Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-11 / 10. szám

SZABAD FÖLDMŰVES. 1978. március 11, Bizt é áitiü w íximmüw A VINOHRAD nevet viselő й e b о v­­cei (csábi) sportegyesület 128 szer­vezett taggal és három szakosztállyal tevékenykedik. Legnépszerűbb sportág itt a labda­rúgás. Labdarúgó-csapatuk Jakab Ferenc edző irányításával a Veľký Krtíí-i járás II. osztályú bajnokságá­ban szerepel, ahol sikeres harcot vív a bajnoki cím elnyeréséért. Asztaliteniszezőik Kukolik Imre vezetésével szintén a járási bajnoksá­gon szerepelnek. Számukra jelenleg nagy problémát okoz a teremhiány, melyet az ötmillió korona befektetés­sel épülő művelődési otthon hivatott — a közeljövőben — megoldani. Nem problémamentes a helyi sak­kozók szereplése sem. Ők a kerületi bajnokságban szerepelnek, s jelenleg anyagi gondokkal küzdenek. Filip József hnb-elnük tájé­koztatása alapján a falu sportlétesít­mények szempontjából nem áll rosz­­szul. Társadalmi munkával bekerítet­ték a sportpályát, elkészült a 800 fé­rőhelyes fedett lelátó, s az öltözők és az egyéb helyiségek megfelelnek az igényesebb követelményeknek is. Csábon egyébként nagyon hiányol­ják az uszodát. Hiányérzetük jogos, mivel a faluban 1955-ben felépült a járás első uszodája, mely vízhiány kö­vetkeztében az utóbbi években „par­lagon“ hever. Szerencsére a Keszi­­bükkben már fúrják a kutakat, me­lyek a közeljövőben — remélhetőleg — megoldják a falu vízgondjait, s egyúttal lehetőséget teremtenek az uszoda üzemeltetésére, valamint az úszószakosztály felújítására is. Sólyom László Albumot lapozunk. Az emlékek min­dig kedvesek, s így az album is az, mert emléket őríz. De a kép, amit most látunk, nem csupán kedves, sokkal több annál. Plašovcei (Palást) iskolások ásóval, lapáttal a kézben, salak- és kavics­dombok között, ahonnan számukra csak csekély kilátás nyílik. Kilátásta­lan hát a munka is! Ö, dehogy, ez mindössze látszat, hiszen rövidesen használni fogják munkájuk gyümöl­csét, az új sportpályát. — A sportpályát társadalmi munka keretében építjük, besegítenek termé­szetesen a járási és a helyi szervek is. — Veszi át a szót Tóth Gyula pe­dagógus, a helyi sportszervezet tit­kára. — Az épülő létesítmény elsősorban a labdajátékoknak nyújt majd lehető­séget. Helyet kapnak itt a labdarú­gók, a kézilabdázók, sőt lesz lehető­ségük a kosár- és röplabda kedvelői­nek is. Az egyes pályákat salakos fu­tópálya öleli körül, mely az atlétikán kívül a honvédelmi jellegű sportok­nak is lehetőséget biztosít. A elmondottak után a kívülálló bi­zonyára arra gondol, hogy az iskolá­hoz tartozó sporttelep létrehozását a helyi sportlétesítmények hiánya tette szükségessé. A valóságban ennek pon­tosan az ellenkezőjét tapasztaltuk Pa­láston, mivel a helyi sportszervezet új és korszerű sportpályával rendelkezik, az iskolának pedig jól felszerelt tor­naterme van. Tehát akkor miért? Az általunk fel­tett kérdésre újra Tóth elvtárs vála­szolt. — A kétszáz szervezett tagot szám­láló sportszervezetben jelenleg három szakosztály működik. Labdarúgó-csa­patunk a kerületi В osztályban szere­pel. Az őszi idényt a táblázat alsó fe­lében fejezte be'a csapat; a teljesít­ményükkel elégedettek vagyunk. ígé­retes az utánpótlás, melynek szakmai irányítását Kovács Ferenc és Csomó László pedagógusok végzik. Asztali­teniszezőink a járási bajnokság részt­vevői. Egyre eredményesebben működik a kikapcsolódást és az aktív pihenést szolgáló rekreációs szakosztályunk is. A tömegsport fellendítése szem­pontjából nagyok a , tartalékaink. A hnb, az efsz, valamint a sportszerve­zet vezetősége éppen ezért úgy dön­tött, hogy az iskolában kell a sport olyan tömegbázisát megalapozni, a­­meiy bázisa lenne egyéb szakosztá­lyok létrehozásának. Meglátásunk szerint az elmondot­takhoz szükségtelen a kommentár. Gyakori példák bizonyítják, hogy a sportot éppen az iskolában lehet és kell megszerettetni. Sajnos még min­dig gyakoriak a 4—5 ezer lakost számláló falvakban is, hogy a testne­velést nem szakképzett pedagógusok irányítják. Több helyen a sportvezetők arra panaszkodnak, hogy a testnevelés sza­kos bejáró, ezért szabad idejét leköti az utazás. De olyan gyakorlati pél­dákkal is találkoztunk már, amikor az iskola és a sportszervezet között nem a legmegfelelőbb viszony alakult ki. Régi igazság, hogy csak teljes gőz­zel halad gyorsan előre a mozdony. A palásti példa is ezt bizonyítja. —esi— Asztalitenisz A Komárnói Mezőgazdasági Műszaki Középiskola és Szakianlntézet is mél­tóképpen ünnepelte meg a Februári Győzelem 30. évfordulóját. Az évforduló alkalmából az iskola mellett működő SZISZ asztalitenisz bajnokságot rendezett. Ezen a versenyen az iskola lánycsapatai vettek részt. A lányok között a verseny nagy érdeklődést váltott ki, s csaknem minden osztály képviseltette magát. A versenyt ünnepélyes keretek között Eszenyi József mérnök, igazgatóhe­lyettes nyitotta meg. A versenyzőket három csoportba osztatták. A csoportgyőztesek kerültek a döntőbe, ahol egymás között körmérkőzést játszottak. A körmérkőzések döntötték el az első, második és a harmadik hely sorsát. A döntőbe Za­gyi Edit, Sütő Cecília és Balázs Jolán került. A döntő mérkőzései során Balázs Jolán bizonyult a legeredményesebbnek, a második helyen Zagyi Edit, a harmadik helyen pedig Sütő Cecília végzett. Az első három helyen végzett versenyzőt az iskola mellett működő SZISZ tárgyi jutalomban részesítette. Szilvás! Zoltán A Rimavská Sobota-i járásban — a hiányzó feltételek ellenére — a jégkorong gazdag hagyományokra tekint vissza. Felújítását a helyi mezőgazdasá­gi műszaki középiskola diákjainak egy csoportja vállalta. A helyi mezőgazdasági műszaki középiskolában sok fiatal tanul Szlovákia északi járásaiból. Első­sorban közülük toborzódott a jég­korong-csapat, amely az elmúlt év­ben esett át a tűzkeresztségen. A szakosztályt Ing. Milan Zachar igazgatóhelyettes és Ivan Sárosi testnevelőtanár vezeti. Az első lépések nem voltak zök­kenőmentesek — az edzésekre és mérkőzésekre a csapatnak Losonc­ra kell utaznia —, de a lelkesedés segített legyőzni az akadályokat. Az elmúlt idényben a csapat a ke­rületi ifjúsági bajnokságban szere­pelt és — kellemes meglepetés­ként — a hetedik helyen végzett. A csapat jelentős támogatást kap a járási szervektől. Ha a járási székhelyen elkészül az új jégpálya, kétségtelen, hogy további fiatalok is megkedvelik ezt a férfias sport­ágat. Hriviíák György, mérnök Az utóbbi időben gyakran bukka­nunk olyan írásokra, melyek a szabad időről, a munka utáni órák tartalmas kihasználásáról tájékoztatnak. Isme­retgyarapító, szórakoztató, művészetet népszerűsítő és ízlést formáló ren­dezvényeket szervezünk ennek érde­kében. E tájékoztató jellegű tevékeny­ségünk tartalmi lényege immár kul­túrpolitikai munkánk örökké időszerű feladatává vált, és formai végrehaj­tása is egyre megfelelőbb környezetre