Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-31 / 52. szám
1877. DECEMBER 31. XXVIII. évfolyam 32. szám. Ara: 1,— Kčs Szabad fold műves Boldog új esztendőt kívánunk kedves olvasóinknak! тн[шNo1шшп11111ш111!ш1п1ннш111111и1ш1111мшниж11111111л11йтнншпшх1шшш1пмш11нн11ш1шш11|щ||||«и1м1шшга A szőlő termesztői kitűnő nedűvel kívánnak egymásnak erűt, egészséget és újbűi hasonló eredményes esztendőt, mint az idei volt. Foto: —tt— Űj esztendő küszöbén Az év végi ünnepek megh'itt, bensőséges légköre általában mindig befelé irányítja az ember tekintetét. Kikapcsolódást, enyhülést keresünk ilyenkor, és a meleg családi körből tekintve keressük a világgal a kapcsolatot. A való világ aztán úgy telepszik mellénk, úgy vesz részt életünkben, mint talán soha azelőtt. A televízió iíyenkor sugározza az év legváltozatosabb műsorát, ilyenkor van legtöbb időnk rádió mellett .ülni, kávézás közben a vastag újságkötegeket átlapozni, ilyenkor beszéljük meg egy-egy pohárka ital mellett, szűkebb körben, ami kiváltképpen foglalkoztat bennünket. A mostani év végi ünnepeken például falun, illetve városon sokaknál szóba kerül pártunk, a CSKP KB legutóbbi 9. ülése. amely határozatában egyebek között tudtunkra adja, hogv а XV. kongresszus irányelveivel összhangban, hazánkban „... tovább szilárdult a dolgozók szociális és gazdasági biztonsága. A lakosság pénzjövedelme lS76/1977-ben 9,5 százalékkal, a társadalmi fogyasztás 12,1 százalékkal nőtt, ax átadott lakások száma pedig meghaladja a 263 ezrét.“ Ezt a tömörségében is megkapó, mindannyiunkat lelkesítő megállapítást azért idézzük éppen most, mert a jó munkán, a sikereken, az eredményeken alapuló jó érzésnek és örömnek éppen ilyenkor, az óév búcsúperceiben s az új esztendő küszöbén van itt az ideje. Mert amikor 1978-ra az erő és egészség mellett boldogságot is kívánunk egymásnak, akkor végső soron azt a jó érzést, s örömet kívánjuk. A további előrehaladás és boldogulás vágya rezdül meg hangunkban, ez mozdul a kézfogásban, ölelésben, ez csendül meg az önfeledt és vidám szilveszteri koccintásban. A mi világunkban ugyanis a boldogság elsősorban ezt jelenti. A gyarapodás iránti kívánságunk azt fejezi ki, hogy nálunk az egyéni, az emberi boldogság csak szép hazánkért, társadalmunkért, a közösségért és közösségben végzett becsületes munka eredményein alapulhat, csak annak lehet a gyümölcse. Amikor ezekben a napokban szóban vagy üdvözlő lapon „kellemes ünnepeket“ és „Boldog új évet“ kívánunk egymásnak őszinte szívvel, rendszerint e kikristályosodott közhelyek — köszönés s köszöntések — tartalmára nemigen gondolunk. Pedig ez a tartalom — anélkül, hogy eszünkbe ötlene — szintén változik. Mi a boldogságot, napjaink örömeit nem holmi égi, felettünk vagy rajtunk kívül álló hatalmaktól várjuk, hanem önmagunktól, egymástól. Nem kérjük — nem is kérhetjük — senkitől, mert azt nem adhatja meg más, aminek a kulcsa a mi kezünkben van, amit nekünk kell kiharcolnunk. Előfordulnak persze valamennyiünk életében olyan tényezők — boldogság vagy boldogtalanság (szerelem és csalódás, betegség vagy halál) —, amelyek cáfolni látszanak, hogy napjaink boldogságának az alapja a lelkiismeretes munka, s e munka nyomán megtermő eredmények. De 'ez csak látszólag van így, mert a boldogságunknak tehetnek és vannak más, elengedhetetlen elemi feltételei is. Egyik ilyen nagyon lényeges feltétel az, hogy ma a világ nagy részén béke van, béke lehet, nem kell fiatal életeknek tömegesen elpusztulniuk háborúban, nem kell szerelmeseknek, hozzátartozóknak — sokszor örökre — elválniuk egymástól. Ezt a békét, a nemzetközi helyzet feszültségének csökkenését, a különböző társadalrtii rendszerű államok békés egüttélése politikájának i térhódítását, a békeszerető emberek millióival együtt a szocialista országok — mindenekelőtt a 60 éve győzött Nagy Októberi Szocialista Forradalomból megszületett, soknemzetiségű Szovjetunó. barátunk és idősebb testvérünk — hatalmas ereje, acélnál is szilárdabb egysége kényszeríti rá az imperializmusra. Ezt a legyőzhetetlen erőt növeli a szocialista országok dolgozóinak — így a mi népünk — szorgalmas munkája is. A mi hazánk gazdaságának bíztató gyarapodása és ezzel párhuzamosan életkörülményeinek szüntelen javulása szintén egyik elemi feltétele a boldogságnak. A boldogság, a boldogulás, az előrehaladás feltételei hazánkban a Vörös Hadsereg segítségével a fasiszta elnyomás alól történt felszabadulásunkkal és a kommunista párt vezette munkásosztályunk harminc éve, 1948 februárjában kivívott győzelmével jöttek létre. Ezek a történelmi jelentőségű tények biztosították jelenünket, azt, hogy