Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-04 / 9. szám

■пШ t- SZABAD FÖLDMŰVES 1978. mámim 4. {Folytatás as i, oldat*»? halmából újból rámutattunk a Nagy Október és a Győzelmes Február történelmi és eszmei Összefüggésére. A Februári Gyó­­•elem az Októberi Forradalom által elindított forradalmi világ­­folyamat folytatása volt. Ez a folyamat, amely az elmúlt hat­van év során nagymértékben megváltoztatta a világ arcula­tát, megerősítette, hogy a szo­cializmus helyes választ ad azokra a létkérdésekre, ame­lyek ma az emberiség előtt áll­nak. 1948 februárja és a szocia­lista építés egyúttal megerősí­tette, hogy csak a szocialista rendszer ad helyes választ a nemzeteink létére és a fejlődé­sére vonatkozó kérdésekre. Meggyőzően bizonyítja a mar­xista-leninista tanítás erejét a csehszlovákiai viszonyok között is. Februárban dőlt fel, hogy ha­zánk csatlakozott azoknak az országoknak a nagy családjá­hoz, amelyek az első szocialista állam, a Szovjetunió példáját követve a szocializmus útjára léptek. A Szovjetunióval együtt, népünk érdekében és az inter­nacionalista szolidaritással összhangban aktívan részt ve­szünk a szocializmusért, a bé­kéért, a társadalmi haladásért folytatott világméretű nagy küz­delemben. 1948 februárja újkori törté­nelmünk döntő határköve. Ezért újból és újból visszatérünk a februári eseményekhez, rávilágí­tunk osztálylényegükre, jelen­tőségükre, következményeikre, valamint lefolyásuk konkrét történelmi formáira. Pártunk, népünk és elsősorban a felnö­vekvő nemzedék szánkra nagy iskolát jelentenek.“ A szónok párhuzamot vont a 30 évvel ezelőtti események és a jelen között, s folytatta: „A nemzetközi imperializmus azonban a mai napig nem törő­dött bele, hogy a reakció vere­séget szenvedett nálunk. A búr-Történelmének új fejezetét írta a dolgozó nép zsoá propaganda elferdíti a történelmi igazságokat, a nép győzelmének okait és forradal­mi lényegét, cáfolja nemzetközi jelentőségét. Az osztályellenes­­ség az elmúlt harminc év során különféle akciókat Szervezett szocialista rendszerünk ellen, rágalomkampányokat vezet és a különféle emigránsok, ügynö­kök és árulók segítségével be akarja feketíteni nagy eredmé­nyeinket, amelyek 1948 február­jának következményei. A csehszlovák burzsoázia u­­ralmának korszaka húsz év után katasztrófával végződött. A megszállás alatt a burzsoázia nagy része közvetlenül együtt­működött a fasiszta rendsze­rekkel, és lejáratta magát a nép előtt. Ezekből a nehéz ta­pasztalatokból született meg né­pünknek az a meggyőződése, hogy saját kezébe kell vennie a nemzet sorsát. Népünk a nehéz, áldozatos nemzeti felszabadító harc folya­mán egyre jobban meggyőződött arról, hogy a kommunisták vol­tak a legkövetkezetesebb anti­fasiszták és hazafiak. Pártunk azért küzdött, hogy egységesít­se a hazafias és fasisztaellenes erőket a megszállók ellen, a nemzeti szabadságért és az ál­lami függetlenségért folytatott harcban. Egyúttal rámutatott arra, hogyan építsük államun­kat a felszabadulás után új népi demokratikus alapokon, hogyan változtassuk szociális szempont­ból igazságos állammá, amely az egyenjogúság elvei szerint oldja meg a csehek és a szlo­vákok közti viszonyt. Pártunk a felújított állam külpolitikai ál­lásfoglalásában, a széles néptö­meg akaratának és tapasztala­tainak megfelelően, a Szovjet­unióra támaszkodott. Mélyen né­pünk emlékezetébe vésődött az a tény, hogy a Szovjetunió ha­tározottan kiállt államunk vé­delme mellett, amikor nyugati szövetségeseink a hitleri náciz­mussal megkötötték a szégyen­­teljes müncheni egyezményt. A nemzeti felszabadító harc során így egyre jobban megszilárdult a széles néptömegek bizalma pártunk bel- és külpolitikája iránt. Népünk fasisztaellenes ellen­állása óriási támaszra talált a szovjet nép hősi harcában. A szovjet nép magára vállalta a háború legsúlyosabb terhét, és döntő szerepe volt a fasizmus legyőzésében. A Szovjetunió győzelme ered­ményeképpen nagy változások mentek végbe a nemzetközi erő­viszonyokban, és a felszabadí­tott nemzetek számára megnyílt a lehetőség, hogy saját akara­tuk szerint rendezzék életüket.“ Husák eivtárs felvázolta a mély forradalmi átalakulások feltételeinek érését. A cseh és a szlovák nép többsége fokozato­san egyesült a párt programjá­nak támogatására. A nemzeti és demokratikus forradalom érvé­nyesítéséért és elmélyítéséért folytatott küzdelem megnyilvá­nult az 1947 őszén Szlovákiá­ban bekövetkezett politikai vál­ságban és haladó változásokat eredményezett a szlovák nemze­ti szervekben. A csehszlovák reakció az imperialista erőkkel összhangban megpróbálkozott, hogy a hatalmi harcot ellenfor­radalmi puccsal a maga javára döntse el. 1948 drámai februári napjaiban került sor a döntő összecsapásra és ez eldöntötte társadalmunk további fejlődé­sét, államunk nemzetközi hely­zetét. A reakció teljes veresé­get szenvedett. Husák elvtárs a továbbiakban a IX. pártkongresszus történel­mi szerepével foglalkozott. Ez a kongresszus kitűzte a szocializ­mus építésének fő irányvonalát. Hangoztatta: „A párt tudatosí­totta, hogy az új társadalom felépítése nehéz feladat. Na­gyon bonyolult nemzetközi vi­szonyok között láttunk hozzá a feladat megoldásához. A mun­kásosztály és a dolgozó nép menet Közben sajátította el az irányítást és a kormányzást, az egységes tervgazdálkodás szer­vezésének művészetét. Ehhez az kellett, hogy a szocializmushoz hü több ezer új személyt he­lyezzünk vezető tisztségekbe a politikai gazdasági és más szer­vekben.“ Az összes objektív és szub­jektív probléma és nehézség el­lenére, történelmileg rövid idő alatt sikerült felépítenünk a szocializmus alapjait. A hatva­nas években meg kellett fogal­mazni a szocializmus sokoldalú fejlesztésének új, távlati reális programját. A párt és az állam akkori vezetősége azonban nem tudta megoldani ezt a felada­tot. Az önelégültség, a bírálat és önbírálat hiánya szubjekti­­vista rögtönzésekhez és ahhoz a törekvéshez vezetett, hogy megelőzzük a fejlődést, átugor­­juk az egyes fejlődési szaka­szokat. Figyelmen kívül hagytak és nem oldottak meg több fontos politikai, gazdasági, ideológiai és más jellegű problémát. Az akkori vezetőség elvtelen eljá­rása utat nyitott a revizionista és szocialistaellenes erőknek. A hatvanas évek közepén a párt­ban és a társadalomban válsá­gos helyzet alakult ki. A marxista-leninista erők tu­datosították, hogy ezt a helyze­tet meg kell oldani. A növekvő társadalmi és politikai válság­ból kivezefő utat a CSKP KP 1668 januári ülése jelentette volna. Eredményei kifejezték annak szükségszerűségét, hogy meg kell oldani a CSKP válsá­gét, s a párt tevékenységéből és vezetőségéből ki kell küszö­bölni mindazt, ami akadályozta, hogy a párt és a társadalom új aktivitást és fejlődést érjen el. A párttagok és a becsületes állampolgárok reménykedve fo­gadták a januári ülés eredmé­nyeit, de reményük nem teljese­dett be. A január utáni vezető­ség, amelyben döntő befolyásra tettek szert a jobboldali oppor­tunizmus képviselői, nem tudta megoldani a megérett problé­mákat. A fejlemények a jobboldali erők hatására egyre inkább el­lentétbe kerültek az ország és a nép szocialista fejlődésének követelményeivel. A jobboldali opportunista, szocialistaellenes ellenforradalmi erők egyre nyíl­tabban támadták az 1948 feb­ruárjában elért forradalmi vív­mányokat. Veszélyeztették, meg akarták másítani a Februári Győzelmet, s ennek révén a né­pünk sok éven át tartó harcá­ban elért alapvető értékeket. Támadták a Szovjetunióhoz és a többi testvérországhoz fűződő baráti kapcsolatainkat, ki akar­ták ragadni Csehszlovákiát a szocialista országok közösségé­ből. Husák elvtárs ecsetelte a vál­ságos időszak eseményeinek alakulását, a jobboldali árulók elleni következetes küzdelmet. Hangoztatta, hogy a párt újra megnyerte a széles néptömegek bizalmát. „A türelmes politikai munkában következetesen kü­lönbséget tettünk azok között, akik hibáztak, ideiglenesen meginogtak, valamint a jobbol­dali szocialistaellenes erők ak­tív képviselői és szervezői kö­zött. Azok, akik a válságos helyzetben a demagógia hatása alá kerültek és nem tudtak he­lyesen tájékozódni, döntő több­ségükben meggyőződtek pár­tunk politikájának helyességé­ről. A becsületes munkájukkal támogatják a szocializmust, hoz­zájárulnak társadalmunk fejlő­déséhez.“ Husák elvtárs han­goztatta: „Tíz év elteltével új­ból nagyra értékeljük a Szov­jetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítsé­gét.“ Hsuák elvtárs beszéde további részében három évtized törek­véseinek legfőbb eredményeit vázolta fel, s hangoztatta, hogy vívmányainkban látjuk Február hagyatékának megvalósulását. Felvázolta a párt szövetségi po­litikáját és a dolgozó nép nagy vívmányaként méltatta a szocia­lista államot, a párt szerepét, fejlődését és helytállását a nagy történelmi küzdelemben. Beszéde befejező részében hi­tet tett a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz való barátságunk mellett, mely álla-: műnk biztonságának, önállósá­gának, szuverenitásának és bé­kés távlatának a biztosítéka. Ezzel kapcsolatban szól a Var­sói Szerződésben és a KGST- ben kifejtett tevékenységünkről. Méltatta Csehszlovákia külpoli­tikai szerepét. „A nemzetek fel­szabadító harcával való szolida­ritásunk és a nekik nyújtott se­gítségünk megalapozza szoros baráti kapcsolatunkat Ázsia. Af­rika és Latin-Amerika számos országával.“ Befejezésül Husák eivtárs hangoztatta: „Állampolgáraink büszkeséggel mérlegelik a szo­cializmus építésé harminc évé­nek eredményeit. Országunk dolgozói nagy politikai és mun­kaaktivitással köszöntik a feb­ruári események 30. évforduló­ját a XV. pártkongresszus hatá­rozatainak megvalósításával. így fejezik ki azt az elhatározásu­kat, hogy teljesítik a hatodik ötéves terv feladatait, köveiké zetesen megoldják a fejlett szo­cialista társadalom építésének mai feladatait. Ezzel méltón fe­jezik ki hűségüket Február ha­gyatékához, kifejezik napjaink forradalmíságát.“ HIII A párt és a nép szilárd kapcsolatára támaszkodva A szlovákiai központi szervek ünne­pi ülésén jOZEF LENÄRT. a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tag­ja, az SZLKP Központi Bizottságának főtitkára mondott ünnepi beszédet. Méltatva a 30 év előtti februári ese­mények történelmi jelentőségét, kő- • szöntötte azok részvevőit. Kiemelte a szovjet hadsereg nagy felszabadító szerepét, melynek teljesítésével támo­gatta a népi és demokratikus erőket. Lenárt elvtárs hangoztatta: Amikor a Szlovákiában bekövetkezett politikai válság megoldásával kapcsolatban a munkásosztály és a néptömegek dön­tő szerepéről beszélünk, szeretném kiemelni Szlovákia Kommunista Pártja szerveinek és szervezeteinek, a párt vezetőinek és személy szerint Husák elvtársnak határozott megatartását. Éppen neki, mint a Megbízottak Tes­tületé elnökének jutott a rendkívül felelős feladat, hogy teljesítsék a nép akaratát: a nép pedig tisztogatást kö­vetelt, elsősorban a legfőbb szlová­kiai kormányszervben, a Megbízottak Testületében. Husák elvtárs a feladat teljesítését megtiszteltetésnek tartotta, mint mondotta, a demokratikus állam­ban nem tudott elképzelni , olyan ma­gas színtű szervet, amely a közügye­ket a lakosság széles rétegeinek aka­rata ellenére intézte volna. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindent megtett, hogy — Lenin taní­tása szerint — amennyire- csak lehet­séges, biztosítsa a forradalom békés kibontakozását. Igazolta ezt a reak­ciós miniszterek lemondása következ­tében előidézett kritikus helyzetben is, amikor a válságot alkotmányosan, de­mokratikusan és parlamenti úton, a városok és falvak dolgozóinak minden rétegét képviselő Nemzeti Front alap­ján kívánta megoldani. Igaz, ezt a kedvező belső és külső körülmények adta lehetőséget nem abszolutizálta, a helyzetet nem idealizálta, józanul ítélte meg, s a széles tömegeket nagy­fokú éberségre ösztönözte. Ezért jog­gal mondhatjuk, hogy Február fő hőse a munkásosztály volt. Lenárt elvtárs beszédében foglalko­zott a Február utáni történelmi átala­kulások szlovákiai megvalósulásával. A burzsoázia mint osztály elvesztette pozícióit. Az alapvető társadalmi erő, a munkásosztály megszilárdította ve­zető helyzetét az álamban és az egész életben. Rövid idő alatt a burzsoáziá­nál minőségileg magasabb szinten el­sajátította a termelés irányítását. Mélyrehatóan megváltozott a paraszt­ság jellege. miu*$n életét a szövetke­zeti nagyüzemi tgnnelés alapelvei szerint átszervezte s a munkássággal együtt a társadalom alappillére lett. A népi hatalom lehetővé tette új, a népből származó értelmiség kialakulá­sát, amely képességeit, tudását, tehet­ségét a szocialista társadalom javára kamatoztatja. A forradalmi változások lehetővé tették a termelőerők gyors fejlődését. Ez teljesen megváltoztatta hazánk ar­culatát, s államunk egyike lett a világ iparilag legfejlettebb országainak. Ezzel kapcsolatban Lenárt elvtárs kidomborította Szlovákia nagyvonalú Iparosításának eredményeit, idézve Klement Gottwaldot, aki a cseh or­szágrészek és Szlovákia különbségei­nek kiegyenlítődését nemcsak a szo­cializmus egyik céljának, hanem győ­zelme közvetlen feltételének is jelle­mezte. A továbbiakban Lenárt elvtárs azo­kat a döntő fontosságú tényezőket fej­tegette, amelyek alapjában befolyá­solták a harminc év alatt elért sike­reinket. Hangoztatta: A leninizmus pártunk iránytűje lett stratégiájának és taktikájának meghatározásában, a nemzeti és deuiukratikus forradalom szocialista forradalomba valő átnövé­­sének szakaszában. Éppen ennek a ta­nításnak elsajátítása és alkotó szelle­mű érvényesítése tette lehetővé, hogy a munkásosztály a többi dolgozóval egységben felhasználta a demokrati­kus eszközöket és alkotmányos for­mákat, és békés úton fosztotta meg a burzsoáziát a hatalomban való rész­vételétől. Beszéde következő részében Lenárt elvtárs a szocialista állam fejlődésé­nek tapasztalataival foglalkozott. — Meggyőződtünk róla, és ezt ismét hangsúlyozni kívánjuk, hogy csak azért valósíthattuk meg sikeresen az ország iparosításának, a mezőgazda­ság szövetkezetesítésének és a kultu­rális forradalomnak feladatait, mert a többi dolgozóval szövetséges munkás­­osztály teljesen átvette a politikai ha­talmat. Azért, mert teljesen kisajátí­tottuk a klzsákmányolókat, mert a nép tevékenyen részt vett az állam Igaz­gatásában és következetesen védtük a forradalom ügyét az osztályellenség támadásaival szemben. Ez vezetett si­kerre, ez tette lehetővé a győzelmet. Ennek a lenini politikának érdeméből a szocializmus hazánkban Is bebizo­nyította előnyeit. Lenárt elvtárs rámutatott az 1943- ban legyőzött burzsoázia 1968-as res­­taurációs kísérletének csődjére, majd kidomboritota, hogy jelenünkben a nagyfokú hatékonyság és a kiváló mi­nőség elérése időszerű forradalmi feladat. Ez a feltétele a társadalom komplex és harmonikus fejlődésének. Tisztában vagyunk vele, hogy a tudo­mányos-műszaki forradalom sikeres megvalósulásáért folyó küzdelem e­­redményeinek egybekapcsolása a szo­cializmus előnyeivel forradalmi osz­tályfeladatunk a szocializmus további megszilárdításának, eszméink újabb győzelmeinek útján. Beszéde befejező részében Lenárt elvtárs hangoztatta: A Győzelmes Feb­ruár forradalmi hagyományai szelle­mében nagy hazafias művünket egy­befűzzük a proletár és szocialista in­ternacionalizmus iránti hűséggel. Eb­ben látjuk a szocialista építés alapel­veit. A lenini párthoz, a Szovjetunió Kommunista Pártjához való viszonyt pedig az említett alapelvek iránti hű­ségünk próbakövének tekintjük. Min­dent megteszünk annak érdekében, hogy Februárnak ezt a hagyatékát né­pünk tudatában és tetteiben elmélyít­sük és megszilárdítsuk. Tömegfelvonulással lelkesen ünnepeltük a Győzelmes Februárt Február 24-én a prágai Öváros tér Impozáns nagygyűlés színhelye volt. Prága és környéke dolgozói felvonul­tak, hogy megemlékezzenek a 30 év előtti küzdelmes, de győzelmes feb­ruári napokról. A teret időszerű jel­szavak díszítették, melyek kifejezték dolgozóink sziklaszilárd akaratát, hogy teljesítik a CSKP XV. kongresz­­szusán kijelölt programot. A felvonu­lók színes „30“-ast alkottak az emel­vény előtt. Az ünneplők lelkes éljen­zéssel fogadták Gustáv Husák elvtár­sat, a CSKP Központi Bizottságának főtitkárát, köztársasági elnököt, a nagygyűlés ünnepi szónokát.- Husák elvtárs köszöntötte a felvo­nulás részvevőit, majd emlékezte­tett rá, hogy 30 évvel ezelőtt Kle­ment Gottwaid elvtárs, kommunista pártunk kiváló személyisége erről a helyről tájékoztatta az egybegyűlt né­pet a politikai és kormányválságról s felvázolta a belőle kivezető utat. 1948 februárjában eldőlt a ki kit győz le kérdése. A munkások és parasztok igazságos haragja a februári napok­ban végleg elsöpörte a burzsoá reak­ciót. Csehszlovákiában végérvényesen győzött a néphatalom. Végleg beillesz­kedtünk a testvéri szocialista orszá­gok családjába. Lényegében ez 1948 Februárjának értelme. Ma, 30 év táv­latából jobban látjuk, milyen helyes volt akkor népünk döntése,- milyen győzelmes, dicső szakaszt nyitott meg 1948 februárjában dolgozóink forra­dalmi lendülete. 