Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-11 / 10. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1978. március lí. К nr Uč A Csehszlovák Vadászok Szövetsége Központi Bizottságának ülésén jóváhagyták az 197B-BS évre szóló tervfeladatokat, közte a kinológiai rendezvényeket, beleértve az összes tenyészebfajták nemzetközi kiállításának tervezetét. A szóban forgó tenyészeb-kiállítást ez év jűlius .1—2-án rendezik meg. , A Központi Bizottság tudomásul vette a múlt év első felének gazdasági eredményeiről szóló jelentést, továbbá a kinológiai rendezvények múlt évi sekereit méltató beszámoló megállapításait, a České Budéjovicén 1976-ban megrendezett vadászati kiállítás és a lövészvetélkedő eredményeit. A lövészversenyben részt vett három tagú csoportunkban Poznanban 1977 szeptemberében a szocialista államok vadászszövetségeinek vetélkedőjén — a csehszlovák csoportot Sivčák mérnök, Zalibera mérnök és Lenikus elvtárs képviselte, és a négysörétes és kétgolyós kategóriában elnyerte az első helyet. Az egyének versenyében Sivčák mérnök az első, Lenikus elvtárs a harmadik, Zalibera mérnök pedig az ötödik helyen végzett. Lövészeink ezzel kiérdemelték a „Lengyel Vadászszövetség Mesterlövésze“ című jelvényt. Ebben a vetélkedőben négy csoport állt rajthoz. Egy csoport hazánkból, egy az NDK-ból, kettő pedig a Lengyel Népköztársaságból. Az elmúlt évben négy lövészvetélkedőre került sor. Mind a négy résztvevői megtisztelő helyezést értek el az egyes kategóriákban. • • • Az SZVSZ KB plénumának tanácskozásán napirendre került a szövetség időszaki feladatainak a teljesítése, ellenőrzése, s egyben tájékoztatták a résztvevőket az SZVSZ III. kongresszusának összehívásáról. A januári plénumon megtárgyalták a szövetség III. kongresszusa eszmei-politikai célkitűzéseit, a vadásztársaságok évzáró taggyűléseinek és a járási konferenciák összehívásának az időtervét, s azt, hogy a kongresszusra milyen „kulcs“ szerint választhatnak küldötteket és milyen munkabiztonságokat kell alakítani а III. kongresszus előkészítésére stb. jóváhagyták - a járási bizottságok költségvetési tervezetét, a vadászat fejlesztési alapját. A járási bizottságoknak 2 millió 710 ezer koronát helyeztek kilátásba beruházásokra, 454 ezer koronát pedig a tevékenység bővítésére. Kihangsúlyozták, hogy az SZVSZ béralapját a MÉM által meghatározott keretek közt kell tartani. Ez arra figyelmezteti az illetékeseket, hogy ésszerűn gazdálkodjanak az alappal, ne merítsenek többet a tervezettnél. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi fegyelem betartása kötelező. Kivételt tehát az előre benyújtott igények alapos indoklását követően csak az SZVSZ KB engedélyezhet! Az SZVSZ KB az elmondottakon kívül több más kérdést is megtárgyalt, ezek kimeneteléről tájékoztatta a szervezeteket. A tárgysorozat legjelentősebbje — mint már említettük — az SZVSZ III. kongrsszusának összehívására vonatkozó pont volt. Ez a helyi, továbbá a járási választmányok részére azt jelenti, hogy а III. kongresszus előkészítésének az időszakában mélyrehatóan értékelni kell а II. kongresszus célkitűzéseinek teljesítését. А III. kongresszus sikere érdekében minden alapszervezetben fel kell mérni a konkrét helyzetet, közkinccsé tenni mindazt, ami más szervezetekben is segítheti az előbbrehaladást, de feltárni a fogyatékosságok okát is. Hazánkban nagyon sok kiváló tevékenységet kifejtő vadászszervezetet tartunk számon, és egyre kevesebb a közepes, s még kevesebb a gyenge szervezetek száma. Helyenként azonban bizonyos problémák mégis mutatkoznak, főleg a fegyelmezettségben, ami gyakran az elégtelen ellenőrzés következménye. Ezek természetesen csak egyedi esetek, amelyek ellen a helyi szervezetekben harcolni kell, mert a vadászfegyver használatára jogosító okiratot csak fegyelmezett embereknek szabad kiadni. Ez megköveteli, hogy a vadászatok alkalmával soha senki ne vigyen magával szeszesitalt. Ez persze nem általánosítható, szórványosan azonban előfordul, ezért ha szükségét látják, a helyi tanácskozásokon erről is beszéljenek. —hai— Mostanában a sajtóban csakúgy mint a rádióban és a TV-ben sok szó esik a rókáróL Nem mint kártevőről, hanem inkább a veszettségből eredő kártételről. A veszettségből származó közegészségügyi veszély tehát nagy, azaz ha nem ismerjük fel kellő időben a marás következményét, akkor halálos kimenetelű lehet. Sok szó esik a róka veszettségre hajlamosságáról is. Tehát a róka eléggé fogékony a veszettségre, ebben azonban a többi húsevő ragadozó sem kivétel. Meg kell említeni, hogy a róka nemcsak hajlamos a veszettségre, hanem ezen veszélyes betegség hordozójává, vagyis vírusgazdájává vált. Ez természetesen más fertőző betegségeknél is előfordulhat. Ismereteink alapján a róka a fertőző anyag fenntartója, és időnként (2—3 évenként) közvetítője a megújuló járványoknak. Az egyes években előforduló veszettségek száma idényhullamzás jelleggel bír, vagyis a párzási időszakot követő hetekben gyakori. Például most is szaporodnak a veszettségből szárpiazó esetek, s ez abból adódik, hogy a párzási időszakban a rókák kóborlása, egymás keresése, esetleg marakodása során a fertőzött [vírusgazda) egyedek továbbadják a betegség kórokozóját. A többi állatra is a róka viszi át a betegséget. Elsősorban a kóbor kutyák és macskák vannak kitéve a fertőzésnek, s nem képeznek kivételt a legelésző házi-, de a vadon élő állatok sem. A veszettség tehát egyike a legrégebben ismert gyógyíthatatlan fertőző betegségeknek, mely iránt valamennyi állat de az ember is fogékony. A múlt században Európában súlyos járványok formájában terjedt a betegség, s emberéletben, háziállatokban egyaránt tetemes kárt okozott. A század elején kialakult védekezési eljárásokkal — a kutyák kötelező nyilvántartása és oltása, ebzárlatok veszettség esetén stb. — a hatékony vakcinás oltóanyaggal sikerrel küzdöttek a veszettség ellen. Korábban ugyanis a kutyák és a macskák terjesztették ezen betegséget, de Lengyel - országban a harmincas évek elején megjelent a rókaveszettség és ez átterjedt a szomszédos államok más állataira is. A nyállal, vérrel fertőzött bőr- vagy húsrészek is a fertőzés forrásai lehetnek. A fertőzés után a lappangási idő általában 2—8 hét, de ennél rövidebb vagy hosszabb is lehet. Elhúzódhat 1—2 évre is. Ш 9 1 H я Ш m. //1 ü Г(1кЗ iff QPOPľ n Вш i IS»жSjS л В Q j» ÍUbdgCl Ul A vadon élő állatokon a kórkép nem olyan szembetűnő, mint a háziállatokon. A fertőzött kutya eleinte nyugtalan, néha ez az állapot a kutya dührohamáig fokozódhat. A beteg állat gyakran elbújik, és valamilyen kemény tárgyat rág. Szájából' nyál folyik, és ezen észleléstől számított 3—6 napon belül el is pusztul. A veszett rókák bár félénken viselkednek, veszítenek közismert ravaszságukból és óvatosságukból, s néha szelíd állat benyomását keltik. Bejárnak a lakott területekre, s az ilyen rókát megfogni szándékozó embert, vagy a velük játszani akaró gyermeket megmarják. Sajnos nemcsak ilyen állatok fertőznek, hanem a vadászaton elejtett róka is fertőzött lehet. A lappangási idő utolsó szakaszában, a szemmel látható tünetek előtt nyálukkal fertőző vírust ürítenek. Szükséges, hogy ez óvatosságra intse a vadászt. A beszáradó nyál azonban már fél nap alatt elveszti fertőző képességét és 80 C fok hő hatására a vírus percek alatt elpusztul. A használatban levő lúgos vagy savas fertőtlenítő szerek bármelyikének néhány százalékos oldata a vírust gyorsan elpusztítja. A betegség megelőzése és az ellené való védekezés az állategészségügyi Igazgatás feladata! Ezért betegség gyanúja esetén minden állampolgárnak kötelessége, hogy jelentse az észlelt fertőzést. Egyelőre nagyobb veszélytől nem kell tartani, de mindamellett azt tanácsolom vadásztársaimnak, hogy most van a legalkalmasabb idő a rókák apasztására. Ezerhektáronként tehát 1—2 rókánál több meghagyása nem ajánlatos — különösképpen nem az apróvadas területeken —, attól azonban ne tartsunk, hogy ez a több szempontból alapjában véve hasznos ragadozó belátható időn belül kipusztul, hiszen az emberen kívül ma már nincs olyan természetes ellensége, emely a szaporodását gátolná. Saiaiit József, Samorín Vadászjelöltek előkészítése Aki vadász akar lenni, annak kellő szakképzettséget kell szereznie, A vadászat tehát nagy szaktudást követel. Ez a vad tenyésztésére, védelmére, a vadászatra, valamint a vadászfegyverekkel való bánásmódra egyaránt vonatkozik. A Szlovákiai Vadászszövetség zvolení járási bizottsága az Erdészeti és Faipari Főiskolán ebben az évben is elméleti oktatásban részesíti a v-adászjelölteket. A tanfolyamon hetven személy vesz részt. A vadászjelöltek 38 százaléka munkás, 32 százaléka földműves és 30 százaléka értelmiségi. A tanterv szerint 66 őrára tervezték az előadásokat. Ezen belül a politikai oktatás 4 óra, a vadászati állattan és biológia 13 óra, a vad gondozása és biológiája 13 óra, vadászati módok 6 óra, a vadászati biológia 10 óra, a vadászati jogszabályok és a tervezés 14 óra, a vadászat lövészet 6 óra. A tanfolyam szerves részét képezi — kellő felügyelettel — a lövészet gyakorlása is. J. M. H. IffIIIIRIIINIIIIlIflIIIIVIIIII horgászat alapvető feltétele a bőséges halállomány, illetve a korszerű halgazdálkodás. Eredményes halgazdálkodás viszont elképzelhetetlen példás szervezeti élet, a horgászok egységes szemlélete, szervezeti összefogása, valamint szocialista érdekképviselet nélkül. A Szlovákiai Horgászok Szövetségének III. kongresszusára készülő Nové Zámky-i helyi szervezetnek gazdag tárházából — Karasz Róbertnek, a llllllllMI Jó munkával az SZHSZ kongresszusának sikereiért b-a*« i A belterjes halgazdálkodással összhangban a jövőben a rúbani tavat lehalásszák, s egyéves halivadékkal telepítik lm. Az ivadékot K/2-es fejlettségi állapotban helyezik ki. A növekvő igények kielégítését szolgálja a Nyitra folyó egyik ágának a haíteszervezet titkárának tájékoztatója alapján — csak néhány fontos kérdéssel foglalkozunk. X X A helyi horgászok felügyelete, a halgazdálkodéssal párosuló tevékenysége mintegy 120 hektárra kiterjedő folyó és állóvízre korlátozódik. A folyóvizek közül hozzájuk tartozik a Nyitra, a Zsitva és a Vág bizonyos szakasza, valamint az összekötő csatornák. Állóvizeiket a mesterségesen létesített tavak képezik, amelyek közül legjelentősebb a tvrdoiovcei, a Dvory nad Žitavou-i I., II., III., IV-es, a rubaüi, az andódi, a keszi, a palárikovöi, valamint a Kurcweil-tó. A járás vizeinek adottsága tehát megfelelő. A terítékre került kapitális példányok azt bizonyítják, hogy a halállomány kezelésére a járásban megkülönböztetett figyelmet fordítanak. A társadalmi fejlődés és az ebből fakadó igény az alábbi határozott célokat helyezte előtérbe: • a sport és az aktív pihenés kielégítése; • természeti értékeinek védelme és fejlesztése; ф a horgászattal kapcsolatos idegenforgalom segítségével társadalmi rendünk vívmányainak megismerése. . Az elmondottakkal összhangban az alapszervezet tevékenységének fő meghatározója az ésszerű behalasítás, s ebben az önellátásra törekednek. Évente több mázsa ivadékot helyeznek ki a vizeikbe, a horgászháznál létesített saját keltetőből. X X toztatják a városi fiatalok olthatatlan szomjúságát a természet szépsége, az erdők és a vizek élővilága iránt. A közei 30Q fiatal aktivizálása több szempontból is hasznos. Elvonja az ifjúságot a céltalan ődöngéstal, az oktalan halpusztítástól, és igy nevelődik fel az új horgásznemzedék. Az *. ■ ni - Jűtu _ _ elmúlt évben mintegy 80 fiatal részére nemzetközi horgásztábort szerveztek. X X A horgászok sokoldalú tevékenységét még tovább is sorolhatnánk. Az országos szintű versenyek s a múlt évben megrendezett nemzektözi hornyésztésbe való bevonása is. A „Malomárok“ folyóág rendezése és tisztítása — 5 km szakaszon — 1960-ban kezdődik. A munkafolyamatot mintegy 8 millió korona költséggel a Vág vízrendészet végzi. A folyóágat zsilippel szabályozzák, s a megfelelő vfzbűség érdekében új csatornával kötik össze a Nyitrával. X X A helyi szervezet taglétszáma jelenleg 1179. Ebbői 919 a felnőtt (köztük 11 nő), 260 pedig a fiatal horgász. A vezetőség nagy figyelmet fordít a kollektíva nevelésére. Erre jól kihasználják a taggyűléseket, horgászversenyeket és más alkalmakat. Mindenekelőtt a hibák ellen indítanak harcot. Meglátásuk szerint akkor lesz eredményes a tevékenység, ha a horgászok fegyelmezetten betartják a halászerkölcsöt és a kollektíva sikeresen küzd a törvénysértők ellen. Olyan szellemben igyekeznek dolgozni, hogy a horgászok mindegyikét áthassa a társaiért és az ügyért érzett felelősség. Vizeiket a jövőben rajonokra osztják. Minden vízterületnek meg lesz a gazdája. Terveik között szerepei, hogy tavaikon és a felügyeletük alá tartozó folyóvizeken a hét bizonyos napjain halászati tilalmat rendelnek el. Ez lehetőséget nyújt az eredményesebb ellenőrzésre és munkaszüneti napokon a nyugodtabb és eredményesebb horgászatra. Külön említést érdemel az a munka, amelyet az ifjúság nevelése érdekében kifejtenek. Eredményesen kama-A menyhal horgászatáról Az utóbbi években mind ritkábban kerül a fogási naplókba a menyhal neve. A valóság az, hogy a horgászok többsége nem is ismeri ezt a halat. Rendszerint csak kevés horgász szánja rá magát a felkutatására. A menyhal olyan hal, amely napközben nem jelentkezik a horognál. Ezért a fiatal horgászok többsége nem ismeri. Még nem volt szerencséje ilyen halat fogni. Az öregebb, tapasztaltabb horgászok azonban még ma is emlegetik ízletes húsáért. A menyhal főképp éjjel jár táplálék után. A horgászok régebben éjjeleket töltöttek a víznél és menyhalból is volt elegendő, mégis ritkán került horogra, mert éjjel rendszerint harcsáztak, vagy márnáztak, és a menyhalra már nem maradt idő. A menyhal tehát csak véletlenül került horogra. Ma amikor számuk nagyon megritkult, éjjel nem szabad horgászni. így a horgászok többsége nem pazarolja rájuk drága idejét. Az esetek többségében csak véletlenül kerül horogra. Legtöbbször késő őszi süllőzés közben, esetleg vastag harmatnyűvel csalizott horogra akad. Tartózkodási helyét fel kell kutatni. Ahol tehát egyet sikerült horogra csalni, ntt feltehetőleg több is van belőle. Ezért ha jól felkészülünk rá, fogása biztosnak számítható, mivel főleg éjjel jár zsákmány után, nyáron napközben szinte lehetetlen horogra csalni, hacsak nem ismerjük biztos tartózkodási helyét. A késő esti, vagy a kora hajnali órák azonban szép zsákmányhoz vezethetnek! Pár évvel ezelőtt — amikor a Duslo még nem szennyezte a Vág vizét — a Šaľa és Vlčany között levő sebesnek nevezett Vágszakaszon szerettem horgászni. Ott minden halfajta megtalálható volt, amilyet a horgász óhajtott. Csehországból, Észak-Szlovákiából is jártak oda horgászok. Csábította őket a szép környezet, a táborozásra alkalmas csendes hely és nem utolsósorban a horogra kerülő hal. Ide jártunk táborozni. Egy táborozással kezdődött menyhalfogási kalandom is. Reggel három órakor, amikor a horgokat a jó fogás reményében a vízbe helyeztem, még sötét volt. Az egyiket a kövek közelében vastag harmatnyűvei felcsalizva letettem, a másikkal pedig kissé távolabb harcsára lestem. Alig tíz perc múlva a köveken hagyott horog orsója felberregett. Mire oda értem, csend lett. Visszaültem, de az orsó pár pillanat múlva újra berregett. Erre odamentem. A horognyelet kézbe fogva vártam, de már nem történt semmi. Óvatosan meghúztam a szilont. Nem jött. Az ólom a kövek közé szorult. Mivel más választásom nem volt, leszakítottam. ÜJra harmatnyűvel csaliztam a horgot. Kis idő múlva megint kapásra lettem figyelmes. Bevágás után a hal, bár éreztem, hogy elég nagy lehet, nem a Vág közepe felé, hanem inkább a part alatti kövezethez tartott. Volt mit csinálnom, hogy a sötétben a felgásztechnikai verseny szintén nagy jelentőségű volt. Jó eredményeiket a tudatos, az előrelátó, a tervszerű munkának köszönhetik. Tudják, hogy a halállományuk minősége az áldozatot, időt, fáradságot nem kímélő gyarapító munkájuk eredménye. —CSIBA— színre hozzam. Aztán még két kapásom volt. Mind a kettőt siker koronázta. A hajnalpirkadással megszűntek a kapások. A menyhalak többé nem jelentkeztek. Ezek voltak az első menyhalaim. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen ízletes és szálkamentes halat fogtam. Sajnos, azóta a Vágnak ez a szakasza annyira szenynyezett, hogy ott a horgászok más hal fogásával sem igen próbálkoznak. Ismeretlen vizeken a menyhal felkutatása majdnem reménytelen, hacsak az ottani horgászok nem segítenek és elárulják tartózkodási helyüket. Egy-két jő tanács persze azok számára, akik menyhal-fogással szeretnének próbálkozni, mindig jól jön. A felszereléshez kemény végű horgászbot, erősebb, akár negyvenes szílon és jó éles pontyozö horog szükséges. Az orsó fékjét a szakítás határához közel érdemes beállítani. A megakasztott halat a fenékről minél előbb fel kell hozni, máskülönben a legelső akadálynál úgy bekeveri a szilont, hogy azt el kell szakítani, s ezzel a hal elveszett. A mélyre lenyelt horgot az esetek többségében kivenni lehetetlen, a szilont azonban csak akkor vágjuk el, ha a hal már biztos helyen van! A csalit partközeibe, a kövek közé is engedhetjük, ha nem féltjük a horgot a beszakadástól. Télen, főleg borús időben, a menyhalat napközben is kapásra lehet ingerelni. Felkutatása azonban nehezebb. Néha a véletlen segíthet. Akinek sikerült fognia egykét darabot, talán soha sem felejti el ízletes húsát. Adamcsik Ferene
