Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-24 / 51. szám

1977. december 24. SZABAD FÖLDMŰVES, 11 Az üzemlátogatást kővetően Bo­­^ tevgrádból a dél-dobrudzsaí Tolbuhinba indultunk. Útközben meg­tekintettük Plevent, a százezer fős ke­rületi székhelyet. A városka és kör­nyékének lakói a múlt század végén a törökökkel, alig fél évszázaddal ké­sőbb pedig a német fasisztákkal foly­tatott harcban tüntették ki magukat halált megvető hősiességükkel. A vá­ros ma jelentős gazdasági és kulturá­lis központ. Rusze viszont a legna­gyobb Duna menti bolgár, v^ros,. és egyben az ország legnagyobb és leg­vonzóbb városainak egyike. Rendezétt, tiszta, sok-sok új épülete és korszerű lakótelepei vannak, fontos ipari és ke­reskedelmi központ. Itt van az ország legnagyobb dunai kikötője. Itt tudtuk meg, hogy Bulgáriában az idén húsz százalékkal több hajót építenek, mirit a múlt év folyamán. A. ruszei hajó­gyár — melyet a burgaszthoz hason­lóan gyors ütemben korszerűsítenek Bulgáriában is megbecsülik a példás dolgozókat s népszerűsítik kiváló eredményeiket. és fejlesztenek — kizárólag a Szov­jetunió részére épít hajókat. Dél-keleti irányban haladva, rövide­sen átléptük az ország legtöbb gabo­nát termő körzetének határát. Veze­tőnk jól felkészült a mezőgazdasági dolgozók kalauzolására, mert mindig és mindenütt tudott valami érdekeset mondani. Ezúttal például az ország mezőgazdaságának fejlődéséről be­szélt, különösen hangsúlyozva a gabo­natermesztés fejlesztésével kapcsola­tos célkitűzéseket és eredményeket. A többi között megtudtuk, hogy a hato­dik ötéves tervidőszakban (1971— 1975), az ugyancsak szélsőséges idő­járási viszonyok ellenére, a bolgár mezőgazdaság több mint három szá­zalékkal növelte a termelést. Ezzel lényegében felzárkózott a mezőgazda­ságot leggyorsabban fejlesztő országok közé. Az utóbbi években a gabonater­mesztés eredményesebbé tételének, az önellátottság megszilárdításának szen­telték a legnagyobb figyelmet. Az em­lített időszakban a gabonafélék átlag­hozamát csaknem hat mázsával, illet­ve megközelítőleg harmincnégy má­zsára növelték. A hetedik ötéves terv­időszakban ismét a gabonatermesztés fejlesztését helyezték előtérbe. Ennek köszönhető, hogy tavaly a búza átlag­hozama 39,73 mázsára nőtt, árpából pedig több mint harmincnégy mázsát nyertek hektáronként. A legtöbb ga­bonát az ország északkeleti részében termelték. Az itt elért kiváló — világ­­színvonallal vetekedő — eredmények jelentős mértékben hozzájárultak ah­hoz, hogy a búza esetében az idén már túlszárnyalták a negyven mázsás hozamszintet. E vidék három körzeté­ben az idén első ízben csépeltek fél­száz mázsánál több szemet egy hektá­ron. A rázgrádi körzetben például Felzárkóztak az élvonalbeli gioitatepesztők mellé megközelítették az ötvenhárom má­zsás átlaghozamot! Ha figyelembe vesszük, hogy ezt az eredményt több mint harmincezer hektáron érték el, akkor bizony elismeréssel kell szól­nunk az itteni gabonatermesztők mun­kájáról. Hasonló szép sikert értek el a gabonatermesztés fejlesztésében a tolbuhini körzet mezőgazdasági dolgo­zói is. Tolhubin erősen iparosodó mezőgaz­dasági és kereskedelmi központ Dél- Dobrudzsában. Tőle alig harminc kilo­méterre fekszik Balcsik, a kedvelt tengeri fürdőhely. A települést idő­számításunk előtt Dionísopolis néven emlegették. Mai nevét a török elnyo­más idején kapta. Több mint tízezer lakosa van, s nyáron ezrével keresik fel a turisták. Balcsik azonban a me­zőgazdaságban is fontos szerepet ját­szik. A BKP-nak a mezőgazdaság terv­szerű fejlesztésével kapcsolatos hatá­rozatát követően itt alakult meg az ország első agro-ipari vállalatainak egyike. A BÜZÄRA ÉS A KUKORICÁRA ALAPOZNAK A balcsiki pgro-ipari vállalatban N. Petro Enef üzemgazdász fogadott és tájékoztatott bennünket a termelés­ben elért eredményeik, illetve a fej­lesztési elképzeléseik felől. A többi között elmondotta, hogy a több mint negyvenháromezer hektáros vállalat hetvenben alakult, négy földműves­­szövetkezet és két Állami Gazdaság határát s vagyonát összpontosítja. Négyezernél több állandó dolgozója van, harminc százalékos nyereséggel termel, s a tiszta haszon kilencven százaléka a növénytermesztésből szár­mazik. Később azt is megtudtuk, hogy a növénytermesztésben a szemesek ter­melésének fejlesztését tartják a leg­fontosabbnak. Búzából és kukoricából termelnek legtöbbet. Búzát csaknem tizenegyezer, szemes kukoricát pedig több mint kilencezer hektáron vetnek minden évbon. A további növényféle­ségek közül napraforgót, árpát és lu­cernát termelnek nagyobb területen. A talajműveléshez négyszáz erőgép, a termés begyűjtéséhez pedig hatšzáz­­húsz kombájn áll rendelkezésükre. Saját mezőgazdasági repülőgépük és repülőterük van, így a növényvédelem és a tápanyagpőtlás nem okoz különö­sebb gondot a gazdaságnak. A búza és a kukorica átlaghozama általában félszáz mázsán felüli, az árpa valami­vel szerényebb, a napraforgó pedig 26—30 mázsás átlagot nyújt. Babter­mesztésben senki sem tudta túlszár­nyalni az eredményeiket. Hetvenöt éta kizárólag hazai búzafajtákat vet­nek. Az idén vagy tíz fajtát termeltek, és üzemi kísérletet végeztek néhány új nemesítésű fajtajelölttel is. A hoza­feladatul tűzték maguk elé, hogy 1990-ig, de legkésőbb 2000-ig kineme­sítenek a gyakorlat számára néhány olyan búzafajtát, amelyek már száz­nyolcvan-kétszáz mázsa szemet nyúj­tanak hektáronkénti átlagban, össze­gezve: szocialista társadalmunk célul tűzte a gabona-önellátottság fokozását és megszilárdítását. Az igényes fel­adat teljesítéséből gazdaságunk is méltó részt vállalt és vállal az elkö­vetkező években Is. S hogy teljes legyen a balcsiki ag­ro-ipari vállalat bemutatása, hadd szóljak még néhány szét az állatte­nyésztésről. A szakosításnak megfele­lően túlsúlyban szarvasmarhát és ju­hokat tenyésztenek, de szép számban Tóth János, a rapovcei Efsz elnöke és Papp Gyula kertész (jobbról az elsa és a második) az irányításban és a munkaszervezésben szerzett tapaszta? latok felől érdeklődtek. (A szerző felvételei) mot ismét gazdagnak mondták, ám azt is elárulták, hogy a helyi adottságok és a fajták biológiai tulajdonságainak jobb kihasználásával néhány év alatt jelentősen növelni szeretnék a búza átlaghozamát. — Több kiváló hazai búzafajtá-nk van, melyek a tudományos kísérletek­ben és a gyakorlatban Is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket — han­goztatta Petro Enef elvtárs. — A „Sza­­dovo—1“ elnevezésű standard fajta például hatvankét mázsás hozamokat nyújt. Ez azonban még nem minden. A tudósok újabb és bőtermőbb fajták kinemesítésén fáradoznak. Némely faj­tajelöltek a gyakorlatias kísérletekben is megközelítették a száztíz mázsás hektáronkénti átlagot. Nemesítőink tártanak baromfit és sertést is. Az ál­latok többségét szakosított, korszerű telepeken helyezték el. A nyolcezer szarvasmarhából három és félezer a tehenek száma. Kilenc tehénfarmjuk van, a legnagyobb kétezer férőhelyes. A hetedik ötéves tervidőszak végéig ezer darabbal növelik a tehénállo­mányt s közben felépítenek egy más­félezres tehénfarmot Is, hogy végleg megoldják az összpontosítást. Az idén háromezer literes egyedenkénti hasz­nossággal számolnak, s ezt az elkö­vetkező években legalább ötszáz liter­rel szeretnék javítani. Az igényes fel­adatoknak megfelelően fejlesztik a ta­karmánytermesztést, és célul tűzték a szárító berendezések kihasználásának ésszerűbbé tételét. A szegedi konzervgyárban Beszélgetés R ó s a László főmérnökkel a vállalat termelési profiljáról, a gazdaságossági el­vekről, > a nyersanyagtermelés szerződéses feltételeiről, a céltudatos hulladékcsökkentésről és felhasználásáról, s néhány ésszerűsítésről. Nagyón szimpatikus, széleslátákörfl embert, éles logikájú, tapasztalt üzem­gazdászt ismertem meg rövid idő alatt a gyár főmérnökében. A lehető