1948 Februárja nemcsak történelem, nemcsak szép forradalmi hagyomány, hanem örökség, — azt mondanám — utasítás mai munkánkat, jelenlegi fel­adatainkat illetően. Napjaink forradal­­misága a forradalmi hagyományok fejlesztésében, Február örökének tel­jesítésében, a XV. pártkongresszus irányvonalának érvényesítésében, a hatodik ötéves terv teljesítésében rej­lik. Tovább haladunk az 1948 február­ja óta, 30 év alatt kipróbált úton, to­vábbi küzdelmek, újabb győzelmek útján. A dolgozók bratislavai felvonulásán és nagygyűlésén Jozef Lenárt elvtárs köszöntötte a felvonulókat és mon­dott ünnepi beszédet. Hangoztatta: 1948 februárjának napjaiban a máról, jövőnkről volt szó. Csehszlovákia né­pe e történelmi próbatételben állam­­vezetői érettségének tanúbizonyságát adta, levonta a tanulságot a tőke, a fasizmus ellen, a nemzeti és társadal­mi felszabadulásért, az új népi demo­kratikus köztársaságért évek hosszú során át vívott harcokból. Levonta a tanulságot abból a felismerésből,.hogy a burzsoá pártok képviselői, akik a demokrácia és a szabadság híveinek nevezték magukat, a valóságban a gyárosok és a nagybirtokosok érde­keit védték és önző érdekeiket mind nyíltabban népeink szükségletei fölé helyezték. A nép ezért határozottan visszautasította azt a kísérletet, hogy visszaforduljunk az.úton, s visszatér­jünk a kapitalizmushoz. Végérvénye­sen döntött, hogy Csehszlovákia a szo­cializmus útján halad tovább. Amikor ma, ezen az emlékezetes napon feltesszük a kérdést, vajon va­lóra váltak-e harminc év előtti vá­gyaink, megállapíthatjuk: Igen, elértük céljainkat. Munkánk gazdagon gyü­mölcsözött, olyan eredményeket ér­tünk el Csehszlovákiában, amelyekre joggal büszkék lehetünk. A harminc év sikereinek értékelése mellett Lenárt elvtárs kiemelte az előttünk álló feladatok Igényességét. A XV. pártkongresszus arra kötelez bennünket, hogy minden területen, mindé nszakaszon növeljük a termelés hatékonyságát és javítsuk munkánk minőségét. Ez napjaink forradalmi fel­adata. Kitűzött céljaink elérése és annak érdekében, hogy a népek és az embe­riség megmeneküljön a háborús ve­szélytől, szívvel-lélekkel támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját, leszerelési javaslatait, határozottan elítéljük az amerikai imperializmus fegyverkezési törekvését, a neutronbomba gyártását. Tudatosítjuk, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai je­lentik a világbéke fő támaszát, ezért mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy meg­szilárduljon a szocialista országok egysége, ereje, gazdasági és tudomá­nyos együttműködése, növekedjék vé­delmi erejük. Lenárt elvtárs beszéde végén hang­súlyozta, hogy tovább haladunk a Győ­zelmes Február útján. Lenin tanításá­val felvértezve, bízva erőnkben, bará­taink szilárd szövetségében, fokozott erővel arra törekszünk, hogy teljesít­sük a XV. pártkongresszus programját, hogy országunk egyre szebb és gaz­dagabb legyen. Kiváló művésztől búcsúzunk JÄN PONIČAN nemzeti művész, kiváló szlovák költő, író, drámaíró, pub­licista és műfordító az elmúlt héten, Bratislavában elhúnyt. Mindig a haladó írúk közé tartozott, s tagja volt a fiatal csehszlovák író­­nemzedéket tömörítő csoportosulásnak, a DAV-nak. A felszabadulás után Ján Ponifcan nagy lendülettel kapcsolódott a szocia­lista kultúra fejlesztésébe, s eközben különböző társadalmi tisztségeket is betöltött. Irodalmi munkásságát nagyra értékelték, mert az a párt és a dol­gozó nép érdekeit szolgálta. Munkásságának elismerését számos kitüntetés igazolja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom