Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-30 / 30. szám

Zöldség, tonna számra •j Maímár tudjuk, a vitamindús «öldstg fogyasztása milyen fon­tos gyermeknek. felnőttnek egyaránt. Ezért egész évben keresett áru üzleteinkben. A sokoldalú ellátás érdekében komoly munkát fejtenek ki a vlőanyi (farkasdi) földműves­­szövetkezet kertészasszonyai. A természeti feltételek adot­tak: a talaj középkötött, isza­pos, jól terem benne a sárga­répa, petrezselyem stb., de a tök és a dinnye Is. Ezt a ter­mészet adta „kincset“ hozzáér­tő kertész irányításával a dol­gozók szakszerűen megművelik, s korszerű technológiával kü­lönböző zöldséget termeszte­nek, nem is akármilyen ered­ményei. A közelmúltban Perec Károly ngronőmussal beszélgettünk a zöldségtermesztés ez évi prob­lémáiról és jövóbeni elképzelé­seikről. — A március végi és az áp­rilisi hideg miatt a palánták kiültetése megkésett. Igaz, hogy a langyos májusi eső sokat be­hozott, azonban elképzelésein­ket nem minden tekintetben si­került megvalósítani. A szeszé­lyes időjárás mellett a munka­erő-hiány is problémát okozott. Dehát azért vagyunk itt, hogy a hiányosságokat kiküszöböljük >— mondta derűlátóan Perec elvtárs. — Kezdjük a fóliával. Tizen­négy hektáron építettünk fólia­sátrakat. Mindjárt hozzáteszem, hogy a fóliasátrak csak hideg hajtatásra alkalmasak. Az idén a talajelőkészítést és a tavaszi munkálatokat alig tudtuk elkez­deni, mivel sok helyütt feltört a talajvíz és sokáig uralta a földet. Eredetileg az volt a ter­vünk, hogy a talajt fekete fó­liával árnyékoljuk, hogy ezáltal biztosítsuk a megfelelő mele­get a fiatal növények részére, és egyben megakadályozzuk a gyomok elszaporodását, a táp­­anyagelillanást, a kipárolgást s a betegségeket a minimálisra csökkentsük. Da amint már em­lítettem, az idei tavasz megtré­fált bennünket, tervünket nem valósíthattuk meg. Igaz, hasz­nálhattunk volna erre a célra fehér fóliát is, ami jobb a fe­keténél. Hiszen a fehér fólia használatával 4—5 *C plusz­­hőmérsékletet is nyerhetünk, míg a feketével csak kettőt; csakhogy az elgyomosodott te­rületeinken előnyösebb lett vol­na a fekete fóliával való taka­rás. Ugyancsak komoly gondot okozott a növényápolás, amit kertészasszonyaink végeznek. Ésszerű munkaszervezéssel megoldottuk az asszonyok gondjait. Szétosztottuk a fólia­sátrakat. Egy dolgozóra tíz árat, azaz egy fóliasátrat bíz­tunk. Akkor dolgozik, amikor akar, de főleg a hajnali órák­ban, amikor még nincs meleg. Köztudott, hogy a zöldségnö­vények tápanyagoldásához sok vízre van szükség. A megfelelő csapadékot korszerű öntözőbe­rendezéssel juttatják a növé­nyekre. Százhúsz métert hat­hét óra alatt öntöznek meg hu­szonöt milliméteres adagokkal. Az idén első termésük a ka­ralábé volt, melyet a nededi részlegen hetvenhat áron ter­mesztettek. Úgy tervezték, hogy a karalábét április húszadikáig fölszedik. A hűvös időjárás kö­vetkeztében a növényzet gyen­gébben fejlődött, ezért egy ki­csit megkésett a karalábé beta­karítása. Elhúzódott az uborka és a paprika palántázása is. A paprika palántázását csak má­jus tizedikén fejezték be, ami még nem fordult elő ebben a szövetkezetben. Egyébként a paprika szépen fejlődött s má­jus utolsó hetében leadták az első termést. Karalábéból 80 ezer darabot adtak a helybeli Zeleninának, amiért 200 ezer korona bevétele volt a szövet­kezetnek. Salátauborkát őt hektáron termelnek. Hoffman és Reform fajtákat. Mind a kettő jól be­vált, gyorsan növő fajták, bő termést nyújtanak, ha a két_ fajtát összehasonlítjuk, a Re-’ form huszonöt százalékban le­marad a Hoffman mögött. — Az uborka szedését május második felében kezdték meg. Milyen termésre számítanak? — Nem mondhatjuk, hogy rossz, de azt sem, hogy jó. Még a természet helyrehozhatja, a­­mit elrontott. Természetesen a terméseredményt még korai lenne megállapítani. Célunk az, hogy négyszázötven mázsa pap­rikát és ötszáz mázsa uborkát nyerjünk egy hektárról. A szabadföldi zöldségtermesz­tésnek e szövetkezetben múltja van. Az adott területen (281 hektár) különböző zöldséget termesztenek. A vetésterület nagyobb részét vöröshagyma és sárgarépa foglalja el, de ter­melnek zellert, petrezselymet, paprikát, paradicsomot, kel- és nyári káposztát, fokhagymát, sárga- görögdinnyét, meg tököt is. A vetőmagvakat a Zeleniná­­tól vásárolják, a palántákat maguk nevelik, mégpedig négy­­áras duplapalástú fóliaházban. A korai palánták nevelésénél a fóliasátrakat 160 ezer kaló­­riás naftakályhákkal fűtik, hogy biztosítsák a megfelelő hőmérsékletet. A kései palán­ták nevelésénél egysoros taka­rást alkalmaznak, fűtés nélkül. Még ebben az évben a vlčanyt részlegen a paradicsom palán­tákat melegágyban nevelték, de a jövőben teljes mértékben át­térnek a fólia alatti palántane­velésre, mert ez a módszer ol­csóbb, s ami még lényegesebb, a dolgozók munkája könnyebb. A paprikát, zellert, uborkát, dinnyét továbbra is üveg alatt, melegágyban nevelik, a káposz­tapalántákat pedig szabadföl­dön. A magot 20 cm sortávol­ságra, sűrűre vetik, majd innen 60 X 40 cm-es kötésben, négyso­ros palántázó géppel kiültetik a jól előkészített talajba. A növényápolás gépesített, de a sorokat kézi kapával is meg­kapálják. A zöldségfélék beta­karítását még nem tudták gé­pesíteni. Két éve vásároltak egy EM—11-es sárga répa kombájnt. Eddig az esős ősz miatt nem tudták használni. Amennyiben az idén szép, száraz ősz lesz, nyolc hektárról a kombájn ta­karítja be a sárgarépát. A jövő­ben egy paradicsomkombájnt is szeretnénk vásárolni. Szép elképzelések. Gondolom, ha sikerül tervüket teljesíteni, nemcsak jelentős mennyiségű árut szállítanak a piacra, ha­nem a szövetkezetnek is szép bevétele lesz: Nagy Teréz V Hasznos segítőtárs Répás Imre másfél évtizeddel azelőtt lépett be a Gyümölesé­­szek és Kiskertészek Szlovákiai Szövetsége tagjainak sorába. Nyolc árnyi kertje soha nem bevert parlagon, pedig a min­dennapi munka mellett bizony nem volt könnyű még a kertet is rendben tartania. Tavaly vég­leg búcsút vett a szövetkezet­től. munkatársaitól, s öreg nap­jait, szabad idejét — arányo­san megosztva — az unokái­nak, a nyálaknak meg a kert gondozásának szenteli, július derekán azért