Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-30 / 30. szám
SZABAD FÖLDMŰVES I 1977. |в!1и8 M. 14 Az igények és a feladatok összehangolása eradményjavuláshoz vezetett Az állattenyésztési termelés eredményessége növelésének egyik igen lényeges — mondhatni alapvető fontosságú — tényeiője az állattenyésztés és a növénytermelés igényes feladatokból eredő igényeinek kölcsönös és alapos összehangolása. Más szóval, olyan ütembe« kell fejleszteni a növénytermelési ftszleg takarmánytermesztő ágazatát, hogy az mindenkor kielégithesse a tervszerűen fejlődő állattenyésztés növekvő igényeit, a lehető legmesszebbmenően biztosítsa az üzem — és ezen keresztül az egész népgazdaság — szemesekkel és terimés takarmányokkal való önellátottságát, valamint a döntő jelentőségű — állati és növényi eredetű — élelmiszerek iránti társadalmi igények saját forrásból történő kielégítését. Knmoly feladat ez, hiszen a termőterület nem vagy csak kis mértékben növelhető (lecsapolás, talajjavítás stb.j, viszont a társadalmi igények egyre növekednek. A megoldást tehát nem csupán a nagy fontosságú növényféleségek termőterületének növelésében, hanem elsősorban a legmegfelelőbb fajták biológiai képességeinek jobb kihasználásában, a technológiai és a tervfegyelem betartásában, az egyes ágazatok feladatainak és igényeinek célszerű összehangolásában, valamint a kitermelt javak következetes és ésszerű hasznosításában kell keresni és látni. Az utóbbi néhány évben komoly problémát jelentett mezőgazdaságunknak a növénytermesztési és állattenyésztési nyers- és árutermelési feladatok teljesítése. Különösen az állattenyésztésben adódtak komoly nehézségek és esetenként lemaradások, amelyekért nem kizárólag az objektív tényesők voltak felelősek. >A szubjektív tényezők felelősségét igazolják az azonos adottságok közepette gazdálkodók termelési eredményeiben tapasztalható indokolatlanul nagy eltérések. Most, az év első felében, például eredményesen megbirkózott Szlovákia mezőgazdasága a tejtermelési feladatokkal. Sajnos, a keletszlovákiai kerület ismét hiánnyal zárta a mérleget, s a másik két kerület járásaiban is szép számmal akadtak olyan üzemek, amelyek adóssággal kezdték a második félévet. A tapasztalatok azt mutatják — a helyzet ilyetén alakulását a legtöbb esetben az okozta, hogy az adott üzemekben ki tudja hányaílrendű feladatként kezelik — magyarán mondva elhanyagolják — a termelési részlegek feladatainak és igényeinek következetes összehangolását. OKULTAK A HIBÁKBÓL Az íme Г-l CSSZB E f s z-ben néhány éve különös gonddal szorgalmazzák a szarvasmarha-tenyésztés, főleg a tehenészet tervszerű fejlesztését. A sokoldalú igyekezet eredményei nem várattak magukra sokáig. Az ötödik ötéves tervidőszak végén e gazdaságban a tehenek átlagos' évi tejhasznossága meghaladta a háromezer litert. Tavaly további javulást tervezlek, de a célkitűzésekből semmi sem lett. Ёрреп ellenkezőleg! A szövetkezet több tehenet tartott, de kevesebb tejet termelt és értékesített, mint az előző évben. A fejősök tejelékenysége visszaesett, a gazdaság adóssággal zárta az évet. Vajon miért? A kérdésre K e s z a n Márta mérnök főállattenyésztőtől kértünk választ. — A sikertelenség a hiányos takarményellátásra vezethető vissza — hangzott a válasz. — Tervezéskor valahogy megfeledkeztünk a növénytermesztés és az állattenyésztés feladatainak és igényeinek kölcsönös összehangolásáról. Ezt a problémát még csak áthidaltuk volna valahogy, de — a társadalmi igényeket előtérbe helyezve — a jmi utasításara hetvenöt őszén a szépen fejlett és gazdag hozamot ígérő silókukorica jelentős hányadát kénytelenek voltunk magnak meghagyni. A szegényes takarmányalappal viszont csak nehezen tudtuk biztosítani az állomány áttelelését. Csökkent az alultáplált tehenek tejtermelése. Az üszők is igen gyenge kondícióban voltak, nem lehetett fedeztetni, majd besorolni őket az alapállományba, tehát a gyengébb tejelékenységű teheneket is tovább kellett tartanunk, hogy a létszám ne csökkenjen. Mindössze száz üszőt tudtunk átvinni az alapállományba, de ezek olyan rossz kondícióban voltak. hogy inkább rontották, mintsem javították a fejési átlagot. A kedvezőtlen helyzeten még az erőtakarmányok túladagolása sem változtatott. Csaknem nyolcvanezer liter tejjel maradtunk adósai a néngazdas^enak. Az említett nv •biémóvkel kapcso latban kikértük Tyukos Ferencz mérnök fönövényterm észté véleményét is. — Tény, hogy két évvel ezelőtt hadilábon álltunk a takarmánytermesztésben, nem tudtuk megteremteni a szarvasmarha-állomány átteleiéséhez szükséges alapot. Hetvenöt őszétől azonban mindent elkövetünk az eredményes takarmánygazdálkodásért. Tavaly már hiánytalanul biztosítottuk a zöld futószalagot, elegendő és jő minőségű téli takarmányt tartalékoltunk. Amit csak leheteti, mindent lesilóztunk. Begyűjtöttük a kukoricakórét, szilázst készítettünk a répakarajból. A silókukorica a betakarítás kezdetén kevés szárazanyagot tartalmazott, ezért szalmával szilázsoltuk. Igyekezetünk eredményeként javult az állatok kondíciója és tejtermelése, de a következetes takarmánygazdálkodás tényleges hatása csak az idén érzékelhető igazán. Mint később megtudtam, a szövetkezetnek az idén 1,4 millió liter tejet kell értékesítenie. Az első féléves terv B30 ezer liter eladását irányozta elő. A gazdaság ezt a mutatót negyvenezer literrel túlteljesítette. Ismét Keszan mérnöknőé a szó. — A jó minőségű szilázs. a melasz, a cukorgyári moslék és a malátacsíra etetése meghozta a várt eredményt. Szilázsból olyan készlettel rendelkezünk, hogy a hízómarhákat az új szilázsolási évadig etethetjük vele. Más lapra tartozik, hogy a szárazság következtében nem az elvárásoknak megfelelő hozamot nyújtották a keverékek, így lényegében zöldlucernán tartottuk a teheneket. Ide tartozik még, hogy a szalmánk idő előtt elfogyott, a vásároltat »meg takarékosan kell adagolni. Így persze több zöld fogy, ami fehérje-pazarlást jelent. — Korábban sok szalmája volt a szövetkezetnek, most miért nem futotta az újig? — fordultam ismét a növénytermesztőhöz. — A magyarázat egyszerű: annak ellenére, hogy félszáz mázsás átlaghozamokat érünk el, a mezőgazdasági igazgatóság úgy határozott, csökkentenünk kell a gabona termőterületét, s helyette száz hektáron napraforgót kell termelnünk. Most persze hiányzik a szem meg a szalma az önellátottsághoz. S a szalma helyett megetetett lucernát jobban is tudnánk hasznosítani! Az imelyi szövetkezet az idén háromezer-százötven literre szeretné növelni teheneinek egyedi tejhasznosságát. Ez a múlt évi színvonalhoz képest kétszázötven literes növekedést jelentene, július elején tehenenként 11,3 liter tejet fejtek, illetve 10.35 liter értékesítettek naponta. A mérnöknő derűlátó. — E a szövetkezet még soha nem adott annyi tejet a népgazdaságnak, mint most. A tejelékenység még mindig javul, végre a takarmánygondok is megoldódtak, tehát remélhetően elérjük a kitűzött célt. Persze, sok múlik még a szilázskészités mennyiségi és minőségi mutatóin, valamint azon. hogy milyen eredményt sikerül