Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-31 / 52. szám
1977. december 31. SZABAD FÖLDMŰVES, Д boltos meglékelte a dinnyét, és mintha csak 6 termesztette volna, büszkén mutatta felém vérpiros, kásás, fekete magvú belét. Már • nyúltam Is örömmel a dinnye után, amikor hátulról valaki lefogta a kezemet: — Megürült? Kolerát akar kapni ettől a töktOl?l Zsombolya Ede állt mögöttem, vészes arckifejezéssel. — Látszik, hogy itt nőtt fel a pesti asztfaljon — folytatta megvetéssel. — Nem ismert a fafdtnnyét, és képes megvenni egy ilyen elfajzott korcsot, uborka- és tökbeültetéssel. — Kérem, ez a dinnye nincs elfafozva — szólt közbe sértődötten a boltos. — Érdekelt féllel nem vitatkozom — jelentette ki Zsombolya erélyesen, és Ismét hozzám fordult: — Tudja, úgy Ismerem a görögdinnyét, mint a saját fejemet... Nagydobosi gyerek vagyok én, ha nem tudná. — Az mit Jelent? — kérdeztem, mert Zsombolya Edéről sok mindent tudtam eddig, csak éppen azt nem, hogy nagydobost gyerek. — Ott nőttem fel Nagydoboson, a nemes görögdinnyék földjén.,. Vagy maga nem is hallott még a nagydobost fajdinnyéről? — Eddig még csak a hevest fafdtnynyéröl hallottam — vallottam be szégyenkezve. Zsombolya Ede fölényesen legyintett: — Nagydobos meg Heves az kettőI No de nem akarok itt mezőgazdasági szakelőadást tartant magának, a fón-HEVES FERENC: tos az, hogy legalább most az egyszer jó dinnyét vigyen haza. Majd én választok egyet magának. Nem mondom, nem volt nehéz dolga Zsombolyának, mert a meglékelten kívül már csak egyetlen darab görögdinnye volt az üzletben. Zsombolya szakértőén megpaskolta a két tenyerében, és azután a kezembe nyomta a súlyos gyümölcsöt. — Ez dinnyel — mondta könnyedén. — Ezt nem is kell meglékelni, ne menjen ki a zamatja. Mondom, nagydobost gyerek vagyok én, a dinnyevásárt nyugodtan rámbízhatfa. Örömmel indultam haza a tizktlós dinnyével. Hiába, mégiscsak más az, ha szakértő választja ki a dinnyét, amely egy kicsit mindig zsákbamacska. Alig palástolt büszkeséggel vágtam fel a dinnyét az ebédhez. Halvány rózsaszínű húsában csupa éretlen, fehéres mag sápadozott. Az ize pedig vetekedett a legfőbb befőzési ecetével. — Nem értem — mondtam letörten. — Zsombolya Ede választotta kt, ö pedig ért a dinnyéhez, mert nagydobost gyerek. — Ogy — mondta gúnyosan a feleségem. — Ha csak valamit is konyítanál a mezőgazdasághoz, vagy segítenél néha a bevásárlásban, akkor tudhatnád, hogy Nagydobos a jó sütőtökjéről híres, nem a dinnyéjéről. Elvem, hogy a feleségével ne vitatkozzon az ember, legyen bármennyire is igaza. Nem feleltem hát semmit, hanem mentem vissza gyorsan a gyümölcsáráéhoz. — Adja csak ide azt a dinnyét, amit az előbb meglékelt — szóltam. — Nem lehet — vigyorgott a kereskedő —, azt már elvitte a Zsombolya úr. Asszony és ember A bírónő békítésre idézte be a feleket. A vékony, fekete asszony a zsebkendőjébe sir, a derék, szőke férfi az ablakon kifelé nézve kerülgeti a felesége szemvillanásait. Válópörösök. A pört az asszony indította a férje hűtlensége miatt. — Kinn történt a birtokon, a húgom nyitott rájuk az istállóban, még hajnalban... A férfi egyik lábáról a másikra áll. — Igen — dünnyögi —, megtörtént. A szokottnál korábban csörgött a vekkerünk, véletlenül persze, az a lány meg már benn volt az istállóban. Es ahogy ott vártuk a többieket, hogy munkához lássunk, ott a jó melegben, hát... De becsületemre, elóször történt a házasságunk Idején! A házasságuk pedig tizenkét évig tartott. Amikor egybekeltek, a kis fekete asszonynak már volt négy gyereke, az első urától, az új tériének ts hat, aztán született még négy közös. — Tizennégy gyerekük van, és válni akarnak? — képed el a bírónő. — Dehogy akarok — tiltakozik a fér), de az asszony az hajthatatlan, neki az ura többé nem kell az ágyába, mert parázna. A bírónő a házasságukról próbálja faggatni őket. Hogy milyen volt, mert valahogy furcsálja, hogy csupán az istállójelenet miatt történt közöttük a kenyértörés: — Ivott tán a férje? — kérdezi a fekete asszonyt. — Hogyne ivott volna, hiszen férfi — veti fel erre a fejét a kérdezett. — Elltta a keresetét? — Megtörtént az is. Legtöbbször azért törkölyt ivott, meg eperpálinkát, az olcsóbb. — Verte talán? Az asszony hangja most már élesebb: — Persze, hogy vert. Naponta. Meg késsel is zavart bennünket. De hiszen mér mondtam, az én uram férfi! A bírónő megkönnyebbül, végre egy nyomósabb válóok: — Ezt elégelte meg, ugye? Ezért akar válni? — Hová gondol? — ütődik meg a kérdezett az asszonyt cinkosságon. A- zért én el nem válhatok az uramtól. Neki elvégre jogában áll az asszoijyverés! A bírónő a ceruzáját ejti le hirtelen. Szándékosan, persze, hogy annak a fölemelésével leplezze valahogy zavarát. S hogy így időt nyer magának, fölteszi az utolsó kérdését: — Megbocsát tehát az urának? — Soha — kiált föl erre a fekete asszony. — Hűtlen lett hozzám, válni akarok! A, bírónő azért ad két hónap gondolkodási időt a haragosoknak. Reméli, addigra újból összemelegednek. N. В. K. Trafó elvtárs Még-a villamosítás Idejében történt. Az egyik közeli faluba egy szép tavaszi napon négy személygépkocsi gördült be. A hnb Irodája előtt megálltak. Már várták őket — valószínűleg élőre bejelentették érkezésüket. Szinte az egész helyi vezetőség Jelen volt; mindenki, aki számított valamit a faluban. A t*li sport kedvelőinek kedvez az időjárás. Foto: — U— A szerelők, mert azok jöttek, illő fogadtatásban részesültek. Hisz nem kis dolog végrehajtói voltak. A munkaprogram megbeszélése természetesen díszvacsorával végződött. Eszemiszom, dínom-dánom következett, amely bizony jó belehajtott az éjszakába. Már éjfél felé tartottak, mire elérték a megbeszélés egyik fontos kérdését: Hol fogják elszállásolni őket? Kicsi a falu, nyolc embert csak úgy, nyolc hónapra elszállásolni. . Végül aztán megegyeztek, hogy hetenként más-más háznál alszanak majd a világosság hozói. Ogy látszott, mindent megbeszéltek. Közben fogyott az étel. Ital, nőtt a hangulat. Ogy kettő tájban gond üti az egyik szerelőt, s megkérdezi: — Hát eivtársak, nagyon örülünk, hogy sikerült megegyezni. Maguk se Járnak rosszul, hisz lesz már villanyuk Is. Köszönjük a helyet, kosztot, kvártélyt. De egy dologról még nem beszéltünk. Hol kap helyet a trafó? Mert az bizony jó darab. Egy pillanatig csönd lett. Lám, egy ú) probléma, amelyről teljesen megfeledkeztek. Hát hová Is teszik azt a fránya trafót? Felugrik hirtelen az egyik atyafi s kivágja a tromfot: — Ebből ugyan ne csináljunk nagy ügyet gyerekekl Majd elalszik nálunk a Trafó elvtárs. Jó nagy a konyhánk, megfér benne. Budai József Közjáték a színpadon „Valaki akaratának egy más egyénre való teljes rákényszerltése bizonyos szavakkal, vagy egyéb eljárásokkal; — így határozzuk meg aarkalatosan a szugesztivitás fogalmát, amit a színészek hatáskeltő tulajdonságának, egyik legbiztosabb fegyverének tartanak. Ha már „fegyvert“ említettem, engedtessék meg, hogy „vitást“ le mondjak. Azaz, Tamási Áron: „Vitás lélek“ című darabjával kapcsolatban elmondhassam azt az élményemet, amikor a fent említett furcsa „fegyver“ mentett ki egy kínosnak ígérkező helyzetből. v A kellemetlen helyzet abból adódott, hogy egy Ipolymontl faluban a nézőtér első sorában három fiatalember borozgatott (hozott anyagból) ás hangos megjegyzésekkel zavarták az előadást!... A darabban egy ember-kerülő hegyi ácsot. Lázár szerepét játszottam. A- molyán torzonborz, télvad, egészen szélsőséges dolgokra hajlamos, félelmetes figura voltam ... Csak a szünet ntán léptem színpadra. Az első rész szereplői elkeseredve és teljesen kiborulva jöttek le a színpadról. — Nahát)... Az a három izgága suhanc tönkre tezzi az előadást! — méltatlankodtak egyre nyugtalanabbul. A szünetben megkértük Bertuskát, az ügyeletes titkárnőnket, beszéljen velük, hasson rájuk valamiképpen!... 0 szegényke ment is azon nyomban. Nyájas szavakkal próbálta meggyőzni a három „falulegényét“, hogy legyenek tekintettel e nagyszámú műélvezetre vágyé közönségre és legyenek kedvesek, a továbbiakban már ne zavarják az előadást!.,. Talán mondanom sem kell, hogy Bertuska választékos stílusa nem járt eredménnyel. A második rász úgy kezdődik, hogy szerep-szerinti nevelt lányomat, akit Mák Ildikó alakított, reggeli fürdőzés közben lepem meg ás pajzán gondolatokat elszabadltő helyzet alakul kt, En azonban a már említett ok miatt — hogy úgy mondjam — „privát“ szorongással léptem a színpadra. Balsejtelmem nem csalt meg, sajnost — Ehe, megjütt az öreg kos!... — hangzott lentről az „elmés“ megjegyzés. Ekkor hirtelen szokatlan dologra szántam el magamat. A hang irányába fordultam és megindultam a „szel lemeskedő“ fiú felé ... Addig lépdel tem, míg a reflektorok fénycsóvájábél kiérve, szembenézhettem a rakoncét lankodőva). Majd a kezemben lévő faj szét megemelgetve megálltam és csak néztem!... Néztem őt, amilyen hara gos szemekkel, vésztjóslúan tudtam.. Kínosan, hosszú ideig, amíg ő zavaré ban le nem hajtotta bozontos fejét. A Borúkát alakító Ildikó falsikított!.. Belőle, ugyanis, a meztelensége miatti szeméremérzete kellett, hogy kiváltsa a rémület hangját... A „várfagyasztó“ közjáték után annak rendje és módja szerint folytattuk az előadást, mindvégig zavartalanul! Kovács József jeles íróra emlékezünk Negyedszázaddal ezelőtt 1932. december 30-án balt meg Ivan Olbrtebj, igazi nevén Kamil Zeman. Olbracht már diákéveiben megismerkedett á marxista irodalommal. Tanulmányozta a Kommunista Kiáltványt (amelyet le is fordított). Prágában bölcsészetet tanult. Politikai tevékenységét fejtett ki és újságíró lett. Ivan Olbracht regényíró, a két világháború közti korszak cseh Irodalmának Jaroslav Haiek és Karel Capek mellett az egyik legismertebb írója. Az Irodalom ismeretét és művelését — szerencsés módon — családi örökségként kapta; apja, Antonin Zeman (írói nevén Anton Staiek) a munkások ügyvédje, a századforduló egyik elismert baladó szellemű Írója volt. így ismerkedett meg Olbracbt már fiatalon a munkásság életkörülményeivel, s a közigazgatás és a bírósági álét jellegzetes figuráival. Gimnáziumi tanulmányai után Berlinben, majd a prágai Károly Egyetemen jogot kezdett tanulni, de rövidesen átiratkozott a bölcsészeire, történelmet ás földrajzot hallgatott, de azt sem fejezte be. Bekapcsolódott a baloldali mozgalmakba, 1909-ben újságíró lett a bécsi cseb szociáldemokrata Délnlcké Liety (Mnnkáshirlap) -né). Ekkor neve már nem volt teljesen ismeretlen. Első írása — egy novellája — 1905-ben megjelent a Zvon (Harang) című hetilapban. Bécsben több anarchista tröt, újságírót ismert meg, valószínűleg ez a szellemi kör fordította érdeklődését a társadalom peremén élő, magányos lázadók problémái felé, de más indítékú elmagányosodás problémái is izgatták. Legjelentősebb Írása, a Vándorcirkusz, magyarul is megjelent. A bécsi időszak alatt születtek meg a monarchiáról szóló vidám történetei, amelyek először 1927-ben a Kilenc vidám történet Ausztriából és ■ Köztársaságból című kötetben jelentek meg. Második regényét a Jesenius színász különös barátságát már az első világháború idején, 1915—1917-ben Irta. 1918-tól, hazatérésétől kezdve a szociáldemokrata párt központi lapjának a Právo Lidu szerkesztőségében dolgozott. 1920 januárjában a Szovjetunióba utazott és élményeiről még az évben „Képek a mai Oroszországról“ címmel riportkönyve jelent meg. Legismertebb regénye, az Anna proletárka (1928), egy Prágába kérőit kis cselédlány, a proletár Anna fejlődésének a regénye; emlékeztet Gorkij Anya című müvére. Ez a müve az egyéni életút egyben a cseh munkásság harcának, e harc jelentős szakaszának története is. 1932—1938 között négy. Kérpátukrajnával foglalkozó könyve jelent meg; Hegyek és évszázadok, Névtelen föld, Nikola Subaj a betyár, és az Atokvölgye. Olbracbt Ivan a megszállás éveiben az illegális partizánmozgalomban tevékenykedett a megszállók ellen. A népi demokratikus államban segített az új, szocialista kultúra megteremtésében. rp. Zúg a szél a téli sfkon, söpörgeti az utat, fönt, a szürke magasságban kavarog a varjú-had, kemény a tál, nagy a hé, fagyos földön: takaró, andalító dalt dúdolgat jégpáncélban a folyó. Ősz szakállal jár az óév, itt is, ott is elköszön, sápadt, ráncos homlokáról lehervad már az öröm, vágfgbaktat a világon, a tovatűnik, mint az álom, lába nyomán új idő, új napoknak raja nő. Hej, szilveszter, jé mulatság, hegedűszó, nétaszó, vígan brnmmog a nagybőgő, kell a talpaié való, forognak az ifjú párok, hívvel ropják most a táncot, száll a szoknya, zeng a dal, Járja a sok fiatal. Még a hetven évesek is táncra kapnak könnyedén, megmozgatja rozsdás csontját az öreg lány, vén legény, szép a világ, uccu hát, nyílnak még a rózsafák, terem a föld lágy kenyeret s szőlőfürtöt a borág. Ejfál felé közeledvén telt poharat emelünk, rokonokat, barátokat vidám szívvel ölelünk, kívánunk száp új esztendőt, igaz, békét boldogságot, s beragyogja a világot majd a meleg napsugár. Jőéjszakét éesztendő, kilencszáz meg hetvenhét, üdv, hetvennyolc, ijesztendő, a kedvünkre légy te szép! Váltsd valóra sok-sok álmunk, vezess minket jő úton, így fogadunk, újesztendőt fényesarcú, szép rokon. 0. Gy. Jó lenné az időt megállítani, csak egy percre, egy percre csak. Árnyékában hosszasan tűnődni, az új perc mi szépet ad. Ha valahol rossz vár, otthon maradni, s várni az újat, mi szépet ad. Jó lenne az időt megállítani, csak egy percre, egy percre csak. ÖVÄRY PÉTER
