Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-25 / 8. szám
1978. FEBRUAR 25. XXIX. évfolyam 8. szám. Ага: 1,— Kčs Szabad Г., IJ _____ földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Február eszmei örökéhez híven Irta: RUDOLF VANCO, AZ SZLKP KB OSZTÁLYVEZETŐJE Dolgozó népünk Februári Győzelmének 30. évfordulóját ünnepeljük. Mégpedig okkal és joggal, mert az 1948. február 25-i eseményeknek döntő jelentőségük volt abban a harcban, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a társadalmunk forradalmi átalakításáért folytattunk. Ezerkilencszáznegyvennyolc februárjában befejeződött a nemzeti demokratikus forradalom szocialista forradalommá való formálásának időszaka és megnyílt hazánk szocialista építésének útja, a társadalom és a népgazdaság szocialista átalakulásának korszaka. A társadalom életében harminc esztendő nem hosszú idő. Arra azonban elég, hogy az elért eredményeinket, a gazdasági és a társadalmi élet fejlesztésében elért vívmányainkat összehasonlítsuk a múlttal, tehát hogy mérlegeljük szocialista építésünk eredményeit. Minden elfogultság és részrehajlás nélkül állíthatjuk, hogy az elért eredményeink figyelemre méltók és bizonyítják: 1948 februárjában helyes utat választottunk! Az eltelt harminc év alatt Szlovákia — az egykori elmaradott agrár ország, amely nem tudott kenyeret adni „gyermekeinek“ — modern iparral és fejlett mezőgazdasággal rendelkező országgá lett. A cseh munkásosztály, valamint a Szovjetunió és a további testvéri szocialista országok segítségével felépült iparunk ma húszszorosát termeli a harminc év előtti ipari termelésnek. Ezáltal lényegében eltűntek Szlovákia és a cseh országrészek közötti gazdasági és szociális különbségek. A gazdasági és szociális kiegyenlítődés persze nemcsak a két szocialista köztársaság, hanem Szlovákia egyes körzetei között is megvalósult. Ma gyárkémények füstölnek Dál-Szlovákiában, Oravában és Kelet-Szlovákiában is, tehát megvalósult az egykori elmaradott vidékek iparosítása. Munkalehetőségből sehol nincs hiány. Senkinek sem kell elhagyni a hazáját és a családját azért, hogy munkát találjon. A szocialista haza munkát és kedvező életfeltételeket biztosít minden polgárának. A mezőgazdaság és a falu életében talán még szembetűnőbbek az 1948. februárjával megindult változások, mint az ipar és a városok életében. Csehszlovákia Kommunista Pártja következetes harcot folytatott azért, hogy az egész társadalmat felszabadítsa a kapitalista kizsákmányolás, a tőkés elnyomás alól. Mint a munkásosztály élcsapata mindent elkövetett azért, hogy a dolgozók széles rétegeit, főleg azonban a dolgozó parasztságot megnyerje a forradalmi munkásosztály szövetségesének. Pártunk, a kapitalista kizsákmányolás idején szervezte és vezette a szegényparasztság harcát a nagyobb darab kenyérért, az adóterhek csökkentéséért. A történelmi jelentőségű februári napokban — amikor a köztársaság jövőjének, a hatalom osztályjellegének tisztázásáért folyt a küzdelem — a gottwaldi jelszó, amely a munkásosztály és a parasztság érdekközösségét hangsúlyozta, a forradalmi átalakulást sürgető kommunista pártunk zászlaja alá tömörítette a dolgozó parasztságunk széles tömegeit. Ismeretes, hogy a dolgozó parasztság 1947-ben tartott szlovákiai kongresszusa, majd 1948 februárjában a földműves bizottságok küldöttjeinek Prágában tartott országos kongresszusa is egyértelműen támogatta a CSKP agrárprogramját és aktív szerepet töltött be a reakció fölött aratott győzelem kivívásában. Kétségtelen, hogy a dolgozó parasztságunk forradalmi átalakulást igenlő magatartása hozzájárult a jövendő szocialista mezőgazdaság alapjainak lerakásához, melynek jogi alapját a Földművesszövetkezeti törvény, valamint a CSKP IX. kongresszusának a szocialista társadalom építésének útját megnyitó és körvonalazó határozata képezte. A dicső Februári Győzelmet követő hónapokban kezdetét vette, majd а IX. kongresszus után mind nagyobb méretűvé vált a szövetkezeti gondolat térhódítása. Az állami gazdaságaink és a szovjet kolhozok tapasztalatai arra figyelmeztettek, hogy a mezőgazdasági termelés növelése céljából meg kell nyerni a kis- és a középparasztokat a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelésre. Ez persze eléggé nehéz és bonyolult feladat volt. Ez nem is csoda. Hiszen az emberek gondolkozásának, szokásainak és a hagyományos termelési módszereinek megváltoztatásáról volt szó. S olyan időszakban, amikor a szervezők még tapasztalatlanok voltak, s amikor mind a belső osztályellenség, mind pedig a külföldi kapitalista propaganda mérgezte az emberek tudatát. Harminc esztendő távlatából azonban megállapíthatjuk, hogy a kezdeti nehézségek, a problémák és fogyatékosságok ellenére a falu boldogulásának egyedüli helyes útját választottuk. Ezt a történelmi igazságot a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésünk nagyszerű eredményei bizonyítják. Így például az, hogy az eltelt harminc esztendő alatt a mezőgazdaságunk össztermelése több mint kétszeresére; a gabonatermelés 2,1, a hústermelés 3,2, a tejtermelés 2,2, a tojástermelés pedig 5,7 szeresére növekedett a harminc év előtti termelésnek. S ami a közellátás szempontjából nagyon lényeges: a mezőgazdaság árutermelése ma 4,5-szer több, mint volt 1948-ban. S ezeket a nagyszerű eredményeket olyan időszakban értük el, amikor a szántóterület 151 ezer hektárral, a mezőgazdaságban dolgozók száma pedig 584 ezer személlyel csökkent. Nyíltan meg kell mondani persze azt is, hogy a gabonatermelésben elért eredményeinket nagy mértékben a szovjet búzafajták meghonosításának köszönhetük. Joggal állíthatjuk, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan növekedett a mezőgazdasági dolgozók személyi jövedelme, tehát emelkedett a falvaink lakosságának anyagi és kulturális életszínvonala. Sok bizonyítékot lehetne felsorakoztatni állításunk helyességének bizonyítására. Hiszen közismert, hogy falvainkon a lakáskultúra szinte csodálatra méltó színvonalra emelkedett. Már nem újdonság az autó sem, mert százával található falvainkban. Szüntelenül szaporodik a televíziók, a hűtőszekrények, a mosógépek és a további háztartási gépek száma, de ugyanakkor azoknak a mezőgazdasági dolgozóknak a száma is, akik kényelmet és jó pihenési lehetőséget nyújtó hazai vagy külföldi üdülő központban töltik el a kiérdemelt szabadságukat, avagy rövidebb és hosszabb távú kirándulásokon vesznek részt. A szociális és az egészségügyi gondoskodás szakaszán is nagyszerű vívmányaink vannak. A szocialista rendszer — szinte közmegelégedésre — megoldotta a betegekről és az öregekről való gondoskodást és szüntelenül javítja a családanyák, valamint a gyermekek életkörülményeit. Mikor és melyik társadalmi rendszerben törődtek annyit a falusi emberek szakmai képesítésének és általános műveltségének növelésével, mint ameunyit törődik a szocialista rendszerünk? Egyik sem! A kapitalista rendszer a falusi embereket a szó legszorosabb értelmében lebecsülte, szellemi elmaradottságra ítélte. S ezzel szemben mit látunk ma? A saját szemünkkel láthatjuk, hogy az egykori agrárproletárok, uradalmi cselédek és nyomorgó kisparasztok gyermekei jól felkészült szakemberekként hagyják el a szaktanintézeteket, mások mint mezőgazdasági vagy ipari technikusok kerülnek ki a középiskolákból, avagy diplomás emberekként lépnek ki a főiskoláink kapuján, s mint főáilattenyésztők, üzemgazdászok, főgépesítők és növénytermesztési agrármérnökök irányítják a szüntelenül fejlődő szocialista mezőgazdaságunkat. Mindezt a Februári Győzelemnek, tehát a reakció erői felett aratott történelmi jelentőségű győzelemnek köszönhetjük. Ma joggal állíthatjuk azt is, hogy alapjában megváltozott szövetkezeti parasztságunknak a társadalomban betöltött szerepe. Megszilárdult a munkásosztályhoz fűződő osztályszövetsége és a szövetkezeti parasztság szocialista társadalmi osztállyá formálódott. Minden kétséget kizáróan hangsúlyozhatjuk azt is, hogy a mezőgazdasági dolgozók tudatosították Február sorsformáló jelentőségét és meggyőződtek a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés előnyeiről is. És ezért félreérthetetlen politikai elkötelezettséggel párosuló aktivitással, kezdeményező készségük kibontakoztatásával támogatják a CSKP politikáját. Tettekkel, a termelési eredmények tervszerű növelésével bizonyítják, hogy teljesítik a CSKP XV. kongresszusa által előirányzott feladatokat. Minden lehetőt elkövetnek azért, hogy szemes termékekből már a közeli években önellátók legyünk, t hogy az élelmiszerekből is emelkedjen önellátottságunk színvonala. A hús-, a tej- és a tojástermelés, de azt is joggal állíthatjuk, hogy az egész mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedéséhez, a termelési eredmények lényeges növekedéséhez az értékes szocialista kötelezettségek vállalásában megnyilvánuló nagyszerű munkaaktivítás is hozzájárult; az a nemes és hazafias mozgalom, amelylyei dolgozó parasztságunk köszöntötte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és a Dicső Februári Győzelem 30. évfordulóját. A termelési feladatok teljesítéséhez és túlszárnyalásához vezető munkaaktivitás a legjobb válasz azoknak az árulóknak, akik júdáspénzért elárulták hazájukat, szemtelenül becsmérlik szocialista rendszerünket, valamint pártunk és népünk nagyszerű vívmányait. A vereséget szenvedett osztályellenség, azok. akiket a Februári Győzelem megfosztott hatalmuktól, a kizsákmányolási lehetőségektől, tehát attól a lehetőségtől, hogy munka nélkül hatalmas jövedelemhez jussanak, dolgozó népünk történelmi jelentőségű győzelmének harmincadik évfordulója időszakában — talán hatványozottabban, mint máskor — ismét hallatják hangjukat, fokozzák az ellenünk irányuló szennyes rágalomhadjáratukat. Népünk jól ismeri a külföldi reakció zsoldjába szegődött árulókat és úgy válaszol a rágalomhadjáratra, mint ahogy válaszolt 1948 februárjában. Dolgozó parasztságunk a munkásosztállyal való szilárd szövetségben teljesíti a dicső Februári Győzelem társadalomformáló programját. GERSTNER ISTVÄN illusztrációja. 4 CSONTOS VILMOS: Februári nap Havazik,* s a havat hordja a szél. Az Óváros téren eleven láva Hullámzik parázslón; — Gottwald beszél, S mert gyújtó a szó, tüzet tog Prága. Az égre csapnak a lángok, s a nap Felhőt repesztve tekint a főidre. Es látja: Izzásban kelet s nyugat, S bíbort játszik a fenyvesek zöldje. Prága terén a Februári nap Évszázados tél jegét törve szét, S hozta a láva hullámainak Zúgásával a tavasz kezdetét. — Tudja azóta a föld: a magot Ezerszeresen kell visszaadni! S tudja a kohó: a bérctől kapott Ércnek finomra kell olvadni! S tudja az ember: többé nem szolga. Birtokba vett mindent, sorsa nehéz. Megsokasodott a gondja, dolga, S a célja és terve nagy és merész.