leg­többet elkövette annak érdekében, hogy bepillanthassak ennek a hatal­mas gyárnak az életébe. Sőt, a saját szememmel is meggyőződhessem ar­ról, amit szóban elmond — már a­­mennyire az aránylag rövid idő alatt ez lehetséges. Mindjárt elöljáróban arról kapunk képet, hogy a gyár évente hatvanezer tonna konzervet állít elő, 850 millió forint értékben, amelyből tízezer ton­na bús- és halkészítmény, a többi gyümölcskompót, sürített paradicsom és befőtt. Jellemző például, hogy 42 ezer tonna paradicsomot, közel nyolc­ezer tonna zöldborsót, s tízezer tonna paprikát dolgoznak feL Az utóbbit jobbára lecsónak. S itt egy beszédes szám, amely érzékeltet: — Az ország lakossága lecsószük­ségletének 30 százalékét a mi gyá­runk elégíti ki —■ újságolja a főmér­nök. S büszkeséggel a hangjában meg­toldja: — Csongrád megyében terem a legszebb, legpirosabb búsé paradi­csom, amelyből «a külföldi piacon na­gyon keresett paradicsompürét készít­jük. Persze, ez értékesebb a felvevő piacon. S itt készül a külföldi turis­ták kedvelt halászléje — a tányéros. — Hadd tegyem hozzá: és a finom halpaprikás, amelyet jómagam is meg­­ízleltem. Kár, hogy nem jut el hoz­zánk, Csehszlovákiába belőle, még csak kóstolóba sem ... I Milyen újítást szándékoznak beve­zetni a jövő évben7 Melegítőket léte sítenek a következő nyáron a szegedi strandokon, ahol jóízűen, t kényelme­sen elfogyaszthatják majd a halászlét — halpaprikást. A főmérnök elragadtatással beszél arról is. mennyire bíztató a halte­nyésztés fejlesztése, s a konzerv­gyáruk miként alkalmazkodik majd hozzá: — A haltenyésztés távlati terve 1990-ig jelöli meg a fejlesztési felada­tokat, célkitűzéseket, intézkedéseket. Már 1980-ra el akarjuk érni a hektár­nyi vízterületről a 22—25 mázsás hal­termést. E fejlesztési ütemmel párhu­zamosan már a következő években gyárunk ezer vagon hal fogadására és feldolgozására rendezkedik be. Jelen­tős szerephez jut a tenyésztést és fel­dolgozást illetően az ezüstponty és a márvány ponty. Igen, ezeknek a halfajtáknak van jövője, mert nagyon ízletesek, amel­lett a tenyésztésük sem költséges, ép­pen a testsúly-nagyságuk miatt. Es most evezzünk más vizekre. Néz­zük meg, miként teszi érdekeltté a nyersanyagtermesztésben a termelő­üzemeket a konzervgyár. Érdemes fel­figyelni ré! Természetes, a gyár Idejében szer­ződést köt. Ebben a szerződésben rög­zítődnek a legfontosabb feltételek. Példán! az árak garantáltak, miután az ára árának alsó határa megsza­bott. így a termelőt nem érheti várat­lan, s fölöttébb kellemetlen meglepe­tés. Sőt, ez előmozdítja a termelési kedvet. No meg a termelők közvetlen juttatásokban is részesülnek: például a vetőmagvak, növényvédőszerek költ­sége bizonyos százalékénak visz­szatérítése. A termelési biztonságot hivatott szolgálni a szerződésnek az a kitétele is, hogy: minden megtermelt és emberi használatra alkalmas árul átvesz a konzervgyár. Az idén példéul 1000 hektáron ter­mesztettek paradicsomot, szerződéses alapon. Kétszázhetven mázsás hektár­­hozam-átlaggal számoltak, s mintegy négyszáz-négyszázhúsz mázsát értek el a termelőüzemekben — hektáron­ként. Ez a bőség természetesen nem ke­vés gondot okozott a feldolgozóipar­nak. — Egyhetes gyötrődés után úgy döntöttünk — rukkolt ki a megoldás módszerével Rósa László, a főmérnök —, hogy átvételi ütemtervet készítünk, ezzel elejét véve az áruátvétel hul­lámzásának. így is történt. Vége sza­kadt a szállítások rendszertelenségé­nek: elértük azt, hogy a gyár napi fel­­dolgozóképességét figyelembe véve, kizártuk a szállítók összetorlódását, felesleges ácsorgását, időpocséknlását. Ezzel a módszerrel lényegesen meg­gyorsult az átvétel. Nagy előnyként könyvelhető el: a mezőgazdasági üze­mekben készlet feleslegesen nem hal­mozódott fel. Rendszerességre, fegyel­mezettségre szoktatás lett belőle. Na­ponta 100 vagon paradicsomot hoznak be, s nem többet. Ami ugyancsak meghatározó ténye­ző a szerződést illetően: a konzerv­gyár vetőmag-jegyzéket állít össze és javasol. Ezeket fogadja el, s továbbít­ja a megrendeléseket az illetékes helyre. — Mikor kapnak például költség­visszatérítést a termelőüzemek? — Ez Is feltételekhez kötött. Csak akkor, ha legkevesebb hatszor perme­teznek a tenyészidény alatt. S leg­alább 100 mázsa paradicsomot ter­mesztenek 40 hektárnyi területen. A konzervgyár olyképpen is könnyí­tett az idényben, hogy a paradicsomlé szállításához tartálykocsikat bocsátott rendelkezésre. Így őtven mázsa para­dicsomból nyert paradicsomlé került egy-egy ciszternába, s tfz mázsa mag és héj visszamaradt a termelőüzemek­ben. Ez tehermentesítette a szállító­­eszköz-állományt, bizonyos mértékben, s a gyár területét is. (Gyárszemlénk során láthattuk, még a szabad ég alatt is folyt a termelés és raktározás — szükségmegoldásként.) A főmérnöktől megérdeklődtük, mi­lyen gazdaságossági, hulladékcsökken­tési és hibaelhárítási elvek érvénye­sülnek a gyár napi gyakorlatában? — Először is, a gyümölcshulladék­­ból pálinka készül. Továbbá, próbál­koztunk a paradicsommag megszáritá­­sával, s belőle olaj kivonásával. Ez a próbálkozásunk sikeresnek mondható, mivel az így nyert olaj finomabb a napraforgóolajnál. Csupán egy a bök­kenő: egyelőre költséges, nem kifize­tődő. A borsóhulladék visszajut, takar­mányozás céljára a termelőüzemekbe. Az állati eredetű hulladék csökkenté­se területén értük el a legjobb ered­ményeket. Köztudott, hogy a csonton mintegy 12 százaléknyi lágy rész ma­rad. Hasonló eset áll fent a halfeldol­gozást illetően is. — A hasznosulási arányt milyen módon sikerült javítaniuk? — Csontőrlő gépet vásároltunk, tiz millió koronának megfelelő valutáért, tőkés országból. Ez a szenzációs gép különválasztja a csontot, s lágyrészt. S azt kérdezheti, érdemes-ё ilyen drá­ga gépet vásárolni? Ilyen konzerv­gyárban, mint a miénk, szinte nélkü­lözhetetlen. És kifizetődő. Csapén в húsnál a tiszta jövedelem, egy év alatt 6,5 millié forintra emelkedett Az eddig elmondottakra mintegy felteszi, a koronát az, hogy ebben a gyárban is érvényesői a termelési, a minőségi és a gazdálkodási hiányos­ságoknak hadat üzenő Dolgozz Hibát­lanul munkarendszer. Lényegében 1972-ben tették meg az első lépéseket az alkalmazására. Először megtanul­ták. Két év telt bele, mikorra a sűrí­tőüzemben meghonosodott. Azután a dolgozók kérésére a főzeléküzemben is bevezették, melyhez az olajoshal­­készítés is tartozik. Érdekes, hogy mig az előbbi terüle­ten meghozta a várt eredményt, a má­sikon csupán a hibajelző lapok elem­zése derített fényt a fogyatékosságok­ra. Milyen tanulságot vontak le? Maximális figyelmet kell fordítani er­re a munkarendszerre! Maga a rend­szer nem csodaszer, eredményessége elsősorban a vezetőkön múlik. Miként vélekedett a DH-munkarend­­szerről, annak tapasztalatairól egy me­gyei szintű értekezleten Darázs Sándorné, a Szegedi Konzervgyár igazgatója? „A DH-rendszer megvalósítását kö­vetően a termelékenység a korábbinál 28 százalékkal magasabb szintre emel­kedett, a vállalaton belüli anyagmoz­gató munka pedig 50 százalékkal csökkent. Igen jelentős megtakarításo­kat értünk el a szállítás egész vona­lán, s miután nagy anyaghányaddal dolgozó vállalat vagyunk, ez kedve­zően befolyásolja az eredményt. Summázva tehát a DH-munkarend­­szerben eddig szerzett tapasztalatain­kat, azt kell mondani: ez az irányítá­si rendszer a széleskörű üzemi de­mokrácia érvényesülése mellett bizto­sítja a hatékonyabb gazdálkodást, a tartalékok reodszeres feltárását, « vállalati gazdaságpolitikai célok gyor­sabb elérését. Semmiképpen sem cél­ként kell tehát kezelni a DH-t, hanem éppen megtordftva, a kitűzött célok elérését biztositő eszközként.“ Végezetül annyit: érdemes volt be­pillantani a Szegedi Konzervgyár éle­tébe. Mert van mit tanulni tőlük. N. KOVÁCS ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom