszerhez való sima vesszőket még a nyugalmi állapotban be kell Szerezni, majd a felhasználás idejéig hűvös pincében, nedves homokba ágyazva tárolni, — gyelve rá, nehogy kiszáradjanak vagy penészt fogjanak a vesszők. A saját gyökerű ültetvény létrehozásához 50—60 cm hosszú, jól beérett nemes veszszokre van szükségünk, amit megbízható helyről, elsősorban államilag ellenőrzött, szaporítással foglalkozó nagyüzemből tanácsos beszerezni. A sima vesszőket néhány napig tiszta vízben áztatjuk, majd közvetlenül a telepítés előtt visszavágjuk (talpaljuk). Vagyis: 4—5 cm-rel az alsó rügy alatt éles ollóval visszavágjuk a vesszőt úgy, hogy a rügynél levő bélrekesz meg ne sérüljön. A veszszőket fúró után vagy gödörbe ültetjük, alaposan beiszapoljuk és még eredés után is rendszeresen locsoljuk. A sima vesszőt hasonlóan kezeljük, mint az oltványt, tehát csirkézzük és harmatgyökerezzük. A különleges, új fajtákat — belőlük igazán kevés szaporítóanyag áll rendelkezésre — rügydugványok segítségével is szaporíthatjuk. E célra egy-két rügyes nemes vesszőt kell szerezni, de a szaporítás csak fóliaházban vagy üzegházban biztonságos. Telepíthetünk vadalannyal (Ripária-portális, Teleki 5-bb, 5 C, Kracunell stb.) is. Ismét két módszert választhatunk. A