nálunk ma mindenkinek van munkája, biztos megélhetése és mindenki tudja, a jövőben Is lesz. A szocializmus nyújtotta létfeltételek garantálják számunkra a társadalmi biztonságot és a munkát. A szocializmus tette örökre idegenné azt a folyamatot, ami a nyugati kapitalista országokban jelenleg is nap mint nap lejátszódik. Nevezetesen azt, hogy munkások és alkalmazottak tömege veszíti el a munkáját, annak reménye nélkül, hogv újat kapjon helyette. Kis egzisztenciák tömege megy tönkre és zárnak be boltjaik, műhelyeik vagy eladják farmjukat. A boldogság — mint már említettük — a mi számunkra nem ,,kék madár“, nem „égi tünemény“; nem „véletlen szerencse“, hanem két kezünk és fejünk munkájának gyümölcse. Pártunk főtitkára, köztársaságunk elnöke, Gustáv Husák elvtárs is hangsúlyozta ezt az Igazságot, amikor a CSKP KB 9. ülésén mondott záróbeszédében, többek között találóan megállapította: „Az, hogy bonyolult körülmények közepette ie tfinamikuean fejlődik népgazdaságunk, hogy as ipar növekedési üteme az idén becslés szerint eléri az 5,7 százalékot, ami több a tervezettnél, horgy állandóan sikerül emelnünk népünk életszínvonalát és stabilizálnunk a belső piacot, mindez milliók áldozatkész munkájának, pártunk nagy erőfeszítésének, felelős szerveink tevékenységének jelentős eredménye, amely miatt nemzetközi viszonylatban sem kell szégyenkeznünk.“ A mi boldogságunk tehát mindig kézzelfogható, szemmel látható dolgokban realizálódik. Nézzünk csak körül. Csupán ebben az elpiúlt évben, csak Szlovákiában is mennyi mindennel lettünk gazdagabbak. Nem, nem akarunk most leltárt készíteni — érre lapunk 'égést terjedelme sem lenne elegendő. De nem Is lehet számokkal kifejezni, összegezni azoknak a családoknak a boldogságát, akik új, modern és kényelmes lakásokba, tágas lakótelepekre költözhettek. Nem mérhetjük fel pontosan, mennyivel lett tartalmasabb az életünk, a tanulás, a művelődés lehetőségének sokirányú bővülésével. Csupán azt akarjuk egy pillanatra megvilágítani, hogy mindezek közős jó munkánk eredményei. Ki-ki azzal járult ehhez a kollektív „boldogsághoz“, hogy Jó vagy kevésbé jó munkát végzett. Amikor ma és holnap a jól végzett munka örömével boldog új évet kívánunk egymásnak és önmagunknak, gondoljunk arra, s fogadjuk meg, hogy holnapután, az ünnepeket kővető hétköznapokon, 1978-ban Is mindenekelőtt azt fogjuk majd nézni: mit kell még tennünk. Mért a teendők nagyok, de megoldhatók. Mint Husák elvtárs is rámutatott a KB legutóbbi ülésén, a már említett beszédében: „Mindenkinek magából kell kiindulnia, elsősorban saját problémáival és fogyatékosságaival kell szembenéznie. Ha érvényesítjük a fokozott igényesség elvét életünkben, konkrét, mindennapos tevékenységünkben, a központi szervektől kezdve a munkahelyekig, ha a nép öntudatos munkájának hatalmas erejére támaszkodunk, akkor nem lehet kétség afelöl, hogy a jövő évi terv igényes feladatai teljesíthetők lesznek.,.“ Kanizsa István CSONTOS VILMOS: Djévi kívánság Hess el, hess Innét háború réme, Űjesztendő, Légy életünk biztos fedezéke! Erő, egészség, dúsra dombosod j Bennünk, s létünk Tengere csendesedj, — ne háborogj! Szívünkben fogant szépség-vágy, jóság, Minden célunk Általad legyen drága valóság! S az út, mit magunknak kijelöltünk, Göröngytelen Legyen, s te csillag, szikrázz fölöttünk! Szikrázz, s vess lángot a szenvedésen, — Ha folyt még valahol, s benned Minden gonoszság hamuvá égjen! PAVOL HOROV: Újévi köszöntők (részletek) Köszöntelek jő barátaim, teljes szívemből ez öj évben! Gyújtsunk rá vidám dalra ím oly ütemben, ahogy merészen megyünk a célhoz, mely már int. Hej, á mutató nem pihen az ódon óra számlapján. Az élet szeszéllyel tele van, hogy szívünkbe beleváj, van, hogy boldogít hirtelen. Köszöntelek titeket, falvak, Iskolatársak, jó anyám! Teljenek meg csűrök, kamrák, terüljön dúsan minden asztal. Nyomort eleget láttatok: sokszor volt csűrötök üres, benne csak egér cincogott. Pár jobb falat, jó bor, tüzes talán csak újévkor jutott. Dalom még nem köszönti, nem, idő előtt a napnak keltét. Hisz még villámok rémesen ostorozzák földünknek testét, mely pelyhes madárként cseng. De ha a kürtök felharsannak, megvédjük meleg fészkeinket. A köszöntőm most szóljon annak, kit az igaz csillag vezet s kishitűek hangjára nem hallgat. Köszöntelek, minden nemzet! Bőrünknek színe el nem választ. Anya szült minket: kapocs ez. A nap fényt mindenkire áraszt s egykor szabadság napja lesz. Köszöntelek téged, ember! Emberek közt testvéri viszony! Hogyha többé fegyver már nem kell, csak ölelés lesz, baráti szó, akkor virrad fel majd a reggel, lesz boldogság e földtekén.
