Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-30 / 30. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. július ЗЯ. 10 A kis tér közelében, egy bombatölcsér jenekén, gyermekek játszanak. A tölcsér szélén karót vertek be, a ráerösltett táblán nagy, gyerekes ákombákomok hirdetik: „Szemetet ide ne dobjanakI Ez a mt tőcsérünk.“ A gyerekek olyanok, mint a madarak. Ha az ember nem árulja el a jelenlétét, sok mindent megtudhat szokásaikról és kedvteléseikről. Csendben üldögélek a kis téren. Napsütés. Kék ég. Zöldellö bokrok és fák. Öten vannak gyerekek: négy kisfiú és egy kislány. Utóbbi lehúzta harisnyáját, s a bombatölcsér füves lankáján heverészve melengeti a napon csupasz lábacskáit. A fiúk Balti-flottát játszanak. A „viceadmirális" — parancsoló modorú, vékonyka kisfiú, ellenzés sapkája fordítva van a fején — osztja ki a szerepeket: — Te aknakutató leszel, te pedig torpedónaszád. Te meg — fordul a harmadik gyerekhez — te... ötezertonnás ellenséges szállítóhajó. Téged fogunk elsüllyeszteni. — De én már tegnap Is szállítóhajó voltamI Anyukám azt mondta, hogy ne merjek még egyszer az lenni. Elszakadt a jobb kabátujjam. — Sebaj, ma a fedélzet felöl fogunk megtorpedózni. — No, jó. De akkor tizenötezer tonnás akarok lennil A viceadmirális számolgat magában, tűnődik, azután határozottan kijelenti: — Tízezer... egyetlen tonnával sem több. Különben nem tudsz befutni a Finn-öbölbe. — Hát én mi leszek? — kérdezte vékonyka hangján a beteg kislány, — Te a „Martja“ búvárnaszád leszel. Es ott fogsz feküdni. — De én fel akarok bukkanni — mondja panaszosan Marija. , — Nem, maradj csak a tenger fenekén. Ha az ellenséges szállítóhajó feletted úszik el, megtorpedózod. Tessék a torpedó — azzal rövid, keskeny deszkadarabot nyom a kislány kezébe, s gyengéd szigorral teszi hozzá: V. M. INBER: '— Itt fogd meg, ahol nincsenek szögek! A tengeri csata azonban nem bontakozhat ki. Ismerős süvítéssel ellenséges lövedék száll el a fejünk felett. — Nem a mi kerületünknek szól — jegyzi meg Marija. — A mienket már reggel lőtték. Ebben a pillanatban megszólal a téren felszerelt hangszóró, és bejelenti, hogy az ellenség tűz alá vette a kerületet, megáll a forgalom, s a lakosság vonuljon le a légoltalmi pincékbe. Semmi kedvem a téren maradni. Felállók. De a gyerekek bátrabbak nálam. — A mi kerületünk, de nem a mi háztömbünk — mondja a „Marija" búvárnaszád; úgy látszik, nem szívesen válik meg a pázsittól és a napsütéstől. A következő lövedék azonban olyan közel röpül el, hogy a szelétől lesodort falevelek a bombatölcsérbe hullanak. — Aknakutató, azonnal felszedni az aknát! — adja ki a parancsot a viceadmirális. Az aknakutató engedelmesen mozdul. A búvárnaszád felnéz az égre, és hangosan fontolgatja: — Mégis a mi tömbünk. — Nem baj — felelt a viceadmirális—,máris felszállnak a repülőink, és elhallgattatják azt az üteget. De azért mégis indulnunk kell: Marija megy a konyhára. Segít a kislánynak felhúzni a harisnyáját, s kiemeli őt a bombatölcsérből. A fiúk a kislány beteg lábacskáihoz igazítják lépésüket, s lassan eltűnnek a közeit mellékutcában. A lövések csakugyan megszűnnek. Másnap, ugyanahhoz a pádhoz közeledve, megpillantottam azt a kisfiút, aki a szállítóhajó volt. — Hol maradnak a többiek? — kér-.j deztem. — Hol van a viceadmirális? — jön — felelte kelletlenül. — Miért engedelmeskedtek neki? \ Hiszen te is lehetnél viceadmirális — i kérdeztem demagóg módon, mert ér- J dekelt a dolog. — Idősebb is vagy j nála. J — Ne avatkozzék a mások dolgába — vágott a szavamba élesen a szállítóhajó. — Tudja, hogy ez a viceadmi> rális. Koljának hívják, hány gyújtóbombát oltott el a télen? Huszonnégyet! Köztük három termitbombát. Köszönő oklevelet kapott érte. — Hát te hányat oltottál el? — En kilencet... vagyis nyolcat. Egyet a padláson találtam, az nem gyulladt meg. A Légvédelmi Parancs- j nokságra vitték. — Kis ideig hallga- j lőtt, majd titkos reménykedéssel a ! hangjában hozzátette: — De lehet, \ hog időzített bomba volt. Kolka ... azt j a kislányt... a húgocskáját, a halál- \ tói mentette meg. Ö neveli. A szüleik j elpusztultak. Mariját gyermekotthon-] ba akarták adni, de Kolka nem engedte. Ápolja s mindennap elkíséri a , konyhára. Ott kondenzált tejet kap. J Már majdnem meghalt a kislány, és i látja, rendbe lőtt. Egyedül Kolka ér- | deme. Ezért ő a viceadmirális. Maguk meg ... maguk felnőttek mind ilyenek. Azt sem tudják, miről van szó, csak beszélnekl Szborák Kati a mikrofon előtt. A CSEMADOK Központi Bizottságának országos rendezvényein kívül minden nyáron megrendezik dal- és táncünnepélyeiket a CSEMADOK járási bizottságai is. Ezek feladata fellépési lehetőséget biztosítani a jéráshan mű körfő együtteseknek, szólistáknak, és kellemes perceket, órákat a közönségnek. Jálius elején a losonci járásban lévő Vcliká nad Iplomon (Vilkén) rendezte ineg a járási dal- és tánciinnepélyt a CSEMADOK járási bizottsága a vilkei helyi szervekkel karöltve. A helyi sportpálya vegében árnyas fák alatt felállított szabadtéri színpadon. mintegy ezerkétszáz főnyi kö zönség előtt léptek fel a járás legjobb tánccsoportjai, szólistái, zenekarai. I Sajnálhat juk, hogy a legjobb tánc csoport, a fülekpüspöki nem voll je len. Szegényebb lett a mii sor a Zse 1 t z t és G o m b a s z ö g e t megjárt csoport fellépése nélkül. Azt hiszem az időpont egyeztetése nem nagy do log, kiváltképpen akkor, ha a rendez vény dátuma már az év elején ismeretes.) Most pedig néhány szót a NOSZF B0. évfordulója jegyében lezajlót! rendezvény műsoráról, (óból is meg árt a sok! Ez a közmondás itt kivált képpen érvényes volt. A csaknem hatórás műsor ugyanis még a legtiirelmésebb nézőt is elriasztja. Nem csodálkozhatunk tehát, ha néhányan a beatzenekai’ és a járási táncdalfesztivál győzteseinek műsora alatt ntár táncraperdültek. (A műsor után táncmulatság volt hirdetve.) ' Hat órán keresztül színvonlasat, jót, a közönség figyelmét lebilincselőt nyújtani nem mindig sikerül. Így volt ez most is. A műsor első és másik része között jelentős színvonalbeli különbséget tapasztaltunk. Megértjük a járási bizottságot, hogy sok szereplőnek akar fellépési lehetőséget biztosítani. Azt is tudjuk, hogy a csoportok és szólisták nincsenek, nem is lehetnek egyforma színvonalon. Csakhogy akkor a csoport, szólista színvonalához mérten kell a fellépési időt is rendelkezésre bocsájtani. így, mire a- csattanónak szánt csoportok kerülnek műsorra, a közönség nem lesz fáradt. Az elmondottakból azonban ne gondolja senki, hogy a műsor nem volt jó. Csak még jobb lehetett volna az említett hiányosságok kiküszöbölésével. Gyakran ragadtatta tapsra a közönséget a két vendégcsoport: a salgótarjáni Magyarországról, és a gömörhorkai táncegyüttes. Különösen a gömürhorkaiak „Zsérei mulatságba aratott sikert. (Kamarás Imre koreográfiája.) Érdekes színfoltja volt a műsornak S z v o r á к Katalin népdalénekes és a ragyolci tánccsoport is. Más zenekarral, a zselízitől sakkal jobban sikerüli fellépéssel bizonyították: vannak rejtett tartalékaik, számolni lehet velük. Tetszett a közönségnek a táncdalénekesek műsora is. Ügyesen táncoltak a helybeliek, a vilkei táncosok. Szakképzett vezető irányításával rövidesen szép eredményeket érhetnének el. Mindent egybevetve: úgy érzRin senki nem bánta meg a nézők közül, hogy kiment a vilkei sportpályára. Az említett kisebb hiányosságok ellenére a résztvevők kellemesen tölthettek el idejüket, jól szórakozhattak. —öl— Kagyolci táncosok fellépése. Foto: —tt— К onyvajan at A BERUHÁZÁSI politika komplex elemzEse Vladimír Mikuláš és szerzői közössége: Beruházások a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságában. A Beruházások a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságában című kiadvány, mely a napokban került olvasóink kezébe, a beruházások időszerű problémakörét a csehszlovák népgazdaság általános fejlődésével összefüggésben elemezi, öt, logikusan egymáshoz kapcsolódó és az egész beruházási folyamat szinte vaiamenynyi alapvető problémáját felölelő fejezetből áll. Több, tematikailag rokontárgyú, fordításban megjelent kiadvány után ez tulajdonképpen az első hazai komplexebb kiadvány, amely szinte teljes szélességükben foglalkozik a beruházásokkal. A kiadványnak ezt az időszerűségét méginkább fokozza beruházási gyakorlatunk legidőszerűbb kérdéseinek az ismerete, mellyel a szerzők az egyes tárgykörök elemzését megközelítik. Az első fejezet (szerzője Ondrej Capo) a háború utáni időszaktól az ötödik ötéves tervig vizsgálja a csehszlovákiai beruházások alakulását. Viszonylag sok helyet szentel a beruházások dinamikája és szerkezete elemzésének, valamint történelmi keresztmetszetű minőségi problémáiknak. A második fejezet (szerzője Ondrej Capo) a szocialista állam beruházásának hatékonyságával foglalkozik, különös tekintettel a beruházások volumenének optimalizálására, a beruházási alap képzésére és újraelosztására, valamint a szocialista vállalat beruházásának hatékonyságára. E téren a kiadvány hasznossága fűként a vállalati hatékonyság jelenlegi módszereinek értékelése a beruházások eszközlése során. A kiadvány harmadik fejezete (szerzője Viera Becová) két alapvető területen — a beruházási döntés és a beruházások tervbe való kiválasztásának kritériumai területén és a beruházási pulitika hatékony eszközeivel történő döntés biztosítása területén — elemezi a döntés és a hatékonyság kritériumait, mindkét esetben főként a tudományos-műszaki fejlődés hatásával összefüggésben. A negyedik fejezet a beruházási ciklus egyes partnerei kapcsolatainak gyakorlati kérdéseivel és funkcióik specifikálásával foglalkozik. A fejezet szerzője (Vladmtr Mikulás) felvázolja a beruházási partnerek tevékenysége hatékonnyá tételének, valamint általános és konkrét kapcsolataik javításának bizonyos lehetőségeit. A fejezet legnagyobb részét a beruházások előkészítésének elemzése alkotja. Az ötödik fejezetben (szerzője Alexander Moravöík) az elemzés tárgya a termelési állólapok felhasználása, valamint hatékony megújításuk folyamata. Ez a fejezet logikusan lezárja a beruházási ciklus problémakörének rendszeres elemzését. Már a lektori vélemények pozltfvan értékelték a szerzőknek azt a szándékát, hogy elkötelezett álláspontot foglaljanak el a legjelentősebb közgazdasági kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a legfelsőbb párt- és állammi szervek rendszeres figyelmének p homlokterében állnak. Az elemzett problémakör szélességével és eszmeipolitikai, szakma-műszaki színvonalával ez a kiadvány még hosszú ideig nagy hozzájárulás lesz közgazdasági irodalmunkhoz. Ebben a szellemben értékeli előszavában Václav V aőok oki. mérnök, az SZSZK építészet- és technikaügyi minisztere is, annak a reményének adva kifejezést, hogy a kiadvány ösztönzést ad a gazdasági gyakorlat, elmélet és kutatás művelőinek, valamint maguknak a szerzőknek is, hogy további