talál korszerű falusi művelődési ott­honainkban. Most is egy ilyen népművelési fel­adatnak tett eleget a marcelházai mű­velődési otthon, amikor a hnb és az efsz vezetőségének egyik biztató in­dítványát váltotta valóra, s a falu la­kossága elé tárta állandó jellegű kép­zőművészeti kiállítását. Kettős célt szolgált ez a rendhagyó falusi tárlat. Egyrészt fórumot biztosí­tott több rendszeresen alkotó, a kép­zőművészettel elmélyültebben foglal­kozó pedagógus bemutatkozásának, másrészt lehetőséget adott a szakkö­rökben dolgozó amatőr alkotóknak, akik egyéni hangvételükkel nemegy­szer bizonyították már rátermettségü­ket, alkotó készségüket. De választ adott nyilván arra is, hogy mit jelent az iskolai és az iskolán kívüli szak­köri munka, mit jelentenek a falusi tárlatok, rendszeres szakelőadások, s miért fontos számunkra az átfogóbb és hozzáértőbb népművelés által ter­jesztett esztétikai nevelés. Térben és hangulatban megfelelő keretet kapott ez a marcelházai kiál­lítás. Méltón képviselte a komáromi járás rajztanárainak és a már maga­sabb szinten tevékenykedő amatőr képzőművészeinek hasznos munkássá­gát. Érvelt és szépre nevelt ez a tár­lat. Minden lehetőség megvan arra, hogy a későbbiek során újabb és egy­re sajátosabb alaphangot is adjon a hagyományossá évenként váló falusi kisgaléjiáknak, és egyre magasabb szinten járuljon hozzá a művészet népszerűsítéséhez, igényléséhez. Azon múlik most a legtöbb, hogy ez az új­nak tűnő népszerűsítő forma hogyan épül be a mindennapi élet gyakorla­tába, hogyan működik majd a művé-Úttörő vállalkozás szék baráti köre, milyen ciklikus és tematikus előadásokat szerveznek és milyen lesz a további érdeklődés. Ha számba vesszük, mi mindenért felelős a szocializmust építő népmű­velő, bizony sok minden kerül mind­­annyiuk listájára. A család, az egyén, a munkahely, s így társadalmunk jö­vője sem lehet közömbös számára. A kérdés csak az, hogy felelősségtudata mennyire egyezik tényleges tetteivel. Ügy, ahogy lépést tartunk az egyre gyorsabban rohanó idővel, kultúrpoli­tikai ténykedéseinkben, önművelődé­sünkben is így kell hát cselekednünk. Ki könnyebben, ki le-lemaradva, majd *ú]ra felzárkózva, de mindig igyekezve a kor követelményeit meg­közelítve dolgozni. Látni és érteni a művészet szépségeit. Nyilván éhhez a korszerűséghez akart hatásosan hoz­zászólni ez a marcelházai képzőművé­szeti kiállítás is, amelynek kép- és plasztikai anyaga megfelelő színvona­lon tolmácsolta mindazt, ami a képző­művészetben egyben rangot is jelent. Kocsis Ernő rajztanár, a Nyitrai Pedagógiai Fakultás adjunktusa, Jani­­ga József nemesócsai, Bencsicsné G. Katalin a komáromi Munka utcai, Szilva József farnadi pedagógusok, valamint Dr. Vavrikné—Szarka Erzsé­bet fogorvos, Dr. Michaloviö Miklós állatorvos, Fügedi Jenő munkás, Jaro­slav Kolár iparművész és Ratimorszky János munkás festményei, faragványai és szobrai kerültek itt bemutatásra, és bizonyára minden látogató tetszését megnyerték. Üttörő vállalkozás volt ez a mar­celházai kiállítás, amelynek éppen követésre méltó jellege a fontos. Hi­szen szemtanúi vagyurik falvaink át­­rétegeződésének. Ezzel együtt a nép­művelés szervezeti és irányítói fel­adatai is módosultak. Már nem cso­dálkozunk — miért is tennénk —, ha egy agrármérnök vezeti a helyi ifjú­sági klubot, közgazdász alakít zene­kart, pedagógus irodalmi színpadot, vagy egy gépszerelő éppen képzőmű­vészeti kiállítást szervez faluja kor­szerű kultúrházában. A Dunamenti Múzeum legalább tíz művelődési otthonnak ad ilyen önzet­len segítséget, elméleti és gyakorlati útbaigazítást. Rendszeresen rendez képzőművészeti vándorkiállításokat, tárlatlátogatással egybekötött irodal­mi műsorokat. Most a marcelháziaknak segített ennek az állandó jellegű ki­­álításnak a megszervezésénél. i Szuchy M. Emil |*тпипш1*ммим(1мппмн»м11пвпмнм1п Czívet, lelket melengető jő érzés a kultúra otthonába lépni. Fel­emelő látni a megtestesülést, a Gon­dolat meg-megújhodó s egyre ifjodó templomait — a községeink főutcái mentén, terein kacérkodó művelődési házakat. Testet, lelket melengető? Fölemelő? Juhász Gyula „munkásott­hon homlokára“ írt szép sorai után talán sután hatnak az ilyen megfo­galmazások. Ám legyen: a mindenkori közhelyszótárbúvárolók emeljék le szemükről a hideg kimértség köcsög­kalapját. Üj kultúrházat látva enged­tessék meg egy percnyi elragadtatás.-o-Vojnice (Bátorkeszi) nem játszik túl nagy szerepet a tágabb köztudat­ban. A komáromi járás szélén fekvő, négyezer lakosú község múltja pedig elevenséget mutat: hisz, amint nevé­ből is következtetni lehet rá, egykor 'a Báthoriak birtokát képezte, s virág­zó mezőváros volt. A község lakói kö­zül még sokan emlékeznek a szesz­gyárra, vagy a „Tauber és Wetzler Bátorkeszi sörfőzde“ azóta szirmát hullatott, múlt századbeli virágzó lé­tére. De a fiókmélyekről, nyikorgó sufnikból előkreülő váltók, értékpapí­rok, megsárgult irományok is beszé­desen vallanak'Bátorkeszi valamikori nagykorúságáról. Mindez a múlté. Bátorkeszi ma egyike a dél-szlovákiai községeknek, melyek jelenének a mezőgazdaság a meghatározója, a gazdagon termő föld, a virágzó, fejlődő mezőgazdaság. A községi krónikát lapozgatva ugyan nyomát sem találjuk minden­nek — úgy tűnik szinte, hogy meg­állt fölöttük az idő, s csak a felszaba­dulás után jött megújhodás. Igaz, ak­kor nagy lendülettel, s azóta is töret­lenül. A vályogházakat, sárból vetett kunyhókat elsodró szélvihar új, kor­szerű házsorokat, utcákat emelt. Szép, tetszetős község lett az egykori „nád­­fedeles“ mezővárosból.-O­De ugorjunk át a krónikás kalando­zásból a jelenbe. Négy évvel ezelőtt nagy fába vágták a fejszéjüket a Bá­­torkesziek. Már hosszabb ideje érle­lődött a terv, hogy új otthont emel­nek a kultúrának, hisz a régi egyre kevésbé tudta kielégíteni az igénye­ket. 1973-ban kezdték építeni, s alig négy év alatt befejezték a tizennégy millió korona értékű építkezést. 1977. november 25-én nyitotta meg kapuit az impozáns művelődési ház, melynek —■ bízvást mondhatjuk — alig lelni párját. Hirtelenében csak a — szintén tavaly átadott — dunaszerdahelyi jut eszembe összehasonlításképpen. Ez utóbbi természetesen nagyobb. Szemlélgetve, majd alaposan meg­járva az épület minden zegét-zugát, önkéntelenül is előtolakszik a kérdés: nem túl nagy fényűzés ekkora műve­lődési ház egy községnek? Az egyöntetű vélemény szerint nem, hiszen nemcsak Bátorkeszi, de a köz­vetlen környék lakóinak igényét is hi­vatott Kielégíteni, így Madar, Bücs, Mocs, Kisújfalu, Karva községekét, hogy csak a legközelebbieket említ­sük.-o-De mik is találhatók az 1103 m2 alapterületű kultúrházban? Az emele­ten különféle klubok kaptak elhelye­zést: filmklub, fonóklub, nyugdíjasok klubja; könyvtár olvasóteremmel és játszósarokkal a kicsiknek; irodahe­lyiségek, a földszinten színház, mozi, kávéház, tekepálya, s néhány klubhe­lyiség: ifi-, pionír-, fotoklub, sporto­lók és testkultúrát kedvelők klubjai. A színháztermet már birtokába vet­te a közönség. S hogy mekkora volt az érdeklődés, azt talán legjobban illusztrálja a tény, hogy az első- szín­házi esten telt ház volt — vagyis hát: alig fért be a közönség. A filmvetítés néhány szerelési, kivitelezési késés miatt még várat magára március else­jéig. Nemcsak a filmvetítés késik: az alagsorban még javában folynak az utolsó simítást végző munkálatok, s maga a belső kiképzés sincs még teljesen befejezve. A tekepálya, a kö/iyvtár, s még néhány klubhelyiség nem fogadhat látogatót, de a teljes befejezést szorgalmazzák, s szeretnék, ha ez év végére minden helyiség a közönség rendelkezésére állana. nak, őket az Aladdin csodalámpája, a Tom Sawyer és más előadások várják a Nitrát és a Trnavai Bábszínházak előadásában. Négy esztrádműsort, a komolyzenét kedvelőknek pedig négy koncertet ké­szítenek elő, s állandó helyet kap színpadjukon az Ifjú Szívek, a Lúe­­nica, a Szőttes, a Slovenské kvarteto is. Természetesen számítanak járási, kerületi fesztiválok, rendezvények le­bonyolítására is, elegendő férőhely és jó színpad birtokában vállalják a há­­zigazda szerepét. Március elsején a csehszlovákiai magyar amatőr bábo­sok kerületi versenyét, áprilisban pe­dig a magyar népitáncegyüttesek ke­rületi versenyét fogjak itt tartani.-O­A sok előadás, tanfolyam, kvíz és egyéb rendezvények mellett természe­tesen gondolnak az évfordulókkal is. Különösen nagy gonddal készülnek az egyes jelentős politikai évfordulók megünneplésére, így május elsejére és kilencedikére, az SZNF és a NOSZF évforduló'ira.-o-Mint láttuk — s mint Dedíková Anna, a művelődési ház vezetője el­mondta —, legnagyobb teret a klub­élet kapott. 1980-ig húsz érdekkör megalakítását tervezték, ezekből az irodalmi színpad, az énekkar, csilla­gászati kör, sakk, dzsesszbalett, iro­dalmi színpad viszik a prímet. A leg­többet a község pedagógusai vezetik, valamint a helyi efsz-ből segítenek. A többit saját dolgozóik, akik közül Papp Ernő a legaktívabb. Sok-sok terv, elképzelés született meg az átadás óta, de már azt meg­előzően is. Nehéz és hosszadalmas lenne valamennyit felsorolni, inkább csak érzékeltetni lehet a sokrétűsé­get: Nyolc színházi előadást szeretnének az idei év első felében, ezek között szerepel a MATESZ előadásában a IVindsori víg nők, Soloviő Aranyesője, de várják a Thália Színpadot s a trnavai Színházat is. örvendetes, hogy a gyerekekre különös gondot fordita-A Februári Győzelem harmincadik évfordulójának ünneplését egy hang­verseny, ezt követően ünnepi akadé­mia, majd befejezésül az Ifjú Szívek föllépése fémjelezte.-O­Hogy mit jelent majd Bátorkeszi és közvetlen környékének mindennapi életében az új művelődési ház, azt még nem lehet teljes bizonyossággal és előrelátással értékelni, Hogy nagy lehetőséget, az bizonyos. Mást nem is kívánhatunk, mint azt, hogy minél több község kapjon hasonló lehetősé­get, ami, ha meggondoljuk, néha csak a rátermettségen, : szorgalmon és ki­tartáson múlik. Hisz az egész épüle­tet saját erőből hozták tető alá, alig négy év alatt. Mindössze a hnb helvi gazdálkodási üzemének hatvan dolgo­zója kellett hozzá, jó szervezés és tá­mogatás a helyi közszolgáltatás és efsz részéről. No és mindenekelőtt emberi igény és igényesség. —kövi— izerszázhárom ■■■■■■■ 0 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom