Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-01-07 / 1. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. Január 7. 12 A vízgazdálkodás­ról tárgyaltak |Y|ezőgaítlasági üzemeinkben már szinte mindenütt elvégezték az őszi büza első biológiai ellenőrzését. Ennek során az agronómiái szolgálat szakemberei lényegében meggyőződ­tek arról, bogy milyen volt a kelés! százalékarány, a nővénysürüség, tehát a növényiét eddigi fejlődése. A bioló­giai ellenőrzés eredményeiből termé­szetesen következtethetni lehetett ar­ra is, hogy mezőgazdasági dolgozóink hogyan végezték el az őszi báza talaj- és magágyelőkészítését, a tápanyag­visszapótlást és a vetést. Így volt ez a galantai (galántai) és a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban is. Az előbb említett járás mezőgazda­­sági üzemeiben az idén 19 ezer 203 hektáron vetették el az őszi búzát, ami több mint ötszáz hektárral volt több a múlt évinél. A Trnovec nad Váhom-t (vágtornócl) Állami Gazda­ság is az ezer hektárnál több őszi búzát termelő gazdaságok csoportjába tar­tozik. Az Idén a szovjet búzafajták 217, a Jugoszláv fajták 646, a hazai fajták 166, egyéb fajták pedig huszon­egy hektáron kerültek talajba. Örven­detes, hogy a hazai nemesítésű Sola­ris fajtát száztizennégy hektáron ve­tették. A biológiai ellenőrzés eredmé­nyei megmutatták, hogy a gazdaság dolgozói a talajelőkészítéstől kezdve egészen a vetésig minőségi munkát végeztek, hiszen megfelelő volt a ke­lés! szásalékarány, s ugyanígy a négy­zetméterenkénti növénysűrűség. Ez jő előfeltételeket teremt a jövő évi ter­més elérésére. A selicei (sókszelőcei) szövetkezet­ben az idén csökkent az őszi búza ve­tésterülete. Ellenben tavasszal több kukoricát és árpát vetnek, így a sze­mesek vetésterülete lényegében u­­gyanaz marad, mint egy évvel koráb­ban. A szövetkezet dolgozói jó mag­ágyat készítettek az őszi búzának. A tápanyag-visszapótlásra 320 kilogramm NPK-hatőanyaggal számolnak hektá­ronként, amelyből az eddigiek folya­mén már 290 kg-ot juttattak a talaj­ba. A hiányzó részt a fejtrágyázásra szánt nitrogéntrágya képezi. Javult az őszi búza vetésforgóba való besorolá­sa is, hiszen többségben évelő takar­mánynövények és silókukorica után vetették. A búzának még mintegy egy­ötödét kénytelenek gabonaféle után termeszteni. A vetést szeptember hú­szadikán kezdték és október tizedikén fejezték be, tehát a legmegfelelőbb ag­rotechnikai határidőben. Az idén a jubilejná 50-es szovjet fajta adta a legjobb termést, ezért ebből vetettek a legtöbbet. A négyzetméterenkénti növénysűrűség itt is optimális volt, így ebben a szövetkezetben is ideális feltételeket teremtettek a jövő évi ter­més elérésére. Mindez már korántsem mondható el a Dunajská Streda-i járás mezőgazda­­sági üzemeiről, ahol az idén 1700 va­gonnal több szemes terményt (a ku­koricával együtt) takarítottak be, mint egy évvel korábban. Ugyanis a talajelőkészítéstől kezdve egészen a vetésig, sőt még utána Is száraz, csa­padékmentes időjárás uralkodott, ami nagyban megnehezítette a mezőgazda­­sági dolgozók munkáját. Nem sikerült megfelelő magágyat előkészíteniük, s a szárazság következtében alacso­nyabb volt a kelésí százalékarány. Ide' tartozik az is, hogy optimális agro­technikai határidőben — október tize­dikéig — az őszi búzának csak mint­egy 70—75 százaléka került a talajba. Jelenleg több parcellán kisebb-na­­gyobb folt látható, ami a gyenge ke­léssel magyarázható. A ritka növény­zetre jő hatást gyakorolna a hőtaka­ró, mert ha nagy fagyok lesznek, a növényzet még jobban megritkul, s ta­vasszal kiszántásra kerülhet sor. A já­rási mezőgazdasági igazgatóság szak­emberei megtették a szükséges Intéz­kedéseket — jóval több vetőmagot ké­szítettek be árpából és kukoricából, gondolva az őszi búza tavasziakkal való helyettesítésére. Tekintettel arra, hogy az agronómiái szolgálat szakem­berei a téli hónapokban az ószi búza fejlődését már nem tudják befolyásol­ni, kora tavasztól elsőrendű felada­tuknak kell tekinteni a növényzet ál­landó és rendszeres figyelését, ellen­őrzését. A járásban 15 ezer 700 hektáron ve­tették el az őszt búzát. Ё terület Imr­­mínc-harmihc százalékára a jubilejná 50-es és á Száva, huszonöt százaléká­ra a Solaris, öt Százalékára a Drina, tíz százalékára pedig a többi fajta (Iljicsovka, Slávia, BU-10, Mv-4 stb.) került. Műtrágyából elegendő mennyi­ség állt a mezőgazdasági üzemek ren­delkezésére, így a tápanyag-visszapót­lás tekintetében nem fordultak elő komoly fogyatékosságok. A kútnikyi (hegyétel) szövetkezet­ben az idén őszi búzát négyszáz hek­táron vetettek. Mivel az idén a Sola­ris fajta adta a legjobb termést — 5,89 tonnát hektáronként —, ebből ve­tettek legtöbbet. Ezen kívül még a Ju­bilejná 50-es, a Drina és a Száva fajta került a talajba. A szövetkezetben szintén komoly gondot okozott (csa­padékhiány) a magágyelőkészftés, ami csak a mezőgazdasági dolgozók nagy erőfeszítései árán sikerült. Ide még az is hozzátartozott, hogy a szövetkezet talajainak többsége kavicsos, ami szintén nehezítette a talajelőkészftést. A vetés idején, s utána is csapadék­hiányos időjárás volt, aminek követ­keztében gyenge volt a kelés. Például a szovjet fajta kelési aránya csak 69,1, a Drlnáé 70,1, a Száváé pedig csak 71,3 százalék volt. E tekintetben a hazai Solaris fajta állta meg a he­lyét legjobban (93,7 %), de ez valami­vel Jobb minőségű talajba került, mint a többi fajta. Meg kell jegyzni azon­ban azt is, hogy a hosszadalmas és nehéz magágyelőkészítés kihatással volt a vetés agrotechnikai határidejé­nek betartására. Közel száznegyven hektáron agrotechnikai határidőn kí­vül vetették el az őszi búzát. Az elmondottakból arra következ­tethetünk, hogy nem mindenütt voltak adottak az optimális előfeltételek az őszi búza vetésére. Ennek ellenére a mezőgazdasági üzemek dolgozói min­den tőlük telhetőt elkövettek annak érdekében, hogy megteremtsék lakos­ságunk jövő évi kenyérgabona-ellátá-A víz az utóbbi évtizedekben vált egyre értékesebb éltető tényezővé: nyersanyaggá, energiahordozóvá, úttá és még számos, nagy értékű gazdasá­gi és civilizációs elemmé. Kelet-Szlovékia társadalmi, gazda­sági fejlődésében a múltban is nagy jelentőséggel bírt a víz. A folyók sza­bályozásával elsősorban a vizek kár­tétele ellen védekeztek. A kerület me­zőgazdasági földterületének mintegy negyven százaléka olyan ártér, ame­lyet a folyók szabályozása előtt az ár­vizek rendszeresen károsítottak. Nap­jainkban a mezőgazdaság korszerűsí­tésével, az ipartelepítéssel, község- és városfejlesztéssel a vízgazdálkodás egyre nagyobb szerepet kap. A Streda nad Bodrogomban (Bod­­rogszerdahelyen) megtartott kerületi vízgazdálkodási értekezleten Ján Jano­­vic mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vitaindító bevezetőjében töb­bek között rámutatott arra, hogy a korszerű vízgazdálkodáshoz tartozik a takarékos vízhasználat is. Sajnos, egyes településeken a pazarlás ellen korlátozó rendelkezésekkel is tel kell lépni. Helyes lenne az ipar és a la­kosság vízfelhasználására olyan víz­­tarifa megállapítása, hogy aki paza­rol, annak kerüljön többe a nagy ál­lami támogatással juttatott víz. Janovic elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság vízhasznosítása és vízrendezése másik döntő területe vízgazdálkódásunknak. Az elmúlt év áprilisában a kerületben belvizekkel küzködtek, június első fe­lében pedig az optimális vízmennyi­ségnek a talaj felső ötven centiméte­res rétegében már csak alig 40 száza­léka állt rendelkezésre. A talaj víz­­háztartásának megfelelő szinten tar­tása több tényező függvénye: ide tar­tozik a vízlevezetés, az agrotechnika és az öntözés. A Kelet-Szlovákiai Síkság rendezé­se 1959-től napjainkig 2,2 milliárd ko­ronába került. Nem mindegy tehát, hogy a kerületben hogyan használják ki a költséges berendezéseket. A ta­pasztalatok sajnos azt mutatják, hogy a múlt év csapadékhiányos időszaká­ban sem mindenütt használták ki az öntözőberendezések teljes kapacitását. Igaz, hogy az öntözhető .területekhez több forgóeszközre, műtrágyára, gép­re, intenzivebb knltürára van szükség, hogy a víz megfelelően hasznosuljon. Ezek az esetek arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben a vízgazdasági létesít­ményeket jobban ki kell használni. A belvízjárta területeken a michalov­­cei, a trebišovi, a vranovi járásban a Labore, Ondava és a Topia folyókhoz vízszivattyú-telepeket kell építeni a belvíz átemelésére. Ugyanakkor a hi­vatalos szerveknek el kellene gondol­kodniuk azon, hogy nem lenne-e ok­szerűbb művelési ág-változtatással ol­csóbbá tenni a termelést? A vízgazdálkodás magába foglalja a környezetvédelmet is. Az ármentesí­téssel és lecsapoléssal a kerület ter­mészetes környezete jelentősen meg­változott. Az állandó vízfelület egytí­­zedére csökkent. A korábbi egészség­telen nedvességet a kedvezőtlen szá­razság váltotta fel. Az utóbbi évek tu­datos, tervszerű tevékenységének ha­tására valamelyest javult a helyzet. Az aszály károsító hatása mellett újabb környezetrontó tényező lépett be, ez pedig az ipari, mezőgazdasági és házi szennyvizek kedvezőtlen hatá­sa. Az utóbbi tíz esztendőben a szennyvíz mennyisége négyszeresére nőtt, s ma már meghaladja a napi 40 ezer köbmétert. A mezőgazdaságban rohamosan növekszik a műtrágyák, növényvédő- és gyomirtőszerek meny­­nyisége. Az állattartó telepek napi 3500 köbméter nem megfelelően tisz­tított szennyvize mellett a vegyi szennyezés is komoly veszélyt jelent a felszíni és a talajvízkészletre. A vízgazdálkodási kerületi értekez­leten számos tudományos dolgozó fel­szólalt, majd Ján Janik elvtárs, a CSZLKP Központi Bizottsága elnöksé­gének tagja a KB titkára záró beszé­dében rámutatott a Kelet-Szlovákiai Síkság rendezésének politikai és gaz­dasági jelentőségére. Társadalmunk a Kelet-Szlovákiai Síkság rendezésének második szakaszára kétmilliárd koro­nát irányzott elő. Ez jő, de egyszers­mind nagy felelősség is. Elsősorban azoknak, akik ezen a területen dol­goznak, de felelősség az egész kerü­let lakossága számára is. ILLÉS BERTALAN ■■■I ■■■■■■■■■■■■■■■■i sát! BARA LÄSZLÖ, mérnök ■пивянипаиамиамв*ааяншманиавтшмммм«мминмаи«имаиааиинамммнанммммммшмашммишм1 A kenyérgabona termelése igényes munka Hulladékból értékes takarmány |u| ostanában meglehetősen sok szó esik az abrak- és a tömegtakar­mányok ésszerű, gazdaságos hasznosí­tásáról. Ésszerű takarékosságnak a­­zonban csak az nevezhető, ha az álla­toknál ideális alappal, illetve termelő adaggal optimális eredményt érünk el. A tapasztalatok ugyanis azt bizo­nyítják, hogy — számtalan gazdaság­ban — közvetlenül vágóhidra szállítás előtt indokolatlanul jóllakatják az ál­latokat. Mondanom sem kell, hogy ez mindennél nagyobb pazarlás! Egy fej­tett szarvasmarha bendőjében ugyanis legalább száz, a sertés gyomrában pe­dig 7,5 liter massza fór el, tehát nem vitás, hogy ennek jelentős hányada értékes, tápláló anyag. Egy ötszáz kilós vágómarhának pél­dául szokványos hústermelés esetén mintegy huszonegy kiló szárazanyag­ra, 1,6 kg emészthető fehérjére és tizennégy keményítő értékre van szük­sége. Ez Is jól bizonyítja, milyen kár származik, ha közvetlenül vágóhídra szállítás előtt „megtörniük“ az állatok bendőjét, hogy jobb súlyátlagot ér­jünk el, hiszen a próbavágásnál ezt úgyis megállapítják és jogos levonás­sal élnek. Így a gazdaság duplán ká­rosodik. A sajtó szinte naponta jó és rossz példák párhuzamos összehasonlításá­val bizonyítja az ésszerű, gazdaságos takarmány-hasznosítás előnyeit, a gya­korlatban azonban mégis nagy a pa­zarlás, mert megfeledkeznek a taka­rékosság lényegéről, arról, hogy a készlettel mind jobb hasznosságot kel­lene elérni. A levágott állatok gyo­mortartalmával együtt nagy tápláló­­anyag- mennyiség vész kárba, pedig ennek hasznosítására már van ésszerű megoldási DIMBES-DOMBOS VIDÉKEN A közelmúltban a hegyaljai fekvésű nyugat-prágai járás jilovéi szövetkeze­tében Antonín Doležal elvtárs — a környező kilenc község határát fel­ölelő társult gazdaság elnöke — hasz­nos és tanulságos beszámolót tartott a takarmány-gazdálkodásról és a ter­melés szüntelen növelésének legjobb módszereiről, a hulladékanyagoknak teljes tápértékü eleségként való fel­­használé-áról, s hemutatta a feldolgo­zás műveleteit is. A hegyekkel, dombokkal övezett körzetben bizony nincs könnyű dol­guk a növénytermesztőknek. A nagy­táblás termelési szerkezet kialakítása itt majdnem egyenlő a lehetetlennel. A szövetkezet 3125 hektáros területe ugyanis több mint hétszáz parcellából áll. A legnagyobb táblák ötvenhét hektárosak, de bőven akad köztük öt­­ven-hetven áras földterület is, me­lyeknek összpontosítása a domborzati és más viszonyok következtében lehe­tetlen. A szövetkezet tagsága az apró földterületeket is hasonló szorgalom­mal műveli, mint a nagytáblákat. Ezen a vidéken korábban gabonából a tizenkét mázsás átlagos hektárho­zam már jónak számított. A múlt év­ben azonban elérték a Százává vidék első legjobb termésátlagát, a negyven­két mázsás hektárhozamot! A gazdaság jelentős állatállomány­nyal rendelkezik, ezért minden fellel­hető tartalékot kihasznál takarmányo­zásra. A főváros tőszomszédságában levő szövetkezet az elmált évben nem kevesebb mint ötvennyolc vagon húst és több mint négymillió liter tejet adott Prága lakossága élelmezésére. Idén és a következő években ezzel kapcsolatos feladataik tovább növe­kednek, s a gazdaság minden egyes dolgozója ezt tudatosítja. HASZNOS KAPCSOLATOK A szakavatottak összedugták fejü­ket — mert több ember többre képes — és tudományos alapossággal számí­tásba vették mindazon tartalékokat, amelyek ésszerű feltárással a jövőben is kedvező hatással lehetnek az álla­tok hasznosságának szüntelen növelé­sére. Saját elképzeléseik mellett kapcso­latra léptek a mezőgazdasági tudo­mány és kutatás neves szakembereivel Is, s egyben nagy érdeklődéssel figyel­ték a termelés fellendítését befolyá­soló külföldi módszereket, hogy alka­lomadtán saját viszonyaikban is alkal­mazhassák azokat. Megkülönböztetett figyelmet fordí­tottak a Szovjetunió, a Magyar Nép­­köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság egyes mezőgazdasági üze­meinek eredményeire. Az említett or­szágokban több módszert megtekintet­tek, az ottani vezetők beleegyezésével fölvázolták és hazatérés után megva­lósították. Több mint egy évtizede gyümölcsö­ző elvtársi kapcsolat alakult a jilovéi szövetkezet és Moszkva közelében a Moszkvorcckiji Állami Gazdaság kö­zött. A két gazdaság vezetői, szakem­berei és egyszerű dolgozói azóta is jó­­néhányszor találkoztak, eszmecserét folytattak, beavatták egymást a ha­sonló feltételek közt termelő ágazatok szervezési, műszaki és termelés-tech­nológiai fejlesztésének feladataiba és további kapcsolatokat is közvetítettek egymásnak. A Jilovéiek részére mindenekelőtt a jó minőségű takarmányalap létrehozá­sa jelentette a legnagyobb gondot, hi­szen a tejen és a húson kívül idén kétszáz vagon gabonát is szállítottak az állami alapba. A Szovjetunióban egyebek közt arra is