Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-24 / 51. szám

1877. december 24. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A közelmúltban egy tanácskozá­­** aon vettem részt, ahol ez elő­adó a GabCikovoi (bőst) Állami Gaz­daságot is azon mezőgazdasági válla­latok között említette, amelyek figye­lemreméltó sikereket érnek el a talaj­erőfokozásban s ennek velejárójaként a növénytermesztésben. Ez volt indí­téka bősi helyszíni látogatásomnak. A helyzet közelebbi ismerete alap­ján számot adhatok a tapasztaltak­ról, hiszen mezőgazdasági vállalataink sokaságában ezen a téren bőven van tennivaló. Földjeink termőerejének és hurpusz tartalmának növelése nap­jaink sürgető feladatainak egyike. Túlsúlyban ettől függ, hogyan teljesít­jük mindazon elvárásokat, amelyeket társadalmunk a termelés fellendítése, a népélelmezés szüntelen javítása ér­dekében feladatként kitűzött. Hubka Béla mérnököt, a szóbanforgő állami gazdaság főagronémusát az u­­tébbi évek jő termelési eredményeiről már a Dunajská Streda-i (dunaszerda­­helyi) járás határain túl is jól isme­rik. A szenvedélyes növénytermesztő, aki egyben Jó emberismerő is, munka­társaival a gyakorlatban együtt való­sítja meg a tudományos-műszaki hala­dás legjobb módszereit, kielégíti a nö­vények tápanyagigényét, optimálisan kihasználja a termőtalajt, s hasonlóan a hozzá beosztott munkaerőt. Mindenekelőtt az embert, — az ér­tékek létrehozóját — a technológiák megteremtőjét tartja a termelés leg­fontosabb tényezőjének. Munkatársai­val együtt megszervezte a gazdaság földjei termőerejének fokozását, s eb­be az állattenyésztési dolgozókat is bevonta, mert hiszen ez a részleg biz­tosítja a növénytermesztés részére a szükséges istállótrágya mennyiségét, в nem mindegy milyen minőségben. A növénytermesztés évente 3600 va­gon istáliótrágyát és 80 ezer hekto­liter trágyalevet kap az állattenyész­téstől. A sservesanyag jő minőségének megőrzése ás további javítása céljá­ból a faluréti farmon betonozott trá­gyatelepet létesítettek. Ott gyűjtik össze a farm istállótrágyáját, más részlegekből azonban egyenesen a föl­dek végében rakványozzák, trágyalé­vel öntözik, hogy kijuttatás előtt jói beérjen. A gondosan kezelt, — szurokfeke­tére érett — istállótrágyával évente 600—630 hektár földterületet javíta­nak fel. Egyes növények alá hektá­ronként 500—700 mázsa istállótrágyát adnak, hogy lehető legjobb termésát­lagot érhessék el. Ezzel földjeik humusztartalmát is biztosítják. A gazdaság talajainak hu­muszkészlete 2—5 százalék közt vál­takozik. A földek többségének hu­musztartalma ötszázalék körüli. Ez kedvezően befolyásolja a műtrágyák hasznosulását is. Persze a talajerőfokozásban az is­tállótrágya nem egyedüli szerves­anyag. Szántóföldi hulladékokból, szalmából és a trágyalé megmaradt mennyiségéből komposzttelepeket is létesítenek, s az ezer hektár szemes­kukorica szármaradványainak felaprí­táaával évente további nyolcszáz hek­tár terület jut értékes sserveeanyag­ha*. A szármaradvány zúzalékára — hatóanyagban hektáronként — 60—80 kg nitrogén műtrágyát szórnak, s azt a lehető leggyorsabban leszántják, hogy a szervesanyag tavaszig tökéle­tesen elbomoljon, az utővetemény ér­tékes tápláló anyagává váljon. Ezzel egyidejűleg a földek egy részén zöld­trágyázást is végeznek. Hubka elvtárs azonban azt is meg­említette, hogy a legideálisabb táp­anyagpótlás sem lehet eléggé haté­kony, ha kevés a természetes csapa­dék. Idén a gazdaság körzetében ugyanis eléggé kevés eső hullott. A cukorrépa például 170, a kukorica — amely jól tűri a nyári forrőságot — 150, a lucerna pedig 180 mm-rel ka­pott kevesebb csapadékot, mint a­­mennyire szüksége lett volna. így a terméseredmény sem volt a várako­zásnak megfelelő, hiszen a gazdaság­ban a mércét nagyon magasra állítot­ták. Céltudatos