kikarikázott a határba, megleste az aratókat. Aztán, hogy látta, nála nélkül is J61 megy a munka, hát tele­­sióvta a tüdejét a frissen csé­pelt szalma illatával és baza­­iednlt. A faluban sok sárguló leve­li, szárazságtól, betegségtől és kártevőktől károsított növényi látni a konyhakertekben. Imre bátyám kertje meg olyan, mint az oázis. A fák, bokrok egész­séges gyümölcsöt kínálnak, a virágok üdék és illatosak, a szőlő egészséges. — Mint traktoros öt évig dolgoztam a növényvédelem­ben, megtanultam egyet és mást a növényvédelmi tudniva­lókból. Persze, a háti permete­zővel már nem bírok cipeked­­ni, a szakboltokban forgalma­zott talicskás permetezők meg méregdrágák és nem is a leg­jobbak. Gondolkoztam egy da­rabig, azután szerkesztettem magamnak egy hasonlót. — Gondolom, jó hasznát ve­szi ennek a masinának. Hogyan készült? — Volt egy öreg talicskám, leszereltem a ládáját, s a nyert alvázra fölszereltem a szüksé­ges kellékeket: egy bnszonöt­literes tartályt, a légsűrítőt, és a 220 V-os villanymotort. Az ntóbbit egy kiöregedett, Virena típusú mosógépből szereltem ki. Л kerék fölött elhelyezett csörlőn ötven méter kábelt tá­rolok, a tartályból pedig mint­egy húszméteres gumitömlőn át, öt atmoszféra nyomás alatt jut el a permetié az öntözésnél használatoes P—900-as szóró­fejből kialakított permetszóró­­hoz. Semmi kis tákolmány az egész, de a munkámat nagyon megkönnyíti és gyorsabbá teszi. (Hv) Idem bánom, ha eljön megnézni a kertemet, de tornacipőt húzzon, mert ott csak abban lehet mozogni — mondta Cvíőela Alexej, a Gyü­­mölcsészek és Kiskertészek Szlovákiai Szövetsége bratisla­­vai városi bizottságának titká­ra, amikor a Szövetség és ta­nácsadó szolgálata Malinovszkij utcai székhelyén elbúcsúztunk. Másnap aztán kellő módon felöltözve, fényképező géppel a vállamon izgatottan várakoz­tam a tizenhetes trolibusz meg­állójánál, ahol a találkozót megbeszéltük. Új ismerősöm percnyi pontossággal érkezett. — Megszoktam a rendszeres­séget. A vasútnál dolgoztam — mondja. — Hogy kerül egy vasutas a kiskertészek közé? — A növények szeretetét ott­honról kaptam. Édesapám — haladó szellemű ember — töb­bek között kertészkedett is. A hetvenéves példás kiskertész. Azután jó tanítóm, aki maga is híres kertész volt, nemcsak ír­ni, olvasni, hanem oltani és szemezni is megtanított. A vas­­utasság biztosabb megélhetést ígért. Mesterségül azt válasz­tottam. Amikor a Martin mel­letti Plivovce községbe kerül­tem, láttam milyen elhanyagolt állapotban van a vasút kertje. A szolgálat leteltével volt Időm rendbe hozni. A dzsungelból — bátran állítom, úgy nézett ki — fél év alatt „paradicsomi“ zöldségest varázsoltam. Az em­berek útban hazafelé meg-meg­­álltak csodálni emberfejnyl karfioljaimat, káposztáimat. S ez így ismétlődött mindenütt, ahová csak helyeztek. Végül itt Bratislavában telepedtem le. Először csak a rokonok kertjé­ben szorgoskodtam, azután megvettem ezt a kőtemetőt, ahová most igyekszünk. Közben elhagyjuk a várat és valahol a Búdková utca táján kiszállunk. — Az egész városban itt a legtisztább, a legegészségesebb a levegő — szippant mélyet Cvíőela elvtárs. Néhány kanyarulat, meredek lejtő után megérkezünk. — Amikor kora reggel kijö­vök, Navo már a kapuban vár. Navo a kutyám. Még pici korá­ban került hozzánk, de közben úgy megnőtt, hogy sehogy sem fér el a lakásban. Neki is jobb idekint, nekem Is jó, hogy vi­gyáz a kertre. Tudom, senkit sem enged át a kerítésen. Ne­héz Is lenne, élősövényből van, szedercserjéből. Hasznot Is hoz — tavasszal a méheket táplál­ja, nyáron gyümölcsöt ád — célt Is szolgál — meséli, mi­közben körülsétáljuk tizenhá­rom árnyi kertjét, amely Bra­tislava Červený Kríž-1 részén van. — Ez az egész terület kőte­­temető, romhalmaz volt valami­kor. A tizenhárom árból eddig nyolcat sikerült megművelnem. Húsz év alatti Termőföld alig, csak kövek és kövek, de a gyü­mölcsfa megkapaszkodik. Belépünk a kapun. Navo ör­vendezve körülugrálja gazdá­ját, engem is ellenőriz. Egyet vakkant — mindent rendben ta­lált —, mehetünk tovább. Biz­tos talajt csak a húsz-harminc céntiméter széles ösvények nyújtanak. Azok is imittt-amott deszkapallóval hidalják át az árkokat. Ilyen kertet még nem láttam! Eddig csak úgy tudtam elképzelni a rendezett, jól ki­használt kertet — amilyennek vendéglátóm kertjét is gondol­tam —, hogy az ágyások kato­nás rendben következnek egy­más után, a gyümölcsfák nyíl­egyenes sorban, támvezetékhez kötve kínálják termésüket, de még a cserjék, bokrok Is „vi­­gyázzban“ guggolnak. Hát Itt nem volt sem ágyás, sem veze­tékes gyümölcssövény! De gyom és beteg gyümölcs sem. Ügy éreztem magamat, mintha a tündérmesék elvarázsolt kertjé­ben lépkednék. Alexej bácsi a jóságos öreg kertész, aki vi­gyázza e javakat. Meg-meg si­mogatja a gyümölcsfák törzsét, lehajol a ribiszkékhez, igazít a főliatakarőn. Az is van, fólia sátor. Alig egy méter széles, de már harmadszor lett beültetve. Hét zöldségféle gyarapodik ter­metben és vitaminokban egy­más mellett. Olyan csodafák Is nőnek itt, amelyek hatféle kör­tét teremnek. — A legfelső ágakon — mu­tatja házigazdám — Lucas Sán­dor, lejjebb és mindig lejjebb Párizsi körte. Papkörte, Vilmos körte, Giffard vaj és Bőse ko­bak. Aki csak egy keveset is fog­lalkozik gyümölcsészettel kel­lett, hogy hallja vagy olvassa Cvícela Alexej nevét. Szaktudá­sa, barátságos fellépése Ismert­té, közkedveltté tette. Habár Bratislavában lakik, gyakran kiruccan, hogy szakelőadásá­val növelje a kertbarátok tudá­sát. Nem csoda hát, ha Fitako­­voban az idén tavasszal oly nagy sajnálattal mondták, hogy betegsége miatt nem tudott el­jönni közéjük. — A növényvédőszereket osz­tottam szét a Červený Kríž-i kerttelep tagjainak, amely he­lyi szervezetnek elnöke vagyok, nem tartottam be a biztonsági előírásokat. Több hétig voltam kórházban. Fényképeznék, de nincsen hely. Gyümölcsfák, bokrok, cserjék, kövirózsa az árnyltliom tövében, zöldségfélék, szőlő békés egymásmelleit élésben, a természet rendje szerinti szo­ros közelségben. Nem látszik az ember kezének erőszakos nyoma. — A kis unokám megszámol­ta, kereken százötven termő gyümölcsfám van. Ebből negy­venhat az őszibarack. Harminc­hat fajta, a