felfigyeltek, hogy az egyik gazda­ságban jó eredményt értek el a vágó­hidak hulladékanyagának, vagyis a levágott szarvasmarhák és sertések bendőtartalmának feldolgozásában és az állattenyésztésben való hasznosítá­sában. A bendőtartalom ugyanis érté­kes, feldolgozás után hasznosítható tápláló anyagokat tartalmaz. LELEMÉNYESSÉG « KIMAGASLÓ SIKEREK A bendőbe (gyomorba) kerülő ta­karmány nyállal, majd enzimekkel te­lített gyomornedvvel keveredve tejsav­­baktériumok keletkezését segíti elő és emésztés közben a takarmányból ér­tékes fehérjék keletkeznek. A jilovéi szövetkezet a környező vágóhídakon összegyűjti a levágott állatok gyomor­tartalmát és feldolgozásra naponta el­szállít ja. Feldolgozás során — a nem éppen illatos pépből — kisajtolják a folyé­kony anyagot és a megmaradt dara­bos részecskéket forréievegős beren­dezésben takarmánylisztté dolgozzák fel. A gyomortartalom anyaga így minden káros baktériumtól megszaba­dul, s a lisztet ugyanazon a részlegen szemcséző gépsoron már adalékokkal keverve feldolgozzák. A szemcsézett komplett takarmány fő alkotórésze — ötven százalékban — apróra zúzott takarményszalma. Ehhea kevernek bi­zonyos mennyiségű darált fenyőfa tűlevelet — melynek ásványi anyag és karatén tartalma minden egyéb takar­mánynál jobb —, továbbá szükség szerinti mennyiségben papíripari és más hulladékot s természetesen ben­­dőtartalomból készített lisztet stb. Az említett összetevőkből készített szemcsézett takarmánnyal fedezik a szarvasmarhák napi szükségletének mintegy harminc százalékát. Ehhez hozzájön még a jó minőségű szilázs és a szárított répaszelet is. Ezt a ta­karmányt az állatok sokkal jobb ét­vággyal fogyasztják, mint a hagyomá­nyos táplálékot. Megnyugtató, hogy a bendőtartalom nedveinek ktsajtolása és a szilárd ré­szek lisztté való feldolgozása után a takarmányliszt Illata semmivel sem rosszabb, mint a friss zöldtakarmány­ból készítetté. Más komponensekkel keverve és nagy nyomáson préselve a tápláló anyagok feltárödnak és jól hasznosulnak, pedig egyetlen csepp halliszt, szója vagy olajpogácsa-dara nincs az eleségben. , A szövetkezetben minden állatcso­port komplett takarmányát tudomá­nyos alapossággal készítik. A szárító és szemcséző berendezést idényben megszakítás nélkül három műszakban, idényen kívül pedig hetente öt napon át üzemeltetik és olyan összetételű ta­karmányt gyártanak, amilyent a ta­karmányrészleg vezetője megrendel, így soha nem fogy ki a készlet. A társult gazdaságban ezerkátszáz tehenet és háromszáz kocát tartanak. Teheneiktől évente négyezer literes átlagos tejhasznosságot érnek el. A- zon a telepen, ahol a fekete-tarka keresztezett teheneket összpontosítot­ták, ötezer liter a tehenek fejési átla­ga: Ez azt bizonyítja, hogy nagy hoz­záértéssel gondoskodnak az állatok­ról. Kocáiktól évi átlagban húsz ma­lacot választanak el és a sertéste­nyésztésben is a hulladékanyagok ké­pezik az állatok táplálékát, összegyűj­tik a környező élelmiszeripari üze­mek, vendéglők és étkezdék hulladé­kait, s azzal hizlalják a sertéseket. HOGY MÄSHOL IS OKULJANAK! Prága egy részében hetenként negy­­ven-ötven mázsa kenyérhulladékot gyűjtenek össze, azonban megállapí­tották, hogy nagyobb körültekintéssel kétszáz mázsát is összeszedhetnének. A kenyérhulladékot a szövetkezet jól hasznosítja a sertések hizlalásában. A vizsgálatok során bebizonyoso­dott, hogy a gondosan feldolgozott és jól előkészített hulladékanyagok nem károsak az állatok egészségi állapotá­ra, sem pedig a hús minőségére. Az említett takarmányokkal a szar­vasmarháknál napi átlagban hetven­nyolcvan deka, a hízóknál pedig egy kilón felöli, és a sertéseknél ötvenöt­­hetven deka közti súlygyarapodást ér-Ahol a takarékosság korparancs

Next

/
Oldalképek
Tartalom