hasznos kutatást végezzenek ezen a területen és hozzák nyilvánosságra eredményeiket. STANISLAV KONEČNÝ Korunk fö kérdései EMBER — TUDOMÁNY — TECHNIKA Kísérlet a tudományos-technikai forradalom marxista elemzésére. A tudományos-technikai forradalom életünk valamennyi területére kiterjed, s mint az emberiség fejlődésének szociális és gazdasági tényezője, mélyreható minőségi változásokkal jár. Mivelhogy e változások szoros kölcsönhatása egyértelmű, a tudományostechnikai forradalom marxista-leninista elemzése csakis á fejlődés belső törvényszerűségeinek átfogó feltárása alapján végezhető el. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Filozófiai Intézetének, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézetének, valamint a Szovjetunió Tudoináyos Akadémiája Természettudomány- és Technikatörténeti Intézetének munkatársai nem csekély feladatra vállalkoztak, amikor az ember — tudomány — technika problémával kapcsolatos kérdések komplex megközelítését tűzték ki célul. Kutatásaik eredménye az a tekintélyes munka, amelynok orosz és cseh nyelvű kiadását most magyar nyelvű megjelenés követte. A szerzők a valóság bonyolult folyamatainak tanulmányozását a lehető legszigorúbb konkrétságra törekedve három fő problémakörre korlátozták. Az első kérdéskör a természettudományok és a technika vizsgálatát foglalja magába, lényegében tehát magával a tudományos-technikai forradalommal foglalkozik; a második azokra a társadalmi és gazdasági változásokra vonatkozik, amelyeket e forradalom hoz létre; a harmadik pedig a tudományos-technikai forradalomnak és következményeinek a társadalmi tudatra, tehát az ideológiára, a világnézetre és a filozófiára gyakorolt befolyását érinti. A tudománytechnikai forradalom ösztönzőiéként a szocializmusban azt a törekvést határozzák meg, amely „a dolgozó tömegek szükségleteinek maximális kielégítésére és képességeik sokoldalú fejlesztésére, a világbéke megőrzésére, a végső cél — a kommunista társadalom felépítése — lehető leggyorsabb és legsikeresebb megvalósítására“ irányul. A tudományos és a technikai haladás olyan kérdéseket is felvet: milyen társadalmi rendszer teremti meg a legoptimálisabb feltételeket a tudomány és a technika eredményeinek kihasználásához, milyen intézkedésekkel előzhetők meg a fejlődésnek az emberiséget veszélyeztető, káros következményei stb. A kérdéseket a szerzők az általánosan bevált dialektikus módszerrel közelítik meg: kutatásuk tárgyát totalitásában, fejlődésében, ellentmondásosságában és társadalmi-gazdasági determináltságában ragadják meg, mindenkor középpontba állítva az ember szerepét. A könyv tíz fejezetre bomlik, a tudományos-technikai forradalom általános és konkrét vizsgálata mellett helyet kap a szociális struktúra változásaival (a kapitalizmus és a szocializmus körülményei között) foglalkozó elemzése, a tudományos-technikai forradalom hatására kialakult társadalomirányítási formák és mód-A falusi könyvtárakban egyre több a szakirodalom. Foto: —tt— szerek vizsgálata, csakúgy, mint a mai ember életmódja és környezetének alakulása. Az oktatás, szakképzés, az ember erkölcsi fejlődése, a tudomány és a művészet viszonya, a tudós morális felelőssége, a vallást kiszorító tudományos világnézet szerepe, a tudomány hatása a filozófiai koncepciókra, a tudományos-technikai forradalom történelmi távlatai — ezek a csak vázlatosan kiemelt problémák is jelzik, hogy az Ember — tudomány — technika sokoldalú tájékoztatást ad minden olyan olvasó számára, aki rohanó, fejlődő világunkban az egész emberiség és minden egyes ember jövőjéért aggódik. (Pravda — Kossuth, 1974) Nagy Judit