legkorábbitól a leg­későbbig. De van itt kajszi, körte, alma, cseresznye, meggy, szilva, sőt gesztenye és eperfa is. Eredetileg csak egyetlen gesztenyefa állt Itt, még ma is megvan. A madárcseresznye fá­jába oltottam a cseresznyét és a meggyet. Ezek voltak az el­sők. No meg a kerítés, a sze­dercserjés. Négyszáz tövet ül­tettem el. Úgyszólván minden szabad Időmet itt töltöttem. Már ami a munkaidő, a titkári, az elnöki tisztségből eredő, ten­nivalókon és a tanácsadói szol­gálaton kívül még maradt. — És a család? — érdeklő­döm. — Bizony velük keveset vol­tam, de talán némi kárpótlást nyújtott a sok friss, ízletes gyü­mölcs. Ők is kijárnak ide, hi­szen napozni Is lehet — mutat egy tenyérnyi tisztásra. A sík terület valóban nem több öt négyzetméternél, de el­fér rajta a tábori tűzhely, s az egyik gyümölcsfa ágai közé erősített polcon a legszüksége­sebb edények is jól megférnek. A kijárat mellett földbe vájt verem, a gyümölcsfélék téli tá­­rolőhelye. Vendéglátóm fürge léptekkel leereszkedik a tűz­­létrán, csak csodálom, nemrég múlt hetven éves. — Ismerőseim Is elképednek e létra láttán. Bizony holmi el­tunyult meber nehezen boldo­gulna itt. — Piros gyümölccsel teli kompótos pohárral tér visz­­sza. — Magam 'termeltem, ma­gam konzerváltam — nyújtja át. — Ezt a szederfajtát nálunk csak kevés helyen ismerik, de Ukrajnában a legkedveltebbek közé tartozik. Úgy tettem el, mint a föld mélyéből előkerült kincset. Ha­zaérve pár napig még dédel­gettem, nem mertem elfogyasz­tani. Vigyázva öntözgettem azt a három s^ál rózsát Is, amely Cvíčela Alexej kertjéből vándo­rolt szobámba. Bratislavában jelenleg több mint négyszáz hektárnyi — gyümölcsöt és zöldséget termő — kert van, ez körülbelül ki­lencezer család tulajdonát ké­pezi. Közülük majdnem hat és félezer tagja a Gytlmölcsészek és Kertészkedők Szlovákiai Szö­vetségének. A kiskertészkedők jelentős mértékben kiveszik ré­szüket a termőföld jó kihasz­nálásából, a piaci ellátottság javításából. A szervezett ter­melők szaktudásának elmélyíté­séhez nagyban hozzájárul a Szövetség városi bizottságának tanácsadó testületé, élén Cvíőe­la Alexejjel. í) az, aki több éve irányítja a Gyiimölcsészek Né­pi Egyetemének előadásait — maga is oktat —, szervezi a többnapos hazai és külföldi ta­­nulmányutakat, s közben arra is marad Ideje, hogy a Közpon­ti Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézet Maié Rlpűany-i állomásának megbízásából, a saját kertjében figyelje a kí­sérleti alanyokat, s lapunkon keresztül figyelmeztesse a ker­­tészkedóket a gyümölcsösben, a zöldséges- és vlrágoskertben esedékes időszerű tennivalókra. Reméljük, Cvíőela elvtárs még hosszú Ideig oktatja az ifjú kertbarátokat, tapasztala­tait és tudását még sokaknak továbbadja. Hetvenedik szüle­tésnapja alkalmából ehhez kí­vánunk sok sikert, erőt és egészséget. —era— A melegágyban előbb palántát, majd billenthető, léckerete« fóliatakaró alatt különféle zöldségnövényeket hajtatott. (A szerző felvételei)' л Imre bácsi villamos meghajtású légsűrílős permetezőgépe. Foto: —hav—

Next

/
Oldalképek
Tartalom