elérniük a növénytermesztőknek a gabonát követő másodnövények termesztésében. Ügy tudom, nagyobb részben öntözhető területekre vetik ezeket a takarmányokat. — Gondolom, nem csupán a növénytermesztéstől, a takarmányellátástól várják a tejtermelési eredmények hathatós javulását!? — Biztosíthatom, hogy a zootechnika i vonalon is a kedvezőbb előfeltételek kialakításán fáradozunk. A tavaly fedeztetett üszők időben megborjaztak és a friss zöldtől erőre kapva bőven tejelnek. Összesen ötszázhuszonkét darab tehenünk van; az állatok zöme szlovák-tarka, az állománynak közel egynegyedét pedig az e fajta pirostarkával történt keresztezéséből származó utódok alkotják. A keresztezéssel a tejhasznosság növelését szorgalmazzuk, de csak olyan mértékben, hogy a jellegzetes testalkatot és a jó hústermelő tulajdonságot megtartsuk. Üzemi inszeminátorunk van, ezért bosszant bennünket, hogy a járási átlagnál jobb eredményt nem vagyunk képesek elérni az utódnevelésben. Nézetem szerint az inszeminációs tevékenységet legalább tíz százalékkal kéne javítani, s akkor ugyanilyen takarmányellátás mellett sokkal több tejet termelhetnénk. Legfontosabbnak az üszők időbeni fedeztetését tartom. A múltban gyakran előfordult, hogy a helytelen előkészítés miatt sokszor három hónappal is ellulódott. s lényegében csak tizennyolc hónapos korban valósult meg az üszők megtermékenyítése. Tavaly mindössze hetvennyolc borjút választottunk el száz tehéntől. Az idén legalább kilencvenkettőt szeretnénk, javulást kell eszközölni az állatgondozóknak, fejőgulyásoknak a tejtermelés fejlesztési tervéből eredő feladatokhoz való hozzáállásában is, mert a szubjektív tényezők még nálunk is éreztetik kedvezőtlen hatásukat. Az egyes állatcsoportokban, istállókban elért eredmények között még mindig nagyok az indokolhatatlan különbségek. Egyelőre a munkafegyelem és a dolgozók anyagi érdekeltségének szilárdításával próbálkozunk. Lényeges javulást azonban szerintem majd csak akkor remélhetünk, ha az állatgondozókat is legalább olyan igényességgel fogjuk kiválasztani, mint mondjuk a gépkezelőket. S ha már a tejtermelésről beszélünk, hadd említsek meg egy. a meglátogatott szövetkezetben tapasztalt komoly problémát, amely szorosan összefügg a tehenészet, az állattenyésztési termelés, illetve az egész szövetkezeti gazdálkodás gazdaságosságával. A tervszerű állományfejlesztés és hasznosságnövelés — amint látjuk — eredményt hozott. A szövetkezet napjainkban már mintegy kétezerhétszáz liter tejet nyer egy-egy fejés alkalmával. A tejet, az új előírások értelmében, tisztasági és egyéb mutatók alapján, minőségi osztályokba sorol-’ va veszik át a tejüzemek. Az imelyi szövetkezetnek csupán két és félezer literes hűtőberendezése van, így esetenként száz-kétszáz liter tej mindig veszélyben forog. A problémát úgy igyekeznek megoldani, hogy a korábban kifejt tejet előbb lehűtik a berendezésben, majd ismét kannákba töltik és áramoltatott hideg vízzel igyekeznek megóvni a savanyndástól. Tavaszszal, nyár elején még jó volt ez a módszer, de a rekkenő hőségek idején már alig használ valamit. Ráadásul az elavult, régi hűtőberendezés sem működik kifogástalanul. Így bizony általában csak a második vagy harmadik minőségi osztályban értékesíthetik a tejet. Ez pedig literenként tíz-húsz fillér veszteséget jelent a közösnek. Az évi csaknem másfél millió liter esetében ez mér tetemes összeget képvisel. A közös vezetői persze nem hagyják annyiban a dolgot. Sok utánjárást igényelt, de most már hamarosan elkészül az új tejház. Tehát remélhető, hogy a jövőben már nemcsak sok, hanem tisztaság és minőség tekintetében is kifogástalan tejet kap az imelyi szövetkezetből a tejipar, illetve a fogyasztók népes tábora. Kédek Gábor A sztresszhatás és a hús minősége A sertéstenyésztésben a sztresszhatások Iránti érzékenység mindig súlyos probléma volt. Az ilyen hatásokra érzékeny sertések fokozott igénybevétel esetén elhullanak, ami különösen a vágóhídra való szállítás közben szokott előfordulni. A sztresszhatás nem kevésbé súlyos következménye a hús minőségi romlása. Aszerint, hogy az állat mennyire van kihizlalva, a hús világos színűvé válik és víztartó képessége csökken, vagy ellenkezőleg, megsötétedik, miközben pH-értéke nő. A világos, rossz vlztartóképességű hús mindenképpen gyengébb minőségűnek számít. A sötét szint általában kívánatosnak tekintik, amig a pH-érték normális. Ha azonban a sztreszhatás következtében az izmokban lévő glikogén elhasználódott és a vágás után az izmokban tejsav nem képződik, akkor a hús pH-őrtéke nagyobb lesz és tárolhatósága romlik. Ezt szintén minőségi romlásnak tekintik. A szelekcióban tehát mindig tekintettel kell lenni a hús minőségére. Ezt azonban megnehezíti, hogy a minőség a mennyiséggel fordított korrelációban áll, tehát a termelés növelésére Irányuló törekvések esetenként minőségi romlással járnak. A sztresszhatás Iránti érzékenység csökkentésére Irányuló szelekcióban különböző módszerek használatosak. Számos módszert dolgoztak ki, amelyekkel a tenyészállatok közvetlenül vizsgálhatók (az enzimek aktivitásának vagy a vér hormonkoncentrációjának mérése, reakció a hőhatással szemben stb.j. Ezek a módszerek azonban költségesek és munkaigényeset. Újabban a „halotan“ nevű kábítószerrel vizsgálják a malacok érzékenységét a sztressszhatással szemben. Bár ez a módszer nem pontos, jelenleg mégis a legjobbnak mondható. Nemrég kimutatták, hogy az érzékenység a vércsoporttal áll összefüggésben, de ennek a módszernek az eredményei sem megbízhatók. L. K. A képen látható Mária Lebánková — aki a tehén tőgyére helyezi a fejőcsészéket — már husznnbat esztendeje a Tesáráke Mlyűany-i szövetkezetben dolgozik. A múlt évben a gondjaira bízott tehenektől 3383 liter tejátlagot ért el. Tagja a tehenészetben megszervezett szocialista brigádnak és sikeresen besorakozott az egymillió literen felüli tejmennyiséget termelő fejők közé! Kolo: P. Metis H Ш SE ÍLMI m l NÖVELÉSÉNEK ■ -■* Í9 m m V ' & ■ ■ A közismert anekdóta csattanója szerint a szőlőből Is lehel bort készíteni. Ugyanilyen nyilvánvaló a trebišovi (terebesil járásban lévő polanyl (pólyáni) földmüveszövetkezet módszerre, amivel tavaly és ebben az esztendőben sikerült elfogadható szintre emelnie a tehenek átlagos tejhozamát. Tulajdonképpen nincs is gyártási titok, csak eddig nem éltek eléggé az adott lehetőségekkel. Most azonban elértek egy olyan szakaszba, amikor kiválóan gyümölcsöztetik a máig ki nem aknázott helyi erőforrásokat, s ennek köszönhetően hozzájárulhattak annak a többlet árutej-mennyiségnek az előállításához, amely lehetővé tette, hogy úgy járási, mint kerületi szinten pozitív értékelést nyerjen a tervteljesítés mérlege. Tavaly például a 3056 literes évi fejési átlagukkal járási méretben a legjobb eredményt érték el és kerületi viszonylatban pedig a negyedik helyet szerezték meg, amiért a SZFSZ Központi Bizottságtól elismerő oklevelet kaptak. De még szembetűnőbb, ha megemlítjük, hogy tavaly több, mint 180 ezer liter tejjel túlteljesítették az eladási tervet. Urbán Gyulának, a szövetkezet főállattenyésztőjének is sikerélmény a hozamnövelés. Örömmel újságolta, hogy a tavaly! év első félévéhez viszonyítva az idei év hat hónapjában 23 437 literrel növelték a tejtermelést. Nem titkolja, hogy végre megoldották a gondozók érdekeltté tételét a termelésben. Ezzel párhuzamosan a takarmányalap Is annyira gyarapodott, hogy a múlt évi termésből ezerkétszáz mázsa széna és nyolcezer mázsa siló tartalékként maradt erre a termelési évre. Szalmájuk is volt elegendő. A biztonság kedvéért a tavasz folyamán vásároltak kiegészítésként négyezer mázsa takarmányburgonyát. A jelek szerint ennyi elég is volt ahhoz, hogy jelenleg a 342 tehéntől naponta tizenhárom liter tejet fejjenek átlagosan. A tehenészeket a tejtermelés, a borjúszületési terv teljesítésének figyelembevételével fizetik. Érdemes megemlíteni C.Tőth Jánost és feleségét, aktknek tavaly az átlagos havikeresetük 6170 korona volt, s Maxim Miklós feleségével havonként 5574 koronát keresett. Ugyancsak régi. megbízható és a 1 termelés alapján jól fizetett állattenyésztők C. Tóth József, Szimko Istvánná és még sokan mások. A pőlyánl szövetkezetben száz hektár mezőgazdasági föld területre számítva 24,8 tehenet tartanak, ez a járási átlagtól 6,6 darabbal jobb. Tavaly például egy hektár mezőgazdasági földterületre számítva 613 liter tejet adtak a közellátásnak, ami 199 literrel volt jobfa a járási átlagnál és 100 tehéntől 91.5 borjút neveltek fel, 5,1 darabbal többet a járási átlagtól. — Hogyan teljesítik a hatodik ötéves terv második évének a feladatait? —érdeklődöm Urbán Gyula főállattenyésztőtől. — Az 1976-os évben a termelési tervünk 849 ezer liter tej eladását irányozta elő. Idén pedig már egymillióhúszezer liter tejet kell értékesítenünk. Figyelembe vettük a növekvő feladatok teljesítésének minden lehetőségeit. Megállapítottuk, hogy a szövetkezetünkben vannak tartalékok. Mind a takarmánytermesztés, mind az állatok etetése és gondozása körül találtunk tartalékokat. A legfontosabb feladatunknak tartottuk a rétek és a legelők gondozását. A szakszerű trágyázás kö vetkeztében a legelőkön régóta nem volt ilyen jó fűtermés. Réteinkről a megszokott szénatermésnek több mint kétszeresét takarítottuk be. Az idén 151 hektáron termesztünk lóherét és lucernát. Az efsz az egész területen gondoskodott a tápanyag visszapótlásáról nitrogén hatóanyagú műtrágyával. A szervezési és agrotechnikai Intézkedések eredményeként az első kaszálásból négyezer mázsa szénát gyűjtöttünk be. A második kaszálás is jól fizetett. A pofanyi szövetkezetesek nem pihennek babérjaikon. Az Istállók körül 70 hektár területet füvesítettek. Aratás urán újabb harminc hektárt füvesítenek, hetven hektár lóherét és tíz hektár lucernát szándékoznak vetni. Silónak 150 hektár kukoricát vetettek. Terveikben szerepel az ötéves terv végéig elérni a 3200 literes évi fejési átlagot és száz tehéntől száz borjút felnevelni. Az abraktakarmány fogyasztási normáit betartják, hiszen egy liter tej előállítására csupán 20 dkg abrakot használnak. A jövőben Is hasznosítani akarják a söripar melléktermékét, az élesztőt, valamint a takarmány előkészítésére Is nagyobb gondot fordítanak, bevezetik az egyedi takarmányozást, ami a takarmány gazdaságos felhasználásának egyedüli módja. Ezzel nagyvonalakban meg is osztották velünk a titkot. A szövetkezet vezetősége bízik a tagságban, a tervek teljesítésére megvan a kellő önbizalom is, s akkor miért kételkednénk a poíanyak szorgalmában és munkaszeretetében. Illés Bertalan