szerves trágyázással a­­zonban még így is jobb eredményt ér­tek el mint számos más — hasonló természeti adottságok közt elhelyez­kedő — gazdaságokban. A tápanyag­ban dús földek mintegy húsz száza-Sikereik titka: i BÍZNAK AZ EMBEREKBEN Hogyan készültek fel a télre? A téli időszak az állattenyésztés szakaszán nem egy esetben gondok­kal, problémákkal Jár együtt. A ked­vezőtlenebb tartási és takarmányozást körülmények következtében a hasz­nosság gyakran csökken. A tervfel­adatok teljesítése viszont megköveteli, hogy az év elejétől elért jó eredmé­nyeket, vagyis az állatok létszámát és hasznosságát a tél folyamán is a meg­követelt szinten tartsuk. Ezért ebben az időszakban fokozott figyelmet kell szentelni az állatok gondozására, de legfőképpen a megfelelő takarmányo­zásra. Az idei év a takarmányoknak álta­lában kedvezett. A mezőgazdasági üze­meknek tehát megvolt a lehetőségük a megfelelő mennyiségű és jő minősé­gű takarmányalap megteremtésére. Hogyan készültek fel a téli időszakra? A kérdésre választ keresve elláto­gattunk a Nové Zámky-1 (érsekújvári) járásban gazdálkodó Kamenica n/Hro­­nomi szövetkezetbe. — A takarmánytermesztésben elért eredményekkel ez idén nem vagyunk elégedettek — mondotta beszélgeté­sünk elején Hegedűs Dénes, a szövet­kezet növénytermesztője. A múltban sokkal nagyobb termésátlagot értünk el. Tavaly például olyan takarmány­készletünk volt, hogy más gazdaságo­kat is kisegítettünk. Takarmányokat a szántóföld 21,5 százalékán termesztet­tünk, ami kevésnek bizonyult az a­­ránylag nagy állatsűrüséghez. Véleményem szerint až említett te­rület a megfelelő takarmányalap meg­teremtéséhez elegendő, csak éssze­rűen ki kell használni. Hasonló — fo­gyatékosságokat takaró — érvelések­kel, mint például „kevés a termőterü­let“, vagy „az időjárási viszonyok ked­vezőtlenek voltak“ már nem egy eset­ben találkoztam. Az efajta magyaráz­kodás helytélen. Helyettük inkább szembe kellene nézni a valósággal és kicsit elgondolkodni a hibák elhárítá­sának hogyanjáról. A mezőgazdaságban végre tudatosí­tani kell, hogy a hatodik ötéves terv igényes feladatait, а XV. pártkong­resszus célkitűzéseit — melyek a me­zőgazdasági és élelmiszeripari komp­lexum keretében az önellátás elérésé­re Irányulnak — csak intenzív terme­léssel lehet megvalósítani. A lehető­ségek megvannak. Népgazdaságunk évente jelentős költségeket fektet a mezőgazdaságba. A műtrágyák és nö­vényvédőszerek állandóan növekvő mennyisége, a nagyhozamű fajták, a kiváló minőségű vetőmagok, a nagy teljesítményű gépek és berendezések stb. tetemes befektetést jelentenek, amelynek vissza kell tükröződnie a hektárhozamökban. Arra keil töreked­ni, hogy a rendelkezésre állő eszkö­zök maximális kihasználásával, egy­ségnyi területről, minél nagyobb ho­zamokat érjünk el. Csak így termelhe­tünk elegendő gabonát, ipari növényt, zöldséget, gyümölcsöt és takarmányt a meglévő termőterületről. A kameničnái Steiner Gábor ** Efsz a termelési és értéke­sítési feladatait példásan teljesítő tejtermelő mezőgazdasági üzemek sorába tartozik a komárnöl járás­ban. Az Idén a háromnegyedév vé­géig 1 millió 482 ezer liter tej ki­termelését irányozták élő. A kilen­cedik hónap végén 1 millió 600 ezer litert könyvelhettek el az ál­lattenyésztés eredményeit összege­­zöelemzésben. S ami talán á leg­ha-tenyésztés, főleg a tehenészet fejlesztésére — említette a többi között Szabó elvtárs. — Járásunk­ban több helyütt jelentős problé­mákkal küszködnek, mi pedig egy­re több tejet termelünk és értéke­sítünk. Persze nem véletlenül. A siker kulcsát abban látom, hogy figyelmünk nem korlátozódik csu­pán az állomány tervszerű növelé­sére, hanem egyetemes egészként Igyekszünk megoldani a szervas-A társult szövetkezet évi átlag­ban hatszáznál több tehenet tart. Ezek között