Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-18 / 7. szám
1878. február If. MAB AD FÖLDMŰVES. Minden ősbemutató sorsa kettős. A szakembereket főleg az új adalékok felismerése készteti állásfoglalásra, a közönség szélesebb körének pedig • fordulatos cselekmény, a párbeszédek gondolatgazdagsága lehet, ami figyelemre méltó. Kmeczkó Mihály első bemutatkozása mindkét réteg számára érdekes. Nézőitől nem fejbólintást, hanem továbbgondokodást vár. „Társszerzői“ tevékenységet provokál, amikor a néző felé irányítja szókimondó bírálatát. Eltitkolt összefüggéseket, versekbe foglalt jelképeket idéz. Figyelmeztet, hogy a szavakkal nemcsak közölni, de értékelni, sejteteni is lehet. Tragikomédiáját méltán nevezhetnénk vitairatnak is. Kmeczkó színpadi expresszionizmusa, amely a megfigyelései során kialakuló realizmusából született: valósághű és igazi. Aki megtekinti, arra érez indítást, hogy valóban a szerző partnerévé szegődjön: beleüljön ő is a „történelmi körhintába“, amelynek szerkentyűjét olykor neki is forgatnia kell. így lesz Kmeczkó tragikomédiája azután „politikai érvelés“ is, annak az elvnek a megerősítője, hogy ki-ki egyéniségének megfelelően, képességei szerint vállaljon részt a szocializmus építésében. Mert csak az elviség és a gyakorlatiság, az ideolőgtkum és az életszerűség őszinte összefonódása vonhat maga után minőségi változást. Kmeczkó Mihály idézetekkel, szecessziós szóbőséggel, jelzők halmazával, betűrímes szójajétkokkal teszi lehetővé megfigyeléseit. Szereplői a maguk bajairől, gondjairól beszélnek. A háború, a jogfosztottság, a szülő és a gyermek szüntelen szembenállása diktálja a hangsúlyt, miközben (a nagy szőcsaták és felkavart emóciók közepette) a szereplők megértik és élik is a szocializmust és hasznos tagjaivá válnak társadalmunknak. Mind az öt szereplő az elengedhetetlen és a kesernyés cinizmus vibráló egyensúlyában él, olykor szinte érzelgősen ellágyuló, de közben mindig lényegbelátóan okos magatartásukkal mondhatnak ki környörtelenűl őszinte leleplezéseket, amelyek nemcsak lélektanilag, hanem társadalmilag is, a számunkra fontosat láttatják. Lesznek nyilván olyanok Is, akik Kmeczkó írói modorában, párbeszédtechnikájában a zsurnalisztikus dráma hatását gyanítják. Mások dramaturgiai „hibákat“ hoznak majd előtérbe, s egy kezdő drámaíró fogyatékosságait fedezik föl, annak ellenére, hogy az előadást magasra értékelik, a kitűnő rendezést és a jóval átlagon felüli színészi játékot dieaérve, igáéi sikernek könyvelik el. Mint ff főié аж árnyék című tragikomédiájában Kmeczkó Mihály a múltat vallatja: A „múltat be kell vallani“, ha látni akarjuk a jelent. Belülről és felülről ábrázol, mintha repülőgépből figyelné a földi szárnyalásokat, a szerteágazó sorsok útjait. Van, amikor gúnyorosan nézi a sóvárgást. Máskor groteszkké feszíti a helyzetet, szereplőinek jellemrajzát szigorú keretek közé zárva keresi a kiutat, a megoldást a válaszadás irányában: saját családjában leltároz. Az 6 hősei parasztok. Egy családra leszűkített mikro-világ erkölcsi magamegállapltásávali miszerint a színészi átélés hétköznapivá teheti a „különös* történéseket, míg az elidegenítés éppen a hétköznapit teheti különössé. Vágyís a legáltalánosabb történések is kivetkőznek szürkeségükből, ha különösnek ábrázoljuk azokat. Ezért ad szabad teret a spontán átélésnek. Engedi, hogy a néző átélje a kellemetlent, a tragikusét, de ugyanakkor el akarja idegeníteni nézőit a nemkívánttől, a borzalmastól. És máris felmerül a kérdés: fontosabb-e az olyan együttérzés, amelyet végül felold valamiféle megnyugtató, „kötelező csattanó“, vagy az a fontosabb, hogy ne legyen feloldás és a nézőben kttöröl-János rendezőt koncepciójában tárgyilagosan oktatnak, magyaráznak, hatalmas gondolatsorokat hidalnak át, hogy a néző lelkivilágában megoldásra leljenek. Bátor és újszerű ez a rendezési mód, és bizonyítja, hogy igenis kell reformálni. Persze nem ide-oda kapkodó „csodaszerekkel“. Tartalom kell ide, hozzánk szóló tartalmas mondanivaló. Alázat és színpadszeretet, szerző-színész-rendező harmonikus egybeolvadása. Modern prófétává kell válni, hogy új etikát, új erkölcsösséget sugározzunk színpadainkról, hiszen megvan rá a lehetőségünk. A gyökerekhez megfontoltan nyúló ащ ílei jubiláló ősbemutató a Tháiia színpadon tartása, „házirendje“, ahol a nézeteltérések, az egyéni fájdalmak és örökölt szokások egyre inkább módosulnak, sőt gyökerestül változnak meg. Kitűnő szerepek, amelyek jellemrajza érdekessé és a belőlük fel-feltörő lírai motivációk elfogadhatóvá és értékessé teszik a játékot. Miklós erélyes igazságkeresére, Magda bátor önleleplezése, a sógor ingatag jelleme, az anya fájdalma és az apa sorsvállalása a néző lelki világában talál visszhangra. Kmeczkó realista Írói rendszerének e lírai, vitázó és drámai elemekből vegyített módszerének összetéveszthetetlen ismertető jegye, az erkölcsi követelményként maga elé tűzött őszinteség tudatos művészi érvényesítése. Szűcs János, miskolei vendégrendező, egy család történetét közvetíti a nézőtérre. Kitűnő összjáték, törhetetlen színészvezetés és stílustisztaság jellemzi munkáját. Megtörtént a csoda: érdeklődéssel figyeljük a Harcsa család perpatvarát, lassú szétbomlását, megrendíthetetlennek hitt biztonságának megrepedését. Rendezői módszerének bizonyos „távolságtartó“ jellege szinte egybecseng Brecht egyik hetetlen, nyugtalanító, tépelődésre késztető nyomot hagyjon mindaz, ami előtte megtörtént? Nyilván ezért alkalmaz bizonyos túlzásokat, groteszk megjelenítéseket, reális rádöbbenéseket az illúziók könyörtelen szertefoszlatására. Az 6 groteszkje — mint ábrázolási módszer — a valóság és az emberi lélek olyan tengermélynyi rétegének a fölmutatására Is alkalmas, amelyre a legművészibb alakítás, rutinos rájátszás vagy más eltúlzás sem képes, csak az őszinte emberábrázolás. Nagyon hazai, de egyben nagyon egyetemes drámát rendezett Szűcs János. Mindent elkövetett, hogy a dramaturgiallag „hiányosnak tűnő“ szerepek közötti „összeütközések“, a látvány és a gondolat cselekményévé változzanak. Ne csak a szavak hadakozzanak, hanem a tettek Is. Mert nem hiányzik a mozgás, az emóció, a „helyszíni cselekvés , ahol az előtérbe hozott költői színezésű részek az ember szívét markolják, és aktív odafigyelésre kényszerítenek. A gyakori célzások, utalások, bibliai és más idézetek, (amelyek a maguk nemében ma már közhelyek is lehetnek), Szűcs ábrázolással formálja meg az újságíró, Miklós szerepét Csendes László. Legizgalmasabb jeleneteiben sem emeli föl hangját, mégis képes indulatot serkenteni, miközben meggyőződéséből egyre határozottabban rajzolódik ki „módosított“ véleménye, hogy a felvetett kérdésekre valakinek mégiscsak válaszolnia kell. Választ adni önmagunknak önmagunkról, de a mának és a számonkérő jövőnek is. Meghatódva figyeljük Cs. Tóth Erzsébet árnyalt alakítását, Magda szerepében. Mekkora művészi szaktudás, jellemzőkészség, játék, intelligencia halmozódott fel benne pár év alatti Milyen kevés eszközzel képes állapotváltozást, időmúlást érzékeltetni. S milyen könnyedén vált át az „otthon nevelt leány“ és a „dolgozó nő" kettős szerepének zavaros „momentumai“ között. A belső ábrázolás finomságaival alakítja az Anya szerepét Szabó Rózsi is. Kis sámliján kuporogva, magánéletének gondjait próbálja belekapcsolni az érlelődő konfliktusokba, de szerzőadta szavait „csak“ a tények visszavetítései és nem az élet konfliktusai bökdösik. Persze az ő szerepe is . a mondanivaló központjába kerül, annak ellenére, hogy életmódja minden filozófiai mélységet nélkülöz. Spontán bomlanak ki csekedetei, s így játékának asszimiláló ereje gyakran érzékenyen hat a nézők többségére. Várady Béla az elkötelezett alkotóknak abból a fajtájából való, akik a valóságot a maga sokféleségében ábrázolják, ős szerepeikhez is hozzáteszik a maguk sajátos ismertetőjegyeit. Imre sógor szerepében rádöbben arra, hogy az ember mindig „valamibe“ kapaszkodik, amikor cselekedeteit igazolni szeretné, játékának sikere, a mértéktartás és a rendezőt koncepció következetes végrehajtása. így olvad bele ebbe a művészi egységbe, amit rendezői stílusnak, Írói szándéknak is nevezhetünk. Nem véletlenül szólok utolsónak az Apa személyéről, akit Kovács József ábrázol. A szerző nem egy mondatában, különféle aposztrofálással jelöli meg e szerep tartalmi vezérfonalát. Mind a négy szereplő, a maga szemszögéből — szinte magánemberként — látja jelenlétét. Párbeszédeikben sokféle utalást hallunk, mégsem kapunk pontos körvonalat erről a központi alakról. Nem hinném, hogy Kmeczkőnak az lett volna a célja, hogy „értsük, ahogy akarjuk!“ Nyilván nem, mivel a rendező mégis talált kivezető utat. Megtalálta a történelemhez visszavezető fogódzókat és az öt szereplő „magánügyét“ (éppen az apa szerepén keresztül) próbálta meg (a helyi vonatkozású tematikán túlmenően) valóban közüggyé nagyítani. Mint fű fölé az árnyék bemutatása drámairodalmunk nyeresége. Még így is, a maga „dramaturgiai fogyatékosságaival“. Arra figyelmeztet, hogy, vannak még feltáratlan területei múltunknak — jelenünknek, csak észre kell ezeket venni, és igenis, a nyilvánosság elé állítani. Kortárs irodalmunk legjobbjai között minden bizonnyal Kmeczkó Mihály lett a „legbátrabb költő“, aki ki mert állni a nyilvánosság elé. Kiállt egy olyan drámával, amely minden szempontból rendhagyó, szokatlan a' maga merész és időszerű mondanivalójával, drámai felépítésével. S talán éppen ezért ajánlom mindenkinek Kmeczkó Mihály lelkiismeretesen és szeretettel megírt tragikomédiáját, mert nagy élményben lesz része, bárhol, bármelyik „színpadunkon“ nézné is azt meg. Szucby M. Emil )■■■■■■■■■■■■■! ■аяяяяаняняяияяяяяаяявняявяяааяяяняяяяяяявяиаяияяавяяяяааяаявяаваяяаявяяяаваяяваяянаавнаяаааввваа FALUSI FILMTAVASZ 1978 „A filmművészettel szocialista mezőgazdaságunk további sikereiért“ jelmondat jegyében a Szlovák Filmkölcsönzó Vállalat az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumával, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságával, valamint a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Szlovákiai Bizottságával együttműködve ez év február 15-től március 21-ig Szlovákia 182 kiválasztott községében „Falusi filmtavasz, 1978“ elnevezés alatt a legújabb hazai és külföldi filmek seregszemléjét rendezi meg. A tavalyi Falusi Filmtavasz sem az előadások, sem a nézők számát tekintve nem volt a legeredményesebb. E sikertelenség főképp annak következménye, hogy e fesztivál megrendezésére elég kedvezőtlen időpontot választottak. A múlt év márciusában a beköszöntött meleg időjárás a tavaszi munkák elvégzésére serkentett s így a mezőkön már teljes ütemben dolgoztak. А ш" ' --------*------- -----filmfesztivál jövel előbb, már február közepén veszi kezdetét. A filmtavasz idei akciója az előző esztendőkben rendezettektől elsősorban eszmei tartalmát tekintve lényegesen különbözik, mivel a Győzelmes Február 30. évfordulójának ünnepségei jegyében valósul meg. Ezért az akció legfontosabb filmje a Győzelmes nép című cseh film lesz, mely tárgyát, témáját a három évtizeddel ezelőtt lejátszódott sorsdöntő eseményekből meríti és dolgozó népünknek a reakció felett aratott győzelmét megelőző 13 nap eseményeit foglalja össze, vetíti a néző elé. Művészi formában feldologzott dokumentumfilmnek nevezhető, mely a közönség legszélesebb rétegeinek komoly érdeklődésére tarthat számot. Ezzel a filmmel nyitották meg a „Falusi fllmtavasz, 1978“ fesztivált e hónap 15-én a Gabőíkovo-i (bősij Duna moziban a szervező közületek képviselőinek, valamint a film alkotói, szereplői küldöttségének jelenlétében. E filmfesztivál keretében falvaink mozijaiban öt egész estét betöltő film bemutatójára kerül sor. Nevezetesen a már említett Győzelmes nép című cseh film, továbbá a Kegyetlen szerelem szlovák, A morvaföldről című cseh film, a Hogyan házasították meg a derék legényt cím* szovjet, valamint a Sors című román film szerepel a fesztivál programján. Ezenkívül kilenc rövid film premierjét iktatják a falusi filmtavasz műsorába. Remélhető, hogy falvaink kulturális életének idei kimagasló akciója az előző esztendők hasonló fesztiváijainál jóval sikeresebb lesz. í hon 1 Egy filmkocka az 1948-as februári eseményeket felelevenítő Győzelmes nép című filmből. Nemzeti kultúránk fáklyavivője — 25 ÉVE ALAKULT A MAGYAR TERÜLETI SZfNHAZ — A komáromi Magyar Területi Színház hírét, művészetét sokan ismerik hazánkban ét határainkon túl is. Múltjában, rangjában, összetételében, tartalmi és művészi színvonalát tekintve ma nemzetiségi kultúránk féklyavivőjének tekinthetjük. Fennállásának 25. évfordulóját ünneplő színház аж 1941 februárját kővetően megindult folyamat saerves résceként létesült. Előtörténetéhez tartozik, hogy 1950 augusztusában megalakult a Faluszínház magyar részlege, amely mér első bemutatóival sikert aratott a magyarlakta vidékek falvaiban és városaiban. Dél-Satevákia több évig magyar nyelvű sein házat nem látott, közönsége vágyott az anyanyelvi kultúrára, a színpadi játékra, a szép magyar szóra. E jogos igényt párt- és állami szerveink méltányolták és támogatták. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának illetékesei 1952 februárjában hagyták jévá, hogy a délvidéken önálló magyar nyelvű színház létesüljön. Az Iskolai és Művelődésügyi Megbízotti Hivatal 1952. augusztus 27-én Fellegi Istvánt bízta meg, hogy hozza létre Komáromban a magyar dolgozók hivatásos színházát. Az együttes hivatalosan 1952. október 1-én kezdte meg működését. A tizenhat tagú alapító csoport tizenkét tagja a faluszínházból, négy tagja pedig a legjobb dél-szlovákiai együttesekből került a Magyar Területi Színházhoz. A színház közelmúltban megtartott jubileumi ünnepségén Konrád József — a színház alapító tagja —, s jelenlegi igazgatója ecsetelte a kezdet nehézségeit, s az eltelt 25 év eredményeit. Ünnepi beszédében rámutatott, hogy a kis létszámú, ám nagy lelkesedéssel indnló együttes már az indulásnál olyan buzgalmat tanúsított, amelyre egyedül csak az ügyszeretet, az elhivatottság érzéke és az őszinte lelkesedés sarkallhatja az embert. Az indulás anyagi, technikai és egyéb problémái mellett több esetben a nézők ízlésével is meg kellett küzdeniük. Sokan a burzsoá köztársaságra jellemző féremüveket, érzelgős színműveket, szirupos operetteket vőrták a MATESZ-tól is. A színház azonban már induláskor a szocialista kultúra fúklyavivőjánek bizonyult. Bemutató előadását 1953. január 31-én Brbán Ernő Kossuth-díjas íré Tűzkeresztség című — e szövetkezetesítésről szélé — akkoriban nagyon időszerű színművével kezdte. Akkoriban a legtöbb segítséget a bratislavai Nemzeti Színház ÜJ Színpada nyújtotta. Az előbbi Štefan Munk személyében rendezőt, az utóbbi műszaki felszerelést bocsájtott az indulők rendelkezésére. Az együttes két-hérom éven belül huszonkét, majd — 1969- ben a Faluszínház együttesének a Magyar Területi Színházba történő beolvadása után — harmincnégy tagúra nőtt. 1970 márciusa óta Kassán működik a MATESZ Thálta Színpada. A megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő színház fennállása óta 175 darabot mutatott be 7500 előadás keretében, melyet 2,5 millió ember tekintett meg. A színház vezetői és rendezői a mennyiségen kívül nagy hangsúlyt helyeztek a minőségre is, amely elsősorban a művészi színvonal emelésében, az intellektuális ráhatás növelésében, valamint a helyes műsorválasztásban konkretizálódott. — A dráma nemesak színház, hanem irodalom is — mondotta ünnepi beszédében Konréd elvtárs. Kijelentésével összhangban a Magyar Területi Színház fennállása óta a világ drámairodalmának olyan remekműveit is színpadra vitte, mint az Ember tragédiája, Rómeó és Júlia, a Vihar stb. Ugyanakkor sikeresen tolmácsolta a jelenkori szlovák drámairodalom néhány kiemelkedő alkotóját is. Az utóbbiak közül kiemelhető Soloviő: Meridián című drámája, melyet a Magyar Televízió ia műsorára tűzött. • • • A közelmúltban megtartott ünnepi gyűlésen Miroslav Vélek, az SZLKP KB Elnökségének tagja, szlovák kulturális miniszter vezetásével politikai és kulturális életünk magasrangú képviselői is megjelentek. Vélek elvtárs nagyra értékelte a kultúrára szomjas csehszlovákiai magyarok szórakoztatására ás nevelésére hivatott színházi tevőkenységet. Rámutatott, hogy a területi színházak, tehát a komáromi együttes jüvőjét is a fokozott igényességre törekvés határozza meg, mert csak így lehet továbbra is életképes és közönséget vonzó művésztársulat. Beszélt a nemzetiségi kultúra fejlesztésének fontosságáról, majd felolvasta Jozef Lenártnak, az SZLKP KB első titkárának és dr. Peter Colotkának, az SZSZK kormányelnökének üdvözlő levelét. A színház művészei és dolgozói közül a sokéves fáradságos munka elismeréséül miniszteri kitüntetést kapott Csóka Tibor, Bugár Gáspár, Várady Béla és Horváth József. • • • A 25 éves Magyar Területi Színház szellemi ős kulturális felemelkedésünket reprezentálja, s számunkra jelkép is. A pusztulás és a pusztítás törmelékeinek a helyén a múlt értékes köveit is felhasználva — február szellemében — építi tovább új történelmét és kultúráját a dolgozó nép. Nemzetiségre való tekintet nélkül berendezkedhetett azokban a csarnokokban, amelyekből valaha ki volt rekesztve, de amelyek mint jogos örököst őt illették. Csiba László (