sok a kiváló hasznos­sági! egyed, ám szép számmal akadnak még gyenge fejősök is. Ez részben az egyedi haszontulajdon­ságnak, másrészt pedig a gondozók munkaszorgaimának, az állatokhoz és a feladatokhoz való különböző hozzáálásának az eredménye. — A tehenészetben dolgozók zö­me példás munkát végez — tájé-Eredményes tejtermelők fontosabb, szeptember végéig száz­­tízezer literrel túlteljesítették á háromnegyedévi eladási kötelezett­ségüket. A társult szövetkezet az utóbbi években egyre jobb eredményeket ér el a tejtermelésben. Évről évre több tejet termel és értékesít. Het­venötben még csupán 2837 liter tejet produkált egy tehenük. Ezt az átlagot tavaly csaknem három­százhúsz literrel szépítették. S az idén? Már októberben túlszárnyal­ták a két évvel korábbi hasznossá­gi mutatót s november derekán úgy számították, minden feltétál adott hozzá, hogy az év végén a tavalyi­nál is magasabbra Íveljen a grafi-. kon görbéje. Szabó János föállat­­tenyésztö 3350 liter körüli egye­denkénti tejbasznosságot remél. — Az utóbbi években, a közpon­ti és a járási irányelevknek meg­felelően, mi is megkülönböztetett gondot fordítottunk a szarvasmar­marha-tenyé&ztés, illetve a tehené­­sezt fejlesztésével kapcsolatos problémákat. Vagyis: mind körül­tekintőbben járunk el az ágazat és a takarmánytermesztés igényeinek és feladatainak összehangolásakor, az állomány minőségi fejlesztése és hasznosságának tervszerű foko­zása során. A jelek azt mutatják, hogy az igyekezet ismét meghozza a várt sikert. Hiszen az utolsó negyedévet jelentős előnnyel kezdtékl S bár a takarmányalap még az idén sem teljesen kielégítő, mégis remélni lehet, hogy a télt hónapok folya­mán is jó szinten marad az állo­mány hasznossága. Ennek érdeké­ben főleg az állattenyésztésben dolgozók tehetnek sokat, mert — mint azt az évadvégi elszámolást megelőző vitákból kiéreztem — a kitermelt takarmányokkal való sá­fárkodás még sok kívánnivalót hagy maga ntán. koztatott Szabó elvtárs. — Az állat­gondozók többsége aktívan bekap­csolódik a jól szervezett s az anya­gi érdekeltség elmélyítését szor­galmazó belüzemi Szocialista mun­kaversenybe. A fejőgulyások közül Farkas Jenő és Szí Kálmán érte el a legjobb eredményt. Kilenc hónap alatt több mint tizenegy liter tejet fejtek a gondjaikra bízott tehenek­től, darabonkénti és napi átlagban. Az élvonalbeli gondozók közül fel­tétlenül meg kell még említeni Szabó Istvánt, if). Bedecs Feren­cet, Farkas Magdát, Vajkai Károlyt, Zakáli Istvánt, Baran Józsefet és Kuczmann Lászlót, hiszen év ele­jétől tartják a tíz literen felüli át­lagos napi és darabonkénti hasz­nosságot. S hogy kerek legyen a kép, vé­gezetül még hadd jegyezzem meg: az egy liter tejre számított abrak­fogyasztás alig haladja meg a hu­szonnyolc dekát. K. G. lókkal Jobb termésátlagot nyújtottak, mint korábban a tápanyagban ás bn- ' mussban szegényebb talajok. Ennek köszönhető, hogy a gazdaság — évi átlagban — a korábbi valósághoz ké­pest az eltelt négy évben Jó talajerő­gazdálkodással mintegy hárommillió korona többlet bevételre tett szert a növénytermesztés rátermett dolgozói­nak jóvoltából. A növénytermesztés ugyanis optimá­lis feltételeket hozott létre az állatte­nyésztés takarmányszükségletének - a fedezésére is. A főagronömus és a többiek ezt alapvető feladatnak tart­ják, hiszen a vállalat és a társadalom érdeke egyaránt azt követeli, hogy a két ágazat egymást kölcsönösen segít­se. Ennek megfelelően silókukoricá­ból 1650, szenázsból 50, takarmány­lisztekből és granulátumokból több mint 300, borjúszénábó) 60, leveles ré­pafej, nyersszelet és kukoricaszár zú­­zalékából ötszáz vagon szilázst, továb­bá tisztán — adalékok nélkül — öt­száz vagon leveles répafejet és 200 vagon nyersszeletet vermeitek el a szarvasmarhák ellátására. A csílizközl szövetkezettel együtt­működve kb. 100 vagon préselt takar­mányt is gyártottak — szalmából és más adalékokból — a szarvasmar­háknak. Ezzel a terimés- és az abrak­­takarmányok készlete elegendő lesz a 3700 szarvasmarha és a 7500 sertés részére. Mi a hősiek sikerének a titka? Az, hogy bfznak az emberek alkotó kész­ségében. Építenek rájuk, mert tudják, hogy ők az értékek létrehozói. Na­gyon hasznos lenne, ha a termelés technológiai és közgazdasági tényezői mellett másutt sem feledkeznének meg a mindennél nagyobb értékről, az emberről I Hoksza István ■МНШ1ННВ*._ Kiváló agrotechnikával, a termesz­tési és tartósítási technológia szigorú betartásával, odaadó munkával és le­leményességgel még a nehézségek el­lenére is meg lehet teremteni a kelló takarmányalapot. Bizonyítékul számta­lan példát lehet felhozni. A garamkövesdí szövetkezetben a takarmányok gyenge termése objektív, de nem egy esetben szubjektív okokra Is visszavezethetők. Csak példaképpen néhány adat. Lucernaéllományuk ki­öregedett. Még a múltban — széná­ban számítva — 89—90 mázsát értek el hektáronként, ez Idén mindössze 62 mázsát takarítottak be. Az intenzív fűterületről hektáronként csak 60 má­zsa szénát gyűjtöttek be, mivel az ön­tözőberendezést műszaki zavar miatt későn állították üzembe. A silókukori­ca 260 mázsás hektárhozamával sem nagyon dicsekedhetnek. A gyenge ta­karmánytermés ellenére a kukorica­­kórónak csak egy részét készítették be takarmányozásra. A tömegtakarmányok hiányát cél­szerű left volna különböző módszerek­kel, Ízesítéssel, tápanyagdúsítással, a szalma és a kukorlcakóró silózásával az etetésre alkalmas mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékok és mel­léktermékek kihasználásával pótolni, hiszen az abrakkal , takarékoskodni kell! Ne engedjük, hogy a tömegta­karmányok hiányát fokozott abrakta­karmányfogyasztással . helyettesítsék, mert ez pazarlás! — Annak ellenére, Ijpgy takarmány­­készletünk ez idén gyengébb — mon­dotta Varga János takarmányozási zootechnikus — megteszünk mindent annak érdekében, hogy az egyeden­kénti átlagos napi tejelékenység az eddigi 8,2 liter alá ne csökkenjen. A kukorica siló hiányát nagyobb meny­­nyiségü szalmával és kukorlcakóróval kevert répaszelet és leveles répafej silóval pótoljuk. A siló 60 százaléka jó minőségű, a többi gyenge. A jó mi­nőségű silót elsősorban a tehenekkel etetjük. A lehető legnagyobb mérték­ben kihasználjuk a takarmányszalmát, amelyből hozzávetőlegesen 1000 ton­nát karbamiddal dúsítunk. Ezenkívül takarmányozásra különböző élelmi­­szeripari melléktermékeket, mint pél­dául keményltőiparl hulladékot, sör­gyári malátát és tejipari savót hasz­nosítunk. A kukorica szárításánál visszamaradt hulladékból hozzávetőle­gesen harminc tonna takarmánylisztet készítettünk. Az abraktakarmánnyal eddig jól gazdálkodtak. Egy liter tejre 0,27, egy kg súlygyarapodásra pedig á hízómar­háknál 2,36 és a sertéseknél 3,97 kiló abrakot fogyasztottak. — El akarjuk érni azt, hogy a téli időszak alatt se lépjük túl az abrak­­takarmány normát. Figyelmeztetjük dolgozóinkat, hogy a takarmányokkal takarékoskodni kell. Intézkedtünk az etetési technológia és a napi takar­mányadag szigorú betartására. A szövetkezet dolgozói a nehézsé­gek ellenére megtesznek mindent, hogy az Idei tervben kitűzött felada­tokat hiánytalanul teljesítsék. Ott a­­hol az emberek összefognak, munká­jukat odaadóan végzik, és a tartalé­kok maximális kihasználásával igye­keznek a helyzeten javítani, az elkö­vetett hibákat is helyre lehet hozni. Klamarcsik Mária, mérnök Egy tanácskozás margójára A treblšovi (terebesi) járás vojőlcei szövetkezetében azt kutattam: hogy a gabonafélék terméshozama miért Jobb a járási átlagnál? Az adottságok ter­mészetesen itt sem jobbak, mint má­sutt. Az idén például itt a búza 43,4 mázsás hektárhozamot adott. Ezsel szemben az oboríni (abarai) szövetke­zetben csak 26,2 mázsát értek el hek­táronként. Az árpa a vojőiceieknek 32,4 mázsát termett, a lelesieknek 8,2 mázsát. A szemesek a vojőlcei szövet­kezetben tehát 9,3 mázsával többet adtak hektáronként, mint amennyi a járási átlag volt. Természetes, hogy jövedelmük is nagyobb. Persze meggondolatlanság volna, ha a vojőíceieket egytől egyig szorgalma­soknak, a többieket pedig hanyagok" nak nyilvánítanánk. Szólni kell Itt ar­ról a kollektív szellemről is, amit nem értelmeznek mindenütt úgy, ahogyan kellene, amit azonban Vojőicén lép­­ten-nyomon érezhetünk. — Nálunk az a jó, hogy amit egy­szer elhatározunk, ahhoz tartjuk ma­gunkat! — így jellemezte egy trakto­ros a szövetkezetben. A minap a lelesi szövetkezet szék­házéban megtartott járási műszaki­­ökonómiai konferenciáján a szakem­berek egyöntetűen leszögezték, hogy a járás terméshozama jóval kisebb mint lehetne! Kivétel nélkül minden egyes gazdaságban még mindig elő­fordulnak megengedhetetlen alacsony szöbölésére. A jövőben rendszeres és gető jelenség. Érdemes megemlíteni, hogy az álla­mi gazdaságokban a búza 2,30 mázsá­val kevesebbet termett hektáronként mint a szövetkezetekben. Járási mé­retben ez 334 vagon terméshiánynak felel meg. Erre semiféle elfogadható magyarázat nem fogadható el. A jó­val kisebb búzahozamot nem objektív okok határozták meg, hanem az, hogy egyes gazdaságokban nem ismerik, vagy ha ismerik is, nem alkalmazzák kellő szakmai bátorsággal a fejlett technológiát, nem képesek kellő mér­tékben uralni a termésfokozó ténye­zőket. Ha a technológiai folyamat va­lamennyi láncszemét alapos elemzés alá vennék, kiderülne, hogy a gyen­gébb termés eredményeket elérő gaz­daságokban nagy mulasztások történ­tek. Az ismeretanyag évről-évre halmo­zódik, a korszerű technológiák újabb lehetőségeket kínálnak, úgyhogy nem­csak a képességben foghíjas, hanem a legjobb felkészültségű szakemberek számára is akad szüntelenül tanulni­­való. A lelesi tanácskozásnak éppen ez volt egyik fő célja: ráébreszteni a szakembereket a lehetőségekre, bemu­tatni nekik mindazt, ami új, ösztönöz­ni őket ezek mielőbbi és szakszerű alkalmazására. Nagy feladat hárul a trebišovi járás mezőgazdasági üzemei­re, hiszen az „Egy millió tonna ter­ményt a köztársaságnak“ kerületi vál­lalást 1980-ig teljesíteni kell és nem kevesebb, mint 215 ezer tonna szemes­terményt kell az állami alapra jut­tatni. Iván Bogdányi mérnök, a járási pártbizottság titkára a Lelesen meg­tartott járási értekezleten beszédében többek között rámutatott arra, hogy több gazdaságban az alacsony színvo­nalú műszaki- és munkafegyelemben kell keresni az elégtelen termésátlag okát. Nem megfelelő az emberekkel való foglalkozás, ami közvetlenül be­folyásolhatná a jobb eredmény eléré­sét, a traktorosok, a csoportvezetők és a technikusok munkáját. Valameny­­nyi vezető dolgozónak törekednie kell a sablonosság és az alibizmus kikü­­dekében. Így a trebišovi járás, kerü­­igényes ellenőrzéssel kell a hibákat feltárni és eltávolítani. A járási pártbizottság titkára záró beszédében a jövő évi termés megala­pozásáról szólva kiemelte, hogy min­dent megtettek a nagy hozamok ér­dekében. I gy a treblšovi járás, kerü­leti és szlovákiai méretben az őt meg­illető helyet foglalhatja el. A pártszer­vezetek, állami és gazdasági szervek jó szervezőmunkával oda hatottak, hogy a vetés alá jó talajt készítsenek, a magot időben tegyék a földbe. T. в. HELYREIGAZITÄS Az 50. szám 12.—13. oldalán megje­len „Emberek a takarmánygazdálko­dásban“ című cikkünk utolsó előtti bekezdésébe sajnálatos hiba csúszott. A helyes szöveg így hangzik: „Szá­molnak a kocák mesterséges terméke­nyítésével és évi átlagban 14 ezer na­­lac születésével“.

Next

/
Oldalképek
Tartalom